Evangélikus Élet, 1966 (31. évfolyam, 1-52. szám)
1966-04-17 / 16. szám
Szomorú emberek A húsvéti történetnek talán a legszomorúbb szereplői azok az asszonyok, akik lelkűk legmélyéig gyászba borulva, Urukban mindent elveszítve mennek a sír felé. Nagyon szomorú látvány a reménységét vesztett, vígasztalás néküli ember. Evek óta figyelek egy asz- szonyt abban a temetőben, ahol hivatásomnál fogva elég sokat járok. Annyit megtudtam róla, hogy volt egy gyermeke. Későn született s annál nagyobb örömet jelentett számára. Ez a gyermek nagyon fiatalon meghalt. Akkor ebben az asszonyban minden összeomlott. Gyermekével együtt elvesztette életének értelmét és minden örömét. S azóta, — pedig ez már jó pár éve történt, — ez az asszony szinte kint él a temetőben. Az ott dolgozók mondják, hogy télen-nyáron minden nap kint van és ott ül gyermeke sírján. Mosolyogni még nem láttam. Egész lénye szinte sugározza a reménytelen szomorúságot. A gyermeke volt mindene és vele mindent el is vesztett. Görcsösen próbálja életét gyermekéhez kapcsolni, de a sírnál már nem tud vele találkozni. A sír csak emlékeket ébreszt s ezek az emlékek mindennap újra felszaggatják a sebeket. Szomorú ember. A húsvét hite nélkül élő ember! Sajnos vannak ilyen reményt vesztett, életcéltól elesett szomorú emberek. Összeomlott életükben valami, amire mindent építettek, s azóta nem tudják, hogy miért élnek. Nincs öröm az életükben. Nem hangzik ajkukról önfeledt kacagás és fásultan tudják csak nézni mások örömét is. Természetesen nem ezek a szomorú emberek vannak túlsúlyban, de vannak. Ezeknek a szomorú embereknek az arca azért elevenedett meg most előttem, mert húsvét ünnepén azt halljuk az igéből, hogy nem kellene lenniök. Húsvét eseménye éppen ezeknek a szomorú embereknek akar feleletet és segítséget adni. Embereknek, akikben összeomlott minden és nem tudják, hogyan lehet tovább menni. Jézus Krisztus feltámadása azt hirdeti a hivő ember számára, hogy Ö legyőzte a halált és ezért van utunk tovább a halálon át is. A feltámadás reménységével tölti meg az ember szívét a húsvéti evangélium. Az élet diadalát hirdeti, mellyel Isten ajándékozza meg az embert. Röviden talán azt mondhatnánk, Isten húsvétban azt mutatja meg, hogy mindig van út tovább is! Nekünk pedig ezt kellene elsősorban meghallani: van út tovább! Itt a földön érhetik az embert nagy megpróbáltatások. Meghalhat az egyetlen gyermek, elboríthatja az árvíz a termést, jöhetnek olyan megrázkódtatások, melyek az otthonunkat pillanatok alatt földúlják. Valóban kerülhet az ember olyan helyzetbe, hogy már nem tud tovább látni. Ügy gondolja, minden elveszett. S íme mégsem! Az árvíz elvonul s új termés nőhet. Az elrontott otthonok is újból felépülhetnek. Az elveszett gyermek mégsem veszett el, hiszen Istenünk az élet diadalát hirdeti számunkra s ebben az isteni hatalomban lehet új reménységet találni. Húsvét örömhíre mindnyájunk lelkében a reménységet akarja megerősíteni. Azt a reménységet, amely éppen a megpróbáltatásban tud megkapaszkodni a feléje nyújtott kegyelmes szeretetben. Meg lehet tanulni szívből énekelni: Jézus én bizodalmám! A húsvét evangéliuma az a napfény, mely a legsötétebb felhőn is át tud törni és újra világosságot teremt az ember körül. Élni csak úgy lehet, ha meg tudjuk látni ezt a napfényt, ha tudunk bízni abban, hogy van út tovább is. Húsvét reggelén a sírhoz közeledő szomorú asszonyok csak üres sírt találtak, de hangzott feléjük a mennyei üzenet: nincsen itt, feltámadott! A szomorú asszonyokból újra reménykedő és boldog emberek lettek. Aki meghallja ezt az üzenetet, az találkozik is a feltámadott élő Jézus Krisztussal és annak újra van hivatása, annak újra értelmes lesz az élete. Szomorú emberek! Nyissátok meg szíveteket a húsvéti evangélium előtt, hogy nektek is legyen újra örömötök és reménységetek! Kökény Elek <ytz euan qéliiuit szaon János 8, 4—59. Jézus ebben az igében a s,vallásos” embereket hívja megtérésre. Hívja őket először is — hallgatásból hallásra. Lehet hallgatni egy prédikációt úgy, hogy nem érint személyesen, nem nekem szól, vagy csak azt veszem ki belőle, ami rám szabott, és nekem nem kényelmetlen. De Jézusban Isten éppen azért hajolt le hozzánk, hogy meghalljuk az ő szeretetre indító szavát. Az ő meghallott szava nyomán tudunk csak nyitott szemmel és készséges szívvel járni a világban. Isten azután hív — önzésből szolgáló életre. A vallási fanatizmus mindig az „Én dalát” énekli: „Én evangélikus vagyok, én megtértem, én vallásos vagyok.” Lehet más szavakkal ugyanezt: „én keresztyén vagyok, én modern keresztyén vagyak én hivő vagyok.” Jézus kizárja övéi életéből ezt a hangot, a keresztyén ember nem keresheti a maga dicsőségét. Sok harcot kell megvívnunk önmagunkkal, míg meg tudjuk élni az irgalmas szamaritánus szolgálatát. Nem nézve a másik vallását, vagy meggyőződését, oda állni mellé, támogatni, segítem abban, amire szüksége van. Megtalálni minden jót akaró ember kezét, együtt dolgozva, építve békét, emberi életet. Ez az igazi dia- konda. Mikor egyházunk ezt az utat választotta, megtalálta az utat, amelyen elvégezheti szolgálatát. Végül Isten hív — feledé- kenységből emlékezésre. A legtöbb ember annyira elfoglalt, hogy nem képes mindent fejben tartani. Zsebében ott hordja noteszát, az emlékeztetőt, amibe felírja, amit nem szabad elfelejteni. A feledékeny- ség az ige meghallása után is kísért. Ezért ahogy az óránkat odaigazítjuk a rádió pontos időjelzéséhez, úgy kell a hívőknek életüket újra és újra hozzáigazítani Isten rendjéhez. Ehhez viszont az kell, hogy ne legyünk „feledékeny hallgatói az igének”. Ezért jó, ha egy- egy igehirdetés üzenetét magunknak leírjuk, a textust otthon újra elolvassuk, beszélgetünk arról, hogy mit is kell tennünk az emberért és az emberiségért. Az ige mögött Jézus Krisztus új életre hívó személye áll. Eljött meghalni a világért, hogy mi is erőt vehessünk ahhoz a hithez, szeretethez és szolgálathoz, amire magunktól nincs erőnk. Ez a kegyelem! Bolla Árpád A GUSZTÁV—ADOLF— MUNKA SÖDERBLOM ÜNNEPE A Németországi Evangélikus Egyházak Gusztáv-Adolf- Munka. vezetősége megemlékezett berlini ülésén Söder- blom Náthán svéd érsek születésének a 100. évfordulójáról. Már párizsi lelkész korában, majd később, mint lipcsei teológiai professzor nagy érdeklődést tanúsított a szórványban élő evangélikusok sorsa iránt és mint püspök, alapította meg Svédországban a Svédországi Gusztáv-Adolf Egyesületet, amely a mai napig szellemi-lelki és anyagi segítséget nyújit a szórványban élő evangélikusoknak, gyülekezeteknek és egyházaknak az egész világon. Az evangélikus sajtó a vegyesházassággal kapcsolatos új katolikus rendelkezésekről Egy későbbi időpontban lapunkban részletesen foglalkozni fogunk majd azzal az új katolikus rendelkezéssel, amelyet a Hittani Kongregáció adott ki március közepén „Matrimonii sacramentum” (A házasság szentsége) címen a vegyesházasságokra vonatkozólag. Minthogy azonban szóbeszéd tárgya lett híveink körében ez az „új” katolikus rendelkezés, nem lesz érdektelen, ha a világ evangélikus sajtójának és egyes képviselőinek az „előzetes véleményét” elmondjuk már most olvasóinknak. „Üdvözöljük az úji rendelkezést. De azt sem hallgatjuk el, hogy további kérdéseket és követeléseket kell ezzel kapcsolatban bejelentenünk”, — jelentette ki D. K. Scharf püspök, a Németországi Evangélikus Egyház Tanácsának az elnöke. „Ez a rendelkezés az első lazítás jele. Elveszi a vegyesházasság jogilag és erkölcsileg megbélyegző jellegét” — mondja Scharf. „Alig érinti a rendelkezés a valóságos problémákat, amelyek az egyházi törvényadásban reji- lenek, legkevésbé oldja meg azokat” — állapítja meg sokkal keményebb kritikával a „De Volkskrant” című római katolikus hollandiai újság. Általában pozitívan ítélik meg, hogy a rendelkezés azokat a katolikus házasfeleket is feloldja a kiátkozás alól, akik a rendelkezés előtt kötöttek vegyesházasságot nem katolikus lelkész előtt. Különösen a katolikus házasfelek fogadják „rendkívül hálásan” ezt az intézkedést, véli Dr. M. Boegner lelkész, a Franciaországi Protestáns Egyházszövetség tiszteletbeli elnöke, aki egyik előharcosa a protestáns és katolikus párbeszédnek. Viszont sajnálattal állapítja meg éppen ő, hogy Róma ezután is érvénytelennek tekinti a nemkatolikus lelkész előtt kötött vegyesházasságokat. Az ilyen házasságok csak akkor érvényesek, ha azok megkötése megfelel a római katolikus egyházjogban előírt követelményeknek. Ez a tény erősen beárnyékolja a rendelkezésnek azt „az egyetlen pozitív pontját”, hogy megszüntetik a kiközösítést, állapítja meg Westphal lelkész, a Franciaországi Protestáns Szövetség elnöke a Le Monde napilappal folytatott beszélgetésben. A gyermekneveléssel kapcsolatban is jelent a rendelkezés bizonyos könnyebbségeket. A vegyesházasságból született gyermekek megkeresz- telését és nevelését a rendelkezés szerint is magának tartja fenn a katolikus egyház, csak éppen az ezzel kapcsolatos felelősséget ruházza át a katolikus házastársra. A nemkatolikus házasféltől azt a „határozott és őszinte” ígéretet követelik meg, hogy „nem gördít akadályt” gyermekeinek a katolikus nevelésének az útjába. Ezt az ígéretet „rendszerint írásban kell adnia”, de a püspök dönthet atekintetben, hogy iszóban avagy írásban kell-e adnia ezt az ígéretet. És ha lelkiismereti okokból nem tud a nemkatolikus házasfél ilyen ígéretet akár írásban, akár szóban adni, akkor Rómának kell jelentést tennie erről az illetékes püspöknek. Ez a rendelkezés teljesen illuzórikussá teszi a protestáns házasfél szabadságát és a mi szemünkben semmi különbség nincs az írásbeli vagy szóbeli ígéret között, állapítja meg Westphal lelkész. A hollandok szerint pedig „teljesen lehetetlen dolog”, hogy Rómának kell jelentést tennie az illetékes püspöknek bizonyos akadályok fölmerülése esetében. A katolikus templomban történő vegyes házasságkötésen a rendelkezés szerint részt vehet a nemkatolikus lelkész is és az esketési szertartás után jókívánságokat és intelmeket intézhet a házaspárhoz. A protestáns szakértők szerint ezt az ajánlatot már a „tisztesség miatt” is el kell utasítanunk, hiszen ez csak „leplezni akarja az es kot és tisztán katolikus jellegét”, (pm) Itöizlekedísl SOU&áltyök (Nemcsak járművezetők, hanem minden hivő ember számára.) 1. Ismerni kell a jelzést! A Lánchíd budai hídfőjénél van a 0-ás kilométerkő. Innen számítják az országos főútvonalak kilométereit. Valahányszor arra járok és látom a világvárosi forgalmat, mindig arra gondolok, milyen jó isA Hallei Magyar Könyvtár kézirat-kincsei XT evesen tudnak egyházunk- ban arról, hogy milyen kincse van történeti és egyháztörténeti múltunknak Halléban, a Német Demokratikus Köztársaságnak ebben a nagyhírű egyetemi városában. A XVII—XVIII. század fordulóján élt Wittenbergben, a reformáció városában, egy Kassai György Mihály nevű magyar tudós. Ott szerezte tudományos képesítését, és mint a filozófiai kar adjunktusa, később professzora és dékánja is, ötven éven keresztül állt az egyetem szolgálatában. 1725- ben, halála előtt úgy végrendelkezett, hogy minden hagyatéka a Wittenberg egyetemén tanuló magyar diákok javát szolgálja. Vagyonából létesítsenek ösztöndíj-alapítványt (ennek értéke a múlt század végén közel 100 ezer aranykorona volt), értékes könyvtárát pedig a wittenbergi magyar len értékű könyvtárat gondozza, növelje és tudományosan feldolgozza. A nagyjelentőségű esemény ^ most ennek a külföldi, történelmi értékű gyűjteménynek az életében, hogy dr. Pál- fy Miklós feldolgozásában, több mint húsz évvel elkészítése után, végre nyomtatásban is megjelenhetett a Könyvtár rendkívül értékes és terjedelmes kézirat-gyű j teményének tudományos katalógusa ezen a címen: Katalog der Handschriftensammlung der Hallenser Ungarischen Bibliothek, Halle, 1965. (A Hallei Magyar Könyvtár kéziratgyűjteményének katalógusa). Dr. Pálfy Miklós, mint az említett Kutatóállomás második vezetője, 1940—41-ben fáradságos és szakszerű tudományos gondossággal dolgozta fel a kéziratgyűjtemény részletes tartalmát. A Szász-Anhalti Egyete«áW/> *><;» v'.•••>:• ' .y\...y' .•>>-. ,, ,, WW*»' Ash***# >>■&*j&í- -.w.s> a:«. : \ vi ^ ' -V KV/* ..W.-. .... .. . ír , .....< Ké zirat a Haliéi Magyar Könyvtár kéziratgyűjteményéből diákok vegyék át, kezeljék és gyarapítsák, a saját hasznukra és épülésükre. Ez a Kassai-féle könyvtár alkotta aztán a wittenbergi egye. temen a „Magyar nemzet könyvtárát” (Bibliotheca Nationis Hungaricae), s alkotja ma is a Hallei Magyar Könyvtár nagyértékű magvát. A kezdetben mintegy 2 ezer kötetes könyvtár az idők során több mint 6 ezer kötetre növekedett. Rengeteg háborús viszontagság után 1823-ban szállították át Haliéba, az egyetem új székhelyére. Gondozását 1900 óta a Hallei Egyetemi Könyvtár végzi. Mintegy másfélezer művet 1923-ban — kölcsönképpen — a berlini Magyar Intézetbe vittek át, s ezek ma a berlini Finnugor Intézetben vannak elhelyezve, dr. Szent-Ivány Béla, a berlini egyetem profesz- szora, felügyelete alatt. 1938- ban Halle evangélikus hittudományi karán Magyar és Délkeleteurópai Egyházismereti Kutatóállomás létesült. Ennek az intézménynek — 1944-ben végétért működéséig — egyik fő feladata az volt, hogy ezt a nagymúltú és felbecsülhetetmi és Tartományi Könyvtár kiadásában megjelent, 272 oldalas mű magyar és németnyelvű előszavában ismerteti a kéziratgyűj temény eredetét, tartalmát ás katalogizálása történetét. Majd latinul, a nemzetközi tudományos kutatás nyelvén, több mint 150 oldalon keresztül következik a 107 sorszám alatt, 150 kötetben ösz- szegyűjtött kéziratok és iratok egyenkénti felsorolása, a szükséges könyvészeti adatokkal. Jellemzésül megemlítem, hogy van olyan kötet, amely egymaga csaknem 700 iratot tartalmaz! A könyv befejező része a kéziratgyűjteményben előforduló személynevek (44 oldal!), témák és helynevek betűrendes mutatója, a gyűjtemény használatának megköny- nyítésére. ]\/r ilyen iratok, történeti múl- tünk milyen emlékei találhatók meg a Hallei Magyar Könyvtár kézirat-gyűjteményében, amelynek kapuit ez a könyvészeti tudományos munka most feltárja előttünk? Az alapító Kassai György Mihály professzor 791 levele és számos akadémiai írása mellett különösen jelentősek és értékesek Rotarides Mihálynak, a magyar irodalomtörténetírás egyik legelső úttörőjének (fl747), kéziratai. Rotarides hatalmas anyagot gyűjtött ösz- sze a magyar irodalom történetéhez, ez az anyag azonban csak kis részben látott napvilágot, és ma is ott rejtőzik a hallei kötetekben. „Ez a rész valóságos kincsesbányája a 17. századi hazai származású írók életrajzi, a barokk kor iskolatörténeti, emigrációtörténeti