Evangélikus Élet, 1966 (31. évfolyam, 1-52. szám)

1966-06-12 / 24. szám

Egy lelkész naplójából „Azoknak, akik utánam jönnek!..." Mostanában régi naplóm lapjait lapozom. Évek, sőt év­tizedek elevenednek meg, majd tűnnek el a lapozgatás során. Kinyitott naplóm egyik olda­lán ezt a dátumot olvasom: 1954. október 3 — látogatás. Látogatáson vagyok lelkészi körzetem egyik tanyáján. G. M. bácsit keresem. Mint hal­lottam, nemrég beteg volt, de hamarabb nem tudtam eljönni hozzá. Benézek a konyhába, majd a szobába, de nem találom se­hol. Már menni készülök, ami­kor megpillantom a kertben. Az évek elszálltak már felette, lassú lépteivel öregesen topog a kis kerti úton. Nehezen megy már a mozgás, mégis kikíván­kozik a szabadba, s amíg a fiatalok éneke beszűrődik a közeli földekről, ő parányi kertjében tevékenykedik. Rá­köszönök, majd megkérdem: — Mit csinál, Miska bácsi?! — Kiöregedett a régi fa és szeretném újjal pótolni — mondja nagykomolyan. — De hisz már nem fog annak gyümölcséből enni — tréfálkozom vele. — No, nem is magamért, vagy magamnak ültetem, ha­nem, hogy legyen azoknak, akik utánam jönnek. A szó szíven talál. Boldog öreg!— az élet egyik szép tit­kát hordozza: építeni, alkotni „nem magamnak és nem ma­gamért, hanem másoknak má­sokért”. „Nem gondoltunk reá!’ Naplómat forgatva megérke­zem a mához: 1966. március 10. , K. M.-né hívemmel találko­zom: szeme könnyes, tekintete zavart. Pár percre megállók mellette, hogy megtudjam fáj­dalma okát. — Beteg az ember — mond­ja. — a gyerekek közül is há rom beteg. Az ember már kór­házban is volt, hónapokig ke­zelték. Eddig nem is volt olyan nagy a baj, mert pon­tosan kaptuk a táppénzt, és a gyermekek is hozzájutottak az orvosi kezeléshez, gyógy­szerhez. De most az orvos az embert le akarja százalékol- tatni, a szíve miatt. Tetszik tudni, nem dolgozhat! — Ha leszázalékolják, az ura megkapja a nyugdijat és maguk megkapnak minden kedvezményt — próbálom megnyugtatni a síró asszonyt. — Igen — igen, mondja ő, de éppen itt van a hiba. Nincs meg a szükséges idő! Nem gondoltunk rá! Amíg az em­ber egészséges volt, nem gon­doltunk rá, azt tartottuk, jobb nekünk a magunk ura lenni. Hiába kértek mások, nem vál­laltunk munkát, csak amikor érezte a betegséget, akkor, je­lentkezett munkára, feladva önállóságát. De a betegség ha­marabb jött, mint gondoltuk és így nincs meg a kívánt idő. Tudom, hogy ez az ügy ren­deződni fog és lesz orvosság, megoldás, de engem megfogott a szó: — nem gondoltunk rá! Igen, mindig valahol itt van a hiba: — nem gondoltunk rá! És ha mégis beáll az, ami­re nem gondoltunk, tehetetle­nül tördeljük a kezünket és sírjuk könnyeinket. Milyen jó, ha van valaki aki erre idejében figyelmeztet! Megyer Lajos A „lakott föld” békéjéért Beszámoló a Keresztyén Békekonferencia Ökumenikus Bizottsága bukaresti üléséről A Keresztyén Békevilággyülés 1964-ben Prágában tartott ülésén több munkabizottságot választott. Ezek között egyik legjelentősebb az ún. „ökumenikus Bizottság”, amely arra van hivatva, hogy tanulmányozza a Keresztyén Békekonfe­rencia „ökumenikus kapcsolatait”: különböző egyházi vi­lágszervezetekhez, vallásokhoz és világi békemozgalmakhoz való viszonyát a közös akciók érdekében. NINCS JÖVÖJE A PAPNÖTLENSÉGNEK Az egyik nürnbergi kiadó­nál ismeretlen szerzőtől könyv jelent meg a papnőtlenségről („Um den Zölibat”). A kiadó annyit elárul a magát „Kato- likus”-nak nevező szerzőről hogy katolikus pap az illető és jelentős teológiai művei je­lentek meg eddig neves kato likus kiadóknál. A szerzőnek egyébként az a véleménye, hogy különösebb prófétai adottság nélkül is látni lehet, hogy a papnőtlenségről szóló törvényt hamarosan