Evangélikus Élet, 1966 (31. évfolyam, 1-52. szám)

1966-05-29 / 22. szám

Aranyérmesek

A körmendi járás 48 falujából a legeredményesebb társadalmi munkát végzett férfiakat aranyéremmel tüntették ki. összesen hatan kapták meg ezt a megtisztelő és megérdemelt kitüntetést. A mi gyülekezetünk és evangélikus egyházunk számára külön öröm, hogy közülük ketten gyülekezetünkben élnek. Nem csupán mint gyülekezeti tagok, hanem mint a gyülekezet vezető emberei. Cs. J. pénztárosunk, B. P. most presbiter, nem régen pedig a szomszéd filia gondnoka volt.

A községeink tanácsa a falu népével egyetértve önzetlen társadalmi munkájuk megérdemelt jutalma képpen őket tartotta méltónak erre a megtisztelő kitüntetésre. Fal- vainkban előforduló társadalmi munkákban évek óta készségesen részt vesznek. Az elmúlt évben pedig a járdaépítésnél dolgoztak önzetlenül. Az első járda az iskola utcájában készült el. Gyermekeink naponként többször végigszaladják ezt az utcát. Őszi sáros időben csak csizmában lehetett ezen az úton járni, pedig a tágas iskolaterem miatt az ismeretterjesztő előadások még ma is nemegyszer itt vannak. Akkor mindenki járda után sóhajtozott. A munkában most mindenki részt vett. Aranyérmeseink a jó ügy érdekében fáradságot és időt nem kímélve szívvel- lélekkel másokat is fellelkesítve dolgoztak.

Talán egyedüli emberek, kik legjobban ráérnek mások javára munkálkodni? Egyáltalán nem. Sőt mai értelembe vett nagy család családfői. Mindkét családban mindennap heten ülnek asztalhoz, kik közül a legkisebbek még nem járnak iskolába, s a nagyszülő a hetvenes éveket számlálja.

Talán anyagilag úgy megalapozott emberek, hogy ráérnek ezért ott is dolgozgatni, ahol nem kapnak pénzt munkájukért? Nem, bőven van gondjuk a népes család mellett gazdaságukra és nemrégen épített, de még mindig egészen el nem készült kétszobás csinos házaikra. A házépítéshez pedig tudjuk sok fáradság, sok munka és sok pénz kell.

Ha ilyen elfoglalt emberek, akkor hát miért vállalnak még több munkát is, amit ráadásul széles körű megelégedéssel el is végeznek? Isten örök jó törvénye jut életükben beteljesedésre: ahol többen kérik a családban a kenyeret, segítséget mindennap, ott jut idő és erő a még több kérés teljesítésére is. Egyházunk ennek alapján tanítja azt örömmel, hogy a család kis közösségében szétosztott szeretet és fáradság soha nem szegényíti meg az embert, sőt képessé teszi arra, hogy ugyanilyen szeretetet és fáradságot még nagyobb közösségben, a falu népe felé is adni tudjon.

Az utóbbi hetekben sok vita hangzott el a kis család vagy a nagy család társadalmat, nemzetet építő értékéről. Sajnos voltak olyan megnyilatkozások, melyek az egyén mai boldogulása és a jó üzemi, társadalmi munka „kiváló” eredménye érdekében szembe helyezkedtek a nagy család a több gyermek születése ellen, azzal, hogy a boldogulásban akadály, az építésben hátráltató a több gyermek. Aranyérmeseink természetes életükkel nyilvánvaló bizonyságát adták annak, hogy az egyén és társadalom, egész magyar népünk építésénél, boldog jö- vőjén való fáradozásban reájuk lehet építeni és számítani. Élen járnak a jó ügyért való munkában. Köszöntjük őket!

Brebovszky Gyula

— AUSZTRIÁBAN az egész országra kiterjedő magyar evangélikus szórványban sokoldalú munkát folytatnak s főképpen istentiszteleteken és szépen látogatott szeretetven- dégségekcn gyűjtögetik össze a híveket, s így elsősorban Becsben, Grazban, Salzburgban. Becsben a februári sze- retetvendégségen a Kőszegről néhány hónapja kivándorolt s most Bécs-floridsdorfi lelkész, Fliegenschnee Frigyes mim vendéglelkész szolgált.

Püspöklátogatás Kisterenyén és Pásztóit

Istentisztelet előtt

Verőfényes májusi napsütés kísért bennünket és a kiste- renyei híveket kicsiny templomuk elé. Az érkező püspököt, mintegy kifejezve a gyülekezet méreteit a 4—5 esztendős Oravecz Zsuzsika köszöntötte meglepően hosszú „beszéddel” és virágcsokorral.

A templom egyetlen harangjának a szavára szép számmal gyűltek össze a filiákból is a délelőtti istentiszteletre, melyen dr. Vető Lajos püspök Jakab 1,17—21. alapján hirdette Isten igéjét. Igehirdetésében az eltévelyedés veszélyeire hívta fel a figyelmet. Kihangsúlyozta, hogy eltévelyedést jelent az is, ha a keresztyének nem látnak tisztán az aktuális egyházi és világot érintő kérdésekben. Istennel való kapcsolatunknak az emberek között való szolgálatban kell folytatódnia. Nem elég a magunk véleményét elmondani a másik embernek. Fontosabb, hogy legyen türelem és alázat bennünk a másik ember meghallgatására is.

Az istentisztelet után is együtt maradt a gyülekezet és nagy figyelemmel hallgatta meg püspöke tájékoztatóját evangélikus egyházunk világméretű és országos helyzetéről.

A gyülekezet szupataki fi- liájának gondnoka Viczián B.

Pál meleg szavakkal köszönte meg a már megkapott és a kilátásba helyezett segélyt, amelyet a jövő évben templomuk nagyjavítására használnak föl. Kérte a püspököt, hogy látogassa meg jövőre a szupatakiakat, ha befejezték templomuk javítását.

Nemcsak az anyagyülekezet, hanem a pásztói fiiiában élők is találkozhattak délután püspökükkel. Pásztón maroknyi evangélikus él. Havonta egyszer gyülekeznek össze istentiszteletre, de ennek a parányi gyülekezetnek van magja, van összetartója: Hlavai Margit és Magdó Mártonná, akik

Belső részlet a kisterenyei templomból '

a lelke ennek a kicsiny nyáj- mes. Ott ahol ilyen érdeklő- nak. déssel és az Isten igéje iránti

A püspök igehirdetésében éhséggel figyelnek az igehir- feltette a kérdést: érdemes-e detésre, ott minden áldozatot ilyen kicsiny szórványokat vállalnia kell lelkésznek és fenntartani ma? Mindjárt egyháznak, megadta a választ is: érdé- Kőszeghy Tamás

QESZTENYEFA

Fehér gyertyáit kigyújtotta sorra A megújult fa az új ágcsúcsokra.

Égnek a gyertyák sok-sokezerszámra:

Az egész szálfa nagy lobogó fáklya.

Így égett egykor Mózes csodabokra, így szállt tüzes láng az apostolokra, így szólt az Isten fű, fa, virág nyelvén,

Ha a sok régi szót, csodát feledném.

Hadd legyek fáklya: lelkem, hitem égjen,

S új látomással új csodákat reméljen,

Lásson is, aztán az új hangra, fényre Lobogva menjen új, szent küldetésre.

Szalay Mihály

Hatvantól mintegy harminc kilométerre a Zagyva völgyét kísérve értük el május 8-iki úticélunkat, Nógrád egyik nagy kiterjedésű szórvány gyülekezetét, Kisterenyét. Az északi egyházkerület püspökét nem valami nevezetes esemény hívogatta ide, hanem az az indulat, hogy eleget tegyen a meghívásnak. Elmenjen és találkozzék azokkal is, akik talán püspököt még soha nem láttak.

Kisterenye, mint önálló egyházközség négy évtizedes múltra tekinthet vissza. A 650 lelket számláló gyülekezet hatalmas területen elszóródó fi- liákban él. Az anya-gyülekezet mindössze 120 lélekből áll. A fölaprózott gyülekezet gondozása mégis megoldható, mert Kisterenye közlekedési szempontból igen előnyös helyzetben van, s főleg mivel lelkésze Gartai István nemcsak esperesi, hanem lelkészi teendőit is nagyon odaadóan végzi.

A háború Kisterenyén is súlyos károkat okozott az egyházi épületekben. A gyülekezet negyedszázados jubileumára eltüntették a háborús sérülések nyomait a templom épületén. 1962-ben újra tatarozták a templomot és 1963-ra a lelkészlakás renoválása is sorra került.

A kisterenyei templom

ÍGY LÁTJ UK

Emberek a gáton

Amikor a jelenkor történelmi eseményeit figyeljük, s eközben a békéért aggódunk, nem lenne helyes, ha csak a kellemetlen eseményeket vennénk észre. Jó, sőt nagyon jó dolgok is történnek szinte napról napra, örülni tudtunk nemrég a taskenti megállapodásnak, mely gyorsan elejét vette a kezdődő és szörnyű vérontással fenyegető ázsiai háborúnak. Lelkesedni tudunk minden más örvendetes hír felett is, mely a béke érdekében történt megmozdulásról, vagy békés építő eredményekről beszél.

Az elmúlt napokban több ilyen külföldi hír okozott örömet. Többek között megtudtuk, hogy a bibliából is ismeretes Nílus folyó vizét óriási gát segítségével gyűjtik össze kisebb tengernek is beillő tóba, hogy abból Egyiptom elsivatagoso- dott földjét öntözzék. Az ókorban híres volt a Nílus-völgye termékenységéről. Arról is, hogy már akkor öntözéssel tették valóban termékennyé. De a „hét bő esztendő”-re mégis gyakran következett a „hét szűk esztendő”, amikor a korábbi évek megspórolt terméséből kellett a népnek élnie, ahogyan erről a bibliai József története tudósít. Az ősi Egyiptom termékenysége azonban két-három ezer év óta inkább csak legendának számított: az egyiptomi parasztnál nyomorultabb embert alig lehetett elképzelni. Filmeken láttuk, hogy a kezdetleges girbe- görbe faekével, amelyen ekevas nem volt, túrta sovány tehene nyomán a földet, emberi és állati erővel hajtotta a nagy öntöző kereket, hogy valamit mégis teremjen az évezredek óta alig művelt és kirabolt föld.

Most pedig láttuk, hogy Egyiptomban csakhamar elkészült a világnak talán a legnagyszerűbb vízierőműve. A háromnegyedrésze már megvan. Nemsokára Egyiptomban sokkal több lesz a termőföld, a rizs, a kenyér, a gyapot, s a villany és az ipari munka is. A Nílus nemrég még elmaradott népe a jómódú népek sorába lép. A nagy folyón közlekedő minden hajónak a kürtje búgott, minden sziréna megszólalt a beláthatatlan építkezésen, a homokos talaj omlasztását végző vízágyúk roppant szökőkútja, az óriásdaruk összehajtó karjainak diadalíve, a földgyaluk felsorakozása és hatalmas tömeg köszöntötte annak a két népnek a vezetőit, akik jelképezik azt a hatalmas erkölcsi és szellemi erőt, mely a nagy csodát létrehozta Asszuánban: az egyiptomi nép vezére így fogadta a szovjet miniszterelnököt, s velük együtt ünnepelte a munkában elért közös sikereket, s a két nép rendkívül termékeny barátságát, mely ilyen hatalmas békealkotásra képes.

Igen, ezek emberek a gáton, — ahogy népünk mondani szokta azokról, akikre büszke, s akik hősies dolgot cselekedtek. Ügy érezzük, hogy ez a nílusi gát nemcsak az egyiptomi és a szovjet népnek jelent sokat, hanem az egész emberiség békeakaratának is erőteljes és diadalmas jelképe. Az asszuáni gát szabályozza és megfékezi a Nílus áradásait. A népek ösz- szefogása megakadályozza a háborús erők garázdálkodását. Mindkettőhöz a békét szerető népek egyesült akarata, tudásai szíve, lelke és ereje szükséges. A feladat nagy és a munka sokszor lassúnak tűnik, de az eredmény annál bizonyosabb. Nem lehet kétséges, hogy az olyan nagyszabású háborús bűntett lehetetlenitése is sikerrel fog járni, mint amilyen a mindnyájunkat foglalkoztató vietnami amerikai agresszió.

„A SZENTLÉLEK A MI SEGÍTŐNK”

Az Egyházak Világ tanácsa elnökeinek

üzenete

Mint az Egyházak Világtanácsa elnökeinek, ismét kiváltságunk, hogy meghirdessük a pünkösdi üzenetet s különösen kiemeljük belőle azt a bizonyosságot, hogy Isten örökké jelenlévő segítőként van velünk. Szeretnénk újból megragadni a régtől fogva „Vigasztaló”- nak fordított szó jelentését: A Szentlélek eljött, most is eljön és mindenkor el fog jönni segítségünkre és megmentésünkre.

Emlékeztetünk Urunk szavaira, amelyeket akkor mondott, amikor már előre látta a Szentlélek isteni ajándékát. Midőn az ő élete felett is megnyúltak az árnyak, ezt mondta tanítványainak: „Ama vigasztaló pedig, a Szent Lélek, akit az én nevemben küld az Atya, az mindenre megtanít majd titeket és eszetekbe juttatja mindazokat, amiket mondottam néktek” (Ján. 14:26). A pünkösd a mi hitünk történelmi valóságának megpecsételése. Bármit tesznek vagy nem tesznek az emberek, azon nem változtathatnak, hogy világunk Isten nagy megváltó cselekedeteinek színtere volt és hogy egy emberi életben megmutatta kegyelmének és dicsőségének egész teljességét.

Amióta Isten belépett ebbe a világba és a mi életünkbe, nem is távozott el onnan többé. Közösségi életünkben, bizonyságtételünkben és tevékenységünkben Isten a mi segítőnk a Szentlélek folyamatos jelenvalósága és működése által. Ha meggondoljuk, milyen munkára hivattunk el az egyház és az egész emberiség egységéért, a gazdasági és szociális igazságért, a világ békéjéért, s ha felmérjük eme ránk váró feladatok nagyságát, felismerjük elégtelenségünket, De éppen ilyenkor hallhatjuk meg nagyon világosan és teljes jelentőségében a pünkösdi üzenetet. Nem mi választottuk ezeket a feladatokat, hanem kiválasztattunk rájuk, s hogy egyáltalán foglalkozunk velük, az azért van, mert Isten a Szentlélek által hívott el bennünket, hogy fogjunk hozzá, s ugyanezzel a Lélekkel felkeltette bennünk az engedelmességet erre a hívásra. A Lélek mindenkor segítségére van gyengeségünknek s az ö ereje a mi erőtlenségünkben válik teljessé. A segítő Szentlélek pünkösdi üzenete itt és most, a legsötétebb órában is, mint egy nagy „Sursum Corda” hangzik felénk: „Emeljétek fel szíveteket”.

A püskösd nemcsak a múltra és a jelenre hanem a jövőre nézve is biztatás: „Amikor eljő amaz, az igazságnak Lelke... a bekövetkezendőket is megjelenti néktek” (Ján. 16:13). A Lélek ismeri az igazságot a jövő, a világ jövője és mindegyikőnk jövője felől. S ugyanez a Lélek, de csakis O, adja az erőt ahhoz, hogy a Jézus Krisztus nevében győzedelmeskedjünk a jövő felett.

Azért imádkozunk, hogy az Istenről, mint a mi segítőnkről szóló pünkösdi üzenet új bátorságot és bizakodást öntsön az egyházakba és a keresztyénekbe szerte a világon, hogy íme Benne találják meg az egyetlen olyan reménység forrását, amely mindvégig megmarad.

Az Egyházak Világtanácsának elnökei: Michael Cantuar érsek — London, Iakovos érsek — New York, Sir Francis Ibiam — Enugu, David G. Moses rektor — Nagpur, Martin Nicmöller egyházelnök — Wiesbaden, J. H. Oldham — St. Lconards- on-Sea, Charles Pariin — New York