Evangélikus Élet, 1966 (31. évfolyam, 1-52. szám)

1966-06-12 / 24. szám

imMEK Áldás és elkötelezés „Az Ür Jézus Krisztusnak kegyelme és az Istennek szeretete és a Szentlélek közössége legyen mindnyá­jatokkal!” 'l II. Kor. 13, 13 A Szentlíáromságról ír Pál apostol a második korinthusi levél végén. Istentiszteleteinken mi is gyakran halljuk, mint felénk hangzó áldást. Valahányszor ezt az áldást halljuk, ne tévesszük szem elől, hogy ez az áldás nemcsak azt akarta tudatosítani ben­nünk, hogy Jézus Krisztus kegyelme, az Isten szeretete és a Szentlélek közössége velünk van, hanem egyszersmind felhív arra, hogy ennek megfelelően éljünk és szolgáljunk ebben a világban. 1. Ennek az áldásnak az első szava a kegyelem drága ajándékáról szól. „Az Ür Jézus Krisztus kegyelme legyen mindnyájatokkal...” így kezdi Pál apostol. De miért nem az Isten szeretetével kezdi? Miért van az, hogy mikor az Isten szereletéről akarunk beszélni, előbb mindig Jézus Krisztus kegyelméről kell tudomást szereznünk? Ez a fennálló tények miatt van! Bűnösök vagyunk s a bűn elzárja előttünk az utat az Isten felé. De Jézus Krisztus halálával megszerezte ne­künk az Isten bűnbocsátó kegyelmét. E nélkül a kegyelem nélkül nem mondhatjuk magunknak az Isten szeretetét. Jé­zus joggal mondhatta magáról, „senki sem mehet az Atyá­hoz, hanem csak én általam”. (Jn. 14, 6/b). Ö az egyetlen út, sőt úgy is mondhatnánk, az egyetlen híd az Istenhez. A Szentháromságba vetett hitünk mindenekelőtt olyan embereket formál belőlünk, akik jól ismerik saját maguloat, meglátják és beismerik bűneiket s ezért alázatosan járnak ebben a világban, de ugyanakkor boldogok és hálásak Jézus Krisztus mentő kegyelméért. Ennek a hálának azonban nem­csak az érzelmeink világában és ajkunk szavaiban kell meg­nyilvánulnia, hanem sokkal inkább bűnt elhagyó, bífnt ke­rülő s bűnt gyűlölő, Istennek tetsző életfolytatásában. így lesz ez az áldás nemcsak ígéret, életformáló erő, hanem elkötelezés számunkra. 2. Ennek az áldásnak másódik szava a szeretet drága ajándékáról szól. Isten lényege a szeretei. Ezt szinte magától értetődőnek tartjuk s elfelejtkezünk 1arról, hogy neki minden oka és joga meg lenne ahhoz, hogy ne szeressen minket. De kegyelméből következik szeretete. ö már előbb szeretett min­ket ... A lelkűnkről és testünkről naponta való gondoskodása, a , családunk, amellyel életünknek értelmet ad, a munkánk, amellyel napjainkat tartalmassá teszi, a békénk megőrzése, mind-mind az ő végtelen szeretetének a jele. S ezen felül s ezen kívül is megmutatta irántunk való szeretetét abban, „hogy úgy szerette a világot, hogy az ő egyszülött Fiát adta...” Szeretete túlnyúlik földi életünkön, az ő szeretete jelenti számunkra az örökéletet. A Szentháromságba vetett hitünk az a szilárd alap, amelyre életünket bátran fölépíthetjük, Isten nagyon szeret minket, úgy gondoskodik rólunk, mint jó atya gyermekéről. Velünk van és velünk marad! Ez az áldás, amely azt mondja nékünk „Istennek a szere­tete legyen mindnyájatokkal...” nemcsak áldás, de elkötele­zés is. Ha az Istennek a szeretete velünk van, akkor ennek a szeretetnek meg kell látszania életünkön, ennek megfelelően