és a gályarabokra vonatkozó történeti adatoknak” (előszó, 11. lp.). A levelek számos darabja olyan történeti személyiségekre vet világosságot, mint Aáchs Mihály, Bél Mátyás, Karmaim Dániel, Torkos András és mások Pálfy Miklósnak az az új könyvészeti munkája nagy szolgálatot tesz történeti múltunk kutatóinak: mindazoknak, akik a magyar nemzeti, iskola- és családtörténeti, valamint protestáns egyháztörténeti múltat nagyra értékelik, és közelebbről megismerni akarják. Közvetve nemzetünk és egyházunk múltja alaposabb, teljesebb megismerését is szolgálja. Ez a kézirat-katalógus arra van hivatva, hogy a Hallei Magyar Könyvtár sok más kincse közül, melyekről egy másik kötet kiadását is előkészítette a szerző, az eddig még jórészt kiaknázatlan, nagyértékű kéziratanyagra felhívja a tudományos világ figyelmét 'T'öbb mint húsz évvel ezx előtt, amikor másfél éven keresztül a hallei Egyházismereti KutatóáUomás utolsó magyar vezetőjeként magam Is szerény részt vállalhattam ennek a nemzeti és egyházi kincsünknek gondozásában, úgy látszott, hogy azt a nagy világ- háborús kataklizmában végzetes veszedelem fenyegeti. Mindazokkal, akik a Hallei Magyar Könyvtárat megismerhették és használhatták, sorsáért aggódtak, hálát adhatunk Istennek, hogy ez a nagyértékű gyűjtemény egészében sértetlenül vészelte át a legutóbbi történelmi vihart, és ma a hallei és berlini egyetemen gondos felügyelet és kezelés alatt áll. Dr. Pálfy Miklós igen fontos munkát végzett, amikor fáradságos kutatómunkával elkészítette és most végre nyomtatásban is megjelentethette a könyvtár egyik legértékesebb részének katalógusát. Csak azt kívánhatjuk, hogy munkájuknak eredményeként forduljon oda a tudományos kutatók, világi és egyháztörténészek figyelme hazánkban és külföldön is a Hallei Magyar Könyvtár kézirat-kincsei felé, és e kötet szolgálata gazdagíthassa, elmélyíthesse tudós kutatók munkáján keresztül népünk és egyházunk történelmi múltjának megismerését. Dr. Nagy Gyula merni a közlekedési szabályokat, annak, aki közlekedni akar. Bájos jelenetnek voltam a tanúja, amikor a fővárosi utcán, egy pöttömnyi kislány visszatartotta a járdáról lelépni akaró nagymamát, mert még csak sárgát jelzett a közlekedési lámpa. Az egyik általános iskola közelében pedig kis úttörőket láttam a forgalmat irányítani nagy komolyan, amíg kispajtásaik át nem érték a túlsó járdára. Nagyon helyes, hogy már az általános iskolásokat megismertetik a közlekedési szabályokkal. Talán majd az ő korosztályukból kevesebben lesznek közlekedési baleset áldozatai, mint a mai felnőttek. Egész földi életutunkon figyelni kell a hívőknek azokra az életszabályokra, amelyekkel a Biblia ismertet meg minket, ha el akarjuk kerülni a karambolokat. Ha élni akarunk és el akarunk jutni a célig, nem vehetjük könnyelműen az ige útmutatásait, amelyek által az élet Ura akarja irányítani az életünket. A következőkben olyan „közlekedési szabályok”-ra hívom fel a figyelmet, amelyek nélkülözhetetlenek földi életünk során. Kísérjük figyelemmel és vegyük nagyon komolyan azokat az életszabályokat, amelyekkel Isten akarja irányítani az életünket. Csak így érhetjük el életünk célját. „Hagyjad az Ürra a te utadat és bízzál benne.” 37 Zsolt. 5. J. P. címen elbeszéléskötet kapható a Sajtóosztályon. Az ajándékozásra is alkalmas szép kiállítású könyv ára 35.— Ft + 2.— Ft portó. 111 i i i i i i i i i iti i i i 1111111111 n i n in i! KORÁLISKOLA L, 1 1 a templomi kántori szolm == gálathoz szükséges eleEH §j mi tudnivalókat és éne■= s keinkhez előjátékot tar=1 M tartalmaz M A kottafüzet ára 52,— Ft 1 lII«lll®l,Í:l]|,lll,l!ilílilílílíl;|jlltl;|1|1|||]|i|i|1|í|jil 1
