Evangélikus Élet, 1966 (31. évfolyam, 1-52. szám)

1966-05-15 / 20. szám

KP. BERM. BP. 72.

„FELVITETÉK../

1.

HA A MENNYBEMENETEL TÉNYÉT nézzük és magyarázni próbáljuk, lehetetlen dologra vállalkozunk. Se megmagyarázni, felfogni nem vagyunk képesek azt a tényt, hogy valaki, akinek látható teste van, egyszerűen felemelkedik tanítványai előtt és eltűnik a magasságban, valahol a felhők között. Jézus kilépett a látható világból, az emberi tapasztalás köréből, mint aki fölött nem érvényesültek azok a természeti törvények, amelyek minket gátolnak és korlátoznak. Ahogyan a halott Jézus feltámadott, éppen úgy az ember Jézus „felvi- teték” és így az, aki szolga volt, a világ, az egész teremtettség Ura lett az Atya-Isten jobbján.

Csak a hit képes ezt a csodálatos eseményt elfogadni. Az a hit, amely már elfogadta Jézus születését, minden csodáját, feltámadását is. Ez a hit pedig meg sem próbálkozik azzal, hogy valamilyen misztikus leírást fogalmazzon, hogy spekuláljon és filozofáljon a mennybemenetel fölött azzal a szándékkal, hogy ami az ember számára irreális, azt reálissá tegye.

2.

DE MIELŐTT A MENNYBEMENETEL megtörtént volna, Jézus még összefoglalta életének, működésének, szolgálatának lényegét a földön elhangzott utolsó szavaiban. Megbízást, felhatalmazást adott tanítványainak arra, hogy kereszteljenek és hirdessék az evangéliumot. Mindezt ígéretével erősítette meg, azzal az ígérettel, hogy tanítványaira bocsátja Szentleikét és működésüket csodák kísérik.

A megbízás univerzális jelentőségű, az egész világra szóló. Jeruzsálemből volt a kiindulás, de határtalanná lett a folytatás. Ezzel mintegy azt is mondotta — képletes értelemben — hogy tanítványai ne maradjanak ott a hegyen álldogálva, „fölfelé” nézve, hanem nézzenek előre, arra, ami reájuk vár, ami előttük áll. Nézzenek a világra és életére, az emberek helyzetére, bűneire és gondjaira, bánatukra és ujjongásukra, éhségükre és jóllakottságukra és eközben kereszteljenek és prédikálják az evangéliumot. Jeruzsálembe küldte Jézus a tanítványait, a lüktető életbe és nem elvonultságba, elrejtözött- ségbe, elvonatkozottságba, elvi álláspontok világába, még kevésbé a világgal való szakításba. Éppen úgy, ahogyan Jézus maga is ott élt, ahol más emberek, hívők és hitetlenek, falvakban, városokban, országutakon.

Valóban beteljesedtek az ígéretek és az egyház ott nyert életet, élet jogosultságot, ahol hű maradt Jézus megbízatásához, ahol egy volt mindazok sorsával is, akik nem tartoztak ugyan a keresztyén közösséghez, de várták, hogy a hirdetett evangélium az ő számukra is megelevenedjék.

3.

JÉZUS MENNYBEMENETELE egyrészt befejezés, földi működésének befejezése, másrészt kezdet. Itt kezdődik a várakozás Jézus visszatérésére, az Atya jobbjáról a teremtett világba, hogy ítéljen élők és halottak fölött, ahogyan az istentiszteleten az Apostoli Hitvallással valljuk.

Ez az ígéret ugyan távolinak hangzott akkor és ma is, mégis az Eljövendő jelenvalóvá lett, az örökkévaló mindig időszerű és ez az, ami láthatóvá vált a tanítványok között kezdettől fogva. A mennybemenetelkor hangzott ige következményei letagadhatatlanokká váltak, láthatóvá és érzékelhetővé.

Az egyház élete és szolgálata igazolja Jézus ígéreteit!

Várady Lajos

IMÁDKOZZUNK

Mindenható Istenünk, örökkévaló Atyánk! Amikor imádságra nyitjuk ajkunkat, abban a bizonyosságban tesszük ezt, hogy meghallgatod könyörgésünket. Te magad biztatsz minket. Áldunk Istenünk az imádság áldásaiért. Áldunk, hogy benne mindenütt megtalálhatunk Téged és így Veled járhatjuk életünk útját. Köszönjük, hogy a gyülekezet közösségében is velünk vagy és tudjuk, hogy nem hiába könyörgünk Hozzád.

Kérünk Atyánk, ne engedd életünkben az imádságot elhalkulni. Te magad taníts minket újra és újra a könyörgésre. Áldd meg imádságainkat úgy, hogy azok által megtisztuljunk szívünkben is így alkalmasak legyünk igéd befogadására. Megváltjuk Istenünk, hogy sokszor lélektelen az imádságunk és ezért zárt marad a szívünk igéd előtt is. Megvalljuk, hogy sokszor csak hallgatói vagyunk igédnek, de nem cselekvői. Életünk szegény marad és nem tud szereteted gazdagságáról bizonyosságot tenni. Könyörgünk ma Hozzád minden igehallgató testvérünkért és minden gyülekezetért: Áldj meg minket, hogy cselekvői is lehessünk akaratodnak. Add nekünk Lelked erejét, hogy az nyissa szívünket, lelkünket imádságaink elmondására és igéd befogadására, hogy családunk és munkatársaink között is tudjuk cselekedni akaratodat.

Könyörgünk Hozzád minden emberért. Urunk áldj meg minket boldog, békés élettel. Könyörgünk a szenvedőkért. Gyógyítsd meg őket, csillapítsd fájdalmaikat. Könyörgünk a gyászolókért. Adj nekik vigasztalódást és reménykedő békességet. Könyörgünk hazánkért és felsőbbségünkért. Hazánknak békés életet, felsőbbségünknek bölcsességet adj. Szent Fiad a Jézus Krisztus nevében kérünk, hallgasd meg könyörgésünket.

Ámen.

Püspöki látogatás az óbudai gyülekezetben

Úbudai templomunk

Már csak azért se, mivel a világ, amelybe a keresztyéneket a kötelességek és szolgálatok szólították, sohasem volt „keresztyén” és sok mindenben idegen maradt a gyülekezetek tagjai előtt Ezért volt az, hogy sokan megpróbálkoztak kimenekülni ebből a világból. Voltak, akik remeték, szerzetesek lettek. Minden földi hivatást megvetettek, a testi munkát különösen is. Ügy érezték, hogy a világ, a munka elvonja őket Istentől. Idegeneknek és jövevényeknek érezték magukat a világban és úgy gondolták, hogy az ellenkezik vallásos világukkal és boldogságukkal.

Voltak ilyenek régen is, de még lehetnek ma is. Hányszor halljuk: mit érdekel engem hivő embert, hogy mi történik a világban, hogy vannak még háborúk, hogy harcolni kell a békéért, az EMBER boldog, szabad életéért, a szocializmusért, — mit érdekel!

DE VAJON MIT MONDANA ERRE a vélekedésre Péter s a többi apostol? Bizonyára és mindenképpen határozottabban és sokkal élesebben, mint ahogyan erre én magam képes vagyok; azt, hogy ne meneküljetek ki ebből a világból! Ne meneküljetek ki, hanem mutassatok példát, mégpedig jó példát. Mutassátok meg azt, hogy hűségesek vagytok népünkhöz, hazánkhoz, államunkhoz, s kiveszitek részeteket abból, hogy itt egy jobb, igazabb rend épüljön, létesüljön.

A háború ellen s a békéért kell küzdeni? Persze, hogy ebben is az elsők között vagyunk. S mindezt úgy kell tennünk, mint akik szabadok minderre a szolgálatra. Mert Isten szolgálata nem az, hogy a templomban teszek-veszek, hanem, hogy embertársaimat szolgálom szeretetben, türelemmel, hitben. S ha ebben a szolgálatban, az életben megfáradunk, akkor bátran térhetünk vissza Istenhez, mint gyermek a szülői házhoz. Megpihenni és megerősödni, erőt gyűjteni. S így lehetünk követői Jézus Krisztusunknak”.

Az istentisztelet után D. dr. Vető Lajos püspök hosszasan elbeszélgetett a presbitérium tagjaival. A beszélgetésben különösen is azok a problémák jelentkeztek, amelyek a háborúban majdnem teljesen megsemmisült templom további, fokozatos újjáépítését kívánták szolgálni.

Dr. Vámos József

Dr. Marc Boegner látogatása egyházunkban

A franciaországi Protestáns Egyházszövetség és az Egyházak Világtanácsa volt elnöke magyarországi tartózkodása során országos székházunkban meglátogatta DR. VETŐ LAJOS püspököt. A két egyházi férfiú szívélyesen és hosszasan elbeszélgetett aktuális egyházi és ökumenikus kérdésekről. Francia vendégünket TÓTH KÁROLY, a református zsinati iroda külügyi osztályának vezetője kísérte el.

Barth Károly 80 éves

D. Dr. Barth Károly, a világhírű teológiai professzor, május 10-én ünnepelte Baselban 80. születésnapját. A világ protestánsai hálás szeretettel gondoltak ezekben a napokban az ősz teológusra, aki nemcsak azok körében tisztelt és megbecsült tudós, akik egyetértenek vele, hanem teológiai ellenfelei táborában is. Barth-tanítványok a világ minden részén vannak és bár

J teológiai megállapításai sok ’ tanítványát maradi kegyességi irányzatok követőivé tették (pl. bethániás mozgalom a magyar református egyházban), elvitathatatlan érdeme, hogy az első és második világháború megrázkódtatásai után ráirányította a protestáns keresztyénség figyelmét Isten igéjének a mindig időszerű mondanivalójára.

Protestáns világzsinat terve

Mennybemenetel ünnepe gyakran mostoha helyet és szerepet kap a hivő ember életében. Pedig nagy esemény történt ezen a napon. Jézus isteni küldetésének ezzel a nappal lezáródott a földi szakasza. Megalázott, keresztrefeszített, de feltámadott Urunk visszakerült az Ö égi, isteni trónjára. Nem emberi, hanem isteni dicsőség ez, amit úgy fejezünk ki, hogy „felemelteték”, „fel- viteték”, „felhő fogá el öt szemeik elől” és „ül Istennek jobbján”. A lényeg, hogy Krisztus megdicsőült!

Áldott kijelentés, boldog megbizonyítás és erős vigasztalás ez. Kellett és kell is ez. Mert könnyen „elszakadás”-sá lett volna ez, amit Jézus is jelzett: „én nem leszek mindenkor veletek”. Megszűnt ugyan az Ö testi szemekkel való látása, de helyet kapott a közvetett, láthatatlan, Szentlélek által megvalósuló jelenléte. Tehát, ha távol van is Ö, de a szeme, szeretete, gondolata és gondoskodása velünk van.

Különleges korszak kezdődik ott és akkor: a hit korszaka. Többé már nem közvetlenül Krisztus ajkáról halljuk, hanem az Igében és a szentségekben kapjuk az Atya ígéreteit és megbizonyításait.

Megkezdődött a misszió is, mert a Szentlélek tanúkká tette őket. Kegyelmi idő ez arra, hogy Krisztus mellett vagy ellene döntsünk.

A Szentlélek adott és ad ma is erőt az ígéretek beteljesedését váró hithez. Segít az is, hogy az Isten jobbján ülő Krisztus áldja, közbenjár és érdemével mentve segíti az övéit.

Erőt adó, hogy Krisztus fel- vitetése csak átmeneti, mert „akképpen jő el, amiképpen láttátok Öt felmenni a mennybe” Ezért tud örömteli boldog reménységgel új énekkel és megújuló élettel dicséretet mondani a keresztyének serege. A Krisztus-imádat és szolgálat kettős boldogsága, hogy jön értünk Urunk!

Ne legyen hát tétlen égre- néző rajongás az életünk. Helyünket, szerepünket és küldeTÖBBSZÖR ÍRTAM MÄR ÓBUDÁRÓL, az óbudai gyülekezetről. Írtam, mert szeretem ezt a gyülekezetét. Szeretem és nemcsak azért, mert magam is ott élek, hanem tagjaiért: az öregekért, a fiatalabbakért.

Hogy most ismét éppen erről a gyülekezetről írok néhány sort, arra az ad alkalmat, hogy Jubilate vasárnapján meglátogatta D. dr. Vető Lajos, az Északi Egyházkerület püspöke, hogy igehirdetéssel szolgáljon. A püspök a kijelölt ige 1 Pét 2,11—20 alapján szólott s igehirdetésének lényeges mozzanatait így lehet összefoglalni:

„Gyakran olvashatunk intelmeket a bibliában. Pál apostol is és éppen mai igénkben Péter is, leveleit azzal zárja le, fejezi be, hogy elmondja: mit kell és mit nem szabad a keresztyén embernek tennie, cselekednie. De figyeljük meg csak jól: mindkét

apostol csak befejezi ezekkel az intelmekkel és nem ezekkel kezdi el leveleit.

Kezdeni mindig azzal kezdik, ami a lényeg. Ez nem követelés, nem parancs, hanem bizonyos tapasztalat, átélés, lelki, szellemi valóság. Annak a kifejezése, hogy Isten titka, szeretete hogyan tárulkozik ki Jézus Krisztusban s abban a hitben, ami összeköti Istent az emberrel.”

„A befejezésül a levélhez csatolt intelmek pedig arra akarnak indítani, meghallva az üdvösségről szóló evangéliumot, hogy kinn a világban jól forgolódjunk s teljesítsük kötelességeinket éspedig éppenséggel állampolgári feladatainkat.

Arra akarnak indítani, hogy olyan szolgálatokat végezzenek el az ige hallgatói, amelyek nem tartoznak üdvösségük kérdéséhez, de nagyon is hozzátartoznak igaz keresztyén életükhöz.

KÖTELESSÉGEKRŐL SZÓ- LANI, szolgálatok elvégzésére biztatni: ez sohasem volt valami rokonszenves dolog.

A protestánsok helyzetének erősítésére van szükség az ökumenikus mozgalomban Dr.

J. Beckmann düsseldorfi evangélikus püspök szerint. Véleménye szerint újra ki kell dolgozni a protestantizmus közös teológiai nézeteit. Beckmann ezzel a nyilatkozatával válaszolt Dr. W. Sucker darmstadti evangélikus püspöknek arra a javaslatára, hogy „evangélikus zsinatot” kell összehívni a mai helyzet fölmérésére. Beckmann püspök szerint a „protestantizmus világzsinatának” az összehívása egyre szükségesebbnek mutatkozik, bár szerinte még sokáig kell vámiok a protestánsoknak ennek a megvalósulására.

fésűnket jói látók, megtalálók, azt hűséggel és örömmel teljesítők és reménykedők legyünk! Lehetnek az életnek próbás percei, de próbálgassa csak ajkunk a Bárány himnuszát! „Ott leszek, hol Uram van, Ez az én bizodalmám!”

Teke Zsigmond

t