Evangélikus Élet, 1966 (31. évfolyam, 1-52. szám)

1966-05-08 / 19. szám

KP. BERM. BP. It. K a* •• > rr osxonto Tovább erősödik a Keresztyén Békekonferencia M ájus második vasárnapja: anyák napja. Ezen a napon tisztelettel és szeretettel köszöntjük az édesanyákat. Az egész világon elterjedt már az a szép szokás, hogy anyák nap­ján azok, akiknek még él az édesanyjuk, piros szegfűvel kö­szöntik az ünnepeltet, akiknek pedig már elköltözött az édes­anyjuk, fehér szegfűt viselnek és a sírra fehér szegfűt visznek. Ezen a szép napon minden ember átérzi, hogy az édesanyák különösképpen megérdemlik szeretetünk és tiszteletünk vala­milyen formában való kifejezését. Ezen a napon őket ünne­peljük! Miért? Azért, mert nincs itt a földön szentebb érzés, mint az anyai szeretet érzése. Az anyai szeretet tiszta, mint a fehér virág. Akkor is, ha az öröm, vagy a bánat könnye csillog rajta. A Biblia parancsba foglalja az anyák iránti tiszteletet és szeretetet. Ez azt is jelenti, hogy az embereket inteni, figyel­meztetni és tanítani kell az édesanyák iránti szeretetre. Mert mindig akadnak az emberek között olyanok, akik hálátlanok és szeretetlenek. Vannak fiatalok is, ha nem is sokan, akik többször nem mindig épületes és szép szavak kíséretében em­legetik édesanyjukat. Talán az ilyen fiatalok megismerése — újra kihangsú­lyozzuk, hogy kevesen vannak ilyenek — adta a vallomást an­nak a huszonkét éves lánynak az ajkára, aki a következőket mondta: „Nem akarok soha gyermeket, mert nem érdemes’’ Hála legyen Istennek, hogy az anyai érzés szívbe írt örök ösztön! Ez az ösztön nem elmélkedik, nem filozofál, ha­nem boldogan vállalja a szenvedést, az önfeláldozást gyer­mekeiért. Isten a gyermekek utáni vágyakozás boldog érzését oltotta be a női szívekbe. Ez látszik meg már a kicsiny, önfeledten játszó kislányokon, akik műanyagból készült babájukat fürde­tik és öltöztetik. WS öszöntsük hát újra azokat az édesanyákat, akik vállalták az anyasorsot, a gyermeknevelés önfeláldozó szolgálatát. Köszöntjük azokat az édesanyákat, akik nem is azért akarnak gyermeket, mert arra gondolnak, hogy öregségükre lesz gond­viselőjük, hanem mert ez anyai küldetés! Ki tudná megmondani, hogy milyen kibeszélhetetlen örö­möt érez az édesanya, aki magasra emeli gyermekét és min­denről megfeledkezve gyönyörködik benne. Gyönyörködik gyermeke ragyogó szemében, tiszta arcában és a két kezén áramlik szívébe a magasra tartott gyermeki test puha melege. Köszöntjük az édesanyákat, akik vállalták az anyai szol­gálat örömét és terhét. Gondolunk a kevésszámú szomorú sorsú édesanyákra is, akik megbánták, hogy gyermeket hoztak a világra. Kérjük Istent, hogy szomorúságukat változtassa örömre. Azért imádkozunk, hogy szerte a világon boldog édesanyák éljenek, akik a családi asztal köré gyűjtik össze gyermekeiket. A gyermekeket pedig tanítsa meg Isten a hálára, hogy szívük mindig hűséges maradjon az édesanyához, a szülőkhöz, ajkuk szava gyengéd legyen és kezük örömmel siessen segíteni az öreg szülőknek. Ne csak május második vasárnapján gondoljunk az édes­anyánkra, hanem életünk minden napján. De ezen a napon különösen is, hiszen ők azok, akik szeretnek, dolgoznak és mindig megbocsátanak. Fülöp Dezső 1966. ÁPRILIS 9—23. KÖ­ZÖTT az Orosz Orthodox Egyház meghívására Moszk­vában tartotta ülését a Ke­resztyén Békekonferencia nemzetközi titkársága. Meg­hívást nyertek az egyes or­szágokban működő tagegyhá­zak és regionális bizottságok képviselői is. Anglia, Bulgá­ria, Csehszlovákia, Egyiptom, Görögország, Jugoszlávia, Len­gyelország, Libanon, Magyar- ország, Német Demokratikus Köztársaság, Német Szövetsé­gi Köztársaság, Nyugat-Berlin, Olaszország, Románia, Sierra Leone, Szovjetunió, Svájc, Uganda, Üj-Zeeland egyházai képviseltették magukat. A keresztyén békemozgalomról és a nemzetközi helyzetről Juvenalij, az orosz orthodox egyház püspöke, Ondra főtit­kár, Cihák társfőtitkár és Mo- chalski nyugatnémet lelkész számoltak be. Foglalkoztak azokkal a feladatokkal, ame­lyek az ez év októberében Szófiában rendezendő tanács­adó bizottsági ülés előkészíté­séből adódtak. A REFERÁTUMOK MEG­VITATÁSA SORÁN hang­súlyt kapott annak a szüksé­gessége, hogy a népek életében a béke lel­ki bázisát, a szociális igaz­ságért és a gazdasági fej­lődésért való küzdelmet kell megerősíteni. Folytat­ni kell a faji, vallási vagy kisebbségi megkülönbözte­tés elleni harcot. Min­dent meg kell tenni az éh­ség és betegség megszün­tetése érdekében. Minde­nekelőtt azonban a hábo­rú elleni küzdelmet kell elősegíteni. Sokat foglalkoztak a felszó­lalások a fiatal afrikai, ázsiai és latin-amerikai országok ön­álló társadalmi rendjének és függetlenségének elősegítésé­vel. Az afrikai résztvevők azt a kívánságukat hangsúlyoz­ták, hogy ne avatkozzanak be kívülről a kialakuló új társa­dalmi helyzetükbe, s ne za­varják az emberi együttélés új formáit. Afrika maga akar­ja a saját útját megtalálni. A TANÁCSKOZÁSOK LEG­NAGYOBB RÉSZÉT az egyes országokban folyó keresztyén békemozgalmi munkáról szó­ló beszámolók töltötték ki. A tanácskozások eredményeit két lényeges szempontból nézhet­jük. Egyrészt a Keresztyén Békekonferencia munkája egy­re nagyobb megértéssel talál­kozik, a mozgalom szélesül, az 1964-ben Prágában tartott Második Keresztyén Béke­világkonferencia óta. Másrészt a világban egyre növekvő fe­szültségek mindig jobban kényszerítik a keresztyéneket és az egyházakat a felelősség- teljes gondolkodásra és cse­lekvésre. A KERESZTYÉN BÉKE­KONFERENCIA MUNKÁJÁ­NAK növekvő visszhangja van az ázsiai, afrikai és latin-ame­! ANYÁD Aki jó volt hozzád, az volt az anyád, Minden pillanatban gondolt ő reád. Ha sorsod megvadult, s látta, hogy elüt, Félre tolt az útból, s elé ő feküdt. Aki jó volt hozzád, az volt az anyád, Ha fáztál, a lelkét terítette rád. Átvette a terhedet, hogy azt ne te vidd, Simogatta sebed, sírta könnyeid. Hogyha megbántottad — mért bántottad őt? Nem sírt ő sohasem a szemed előtt. Nem hangzott ajkáról soha-soha vád, Akihez rossz voltál, az volt az anyád. 2 Falu Tamás IMÁDKOZZUNK rikai egyházakban. 1965 szep­temberében afrikai teológu­sokkal folytatott konferencia eredménye a Sierra Leonéban alakított regionális bizottság lett. Ebben az évben Indiá­ban is alakult regionális bi­zottság. Kenyában lesz az af­rikai teológusokkal folytatan­dó második konferencia. A Keresztyén Békekonferencia egy delegációja Montevideó- ba tesz látogatást, majd pe­dig több latin-amerikai orszá­got keresnek fel. A résztvevők Isten aján­dékát látták a tanácsko­zások testvéri egyetérté­sének légkörében. Ez azt tükrözte, hogy a keresz­tyének bárhol a világon minden emberrel szolida­ritásban vannak, akinek drága a béke, s aki a vér­ontás, a kizsákmányolás, az imperializmus ellen fel­lép. A TANÁCSKOZÁSOK so­rán a résztvevőknek alkal­muk volt Nguen Van Dong­nak, a Dél-vietnami Felszaba- dítási Front képviselőjének beszámolóját meghallgatni a hazájában folyó borzalmas háborúról. A jelenlevők mélységesen együttéreztek az ameri­kai agressziótól szenvedő vietnami néppel, amely hazája megmentéséért és egy új demokratikus állam felépítéséért folytat küzdel­met. Elismeréssel szóltak az amerikai egyházaknak a viet­nami háború befejezése érde­kében történő fáradozásairól. Hangsúlyozták, hogy a Viet­namban történő események sürgős megoldást követelnek. Ma már mindenki látja, hogy 'katonai intézkedések Délke- let-Ázsiában nem hozhatnak békét. Dél-Vietnam népének jogos követelése, hogy olyan élet után vágyódik, amely akaratának megfelel. Ezért oda kell hatni, hogy a háború mielőbb befejeződjék, a Viet­nami Demokratikus Köztársa­ság elleni embertelen és ér­telmetlen légi támadások meg­szűnjenek, az összes interven­ciós csapatokat visszavonják, realizálják az 1954-es Genfi Egyezményt és a dél-vietnami nemzeti felszabadítási frontot, mint a nép képviselőjét, elis­merjék. A dél-vietnami impe­rialista háborúnak semmi kö­ze a szabadságért, az emberi jogok elismeréséért, a szuve­renitásért, és a függetlensé­gért vívott küzdelemhez. A keresztyének számára hitükkel nem egyeztethető össze a rész­vétel ebben a háborúban. Életnek Ura, mennyei Atyánk! Alázatosan és könyörögve borulunk le előtted és kérünk, tedd mindnyájunk számára hallhatóvá a Te igédet. Tudjuk, hogy az életet bennünk igéd által munkálod. Hálás szívvel köszönjük, hogy nem veszed el igédet tőlünk. Köszönünk minden alkalmat, amikor hallgat­hatjuk, vagy olvashatjuk azt. Köszönjük, hogy gyülekezetünk­ben is szól az ige és az alkalmak sokaságát készíted szá­munkra. Kérünk, bocsásd meg, hogy mégsem halljuk meg szavadat. Bocsásd meg, hogy oly sokszor ülünk hiába ott a templomban, hiába szól a Te igéd, a mi szívünkig nem tud eljutni. Meg­váltjuk, hogy sokszor teljesen betölti szívünket a mindennapi élet sok gondja és már nem jut hely a Te igéd számára benne. Ezért vagyunk olyan gyakran engedetlen gyermekeid. Urunk, Istenünk! Megígérted, hogy elküldöd a Szentlcl- ket, aki elvezet majd bennünket minden igazságra. Kérünk, öntsd ki reánk és minden igét hallgató gyermekedre a Te Lel­kedet. Add Lelkedet az igehirdetőknek, hogy ne emberi böl­csesség, hanem életet támasztó Ige hangozzék minden temp­lomban. Hadd lehessen a Te igéd életet formáló erővé a mi életünkben is, hogy új és megszentelt életben járhassunk. Könyörgünk Hozzád ennek az új életnek szép gyümöl­cseiért. Add meg Istenünk, hogy mi is tudjunk gyorsak lenni a hallásra, amikor embertársunk szól hozzánk. Ayj erőt igéd által, hogy képesek legyünk vigasztaló testvéri szóval szol­gálni mindenkinek, aki rászorul és harag helyett mindig a megértő szeretet melegével segíteni. Szabadíts meg minket minden gonoszságtól és add, hogy tisztaság legyen a mi szí­vünkben. Mi képtelenek vagyunk erre, Urunk. Ezért könyör­günk Lelkedért és Lelked által igédért, hogy befogadhassuk azt és így életünk a Te dicsőségedre lehessen, Atyánk. Ké­rünk, hallgass meg minket a Jézus Krisztusért. Ámen. MAGYAR RÉSZRŐL dr. Ottlyk Ernő, evangélikus teo­lógiai professzor, ökumenikus főtitkár és Tóth Károly, a re­formátus zsinati tanács kül­ügyi osztályvezetője jelent meg. Ottlyk professzor beszá­molót tartott a magyar egyházak békemunkájá­ról. valamint a záróün­nepélyen átadta a magyar egyházak testvéri köszön­tését és áldáskívánását. Tóth Károly osztályvezető a konferencia után tartott saj­tóértekezleten számolt be a konferencia eredményeiről. Április 22-én az Orosz Or­thodox Egyház feje, Moszkva és egész Oroszország pátriár­kája, Alexij is fogadta a ta­nácskozás résztvevőit. A ta­lálkozás fogadással fejeződött be, amelyet a Keresztyén Bé­kekonferencia munkabizott­ságának tagja, az Orosz Or­thodox Egyház külügyi hiva­talának alelnöke, Juvenalij püspök adott a résztvevők tiszteletére. Az éneklő gyülekezet Amikor az Egyiptomból me­nekülő zsidó nép, szinte hi­hetetlen eseményként, a Vö­rös-tengerben elpusztulni lát­ta az őket üldöző Fáraó had­seregét, akkor Mózes, a zsidók vezére és leghatalmasabb pró­fétája énekbe kezdett és vele együtt énekelték ezt Izráel fiai: „Erősségem az Ür és éne­kem, szabadítómmá lön nekem ez az én Istenem, őt dicsérem. II. Móz. 15. 2. Bizonyára sokan voltak a végtelenül sokat szenvedett nép között, akiknek a min­den hitet feladó, kétségbeesés­ben áléit lelkét, először csak ez az ének tudta szárnyára venni, hogy új hitre és öröm­re élesztve meglássák ők is az Istennek szabadítását. Mert amihez az egyszerű szó nehe­zebben jutna el, arról előbb ad boldog bizonyosságot a szív túláradó érzéseit kifejező ének. Az egyházban, azóta is, az ének az imádság meggyőző­désének messzebbhangzó bi­zonyságtétele, amely az Isten­nek szabadításáról beszél. Aki ismeri az Ür Jézus Krisztus életét és végigkísérte szenvedésének útján a golgo­tái keresztig, aki át tudta érezni a nagypénteki gyász megdöbbentő, szomorú való­ságát, az megérti, hogy a hús­vét után járó és pünkösd ajándékai felé tartó gyüleke­zetét is, az Istennek szabadí- tásáért hálát adó, túláradó öröm érzése hatja át és szíve­sen hallgatja a mai vasárnap nevével hozzá is szóló bizta­tását: „Kantáte”, azaz: „Éne­keljetek !” „Énekeljetek!” mondja ez a vasárnap, mert az Ür Jézus Krisztus békességet szerzett az Isten és az emberek kö­zött. „Énekeljetek!” Űjra van pásztoruk az ő tanítványai­nak, aki egymáshoz akarja vezetni a különböző akolból való juhait is. A rádió és televízió korá­ban azt mondhatjuk, hogy ez egészen természetes kívánság, hiszen soha annyi ének és dal nem töltötte be a világot, mint most! Mintha éreznék az em­berek azt, amit Jézus pün­kösd felé haladó tanítványai jól tudnak, hogy nincs szebb lehetőség, ami úgy eggyé ten­né az embereket, mint az ének, amelyben egy dallam­má olvadhat annyiféle szív­nek Istent kereső vágyódása és a béke utáni reménysége. Becsüljük meg énekeinket, amelyek a békesség énekei és hús vét után azt kérik: „Más­nak is te légy vigasza!” 227. ének 6. Így legyünk éneklő gyüle­kezetté, akiknek énekében, Krisztusért, a másokat is bol­dogítani akaró igazi szeretet énekel. Szomjas Károly

Next

/
Thumbnails
Contents