Evangélikus Élet, 1966 (31. évfolyam, 1-52. szám)
1966-05-08 / 19. szám
Ajándék és elkötelezés Jakab 1, 16—21. ' Cantate vasárnapján Isten igéje felhívja a figyelmünket arra a sok jóra és szépre, ami körülveszi az életünket. És a sok jóval és széppel kapcsolatban rámutat arra, hogy mindenünk, amink csak van, ajándék. Isten adománya. Az a sok szép és jó, aminek részesei vagyunk, hálaadásra, köszönetadásra késztet. Ezért biztat a mai vasárnap: Cantate — énekeljetek! De az ige arra is felhívja a figyelmünket, hogy az Istentől kapott sok szép és jó kötelez minket. Figyeljünk csak Jakab apostolra, amint az ajándékot és elkötelezést összekapcsolja! Isten mindennel bőven ellát minket — ezzel kezdődik az apostol szava. És nagyon jó, ha felfigyelünk erre és elgondolkozunk egy kicsit ezen. Nagyon sokszor úgy gondoljuk, hogy amink van, az mind-mind a mi munkánk, szorgalmunk, fáradozásunk eredménye. Elértem, kiharcoltam, megszereztem magamnak — szoktuk mondani. Mennyivel másabb az, amit az ige mond: Mindent Istentől kaptunk. De ez az ige megtanít egy kicsit a megelégedett életre is. Elégedjünk meg azzal, amink van, mert Isten nagyon jól tudja, hogy mire van szükségünk. Ezért napról napra ellát bennünket mindennel. Ad mellénk szerető szíveket, ad munkát, ad meleg otthont, ad élelmet és ruházatot. Lássuk meg az ö ajándékait, s nyíljon ajkunk hálaadó énekre! Figyeljünk az ige szavára — folytatja az apostol most már elkötelezéssel. Az igére való figyelés pedig nagyon komoly dolog. Nemcsak néha-néha kell hallgatnunk Isten szavát, hanem életünk minden percében. És nemcsak azokra az igékre kell figyelnünk, amelyek arról szólnak, hogy Isten szeret minket, hogy Isten mindennel ellát minket, hanem oda kell figyelnünk azokra az igékre is, amelyekkel Isten dorgál, fedd és elmarasztal minket. Isten igéje a mai vasárnapon késszé akarja tenni a szívünket arra, hogy tudjunk állandóan figyelni az Ö szavára. Járjunk a jó úton — fejezi be az apostol a mai tanítást. A jó úton való járásra Isten szeretete, jósága, a Jézus Krisztusban adott megváltása kötelez minket. A jó úton való járásba beletartozik az is, hogy szerető szívvel és nem haraggal, gyűlölködéssel, szeretetlenséggel járunk az emberek között. De ezen túlmenően: a jó úton való járásba beletartozik a jónak állandó cselekedete is. Ajándék és elkötelezés — a mai ige szerint összetartozik. Magasztaljuk a Szentháromság egy igaz Istent, hogy ajándékainak részesei és elkötelezésének cselekvői lehetünk! Harkányi László Vendégelőadások Becsben MIRE!( HÉTRŐL—HÉTRE Menjünk Jézushoz Máté 15, 29—31. Igénkben egy biztató hang szólal meg: Menjünk Jézushoz1 Jézushoz siettek a vakok, sánták, bénák, bélpoklosok és a találkozás után gyógyultan indultak haza. Jézus gyógyításával kapcsolatosan két megjegyzést teszünk. Az egyik: Jézus belülről kifelé gyógyít. Először „belülről” rendezi a dolgokat, de soha nem hanyagolja el a „külsőt” sem. Másik megjegyzésünk: Jézus szolgálata elsősorban az ember megváltása volt. De Jézus a maga szolgálatát nem korlátozta csak az ember megváltására, hanem együtt sírt a sírokkal és együtt örült az örülőkkel. Megszaporította a kenyeret, meggyógyította a betegeket. Menjünk Jézushoz! Mi tarthat vissza tőle? Elsősorban az álvallásosságunk! Ki tudná felmérni az álvallásosságban élő ún. keresztyéneknek a számát, akik imádkoznak ugyan, de nincs személyes viszonyuk Jézussal. Templmba járnak, de az ige ajándékát soha nem viszik magukkal. Űrvacsorával élnek, de az csak külsőség számukra. A farizeusok nagyon vallásos emberek voltak, de annyira ragaszkodtak a külsőségekhez és szokásokhoz, hogy Jézusra csak ellenséges szemmel tudtak nézni. Mi tarthat tőle vissza? A bűneink! Akkor, ha szeretjük azokat. Ha lelkiismeretünk meghalt és elaludt, nem tudjuk, hogy mi a bűn. A tiszta lelkiismeret olyan, mint a földrengést jelző készülék, ami roppant érzékeny! Menjünk Jézushoz! Emlékezzünk Jézus igéire: „Jöjjetek én hozzám..„Ha valaki hozzám jön, ki nem vetem!” Fülöp Dezső lllllll!lllllllllil!l!lllll!lllllllll!lll!llllllllll!lllli:i!l!l!lllllllllllliilllil I I I I I 111 H i fi IU 111.111111 H l I li i llllllllllllllllllllll NAPRÖL-NAPRA VASÁRNAP: 2. SÁMUEL 24,10 — JÁNOS 3,18 — Elhalmoz minket ajándékaival mennyei Atyánk. Ezért dicséri őt a hivő szívek sokasága, akik meglátják a dolgok mögött Isten atyai kezét és követik akaratát. Jakab 1,17—21 — Zsolt 146. HÉTFŐ: ZSOLT 90,13 — JÁNOS 16,22 — Sötétségből világosságra, jóságra, igazságra hív minket Krisztus. Gondoljuk meg, mi kedves Neki, és azt cselekedjük, Efezus 5,14—-18 — Jób 11 (1. János 1,10). KEDD: HÖSEÄS 6,6 — 1. JÁNOS 3,23 — A mai tanítványoknak is el kell jutniuk oda, ahova Péter eljutott, biztos hitre, hitvallásra. Az örök élet beszéde azért hangzik az egyházban, hogy sokan megismerjék: Jézus az élő Isten Fia. János 6.66—69 — Jób 12,1—16 — (Róma 9,20). SZERDA: JÓB 9,2—3 — JÁNOS 13,7 — Krisztus beszéde, igéje át akarja hatni életünket, gondolkodásunkat, cselekvésünket és beszédünket. A keresztyénség nemcsak Krisztusban való hit, hanem Krisztusban való élet is. Kolossá 3,16—24 — Jób 19.1—11 (Róma 7,24—25). CSÜTÖRTÖK: ZSOLT 146,4 — 1. JÁNOS 4—9, — Krisztus nem tűrte, hogy népe megszentségtelenítse a templomot Jeruzsálemben. Testünk templomát is tisztának akarja látni! Máté 21.12—17 — Jób 31,24—40. PÉNTEK: 5. MÓZES 15,11 — JAKAB 4,17 — Jézus hű hozzánk, mi szoktunk hűtlenkedni vele szemben. Kishitűség és bizonytalankodás helyett ébredjen bizodalom a szívünkben! 2. Timótheus 2,8—13 — Jób 33 (1. Korinthus 2,9—10). SZOMBAT: ÉZSAIÁS 61,1 — GALAT A 4,7 — Az ének, a zene Isten ajándéka, hogy fölvidítson, szebbé tegye életünket. Éljünk vele gyakran, szálljon föl dicséretünk és hálaadásunk Istenhez. 1. Sámuel 16,14—23 — Jób 38,1—21 (Róma 11,33). Ifj. Harmati Béla «iiiiiiiiiaiiiiiiiiiiiiiiiiii!iíiaiiiiiiRiiiiiimiiiiiiiiiiiiiiiiiníiii:iiii)iiiiiiiiiii!iiiiniiiiiiiiiiiiiiiii]mniiii:i!iiHi:i:i!iiiii!i!t:iiiii!iii!i!i!iiiin Az osztrák evangélikus egyházzal kiépült testvéri kapcsolataink továbbfejlesztését szolgálta teológiai szinten az, hogy dr. Prőhle Károly teológiai tanár vendégelőadásokat tartott április 18-tól 23-ig a bécsi egyetem evangélikus teológiai fakultásán „A meg- igazulás az Újszövetségben és ma” címen. Az előadásokon megjelentek a tanári kar tagjain és a hallgatókon kívül dr. Gerhard May püspök és munkatársai, Georg Traar szuperintendens és Oskar Sakrausky egyházfőtanácsos, akik az elmúlt évben látogatást tettek nálunk, és az itt szerzett tapasztalatok alapján őszinte barátsággal építik a jó viszonyt egyházaink között. Dr. Wilhelm Dantine dékán zárószavában hangsúlyozta: az előadássorozat meggyőzően mutatta be, hogy a bibliai meg- igazuláshit és a lutheri reformáció alapjain állva végezzük teológiai munkánkat és egyházi szolgálatunkat a magunk helyén az emberiség javára. — Húsvét utáni 4. (Cantate) vasárnapján az oltárterítő színe: fehér. A vasárnap délelőtti istentisztelet oltári igéje: Jn 16, 5—15; az igehirdetés alapigéje: Jk 1, 16— 21; a délutáni isten- tisztelet alapigéje: Mt 15, 29—31. — A NÁDASDI evangélikus egyházközség április 17- én tartott lelkészválaszló közgyűlésén egyhangúlag meghívta lelkészének Rác Miklóst, a kissomlyói gyülekezet volt segédlelkészét. — NYÍREGYHÁZÁN május 3-án tartotta lelkészi munkaközösségi ülését a Hajdú-Szabolcsi egyházmegye. A munkaülésen Bcnkóczy Dániel esperes, Tarján Béla, Endreffi János, Smid Lehel, Endreffy Zoltán_ Gáncs Aladár és Krecsák Kálmán szolgáltak. „Időszerű kérdések” címen Joób Olivér lelkész beszámolót tartott a nyíregyházi diakóniai értekezletről. — A BÉKÉSI gyülekezet április 24-én tartotta idei második szeretetvendégségét, amelyen Petor János lelkész előadással, ifj. Bóna Mihály, Szatmári Julika, Tahi Ildikó és Salát Gyöngyi szavalattal szolgált. — GYŐR. A Győr-Soproni egyházmegye lelkészeinek áprilisi értekezletén Foltin Brúnó sopronbánfalvai lelkész osztott úrvacsorát. Plachy Lajos győri lelkész írásmagyarázatot, Bárány Gyula kisbabod lelkész „Az egyház szolgálati jelenléte a szocializmust építő társadalomban” címen előadást tartott. A Figyelő rovatot Bödecs Barnabás győri segédlelkész állította össze és olvasta fel. Weltler Rezső esperesi tájékoztatást adott, majd a májusi munkaülés munkarendjét állították össze. — A BUDAI EGYHÁZMEGYE gyülekezeteinek egyesített énekkara Cantate vasárnapján, május 8-án délután 6 órakor egyházzenei áhítatot tart a Budavári templomban. — A KISSOMLYÓI gyülekezet új felügyelőjét, fiovács Károlyt húsvét ünnepért iktatta be szolgálatába Benkö Béla lelkész. — A FASORI templomban május 15-én, délután 6 órakor zenés áhítat lesz, amelyen igehirdetés után Pachelbel, Bach, Rieger és mai magyar szerzők orgonamüveiből részletek kerülnek előadásra. — HARMÖNIUMOK speciális javítása garanciával. Adás-vétel. Pokorny Pál, Bp., IV., Üjpest, Komját u. 120. Telefon: 493—017. SZIGORLATI VIZSGÁK A TEOLÓGIAI AKADÉMIÁN. Ebben a tanévben 6 hallgató fejezi be tanulmányait a Teológiai Akadémián. A tanulmányokat befejező szigorlati vizsgákat három részletben teszik le a hallgá- tók. Az első részre április 29-én került sor, amikor Dr. Vető Lajos püspök elnökletével az ószövetségi és újszövetségi írástudományokból vizsgáztak a hallgatók. PÁN ORTODOX ZSINAT A konstantinápolyi ökumenikus patriarcha küldötte, Mentőn metropolita, látogatást tett a moszkvai, belgrádi, szófiai patriarchánál és megbeszéléseket folytatott a világ összes ortodox egyházai zsinatának vagy előkészítő zsinatának az összehívási lehetőségéről. A legutolsó ilyen ökumenikus ortodox zsinatot 787- ben tartották. Azóta sok probléma vár sürgős rendezésre a hit. a tan és a liturgia területén és ezért egyre többen óhajtják egy ilyen egyetemes ortodox zsinatnak az összehívását i BURMÁI INTÉZKEDÉS A burmai kormány kiutasította Burmából mindazokat a külföldi misszionáriusokat, akik 1947 után mentek Burmába. A főleg francia katolikusokból álló több mint 200 külföldi misszionáriusnak 1966 végéig kell az országot elhagynia. Ne Win burmai miniszterelnök már két esztendővel ezelőtt kijelentette az új nevelési törvény meghirdetésekor, hogy Burmának „szocialista erkölcsi értékekre” van szüksége. A vallásszabadság ellenére sem tűri meg ezért az ország azokat a személyeket és szervezeteket, amelyek politikai célokra használják fel a vallást. EVANGÉLIKUS ELET A Magyarországi Evangélikus Egyetemes Egyház Sajtóosztályának lapja Szerkeszti a Szerkesztőbizottság Főszerkesztő: D. dr. Vető Lajos Felelős szerkesztő és kiadó: Gádor András Szerkesztőségi telefon: 342—423 Szerkesztőség: Bp. VIII., Ollói ut 2) Kiadóhivatal és Sajtóosztály: Budapest. Vin. Puskin u. 12. Telefon 142—074 Csekkszámlaszám: 20412—Vin. Előfizetési ára egv évre: 60.— Ft Árusítja a Magyar Posta INDEX 25 211 66.01529y2 — Zrínyi Nyomda, Bpest Fv.: Bolgár L — VIDÉKI LELKIPÁSZTOR Pesten dolgozó leánya részére albérleti szobát keres. Cím a kiadóban. — A BALASSAGYARMATI Evangélikus Szeretetház május 15-i belépéssel mindenest keres. Jelentkezés: Evangélikus lelkészi hivatal. Balassagyarmat. — BUNDÁK átszabása, irha tisztítás, festés Somogyi szűcsnél, Bp., V.. Kossuth Lajos u. 1. az udvarban. — KOMOLY, egyedülálló fiatal tisztviselőnő átmeneti időre albérleti szobát keres belterületen. Ideiglenes bejelentővel. Telefon: 138—504. Gádor, délután 4 óráig. — ELADÓ igényesnek különlegesen szép, sima vonalú, műbútor diplomata Íróasztal. Telefon: 138—504. Négy óráig. „Ki oltja le a csillagokat?!” Márta fáradtan érkezett haza az irodából. Szokása szerint első útja a kislányához vezetett, akit most is ott talált a játékai között. — De jó, hogy megjöttél — futott feléje a kis Évi és gömbölyű kis karjaival boldogan a nyakába akaszkodott. Márta megcsókolta a boldog kis arcot, aztán gyöngéden visszatette a játékai közé. Egy pillanatig még visszamosolygott Évi felnéző tekintetére, aztán bement a másik szobába. Az álló lámpa alatt, a nagy karosszékben ott szunyókált a „Nagymami”, ölében pihent a pamutgomolyag és a félig kész horgolt terítő. Márta megállt, majd odalépett a tükör elé és nagyot sóhajtott. — Istenem, maholnap harmincéves leszek és még nem is „éltem!” Valami nyugtalan, kielégítetlen üresség kínozta az utóbbi időben. Mintha valami hiányoznék az életéből. Szürkének, megszokottnak és nagyon egyformáknak találta a napokat, hónapokat. Maga sem tudta, miért, de úgy érezte, mintha megízetlenült volna az élete. Nem látott semmi érdekességet. A homokóra jutott az eszébe, az a kis üvegkalitka, amelyben mindig egyformán peregnek le a porszemek. Ezek a gondolatok kísérték az ablakhoz. Elhúzta a függönyt és kinézett az utcára. Odakünn most gyúltak ki a lámpák színes neonreklámok. Különös izgalommal nyüzs- gött és vidáman vibrált előtte a százszínű élet. Emberek és sorsok siettek el előtte. Ez a sietés most elgondolkoztatta. Ismeretlen örömöt, izgalmat, érdekességet sejtett mögötte. Biztosan azért sietnek ott lenn az emberek, fiatalok és öregek, mert valahol kedves örömök, meglepetések várják őket ezen az úton. Úgy érezte, ma is szép estére készül a város. Ö pedig itt van egyedül. És várja az otthoni megszokott második munka, a mégszürkült mindennapi tennivalók. Keserű emlékezésbe árvult bele a szíve. Igen, úgy van, ahogyan ezt már többször is érezte — valamivel adósa maradt az élet! Igaz, hogy mindene megvan. Jó és rendes ember az ura. Mindent megad és előteremt, ami az otthon nyugalmához szükséges. Sajnos keveset vannak együtt és keveset vannak egyedül. A férje, Laci most is napokig kiszálláson van. Ha pedig itthon van, akkor meg leköti a munka, a hazahozott godolatai, a család, a pihenés. Igaz, hogy a kislánya, Évi tündéri, aranyos kis gyermek, de öt már rá lehet bízni a Nagymami mosolygó tekintetére és kedves kezére. Igaz, hogy jó dolgozni az irodában, hiszen ott is kedvesek a munkatársai. Néha jól esik az otthoni munka mozgása, de néha ez is fárasztó. Igaz az is, hogy nagyon szépek voltak az első esztendők. A kezdet küzdelmes évei. amit Lacival együtt álmodtak, terveztek és küzdöttek végig. A fészekrakás mindig gyönyörű! Otthonuk minden kicsi darabját úgy vitték haza, olyan vidáman, ahogy a fecske száll egy új szalmaszállal vidáman, gyorsan és boldogan a fészek felé. De most már ez is kész. Nyugodt, talán túlságosan is nyugodt lett az otthon. Ismeretlen, meg nem nevezhető vágyak hajoltak be kísértőn az ablakán. Bizony van úgy, hogy akinek „mindene” van, annak is hiányzik valami! Évike közben kiejtett a kezéből valami játékot. A koppanás felébresztette és visszahívta Mártát az ábrándok ablakából. Leeresztette a függönyt. Otthoni ruhába öltözött át és a konyhában megkezdte a második műszakot. Vacsorát kell készíteni. Ma csak három személyre, mert Laci vidéken van. Begyújtotta a gázt és feltette a vizet. Ekkor a szobában berregni kezdett a telefon. Felvette a kagylót. — Halló, te vagy az Márti?! — kérdezte a kagylóban Kati, a barátnője. — Én — mondta Márta —, mi újság? — Mártikám, tudom, hogy egyedül vagy. Gyere át ma este hozzánk vacsora után. Jó társaság lesz együtt. Márta először szabadkozott, hogy fáradt, aztán mégis igent mondott. — Jó, átmegyek. De először vocsorát adok és lefektetem a gyereket. — Várunk, csókolunk! — köszönt el tőle Kati. Vacsora után Márta rendbe hozta magát, felöltözött és menni akart, amikor Évi megszólalt. — Anyu. ma nem mesélsz?! Csakugyan — gondolta Márta — mégsem mehetek el így. A gyereknek igaza van. Hiszen eddig ennyit minden este megkapott tőlem. Az álom előtti esti mesét, az esti beszélgetést és az álmokat elindító édesanyai csókot. Odaült Évi ágya mellé. A szobában mindössze csak egy kis lámpa égett és halkan világította meg a hangulat homályát. Az ablakon át beragyogtak az augusztusi csillagok. Évi ezen az estén különösen is tele volt kérdésekkel. Márta szépen, sorjában felelge- tett. — No, aludj szépen Évikém. — kezdett tőle búcsúzkodni. — Jó — felelte Évi —, csak még azt mondd meg, hogy ki oltja le a csillagokat?! — Majd holnap, Évikém. Mára már elég volt. Aludj sszépen! Évi jó kislány volt. — Igen, majd holnap — mondta —. és az anyai csók már el is ringatta ... Márta felállt és elindult. Az utcán még egy darabon elkísérte a különös kérdés: — Ki oltja le a csillagokat?! — Igen, ki oltja le?! — hogy miket tud kérdezni ez a gyerek. De már közeledett a házhoz és minden maga mögött maradt. Bekopogott Katiék ajtaján. — Szervusz — ölelte át Kati és a társaság jókedvű hangulata. Márta jól érezte magát. — Pompás dolog ez a kikapcsolódás. De jó, hogy eljöttem! Mondta magában és csillogó szemekkel önfeledten koccintott a pohárral. A magnóról szakadatlanul szólt a zene. Folyt a beszélgetés. Ettek, ittak, táncoltak. Mártának legtöbbször Pista volt partnere. Jó barátjuk volt. Régebbről ismerte. Lacival egy gyárban dolgoznak. Pista is „szalma” volt ezen az estén. Felesége nem tudott eljönni. Érdekes, Márta ma este különösen is érdekesnek, szimpatikusnak találta Pistát. Persze Pista is mintha ma melegebben foglalkozott volna vele a megszokottnál. Éjfél után — akad ilyen kellemes szédület — Márta mindenről megfelejtkezve tánc közben közelebb hajolt Pistához. A szobában egyre forróbb lett a levegő. Márta és Pista lassan kitáncoltak az erkélyre. — Nézd, milyen szépek ezek a csillagok — mondta Pista és átölelte az asszonyt. Mártának sok volt a csillagfény és behunyta a szemét. Pista érdekes akart lenni és megszólalt: — Mit gondolsz, ki oltja le a csillagokat?! — és megcsókolta az asszonyt. Mártát azonban szivén találta ez a mondat. Ellökte magától a férfit és berohant ti szobába. Pista nem értette. Csak annyit látott, hogy egy csillag behunyt szemmel akkor hullott le az égről. Márta már búcsúzott a háziaktól. — Késő van. holnap hajnalban kell kelnem! És elrohant. Pista el akarta kísérni. Kábultan sietett haza. Valósággal rohant fel a lépcsőkön. Besietett Évi ágya mellé. Éviké tiszta arca álmában is mosolygott.., Megkönnyebülten sóhajtott föl. Letérdelt o kiságy mellé és olyan jó volt a lehulló köny- nyei között csöndesen hazatalálni és újra megtalálni magát. — Ez az én igazi örömöm, boldogságom — mondta magában —, hogy itt lehetek! Hiszen nekem holnap felelnem kell Évinek, ennek a drága, aranyos kis Csöppségnek arra a nagy kérdésre, hogy — ki oltja le a csillagokat?! Friedrich Lajos
