Evangélikus Élet, 1966 (31. évfolyam, 1-52. szám)
1966-05-08 / 19. szám
KP. BERM. BP. It. K a* •• > rr osxonto Tovább erősödik a Keresztyén Békekonferencia M ájus második vasárnapja: anyák napja. Ezen a napon tisztelettel és szeretettel köszöntjük az édesanyákat. Az egész világon elterjedt már az a szép szokás, hogy anyák napján azok, akiknek még él az édesanyjuk, piros szegfűvel köszöntik az ünnepeltet, akiknek pedig már elköltözött az édesanyjuk, fehér szegfűt viselnek és a sírra fehér szegfűt visznek. Ezen a szép napon minden ember átérzi, hogy az édesanyák különösképpen megérdemlik szeretetünk és tiszteletünk valamilyen formában való kifejezését. Ezen a napon őket ünnepeljük! Miért? Azért, mert nincs itt a földön szentebb érzés, mint az anyai szeretet érzése. Az anyai szeretet tiszta, mint a fehér virág. Akkor is, ha az öröm, vagy a bánat könnye csillog rajta. A Biblia parancsba foglalja az anyák iránti tiszteletet és szeretetet. Ez azt is jelenti, hogy az embereket inteni, figyelmeztetni és tanítani kell az édesanyák iránti szeretetre. Mert mindig akadnak az emberek között olyanok, akik hálátlanok és szeretetlenek. Vannak fiatalok is, ha nem is sokan, akik többször nem mindig épületes és szép szavak kíséretében emlegetik édesanyjukat. Talán az ilyen fiatalok megismerése — újra kihangsúlyozzuk, hogy kevesen vannak ilyenek — adta a vallomást annak a huszonkét éves lánynak az ajkára, aki a következőket mondta: „Nem akarok soha gyermeket, mert nem érdemes’’ Hála legyen Istennek, hogy az anyai érzés szívbe írt örök ösztön! Ez az ösztön nem elmélkedik, nem filozofál, hanem boldogan vállalja a szenvedést, az önfeláldozást gyermekeiért. Isten a gyermekek utáni vágyakozás boldog érzését oltotta be a női szívekbe. Ez látszik meg már a kicsiny, önfeledten játszó kislányokon, akik műanyagból készült babájukat fürdetik és öltöztetik. WS öszöntsük hát újra azokat az édesanyákat, akik vállalták az anyasorsot, a gyermeknevelés önfeláldozó szolgálatát. Köszöntjük azokat az édesanyákat, akik nem is azért akarnak gyermeket, mert arra gondolnak, hogy öregségükre lesz gondviselőjük, hanem mert ez anyai küldetés! Ki tudná megmondani, hogy milyen kibeszélhetetlen örömöt érez az édesanya, aki magasra emeli gyermekét és mindenről megfeledkezve gyönyörködik benne. Gyönyörködik gyermeke ragyogó szemében, tiszta arcában és a két kezén áramlik szívébe a magasra tartott gyermeki test puha melege. Köszöntjük az édesanyákat, akik vállalták az anyai szolgálat örömét és terhét. Gondolunk a kevésszámú szomorú sorsú édesanyákra is, akik megbánták, hogy gyermeket hoztak a világra. Kérjük Istent, hogy szomorúságukat változtassa örömre. Azért imádkozunk, hogy szerte a világon boldog édesanyák éljenek, akik a családi asztal köré gyűjtik össze gyermekeiket. A gyermekeket pedig tanítsa meg Isten a hálára, hogy szívük mindig hűséges maradjon az édesanyához, a szülőkhöz, ajkuk szava gyengéd legyen és kezük örömmel siessen segíteni az öreg szülőknek. Ne csak május második vasárnapján gondoljunk az édesanyánkra, hanem életünk minden napján. De ezen a napon különösen is, hiszen ők azok, akik szeretnek, dolgoznak és mindig megbocsátanak. Fülöp Dezső 1966. ÁPRILIS 9—23. KÖZÖTT az Orosz Orthodox Egyház meghívására Moszkvában tartotta ülését a Keresztyén Békekonferencia nemzetközi titkársága. Meghívást nyertek az egyes országokban működő tagegyházak és regionális bizottságok képviselői is. Anglia, Bulgária, Csehszlovákia, Egyiptom, Görögország, Jugoszlávia, Lengyelország, Libanon, Magyar- ország, Német Demokratikus Köztársaság, Német Szövetségi Köztársaság, Nyugat-Berlin, Olaszország, Románia, Sierra Leone, Szovjetunió, Svájc, Uganda, Üj-Zeeland egyházai képviseltették magukat. A keresztyén békemozgalomról és a nemzetközi helyzetről Juvenalij, az orosz orthodox egyház püspöke, Ondra főtitkár, Cihák társfőtitkár és Mo- chalski nyugatnémet lelkész számoltak be. Foglalkoztak azokkal a feladatokkal, amelyek az ez év októberében Szófiában rendezendő tanácsadó bizottsági ülés előkészítéséből adódtak. A REFERÁTUMOK MEGVITATÁSA SORÁN hangsúlyt kapott annak a szükségessége, hogy a népek életében a béke lelki bázisát, a szociális igazságért és a gazdasági fejlődésért való küzdelmet kell megerősíteni. Folytatni kell a faji, vallási vagy kisebbségi megkülönböztetés elleni harcot. Mindent meg kell tenni az éhség és betegség megszüntetése érdekében. Mindenekelőtt azonban a háború elleni küzdelmet kell elősegíteni. Sokat foglalkoztak a felszólalások a fiatal afrikai, ázsiai és latin-amerikai országok önálló társadalmi rendjének és függetlenségének elősegítésével. Az afrikai résztvevők azt a kívánságukat hangsúlyozták, hogy ne avatkozzanak be kívülről a kialakuló új társadalmi helyzetükbe, s ne zavarják az emberi együttélés új formáit. Afrika maga akarja a saját útját megtalálni. A TANÁCSKOZÁSOK LEGNAGYOBB RÉSZÉT az egyes országokban folyó keresztyén békemozgalmi munkáról szóló beszámolók töltötték ki. A tanácskozások eredményeit két lényeges szempontból nézhetjük. Egyrészt a Keresztyén Békekonferencia munkája egyre nagyobb megértéssel találkozik, a mozgalom szélesül, az 1964-ben Prágában tartott Második Keresztyén Békevilágkonferencia óta. Másrészt a világban egyre növekvő feszültségek mindig jobban kényszerítik a keresztyéneket és az egyházakat a felelősség- teljes gondolkodásra és cselekvésre. A KERESZTYÉN BÉKEKONFERENCIA MUNKÁJÁNAK növekvő visszhangja van az ázsiai, afrikai és latin-ame! ANYÁD Aki jó volt hozzád, az volt az anyád, Minden pillanatban gondolt ő reád. Ha sorsod megvadult, s látta, hogy elüt, Félre tolt az útból, s elé ő feküdt. Aki jó volt hozzád, az volt az anyád, Ha fáztál, a lelkét terítette rád. Átvette a terhedet, hogy azt ne te vidd, Simogatta sebed, sírta könnyeid. Hogyha megbántottad — mért bántottad őt? Nem sírt ő sohasem a szemed előtt. Nem hangzott ajkáról soha-soha vád, Akihez rossz voltál, az volt az anyád. 2 Falu Tamás IMÁDKOZZUNK rikai egyházakban. 