Evangélikus Élet, 1966 (31. évfolyam, 1-52. szám)

1966-05-01 / 18. szám

A húsvéti békemenetek

Húsvéthétfőn fejeződtek be 9 nyugatnémet városban az atomfegyver ellenes húsvéti békemenetek. Igen sok lelkész és külföldi vendég tartott beszédet a befejező nagygyűléseken, békét és biztonságot követelve tiltakoztak az atom- fölfegyverkezés és a vietnami háború ellen. A mintegy 145 000 nyugatnémet békeharcoson kívül 14 külföldi állam békeharcosai is részt vettek az eddig legnagyobb szabású húsvéti meneteken és közös ha- tározatukban követelik Nyu- gat-Németország új politikai tájékozódását.

Visser't Hooft főtitkár véleménye a vegyesházasságra vonatkozó új katolikus intézkedésről

Különböző országok sajtó- képviselői kérdést intéztek dr. Visser’t Hooft ökumenikus főtitkárhoz a vegyesházasságra vonatkozó új katolikus intézkedésekről. Nyilatkozatában megállapította az Egyházak Világtanácsának főtitkára, hogy bizonyos haladást jelent ugyan az eddigiekhez képest ez az új rendelkezés, de mesz- sze elmarad amögött, amit mi protestánsok a Második Vatikáni Zsinat egyes határozatai alapján ebben a kérdésben joggal elvártunk volna.

Nem felel meg ez a rendelkezés — állapította meg a főtitkár, miután bizonyos pontjait kiemelte — az ökumenikus mozgalom jelenlegi szellemének sem, hiszen nem tesz semmi különbséget két különböző hitvallású keresztyén házassága és a nemkeresztyénnel kötött házasság között. Ma is megkívánja a katolikus egyház, hogy a gyermeket a katolikus hitben kell nevelni és etekintetben semmi köny- nyítést sem jelent, hogy a re- verzálist szóbelileg is lehet a jövőben adni. Nem ismeri el a rendelkezés érvényesnek ezután sem a nemkatolikus templomban kötött vegyesházasságot (kivéve az ortodox templomban kötöttet, amiről a zsinat más összefüggésben döntött).

Nem tájékoztatták előzőleg

az Egységtitkárságot

. Érdekes hírek szivárogtak ki arról, hogy a vegyes házasságokra vonatkozó új katolikus rendelkezésről nem tájékoztatták Rómában előzőleg a Bea bíboros által vezetett római Egységtitkárságot. Az Egységtitkárság egyik munkatársa jelentette ki ezt, akinek pedig éppen az a feladata, hogy az ökumenikus követelményeknek megfelelően dolgozza át a katolikus egyházjogot. ,

Még mindig jobban tudják

Mint ismeretes, a Német Evangélikus Egyház múlt év novemberében emlékiratot adott ki, amelyben állást foglalt a második világháború után kialakult európai helyzettel és Németország keleti határaival kapcsolatban. Azóta ez az Emlékirat nagy vitát váltott ki Nyugat-Német- országban és elsősorban a hitleri Németország elvesztett területeiről menekült németek nyugat-németországi szövetsége ismételten állást foglalt az Emlékirattal kapcsolatban.

A „fenti állásfoglalás” jelei voltak Nyugat-Berlinben, hogy több nyugat-berlini újságírón kívül támadást indítottak a „keletről menekültek” között dr. Vogel és dr. Goldschmidt nyugat-berlini teológiai professzorok ellen, vagyis felgyújtották a lakásukat.

Most Bajorországból kapjuk a hírt, hogy az ottani „menekültek” is szembe helyezkedtek az egész Németországot képviselő evangélikus zsinat kiadványaival és azzal vádolja, hogy nem eléggé „hazafias”.

Mi itt Keleten jól tudjuk, hogy a keletről menekült németek mit értenek „hazafisá- gon”.:A hitleri birodalom újrafelállítását és a „Drang nach Osten” elvének érvényesítését kulturális, gazdasági és politikai vonalon egyaránt.

