Evangélikus Élet, 1966 (31. évfolyam, 1-52. szám)

1966-04-24 / 17. szám

» A pásztorolt gyülekezet I. Pét 2, 21—25. Talán egyik legismertebb igeszakasz az, amelyet a mai va­sárnap evangéliumában olvashatunk. A jó Pásztorról szóló ige minden keresztyén ember számára ismert és kedves igehely. Nem véletlen, hogy Jézus Krisztusnak, mint jó Pásztornak a szolgálata már olyan korán szimbólummá lett. A kép nem új. A 23. Zsoltárban már ezt olvassuk: „Az Ür az én pásztorom, nem szűkölködöm ...” Agendánk megjelölése szerint a Húsvét utáni 2. vasárnap ezt az összefoglaló címet viseli: A pásztorolt gyülekezet. Mind a két szót hangsúlyossá kell tennünk. Isten megajándékoz bennünket személy szerint kegyelmé­vel, a hittel. Én, a bűnös kapom kegyelmét és hallom meg, hogy Jézus Krisztusért Isten újra és újra gyermekévé fogad. De itt még nem fejeződik be „munkája”. Nemcsak elhív bennünket, hanem azt is munkálja, hogy találkozzunk is egymással. Azaz közösséget teremt. Isten kegyelmének csodája, hogy a bűnbocsánatból élők alkotják a gyülekezetek Ezzel azt is valljuk, hogy a gyülekeze­ten belül mindnyájan azt a Krisztust vallják Uruknak, aki megváltotta őket. Ez a gyülekezet nemcsak „van”, hanem ami­kor azt életrehívta Isten, akkor utat is kijelölt a számára. Pé­ter ezt az utat így jelöli meg: „... nektek példát adott, hogy az ő nyomdokait kövessétek...” A gyülekezet, Isten népének a közössége csak addig marad Istené, azaz csak addig lesz gyüle­kezetté, amíg Krisztus nyomdokain jár. Tőle kéri a segítséget, nevében szól vagy hallgat, rá figyel. Elfogadja Urától a figyel­meztető szót éppenúgy, mint a büntetést. A gyülekezet, Isten népének a figyelme és imádsága mindig arra irányul, aki pásztorolja, vezeti, inti és tanítja övéit. Bár­milyen kérdés kerüljön övéi elé, mindig keresni kell a Pásztor tanítását. Ki ez a Pásztor? A kérdésre csak egy választ adhatunk: Jézus Krisztus, akiről már a Zsoltáríró is énekelt, a Jó Pász­tor. Olvasva és hallgatva a mai igét, önkéntelenül is felvetődik a kérdés: vajon a mi gyülekezetünk pásztorolt gyülekezet-e? —r—n. % &z&mötúsA& öltözőé, Tóth Árpád születésének 80. évfordulóján A halk bánat poétája közel negyven esztendeje húnyta le szemét, de sorainak zenéje egyre többekhez ér el. Küz­delmes sorsa, lelki alkata és életét egyre növekvő árnnyal kísérő tüdőbaj együtt magya­rázzák, hogy mély húrokon játszott. Nem „játék” volt ez; szakadatlan átélés, amellyel belső szomorúságát kivetítette a külső dolgokra. Helyesebben: életét szüntelenül a halál felől élte; a megoldatlanul maradó végső kérdés — mi az élet ér­telme a halál láttán? — bele- furakodott boldognak induló óráiba is. „Miért? . .. Csak ez az egy kérdés, e kínos, tompa, Leseng a világban. Halljá­tok?” Annál erősebb volt benne a •kontraszt, mert az élet és bol­dogság vágya — hasonló ál­landósággal — különös erővel kerítette hatalmába gondola­tait és érzéseit. „Vergődni mindhalálig, Vágyódni mind­halálig” — e két sorral kez­dődik egyik késői verse. Az Esdeklés-ben pedig így vall: ... áhítatom reszkető mécsét Meggyújtom oltárod mellett, Ó, Reménység! Istenség, kit alkottam magamnak...” S ugyanakkor búcsúzik a re­ménytől fiatal éveiben: Vá­gyak temetése, Rezignáció. Közben meg nem szűnően kereste is a gyönyört. Az ero- tikum az ő finom kifejezés- módján ott parázslik legtöbb versében, mint bárhová néző tekintetének és akármivel fog­lalkozó gondolatainak szerves tartozéka. Lelke azonban nem talál kielégülést. Örök vágyó­dás és örök temetés az osz­tályrésze. Utolsó évében írja magáról: „ .. .kincseket sze­retne. Azt szeretné Megtudni a bolond: voltál-e boldog?” Múlt, jelen, jövő egyetlen bánatkavargássá olvad érzé­HARANGOK újraönté­sét, harangkoronák, ha­rangállványok készíté­sét, átalakítását újrend­szerűvé vállalja DTJSÄK ISTVÁN harangöntő, Örszentmik- lós. Dózsa György út 26. I!lllilll!lllllíl:lllll;l!li!lll!l!l!IIIIIHillllílllllll!l!l!lllllllllil!l: g KORÄLISKOLA I., i g a templomi kántori szol­ig gáláihoz szükséges ele­:z H mi tudnivalókat és éne­g keinkhez előjátékot tar­~É lí tartalmaz == H A kottafüzet ára 52,— Ft i ^l!lllll!l!IUI!l!lll!lll!III!l'l!lllílílll!lll!lílll!llinií!l!l!lill lu selben. Egy halk futam egy ócska zongorán régi szép em­léket idéz fel benne, de most már holt az elmúlt álom, s ezért fáj. S még inkább fáj, amikor „Átfordulnak a régi és a sáros Búbánatok szédülő lel kernen Monoton körforgás­sal, újra, újra ...” Élete alap- hangulatában nagy része van társtalansági érzetének. „A Sziriusz van tőlem távolabb, Vagy egy-egy társam, jaj, ki mondja meg? Ó, jaj, barátság, és jaj, szerelem! Ö, jaj, az út lélektől lélekig! Küldözzük a szem csüggedt sugarát, S köz­tünk a roppant, jeges űr la­kik!” Az egyéni szomorúság a vi­lágháborús évek és következ­ményei (néhány pillanatra ki­tágítják egyetemes együttér­zéssé: „Micsoda mikroszkóp üvege süt rám, hogy egyéni életem milliószoros Bánattal érzi meg, hogy ő az egész em­beriség?” Daláról írja: .........nemcsak magad fájsz be nne, de a tág Egész világ!” A vértengerből újra meg újra felsír lelke a békéért. Lemon­dó tépelődéséből néhány ver­sében kiragadja 1919. Költé­szetének alaphangja azonban mégis, kezdettől végig az ő bá­nata, amely fokozódik — a sö­tét tónus egy árnyalattal ko- morabb lesz — az „ifjonti jók múlásán”, a korai halál köze­ledésével. Utolsó éveiben többet fordul Isten felé: „Érzem, az Isten gondol vélem ... Fekszem megadva, békén, resten, S néz rám, át a végtelen esten, Tű­nődve sorsomon, az Isten” (Űj tavaszig vagy a halálig. Üj- Tátrafüred). „Az előadásnak rég vége van. Jobb lesz: le­mosom az élet silány Festékeit magamról. Halavány, De igaz arcom bocsásd meg, Uram!” Költészetének — és sorsá­nak — értelmét keresztyén szempontból maga találta meg „Isten oltókésé’’-ről szóló versében: „Tudom és érzem, hogy szeretsz: Próbáid áldott oltó-kése bennem Téged szol­gál, mert míg szívembe metsz, Üj szépséget teTemni sebez engem.” Isten ajándéka Tóth Árpádon keresztül a szomorú­ságból kovácsolt szépség. Az ő bánata sokakat visz el a szépség legmagasabb csúcsai­ra, ahol időzni Istentől kapott nagy pillanat az életben. Köl­tészetének a halál árnyékát át­élő és az élet értelmét hiába kereső, magányban vergődése pedig csendesen késztet min­ket, hogy keressük a húsvéti evangélium feleletét megoldá­sul az életünkre. Veöreös Imre HÍREK — Hűsvét utáni 2. vasárnap (Misericordia domini) az ol­tárterítő színe: fehér. A va­sárnap délelőtti istentisztelet oltári igéje: Jn 10, 