Evangélikus Élet, 1966 (31. évfolyam, 1-52. szám)

1966-06-12 / 24. szám

Istenszeretettől — emberszeretetig

I. Ján 4, 16—21.

Két igen fontos dologról, az Istenszeretetről és az ember- szeretetről beszél az apostol, ezért megérdemli, hogy igen komolyan figyeljünk mondanivalójára. „Mi megismertük és elhittük az Istennek irántunk való szeretetét”. MEGISMERTÜK ES ELHITTÜK, jól figyeljük meg ezeket a szavakat, hiszen sértés volna feltételezni egyetlenegy keresztyén emberről is, hogy ne ismerte volna meg Istennek a Jézus Krisztusban megnyilatkozó szeretetét. Igen ám, de ebből a megismerésből és hitből igen komoly követelményeknek kell megvalósulniok a mi gyakorlati keresztyénségünkben is. Hallgassuk csak meg, mit mond tovább az apostol! „Azzal lesz teljessé a szeretet közöttünk, hogy bizodalmunk van az ítélet napjához”. Valóban így van? Valóban van bizodalmunk az ítélet napjához és „nem szégyenülünk meg Előtte az Ö eljövetelekor”?! Nem lesznek szívünkben és életünkben olyan bizonyítékok, amelyek leleplezik, hogy sem az Istent, sem embertársainkat nem szerettük igazán?

Lehet ezen felháborodni, lehet a vádat súlyosnak és igaztalannak tartani, az apostol azonban mindezzel nem törődik, hanem — nyájasság ide vagy oda — nyíltan kimondja: „Aki gyűlöli 'az atyjafiát, hazug az, mert aki nem szereti a maga atyjafiát, akit lát, hogyan szeretheti az Istent, akit nem lát?” Tényleg, hogyan is állunk ezzel a kérdéssel? Szeretjük Istent? Gondolkodás nélkül ráfeleljük: persze, hogy szeretjük! De vajon valóban szeretjük-e? Szeretetnek lehet azt nevezni, hogy bár imádkozunk Istenhez és eljárunk hajlékába, de egyre gyakrabban csóváljuk meg fejünket és nem tetszik nékünk az a mód, ahogyan Isten a történelmet és életünket formálja?! Ahelyett, hogy másokat okolnánk és Isten gondviselő szere- tetében kételkednénk, nem volna-e helyesebb azon gondolkodni, miért teljesedett be Isten ítélete sok mindenen?

Az igazi nehéz próbánk azonban csak most következik, hogyan állunk az atyafiak iránti szeretettel? Mán fentebb megemlítettük, hogy az apostol kereken kimondja: a gyűlölködő ember hazug ember! Próbál nyájas, szelíd arcot mutatni Istennek, de belül tele van a szíve gyűlölettel embertársai iránt. Választanunk kell tehát: vagy Jézus Krisztus tanítványai leszünk, akik tudják szeretni ellenségeiket is, vagy pedig „embergyilkosok” ahogy az apostol nevezi a gyűlölködő embereket...

Világosan látjuk tehát: János apostol nemcsak „szépen” tud beszélni a szeretetről, de amit mond, az üdvösségünkbe vágó kérdés, sőt egyenesen Isten parancsa: „Az a parancsolatunk is van. Tőle, hogy aki szereti Istent, szeresse a maga atyjafiát is.” Szeretjük Jézust a mi Urunknak nevezni, de micsoda tanítvány az, aki semmibe veszi az Ö Urának parancsát!?... Halász Béla

II:

HÍREK

— Szentháromság utáni 1. vasárnapon az oltárteritő színe: zöld. A vasárnap délelőtti istentisztelet oltári igéje: Lk 16, 19—31: az igehirdetés alapigéje: 1 Jn 4, 16—21; a délutáni istentisztelet alapigéje: Mk 1, 14—15.

— LELKÉSZI VIZSGA. Az

Északi Evangélikus Egyházkerület Lelkészképesítő Bizottsága előtt dr. Vető Lajos püspök elnökletével lelkészi vizsgát tett és lelkészi oklevelet nyert Gerhát Pál várpalotai és Rozsé István debreceni segédlelkész.

Német nyelvű szolgálatra képesítő vizsgát tett: ifj. Joób Olivér soproni segédlelkész.

— A SAJTÓOSZTÁLY értesíti a gyülekezeteket, hogy július 15-től augusztus 15-ig iratterjesztési szünetet tart. Kérjük a gyülekezeteket, hogy iratterjesztési rendeléseiket legkésőbb július 10-ig adják postára.

— GYÖKBEN tartotta május 31-én ülését a Győr-soproni egyházmegye lelkészi munka- közössége, amelynek az adott különös jelentőséget, hogy a lelkészek most foglalkoztak először a zsinati törvénytervezettel és hogy munkájukat megkönnyítette és lényegesen előbbre vitte az értekezleten megjelenő dr. Vető Lajos püspök, aki részletes tájékoztatót adott a zsinati törvény- tervezetről. Élénk és gyümölcsöző eszmecsere folyt az őszre tervezett zsinat anyagáról, amelyhez a jelenlevők közül sokan hozzászóltak. A felszólalók helyesléssel és örömmel nyilatkoztak a tárgyalásra került tervezetről, amelynek folytatólagos megvitatására a munkaközösség nyári ülésein kerül majd sor.

Tíz nap a Bajor Alpokban

AZÓTA, HOGY A MÜLT ÖSZÖN dr. H. Dietzfelbinger, a bajor evangélikus tartományi egyház püspöke, hazánkban járt, több figyelmet szentelünk személyének és egyházának. Hetilapunkban jó néhányszor olvashatjuk nevét és a különböző kérdésekben tett nyilatkozatait, állásfoglalásait. S ez a megkülönböztetett figyelem — ha a körülményeket számba vesszük — érthető és szinte magától értetődő. Az mert a H. Dietzfelbinger püspök és egyházi vezetőségünk közötti eszmecserék folyamán újólag napvilágra kerültek azok a tények, melyek azt bizonyítják, hogy a két egyház között nemcsak múltbeli, történésbeli hasonlóságok vannak, hanem sok jelenbeli problémánk is azonos — persze a nagy számú különbözőségek mellett. A hasonlóság a két egyház szórvány-helyzetéből adódik és a különbözőségek egy része pedig a társadalmi viszonyok eltérő voltából, de az utóbbiak úgy, hogy egyáltalában nem, vagy csak kis mértékben zavarják a közös problémák megtárgyalásának lehetőségét.

Ez volt a tapasztalatom a legutóbb is, amikor április második felében részt vehettem a bajor egyház lelkészei egy csoportjának tanulmányi konferenciáján, élvezve a meleg vendégszeretetet és vendégbarátságot, ami nemcsak engem, hanem a két csehszlovák és a három angol meghívottat is körülvette.

A KONFERENCIA SZÍNHELYE a Schliersee melletti apró falu: Josefstal volt. S ha csak egy pillantást is vetünk a térképre, akkor máris magunk elé képzelhetjük az áprilisban is hófedte csúcsokat, a környék több mint 2000 méteres havasait, amelyeket a magamfajta alföldi ember meg tud szeretni, de megszokni azért sohasem. Amit pedig a térkép nem árül el, azok a patikatisztaságú házak, a haragoszöld színű kiterjedő rétek, az „enciánkék” enciánvirág és az impozáns, mindig dühödten morgó vízesés: a Tatzelwurm. Szóval mindaz, ami egy tájat megragadóan jellegzetessé tesz és amit az ember mindenütt keres és mindenütt figyel rá.

A konferencia 34 résztvevője — az átlagéletkort tekintve ..— a magam korosztályához tartozott. Ahhoz a korcsoporthoz, amely már a második világháború után kezdte el egyházi szolgálátát. Köznapian „fiatal”-nak szokták mondani, persze azzal a megkérdőjelezhető feltevéssel, hogy a '40—50 éves generáció annak, mármint fiatalnak, számít. Hogy valóban jogos ez a megjelölés, az — azt hiszem — nem különösen érdekes, de az igen, hogy ez a korosztály Európa legtöbb országában jól megérti egymást. Jól megérti egymást, mert valóban fiatalon végig- kínlódta a háborút, a háború utáni hidegháborús éveket és ilyen előzmények után került abba a helyzetbe, hogy maga is mondhat valami érvényeset akár az előbbiekkel, akár más hasonló kérdéssel kapcsolatban. S ez a szándék vezette a konferencia programjának ösz- szeállítóit csakúgy, mint vezetőit és résztvevőit: tenni valamit, ami hasznára válik az egyháznak és azon túl az embereknek.