A MUNKA ÉS AZ EMBER

A MUNKA ÜNNEPE magasra emeli a munkát ezt a teljesen és sajátosan emberi tevékenységet. Isten kinyilatkoztatásán alapuló hitünk szerint az Ö határozott rendelkezése, hogy az ember létében a munka döntő szerephez jusson. Isten igéjében található világos és határozott útmutatás ellenére sem volt meg mindig az egyházban a munka helyes értékelése. Most azonban nem azokra a teológiai tévedésekre akarjuk felhívni a figyelmet, amik a munkával kapcsolatban fennforogtak. Inkább azokra a jelenségekre fordítjuk a figyelmet, amelyek mai társadalmunkban és a tudományban a munka problémáját alkotják.

A mi társadalmunk céltudatos törekvéssel azon fáradozik, hogy eltűnjék a munka egyes ágazatai között a különbség. A múlténak tűnik már az a megalázóan megbélyegző különbségtétel, amely a „fizikai munka” és a „szellemi munka” között fennállott. A két munkafajta közötti különbség csökkenését nyilvánvalóan a gépesítés, a technikai kultúra fejlődése segíti elő. Az emberi lélekben azonban az igazi megnyugtató feloldást csak az a meggyőződés hozhatja, hogy mindenfajta munka egyformán embertársainkért történik.

TÁRSADALMUNK a munkával kapcsolatban erőteljesen hangsúlyozza az ember felelősségét. A munkafolyamatokban mind az iparban, mind a mezőgazdaságban, mind a szellemi munkában az apró részletekig fontos lelki koncentráltság minden tekintetben felelős embert kíván és egyben nevel is. A felelősség azonban nemcsak a munka tárgyára vonatkozik, hanem kiterjed az egy célért fáradozó, együtt dolgozó munkatársakra is. A közös cél érdekében folyó munkában nélkülözhetetlen a társ, akivel a kölcsönös segítségnyújtás szüksége és ténye is összeforraszt. Így alakulnak ki és válnak tartóssá munkatársi közösségek, brigádok és ,yteam”-ek, de éppen a munkából fakad és a munkával juttatható kifejezésre nagyobb egységek, népek és nemzetek egymás iránt érzett felelőssége is.

Hangsúlyozzák társadalmunkban a munka termelékenységének fontosságát is. A Föld lakosságának egyre inkább növekvő száma, az emberek minden vonalon fokozódó igénye teszi szükségessé a munka eredményeinek növelését. A tudománynak nagy feladatot jelent a termelékenységnek ez a fokozása, de egyre újabb feladat hárul a munkát végző emberre is. Az ember csak úgy fogadhatja el és teljesítheti a vele kapcsolatos igényeket ezen a téren, ha megfelelő tudással, műveltséggel rendelkezik és áthatja az a vágy, hogy minden embertársa megkaphassa életét fenntartó és széppé tevő javait.

ABBAN A TÁRSADALOMBAN, amelyben a munka ilyen fontos szerephez jut, elengedhetetlenül szükséges, hogy gondoskodás történjék a munka megfelelő feltételeiről és körülményeiről is. Fontos, közéleti probléma társadalmunkban a munka megfelelő, igazságos ellenértéke, a bér.

Se szeri, se száma azoknak a technikai eszközöknek és berendezéseknek. amelyek az emberi erő megkíméiésére készülnek. Igen nagy erőfeszítések történnek annak érdekében, hogy véglegesen kivesz- szen már szótárunkból a „nehéz testi munka” megjelölés, hogy a legnehezebb munkákat már ne emberi erő végeze el. Ezen a téren a technikai fejlődés további folyamán még egyre több emberi erő szabadul fel. Az új jelszó, a munkafolyamatok automatizálása — ha megvalósul — megszünteti a futószalag melletti munka monotóniáját. Az ide vezető úton azonban még sok a tennivaló. Például a szalagmunkát végzők számára a pszichológusok különböző módszereket dolgoztak ki egészségük megőrzésére. A munkafolyamatokba rendszeres pihenőket iktatnak be, amelyeket testgyakorlással töltenek az egyhangú mozdulatok ellensúlyozására.

Üzemek és gyárak építésénél, műhelycsarnokok berendezésénél a korszerű egészség- védelem elvei érvényesülnek. A nagy egészből itt csak apróságokat, de nem lényegtelen részleteket említhetünk meg.

A kedvező környezet kialakításában a munkahelyeken eredményesen alkalmazzák pl. a színdinamika törvényeit. A különböző színek lelki hatásai a munka eredményén is kedvezően mutatkoznak. Nagy gondot fordítanak a nap természetes fényét megközelítő fényforrások alkalmazására is a munkatermekben. A pszichológiai kutatások egyre több munkalélektani törvényszerűséget ismernek fel. E tudományág fejlődése sok jóval bíztat, s a testi egészségről való gondoskodás mellett a lelki hygiene kialakítása felé mutat.

A MI TÁRSADALMUNKBAN fontos feladat a felkészülés a munkára. Hosszú időn át fontolgatott, tervezett új iskola típusok születtek meg, amelyek általános és szakműveltséget, elméleti tudást és gyakorlati képzettséget igyekeznek nyújtani. Orvosi vizsgálatok és pszichológiai tesztek segítenek ifjaink- nak, hogy képességüknek és tehetségüknek megfelelő munkát választhassanak.

A munkával és a munka végzésével egyenértékű, s azt kiegészítő problémát képez társadalmunkban ma a szabad idő, a pihenés is. A lélektan ezzel a problémával is behatóan foglalkozik. Már hazánkban is érvényben van bizonyos munkaágakban a nyolc óránál rövidebb munkaidő, már pragmatikusan jelentkezik a rövidebb munkahét kérdése is. Nyilvánvaló tehát, hogy egyre nagyobb fontosságú a szabad idő tartalma s mit is értsünk tulajdonképpen pihenésen.

Egész társadalmunknak őrködnie kell azon, hogy ne legyen igaza a régi latin közmondásnak: otia dant vitia, azaz: a szabad idő bűnt szül. A szabad idő erkölcsileg is helyes tartalmának megtalálása az ember munkavégzésével egyenlő értékű feladat.

Mi evangélikus keresztyének úgy látjuk, hogy a munka ünnepén a munka magas helyre kerül. Megadjuk a neki járó tiszteletet és megbecsülést, mert Isten kezéből vettük. És hisszük, hogy az így értékelt és végzett munkáról nem marad el az Ö áldása.

Muncz Frigyes

ÖRÜLJETEK

Ma Jubilate vasárnapja van. Ezen a vasárnapon különösképpen helyet kér életünkben a húsvéti nyitott sír öröme. Jézus előkészítette övéit arra, hogy egy rövid ideig nem lesz velük, majd kis idő múlva viszontláthatják őt. Tudjuk, hogy haláláról és feltámadásáról beszélt. Megígérte, hogy övéi múló szomorúság, illetve örökkévaló öröm osztályosai lesznek.

Húsvét után érthető meg igazán az az örökkévaló öröm, amelyről Jézus szólt, amelyet megígért övéinek. Feltámadásával diadalt aratott bűn és halál felett! Feltámadása biztosíték, hogy a Benne hivő ember elnyerheti az örökkévaló örömöt: az üdvösséget. Az örökélet reménység és egyszerre megvalósulás is számunkra. Reménység Krisztus ígérete és ugyanakkor megvalósulás Krisztus feltámadása által. Nem élünk bizonytalanságban! Krisztus feltámadott és él! örvendezzünk!

amikor a megdicsőült Űrral találkoznak övéi teljes, örökkévaló örömben. A Krisztus várásnak ez a boldogsága és visz- szajövetelének bizonyossága tegye szívünket és egész életünket hálássá Isten iránt.

Krisztusban örvendező keresztyén embernek azonban van kötelessége embertársai iránt is. Ezt a szolgálatot akár békeszolgálatnak hívjuk, akár szeretetszolgálatnak, lényege ugyanaz: Mások tisztelete és szeretete nemzetiségre, világnézetre, fajra való tekintet nélkül. Tudva azt, hogy mindnyájunkért meghalt és feltámadott Krisztus.

Jubilate vasárnapja így határozza meg életünket Isten-, embertársaink- és önmagunk iránt, örvendező életben. A feltámadásban és a Feltárna- dottban örvendező élet követeinek kell lennünk. Ennek az örömnek Isten iránti hálában, embertársaink életét megköny- nyítő, nekik örömöt szerző segítő szolgálatban kell megmutatkoznia. Van erre lehetőség Krisztus által. Jer, örvendjünk, keresztyének!

Loós János

Húsvét után vagyunk. A Krisztus feltámadásából fakadó és élő öröm kell, hogy meghatározza életünket Isten, önmagunk és embertársaink felé. Amint Péter apostol hangsúlyozza: Mint szabadok és mint Isten szolgái, mindenkit tiszteljetek, az atyafiúságot szeressétek, az Istent féljétek.

Isten ad erőt a szomorúság elviselésére, Isten ad örömöt a szomorúság enyhítésére. Földi életünkben ez a kettő összetartozik. Ahogyan fény nincs árnyék nélkül, úgy a földön a szomorúság és az öröm útitársak. Ezt az örömöt készíti Jézus övéinek, mikor bejelenti: £n az Atyához megyek, Azt jelenti ez, hogy megnyílt az ég és út nyílott a földről az égbe. A feltámadott, élő Urunk az Atyához megy. Közbenjáró szerepe az, hogy az ember hibájából létrejött állapoton segítsen és a két legtávolabbi pontot, Isten és az ember szívét összekösse egymással! De eljön az ö visszajövetelének ideje is,

Angliából jelentik

A canterbury érsek, dr. A. M. Ramsey, aki nemrégen tárgyalt Rámában VI. Pál pápával a két egyházat érintő problémákról, április 20-án Jeruzsálembe utazott, hogy a

város Jordániái részében elnököljön az egész világ anglikán püspökeinek az összejövetelén, amely az 1968-ra tervezett anglikán püspöki konferenciát van hivatva előkészíteni.

A KATOLIKUSOK MAGATARTÁSA OLASZORSZÁGBAN

A Második Vatikáni Zsinat befejezése után valamivel javult a protestánsok helyzete Olaszországban. A mindennapi életben is előzékenyebbek a katolikusok a protestánsok iránt, bár világosan érezhető, hogy lényege szerint nem változott semmit a katolicizmus. Th. Soggin comói wal- dens lelkész jelentette ezt ki. A helyi hatóságok még ma is sok akadályt gördítenek protestáns gyülekezetek megalakulása elé*

„A FAJILAG VEGYES

HÁZASSÁG NEM BŰN”

A délafrikai Holland Református Egyház zsinata jutott el erre a fölfedezésre. Megállapította a zsinat, hogy a bibliában nincs olyan kijelentés, ami tiltaná a különböző fajokhoz tartozóknak a házasságát és ezért nem lehet az ilyen házasságot „bűnösnek” minősíteni. A fenti egyház eddig maradéktalanul támogatta a Dél-afrikai Köztársaság faji megkülönböztetéseit, de most ezzel a határozatával szembehelyezkedett azzal az állami törvénnyel, ameíy megtiltja a a faji vegyesháaasságokat.

Időszerű etikai kérdések

Munka és anyagi javak

T apunk fontos szolgálata, hogy foglalkozzék a keresztyén íaa nításnak azokkal a kérdéseivel, amelyek a mindennapi életet, sorsunkat alakító gyakorlati kérdésekben segítséget és eligazítást nyújtanak.

A keresztyén ember az anyagi kérdéseket egyéni érdekén túl a felebarát és a társadalom java, és mindenekelőtt Isten akarata alatt látja. Ügy gondoljuk, szolgálatot teszünk vele olvasóinknak, ha megismertetjük velük egyházunk mai etikai tanítását az anyagi javak, a pénz, a személyi és a köztulajdon kérdéseiről, hogy ilyen módon tanuljuk szélesebb összefüggésekben látni Isten kegyelmét és Isten követelését is a ránk bízott anyagi javak felelős felhasználásában.

Tsten egyik legelső parancsa az emberhez az anyagi világ -*■ birtokba vétele volt. „Töltsétek be a földet, és hajtsátok uralmatok alá!” 1 Móz 1,27. Jézus maga tanította arra az övéit, hogy anyagi dolgokért is imádkozzanak. „A mi mindennapi kenyerünket add meg nekünk ma!” Luther kátémagyarázata szerint a „kenyér” itt nemcsak a szószerinti értelemben vett kenyeret jelenti, hanem „mindazt, ami a test és élet fenntartására és táplálására kell”. Tehát élelmet, ruhát, otthont, és mindezek ellenértékét, a pénzt is. S ezt mind naponként kell kérnünk Istentől.

Tudomásul kell tehát vennünk, hogy Isten teremtő akaratából emberi életünknek — és mindenek előtt a felebarát, a másik ember, és a felebarátok összessége, a társadalom életének — anyagi-gazdasági feltételei és velejárói is vannak, nem csupán lelki feltételei. A keresztyén ember úgy néz az élet materiális javaira, hogy azokat is Isten kezéből kaptuk, Neki köszönjük meg, és Istennek tartozunk értük is felelősséggel! Isten igéjének van mondanivalója, határozott etikai útmutatása életünknek ezen a területén.

ILfi ad erkölcsi alapot valakinek arra, hogy a társadalom kör

zös tulajdonától és mások személyes tulajdonától elkülönített, saját személyi, anyagi javakkal is rendelkezzék? Mi a jogos eredete anyagi javainknak?

A mindennapi kenyér birtokba vételét a bibliai őstörténet szerint Isten a bűnbeesett világban összekötötte a munka fáradságával. „Arcod verítékével egyed a te kenyeredet!” — mondotta Isten az első embernek. I. Móz 3,19. De az Újszövetség is ugyanígy hirdeti a „kenyér” és a munka összetartozását. Jézus szava szerint „méltó a munkás a táplálékára”, Mt 10,10. Pál apostol pedig arra figyelmeztet, hogy „ha valaki nem akar dolgozni, ne is egyék*’, 2 Thess 3,10.

Isten világrendjében tehát a „mindennapi kenyér** —? amely, mint láttuk, egyúttal minden más elemi életszükségletünk reprezentánsa is — össze van kötve a munkával. Becsületes, közhasznú munka nélkül a keresztyén tanítás szerint nincs erkölcsi jogunk a táplálékra és az élethez szükséges, más anyagi javakra.

Figyeljünk azonban Pál apostol szavaira! A Szentírás nem szünteti meg a gyermek, a munkaképtelen beteg vagy öreg, esetleg egy igazságtalan társadalmi rendben önhibáján kívül munkanélkülivé lett, munkához nem jutó ember erkölcsi jogát a mindennapi kenyérre. Pál apostol tilalma azokra vonatkozik, akik nem akarnak dolgozni. Tehát munkátlanul vagy kevés kis munkával, mások fáradsága és verítéke árán akarják élvezni az élet anyagi javait.

Keresztyén felfogásunk itt messzemenően összhangban van társadalmunk mai közfelfogásával: a személyes és társadalmi tulajdon alapja a munka; a munka nélkül megszerzett és felhasznált jövedelem viszont erkölcstelen és elítélendő. Akiből hiányzik a belső készség a munkára, elveszti az alapot arra, hogy a mindennapi kenyeret kérje és várhassa Istentől.

A/Tiért kelt bennünk a munka nélkül szerzett anyagiak birtok* lása Isten igéjétől függetlenül is visszatetsző érzést? Földünknek van bizonyos mennyiségű természeti kincse és élelme. Ha ezeket mindenki munka nélkül használná fel, egy idő múlva elfogyna minden tartalék, s az emberiség éhen halna.

A Föld érték-készletei csak azért nem merülnek ki, mert az egymást követő nemzedékek hangyaszorgalmú testi-szellemi munkával pótolják a felhasznált anyagi javakat. Aki nem vesz részt, nem akar részt venni az emberiség egészének ebben a földi életet megalapozó, produktív testi-szellemi munkájában, az fogyaszt az emberiség közös, nagy tulajdonából anélkül, hogy maga valamit is hozzátenne ahhoz. A munkátlan jövedelmet élvező ember anyagi javait, életszükségleteit tehát másoknak kell fáradságos többletmunkával előteremteniük. Anyagi javaink benne állnak az egész, a társadalom, az emberiség életének nagy összefüggéseiben. Nem mondhatom azt: „engem nem érdekel a másik ember és a társadalom, az emberiség anyagi sorsa, én csak a magaméval törődöm”. Anyagi javam és a másik ember, a társadalom anyagi érdeke a legszorosabban össze van kapcsolva, a munka összefüggésén keresztül.

Az anyagi tulajdon és a munka összetartozása tehát lelkiismeretünk szava, „szívünkbe írt erkölcsi törvény”, és Isten igei kijelentése.

Dr. Nagy Gyula

Ökumenikus találkozás

Aprilis közepén svájci református lelkészek egy nagyobb csoportja látogatott el Magyarországra. Tíz napig tartózkodtak Magyarországon a református egyház vendégeiként és tanulmányozták a magyarországi református egyház igehirdetői, lelkésznevelői és egyházkormányzati munkáját.

A svájci vendégek tiszteletére a Református Egyház Zsinati Irodája április 20-án délután fogadást adott a Zsinati Iroda székházában, amelyre meghívást kaptak a Magyarországi Egyházak ökumenikus Tanácsa elnökségének a tagjai, valamint az Evangélikus Teológiai Akadémia dékánja és pro- dékánja.

A fogadás inkább baráti eszmecserévé alakult azon a réven, hogy dr. Bartha Tibor református püspök üdvözlő szavai után dr. Vető Lajos evangélikus püspök, az ökumenikus Tanács ügyvezető elnöke először történeti távlatokban, majd napjaink aktuális feladatainak a tükrében szemléltette a magyarországi protestáns egyházak önkumenikus együttműködésének az értelmét és célkitűzéseit Utána dr. Pálfy Miklós, az Evangélikus Teológiai Akadémia dékánja, mint az Ószövetségi Bibliafordító Bizottság ügyvezető elnöke adott tájékoztatást a biblia magyar nyelvre fordításának a történetéről és a napjainkban folyó bibliafordító munka eddigi eredményeiről.

Dr. Hellstem svájci lelkész, a Svájci Evangélikus Segély- szervezet vezetője, mint a csoport vezetője, bemutatta a jelenlevő svájci lelkészeket, majd az együttlét végén köszönetét mondott azért, hogy tanulmányi útjuk lehetővé vált és arról a meggyőződéséről tett bizonyságot, hogy a Magyarországon járt svájci lelkészek munkatársai lesznek annak a „hídépítésnek”, amelyet Nyugat és Kelet között kell felépíteniök a jószándékú embereknek. Ebben az értelemben hasznos volt A fenti együttlét