Evangélikus Élet, 1966 (31. évfolyam, 1-52. szám)

1966-05-15 / 20. szám

EQYOTT

„Ennélfogva, ha feltámadtatok a Krisztussal, az oda- felvalókat keressétek, ahol Krisztus van, és az Isten jobbján ül. Az odafelvalókkal törődjetek, ne a földiekkel. Mert meghaltatok és a ti életetek el van rejtve Krisztussal együtt Istenben. Mikor Krisztus, a mi életünk megjelenik, akkor majd ti is megjelentek ővele együtt dicsőségben.”

(Kol. 3,1—4),

„Amikor itt azt olvassuk, hogy Krisztus az Isten jobbjár ül, csak a rajongók vélik, hogy gyermekek módjára kell ezt elképzelnünk: csillagtengerben arany trónuson ül Krisztus aí Atya mellett, fényes palástban, csillogó koronával a fején, ahogyan némely festők is megfestették. Pedig a Szentírás világosan tanítja, hogy Isten jobbja nem valamely hely, hanem Isten mindenható hatalmát jelenti, amely nincs helyhez kötve s éppen ezért jelen van mindenütt”. E mondatokat Luther írta le több mint négyszáz esztendővel ezelőtt. A reformátor ezzel az írásmagyarázatával is — mint sok más tekintetben — mesz- sze megelőzte korát. Ki tudja, talán némely ma élő keresztyén gyermeteg gondolkodását is. Mert Jézus Mennyebemene- telének (Áldozócsütörtök) ünnepén valóban jól meg kell értenünk, mit jelent az, amit az apostol úgy fejez ki, hogy Krisztus „odafent” van, és „az Isten jobbján ül". Hiszen az Apostoli Hitvallásban is valljuk minden istentiszteleten: „Jézus Krisztus... felment a mennyekbe, ott ül Istennek, a mindenható Atyának jobbján, ahonnan eljö ítélni élőket és holtakat”.

Ez azt jelenti: Isten uralkodik és királyi hatalmát Jézus Krisztus által gyakorolja. Isten jobbkeze — ez persze kép — Jézus Krisztus, — Ö azonban valóság. Isten Jézus Krisztusban nyújtotta ki felénk a kezét s ez a kéz ma is felénk nyúlik. Isten minden hatalma és egész szeretete Jézus Krisztusban a miénk s munkálkodik a mi javunkra.

Amikor az apostol „odafennvalókról” és „földi” dolgokról beszél, akkor nyilván az ókori világkép szemléletében gondolkodik: a „menny” vagyis Isten „lakóhelye” fennt van, a föld az ember világa s az „alvilág” a holtak s a gonoszak lakóhelye. Nem ezt a világképet kell azonban átvennünk a Bibliából, — ezt egyébként maga a Biblia sem kívánja tőlünk —, hanem az apostoli üzenetet. S ezt így fogalmazhatnák meg: Jézus Krisztust és az ő akaratát kell keresnünk. Arra kell figyelnünk, amit ö mond s neki kell szót fogadnunk. Ezzel kell törődnünk, ez legyen legfőbb gondunk. A Hegyi Beszédben Jézus ezt így mondja: „Keressétek először Isten országát...” (Mt 6,33). Isten uralkodik, még pedig az ő „keze” a Jézus Krisztus által. Uralkodni akar a mi életünkben is.

Hogy ez mit jelent, hogyan kell Jézusnak szót fogadnunk, azt ennek a fejezetnek (Kolossé 3) a következő versei (5—25.) mutatják meg. Ezekből kitűnik, hogy az „odafelvalókkal” való törődés bizony nem valami mennybe kacsintgatás, szemlélődő, világtól elfordult tétlenkedés, hanem nagyon is „földi” tevékenység. Mind a két lábunkkal beleállít bennünket az apostol a valóságos életbe és bőséges, részletes tanítást ad arról, hogyan éljünk a családban, munkánkban, hogyan járjunk igazságban, tisztaságban, szeretetben stb. Aki ezeket a verseket gondosan tanulmányozza és megszívleli, arra ugyancsak illik Luther mondása: nem kérdezi mit kell cselekedni, hanem, szüntelenül el van foglalva, mind a két keze tele van tennivalóval, huszonnégy órája a napnak kevés arra, hogy mindazt a jót megcselekedje, amire itt az apostol figyelmünket felhívja. Meghaltunk a bűn számára és új életet kezdtünk a Krisztussal. Ö a mi új életünk. Ez a mi új életünk ugyan még „el van rejtve Istennél", vagyis még csak első zsenge tavaszi hajtásai láthatók — de ezek már csakugyan láthatók! — s teljes gazdag aratásában majd akkor fog kibontakozni, amikor a Krisztus megjelenik, dicsőséges vissza jövetelekor.

S hogy mik azok a „földiek”, amikkel nem szabad törődnünk? Nos. erről meg az előző (2.) fejezet 16—23. versei tájékoztatnak bennünket. A hamis kegyeskedés, álszent, képmutató és üres vallásoskodás, önző magunkban való tetszelgés az, amitől az apostol óv minket. Luther így nevezte: „Werkerei”, vagyis a magunk kitalálta cselekedetek, „maguk választotta vallás és alázatoskodás”, — mondja itt az apostol (23. vers). Ez az, amitől őrizkednünk kell. S a Krisztus parancsolta jó cselekedetekben való járás az, amire törekednünk kell.

Mindennek a feltétele, „Ha feltámadtatok a Krisztussal (3,1. v.). Ha elfogadtátok és megragadtátok Istennek. Jézusban felétek kinyújtott kezét. Ha el sem engeditek többé, ha engeditek kézenfogva vezettetni magatokat. Krisztustól, aki azért „ment fel a mennybe” s „ül most az Istennek jobbján”, hogy minden napon mindannyiunkkal, mindenütt együtt legyen. Együtt a Krisztussal, ez mennybemenetel ünnepének üzenete s ez a keresztyén élet titka is.

dr. Groo Gyula

ISTENTISZTELETI REND

Budapesten, 1966. május 15-én

Deák tér de. 9. (úrv.) Hafen- scher Károly de. 11. (úrv.) dr. Kékén András du. 6. Trajtier Gabor Fasor de. fél 10. de. 11. (úrv.) Bogya Géza du. 6. Zenés áhítat Várady Lajos Dózsa György út de. fél 10. Szirmai Zoltán Üllői út 24. de. fél 11. Karácsony Sándor u. de. 9. Rákóczi út 57 /b. de. 10. (szlovák) de. 12. (magyar) Thaly Kálmán u. de. 11. D. Káldy Zoltán du. 6. Szeretetvendégség Kőbánya de. 10. Veöreös Imre Utász u. de.

9. Vajda Péter u. de. fél 12. Zugló de. 11. (úrv.) Boros Károly Rákosfalva de. 8. Baranyai Tamás Gyarmat u. de. fél 10. Boros Károly Váci út de. 8. Solymár Péter Fóti út de. 11. Solymár Péter Frange- pán u. de. fél 10. Solymár Péter Újpest de. 10. Kósa László Pesterzsébet de. 10. Soroksár Üjtelep de. fél 9. Pestlőrinc de. 11. Pestújhely de. 10. Kürtösi Kálmán Rákospalota MAV-telep de. 8. Rákospalota Nagytemplom de. 10. Rákospalota Kistemplom du. 3. Rákosszentmihály de. fél 11. Karner Ágoston Sashalom de. 9. Karner Ágoston Rákoscsaba de. 9. Békés József Rákoshegy de. 9. Rákosliget de. 10. Rákoskeresztúr de. fél 11. du. 3.

Bécsikapu tér de. 9. Várady Lajos de. 10. (német, úrv.) Várady Lajos de. 11. Schreiner Vilmos este 7. Madocsay Miklós Torockó tér de. fél 9. Schreiner Vilmos Öbuda de. 9. dr. Vámos József de.

10. (úrv.) dr. Vámos József XII. Tarcsay Vilmos u. de. 9. Ruttkay Elemér este fél 7. Takács József Pesthidegkút de. fél 11. Takács József Kelenföld de. 8. dr. Rezessy Zoltán de. 11. (úrv.) dr. Rezessy Zoltán du. 6. Bencze Imre Németvölgyi út de. 9. Bencze Imre Kelen- völgy de. 9. Visontai Róbert Budafok de. 11. Visontai Róbert Albertfalva de. 7. Nagytétény du. 3. Csillaghegy de. fél 10. Csepel de. 11.

Budapesten, 1966. május 19-én Mennybemenetel ünnepén

Deák tér de. 11. (úrv.) Hafen- scher Károly du. 6. dr. Kékén András Fasor de. 11. Szirmai Zoltán du. 6. Bogya Géza Üllői út 24. de. fél 11. Karácsony Sándor u. de. 9. Rákóczi út 57/b. de. 12. Thaly Kálmán u. de. 11. Bándi Sándor du. 6. Bándi Sándor Kőbánya de. 10. Veöreös Imre este 7. Veöreös Imre Vajda Péter u. de. fél 12. Veöreös Imre Zugló de. 11. Boros Károly Fóti út de. 11. Solymár Péter Újpest de. 10. Kósa László Pesterzsébet de. 10. Soroksár Üjtelep de. fél 9. Pestlőrinc de. 11. Pestújhely de. 10. Kürtösi Kálmán Rákospalota MÄV-telep de. 8. Rákospalota Nagytemplom de. 10. Rákospalota Kistemplom du. 3. Rákosszentmihály de. fél 11. Kamer Ágoston Sashalom de. 9. Karner Ágoston Rákoscsaba de. 9. Békés József Rákoshegy de. 9. Rákosliget de. 10. Rákoskeresztúr de. fél 11. du. 3.

Bécsikapu tér de. 9. Schreiner Vilmos de. 11. Schreiner Vilmos este 7. Madocsai Miklós Öbuda de. 10. dr. Vámos József du. 6. dr. Vámos József XII. Tarcsay Vilmos u. de. 11. este fél 7. Pesthidegkút de. fél 11. Ruttkay Elemér Kelenföld de. 11. (úrv.) Bencze Imre du. 6. (úrv.) Bencze Imre Németvölgyi út de. 9. dr. Rezessy Zoltán Kelenvölgy de. 9. Visontai Róbert Budafok de. 11. Visontai Róbert Csillaghegy de. fél 10. Csepel de. 11.

Képek az Országos Diakoniai Értekezletről

AZ ÉRTEKEZLET idén a Nyíregyházi Egyházközség vendége volt. Közvetlenül az Élim Gyermekotthon vendéglátását élvezte. Az Otthon új szárnyában, a szépen kiképzett imateremben s a vele összefüggő gyermekfoglalkoztató helyiségben üléseztek az Értekezlet tagjai. Jelen voltak az egyházmegyék diakoniai előadó lelkészei, az egyházi intézmények vezetői, s többen olyanok, akik pusztán érdeklődésükkel fordulnak a diakonia felé. Az ország különböző részeiből sereglettek össze. Képviselték a dunántúli kis egyházközségeket, szórványokat és az alföldi nagy gyülekezeteket. Ott voltak a viszonylag nagyobb méretű szeretetotthonok munkásai és a miniatűr otthonokban szolgáló testvérek is. Az egyházkormányzat különböző fokain működő lelkészek, esperesek is helyet foglaltak az Értekezleten és az egyházvezetőség részéről jelen volt az Értekezlet majdnem teljes tartamán D. Káldy Zoltán püspök mint egyházunk diakoniá- jának pásztoroló püspöke. Az Értekezlet sokrétűsége ellenére is érezhető és érzékelhető volt, hogy ez munkatársi közösség. Érzékelhető volt a nyílt és őszinte megnyilatkozásokban, a közös munka tár- gyias, szakszerű szemléletében és a célokért való együttmun- kálkodás készségében.

