Evangélikus Élet, 1966 (31. évfolyam, 1-52. szám)
1966-05-29 / 22. szám
A Szentlélek és a lelkünk „Nem szolgaság lelkét vettétek, hogy ismét félnetek kelljen, hanem a fiúság Lelkét vettétek, aki által kiáltjuk: Abba, Atya! Maga a Lélek tanúsítja a mi lelkűnknek, hogy Isten gyermekei vagyunk.” Róni 8,15—16. Pünkösd körül figyelmünk ismét a Szentlélekre terelődik. Keresztyén Isten-hitünknek arra a titokzatos „harmadik személyére”, akiről legkevésbé vannak emberi fogalmaink. Van ennek előnye, hogy a Szentlélek Istent nem tudjuk elképzelni. Éspedig az, hogy kénytelenek vagyunk megállni azon az úton, amelyen Istent „antropoform” módon, tehát emberhez hasonlítva gondoljuk el sokszor. Igaz, hogy Isten Jézusban testet öltött. De Jézus földi életszakaszán kívül Istent sehol, soha nem lehet és nem szabad emberi fogalmainkkal, képzeteinkkel megragadni próbálnunk. Mert így csak magunk-faragta „isten” kerül elénk, s nem a valóságos Isten, akinek lénye megfoghatatlan, örüljünk annak, hogy a Szentlélek Isten személyi rejtélye figyelmeztet: Isten messze túl van a mi emberi felfogó képességünk, képzeletünk, gondolataink határán. A Szentlélek működésének hatása viszont itt van közöttünk, a világban, tapasztalati módon is megismerhetően: ez a keresztyén hit. A valláslélektan foglalkozik megfigyelések alapján, tudományos módszerekkel a hit, s közelebbről a Krisztushit tapasztalati leírásával. Így magának a hitnek a ténye, tartalma, megnyilvánulásai a hétköznapi megismerésen túl tudományosan vizsgálható valóság. Csak a létrejövetele vitatható tény: lehet emberi módon is megmagyarázni születését, s lehet elfogadnunk róla Isten igéjének felvilágosítását: a hit a Szentlélek Isten műve lelkűnkben. „A Lélek tanúsítja a mi lelkűnknek”: Pál apostolnak ez a mondása éles határvonallal különbözteti meg bennünk az Isten Lelkét és a magunk lelkét. Az emberi léleknek bonyolult mélységei vannak: az öröklődés útján ezer és ezer ősünk életének nyomait hordozzuk lelkünk mélyén ősi, titokzatos emlékképekben; saját élményeink is mélyen bevésődnek lelkünk talajába születésünktől kezdve. Betekinthetetlen ösztönök, indulatok kavarognak mélyen a tudatunk, világos értelmünk felszíne alatt. S amikor az agykéreghez kapcsolt lelki működésünk: gondolkozás, érzés, akarás és több másféle lelki folyamat végbemegy bennünk —, ez mind együttvéve közreműködik a hit keletkezésében, de egy olyan hatóerő segítségével, amely ugyan a lelkűnkben dolgozik, azonban nem az emberi lélek része. Az emberi léleknek magában véve is nagyon sokrétű szerkezetében a Szentlélek az isteni tényező, aki énünk sajátjává, lelkünk meggyőződésévé teszi a Krisztus-hitet. A Szentiéleknek az emberi lélek mélyén végbemenő e tanúskodó, meggyőző hatása külső történéshez kapcsolódik: Isten igéjének hallásához. De hogy ezt a külső történést a Szentlélek hogyan, miként, mikor használja fel, az már az emberi lélek belső folyamatának része. Régen és újonnan hallott, olvasott szentírási részletek, bibliamagyarázatok, bizonyság- tételek, különböző olvasmányok, életünk eseményeinek lelki nyomai, ősi és gyermekkori vagy későbbi emlékképek, mind mintha egyetlen kohóban kavarognának, hogy adott pillanatban kicsapódjék belőle ez a „fém": a hit. Más hasonlattal — amelyre Pál apostol szavai utalnak: mintha lelkünk mélyén titokzatos meggyőzés történnék, s Isten Lelke nem hallható és nem érzékelhető módon, nem is szavakkal, de mégis szólna hozzánk Jézus Krisztusról. Valóban így is van: a „mintha” csupán a folyamatot megvilágítani akaró két hasonlatunknak szól, mert nem lehet megmagyarázni a megmagyarázhatatlant. S az eredmény? Ha tiszta és igazi — tehát nem torzítja el helytelen vallási tartalom —: az Istenbe vetett meleg, derűs bizalom. Az ítélő Istentől való rabszolgai félelem helyett a megbocsátó, irgalmas Istenről való bizonyosság. A törvény korbácsa helyett az evangélium napfénye. Annak tudata, hogy Isten szeret minket a Jézus Krisztusért. Ügy bánik velünk, mint kedves gyermekeivel. Nem él ez bennünk, hivő emberekben, mindig ilyen simán, kiegyensúlyozottan. Vétkeink terhe, életsorsunk problémái miatt, vagy depressziós állapotban csak bántó és torz sikoly formájában tör fel lelkűnkben Isten, az Atya felé forduló hit: ilyenkor nem csendes, nyugalmas vallomás, hanem szenvedélyes „kiáltás” az. De hullámzó kedélyállapotban és kételyek között is újra meg újra meggyőzi lelkünket, az énünket a Szentlélek, hogy Isten kegyelmes kezében vagyunk életben és halálban. „Isten gyermekei vagyunk” — ez a hit életünkbe ismételten a függőleges vonalat rajzolja bele. A vízszintes vonalba, életünk történéseibe, örömeibe és keserűségeibe, feladataiba és tévedéseibe, bűneibe és teljesítményeibe, emberekkel való kapcsolatainkba és a világért való felelősségünkbe ez a függőleges viszonylat újra meg újra beiktatja azt az áramkört, amely kiapadhatatlan, és éppen azt adja, amire rászorulunk: friss erőt vagy csendes megnyugvást, hálát vagy alázatot, újrakezdést vagy tűrést, szeretetet és reménységet. Veöreds Imre IMÁDKOZZUNK Szentlélek Űristen! Alázatos könyörgéssel fordulunk feléd és kérünk, töltsd be szívünket, életünket erőddel, világosságoddal. Kegyelmedből újra hallhatjuk a pünkösdi evangéliumot. Látjuk, amint leszállsz a tanítványokra, hogy megújítsad szívüket és egész életüket. Lelkűnkben megelevenedik az első pünkösd minden csodája és szívünk megtelik könyörgéssel: Jöjj közénk is Szentlélek Űristen és tégy csodát a mi életünkben is! Taníts meg minket új nyelven beszélni. A szeretet, a megbocsátás, az alázat nyelvén. Adj erőt, hogy mi is megtaláljuk egymás felé az utat és tudjuk a mi Urunk Jézus Krisztus akaratát szolgálni. Segíts meg minket, hogy képmutatás nélkül tiszta szívvel tudjuk cselekedni Istenünk akaratát akár az egyházadban munkálkodunk, akár a világban. Szentelj meg minket Szentlélek Űristen, hogy egész életünk boldogan tudjon bizonyságot tenni a megbocsátó szeretetről és a megtartó kegyelemről. Hálát adunk ma az egyházért, amelyet Te teremtettél, amikor a tanítványok szívében élővé tetted az igét. Áldunk, hogy egyházadat a mai napig számunkra is megtartottad és benne az Igével bennünket is szüntelenül táplálsz. Kérünk, szenteld meg egyházunk igehirdetői szolgálatát, hogy általa szüntelenül megújuljon néped élete és így tudja akaratodat szolgálni a jelenvaló világban. Könyörgünk hozzád az egész emberiségért. Légy segítőnk, amikor a békességet keressük, és megáldónk, amikor a szere- tetben akarunk járni. Győzd le bennünk a gonoszt és fojtsd el bűnös indulatainkat. Tedd egyre erősebbé a segítő szeretet hatalmát az emberek életében, hogy vele együtt növekedjék a békesség is. Jövel Szentlélek Űristen! Te vezérelj és áldj meg minket! Ámen. Zsinat elé BNV ALAPTÖRVÉNYÜNKRŐL ZSINATI TÖRVÉNYTERVEZETÜNK első törvénye áll alaptörvényként a részletes intézkedéseket hozó többi törvény előtt, amint erről már előző írásainkban is hírt adtunk. Az első törvény teológiai alapvetést nyújt az egyházi szolgálat különböző területeiről. Az egyházi szolgálat áll az alaptörvény középpontjában, ebből ered és ágazik el minden részletkérdés. Az előző cikkben láttuk, mit jelent az egyházi szolgálat átruházása a törvényjavaslatban. Ezután a törvényjavaslat kifejti, mit jelent a felkészítés az egyházi szolgálatra. Itt arról a sokoldalú kiképzésről van szó, amellyel egyházunk a különböző területeken dolgozó munkásait felkészíti. Ennek hitépítő oldala is van, tehát nemcsak bizonyos ismerethalmaz átadásáról van szó, hanem azt a Jézus Krisztusban való hit melegségével kell továbbítanunk, ugyanakkor tudományos oldala is van, mert egyházunk tanulmányozza, kutatja, búvárolja tudománya tárgyát; ismerteti, oktatja, továbbadja a rábízott szellemi kincset. Az a tárgy, amelynek körében egyházunk a szolgálatra való felkészítést végzi, a teológia tudománya. A teológia, mint az egyház tudománya, mindenekelőtt a Szentírás kutatásán és ismeretén alapszik, ahogyan azt evangélikus egyházunk hitvallásai alapján értelmezi. De természetesen a teológiai munka magában foglalja az egyház történetét, tanítását és életét, mai helyzetét, tágabb felelősségét a hazában s a világban. Az a teológia tehát, amely törvényjavaslatunk körvonalaz, az egyház múltját, jelenét, jövőjét átfogó teológia, amely megjelöli az írás értelmezésének irányát a jelen feladataira nézve. A törvényjavaslat természetesnek tartja az egyház elkötelezését a szeretetszolgálatra. Jézus Krisztus tanítása és példája nyomán kívánja gyakorolni egyházunk a szeretetszolgálatot, mint állandó feladatát. Az alapkérdések sorában foglal helyet egyházunk háztartásának ügye is. Egyházunk Jézus Krisztus ígérete szerint az evangélium hatalmára alapozza háztartását. Ezzel jár el a Szentíráshoz való hűség jegyében. Nem vagyonra, tőkebefektetésre vagy üzleti ügyességre építi anyagi életét. A hívektől kapott hozzájárulások és adományok gyűjtése egyházunk háztartásának törvényes rendjéhez tartozik. Egyházunkhoz való tartozás a lelkiismereti szabadság alapján önkéntes. De aki vállalta evangélikus egyházunk életében való részvételt, annak természetszerűleg és magától értődőén kell részt vennie egyházunk anyagi támogatásában is. A törvényjavaslat alapvető része körvonalazza az egyházi bíráskodást is, amelyet egyházunk testvéri szeretettel gyakorol. Ha pedig a bűnöknek nem lehet elejét venni, akkor egyházi bíráskodás útján védi meg és állítja helyre az egyház életének és szolgálatának törvényes rendjét. AZ ÖKUMENIKUS KÉRDÉSBEN a törvényjavaslat úgy foglal állást, hogy kifejezd egyházunk felelősségét az egész keresztyénségért. Ezért egyházunk fenntartja az ökumenikus kapcsolatokat a többi egyházzal Magyarországon és a világon. Egyházunk tartalmilag ítéli meg az egyházi nemzetközi törekvéseket, azalatt a szempont alatt, hogy mi segíti vagy mi akadályozza az emberiség jövőjéért, békéjéért, a népek felemelkedéséért és függetlenségéért érzett felelősséget. Ezért támogatjuk a fenti oélok érdekében folytatott pozitív egyházi nemzetközi törekvéseket, de szembehelyezkedünk mindazzal, ami az emberiséget megosztja vagy hazánk fejlődését akadályozza. Korunk legdöntőbb kérdésében, az egyház felelőssége a világért problémájában is nyilatkozik a törvénytervezet olyan értelemben, hogy valamennyi lelkészünk, felügyelőnk, presbiterünk feladatának vallja, hogy az emberiség békéjének ügye mellé álljon, küzdjön a faji megkülönböztetés ellen, támogassa az elmaradott népek felemelkedését és az egész emberiség javát szolgáló világrend kialakítását, valamint az ige hirdetésével és életük példájával neveljék a gyülekezeteket, embertársaik, népük, hazájuk szeretetére és az állam- polgári hűségre. Dr. Ottlyk Ernő A Nílus és a kőbe vésett Ramzesz Több mint 3000 esztendeje már, hogy II. Ramzesz egyiptomi fáraó kőbe vésette képmását Abu Simbel dombhajlatain, Ramzesz nem is a maga, hanem 111. Amenofisz fáraónak a dicsőségét akarta megörökíteni, amikor megépítette Abu Simbelben Amon- Re Isten templomát, az egyiptomi magaskultúrának ezt a nagyszerű emlékét. Ugyanakkor azonban II. Ramzesz király ülőszobrai simulnak hozzá 20 méter magasságban ehhez a templomhoz. Ezek a relifkolosszusok és feleségének, Nefertari királynőnek a kisebb épülete a világ legszebb ókori keleti értékei közé tartoznak. Az idő viszontagságával és a szándékos pusztítással is dacolva tanúskodnak ezek az emlékek építőik kivételes tehetségéről. Ennek az egyiptomi műemléknek a fölfedezésében is a véletlen játszotta a főszerepet, mint annyiszor a régészet történetében. Ludwig Burkhardt svájci utazó 153 évvel ezelőtt teveháton kirándult Abu Simbel környékére. Ö bukkant rá először Nefertari királynőnek a sivatag homokjában szinte teljesen eltűnt templomára, majd nem sokkal később megpillantotta a hatalmas szobrok fejét is. 1819-ben ásták ki a műemlékeket és azóta turisták és régészek ezrei keresték föl a dicsőséget halálában is megörökíteni akaró fáraónak a képmásait. Nefertari temploma azonban három évvel ezelőtt új korszakába lépett. Három éve ugyanis kézi és motorfűrészszel sok kicsi darabra fűrészelték a műemléket, az egyes darabokat megszámozták és mostani helyétől mintegy 200 méterre egy 60 méter magas dombra szállítják, hogy ott eredeti alakjában újra fölállítsák. A Nílus duzzadó vize tette szükségessé ezt a költözködést II. Ramzesz szobra büszke méltósággal szemlélte a Nílus hömpölygő hullámait. De a mintegy 300 km távolságban épülő asszuáni gát megemelte a Nílus hullámait és ha ott marad régi helyén a templom, előbb-utóbb elmerül a Nílus hullámaiban. Az Egyesült Arab Köztársaság kormánya azonban még idejében megtette az intézkedéseket, hogy megmentse a műemléket a pusztulástól. Segítségére sietett az UNESCO is, amelynek a felhívására 53 ország járul hozzá a mentési II. Ramzesz kőbe vésett képmása munkálatok költségeinek a fedezéséhez. A mintegy 940 templom darab kétharmada — van olyan darab, amely 30 tonna súlyú! — már új helyén van, sőt az alapkövet is lerakták már az új helyen és 1966 augusztusáig szeretnék fölállítani régi formájában Nefertari templomát. Abu Simbel temploma eredeti alakjában és szépségében fog ragyogni, de már nem egy öntelt uralkodó dicsőségét hirdeti, hanem azokat fogja gyönyörködtetni, akik egy régi letűnt korszak kultúrájának egyik legszebb emlékét és az egyszerű nép teremtő erejének a bizonyságát látják benne. Dr. Pálfy Miklós Jelentkezés kántori tanfolyamra Az Egyetemes Kántorképesítő Bizottság 1966 nyarán Foton a következő előkészítő és továbbképző alkalmakat rendezi teljesen kezdők és haladók részére: Kéthetes tanfolyamok: I. június 27—július 8. II. augusztus 15—26. E tanfolyam célja: előkészítés teljesen kezdőknek, továbbképzés haladóknak és már szolgálatban álló kántoroknak, karvezetői képzés. Részvételi díj 250 Ft. Jelentkezéskor mellékelni kell: lelkészi ajánlólevél, rövid életrajz, orvosi bizonyítvány. Jelentkezési cím: Egyetemes Kántorképesítő Bizottság, Budapest, VIII., Puskin u. 12. Jelentkezési határidő: június 15. Felvételről részletes értesítést küldünk. Négynapos tanfolyamokat a kéthetes tanfolyamok keretében tartjuk július 5—8, és augusztus 23—26 között. Ennek részvételi díja: 100 Ft. Egyetemes Kántorképesítő Bizottság Május 30-án ismét megnyit tóttá kapuit a Budapesti Nemzetközi Vásár. Olyan nemzetközi megmozdulás hazánkban ez a Vásár, amelyről szólnunk kell. Hiszen az idei Nemzetközi Vásár is azt bizonyítja, hogy egész társadalmunk minden erejét tatba- t'éti, hogy eredményesen állhasson helyt a világpiacon termékeivel és felvehesse a harcot a gazdasági élet minden területén a fejlettebb országok iparával. Az idén is, mint már évek óta, sok százezren fogják felkeresni a pavilonokat, megpihennek a Vásár főterén, véleményt formálnak a látottakról, elámulnak és kritizálnak, irigykednek és tanulnak. És mindezek között ott lesznek híveink is. A Nemzetközi Vásár nem egyházi esemény, nincs teológiai „mondanivalója” —* ez mindenki előtt természetes. Viszont azonnal „profilunkká” lesz, ha ennek társadalmi, gazdasági megmozdulásnak a mozgató rugóit keressük. Az idei Nemzetközi Vásár minden előzőnél nagyobb és szélesebbb szinten vonultatja fel mind a szocialista, mind a kapitalista világ iparának legújabb és legérdekesebb termékeit. 37 ország csaknem 1100 résztvevője a bizonyítéka ennek. De ha még egy statisztikai adatot ragadunk ki a sok közül, akkor még közelebb jutunk a Vásár ismertetéséhez. A Vásár rendelkezésére álló terület mintegy 60 százaléka a külföldi kiállítóknak jutott. Ez azt is jelenti, hogy iparunknak csak a legjobb termékeit tudjuk bemutatni. Most már valóban — még laikus szemmel járva a Vásár pavilonjait is —, elmondhatjuk, hogy csak azok a magyar ipari termékek kerültek kiállításra, amelyek bárhol és bármikor megütik a világszínvonalat. A Nemzetközi Vásár több, mint egyszerű kiállítás. Jelkép is. Gondoljunk csak a Városligeti tó partján, a Nemzetek Csarnokának kiállítóira. Ebben a pavilonban a következő országok áruit láthatjuk: Románia, Japán, Mongólia, Izrael, Kuba, Francia- ország, Nigéria, Spanyolország és Svédország. Különböző társadalmi rendszerekben élő nemzetek iparcikkei láthatók egymás mellett. íme a békés egymás mellett élés gazdasági vetülete! A Budapesti Ner~- zetközi Vásár a nemzetközi kapcsolatok kiszélesítésével a béke jelképévé lett! A kiállított gépek, iparcikkek mögött nem egy gyár vagy üzem sajátságos mechanizmusát látjuk, hanem azt az egész évi munkát, a hétköznapoknak sok-sok fáradozását, amelyek benne vannak ezekben a termékekben. És azokra a munkáskezekre gondolunk, amelyek között ott vannak, evangélikus testvéreink is. Az ő anyagi és szellemi erejüket is felismerjük minden olyan terméken, amelyen e három sző ragyog felénk: Made in Hungary. A Vásár főterén magasra emelkedik a 36 méter alumíniumból készült torony, amelynek tetejéről xenon- lámpák ontják fényüket a kellemes májusi esték vásárlátogatóira. Ebben a fényfüggönyben, amely simogat és melegít, köszöntjük a Vásár idejére hazánkba látogató külföldi üzletembereket. Reméljük, hogy nemcsak gazdag üzleti eredményekkel térnek majd vissza hazájukba, hanem elviszik azt a testvéri, emberbaráti vendéglátást is, amely- lyel hivatalosak és nem hivatalosak részesítették őket hazánkban és szép fővárosunkban Budapesten. Karner Ágoston KATOLIKUS MONOPÓLIUM? A római katolikus egyház ma már nincs abban a helyzetben, hogy „monopolizálja az igazi keresztyénséget” a maga javára. Crouzet angol bencésrendi páter jelentette ezt ki* aki első katolikus papként prédikált a reformáció óta a salisbury-i anglikán székes- egyházban. Ez a kezdeményezés minden bizonnyal összefüggésben van az anglikárt egyház prímásának legutóbbi vatikáni látogatásával. 1 k