kell élnünk. Mivel Isten nagyon szeret minket és velünk együtt minden embert, azért nekünk is szeretnünk kell min­den embert, istennek velünk való törődése arra kell, hogy késztessen minket, hogy mi is törődjünk más emberekkel. Isten bűnbocsánata, minket is megbocsátásra kell, hogy in­dítson. Az ö személyválogatás nélküli szeretete, minket is arra tanít, hogy a mi szeretetünk is személyválogatás nél­küli legyen. így lesz ez az áldás nemcsak ígéret, hanem életformáló erő és elkötelezés is számunkra! 3. Ennek az áldásnak harmadik szava, Isten velünk való közössége drága ajándékáról szól. Isthn kegyelme és sze­retete az ember számára nem fölismerhetetlen, távoli, soha meg nem tapasztalható valóság. Isten Szentlelke által közöt­tünk iés bennünk él és működik. Szüntelenül azon fáradozik, hogy mi a kegyelmet adó Jézus Krisztussal és a minket sze­rető Mennyei Atyával állandóan a legbelsőbb közösségben legyünk. Ezt a csodálatos munkáját a Szentlélek az ige hir­detése által végzi. Ahol az igét hirdetik, ott a Szentlélek a legbensőbb közösséget teremti meg egyrészt Jézus Krisztus kegyelme és az Atya szeretete, másrészt az ember között. Ez az áldás, amely azt mondja nekünk: ,ja Szentléleknek közössége legyen mindnyájatokkal.. .” nemcsak áldás, de elkötelezés is. Ha a Szentlélek által Jézus Krisztus kegyelme és az Istennek szeretete velünk van, ez arra ösztönöz minket, hogy mindenben engedelmeskedjünk neki, hogy az ő útjain jár­junk, hogy az ő akarata szerint éljünk, hogy azzal a szívvel szeressük embertársainkat, amellyel 6 szerette. Ez a szeretet késztet minket, hogy mi is törődjünk az emberiség boldogítása problémáival, hogy lássuk meg más emberek fbaját, hogy halljuk meg embertársaink panaszát, hogy segítsünk másokon, és a nekünk ajándékozott szeretet békességével szolgáljunk itt a földön az emberek között. Vele és általa! így lesz ez az áldás nemcsak■ ígéret, hanem életformáló erő és elkötelezés is számunkra. Ezt az áldást — amely Istennek irántunk való kegyelme, szeretete és közössége gazdagságát tárja föl előttünk — min­dig szívesen hallgatjuk és mindig szívesen vesszük. Isten azonban áldását sohasem azért közli velünk vagy adja szá­munkra, hogy azt semmibe vegyük, eltékozoljuk vagy elássuk, hanem azért, hogy azt nagyra becsüljük, annak megfelelően éljünk s hogy azt gazdagon gyümölcsöztessük. így lesz ál­dása elkötelezés számunkra! A Szentháromságban magát kinyilatkoztató Isten — ke­gyelmével, szeretetével és közösségével áld meg minket —, hogy azután mi is áldássá legyünk a világ számára. Gartai István Lelkésziktatás Pesterzsébeten ilsinat elé Ünnepi istentisztelet. — Az új lelkész ■ beiktatása KETTŐS ÜNNEPE VOLT a pesterzsébeti gyülekezetnek az elmúlt vasárnapon, június 5-én. A templom alapkőleté­telének negyvenéves jubileu­mát ünnepelték s ezen a na­pon, du. 5 órakor iktatta hi­vatalába Koren Emil esperes a gyülekezet egyhangúan meg­hívott lelkészét, Virágh Gyula eddigi ózdi esperes-lelkészt. Az iktatást végző esperes Es. 62, 10—12 álapján utalt a negyven év előtti időre, ami­kor az erzsébeti hívek a sző­lőskertek és elvétve épült kis házak között letették a templom alapkövét s ezt a templomot a háborúban meg­tépázott családok reménysége emelte, akik elnevezték a haj­lékot a béke templomának. Ahogyan akkor az egyház fel­figyelt a környező világ igé­nyére, úgy ma is észre kell vennie azt a megváltozott vi­lágot, amely körülveszi a templomot az egyre épülő vá­rosban új utcasorok és épülő bérpaloták, gyárak és üzemek közelségében. És észre kell venni azoknak az embereknek az igényét is, akik ebben a vi­lágban élnek. Virágh Gyula igehirdetésé­ben Márk 1, 15 alapján szólt a betelt időről s a megtérés parancsáról. Az idő — mon­dotta — mindenki számára drága, mégsem mindenkinek egyforma érték. Más egy fia­talnak s más egy elaggottnak. A gyülekezetnek azonban min­dig drága, mert Isten hívását tartalmazza. Ez a hívás meg­térésre, visszatérésre szólít a békesség Urához, Isten szere- tetéhez s aki jól érti ezt a sze- retetet, az mindig a másik emberhez jut, akin gyakorol­nia, megvalósítania kell Isten szeretetét. Az iktatást követő közgyű­lésen tizennégy köszöntőbeszéd hangzott el. Ezeknek sorát D. dr. Vető Lajos püspök nyi­totta meg, aki arról szólt a templomot zsúfolásig megtöl­tő ünneplő híveknek, hogy miért kell lelkész a gyüleke­zetbe s milyen legyen a jó pap. Ezt rendszerint a hívek igénye úgyis meghatározza, akik jó teológust, népszerű, hi­vő embert várnak a gyüleke­rült Budapestre. Nehéz szór- ványévek, gyülekezetszervezé- sek s közegyházi felelősségvi­selés van mögötte s mindezen tapasztalatok birtokában lép szolgálatba a fővárosban. Köszöntést mondtak még többek között Noske Ottó, a gyülekezet másodfelügyelője, Korcn Emil esperes beiktatja Virágh Gyula lelkészt Foto: Formanek zet élére. De legfőképpen le­gyen olyan ember a lelkész, a'ki meghallgatja, megérti és szereti az embert. A messzi Békésben hivata­los úton távollevő D. Káldy Zoltán püspök levélben kö­szöntötte a beiktatott lelkészt. Levelében rámutatott arra, hogy Virágh Gyula huszonöt évi vidéki szolgálat után ké­Bencze Imre, a gyülekezet el­távozott lelkésze, Falvay Jenő, az egykori első pesterzsébeti lelkész, Kökény Elek a pesti lelkészek nevében, Pásztor Pál lelkész, Várnai Ernő és Mokri Gyula felügyelők, az elbocsátó borsod-hevesi egyházmegye ill. ózdi gyülekezet nevében, valamint a helybeli egyház községek képviselői. Dr. H. Kriiger egyiiázfetanácsos Magyarországon Dr. H. Krüger frankfurti egyházfőtanácsos feleségével és fiával Magyarországra érke­zett. A Németországi ökume­nikus Tanács főtitkára és a nyugat-németországi egyházi külügyi hivatal vezető tisztvi­selője magánemberként dr. Pálfy Miklós teológiai dékán meghívására tölt két hetet ha­zánkban. Budapesten látoga­tást tett dr. Vető Lajos és D. Káldy Zoltán püspöknél, vala­mint az Evangélikus Teológiai Akadémián és megtekintette Budapest nevezetességeit. Kedves vendégeink 8 napot töltenek Balatonszárszón, egy­házunk üdülőjében is. Ma­gyarországi látogatásuk alatt dr. Vető Lajos püspökkel együtt jelen voltak az ősagár­di gyülekezeti vizitáción is. IMÁDKOZZUNK Mindenható Istenünk, szerető mennyei Atyánk! Hálaadás­sal borulunk le színed előtt, hiszen lényedből szüntelen sugár­zik felénk a teljes szeretet. Áldunk, hogy már akkor