AZ ELŐADÁSOK ÉS TANÁCSKOZÁSOK középpontjában az egyház diakoniájának elvi kérdései állottak. Jelentős, hogy ez volt az első alkalom, amelyen ezek a kérdések napirendre kerültek. Olyan egyháztörténeti korszakban élünk, amelyben időszerűvé vált, hogy a diakonia a teológiai gondolkodás gyújtópontjába kerüljön. A témát nem kellett sokat keresgélni, csupán fel kellett vetni azt, ami egyébként is folyamatosan foglalkoztatja egyházunkat. Az Értekezlet témáját így fogalmazták meg: „Krisztocentrikus diakonia”. Az egyház egészének szolgálatát s benne a részletmunkákat, mint pl. az intézmények diakoniáját, az Értekezlet úgy látta helyesnek, jónak, folytatásra érdemesnek, ha középpontjában Jézus Krisztus áll, „akitől és akire nézve vannak mindenek”. Őí látjuk és ismerjük fel a felebarátban, a szenvedő testvérben. ö küld a szolgálatba, s valamennyiünket ö fog át sze- retetével...

AZ ÉRTEKEZLET UTOLSÓ ESTÉJÉN kiszélesedett és az az egész gyülekezet templomi ünnepségévé vált. Az ünnepségen orgona játékkal szolgált Gáncs Aladár lelkész. Az egyházközség vegyeskara énekelt szólóénekével Megyer Lajosné szolgált. Túrmezei Erzsébet költeményeiből olvasott fel. Az egyiket éppen az Értekezlet „margójára” írta. Ebből a versből való az alábbi részlet:

Szolgáló Jézus,

Aki úr voltál, és mégis olyan mélyre hajoltál, megkönyörültél a betegeken, poros lábakat mostál csendesen: segíts, hogy könnyet, jajt észrevcgyünk, és segíts, hogy a Te kezed legyünk... a Te irgalmas, segítő kezed érje el bennünk a kicsinyeket, elhagyottak minden nyomorát!

Hiszen Te itt vagy, és szolgálsz tovább ... és szolgálsz tovább.

AZ ÜNNEPSÉG SÚLYPONTJA Káldy püspök előadása volt. Előadásában arról a Krisztusról szólt, aki az emberért szolgává lett, de egyben diakonosz-szá is, hogy életben, halálban igaz segítő — mert ezt jelenti a szó — legyen.

A NYÍREGYHÁZI EGYHÁZ- KÖZSÉG ÉS ÉLIM e pár napon megmutatta, hogy eleven valóság még a régi bibliai szó: vendégbarátság. A gyülekezet tagjainak háza és szíve nyitva volt a vendégek előtt. A megterített asztal és a vendéglátói gondoskodásban sürgő-forgó testvérek, a szeretet és a jókedvű szolgálókészség dicséri Élim dolgozóit, sőt a gondozott gyermekeket is.

Sokat kellene még beszélni a gyermekek izgatott készülődéséről, vendégváró, örömteli

szemeikről, szorgos, tisztogató munkáikról, kedves énekükről, mert mindezzel mély nyomot, örök emléket hagytak a szívekben.

NAGY ÉRDEKLŐDÉS KÍSÉRTE a szeretetotthonok vezetőinek részletes beszámolóit. Mindenünnen jó híreket hoztak. Szavaikon megérezhető volt a gondozottak szeretete. Otthont akarnak nyújtani és társsá akarnak lenni beteg öregeknek és gyermekeknek. Így formálódhat csak ki az otthonokban gondozók és gondozottak között a szükséges élet- közösség.

a televíziót. „Csalás az egész — mondotta —, lehetetlen, hogy itt láthassuk a pesti fut- ballpályát, vagy a prágai tornyokat. Nem hiszek a szemfényvesztésnek.” Az otthon vezetőnője így tette érthetővé számára a technika csodáját: „Ha kezébe veszi az újságot, fel kell tennie a szemüveget is ahhoz, hogy a betűket láthassa. Az újság homályos, elmosódott lapjait ez a két kis üveg a szeme előtt világossá, értelmessé teszi. Ilyen szemüvegféle, bonyolult szerkezet a televíziós készülék is. Ügy kell használnunk, mint a szemüveJános ev. 13, 4—17

Érezhető volt, hogy munkájukat örömmel és lendülettel végzik. A gondozói munka mellett szépen folyik az otthonok gazdálkodása is.