11—16; az igehirdetés alapigéje: 1 Pét 2, 21—25; a délutáni istentiszte­let alapigéje: Jn 10, 1—6. — EVANGÉLIKUS ISTEN- TISZTELET A RÁDIÓBAN. Április 24-én, vasárnap reggel fél 8 órakor evangélikus val­lásos félórát közvetít a Petőfi rádió. Igét hirdet: D. DR. VETŐ LAJOS püspök. — GYENESDIASON május 5-én és 6-án lelkészi munka- közösségi értekezletet tart a Veszprémi egyházmegye. Az értekezleten „A prófétai szol­gálat értelmezése a mai teo­lógiában” címen Reuss And­rás, „A gyülekezet anyagi kér­dései” címen Tóth Sándor tart előadást. Szolgálatot vé­geznek még: Németh Tibor, Barcza Béla, Dorn Vilmos lel­készek. Az ülésen Halász Béla esperes általános tájékoztatót tart. — AZ ACSÄDI GYÜLEKE­ZET új jegyzőjét, Boros Istvánt, valamint a gyülekezet új számvevőjét, Kovács Sán­dort húsvét első ünnepén ik­tatta be hivatalába Bánfi Béla a meszleni és acsádi gyüleke­zet lelkésze. A beiktatott új gyülekezeti munkásokra Isten áldását kérjük. — MISKOLCON, április 19- én tartotta ezidei hamadik ülését a Borsod-hevesi egyház­megye lelkészi munkaközös­sége. Völgy es Pál lelkész „Giccs a prédikációban” cí­men, Abaffy Gyula és Pász­tor Pál lelkészek a helyes és helytelen gyülekezeti anyagi fenntartás kérdéseiről tartot­tak előadást. Virágh Gyula esperes beszámolója mellett szolgálatot végeztek még: Pin­tér Károlyné segédlelkész és Bozorády Zoltán. — BÉKÉSCSABÁN jöttek össze április 21-én a kelet­békési egyházmegye lelkészei munkaközösségi ülésre. Az ér­tekezleten Balogh Pál „A szórványszolgálat kérdései és feladatai” címen, Petor János „A lelkészcsalád időszerű kér­dései” címen tartottak vitain­dító előadást. Mekis Ádám esperes, Dedinszky Gyula, Bodrog Miklós és Fábry Ist­ván szolgáltak még. Fábry István lelkész a béke és a nemzetközi helyzet időszerű kérdéseiről tájékoztatta az ér­tekezlet résztvevőit. — BUDAPESTEN, április 28-án tartja legközelebbi ülé­sét a fejér-komáromi egyház­megye lelkészi munkaközössé­ge. Az ülésen Jakab Miklós és Simonfay Ferenc „Az egy­ház diakóniai jelenléte a szo­cializmust építő társadalom­ban” címen tartanak előadást. „Bemutatkozik Oroszlány” cí­men Milán János lelkész gyü­lekezeti munkájáról ad beszá­molót. „A béke hírei” címen Sikter László sajtóbeszámolót tart. Selmeczi János esperesen kívül szolgálnak még: Nagy István és Nagy Tibor lelké­szek. — A Magyar Rádió „Szülő­földem" adásának munkatársa nagypénteken este beszélge­tést folytatott D. KÁLDY ZOLTÁN püspökkel az Evan­gélikus Elet húsvéti számában megjelent ,,Szólítlak bennete­ket” című cikkével kapcsolat­ban. A pöspök a rádión ke­resztül is húsvéti köszöntését küldötte a külföldön élő ma­gyar evangélikusoknak. — A Kelet-Berlini Rádió nagypénteken közvetítette D. KÁLDY ZOLTÁN püspök nyilatkozatát, amelyben állást foglalt a béke, a népek együtt­élése és a leszerelés mellett, s ugyanakkor elítélte az euró­pai határrevíziós törekvéseket. — KELENFÖLD. A gyüle­kezet egyhangúlag meghívott lelkészét, Bencze Imrét 24-én, vasárnap délelőtt a 11 órai istentisztelet keretében iktatja be tisztségébe Várady Lajos, a budai egyházmegye esperese. — MAKŐ. Március 27-én szeretetvendégség volt a gyü­lekezetben, melyen Tóth-Szől- lös Mihály dunaegyházi lel­kész tartott előadást „Böjti és húsvéti énekeink” címen. — KONDOROS. Virágva­sárnapján tartott szeretetven­dégség alkalmával Dedinszky Gyula békéscsabai lelkész tar­tott előadást „A család Krisz­tus keresztje körül” címen. — HALÄLOZÄS. özv. Sár­közy Béláné, született Lehner Erzsébet 97 éves korában áp­rilis 4-én elhunyt. — A sze­retet soha el nem fogy! — özv. Horeczky Aladárné, született Stromp Irén, dr. Stromp László, volt pozsonyi teológiai professzor leánya életének 76. évében március 8-án elhunyt. Özvegysége utolsó éveit az özvegy Pap­nők Otthonában, Kistarcsán töltötte. Hamvasztás után március 31-én ösagárdon fér­je mellé helyezték örök nyu­galomra. A temetést a gyüle­kezet részvéte mellett Szabó István helyi lelkész végezte. — Jézus Krisztus a feltáma­dás és az élet. — özv. Eperjesi Jánosné, született Csáki Erzsébet, aki 20 éven keresztül volt a put- noki, majd a diósgyőrvasgyá- ri lelkészek háztartásának hű­séges vezetője, 78 éves korá­ban elhunyt. Lőrinciben te­mették el. — Légy hű mind­halálig! — EGY 180 kg-os harang eladó. Cím a kiadóhivatalban. — BUNDÁK átszabása, irha tisz­títás. festés Somogyi szűcsnél. Bp. V.. Kossuth Lajos u. 1., az udvar­ban. HÉTRŐL LÉTRE I címen kapható az evan- I gélikus áhítatos könyv, j amelyik 53 hétre tartal- j máz igét. igemagyaráza­tot és imádságot j Az Áhítatos könyv Ara 12,— Ft Megrendelhető a Sajtóosztályon ISTENTISZTELETI REND Budapesten, 1966. április 24-én Deák tér de. 9 (úrv.) Kertész Géza teol., de. 11 (úrv.) Hafen- scher Károly, du. 6. dr. Kékén András. Fasor de. fél 10. Szirmai Zoltán, de. 11. Ittzés János teol. (szuppl.), du. 6. Ittzés János teol. Dózsa György út de. fél 10. Ittzés János teol. (szuppl.) Üllői út 24. de. fél 11. Karácsony Sándor u. de. 9. Rákóczi út 57/b., de. 10. (szlovák), de. 12 (magyar). Thaly Kálmán u. de. 10 Bándi Sándor, de. 11 Bándi Sándor, du. 6 Bándi Sándor. Kőbánya de. 10 Veöreös Imre. Utász u. de. 9. Vajda Péter u. de. fél 12. Zugló de. 11 (úrv.) Baranyai Tamás. Rákosfalva de. 8 Boros Károly. Gyarmat u. fél 10 Baranyai Tamás. Fóti út de. 11 Solymár Péter. Váci út de. 8 Solymár Péter. Frangepán u. de. fél 10 Solymár Péter. Üjpest de. 10 Kosa László. Pesterzsébet de 10 dr. Gyimessy Károly. Soroksár- Üjtelep de. fél 9 Szita Istvánné. Pestlőrinc de. 11. Pestújhely de. 10 Kürtösi Kálmán. Rákospalota MÁV telep de. 8. Rákospalota nagytemplom de. 10. Rákospalota kistemplom du. 3. Rákosszentmi­hály de. fél 11. Karner Ágoston. Sashalom de. 9 Karner Ágoston. Rákoscsaba de. 9. Békés József. Rákoshegy de. 9. Rákosliget de. 10 Rákoskeresztúr de. fél 11, du. 3. Bécsikapu tér de. 9 Várady La­jos, de. 11 Madocsai Miklós, du. 7. Madocsai Miklós. Torockó tér de. fél 9 Schreiner Vilmos. Óbuda de. 9 Fülöp Dezső, de. 10 (úrv.) Fülöp Dezső. XII. Tarcsay Vilmos u. de. 9 Ruttkay Elemér, de. 11 Ruttkay Elemér, este fél 7 Csen- gődy László. Budakeszi de. 8 Csen- gődy László. Pesthidegkút de. fél 11, Muncz Frigyes. Kelenföld de. 8 (úrv.) Madocsai Miklós, de. 11 Lelkésziktató istentisztelet Várady Lajos, du. 6. templomi zeneest. Németvölgyi út de. 9 (úrv.) dr.' Rezessy Zoltán. Kelenvölgy de. 9 Visontai Róbert. Budafok de. 11 Visontai Róbert. Nagytétény de. 8 Csillaghegy de. fél 10. Csepel de. 11. EVANGÉLIKUS ÉLET A Magyarországi Evangélikus