ÉRDEKTELEN LENNE AZ,

ha most részletesen leírnám a 10 napos konferencia lefolyását, eseményeit és ezért csak itt két jellemzőjét szeretném röviden elmondani. Az egyik egy mindennap visszatérő téma: J. Moltmann „A reménység teológiája” című, rövid idő alatt három kiadást megért könyvének részletes tárgyalása, a másik: az angol vendégek beszámolója.

Moltmann könyve nemhiába lett olvasottá. Nemhiába, mert ahogy a címében is benne foglaltatik, új módon próbál tájékozódni az egyház, a keresztyénség jövője, feladatai felől. Űj módon annyiban, hogy a régi tételt a történelemben „vándorló” egyházról új tartalommal igyekszik megtölteni és ugyanakkor megmutatni: milyen feladatokat ró az egyházra, annak minden tagjára a saját korunk. Szándékai mindenképpen becsületesek és ha a résztvevők nem is értettek művével mindenben egyet — jómagam sem —, arra mindenképpen jó volt a vele való foglalkozás, hogy alkalmat adott építő eszmecserékre.

A másik esemény — a többi között — az angolok beszámolója volt a saját gyülekezeti életükről. Mind a hárman Coventry bői jöttek és ez mindent megmond. Abból a városból jöttek, amelyet elsőnek romboltak teljesen szét a

náci repülőgépek és amely város neve azóta a barbár embertelenségnek lett szimbólumává. És jelképpé lett az a székesegyház is, amely azon a szörnyű éjszakán porig égett, és amelyet azóta — a régi romokat mementóul meghagyva — a világ keresztyénségének és a hasonlóan sokat szenvedett városok (Varsó, Volgograd, Drezda stb.) adományaival újra, modern formában felépítettek. Elgondolkoztató emlékként fogom őrizni ezeknek az embereknek a szavait és azt az albumot, amit a székesegyházról nekem is ajándékul adtak.

A konferenciai napok elmúltával rövid időre Münchenbe vitt az útam. Itt az a megtiszteltetés ért, hogy dr. H. Dietzfelbinger püspök hivatalában és családja körében rövid beszélgetésre fogadott. A püspök sok szeretettel emlékezett azokra, akikkel magyarországi látogatása alkalmával találkozott: egyházunk vezetőire, a gyülekezetekre és a hívekre, akik között szolgált. A nekik szóló Itestvéri, szívélyes köszöntését — befejezésül — most átadom.

Dr. Vámos József

— TEMPLOMOK és egyházi épületek tatarozását vállalom. Építési ügyben díjmentesen adok szaktanácsot. Pusztavári Attila építész, Budapest, V1H., Lujza út 36. Telefon: 338—255.

— BUNDÁK átszabása, irha tisztítás, festés Somogyi sücsnél, Bp. V.. Kossuth Lajos u. 1., az udvarban.

— ELADÓ igényesnek különlegesen szép, sima vonalú, műbútor diplomata íróasztal. Telefon: 138— 504. Négy óráig.

— EGYEDÜLÁLLÓ NÖ keres háztartási alkalmazottat, tanyára, községtől fél kilométer, villany- világítás. autóbuszközlekedés van. T. Knefély Ödönné, Tolna, Sziget 2.

evangélikus elet

A Magyarországi Evangélikus Egyetemes Egyháí Sajtóosztályának lapja Szerkeszti a Szerkesztőbizottság Főszerkesztő: D. dr. vető Lajos Felelős szerkesztő és kiadó: Gádor András

Szerkesztőségi telefon: 342—423 Szerkesztőség: Bp. VIII., Üllői út 2, Kiadóhivatal és Sajtóosztály: Budapest. VIII. Puskin u. 12 Telefon 142—074 Csekkszámlaszám: 20412—VTT1 Előfizetési ára egv évre: 60.— F Árusítja a Magyar Posta INDEX 25 211

66.01954/2 — Zrínyi Nyomda, Bpest Fv.: Bolgár I.

— TANÉVZÁRÁS A TEOLÓGIAI AKADÉMIÁN. — Az

Evangélikus Teológiai Akadémia június 17-én délelőtt 11 órakor tartja tanévzáró ünnepi ülését. Az ünnepi ülés istentisztelettel kezdődik, amelyen D. dr. Vető Lajos püspök igét hirdet, majd az akadémiai ünnepi ülésen dr. Pálfy Miklós ez évi dékán jelentése hangzik ?■

— A MARBURGI COLLEGIUM PHILIPPINUM Diákotthonának 42 tagú csoportja május végén turistaként meglátogatta hazánkat. Magyarországi tartózkodása során a csoportot fogadta dr. Vető Lajos püspök, majd a csoport látogatást tett Teológiai Akadémiánkon és a Bécsikapu téri gyülekezetünkben.

— A FASORI gyülekezet szeretetvendégségén május 22-én a gyülekezet lelkésze, Koren Emil esperes beszámolót tartott ausztriai, bécsi és salzerbadi útjáról.

— GYŐRÖTT május 10-#n a Hazafias Népfront rendezésében békegyűlést tartottak a Győr-Sopron megyei protestáns lelkészek részére, amelyen a II. Vatikáni Zsinatról és az emberiség alapvető érdekeiről tartott előadást dr. Vető Lajos püspök.

— SZÜLETÉS. — Kutyej Pál ambrózfalvi lelkészeknek május 26-án első gyermekük született. Neve: Bozsena, Erzsébet.

— HALÁLOZÁS. — Sommer Gyula, a váci evangélikus egyház nyugalmazott lelkésze május 29-én, pünkösd vasárnapján életének 91. évében türelemmel viselt hosszas betegség után elhunyt. Június 4-én Budapesten, a Farkasréti temetőben az evangélikus egyház vigasztaló szolgálatával kísérték utolsó útjára. — Sommer Gyula élete összeforrt váci gyülekezetével, hiszen teljes papi szolgálatát, 50 évet ott töltött el. Még a nyugalom éveiben is visszatértek oda gondolatai, amikor csendes otthonában a váci egyház történetét állította össze. Templomokat és lelkészlakot épített. Tanítványai közül hatan lettek evangélikus lelkészek. Szerette az embereket és ez volt egyik titka egyháztársadalmi és kulturális eredményeinek, amelyeket a vele fáradhatatlanul mindig együttműködő hitvesével ért el. Amikor hosszú életének titkát kérdezték, a felelet ez volt: — mindig másokért akartam élni! — 1 Kor 13, 8.

— Juhász János, a kiskunhalasi gyülekezet hűséges presbitere május 16-án életének 69. évében rövid szenvedés után Szegeden elhunyt. Temetése május 21-én volt a kiskunhalasi régi református temetőben. — 31. Zsoltár, 6.

Istentiszteleti rend

Budapesten, 1966. június 12-én

Deák tér de. 9. (urv.) Hafenscher Károly de. 11. (urv.) dr. Kékén András du. 5. Trajtler Gábor du. 6. Szeretetvendegség: dr. Kékén András Fasor de. fél 10. Szirmai Zoltán de. 11. Szirmai Zoltán du. 6. Koren Emil Dózsa György út de. fél 10. Koren Emil Üllői út 24. de. fél 11. Karácsony Sándor u. de. 9. Rákóczi út 57/b. de. 10. (szlovák) de. 12. (magyar) Thaly Kálmán u. de. 11. Bándi Sándor du. 6. Bándi Sándor Utász u. de. 9. Kőbánya de. 10. Veö- reös Imre Vajda Péter u. de. fél 12. Veöreös Imre Rákosfalva de. 8 Baranyai Tamás Gyarmat u. de. fél 10. (urv.) Boros Károly Zugló de. 11. (urv.) Boros Károly du. 4. Szeretetvendégség Váci út de. 8. Solymár Péter Fóti út de. 11. Solymár Péter Frangepán u. de. fél 10. Solymár Péter Üjpest de. 10. Kosa László Pesterzsébet de. 10. Soroksár Üjtelep de. fél 9. Pestlőrinc délelőtt 11. D. Káldy Zoltán Pestújhely délelőtt 10. Kürtösi Kálmán Rákospalota MAv Telep délelőtt 8. Rákospaota Nagytemplom de. 10. Rákospalota Kistemplom du. 3. Rákosszentmihály de. fél 11. Kamer Ágoston Sashalom de. 9. Karner Ágoston Rákoscsaba de. 9. Békés József Rákoshegy de. 9. Rákosliget de.

10. Rákoskeresztúr de. fél 11. du. 3. Bécsikapu tér de. 9. Madocsai Miklós de. 11. Várady Lajos este 7. Schreiner Vilmos Torockó tér de. fél 9. Schreiner Vilmos öbuda de. 9. Fülöp Dezső de 10. (urv.) Fülöp Dezső XII. Tarcsay Vilmos u. de. 9. Ruttkay Elemér de. 11. Ruttkay Elemér este fél 7. Ruttkay Elemér Pesthidegkút de. fél 11. Csengődy László Budakeszi de. 8. Csengődy László Kelenföld de. 3. (urv.) dr. Rezessy Zoltán de. 11. (urv.) dr. Rezessy Zoltán du. 6. Bencze Imre Németvölgvi út de. 9. Bencze Imre Kelenvölgy de. 9. Visontai Róbert Budafok de. 11. Vlsontai Róbert Nagytétény de. 8. Csillaghegy de. fél TO. Csepel de.

11.

HÉTRŐL—HÉTRE

Az idők teljessége

Márk 1, 14—15

Azt olvassuk heti igénkben: „Betölt az idő, és elközelitetl az Isten országa, térjetek meg és higgyjetek az evangéliumban.”

Elmélkedésünkben két úton induljunk el. Az egyik út kapuján ez a felírás olvasható: „elközelitett az Isten országa”. Még a tanítványoknak is pünkösdhöz kellett érkeznie, hogy megértsék: Jézus nem a régi országot akarja helyreállítani. Tehát nem a Mózes országát, a tíz parancsolat és a ceremóniák országát. Jézussal az Isten országa érkezett a földre. A szeretet és megbocsátás világa, aminek Mózes csak a derengő fényét látta. A pünkösd tüze égette ki a tanítványok leikéből a régire való gondolást és adott nékik új felismerést! Igénk elhangzásától pünkösdig kellett a tanítványoknak vándorolniuk, hogy megértsék mit is jelent ez a kifejezés: „Isten országa”.

A másik út kapuján ez a mondat olvasható: „Térjetek meg és higgyjetek az evangéliumban.’’ Sokszor torkollott a térjetek meg felhívás a törvényeskedésbe. És vezetett el arra a holtpontra, ahol ez volt a döntő: Mit szabad és mit nem szabad?! Amilyen hangsúly van a mondat egyik felén, olyan hangsúly van a másik oldalon is. Higgyjetek az evangéliumban! Vagyis: gyakoroljátok a szeretetet, bocsássatok meg, tegyetek jót, de legfőképpen higgyjetek a Jézus Krisztusban, aki azért jött el hozzánk, hogy hálával üdvösséget szerezzen nekünk.

Fülöp Dezső

NAPRÓL-NAPRA

VASÁRNAP: PÉLDABESZÉDEK 30,8 B — KORINTHUS 9,8

— Mennyei Atyánk lényege a szeretet. Szeretete megelőzte életünket, magához akar ölelni, ki szeretne űzni belőlünk minden félelmet, hogy mi is szeretetben járjunk. 1. János 4,16—21 — Zsolt 9,10—13,19.

HÉTFŐ: ZSOLT 119,75 — JÄNOS 21,17 — Isten föl akar fegyverezni minket a lelki fegyverzettel, hogy jóban és rosszban, kísértésben és próbában megálljunk. 2. Timótheus 3,14— 17 — Efezus 6,10—17.

KEDD: ÉZSAIÁS 59,20 — 1. TESSALONIKA 5,23 —

A próféták és apostolok Isten küldöttei, Uruk üzenetét tolmácsolják. A sokszor nehéz szolgálatot Isten megbízásából vállalták. Ezékiel 2,1—7 — Efezus 6,18—24.

SZERDA: ZSOLT 96,7—8 — JELENÉSEK 15,4 — A sze- recsen komornyik példája mutatja, hogy Isten az Ot kereső embernek elébe megy. Az ige, a templom, az egyház igehirdető szolgálata, a keresztség mind-mind ezit bizonyítja. Cselekedetek 8,26—35 — Bírák 6,1—24.

CSÜTÖRTÖK: ZSOLT 77,10 — RÖMA 8,24 — Krisztus tanítványainak feladata, hogy Uruk békességét és szeretetét hirdessék. Először csak népük közé, később az egész világra szólóan küldte el őket a Mester. Lukács 10,1—11 — Bírák 6,25—40 (Lukács 1,37).

PÉNTEK: ZSOLT 77,3 — JANOS 11,40 — Isten követei azok az igehirdetők, akik mennyei Atyánkhoz térésre buzdítanak. Ezékiel 3,22—27 — Bírák 7,1—22 (Lukács 1,52).

SZOMBAT: 1. KRÓNIKA 23,25 — EFEZUS 6,23 — Isten törvénye elítéli a haragot és gyűlöletet és békességre biztat. Ahogyan a gazda a szőlőjét, úgy akarja Isten gyülekezetét gondozni, hogy a békesség és neki való engedelmesség gyümölcsét teremje. Ézsaiás 5,1—7 — Bírák 8,22—28 (1. Korinthus 10,11).

ifj. Harmati Béla

— MEGEMLÉKEZÉS. — Dr. I Blatniczky László jogtanácsos, presbiter elhunyténak évfordulóján barátai fölkeresték és megkoszorúzták sírját a cinko- tai temetőben. Dr. Blatniczky László édesanyjának, néhai Blatniczky Pálné evangélikus főesperesnének nagy segítségére volt a Kistarcsai Evangélikus Papnék Otthona megalapításában. Élete hűség, emléke áldott!

— A BORBÁNYAI evangélikus templomban pünkösd vasárnap zenés áhítat volt. Gáncs Aladár lelkész-főorgo- nás „Ismerkedés énekeinkkel’’ címen tartott előadást. A nyíregyházi gyülekezet vegyeskara kórusszámokat adott elő. A liturgiáiban szereplő valameny- nyi közéneket váltakozó formában énekelte a gyülekezet és az énekkar. Igét hirdetett Benkóczy Dániel esperes.

Három gyülekezeti tagról

Az Észak-Amerikai Egyesült Államokban élő magyar evangélikusok lapjában olvastuk Brachna Gábor clevlandi főesperes tollából az alábbi megemlékezést:

Három kegyeletes koszorút helyezünk el három halottunk sírjára: Donó Márton tb. gondnok, Domby József alapító tag és Kercsmár Zsuzsanna emlékére, akit még földi életében az unokái is megláthattak. Földi pályafutásuk után, egyházi hűségük alapján száll égy gyülekezet köszöneté és hálája utánuk. Emlékeik kettős érzéssel töltenek el. Az egyik,- be a bánatunk takarózik, mint az árva szívek, akik egyedül maradtak. S valóban szinte erőtlenné tesz az a tudat, hogy a „régiek”, az erősek már nincsenek többé velünk. Vezetői képességük: a keskeny út, amelyen jártak, a talpalatnyi föld, "melyet kiharcoltak és amelyen megállották az idegenség tengerében és az a határozottság, mellyel tennivalójukat meglátták és megvalósították: egyre tudatosabban kényszerít tiszteletre emlékük előtt. Nélkülük szinte kormánynélküli hajónak látszanak gyülekezeteink. Csak most érezzük, hogy milyen nehéz volt gyülekezeteket építeni mérnöki rajz nélkül, tapasztalatok nélkül taposni a jövendő útját. A távozás óráiban talán a magunk gondjai miatt is sajnáljuk őket. De éppen a fentiek alapján érezzük az alapját a másik érzésünknek: az életükért és szolgálatukért érzett örömünknek. Milyen csodálatosan tud Isten felhasználni nagy dolgok elvégzésére embereket! Amikor három testvérünkről megemlékezünk, nem óhajtjuk őket mások szolgálatával összehasonlítani, hiszen olyan sokan vannak, akikről beszélnünk kellene. Csupán azért említjük ezt a három testvérünket, mert egyszerre mentek el s rajtuk keresztül sok-sok más volt egyháztag nevénél lehetne beszélni azokról a dolgokról, melyeknek elvégzésére Isten kegyelme érdemesítette őket. A nevek itt csak annyiban fontosak, hogy felismerjük őket. Három egyháztag indult el az örökkévalóság útján egy hónapon belül s tíz éven belül több, mint kétszázan egy amerikai magyar evangélikus gyülekezetből. Akárhogyan is vesszük, nagy az aratás, sok a búzakereszt a magyar tarlón. Utánuk más lesz a rétek virága, másképpen vetnek és másképpen aratnak. Nekünk a szívünkből morzsol le valamit az élet, amikor halkul a magyar ének. Nem a szívünk lesz hidegebb a jövendő nemzedék iránt, csak érzékenyebbek leszünk, amikor avart fúj felénk az őszi szél. Megnyugszunk, békésen csendesedik el az emberi szó, mikor arra gondolunk, hogy az Egyház Ura minden időben ugyanaz marad.

í