*

A beszámolókból nem hiányzott a humor sem. Az egyik otthon vezetőnője mondotta el a következő történetet. Szeretetotthonukba került a 80 éven felüli tanyasi bácsi. Minden tetszett neki új lakóhelyén. Mindennel könnyen megbarátkozott. Csak egy dolgot szemlélt gyanakvóan, idegenkedve:

get, hogy láthassuk a tőlünk messze, távolban történő dolgokat." A magyarázat eloszlatta a kétségeket, s a bácsi szorgalmas nézője lett a televízió adásoknak.

*

Az értekezlet befejezésekor máris a következő esztendei Értekezlet foglalkoztatta a tagokat. Meghívás is hangzott el: az Alberiti egyházközség és szeretetotthon ajánlott fel helyet és vendégszeretetet a következő évre.

Muncz Frigyes

II sziiiségtörvények 3 törvényesség vegét jelentenék

A bonni hivatalos politikában riasztó mértékben szaporodnak a közelgő diktatúra jelei. K. Jaspers nyugatnémet filozófus írja ezt a hamburgi „Der Spiegel” c. lap legújabb számában. Minden németnek választania kell, hogy melyik oldalra áll: A politikai szabadság oldalára vagy pedig a politikátlan brutalitás oldalára — jelenti ki többek között Jaspers. Felsorolja cikkében azokat a jeleket, amelyek óhatatlanul vezetnek a náci jellegű államnak a kialakulásához és figyelmezteti olvasóit. hogy a szükségtörvények minden törvényesség végét jelentenék Nyugat-Németország- ban.

FELVÉTEL A TEOLÓGIAI AKADÉMIÁRA

Evangélikus Egyházunk leendő lelkészeinek kiképzése a budapesti Teológiai Akadémián történik.

Akik a Teológiai Akadémiára felvételüket óhajtják, felvételi kérvényüket — az Akadémia Felvételi Bizottságához címezve — legkésőbb augusztus 15-ig küldjék be a Dékáni Hivatalhoz (Budapest, VIII., Üllői út 24. II.)

A felvételi kérvényhez a következő okmányokat kell mellékelni: a) születési bizonyítvány, b) a legmagasabb iskolai végzettség bizonyítványa, c) helyhatósági vagy más olyan bizonyítvány, amely a kérvényező lakását, szociális helyzetét, szüleinek foglalkozását és keresetét, ill. szociális viszonyait feltünteti, d) orvosi bizonyítvány (részletes), e) keresztelési bizonyítvány, f) konfirmációi bizonyítvány, g) részletes önéletrajz, mely feltárja a kérvényező családi és társadalmi körülményeit, valamint a lelkészt szolgálatra indulás okait, h) esetleges egyházi működésről szóló bizonyítvány. A felvételhez szükséges továbbá az illetékes lelkésznek és esetleg még a vallástanító lelkésznek részletes bizonyítványa, mindenesetre annak a lelkésznek a jelentkezőt részletesen jellemző bizonyítványa a lel- készi pályára alkalmasságáról, aki a folyamodónak a legutóbbi években lelkipásztora volt. Ezt a lelkészt bizonyítványt a lelkészt hivatal a kérvénnyel egyidejűleg levélben, közvetlenül az Akadémia dékánja címére küldje meg. Az okmányokat eredetiben kell beküldeni, de indokolt esetben hiteles másolatban is lehet mellékelni. A másolatokat „egyházi használatra” megjelöléssel egyházközségi lelkész is hitelesítheti. Az akadémiai tanulmányi idő öt esztendő.

A felvételi kérvénnyel egyidőben a jelentkezők kérjék felvételüket a Teológus Otthonba is, ahol az Akadémia hallgatói lakást és ellátást kapnak. Ez a kérvény is a dékáni hivatalba küldendő részletes önéletrajz kíséretében.

ülésezett egyetemes egyházunk jog- és alkotmányügyi bizottsága

Egyházunk egyetemes közgyűlése időről-időre jog- és alkotmányügyi bizottságot választ egyházunk jogi kérdéseinek tisztázása céljából. Ez a bizottság az elmúlt héten ülésezett, hogy előkészítse az év végén esedékes zsinatot, mely hivatva lesz új törvényeket alkotni egyházunk számára. Ennek a bizottságnak nemcsak lelkész tagjai vannak, hanem világi jogászok is.

A bizottság ülését Dr. Vető Lajos püspök nyitotta meg. Bevezető előadásában rámutatott arra, hogy egyházunknak milyen nagy szüksége van új törvénykönyvre. Már az ötvenes évek elején nekifogtunk új törvények megalkotásának. Az 1952—53-as zsinatnak igen jó törvényeket sikerült alkotnia. Nagy hiányossága volt azonban, hogy csak résztörvényeket alkotott, s nem teljes törvénykönyvet, mely az összes addigi egyházi törvényeket feleslegessé tette volna. Most szeretnénk befejezni az 52- ben elkezdett munkát. Szakembereink odaadó munkájának eredményeképpen sikerült is elkészíteni az új teljes törvénykönyv tervezetét. Ez a tervezet kerül minden félremagyarázásra lehetőséget adó bonyolult fogalmazást, hogy necsak az egyházjogászok és a lelkészek értsék, hanem az egyház minden tagja. A törvénytervezetek nyelvezete elhagyja a nem egészen világos, régi kifejezéseket. „Egyházegyetem” helyett például országos egyházról beszél. A jelenlegi viszonyokat tartja szem előtt, de srámol a történelmi fejlődés lehetőségeivel is.

A törvénykönyv-tervezet

ünnepélyes nyilatkozattal kezdődik, majd hat törvény következik, amelyek magukban foglalják lényegileg az összes jogi tudnivalókat egyházi életünkkel kapcsolatban. Az első törvény általában szól a magyarországi evangélikus egyházról. A második törvény az egyház szolgálatának rendjét részletezi, nevezetesen szól az egyház önkormányzati testületéiről (gyülekezet, egyház megye, egyházkerület, országos egyház), s annak szolgálattevőiről és tisztségviselőiről. A harmadik törvény az egyházi szolgálatra való felkészítést van hivatva szabályozni (lelkészképzés stb.). A negyedik törvény egyházunk szeretetszolgálatáról szól. Az ötödik törvény az egyház háztartását, a hatodik az egyházi bíráskodást van hivatva korszerűen szabályozni. Az egyházi törvényeket, ha azt a zsinat megalkotja, zárórendelkezések fogják befejezni.

A törvénykönyv-tervezet részben keret-törvényeket, részben részletes törvényeket tartalmaz, aszerint, hogy mi szükséges.

A jog- és alkotmányügyi bizottság tagjai két napon át mondatról-mondatra megvitatták a tervezetet. Többször heves viták keletkeztek, amelyeknek az eredményét szavazás tisztázta. Sokszor került sor a tervezet stiláris módosítására. A bizottság azonban végül is a megszavazott módosításokkal általánosságban és részleteiben jóváhagyta a törvénykönyv-tervezetet, s helyesléssel fogadta az egyházi vezetőségnek ama szándékát, hogy a törvénykönyv-tervezetet napokon belül a paróchus lelkészek kezébe juttatja hogy azok azt tanulmányozzák és a lelkészi munkaközösségekben megvitassák. Az új törvény- könyv tervezettel való foglalkozásra közel félév áll majd a lelkészek rendelkezésére. Javaslataik feldolgozása céljából az egyetemes alkotmány- és jogügyi bizottság az ősz folyamán előreláthatólag újra össze fog ülni, hogy azután sor kerülhessen törvény- alkotó zsinatunk összehívására.

— A BUDAVÁRI TEMPLOMBAN a Budai Egyházmegye négy énekkara, a budavári, budahegyvidéki, kelenföldi és óbudai egyesítve zenei áhítatot tartott, amelyen a bemutatott zeneművekben az egyházi esztendőt elevenítették meg. Igét hirdetett Várady Lajos esperes, orgonáit Peskó György orgonaművész.

I