Egyetemes Egyháa Sajtóosztályának lapja Szerkeszti a Szerkesztőbizottság Főszerkesztő: D. dr. Vető Lajoü Felelős szerkesztő és kiadó: Gádor András Szerkesztőségi telefon: 342—423 Szerkesztőség: Bp. VIII., Üllői út 2h Kiadóhivatal és Sajtóosztály: Budapest, VIII. Puskin u. 12. Telefon 142—074 Csekkszámlaszám: 20412—VUI. Előfizetési ára egv évre: 60,— Ft Árusítja a Magyar Posta INDEX 25 211 66.01407/2 — Zrínyi Nyomda, Bpest Fv.: Bolgár L HÉTRŐL—HÉTRE Az ajtó János 10, 1—5. Az elmúlt ünnepekben Jézus sokféle nevéről hallottunk. Nagypénteken hallottunk a Messiásról, görögül Krisztusról, ma­gyarul Felkentről. Csak megjegyezzük, hogy Jézus nem olyan értelemben volt Messiás, ahogyan ez a név Izrael népének tu­datában élt. Izraelben ehhez a névhez nemzeti gőg, politikai váradalmak kapcsolódtak. Hallottunk az Ür szenvedő szolgá­járól, aki a megrepedt nádat nem töri el és a pislogó mécsest nem oltja ki. Hallottunk a Feltámadottról! Aki meggyőzte a bűn és a halál erejét. Hallottunk az Ember Fiáról. Ez a név nyolcvanszor fordul elő az evangéliumokban. Az Ember Fia a második Ádám, aki az első Ádám által a földre hozott bűnt el­törölte, mégpedig a rabszolgáknak kijáró halálbüntetéssel, a ke- resztrefeszítéssel. Folytathatnánk a neveket, ő volt az út, az igazság és az életi Heti igénkben pedig azt halljuk, hogy ö az ajtó, amelyen keresztül a juhok ki- és bejárnak. Ez a képes beszéd azt jelenti, hogy Istent jól megismerni csak Jézus által lehet. Ha azt aka­rom tudni, hogy kicsoda az Isten és mit akar velem, Jézust kell megkérdeznem. Tehát nem a természetet, nem a virágokat, nem a történelmet, nem is a lelkiismeretemet, hanem Jézust, mert ő Istentől jött, ő az Isten Fia! Még arról is olvasunk, hogy a juhok ismerik a pásztor hangját, a pásztor a juhok előtt megy és a juhok követik a pásztort. Heti igénk azzal a boldog hírrel kísér munkába, hogy Jézus ismer bennünket, gondjainkkal, problémáinkkal, örömeinkkel együtt. Előttünk meg, tehát mutatja az utat! Fülöp Dezső NAPRÖL-NAPRÄ VASÁRNAP: ZSOLT 30,12 — 1. PÉTER 2,9. — Jézus a Jó­pásztor, aki végigjárta a szenvedés és halál útját, hogy nyája juhai üdvösséget találhassanak Nála. 1. Péter 2,21—25; Zsolt 23, HÉTFŐ: ZSOLT 50,14 — KOLOSSÉ 1,12. — Krisztus ebben a földi életben föl akar támasztani a bűn halálából, hogy a föl­támadáskor örökölhessük országát. Efezus 2,4—10; 1. Kor, 15,35—49. KEDD: JEREMIAS 39,18 — JÄNOS 6,47. — Sem Péter, sem a többi tanítvány nem tudott kitartani Jézus mellett nagycsü­törtök éjtszakáján. A föl támadás után ezért ment utánuk a Pásztor. Máté 26,31—35; 1. Korinthus 15,50—53. SZERDA: ZSOLT 62,2 — JAKAB 5,7. — Jézus háromszor kérdezi meg Pétert, „Szeretsz-é engem?”, mert Péter háromszor tagadta meg Öt. János 21,15—19; 1. Korinthus 15,54—58. CSÜTÖRTÖK: ÉZSAlAS 51,5 — JELENÉSEK 22,20. — Az egyház szolgálatában Jézus példája az irányadó. Ö a Főpásztor, aki számon kéri azokat, akik gyülekezeteiben szolgálnak. 