megszün­tetik. A könyvet bírálók szemére vetik a szerzőnek, hogy nem megfelelően értékeli a pap nőtlenségnek az önkéntes jel­legét és a papnőtlenség törté­nete inkább azt igazolja, hogy csak most lesz egyre inkább keletje a nőtlenségnek álta Iában. Hiszen a nőtlen élet ben kevesebb ember mond csődöt, mint a házasságban. Ez a bizottság az elmúlt esz­tendőben Halléban tartotta ülését, most pedig a román ortodox egyház vzetőjének luslinián pátriárkának meghí­vására Bukarestben ülésezett május 23—25. között. Az ülé­sek színhelye az ortodox egy­ház szent szinódusának köz­ponti épülete volt. A munka ünnepélyes isten- tisztelettel vette kezdetét, me­lyen a román ortodox egyház nevében Vissarion bukaresti püspök üdvözölte meleg sza­vakkal a bizottság tagjait. A Bizottság Alexij, Tallinn és Észtország érsekének el­nöklete alatt végezte munká­ját. Jelen voltak többek kö­zött: Nikodim metropolita Bulgáriából, Emiliános metro­polita Géniből, Tumsky, Mol­nár, Michalkó professzorok és Cihák titkár Csehszlovákiából, Gastpari professzor Lengyel- országból, Nicolaescu rektor és Teleki Mihály professzorok Romániából, Surin teológiai igazgató Indiából, Koelbing lelkész Svájcból, Zeuthen lel­kész Dániából, Wirth szer­kesztő az NDK-ból, Bremer lelkész Hollandiából stb. A magyarországi protestáns egy­házakat D. Káldy Zoltán püs­pök és Nagy József teológiai igazgató képviselték. Az üléseken a következő előadások hangzottak el sor­rendben: D. Káldy Zoltán püs­pök: „Az ökumené bibliai— teológiai alapelvei”; Alexij ér­sek: „Áttekintés a felekezetek béke ügyében végzett együtt­működésén”; Nicolaescu: „A felekezetek közötti együttmű­ködés struktúrái és módszerei egy ortodox toelógus szemszö­géből”; W. Schweitzer pro­fesszor: „Az együttműködés lehetőségei és határai egy nyu­gatnémet evangélikus teológus szemszögéből”; G. Wirth szer­kesztő „Az »egy-világ" kérdé­se ökumenikus szempontból”. D. Káldy Zoltán püspök elő­adásában elemezte, hogy az „oikumené” fogalma milyen értelemben szerepel az Újszö­vetségben, majd azt vizsgálta, hogy ez a fogalom milyen fej­lődésen ment keresztül az ökumenikus mozgalomban, a Keresztyén Békekonferencia területén, végül azt fejtegette, hogy az ökumenikus szolidari­tás mit jelent az emberiség békés világrendje szempontjá­ból. Elemző munkája gyümöl­cseképpen az „ökumené” fo­galmára nézve az alábbi meg­határozást adta: „Az ökumené tágabb értelemben megjelöli az Isten által teremtett egész lakott földet, amely a bűn el­lenére Isten gondviselő és megváltó szeretetének tárgya és működési területe és an­nak az emberiségnek otthona, amely arra küldetett, hogy kö­zösen munkálkodjék az Isten­től kapott feladatok megvaló­sításáért ... Az „ökumené” mint hit és szeretetközösség arra küldetett, hogy a „lakott földön” hirdesse Isten igéjét, munkálja az egyházak közötti egységet és az egész emberi­séggel való közössége tudatá­ban velük együtt fáradozzék a lakott föld békéjéért, jó rend­jéért és azért, hogy a lakott föld valóban az emberiség ott­hona legyen”. — „Az ökume­nikus szolidaritásnak mindig aktuális, tehát gyakorlati szo­lidaritásnak kell lennie. Az „ökumenikus szolidaritás” nem egy statikus, hanem di­namikus fogalom, amely min­dig bizonyos konkrét esetek­ben való állásfoglalást, dön­tést, segítséget, jó szót, elköte- lezést, közös vajúdást és egyiittmunkálkodást jelent”. Alexij érsek előadásában vázolta, hogy a második vi­lágháború után — amikor mindenki békére vágyott hogyan kezdődött el újra a há­borús veszély, a fegyverkezési verseny, a nukleáris fegyve­rek sorozatos kísérlete, de ugyanakkor hogyan tömörül­tek a békére vágyó emberek a békemozgalomban. A jelenle gi világhelyzetben elsősorban a vietnami agresszió, a nyu­gatnémet revansizmus szelle­me, a nukleáris fegyverek el­terjedésének veszélye növeli a feszültségeket. Mindez minden békeszerető embert cselekvés­re szólít fel a béke biztosítá­sa érdekében. „A keresztyén békemozgalmaknak még na­gyobb kitartással kell a béke fenntartását célzó intézkedése­ket megvalósítani”. Ha eddig a keresztyén békemozgalmak együttműködésére törekedtünk, most a békeszerető keresztyén emberek egységét kell mun­kálni. A keresztyén békemoz­galmaknak fel kell venniük a ÍGY LATJUK A Népfronttal gazdasági életünk továbbfejlesztéséért giailag jogosítva, sőt kötelezve I vagyunk arra a bátorításra, I hogy közösen hárítsuk el a há- I borús veszélyt és munkálkod- [ junk a békéért. tővé teszi a nem-keresztyé­nekkel való együttműködést. Készek kell lennünk egymás­tól való tanulásra. Küzdeni kell az „etikai rezignáció” el-1 Mostanában sok szó esik hazánkban új gazdasági mód­ién. Amikor erőkifejtésre van I szerek bevezetéséről, sőt egész gazdasági „gépezetünk” (mecha- szükség a béke érdekében nem I nizmusunk) módosításáról. A Hazafias Népfront Országos Ta- lehet úgy gondolkodni: „igen I nácsa, mely társadalmi és gazdasági életünk vezető tényezőit vétkeztünk. de ezután is I és rétegeit tömöríti, az elmúlt héten megtartott ülése is a Par- vétkezni fogunk”. E rezigná- I lamentben ezzel foglalkozott. Ezen a gyűlésen a Kormány ció ellen csak úgy küzdhetünk I elnöke, és a Népfront főtitkára ismertette az idevonatkozó eredményesen, ha az emberek-1 terveket, kiváló gazdasági szakembereink, egyetemi tanárok és nek hiten alapuló reményt hir-1 tsz-elnökök mondták el véleményüket, fejtették ki helyeslő detünk az ebben a világban I álláspontjukat. Az egyházak képviselői között megjelent Dr. való életre nézve is". Teoló-Ivető Lajos püspök is. Az előterjesztésekből és a hozzá csatlakozó vitából nyil­vánvalóvá lett. hogy gazdaságfejlesztési reformjaink hosszú évekre meg fogják szabni hazánk népének, minden dolgozó­jának az életét és munkáját, természetesen egyházunk népéét is. Olyan fontos dologról van szó, hogy azzal nemcsak a gaz­dasági szakembereknek, hanem mindnyájunknak kell törőd­nünk, hiszen azok csak akkor valósulhatnak meg sikerrel, ha mindannyian szolidárisán egész népünkkel igyekszünk meg­tenni a magunk helyén kötelességünket. Az egyik felszólaló a békemunkához hasonlította az előttünk álló új feladatok jelentőségét, s az a vélemény alakult ki, hogy (mindnyájunk­nak ugyanazzal az odaadással kell nekifeküdnünk gazdasági életünk megjavítását célzó feladatainknak, mint amilyen oda­adással és összefogva küzdünk népünk és az emberiség tartós békéjéért. A jelenlevő egyházi emberek világosan látták, hogy né­pünk egészével együtt az egyházak híveinek is szívvel-lélekkel okuk és joguk van kivenni részüket ebből a munkából. Hiszen arról van szó, hogy „mindennapi kenyerünk”-et, s mindazt, amit az egyházunk tanítása szerint jelent, biztosítsuk egész: népünk számára az eddigi célkitűzéseknek megfelelően, de új és az eddiginél eredményesebb, gyorsabb eszközök és mód­szerek igénybevételével. Különösen fontos az, hogy a meny- nyiségen túl most már elsősorban a minőségre, a termelt javak jóságára kerül a hangsúly. A demokráciának a kiszéle­sítése, a helyi tényezők nagy önállósága elengedhetetlen fel­tétele az új gazdasági mechanizmus kibontakozásának, hangsúlyozta maga a Kormány elnöke. A jó tervek csak akkor valósulhatnak meg, ha egész né­pünk azokat magáévá teszi, s szívvel-lélekkel fáradozik értük. Evangélikus népünk bizonyára az elsők között lesz, akik meg­értik az új tervek jelentőségét, s ki-ki a maga területén tel­jesíteni is fogja hazafias kötelességét. A szent Szinódus épülete Több világosság A Német Demokratikus Köztársaság érdeklődésünknek különösen is a körébe tartozik azon a réven, hogy annak te­rületén fekszik a lutheri reformáció bölcsője: Wittenbergi Az ökumenikus Bizottság ] Eisleben, Erfurt, Eisenach stb. Aki külföldi utazgatásai során olyan határozatot hozott, hogy I arra jár, örömmel és hálával tapasztalhatja, hogy milyen ke- a Keresztyén Békekonferencia I gyelettel és szeretettel tartják rendben állami és egyházi té- különböző országokban levő I nyezök a reformációnak ottani többszáz éves emlékeit. A csoportjai igyekezzenek minél Igéméi Demokratikus Köztársaságban van WEIMAR városa több békeszervezettel felvenni I í*» az emberiség egyetemes kultúrájának egyik legjelentősebb a kapcsolatokat. Vizsgálják!történeti pontja, melynek ősi templomában LU- meg miképpen tudnának | I'll ER MÁRTON is prédikált, de amely különösen arról híres, együttműködni saját országuk | bogy ott élt és alkotott többek között az emberiség egyik leg- világi békeszervezetével. Szűk-1 nagyobb szellemóriása, GOETHE. A ház, amelyben leélte ségesnek tartja a Bizottság az| hosszú és termékeny életét, ma is megvan. Megvan benne az Egyházak Világtanácsa és an-1 “ kicsi hálószoba is, amelyben a nagy költő és tudós meghalt. nak Nemzetközi Ügyekkel Fog- j Ennek a kis szobának az ablaka délnek néz, alatta van az az lalkozó Bizottságával való | érdekes kert, melyet maga a nagy költő, író és tudós létesí­többszöri tanácskozást a béke]tetí és gondozott. Közismert, hogy amikor Goethe testi erői ügyében. A róm. katholikusj csaknem teljesen kimerültek, a beálló halál közvetlen előhír- egyház békeszervezeteivel va-1 nőkéként úgy érezte, hogy fényes nappal sötétség borult reá. ló együttműködés is fontos és | Hiába húzták fel a körülötte levők a redőnyt, nyitották ki az gyümölcsöző lehet. Az ázsiai | ablakot, a haldokló szellemóriás utolsó szavaival is ezt ki- keresztyén békecsoportokat ar-| vánta: „Több világosságot!” ra kéri a Bizottság, hogy vé-J Goethének ez a mondása jutott az eszünkbe, amikor hírét I eZJf??k- t-anul Hiányokat aj vettük, hogy a tavasz folyamán a Német Demokratikus Köz- buddhizmussal es hinduizmus- j társaságban működni kezdett az első atomerövel hajtott áram- sűI kapcsolatban. | fejlesztő telep, mely egy egész mai nagyvárost el tud látni Az ökumenikus Bizottság | villanyárammal. Nemcsak a Német Demokratikus Köztársa- tagjait Justinian patnarka ün- j Ságban az első ez az atomáram-fejlesztő telep mert a Német népi vacsorán látta vendégül, | Szövetségi Köztársaságban ilyen még nincsen.’ melyen megjelent Dimitru | Jelképes jelentősége van annak hogy ez így van Ter- AUamT Egy0hSL°yi Hivaü^áL I f^szetesnefc találjuk, hogy az atoméról előbb Z^Iak le­famtaL^y!; Agybuka^stf 0,- Trefor^ádl eUnd^Th^^ Ahonnan todox Teológiai Intézetben a | leri kiOtúra fitat LlTrZ»" nem.et ej egyetemes em- vendégek tiszteletére hangver-\a h •, Y. • £. gazdagodott, ott van ma senu volt melven az ortodox I } ’ b fce es a haladas nemet bölcsője. NUSCHKE OTTÖ, teológiai 'hallgatók énto Dem°*™*Vn* «éhai meg­egyházi és népi énekeket adott | szerű közéleti férfi n-n nus.fmpi. csaladbol szármázott nagy- .11-------1 a__I szeru közéleti férfi, azon a velemenyen volt, hogy Európában <r volt béke, s a németek akkor fejlődhettek és Halad- koníerencia idején testvéri | Ezért ll^akáütnls™^ szoms~édaikkal jó viszonyban voltak. z“7áftaeiattte kÖrÜ1 3 Bl' ”EX ORIENTE PAX!” (KeUtr^bé^!) Május 22-én, vasárnap dél-| -tt'.. Aemet szövetségi Köztársaság világi és egyházi re­el ott D. Káldy Zoltán püspök | ^‘őfcom is tisztában lehetnének ezzel. A mai európai és résztvett a bukaresti magyar | "tuigneiyzetben jó lenne, ha tisztábban látnának, mégpedig evangélikus gyülekezet isten- | iae?eóen, s nem úgy, mint ahogyan a volt kancellár, aki csak tiszteletén, melyen Szedressy | ™lutarj- a kormanypálcát átadta utódának, jött rá arra hogy Pál lelkész hirdette az igét. | Nemetorszag keleti szomszédai békét akarnak, s veíük ió . I kapcsolatot fenntartani mindkét Németországnak létérdeke Az Ökumenikus Bizottság ulese igen jó előkészületet je- I ugyanakkor Európa minden népének és minden héke^letA lentett a Keresztyén Békekonferencia Tanácsadó Bizottsá- | embernek is előnyös. gának az ősz folyamán Szófiában tartandó ülésére. k. z. JöiiiWiJiiHiiutMiitiiiiiíiwwiiiijijiiiiiiiiiiiiiniiirmiiHiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiidiiii.ijijjímiiiiíiiiiiiiii.iiiiiiiiiiiiiwiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiwa vasárnap Csendes vasárnap délelőtt Templomba indulok. Minden nyugodt, Szellő se rebben, A Bükknek számos orma ködbe vész Diósgyőr várának négy tornya is Fátyol mögül ködlik felém. ' A békességnek édes illata Eltölti lelkem és egész valóm Es arra gondolok: Békében mért nem él az ember? Miért a harc, a véres háború? Miért kell farkasul, hogy tépje szét Apát fiú, fiút apa, testvér testvért? Oh, mondd, Uram, miért, miért? Szegedi Gábor szorosabb kapcsolatot a nem­keresztyén békeszervezetekkel, hogy „együttmunkálkodhas­sunk a tartós és igazságos bé­ke fenntartásáért”. Wirth szerkesztő arról be­szélt, hogy az „egy-világ” (one- world) fogalma a Hitler-elle- nes koalíció célkitűzése volt: felépíteni egy új, egyetlen és oszthatatlan világot. Ez ma is a világpolitikai problémák bé­kés megoldásának világtávlati koncepciója. Sajnos, ennek megvalósítása elé gyakran még az egyházak is akadályt gördítenek többek között a „hi­deg háború” segítésével. Vannak azonban az egyházak­nak is előremutató törekvései is. Ezt látjuk a Keresztyén Bé­kemozgalomban, több vonatko­zásban az Egyházak Világtaná­csánál is, sőt sok jó jelet vehe­tünk észre a római katolikus egyház haladó békecsoportjai­nál is. „Azok az egyházak, amelyek megújhodásukat ke­resvén megújítják kapcsolatu­kat a világhoz, az „egy-világ” fogalmában pozitív eszményké­pet találhatnak arra vonatko­zólag, hogy a világ nagy há­zában lakozó egy családot ké­pező emberiségről tegyenek ta­núságot a társadalomban”. W. Schweitzer elküldött elő­adásában hangsúlyozta, hogy „az egyház a világnak konkrét bizonyságtétellel tartozik. So­kan azt hiszik, hogy az egy­ház harca az egyház fenntartá­sáért folyik. Az egyháznak azonban ezen túlmenő hivatá­sa van: a világnak kell szol­gálnia, még pedig önzetlenül. A „szolgálat” gondolata lehe­Afrink bíboros a papi nőtlenség válságáról Utrecht katolikus érseke, Afrink bíboros arról beszélt legutóbbi TV-adásában, hogy egyre inkább tehernek é nőtlenségi fogadalmát. Az elmúlt esztendőben 30 egyre több azoknak a katoli- | pap lépett ki ilyen okból a kus papoknak a száma, akik kilépnek a papi szolgálatból és házasságot kötnek. Hollandiá­ban még kedvezőbb e tekin­tetben a helyzet, mint más or­szágokban, de a papnőtlenség­gel szemben opponálok száma Hollandiában is egyre szapo­rodik, — hangsúlyozta a bí­boros, mert maguk a laikusok nem látják már a papnőtlen­ség értelmét és ezért a pap is 9000 katolikus pap közül. A bíboros azonban nem tudott I javaslatot tenni ennek a fo- | lyamatnak a megakadályozá­sára. Egyik megoldás volna | szerinte, ha a kispapok sze­mélyes döntés alapján vállal- I nák a papnőtlenséget és nem volna többé a papi renddel automatikusan kapcsolódó kö- | telezettség. I *

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents