Evangélikus Élet, 1966 (31. évfolyam, 1-52. szám)
1966-04-17 / 16. szám
Ajándékozók és megajándékozottak Harangszentelés Gyomron AKIK OTT VOLTAK, SOKÁIG FOGJAK EMLEGETNI a gyömrői harangszentelési ünnepet, amely március 27-én volt. Ez a kis gyülekezet az utolsó két évtizedben szinte állandó építkezésben és ezzel együttjáró nagy anyagi áldozathozatalban élt: megépítette templomát és lelkészlakását. .Jelentős közegyházi segítséget is kapott mindkét épületének elkészítéséhez, mégis ők maguk áldoztak a legtöbbet. Megvolt a templom, de már harangra nem tellett. A helybeli református testvérgyülekezet közben „kölcsönözte” a harangját olyan formában, hogy evangélikus temetések alkalmával is megszólaltatták harangjukat, de istentiszteletre már nem volt hívogató harangszó. És a gyömrői gyülekezetnek ezt a hiányát észrevette és nem nézte tétlenül egy tőle meglehetősen messze eső másik evangélikus gyülekezet: az aszódi. Pedig az aszódi gyülekezetnek — emberileg szólva — meg lett volna a joga ahhoz, hogy csak önmagával törődjék: nagy erőfeszítésekkel, áldozatokkal és igen sok társadalmi munkával ugyanis ez a gyülekezet egy évvel ezelőtt egy új parókia építéséhez kezdett hozzá... A gerendafűrészelések. a téglakalapálások között is „meghallotta” azonban azt, hogy Gyomron, az evangélikus templom tornyában nem szól harang. Neki viszont volt egy használaton kívüli harangja, amely a toronyban már nem fért el... Ott pihent a templom bejáratánál. Egyszerre összedobbant a szíve az aszódi gyülekezetnek, amikor meghallották: a gyömrőieknek nincs harangjuk... AZ ASZÓDI GYÜLEKEZET PRESBITÉRIUMA 1966. január 9-én Detre János lelkész és Hegedűs Pál felügyelő elnökletével összeült és ünnepi hangulatban egy határozatot nozott. Ennek a határozatnak minden sora ide kívánkozik: „Keresztyén hitünk alapja az, hogy Isten az Ö Fiában mindent nekünk ajándékoz. Jézus is ezt tette, amikor testben itt járt a földön és ezt teszi ma is. S erre is érvényes Jézus ama szava: „amit én cselekedtem, ti is akképpen cselekedjetek.” — Tehát adjunk! Nem azért, hogy kapjunk, hanem azért, mert kaptunk! Ezt pedig a testvéreink felé mutathatjuk meg és gyakorolhatjuk. A gyülekezet a gyülekezetnek mint testvér a testvérnek ad! Ezért a gyülekezetek közötti „adás-vétel” helyzetet nem tartjuk — hitünk szerint — Urunkhoz méltónak. Ami a gyülekezetben használaton kívül van és a másik gyülekezet azt nélkülözni kénytelen, azt tartjuk Urunk követésének, hogy azt odaajándékozzuk, ingyen! Tudomásunk van arról, hogy a gyömrői gyülekezetnek — amely nagy áldozatok árán templomot épített — nincs harangja. Fenti elvi döntésünk és hitünk szellemében elhatározzuk, hogy a gyülekezet használaton kívül álló — kb 1 mázsás — harangját a gyömrői gyülekezetnek adjuk ajándékként, mint testvér a testvérnek. Szolgálja ott Isten dicsőségét azzal, hogy hívogatja a gyömrői testvéreket istentiszteletre és szóljon, amikor búcsúzni kell egy- egy testvértől. Hiszen a harang akkor harang, ha hangját hallani lehet. Egyben kérjük a gyömrői testvéreket, hogy fogadják az aszódi gyülekezet ajándékát olyan szeretettel, mint ahogy adjuk és szeressék úgy hallani hangját, ahogyan mi szeretjük hallgatni tornyunk harangjának szavát!” Így indult el az aszódi harang Gyömrőre ... De nemcsak a harang indult el, hanem mintegy 70—80 aszódi gyülekezeti tag is elkísérte a harangot Gyömrőre és ott voltak más gyülekezetek tagjaival együtt a felszentelésen. AZ ÜNNEPI SZOLGALATOT D. KÄLDY ZOLTÁN PÜSPÖK VEGEZTE, aki feleségével együtt érkezett Gyömrőre. A templomot teljesen megtöltő gyülekezet „Erős vár a mi Istenünk” éneklése közben vonult be a templomba. Az .oltári szolgálat megkezdése előtt négy rövid és meleghangú beszéd hangzott el. Előbb Detre László esperes jelentette be, hogy hármas ünnepe van a gyülekezetnek: harang-, oltár- és keresztelőkút szentelésére jöttek össze. Az aszódiak harangot adtak, Garamszegi Sándor kőfaragó mester Kocsis Iván mérnök tervei szerint új oltárt készített és azt ajándékba adta a gyülekezetnek, végül Paulinyi Gyula gondnok keresztelőkutat készített és ugyancsak ajándékba adta a gyülekezetnek. Majd dr. Eszlényi Gyula egyházmegyei felügyelő köszöntötte a gyülekezetét, a püspök házaspárt és megkérte D. Káldy Zoltánnét, hogy majd ő szólaltassa meg először a harangot. Detre János aszódi lelkész újra kifejezte örömét a felett, hogy ők a harangot a gyömrőieknek adhatták. Vancsó József lelkész pedig meghatódottan mondott, köszönetét az aszódiaknak szeretetükért és nekik juttatott harangért. Az üdvözlések után „Mily nagy az Úr kegyeimessége” kezdetű énekkel megkezdődött az ünnepi istentisztelet. D. Káldy Zoltán püspök 1. Kor 13,1 v. alapján prédikált: „Ha embereknek vagy angyaloknak nyelvén szólok is, szeretet oedig nincsen énbennem, olyanná lettem, mint a zengő érc vagy a pengő cimbalom.” Arról szólt a püspök, hogy a felszentelés előtt álló harang Aszódon is azért szólt és Gyomron is azzal a céllal fog szólni, hogy hívogassa az embereket Jézus Krisztus evangéliumának meghallására és ez által szeretet ébredjen a szívekben Isten és az emberek iránt. Ha ez a szeretet nem ébred fel a szívekben, akkor olyanok ezek a szívek, mint a „zengő érz” vagy maga az ércharang, amelynek „vasszíve” van és nem meleg, forró szeretetet adó „hússzíve”. Walt arra, hogy az új harang, az új oltár és az új keresztelőkút mind-mind Isten irántunk való szeretetét hirdeti: a hívoga- tásban, az úrvacsorában és a keresztségben. A szentségeken keresztül kapott szeretetet kell a jó cselekvés által szétosztogatni az emberek között a gyülekezetben és a társadalomban. Kiemelte, hogy az aszódiak szeretetből adtak és ez legyen jó példa az egész magyarországi evangélikus egyházban. Majd elhangzott a püspök szava: „Az Úrnak szentelt legyen az új harang, az új oltár és az új keresztelőkút az Atya, Fiú, Szentlélek nevében...” Aztán a püspökné megszólaltatta a harangot, a gyülekezet pedig a harangszóval együtt énekelte: „Jer dicsérjük Istent, szívvel-szájjal, lélekkel.” , AZ ISTENTISZTELET UTÁN ÜNNEPI KÖZGYŰLÉS VOLT, melyen Szende Ernő péteri, Tóth Károly és Keveházi László pilisi, Harmati György maglódi, Detre János aszódi lelkészek egy-egy bibliai verssel köszöntötték a gyömrői gyülekezetei. Üdvözölte a gyülekezetét Szilháti Sándor református lelkipásztor, Prause József róm. kát. esperes és a helyi Községi Tanács és a Hazafias Népfront nevében Sárospataki iMjos. , Az ünnepély után szeretetvendégség volt a parókián, ahol Vancsó József lelkész üdvözli D. Káldy Zoltán püspököt és feleségét (előtérben Detre esperes, dr. Eszlényi egyházmegyei felügyelő, Hegedűs aszódi felügyelő és Detre János aszódi lelkész) A lelkészek bevonulása a templomba. Elöl: D. Káldy püspök és Detre esperes Az ünneplő gyülekezet megáldása (A képeket Somodi Imre készítette) Vancsó József gyömrői lelkész, dr. Eszlényi Gyula egyház- megyei felügyelő és D. Káldy Zoltán püspök szólaltak fel megköszönve a gyülekezet vendégszeretetét, továbbá Garamszegi Sándor és Paulinyi Gyula gondnok ajándékát: az oltárt és a keresztelőkutat. A szeretetvendégség után nagyon szép jelenet játszódott le. A külön autóbuszon érkezett aszódi gyülekezeti tagok elindultak hazafelé... Amikor elindultak, megszólalt a toronyban a Gyomron hagyott harang... mintha csak azt jelezte volna, hogy az aszódi és gyömrői gyülekezet elválaszthatatlanul összekapcsolódott. A gyömrőiek könnyes szemekkel és mégis örvendezve integettek az aszódiak után ... WEIZSÄCKER ELÖADÄSA BERLINBEN Protestáns egyházak a római zsinatról SPANYOLORSZÁG TÖRTÉNETÉBEN ELŐSZÖR A Berlini Evangélikus Akadémia március 5-én tartott konferenciáján fiatal fizikusokon és teológiai tanárokon kívül előadást tartott dr. C. Fr. Weizsäcker hamburgi bölcsészprofesszor is. Állást foglalt többek között a születésszabályozás és amellett, hogy az atombomba keltette félelem világában a reménység tudatos érzetét kell erősíteni az emberekben. Belgium, Franciaország, Spanyolország, Portugália és Svájc protestáns egyházainak a vezetői konferenciát tartottak március első hetében, amelyen elsősorban a Második Vatikáni Zsinat hatásaival és a katolicizmus várható fejlődésével foglalkoztak. H. Roux lelkész zsinati megfigyelő kifejtette a konferencián, hogy a Második Vatikániam belső krízist idézett elő a római egyházban és olyan lépésekre kényszeríti ez — a dogmák és az egyházi szervezet megváltoztatása nélkül is —, amikkel nem tud egyet érteni minden katolikus vezető ember. Hajlandóságot mutatott a Zsinat arra is, hogy párbeszédet kezdjen a római egyház más egyházakkal és a nemkeresztyén világgal is. Ezen a téren azonban nem végzett a zsinat elég alapos teológiai munkát. Spanyolország történetében először fordult elő, hogy egy protestáns lelkész, Jósé Cardona, előadást tartott a világhírű Salamanca-egyetemen. Előadásában a Vatikáni Zsinat nyilatkozatával foglalkozott a vallásszabadságról, A spanyol újságok is nagy figyelmet szenteltek előadásának, amelyet elsősorban egyetemi tanárok hallgattak meg. A végnélküli háború 10. Vietnami tájékoztató ... amerikai ágyúdiplomácia Az amerikai katonák közvetlen masszív bevetése a harcokba hangsúlyossá tette a tényt, hogy a saigoni rezsim az USA-ra, nem pedig a délvietnami népre támaszkodik, hiszen az utóbbi nem akar harcolni a diktatúráért. A már idézett Malcolm W. Brownénak, az „Associated Press” saigoni levelezőjének a megállapítása is megerősíti, hogy ez most már az USA háborúja: „Egy évvel ezelőtt azok, akik Amerikában a felelősséget viselik, még attól féltek, hogy az amerikai csapatok bevetése jelentene visz- szaütést a propagandájuk számára. Nem akarjuk, hogy azzal vádoljanak bennünket — mondta egy hivatalos személyiség —, hogy ágyúdiplomáciát folytatunk. De most már a dolgok odáig fejlődtek, hogy a propagandisztikus finomságokra nem adnak. Remélik, hogy az amerikai csapatok tartani tudják Közép- és Dél- Vietnamot, és második frontot nyithatnak Észak-Viet- namban”. (Le Monde 1965. május 6.) Ennél világosabban nem is lehetett megfogalmazni azt a követelést, hogy az amerikaiak adják fel végre az oly sokáig gyakorolt diplomáciai óvatoskodásukat, és most már tekintet nélkül minden „propagandisztikus finomságra” alkalmazzanak drákói eszközöket. VII. Eszkaláció Az USA tehát az „ágyúdiplomácia” durva eszközei mellett döntött. Most már ilyen híreket lehetett olvasni: „24 óra leforgása alatt 532 bevetésben támadták az amerikai repülőgépeik Dél-Vietnamban a Vie tkong hadállásait. Ez a szám rekord az egy nap leforgása alatti bevetéseket illetően. Az Independence, az Oris- kamy és a Coral-Sea amerikai repülőgépanyahaj ók gépei ezúttal vettek részt először közös hadműveletben. Ehhez tartozik még, hogy a bombázások akkora területre terjedtek ki és olyan hatóerejiűek voltak, amilyenre még a második világháború óta nem volt példa”. (Le Monde 1965. szeptember 5—6). Szeptemberben egyetlen hét alatt 638 bevetésben repültek az amerikaiak Észak-Vietnam fölé és 1260 tonna bombát dobtak le. Északon és Délen hosszú távú nehézbombázók szőnyegbombázásokat haj toltak végre, helységeket, üzemeket, hidakat, duzzasztógátakat, rizs- földeket és gumiültetvényeket támadtak. A Vörös Folyó és a Mekong sűrűn lakott deltái különösen „hálás” célpontjai a bombázásoknak. Generációk, szívós, fáradságos munkájával emelt gátak és töltések semmisültek meg. Nemcsak a Le Monde, de számtalan más újság is felháborodásának adott hangot és „valóságos háborús bűntett”-nek minősítette az amerikaiak eljárását. (Le Monde 1965. augusztus 25.) Bertrand Russel, a világhírű angol filozófus „az észak-vietnami duzzasztógátak szétrombo- lását a polgári lakosság elleni rettenetes bosszúaktus”-ként bélyegezte meg. „Egy uncia humanitással sem rendelkezik már a mi kormányunk, hogy ezeket a barbár cselekményeket nyilvánosan elítélje?” Az emberséges megfontolások egyre inkább a háttérbe szorultak, mióta kizárólag katonai eszközökkel akarjiák kierőszakolni a döntést. Saigoni hivatalos helyről közölték, hogy egyedül 1965. augusztusában 360 000 ember vált hajléktalanná. Cabot Lodge követ kifejezte ezért „nagy részvétét, de ugyanakkor kijelentette a rizsföldek és gumiültetvények elpusztításával kapcsolatban (a termésnek több mint a fele megsemmisült), hogy „háborús időkben nem lehet megakadályozni, hogy a polgári lakosság kárt ne szenvedjen”. (Süddeutsche Zeitung 1965. szeptember 16.). ... a felperzselt föld taktikája... Mivel a partizánok ereje a népre támaszkodott, az amerikaiak és dél-vietnami zsoldosaik a népet igyekeztek megfélemlíteni és félelemben tartani. Eleve ellenségként kezeltek mindenkit, mert mindenkiben lehetséges ellenséget láttak. Az üldözés és elnyomás kiterjesztése viszont csak még inkább növelte az elkeseredést és az ellenállást. A hadijog írott törvényei csak nagyon keveset, vagy semmit sem számítottak: a civileket ellenségként kezelték, foglyokat tartani nem akartak, ezért a gyilkolás, a kínvallatás, a gyújtogatás az általában alkalmazott „harcimódszer”. Az egész világsajtó fényképeket közölt a borzalmas kínvallatások és kegyetlenségekről, s ez azt bizonyítja, hogy ezek nem ritkaság számba mentek, hanem általánosak és mindennaposak. Az alábbi beszámoló csak egy a sok közül: „Dél-vietnami kormánycsapatok az amerikai kiképzők segítségével e héten alkalmazták először nagyobb mértékben a kommunista Vi- etkong lázadókkal szemben a „felperzselt föld” haditaktikáját. Egy háromnapos akció során a Vaico folyó mentén,: közel a kambodzsai határhoz 30 kilométer hosszú földsávot változtattak pusztasággá. A folyó és annak partja a kor- mánycsapatok szerint fontos utánpótlási vonalat és rejtekhelyét jelentett a Vietkongot ellátó raktárak számára. Az állatokat és a növényzetet szinte teljesen megsemmisítették. A lakosság háziállatait le- öldösték és a megölt jószágot vagy otthagyták, vagy az elvonuló kormány csapatok magukkal vitték. A kiürített falvakat helikopterek 3000 amerikai rakétával bombázták. A falu 700 lakosát, asszonyokat, gyermekeket és öregembereket házaikból kizavarták. A fegyverfogható férfiak a kormánycsapatok elől a dzsungelbe menekültek”. (Süddeutsche Zeitung 1964. július 8.) A „New York Times” 1965. május 4. száma írja, hogy az amerikai hadügyminisztérium a vietnami háborút megfelelő »hadilaboratóriumnak« tekinti: „Valóságos harcokban alkalmazzák ott a különböző taktikákat, képezik ki a katonákat, próbálják ki a fegyvereket, s ebben egyformán érdekelt a tengeri-, a légi- és a szárazföldi haderő”. A lokális háború tehát, amelyre még Kennedy alatt intenzíven felkészítették az amerikai hadsereget, egyre elkeseredettebben dúl Vietnamban. Az amerikai bombák, a napalm, a gáz, a kémiai harcieszközök megsemmisíthették ugyan a termést, pusztíthatják a földet és az embert, számúiéra a helyzet egyre romlik Vietnamban. S ez a józan ésszel ellentétben, nem a hadicselekmények csökkentésére, a tárgyalásos kiút keresésére, hanem ellenkezőleg, a háborúnak még nagyobbmértékű kiterjesztésére, az agresszió fokozására indítja Amerikában a háború híveit, nem utolsósorban magát Johnson elnököt. (Folytatjuk) Gádor András APPEL FŐTITKÁR DfSZ- DOKTORÁTUSA A Lutheránus Világszövetség új főtitkárának, dr. André Appel-nek a teológia tiszteletbeli doktora címet adományozta a northfieldi Szent- Olof-College Minnesota (USA) ahol dr. Appél 1946—1948-ig professzor volt. A WITTENBERGI LELKÉSZ- SZEMINÄRIUM Március 6-án ünnepelte fennállásának 150. éves jubileumát a Wittenbergi Lelkészszeminárium. Jelen volt az ■ ünnepségen Simojoki finn érsek, a Lutheránus Világszövetség első alelnöke és Michalko pozsonyi evangélikus teológiai professzor is. AUGUST BACH VARATLAtf HALÄLA A Német Demokratikus Köztársaság Keresztyén Demokrata Egységpártjának az elnöke, August Bach, f. évi március 23-án váratlanul elhunyt. D. Dr. Vető Lajos püspök egyházunk nevében részvéttávira- tot küldött a párt főtitkárának» Gerald Göttingnek. *