1. Pé­ter 5,1—4; Jób 1,1—12 (1. Korinthus 10,13). PÉNTEK: ZSOLT 76,8—9 — JELENÉSEK 16,5. — Jézus el- fogatásakor is mentette tanítványait. Maga vállalta a kereszt útját, de tanítványait kikapcsolta ebből a szenvedésből. János 18,1—9; Jób 1,13—22 (Róma 8,35—37). SZOMBAT: ZSOLT 97,1 — KOLOSSÉ 1,6. — Nehéz napok­ban is lehet bízni az Istenben, ezt mutatja Jób példája. Hitün­ket mindig meg kell őriznünk, mert nem próbál meg Isten min­ket erőnkön felül. Cselekedetek 20,28—32; Jób 2,1—10 (Jakab 5,11). i. H. B. Az életből vettük ... Kegyes hazugság vagy kegyetlen igazság? Idős néni kopogtat a lelké­szi hivatal ajtaján. Feketébe öltözött, szomorú arcú. Látás­ból ismerem. Hellyel kínálom és már nyúlok is a temetési bejelentések űrlapjáért. Majd­nem kimondom az ilyenkor szokásos első kérdést: milyen hozzátartozója az elhúnyt — amikor végre megszólal. Sza­vai átvirrasztott éjszakák csendjét visszhangozzák: fér­jem súlyos beteg. Tüdőrákja van, gyógyíthatatlan. Az or­vosok szerint egy hete vagy talán csak napjai vannak hát­ra. — Nem, ő nem sejt sem­mit. Erősen bízik abban, hogy meggyógyul. Tervezget, a jö­vőre gondol, a nyárra, hogy megint lent leszünk az uno­káikkal Balatonszéplakon, tet­szik ismerni őket, a nagyob­bik, a Pisti tavaly konfirmált. — Most már zokog a néni. — Drága tisztelendő úr! Én nem akarom, hogy az én uram az úrvacsora felvétele nélkül hal­jon meg, ő se akarná, ha tud­ná, hogy van. De nem aka­rom, hogy megtudja. Tessék eljönni, ha lehet, még ma dél­után. De nagyon kérem, meg ne tudja az uram, hogy itt jártam. Nem szívesen hagyom egyedül, most is sietek, azt mondtam, hogy orvosságért megyek. . . Talán tessék azt mondani, hogy az utcában tet­szett járni egy másik beteg­nél és ott hallotta, hogy be­teg a férjem is, és ha már itt jár — mondja — megkérdezi, nem venne-e úrvacsorát. Biz­tos, hogy nem fogja visszauta­sítaná. No, Isten áldja, tiszte­lendő úr! öregszem talán, vagy csak kényelmeskedem, de az utóbbi időben a harmadik emeleten túl lifttel szeretek járni. Most mégis gyalog baktatok fel az ötödikre. Istenem, de nehéz! Pedig hányszor csináltam már. Kialakulhatott a „tech­nikám”. Ügyesen, nem hazud­ni otromba módon, de... „mert megtudtam, hogy beteg tetszik lenni...” és — „igen, a lelki békesség sokszor egyenget utat a test megbéké­lése, a gyógyulás felé . . .” és így tovább. De van-e ennek technikája? Hát csak olyas­formán, hogy az a technika hogy nincs bevett, csalhatat­lan, minden esetben követhető gyakorlat, hiszen minden szi­tuáció más. Apró jelekből: a beteg elejtett szavaiból, ön­kéntelen mozdulataiból, a be­tegszoba lelki atmoszférájából kell a gyónás előtti rövid lel­kipásztori beszélgetés irányát meghatározni. Néha az az ér­zésem, hogy a nagybeteg jól tudja, hogy közel a vég, de ő is tapintatos hozzátartozói­hoz, mint azok hozzá. Vagy nem akarja sajnáltaim magát. Csúf képmutatás és megha­tó szeretet árnyalatközel van­nak itt egymáshoz. És az is előfordul, hogy a már csak­nem haldokló nagybeteg a gyógyulás reményével olyan nagy mértékben áltatja, szin­te kábítja önmagát lelkileg, hogy a felelős szeretet arra késztet, hogy ha csak általá­nosságban is, arról szóljak, hogy nekünk mindnyájunknak meg kell jelennünk a Krisz­tus ítélőszéke előtt. Míg a csengőt nyomja uj­jam, arra gondolok, és gondo­latom imádsággá formálódik, hogy bárcsak kegyes hazugság ás kegyetlen igazság nélkül tudnám azt a Krisztust hir­detni, Aki teljes volt kegye­lemmel és igazsággal. Schreiner Vilmos 1

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents