Evangélikus Élet, 1966 (31. évfolyam, 1-52. szám)

1966-05-29 / 22. szám

A Szentlélek és a lelkünk „Nem szolgaság lelkét vettétek, hogy ismét félnetek kelljen, hanem a fiúság Lelkét vettétek, aki által kiált­juk: Abba, Atya! Maga a Lélek tanúsítja a mi lelkűnk­nek, hogy Isten gyermekei vagyunk.” Róni 8,15—16. Pünkösd körül figyelmünk ismét a Szentlélekre terelődik. Keresztyén Isten-hitünknek arra a titokzatos „harmadik sze­mélyére”, akiről legkevésbé vannak emberi fogalmaink. Van ennek előnye, hogy a Szentlélek Istent nem tudjuk elképzelni. Éspedig az, hogy kénytelenek vagyunk megállni azon az úton, amelyen Istent „antropoform” módon, tehát emberhez hason­lítva gondoljuk el sokszor. Igaz, hogy Isten Jézusban testet öltött. De Jézus földi életszakaszán kívül Istent sehol, soha nem lehet és nem szabad emberi fogalmainkkal, képzeteink­kel megragadni próbálnunk. Mert így csak magunk-faragta „isten” kerül elénk, s nem a valóságos Isten, akinek lénye megfoghatatlan, örüljünk annak, hogy a Szentlélek Isten sze­mélyi rejtélye figyelmeztet: Isten messze túl van a mi emberi felfogó képességünk, képzeletünk, gondolataink határán. A Szentlélek működésének hatása viszont itt van közöttünk, a világban, tapasztalati módon is megismerhetően: ez a ke­resztyén hit. A valláslélektan foglalkozik megfigyelések alap­ján, tudományos módszerekkel a hit, s közelebbről a Krisztus­hit tapasztalati leírásával. Így magának a hitnek a ténye, tar­talma, megnyilvánulásai a hétköznapi megismerésen túl tudo­mányosan vizsgálható valóság. Csak a létrejövetele vitatható tény: lehet emberi módon is megmagyarázni születését, s lehet elfogadnunk róla Isten igéjének felvilágosítását: a hit a Szent­lélek Isten műve lelkűnkben. „A Lélek tanúsítja a mi lelkűnknek”: Pál apostolnak ez a mondása éles határvonallal különbözteti meg bennünk az Isten Lelkét és a magunk lelkét. Az emberi léleknek bonyolult mély­ségei vannak: az öröklődés útján ezer és ezer ősünk életének nyomait hordozzuk lelkünk mélyén ősi, titokzatos emlékképek­ben; saját élményeink is mélyen bevésődnek lelkünk talajába születésünktől kezdve. Betekinthetetlen ösztönök, indulatok kavarognak mélyen a tudatunk, világos értelmünk felszíne alatt. S amikor az agykéreghez kapcsolt lelki működésünk: gondolkozás, érzés, akarás és több másféle lelki folyamat vég­bemegy bennünk —, ez mind együttvéve közreműködik a hit keletkezésében, de egy olyan hatóerő segítségével, amely ugyan a lelkűnkben dolgozik, azonban nem az emberi lélek része. Az emberi léleknek magában véve is nagyon sokrétű szerkezetében a Szentlélek az isteni tényező, aki énünk saját­jává, lelkünk meggyőződésévé teszi a Krisztus-hitet. A Szentiéleknek az emberi lélek mélyén végbemenő e tanús­kodó, meggyőző hatása külső történéshez kapcsolódik: Isten igéjének hallásához. De hogy ezt a külső történést a Szent­lélek hogyan, miként, mikor használja fel, az már az emberi lélek belső folyamatának része. Régen és újonnan hallott, olvasott szentírási részletek, bibliamagyarázatok, bizonyság- tételek, különböző olvasmányok, életünk eseményeinek lelki nyomai, ősi és gyermekkori vagy későbbi emlékképek, mind mintha egyetlen kohóban kavarognának, hogy adott pillanat­ban kicsapódjék belőle ez a „fém": a hit. Más hasonlattal — amelyre Pál apostol szavai utalnak: mintha lelkünk mélyén titokzatos meggyőzés történnék, s Isten Lelke nem hallható és nem érzékelhető módon, nem is szavakkal, de mégis szólna hozzánk Jézus Krisztusról. Valóban így is van: a „mintha” csupán a folyamatot megvilágítani akaró két hasonlatunknak szól, mert nem lehet megmagyarázni a megmagyarázhatatlant. S az eredmény? Ha tiszta és igazi — tehát nem torzítja el helytelen vallási tartalom —: az Istenbe vetett meleg, derűs bizalom. Az ítélő Istentől való rabszolgai félelem helyett a megbocsátó, irgalmas Istenről való bizonyosság. A törvény korbácsa helyett az evangélium napfénye. Annak tudata, hogy Isten szeret minket a Jézus Krisztusért. Ügy bánik velünk, mint kedves gyermekeivel. Nem él ez bennünk, hivő emberekben, mindig ilyen simán, kiegyensúlyozottan. Vétkeink terhe, életsorsunk problémái miatt, vagy depressziós állapotban csak bántó és torz sikoly formájában tör fel lelkűnkben Isten, az Atya felé forduló hit: ilyenkor nem csendes, nyugalmas vallomás, hanem szenvedé­lyes „kiáltás” az. De hullámzó kedélyállapotban és kételyek között is újra meg újra meggyőzi lelkünket, az énünket a Szentlélek, hogy Isten kegyelmes kezében vagyunk életben és halálban. „Isten gyermekei vagyunk” — ez a hit életünkbe ismételten a függőleges vonalat rajzolja bele. A vízszintes vonalba, éle­tünk történéseibe, örömeibe és keserűségeibe, feladataiba és tévedéseibe, bűneibe és teljesítményeibe, emberekkel való kap­csolatainkba és a világért való felelősségünkbe ez a függőleges viszonylat újra meg újra beiktatja azt az áramkört, amely ki­apadhatatlan, és éppen azt adja, amire rászorulunk: friss erőt vagy csendes megnyugvást, hálát vagy alázatot, újrakezdést vagy tűrést, szeretetet és reménységet. Veöreds Imre IMÁDKOZZUNK Szentlélek Űristen! Alázatos könyörgéssel fordulunk feléd és kérünk, töltsd be szívünket, életünket erőddel, világosságod­dal. Kegyelmedből újra hallhatjuk a pünkösdi evangéliumot. Látjuk, amint leszállsz a tanítványokra, hogy megújítsad szívüket és egész életüket. Lelkűnkben megelevenedik az első pünkösd minden csodája és szívünk megtelik könyörgéssel: Jöjj közénk is Szentlélek Űristen és tégy csodát a mi életünk­ben is! Taníts meg minket új nyelven beszélni. A szeretet, a meg­bocsátás, az alázat nyelvén. Adj erőt, hogy mi is megtaláljuk egymás felé az utat és tudjuk a mi Urunk Jézus Krisztus aka­ratát szolgálni. Segíts meg minket, hogy képmutatás nélkül tiszta szívvel tudjuk cselekedni Istenünk akaratát akár az egy­házadban munkálkodunk, akár a világban. Szentelj meg min­ket Szentlélek Űristen, hogy egész életünk boldogan tudjon bizonyságot tenni a megbocsátó szeretetről és a megtartó ke­gyelemről. Hálát adunk ma az egyházért, amelyet Te teremtettél, ami­kor a tanítványok szívében élővé tetted az igét. Áldunk, hogy egyházadat a mai napig számunkra is megtartottad és benne az Igével bennünket is szüntelenül táplálsz. Kérünk, szenteld meg egyházunk igehirdetői szolgálatát, hogy általa szüntelenül megújuljon néped élete és így tudja akaratodat szolgálni a jelenvaló világban. Könyörgünk hozzád az egész emberiségért. Légy segítőnk, amikor a békességet keressük, és megáldónk, amikor a szere- tetben akarunk járni. Győzd le bennünk a gonoszt és fojtsd el bűnös indulatainkat. Tedd egyre erősebbé a segítő szeretet hatalmát az emberek életében, hogy vele együtt növekedjék a békesség is. Jövel Szentlélek Űristen! Te vezérelj és áldj meg minket! Ámen. Zsinat elé BNV ALAPTÖRVÉNYÜNKRŐL ZSINATI TÖRVÉNYTER­VEZETÜNK első törvénye áll alaptörvényként a részle­tes intézkedéseket hozó többi törvény előtt, amint erről már előző írásainkban is hírt ad­tunk. Az első törvény teoló­giai alapvetést nyújt az egy­házi szolgálat különböző te­rületeiről. Az egyházi szol­gálat áll az alaptörvény kö­zéppontjában, ebből ered és ágazik el minden részletkér­dés. Az előző cikkben láttuk, mit jelent az egyházi szolgá­lat átruházása a törvényjavas­latban. Ezután a törvényjavaslat ki­fejti, mit jelent a felkészítés az egyházi szolgálatra. Itt arról a sokoldalú kiképzésről van szó, amellyel egyházunk a különböző területeken dol­gozó munkásait felkészíti. Ennek hitépítő oldala is van, tehát nemcsak bizonyos isme­rethalmaz átadásáról van szó, hanem azt a Jézus Krisztus­ban való hit melegségével kell továbbítanunk, ugyan­akkor tudományos oldala is van, mert egyházunk tanul­mányozza, kutatja, búvárolja tudománya tárgyát; ismer­teti, oktatja, továbbadja a rá­bízott szellemi kincset. Az a tárgy, amelynek körében egy­házunk a szolgálatra való fel­készítést végzi, a teológia tu­dománya. A teológia, mint az egyház tudománya, mindenek­előtt a Szentírás kutatásán és ismeretén alapszik, ahogyan azt evangélikus egyházunk hitvallásai alapján értelmezi. De természetesen a teológiai munka magában foglalja az egyház történetét, tanítását és életét, mai helyzetét, tágabb felelősségét a hazában s a világban. Az a teológia tehát, amely törvényjavaslatunk kör­vonalaz, az egyház múltját, jelenét, jövőjét átfogó teoló­gia, amely megjelöli az írás értelmezésének irányát a jelen feladataira nézve. A törvényjavaslat természe­tesnek tartja az egyház elkö­telezését a szeretetszolgálatra. Jézus Krisztus tanítása és példája nyomán kívánja gya­korolni egyházunk a szeretet­szolgálatot, mint állandó fel­adatát. Az alapkérdések sorában foglal helyet egyházunk ház­tartásának ügye is. Egyhá­zunk Jézus Krisztus ígérete szerint az evangélium hatal­mára alapozza háztartását. Ezzel jár el a Szentíráshoz való hűség jegyében. Nem va­gyonra, tőkebefektetésre vagy üzleti ügyességre építi anyagi életét. A hívektől kapott hozzájárulások és adományok gyűjtése egyházunk háztartá­sának törvényes rendjéhez tartozik. Egyházunkhoz való tartozás a lelkiismereti sza­badság alapján önkéntes. De aki vállalta evangélikus egy­házunk életében való részvé­telt, annak természetszerűleg és magától értődőén kell részt vennie egyházunk anyagi tá­mogatásában is. A törvényjavaslat alapvető része körvonalazza az egyházi bíráskodást is, amelyet egy­házunk testvéri szeretettel gyakorol. Ha pedig a bűnök­nek nem lehet elejét venni, akkor egyházi bíráskodás út­ján védi meg és állítja helyre az egyház életének és szolgá­latának törvényes rendjét. AZ ÖKUMENIKUS KÉR­DÉSBEN a törvényjavaslat úgy foglal állást, hogy kifejezd egyházunk felelősségét az egész keresztyénségért. Ezért egyházunk fenntartja az öku­menikus kapcsolatokat a többi egyházzal Magyarországon és a világon. Egyházunk tartal­milag ítéli meg az egyházi nemzetközi törekvéseket, az­alatt a szempont alatt, hogy mi segíti vagy mi akadályozza az emberiség jövőjéért, béké­jéért, a népek felemelkedésé­ért és függetlenségéért érzett felelősséget. Ezért támogatjuk a fenti oélok érdekében foly­tatott pozitív egyházi nemzet­közi törekvéseket, de szembe­helyezkedünk mindazzal, ami az emberiséget megosztja vagy hazánk fejlődését aka­dályozza. Korunk legdöntőbb kérdé­sében, az egyház felelőssége a világért problémájában is nyi­latkozik a törvénytervezet olyan értelemben, hogy vala­mennyi lelkészünk, felügye­lőnk, presbiterünk feladatá­nak vallja, hogy az emberi­ség békéjének ügye mellé álljon, küzdjön a faji meg­különböztetés ellen, támogassa az elmaradott népek felemel­kedését és az egész emberi­ség javát szolgáló világrend kialakítását, valamint az ige hirdetésével és életük példá­jával neveljék a gyülekezete­ket, embertársaik, népük, ha­zájuk szeretetére és az állam- polgári hűségre. Dr. Ottlyk Ernő A Nílus és a kőbe vésett Ramzesz Több mint 3000 esztendeje már, hogy II. Ramzesz egyip­tomi fáraó kőbe vésette kép­mását Abu Simbel dombhaj­latain, Ramzesz nem is a maga, hanem 111. Amenofisz fáraónak a dicsőségét akarta megörökíteni, amikor meg­építette Abu Simbelben Amon- Re Isten templomát, az egyip­tomi magaskultúrának ezt a nagyszerű emlékét. Ugyan­akkor azonban II. Ramzesz király ülőszobrai simulnak hozzá 20 méter magasságban ehhez a templomhoz. Ezek a relifkolosszusok és feleségé­nek, Nefertari királynőnek a kisebb épülete a világ leg­szebb ókori keleti értékei közé tartoznak. Az idő viszontag­ságával és a szándékos pusz­títással is dacolva tanúskod­nak ezek az emlékek építőik kivételes tehetségéről. Ennek az egyiptomi mű­emléknek a fölfedezésében is a véletlen játszotta a fősze­repet, mint annyiszor a régé­szet történetében. Ludwig Burkhardt svájci utazó 153 évvel ezelőtt teveháton ki­rándult Abu Simbel környé­kére. Ö bukkant rá először Nefertari királynőnek a siva­tag homokjában szinte telje­sen eltűnt templomára, majd nem sokkal később megpillan­totta a hatalmas szobrok fe­jét is. 1819-ben ásták ki a műemlékeket és azóta turis­ták és régészek ezrei keres­ték föl a dicsőséget halálá­ban is megörökíteni akaró fáraónak a képmásait. Nefertari temploma azon­ban három évvel ezelőtt új korszakába lépett. Három éve ugyanis kézi és motorfűrész­szel sok kicsi darabra fűré­szelték a műemléket, az egyes darabokat megszámozták és mostani helyétől mintegy 200 méterre egy 60 méter magas dombra szállítják, hogy ott eredeti alakjában újra fölál­lítsák. A Nílus duzzadó vize tette szükségessé ezt a költözkö­dést II. Ramzesz szobra büszke méltósággal szemlélte a Nílus hömpölygő hullámait. De a mintegy 300 km távol­ságban épülő asszuáni gát megemelte a Nílus hullámait és ha ott marad régi helyén a templom, előbb-utóbb el­merül a Nílus hullámaiban. Az Egyesült Arab Köztár­saság kormánya azonban még idejében megtette az in­tézkedéseket, hogy megmentse a műemléket a pusztulástól. Segítségére sietett az UNESCO is, amelynek a felhívására 53 ország járul hozzá a mentési II. Ramzesz kőbe vésett képmása munkálatok költségeinek a fe­dezéséhez. A mintegy 940 templom darab kétharmada — van olyan darab, amely 30 tonna súlyú! — már új he­lyén van, sőt az alapkövet is lerakták már az új helyen és 1966 augusztusáig szeretnék fölállítani régi formájában Nefertari templomát. Abu Simbel temploma eredeti alakjában és szépségében fog ragyogni, de már nem egy öntelt uralkodó dicsőségét hir­deti, hanem azokat fogja gyönyörködtetni, akik egy régi letűnt korszak kultúrájának egyik legszebb emlékét és az egyszerű nép teremtő erejé­nek a bizonyságát látják benne. Dr. Pálfy Miklós Jelentkezés kántori tanfolyamra Az Egyetemes Kántorképesítő Bizottság 1966 nyarán Foton a következő előkészítő és továbbképző alkalmakat rendezi tel­jesen kezdők és haladók részére: Kéthetes tanfolyamok: I. június 27—július 8. II. augusztus 15—26. E tanfolyam célja: előkészítés teljesen kezdőknek, tovább­képzés haladóknak és már szolgálatban álló kántoroknak, kar­vezetői képzés. Részvételi díj 250 Ft. Jelentkezéskor mellékelni kell: lelkészi ajánlólevél, rövid életrajz, orvosi bizonyítvány. Jelentkezési cím: Egyetemes Kántorképesítő Bizottság, Buda­pest, VIII., Puskin u. 12. Jelentkezési határidő: június 15. Fel­vételről részletes értesítést küldünk. Négynapos tanfolyamokat a kéthetes tanfolyamok keretében tartjuk július 5—8, és augusztus 23—26 között. Ennek részvé­teli díja: 100 Ft. Egyetemes Kántorképesítő Bizottság Május 30-án ismét megnyit tóttá kapuit a Budapesti Nemzetközi Vásár. Olyan nemzetközi megmozdulás ha­zánkban ez a Vásár, amely­ről szólnunk kell. Hiszen az idei Nemzetközi Vásár is azt bizonyítja, hogy egész társa­dalmunk minden erejét tatba- t'éti, hogy eredményesen áll­hasson helyt a világpiacon termékeivel és felvehesse a harcot a gazdasági élet min­den területén a fejlettebb or­szágok iparával. Az idén is, mint már évek óta, sok százezren fogják fel­keresni a pavilonokat, meg­pihennek a Vásár főterén, vé­leményt formálnak a látot­takról, elámulnak és kritizál­nak, irigykednek és tanul­nak. És mindezek között ott lesznek híveink is. A Nem­zetközi Vásár nem egyházi esemény, nincs teológiai „mon­danivalója” —* ez mindenki előtt természetes. Viszont azonnal „profilunkká” lesz, ha ennek társadalmi, gazda­sági megmozdulásnak a moz­gató rugóit keressük. Az idei Nemzetközi Vásár minden előzőnél nagyobb és szélesebbb szinten vonultatja fel mind a szocialista, mind a kapitalista világ iparának legújabb és legérdekesebb ter­mékeit. 37 ország csaknem 1100 résztvevője a bizonyí­téka ennek. De ha még egy statisztikai adatot ragadunk ki a sok közül, akkor még közelebb jutunk a Vásár is­mertetéséhez. A Vásár ren­delkezésére álló terület mint­egy 60 százaléka a külföldi kiállítóknak jutott. Ez azt is jelenti, hogy iparunknak csak a legjobb termékeit tudjuk bemutatni. Most már valóban — még laikus szemmel járva a Vásár pavilonjait is —, el­mondhatjuk, hogy csak azok a magyar ipari termékek ke­rültek kiállításra, amelyek bárhol és bármikor megütik a világszínvonalat. A Nemzetközi Vásár több, mint egyszerű kiállítás. Jel­kép is. Gondoljunk csak a Városligeti tó partján, a Nem­zetek Csarnokának kiállítóira. Ebben a pavilonban a követ­kező országok áruit láthat­juk: Románia, Japán, Mon­gólia, Izrael, Kuba, Francia- ország, Nigéria, Spanyolország és Svédország. Különböző tár­sadalmi rendszerekben élő nemzetek iparcikkei láthatók egymás mellett. íme a békés egymás mellett élés gazdasági vetülete! A Budapesti Ner~- zetközi Vásár a nemzetközi kapcsolatok kiszélesítésével a béke jelképévé lett! A kiállított gépek, iparcik­kek mögött nem egy gyár vagy üzem sajátságos mecha­nizmusát látjuk, hanem azt az egész évi munkát, a hétköz­napoknak sok-sok fáradozá­sát, amelyek benne vannak ezekben a termékekben. És azokra a munkáskezekre gon­dolunk, amelyek között ott vannak, evangélikus testvé­reink is. Az ő anyagi és szel­lemi erejüket is felismerjük minden olyan terméken, ame­lyen e három sző ragyog fe­lénk: Made in Hungary. A Vásár főterén magasra emelkedik a 36 méter alumí­niumból készült torony, amelynek tetejéről xenon- lámpák ontják fényüket a kel­lemes májusi esték vásárláto­gatóira. Ebben a fényfüggöny­ben, amely simogat és mele­gít, köszöntjük a Vásár ide­jére hazánkba látogató kül­földi üzletembereket. Remél­jük, hogy nemcsak gazdag üzleti eredményekkel térnek majd vissza hazájukba, hanem elviszik azt a testvéri, ember­baráti vendéglátást is, amely- lyel hivatalosak és nem hiva­talosak részesítették őket ha­zánkban és szép fővárosunk­ban Budapesten. Karner Ágoston KATOLIKUS MONOPÓLIUM? A római katolikus egyház ma már nincs abban a hely­zetben, hogy „monopolizálja az igazi keresztyénséget” a maga javára. Crouzet angol bencés­rendi páter jelentette ezt ki* aki első katolikus papként prédikált a reformáció óta a salisbury-i anglikán székes- egyházban. Ez a kezdeménye­zés minden bizonnyal össze­függésben van az anglikárt egyház prímásának legutóbbi vatikáni látogatásával. 1 k

Next

/
Thumbnails
Contents