tudtál minket szeretni, mikor mi még nem is ismertünk. Hiszen a keresztségünktől fogva érezhetjük szereteted munkáját éle­tünk litján. Te elhordozol minket, pedig de sokszor feledke­zünk meg rólad Istenünk. Megbocsátottál nekünk, pedig mi­lyen sokszor vétkeztünk ellened. Ugyan ki tudná megszám­lálni bűnei számát? Te elküldted Fiadat, az emberek pedig nem fogadták be őt, sőt keresztre feszítették. Mi is sokszor ezt tesszük. Kitöltötted ránk Lelkedet, mi pedig bezárjuk előtte lelkünket. S Te Atyánk mégis tudsz bennünket sze­retni. Boldogan érezhetjük, hogy keresel bennünket és éle­tünket meg akarod újítani szent és új életre. Ez' a vasárnap is ezt hirdeti számunkra és ezért adunk hálát neked Iste­nünk. Alázatosan kérünk, töltsd meg a mi színünket is a te szereteteddel. Annak melege fűtse át a sokszor hideg életün­ket, hogy igazán tudjunk Téged szeretni és szolgálni. Kérünk, adj nekünk erőt ahhoz is, hogy embertársainkat is tudjuk igazán szeretni. Ne engedd felednünk, hogy képmutatás min­den olyan élet, melyben nincs szeretet azr embertárs felé. Hi­szen, hogyan szerethet Téged Atyánk az ember, akit nem lát — ha nem tudja szeretni az embertársát, akit lát. Kérünk azért Atyánk, tedd erőssé a földön, az emberiség életében e Te szeretetedet. Segíts minket arra, hogy ne legye­nek világunk távoli tájain sem nyomorult Lázárok, amikor dúskáló gazdagok élnek a közelükben. Ne legyenek kifosztot­tak és minden jó nélkül élők, amikor Te boldog és békés életre teremtetted őket. Tedd őszintévé mindnyájunk életét, hogy ne csak mutassuk, hanem valóságosan éljük kegyelmes akaratodat. Kérünk, hallgass meg minket a Jézus Krisztusért Ámen. NEM AKARUNK KOLOSTOROKAT! „Nem kolostorokat, hanem olyan gyülekezeti tagokat sze­retnénk, akik valóságos tanúi hitüknek a mindennapi élet­ben” — jelentette ki a zü richi tartományi egyház zsi­nata abban a nyilatkozatában amelyet protestáns kolostorok felállítása ellen adott ki Svájc­ban. Az egyik zsinati tag azt javasolta, hogy a római kato­likus egyház példája nyomán protestáns férfiaknak is léte­sítsenek olyan helyeket, ahol a mindennapi élettől elvonat koztatva magukba mélyedhet- nek. Ezzel szemben a zsinat emlékeztet arra, hogy a svájci alkotmány szerint semmilyen kolostort sem szabad Svájcban létesíteni. De az ilyen szerze­tesi közösségek egész szelleme ellene mond annak a reformá­tort felfogásnak is, hogy ez az életforma önelégültséget vált ki és elveszíti kapcsolatát valóságos élettel és a világgal JUSTINIANUS PATRIARCHA BULGÁRIÁBAN A Romániai Orthodox Egy ház pátriarchája, Justiniánus Szófiába utazott egy küldött­ség élén és megbeszélést foly­tatott a bulgáriai orthodox egyház vezető képviselőivel az orthodox egység kérdéseirőL A gyülekezet egyházszervezeti élete Az országban valamennyi evangélikus a lakóhelye sze­rinti evangélikus gyülekezet­hez tartozik. A gyülekezet egyházszerve­zeti életének legátfogóbb szer­ve a közgyűlés. A gyülekezeti közgyűlést egy héttel előbb, a vasárnapi istentisztelet al­kalmával kell kihirdetni. A közgyűlésnek hivataluknál fog­va tagjai a lelkész és a gyü­lekezet minden választott tiszt­ségviselője. A gyülekezet tag­jai közül pedig azok, akik be­töltötték tizennyolcadik élet­évüket és részt vállalnak az egyházfenntartás anyagi ter­heiből. A gyülekezeti közgyűlésnek sokoldalú feladata van. Meg­választja a gyülekezet felügye­lőjét, gondnokát, presbitereit, más tisztségviselőit hat évi időtartamra. Egyházunkban hagyomány, hogy a nem java- dalmas tisztségviselőket álta­lában hat évre választják meg, hogy ezzel is biztosítható le­gyen egyházunkban a széles körű demokrácia megvalósítá­sa. A gyülekezeti közgyűlés határoz a lelkész választásánál a presbitérium által előterjesz­tett javaslat felett. Tehát a gyülekezet személyi ügyei a közgyűlés elé kerülnek. Ugyancsak a közgyűlés elé kerülnek a gyülekezet anyagi kérdései is, mint például a lel- készi díjlevél megállapítása, vagy általában a szükségletek fedezéséről való gondoskodás, beleértve az egyházi épületek­ről, a templomról, lelkészla­kásról való gondoskodást is. Meghallgatja a közgyűlés a gyülekezet lelkészének évi je­lentését, amelyben teljes ké­pet kap a gyülekezet lelki és anyagi helyzetéről. Olyan gyülekezetekben, ahol a lélekszám a négyezret meg­haladja, gyülekezeti képviselő- testületet lehet szervezni, hogy ez gyakorolja a közgyűlés jo­gait. A társgyülekezeteknél pe­dig meg kell alakítani a kép­viselőtestületet. A gyülekezeti presbitérium intézi mindazokat az ügyeket, amelyek nincsenk kifejezetten a gyülekezeti közgyűlés elé utalva. A törvényjavaslat sze­rint a presbitérium tagjainak száma nyolcnál kevesebb és ötvennél több nem lehet. A presbitertől egyházunk megkívánja, hogy nagykorú, feddhetetlen életű közgyűlési tag legyen, akit a közgyűlés arra a feladatra választ meg, hogy részt vegyen a gyüleke­zet életének vezetésében, az Ünnepélyes Nyilatkozat és az I. törvényben foglaltak értel­mében. A presbiteri tisztség tartama ugyan hat év, de ennek letelte után a presbi­ter a közgyűlés által újra megválasztható. A presbité­rium szerepe különösen a gyülekezeti lelkészi állás be­töltésénél és az egyházmegyei, egyházkerületi elnökség tag­jainak, valamint az országos felügyelőnek a megválasztása­kor válik jelentőssé. A presbitérium előkészíti a gyülekezeti közgyűlést, felül­vizsgálja a pénzkezelést, ösz- szeállítja a közgyűlési tagok névsorát, megválasztja a gyü­lekezet küldötteit az egyház^ megyei közgyűlésre. A gyülekezet elnöksége a lelkészből és a felügyelőből áll. Ebben követjük egyhá­zunk régen kialakult egyház­szervezeti szokását, amelyben egyenlő szerepet kap mind a lelkész, mind a felügyelő a gyülekezet szervezeti életének irányításában. A gyülekezet elnöksége a felsőbb egyház­kormányzati szervek rendel­kezéseinek figyelembe vételé­vel önállóan intézkedik mind­azokban a gyülekezeti életet érintő ügyekben. amelyek nincsenek a gyülekezeti pres­bitérium vagy a köagyűlés számára fenntartva. A lelkész és a felügyelő együttesen utalványoz az évi költségelőirányzat keretei kö­zött, együttesen irányítják a gyülekezet életét. De termé­szetesen a lelkész az, akire a gyülekezet lelki életének vezetése épül. A lelkészi szol­gálattal éppen ezért különös részletességgel foglalkozik a törvényjavaslat. Dr. Ottlyk Ernő

Next

/
Thumbnails
Contents