1965 szeptemberében afrikai teológusokkal folytatott konferencia eredménye a Sierra Leonéban alakított regionális bizottság lett. Ebben az évben Indiában is alakult regionális bizottság. Kenyában lesz az afrikai teológusokkal folytatandó második konferencia. A Keresztyén Békekonferencia egy delegációja Montevideó- ba tesz látogatást, majd pedig több latin-amerikai országot keresnek fel. A résztvevők Isten ajándékát látták a tanácskozások testvéri egyetértésének légkörében. Ez azt tükrözte, hogy a keresztyének bárhol a világon minden emberrel szolidaritásban vannak, akinek drága a béke, s aki a vérontás, a kizsákmányolás, az imperializmus ellen fellép. A TANÁCSKOZÁSOK során a résztvevőknek alkalmuk volt Nguen Van Dongnak, a Dél-vietnami Felszaba- dítási Front képviselőjének beszámolóját meghallgatni a hazájában folyó borzalmas háborúról. A jelenlevők mélységesen együttéreztek az amerikai agressziótól szenvedő vietnami néppel, amely hazája megmentéséért és egy új demokratikus állam felépítéséért folytat küzdelmet. Elismeréssel szóltak az amerikai egyházaknak a vietnami háború befejezése érdekében történő fáradozásairól. Hangsúlyozták, hogy a Vietnamban történő események sürgős megoldást követelnek. Ma már mindenki látja, hogy 'katonai intézkedések Délke- let-Ázsiában nem hozhatnak békét. Dél-Vietnam népének jogos követelése, hogy olyan élet után vágyódik, amely akaratának megfelel. Ezért oda kell hatni, hogy a háború mielőbb befejeződjék, a Vietnami Demokratikus Köztársaság elleni embertelen és értelmetlen légi támadások megszűnjenek, az összes intervenciós csapatokat visszavonják, realizálják az 1954-es Genfi Egyezményt és a dél-vietnami nemzeti felszabadítási frontot, mint a nép képviselőjét, elismerjék. A dél-vietnami imperialista háborúnak semmi köze a szabadságért, az emberi jogok elismeréséért, a szuverenitásért, és a függetlenségért vívott küzdelemhez. A keresztyének számára hitükkel nem egyeztethető össze a részvétel ebben a háborúban. Életnek Ura, mennyei Atyánk! Alázatosan és könyörögve borulunk le előtted és kérünk, tedd mindnyájunk számára hallhatóvá a Te igédet. Tudjuk, hogy az életet bennünk igéd által munkálod. Hálás szívvel köszönjük, hogy nem veszed el igédet tőlünk. Köszönünk minden alkalmat, amikor hallgathatjuk, vagy olvashatjuk azt. Köszönjük, hogy gyülekezetünkben is szól az ige és az alkalmak sokaságát készíted számunkra. Kérünk, bocsásd meg, hogy mégsem halljuk meg szavadat. Bocsásd meg, hogy oly sokszor ülünk hiába ott a templomban, hiába szól a Te igéd, a mi szívünkig nem tud eljutni. Megváltjuk, hogy sokszor teljesen betölti szívünket a mindennapi élet sok gondja és már nem jut hely a Te igéd számára benne. Ezért vagyunk olyan gyakran engedetlen gyermekeid. Urunk, Istenünk! Megígérted, hogy elküldöd a Szentlcl- ket, aki elvezet majd bennünket minden igazságra. Kérünk, öntsd ki reánk és minden igét hallgató gyermekedre a Te Lelkedet. Add Lelkedet az igehirdetőknek, hogy ne emberi bölcsesség, hanem életet támasztó Ige hangozzék minden templomban. Hadd lehessen a Te igéd életet formáló erővé a mi életünkben is, hogy új és megszentelt életben járhassunk. Könyörgünk Hozzád ennek az új életnek szép gyümölcseiért. Add meg Istenünk, hogy mi is tudjunk gyorsak lenni a hallásra, amikor embertársunk szól hozzánk. Ayj erőt igéd által, hogy képesek legyünk vigasztaló testvéri szóval szolgálni mindenkinek, aki rászorul és harag helyett mindig a megértő szeretet melegével segíteni. Szabadíts meg minket minden gonoszságtól és add, hogy tisztaság legyen a mi szívünkben. Mi képtelenek vagyunk erre, Urunk. Ezért könyörgünk Lelkedért és Lelked által igédért, hogy befogadhassuk azt és így életünk a Te dicsőségedre lehessen, Atyánk. Kérünk, hallgass meg minket a Jézus Krisztusért. Ámen. MAGYAR RÉSZRŐL dr. Ottlyk Ernő, evangélikus teológiai professzor, ökumenikus főtitkár és Tóth Károly, a református zsinati tanács külügyi osztályvezetője jelent meg. Ottlyk professzor beszámolót tartott a magyar egyházak békemunkájáról. valamint a záróünnepélyen átadta a magyar egyházak testvéri köszöntését és áldáskívánását. Tóth Károly osztályvezető a konferencia után tartott sajtóértekezleten számolt be a konferencia eredményeiről. Április 22-én az Orosz Orthodox Egyház feje, Moszkva és egész Oroszország pátriárkája, Alexij is fogadta a tanácskozás résztvevőit. A találkozás fogadással fejeződött be, amelyet a Keresztyén Békekonferencia munkabizottságának tagja, az Orosz Orthodox Egyház külügyi hivatalának alelnöke, Juvenalij püspök adott a résztvevők tiszteletére. Az éneklő gyülekezet Amikor az Egyiptomból menekülő zsidó nép, szinte hihetetlen eseményként, a Vörös-tengerben elpusztulni látta az őket üldöző Fáraó hadseregét, akkor Mózes, a zsidók vezére és leghatalmasabb prófétája énekbe kezdett és vele együtt énekelték ezt Izráel fiai: „Erősségem az Ür és énekem, szabadítómmá lön nekem ez az én Istenem, őt dicsérem. II. Móz. 15. 2. Bizonyára sokan voltak a végtelenül sokat szenvedett nép között, akiknek a minden hitet feladó, kétségbeesésben áléit lelkét, először csak ez az ének tudta szárnyára venni, hogy új hitre és örömre élesztve meglássák ők is az Istennek szabadítását. Mert amihez az egyszerű szó nehezebben jutna el, arról előbb ad boldog bizonyosságot a szív túláradó érzéseit kifejező ének. Az egyházban, azóta is, az ének az imádság meggyőződésének messzebbhangzó bizonyságtétele, amely az Istennek szabadításáról beszél. Aki ismeri az Ür Jézus Krisztus életét és végigkísérte szenvedésének útján a golgotái keresztig, aki át tudta érezni a nagypénteki gyász megdöbbentő, szomorú valóságát, az megérti, hogy a húsvét után járó és pünkösd ajándékai felé tartó gyülekezetét is, az Istennek szabadí- tásáért hálát adó, túláradó öröm érzése hatja át és szívesen hallgatja a mai vasárnap nevével hozzá is szóló biztatását: „Kantáte”, azaz: „Énekeljetek !” „Énekeljetek!” mondja ez a vasárnap, mert az Ür Jézus Krisztus békességet szerzett az Isten és az emberek között. „Énekeljetek!” Űjra van pásztoruk az ő tanítványainak, aki egymáshoz akarja vezetni a különböző akolból való juhait is. A rádió és televízió korában azt mondhatjuk, hogy ez egészen természetes kívánság, hiszen soha annyi ének és dal nem töltötte be a világot, mint most! Mintha éreznék az emberek azt, amit Jézus pünkösd felé haladó tanítványai jól tudnak, hogy nincs szebb lehetőség, ami úgy eggyé tenné az embereket, mint az ének, amelyben egy dallammá olvadhat annyiféle szívnek Istent kereső vágyódása és a béke utáni reménysége. Becsüljük meg énekeinket, amelyek a békesség énekei és hús vét után azt kérik: „Másnak is te légy vigasza!” 227. ének 6. Így legyünk éneklő gyülekezetté, akiknek énekében, Krisztusért, a másokat is boldogítani akaró igazi szeretet énekel. Szomjas Károly
