Evangélikus Élet, 1966 (31. évfolyam, 1-52. szám)

1966-05-08 / 19. szám

TISZTELD! IS emény szó. Mennyivel lágyabb, líraibb az anyák napján ■' elhangzó köszöntők hangja. Mégis, ha meg akarom érteni a Negyedik Parancsolat mai tartalmát, nem kerülhetem ki. Kicsit nyugtalanít. Kényelmetlenül érzem magam. Tiszteld! — ez túl ótestamentumian hangzik. Szívesebben cserélném fel ezzel a szóval: szeresd! Vagy talán éppen azért hoz szorult helyzetbe, mert kulcsszó, mert ma éppen a tisztelet megértése, tegyük hozzá helyes és nem külsőleges megértése körül mutatkoznak sokszor nevetségesen szomorú fogyatékosságok? Ösztönösen tapintott nemrégen erre a tényre egy tévé­játék. Válófélben levő szülők gyermekük nevelését rábízták a kicsit engedékeny nagymamára. A gyermek egymás után hozza az iskolából az intőket. Nagymama mindent igazol. Végre rájön az édesapa a szomorú helyzetre. Felcsattan mérgében. Lenyilatkozik a nagymama pedagógiájáról. Kije­lenti, hogy ezentúl ő veszi kézbe a gyermek nevelését. Máris kínálkozik az alkalom, mert a gyermek nyelvel. „Ezerszer le­írod: Tiszteld apádat és anyádat, hgy jó legyen dolgod és hosz- szú életű légy a földön” — ripakodik gyermekére az édesapa. Nem késik az ő válasza sem: „Akkor te nem sokáig fogsz élni, édesapa.” — „Miért?" — „Mert se a mamát, se a nagy­mamát nem tiszteled valami nagyon.” Két megjegyzés kívánkozik ehhez az életet elég hűségesen tükröző történetkéhez. Egy ószövetségkutató (M. Noth) arra hívja fel a figyel­münket, hogy a negyedik parancsolat eredetileg nem kisgyer­mekeknek szólt elsősorban, hanem olyan felnőtteknek, akik már maguk is gyakorolják a szülői tisztet. Figyelmezteti őket, hogy ne feledkezzenek meg a saját öreg szüleiknek kijáró tiszteletről. A tisztelet nem azonos a szeretettel. Annál több is, keve­sebb is. A tisztelet a szeretet életterét. külső kereteit bizto­sítja. A tiszteletben a hangsúly a személyről arra a szerepre, funkcióra, tisztségre kerül, amelyet az illető személy betölt. Mindig van benne bizonyos ünnepélyesség és tárgyilagosság. Miért tartózkodunk ma ettől a szótól: tisztelet? Miért érezzük sokszor dacosan, sokszor keserűen idejétmúlt foga­lomnak? Van okunk rá. Az áltekintélyek, a hatalmi túlka­pások, a kritikátlan „alázatos tiszteletem” korának emlékei mind-mind óvatosságra késztetnek. A családi élet nagy át­alakulása is elgondolkoztat. A fiatalabb nemzedék nincs olyan mértékben gazdaságilag, de egyébként is ráutalva a családra, mint régebben. Az apa-bálvány kialakulásának az esélyei je­lentősen csökkentek. A gyermekek viszonylag kevés időt töltenek otthon. Ha megnőnek, könnyen függetleníthetik ma­gukat az otthon igényeivel szemben. E zeket a tényeket figyelembe véve sokan eleve remény­telennek látják, hogy a tisztelet rendező elvként szere­peljen az idősebb és fiatalabb nemzedék kapcsolataiban. Nem egy szülő büszkélkedik azzal, hogy gyermeke őt jó „havernek” tartja. Nem is kell ezt a nevelési eredményt lebecsülni. Senki se szerzi meg ingyen. De vajon pótolja-e a haverség szülő és gyermek között a tiszteletet? A tapasztalat azt mutatja, hogy laza szerkezetű kapcsolat. Nem bírja ki a próbát pl. az el­lentétes vágyak, igények és érdekek összeütközését. — Mások a szeretet önkéntességét helyezik előtérbe. Értse meg magától, lássa be az a gyerek, hogy neki is bele kell segíteni a család „üzemeltetésébe”. A belső indításból fakadó önkéntességet nem is szabad kikapcsolni. De helyettesítheti a kötelező rend és a tisztelet szerepét? Mennyi csalódást, behegedni nem tudó sebet hordoznak belsejükben szülők és nagyszülők, amikor a tekintély-elv feláldozásának helyébe gyakran nem, vagy ép­pen sohasem kapják meg az annyira igényelt belátást, ember­séges figyelmet, spontán szolgálatkészséget. L ehet, sőt bizonyos, hogy a társadalom életének gyors át­alakulási folyamatában új formát és tartalmat kell ta­lálnunk a holnap családi életének kialakításához. Ezt a szót azonban: Tiszteld! — nem kerülhetjük ki, a „partnerséggé” alakuló családban se cserélhetjük le a „haverség” vagy a szeretet spontán szolgálatkészségének elvével. S ha nem ke­rüljük ki, talán több kilátással kísérletezünk az új családi élet kialakításán. Talán nagyobb kedvvel, több odaadással és eredményesebben fáradozunk azon, hogy igazi apák, igazi anyák, igazi nagyszülők, igazi gyermekek, igazi testvérek, igazi unokák, igazi házastársak legyünk. A nehézségektől, kudarcok­tól a vallásos családok se mentesek. De éppen hitünk biztat- gat, hogy a mi munkánk, nevelői és önnevelői munkánk, nem hiábavaló az Úrban. Isten maga veszi komolyan, és — talán furcsának hangzik — önmagával szemben is érvényesíti a maga parancsát: Tiszteld! Gondoljunk arra a viszonyra, amely Jézus Krisztust, a Fiút kötötte Atyjához, aki a mi Atyánk is. Aki Jézusban testvérére talált, nem mozoghat ár­ván, rezignáltan a családi élet mai problémái, feladatai, ne­hézségei között. „Mert a mi Atyánk a mennyekben van — írja az ismert svájci igehirdető, Lüthi —, mert ezzel mintegy az égre írta fel ezt a szót: édesapa, mivel ez a szó fényeseb­ben ragyog a Napnál, a Holdnál és a csillagoknál, ez a tény magasból sugárzó fénnyel vonja be mindazt, amit a földön apaságnak, anyaságnak, gyermekségnek nevezünk” Lehet, hogy a mi nemzedékünk — s talán éppen a keresztyének — meglankadtak kissé és legyintenek, amikor ezt a szót hall­ják: Tiszteld! Isten azonban nem fáradt el. Zavartalanul, vál­tozatlanul tiszteli az édesapákat, az édesanyákat, a nagyszülő­ket is a maguk tisztében, a család körében betöltött szere­pükben. Benczúr László ISTENTISZTELETI REND Budapesten, 15)66. május 8-án Deák tér de. 9. (úrv) dr. Kékén András de. 11. (úrv) Hafenscher Károly du. 5. dr. Kékén András du. 6. szeretetvendégség: Hafen- scher Károly Fasor de. fél 10. Szirmai Zoltán de. 11. Koren Emil du. 6. Szirmai Zoltán Dózsa György út de. fél 10. Koren Emil Üllői út 24. de. fél 11. Karácsony Sándor u. de. 9. Rákóczi út 57/b. de. 10. (szlovák) de. 12. (magyar) Thaly Kálmán u. de. 10. Bándi Sándor de. 11. Bándi Sándor du. 6. Bándi Sándor Kőbánya de. 10. Pásztor Pál du. 5. Szeretetven­dégség: Pásztor Pál Utász u. de. 9. Pásztor Pál Vajda Péter u. de. fél 12. Pásztor Pál Rákosfalva de. 8. Boros Károly Gyarmat u. de. fél 10. (úrv) Baranyai Tamás Zugló de. 11. (úrv) Baranyai Ta­más du. 4. Szeretetvendégség Fóti út de. 11. Solymár Péter Vá­ci út de. 8. Solymár Péter Fran- gepán u. de. fél 10. Solymár Pé­ter Üjpest de. 10. Kosa László Pesterzsébet de. 10. Soroksár új­telep de. fél 9. Pestlőrinc de. 11. Pestújhely de. 10. Kürtösi Kál­mán Rákospalota MÁV telep de. 1 I 8. Rákospalota nagytemplom de. ' 10. Rákospalota kistemplom du. 3. Rákosszentmihály de. fél 11. Kar­ner Ágoston Sashalom de. 9. Kar­ner Ágoston Rákoscsaba de. 9. Békés József Rákoshegy de. 9. Rákosliget de. 10. Rákoskeresztúr de. fél 11. du. 3. Bécsikapu tér de. 9. Madocsai Miklós de. 11. Reuss András du. 6. Cantate-est Várady Lajos To- rockó tér de. fél 9. Reuss András Óbuda de. 9. Fülöp Dezső de. 10. (úrv) Fülöp Dezső XII. Tarcsay Vilmos u. de. 9. Takács József de. 11. Takács József este fél 7. Csengődy László Pesthidegkút de. fél 11. Ruttkay Elemér Buda­keszi de. 8. Ruttkay Elemér Ke­lenföld de. 8. (úrv) Bencze Imre de. 11. (úrv) Bencze Imre du. 6. dr. Rezessy Zoltán Németvölgyi út de. 9. dr. Rezessy Zoltán Ke- lenvölgy de. 9. Visontai Róbert Budafok de. 11. Visontai Róbert Albertfalva de. 7. Nagytétény du. 3. Csillaghegy de. fél 10. Csepel de. 11. Zsinat elé Evangélikus egyházjogi rendszerek AZ EVANGÉLIKUS EGY­HÁZJOGBAN sokféleség és sokszínűség uralkodik. Az Ágostai Hitvallás az ige hir­detését és a szentségek ki­szolgáltatását állította az egy­házi élet középpontjába Azt azonban nem tartotta szük­ségesnek, hogy az emberi ha­gyományok, vagyis az emberi eredetű egyházi szokások, egyházszervezeti rendszerek mindenütt egyformák legye­nek. A történelmileg kiala­kult evangélikus egyházak szervezeti életre nézve kü­lönböznek egymástól. Termé­szetesen az emberi eredetű egyházi szokások és szabá­lyok sohasem ellenkezhetnek a Szentírással. Ezeknek az a céljuk, hogy az egyház jó rendjét szolgálják. Mindaz megvalósítható, ami ezt a rendet segíti. Mint minden emberi dolog, úgy az egyház­jog egyes intézkedései is, el­avulttá válhatnak, idővel megújításra, korszerűsítésre szorulnak. Ha pedig erre szükség van. bátran kell újat és jobbat állítani a helyébe. Ez azt jelenti, hogy minden evangélikus egyházban a tör­ténelmi körülményeknek, a sajátos helyzetnek megfelelően alakították ki az egyházkor­mányzati rendszereket. AZ ÉSZAKI EVANGÉ­LIKUS ORSZÁGOKBAN például messzemenő jogokat gyakorol az állam. Ez azzal függ össze, hogy az evangé­likus egyház államegyházi formában élt hosszú ideig, s ma is olyan népegyházi for­mában él, amely az egyház és állam szoros kapcsolatán alapszik. Svédországban pél­dául a lelkészek egyúttal ál­lami hivatalnokok is, a lel- készi hivatal egyúttal állami anyakönyvi hivatal is. A püs­pököket az egyház által ki­jelölt személyek közül a ki­rály nevezi ki. Finnországban ugyanezt a jogot a köztársa­sági elnök gyakorolja. Az északi országokban, mint pél­dául Dániában, az állam egy­házügyi minisztere az egyház külső ügyeinek legfőbb inté­zője. Lényegében az egyház­nak nincs legfelsőbb irányító szerve. Gyakorlatilag a dán prímás-püspök látja el eze­ket a teendőket. Az északi országok egyház- szervezetének másik jellemző vonása az egyházkormányzat püspöki jellege. Érsek vagy prímás-püspök áll a püspöki kar élén. A püspöki konfe­renciák intézik az egyház legfőbb ügyeit a zsina­tok összehívása közötti idő­szakban. A püspök mellett a dómkáptalan működik. A püs­pöknek és a dómkáptalannak messzemenő jogai vannak a gyülekezeti lelkészek elhelye­zése tekintetéiben. A gyüle­kezet csak a püspök és a dómkáptalan által kijelölt lel­készek közül választhat papot magának. A NÉMET EVANGÉ­LIKUS EGYHÁZ különféle tartományi egyházak rendtar­tásai szerint alakította ki a maga szervezetét. Jelenleg a fejlődés az egységesítés irá­nyában halad, s ma már nin­csenek olyan nagy különbsé­gek az egyes tartományi egy­házak között, mint korábban voltak. A „Landeskirche” a mi egy­házkerületünknek felel meg, élén a püspök áll. A püspök az elnöke az egyházkormány­zatnak, a konzisztóriumnak és a zsinatnak. A konzisztó- rium a püspök elnökletével működő egyházkörmányzati szerv. Az egyházi vezetőség, amely alatt a püspököket és a kon- zisztóriumot kell érteni, ki­nevezi a gyülekezeti lelkészt a bajor és a württembergi tartományi egyházakban. A rajnai, a westfaliai és az északnémet tartományi egy­házakban az egyházi vezető­ség és a helyi gyülekezet presbitériuma együttesen vesz részt a gyülekezeti lelkész megválasztásában. A Berlin- Brandenburg tartományi egy­házban alternatív formában történik a gyülekezeti lelkész megválasztása: a helyi presbi­térium választja meg a lel­készt, azonban a konzisztó- rium által megállapított szük­ség esetén a gyülekezeti lel- készi állás betöltésének joga átmegy az egyházi vezetőség hatáskörébe. Az amerikai evangélikus egyházak szervezete új jogi formát nem jelent, mivel ezek az egyházak európai gyökerűek. A lengyel, osztrák, romá­niai, csehszlovákiai, lett, észt evangélikus egyházak szerve­zeti élete önálló vonásokat nem tartalmaz, rendszerint a németországi, illetve az északi evangélikus egyházszervezet befolyása alatt állnak. A magyarországi evangé­likus egyházalkotmány hatása is kimutatható azokon a te­rületeken. amelyek korábban a magyarországi evangélikus egyházhoz tartoztak, vagy annak hatása alá kerültek. Mindezek tükrözik, hogy a lutheri keresztyénségnek a különböző országokban levő egyházai a történelmi körül­ményektől függően, egymástól eltérő egyházszervezetet ala­kítottak ki. Dr. Ottlyk Ernő Megtanultam, meggyőződtem róla... Elhangzott a Teológus Ott­honban tartott nagykönyörgé­sen 2 Tim 3, 14. alapján, 1966. március 20-án. Hagyomány az Otthonban, hogy az utolsó évesek nagy­könyörgést tartanak, ami egy­úttal búcsúkönyörgésük is. Búcsúzni senkinek sem könnyű. Nekünk talán még nehezebb ez a búcsúzás, hi­szen örökre szól. Visszavon­hatatlanul elmúlnak a teoló­gus évek. És ha ilyenkor a szép emlékekre vagy éppen arra a harcra gondolok, ami változatossá, érdekessé, sok­szor küzdelmessé, de nagyon széppé is tették ezeket az éveket, akkor akaratlanul is szomorúság tölt el bennünket. Ha valaki búcsúzik, ehhez mindig hozzátartozik az intés és figyelmeztetés is, ami min­demre kiterjedhet. Ilyen fi­gyelmeztetéseket hallhattunk az elmúlt hetekben is. Ezt akaratlanul folytatom most én is. De hogy ne legyen mindez csak emberi bölcselkedés, fi­gyeljünk Isten igéjére: „De te maradj meg mindabban, amit tanultál és amiről meg­győződtél ...” hangzik igénk első felében az üzenet. A fel­olvasott versrész két vezér­szava közt óriási a különbség, de egyúttal elválaszthatatlan kapcsolat van. A sok meg­tanult dolog nem válhat az ember irányítójává és veze­tőjévé, csak ha ezekről meg is győződött. Viszont csak olyasmiről győződhetek meg, csak olyasmi lehet az életem irányítója is, amit alaposan megtanultam. A két szó fe­szültsége, ellentéte és szoros kapcsolata megszabja egész életünket. Ez a vers most különösen nekem szól. Már csak azért is. mert egyik barátom egy ajándékkönyvbe írta be ezt a verset. De azért is, mert csak ennek figyelembevételével tu­dok elképzelni helyes keresz­tyén életet, becsületes teoló­gus életet. „Maradj meg mindabban, amit tanultál. . Mit is ta­nultam? Sok mindent, feles­leges most mind felsorolni. De egy dolgot mégis szeret­nék kiemelni: Minden tan­tárgy arról tett bizonyságot számunkra, arra akart meg­tanítani engem is, hogy Isten a világ Ura, és Jézus Krisztus az én Megváltóm. Neki kö­szönhetem hogy teológus vol­tam, neki köszönhetem, ha lelkész lehetek. Nem úgy ta­nultam ezt meg, mint egy ver­set vagy egy szólamot, hanem e ténynek az örvendetes való­ságát ismerhettem meg egé­szen a részletekig menően. És amit tanultam, arról meg is győződhettem! Meggyőződ­tem arról, hogy Isten az én Uram is, aki felemel és ösz- szetör, aki jutalmaz és bün­tet. Meggyőződtem arról, hogy Jézus Krisztus az, aki elve­zet Istenhez, megtart Nála, aki nélkül semmihez sem kezdhetek, aki nélkül nem lehetnék lelkész sem. Mi következik az életemre nézve az elmondottakból? Vi­lágos lett előttem, hogy min­denkiért felelősséggel tarto­zom én is! Felelősséggel tar­tozom minden egyes teológus társamért. Felelősséggel tarto­zom népünk boldogulásáért, a világ békéjéért, a nemzet­közi helyzetért! Miben nyil­vánulhat ez meg? Elsősorban imádságaimban, és ha mást nem is tehetek, de prédikál­nom kell minden ellen, ami az emberiség békéje, bizton­sága ellen irányul, és támo­gatnom kell minden olyan megmozdulást ami azért küzd, hogy az emberiség szebb, jobb és boldogabb jövő elé nézhes­sen. A felelősséghez igen szoro­san hozzátartozik a szeretet kérdése is. Mindabból, amit megtanultam, amiről meggyő­ződhettem, egyenesen követ­kezik a szeretet gyakorlása, hiszen Jézus is erre szólít fel. Sok mód és lehetőség áll az ember rendelkezésére sze- retetének megbizonyitására. Csak egy nem: a róla való beszéd. A szó sokszor nem takar semmit! Arra töreked­tem eddig is, ezt fogom tenni ezután is, hogy mindenki iránt gyakoroljam a szerete- tet, még azok iránt is, akik nem igénylik vagy éppen visszautasítják. A Teológián tanultakból csak ez következ­het. Mivel szoros kapcsolat­ban van a felelősséggel és a szeretettel egyházamhoz való viszonyom, ezért erről is pár szót! Egyházunk célja az evangélium hirdetése és az emberiség jövőjéért való küz­delem az élet különböző te­rületein. Ezt a célt és felada­tot Krisztushoz kötött lelki- ismerettel. támogatni kell. Ezt tűztem ki magam elé célul én is. Felolvasott versünk máso­dik fele így hangzik: „...mert tudod kitől tanultad.” Csak azért válhatott meggyőződé­semmé, amit tanultam, mert tudom, hogy Jézus Krisztus­tól tanultam. Az eddig elmon­dottak nagyon szépen hang­zanak, viszont mind meg is valósítottam? Tudom, hogy nem! Miért? Egyszerűen azért nem, mert bűnös ember va­gyok! Ezen a ponton újra, mint mindig, Jézust kell segít­ségül hívnom. Tőle kell nap mint nap erőt, segítséget kér­nem, hogy mindazt meg is valósíthassam, amit Tőle ta­nultam! Ez nem könnyű do­log. Ez követeli az embertől a legnehezebb, de a legszebb harcot. Minden teológusnak csak az lehet a feladata és célja, hogy megtanulja, magáévá tegye mindazt, amit Jézusról, Isten­ről hall, tanul és olvas. Ennek első feltétele: rendezzük a viszonyunkat Jézussal, mert csak így tanulhatunk Tőle! Ennek boldogító következmé­nye lesz az igazi keresztyén és helyes teológus élet. Ha ezt meg tudod tenni, akkor tudsz felelősségei tekinteni mindenkire és szeretettel for­dulni embertársaid felé. Erre legjobb segítséget tanulmá­nyaid adják, mert ha Krisz­tushoz kötött lelkiiismerettel tanulsz és dolgozol, akkor megtalálod ezt az utat, ame­lyet követned kell mindig, amire Pál azt mondja: „De te maradj meg mindabban, amit tanultál és amiről meggyőződ­tél mert tudod kitől tanultad.” Ezt a figyelmeztetést azon­ban csak az tekintheti magáé­nak, akinek nem a saját ön­zése. elgondolása, nyakassága, hanem valóban Jézus Krisz­tus a tanítója! ifj. Kendeh György HARANGOK újraönté­sét, harangkoronák, ha­rangállványok készíté­sét, átalakítását újrend­szerűvé vállalja DUSÄK ISTVÁN harangöntő, örszentmik- lós, Dózsa György út 26. tiii'z.í&kedúL sza&áfydc 5. Vigyázzatok! Útközben különböző veszé­lyekre figyelmeztető táblákkal is találkozik az országutak vándora. Jó ezeket is komo­lyan venni, mert ezeket is az utasok érdekében állították fel. Az egyik útkanyarulatra fi­gyelmeztet a piros háromszög­ben, a másik váratlan buktató­ra, vagy az utat keresztező gya­logos átkelőhelyre. A következő vasúti átjáróra, meredek lej­tőre, útszűkületre, vagy más veszélyre hívja fel a figyel­met. Ilyenkor nem bízhatunk a magunk ügyességében, jól begyakorolt mozdulatainkban, hogy az utolsó pillanatban úgyis észrevesszük és elkerül­jük a ránk leselkedő veszélyt, hanem komolyan kell venni minden figyelmeztetést, a cél érdekében. Az igében gyakran olvasha­tó, az ószövetségben éppen úgy, mint az újban, a prófé­ták könyveiben, valamint az evangéliumokban és az aposto­li levelekben ez a szó: vigyáz­zatok. Nem szabad elsiklani fö­lötte és nem szabad rangsorol­ni sem, hogy az egyiket komo­lyan veszem, de a másikat nem. Ha feltűnik, mint az or­szágúton a piros háromszög, akkor figyelmesen meg kell nézni, mitől akar megvédeni, mire akar figyelmeztetni. Egyetlen jelzés felületesen vé­telével katasztrófát idézhetünk elő. Magunkat is, másokat is megakadályozhatunk abban, hogy célba érjen. Az életút minden szakaszán kötelessé­günk a vigyázás a magunk és a ránkbízottak érdekében. Jé­zusnak a tanítványait még a Getsemáné kertjében is figyel­meztetnie kellett. „Vigyázzatok és imádkozza­tok, hogy kísértésbe ne esse­tek, mert jóllehet a lélek kész, de a test erőtlen.” Máté 26:41. Jávor Pál MÁSODIK MEGBESZÉLÉS STRASSBURGBAN Olvasóinkat tájékoztattuk annak idején arról, hogy 1965. augusztus 25—27. napjain Strassburgban megtörtént az első párbeszéd a Lutheránus Világszövetség képviselői és a római katolikus egyház meg­bízottai között. Most arról értesültünk, hogy a második párbeszédet is megtartották újból Strassburg­ban április 13—15. napjain. A megbeszéléseket evangé­likus részről D. H. Dietz- felbinger müncheni evan­gélikus püspök, katolikus rész­ről pedig Dr. H. Volk mainzi püspök vezették. Ez a meg­beszélés a két párbeszéd eredményeit foglalta össze és jelentését megküldte a Luthe­ránus Világszövetség Végre­hajtó Bizottságának, valamint a római Szent Széknek. A je­lentés tartalmáról közelebbit nem közölnek a külföldi je­lentések. ÁTHELYEZTÉK, MERT BÉKÉT AKAR Egy Dániel Barrigan nevű amerikai katolikus lelkészt büntetésből Dél-Amerikába helyeztek át, mert tiltakozott az amerikaiak vietnami há­borúja ellen. A „New York Times”-nek adott nyilatkoza­tában elmondja, hogy bünte­tésből helyezték át a New York-i kerületből, mert tevé­kenyen résztvett a békemoz­galomban. Spellmann bíboros az elnöke annak a püspöki kerületnek, ahonnan elhelyez­ték Barrigan lelkészt, bár katolikus diákok tüntetést rendeztek a bíboros székháza előtt és követelték a Barrigan ellen indított fegyelmi eljárás beszüntetését.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents