Evangélikus Élet, 1966 (31. évfolyam, 1-52. szám)
1966-04-17 / 16. szám
KP. BERM. BP. 72. ORSZÁGOS E V A N G É L I K U S HETILAP XXXI. évfolyam, 16. szám 1966. április 17. Ära: 1,40 forint Békesség nektek! f?z a húsvét utáni hang: „békesség nektek!” Így köszöntött Jézus tanítványaira, amikor feltámadása után megjelent előttük. Az evangélisták versengenek abban, hegy melyikük tudja életesebben leírni azt a döbbenetét, félelmet, zavart, tanácstalanságot, tamási kételyt, emmausi szomorúságot, az asszonyok húsvéti hírével szemben kelt tanítványt hitetlenkedést, ami elfogta azokat, akik hallották a megdöbbentő húsvéti hírt, de azokat is, akik szembe találkoztak a feltámadott Mesterrel. Az emberi érzések e gomolygó zűrzavarában, az események különös pergésében, s az azokhoz való legkülönbözőbb emberi hozzáállások között egyetlen biztos, határozott, megismétlődő hang ez a két szó: békesség nektek! Ezen a két szón történelem indul el: az egyház történelme. De egyre erősebben tudjuk, hogy a világ történelme is ezen a két szón áll, vagy bukik. C bár reá épül s belőle nő ki Isten népének, az egyház szol- gálatának útja, a legtöbbször hol idegenül cseng, hol sablonosa n, megszokottan. A talaj pedig, amire hull e két szó, mindig a döbbent zavarok, az összekuszáltság világa, akár a történelemben, akár az emberi szívben. Ki tudná az evangéliumok színes leírásai nyomán lélekelemezni azoknak érzéseit, belső világát és döntéseit, akik először hallották tőle e szavakat? Csak az eredményt tudjuk: megindult valami új s a kételyekkel telt Tamás felsóhajt: én Uram és én Istenem! — a hűtlen Péter pedig a Genezáret partján újra megéli az első szeretet lüktetését: te tudod, Uram, hogy szeretlek! Vajon idegenül, vagy sablonosán csengett-e, amikor az inkvizíció idején szólták s kinek-kinek hogyan illettek e szavak: inkvizítoroknak és áldozatoknak? Hogyan mondhatták Giordano Bruno, Savonarola, Kepler és Húsz János, s hogyan a padokhoz láncolt gályarabok? S nem ezzel köszöntöttek-e a kor szokása szerint Zsigmond császár, a pápa, vagy Karaffa? Mégis azt hiszem Dosztojevszkijnek van igaza, amikor a Nagy Inkvizítor-ban ismét Jézussal mondatja el. 'T'a.llózom e húsvét utáni hang nyomában s keresem a világ- ■L ban tüzek, dörrenések, fegyverek, vér és arany, érdekek és célok útján. Vietnam és Afrika, Közel-Kelet és Dél-Amerika, diplomáciai csaták, gazdasági érdekek, társadalmi távolságok és faji ellentétek. Micsoda emberi erőfeszítés, jóakaratú milliók egyre hangosabb és nyomosabb szándéka forr e szóhoz: béke! Politikai formulázások és mérhetetlen áldozatok fűződnek hozzá. Oda nézek, ahol évekkel ezelőtt Collins kanonok húsvéti szertartás helyett egy menet élére állt — s hogy támadták a „szolgálatát nem teljesítő” papot! — ami azóta hús- vétről húsvétra egyre hosszabban és egyre több helyen kígyózik. Azt hiszem ezt a két szót hallotta, s azért indult. Külföldön szétszóródott magyarokra gondolok, akiknek szívében fáj a haza s néznek azokra a kevesekre, akik szavakban és indulatokban tusáznak. Bár ne távolodna idegenné s ne kopna megszokottá szívükben a két húsvét utáni szó: békesség nektek! Gyermekeink állanak az oltár előtt fehérben és feketében. A legtöbb gyülekezetünkben s világszerte ezen a vasárnapon konfirmálnak. Krisztusban, hitben erősödött fiatal szemek csillognak új fénnyel. Ki az a szülők között, akinek szívében ne lenne zavar és félelem, kétely és bizonytalanság: vajon át tudtam-e adni valamit abból, ami a hitem, látásom, vágyam és örökségem? S ki az e konfirmandusok között, aki gyengeség érzete nélkül vall a megismert hitről? öreá nézzetek, aki zavartság, tamási kétely, emmausi szomorúság, tanít- ványi félelem zűrzavarában a biztos, határozott, megismétlődő szavakat mondja: békesség nektek! Népek egymás mellett: békesség nektek! Szétszóródtak a világban s az egyházban: békesség nek'tek! Jóakarat elszántjai és hajótöröttéi, megfáradtak, magánosok: békesség nektek! Akik falakat láttok és szakadékokat, de hisztek az erőben: békesség nektek! Akikben duzzad az erő s látjátok a rügyfakadást: békesség nektek! Mert tavasz van, és húsvét után. Koren Emil HITÜNK FORRÁSA Különös körforgásban van húsvét és a keresztyén hit A keresztyén hit alapja húsvét. Jézus élete a feltámadása nélkül simán belehelyezhető emberi keretbe. Tanításának, csodatételeinek és kereszthalálának természetes magyarázatát lehet adni. Húsvét nélkül is kerek az életműve, de nem több egy korabeli jelentős zsidó tanítóénál, bármennyire egyedülálló jelenség ő az akkori Izraelben. Mássá az életét, személyét, munkáját a „de” teszi, amely halálának hírét az őskeresztyén tudósításokban így folytatja: De harmadnapon feltámadt! Mégpedig nem földi élete meghosszabbítására támadt fel. Tetszhalálról nem is lehetne szó olyan rettenetesen kegyetlen halálnem alapján, amely osztályrészéül jutott. Minden húsvéti híradás egyöntetűen arról szól, hogy feltámadása után nem volt kötve térhez és időhöz. Nem folytatta az életét a földön, hanem az örökkévalóság titokzatosságából egy-egy órára kilépett tanítványai elé. Húsvét utáni megjelenései feszítik szét személyének és életének emberi megítélését. Feltámadása alapján lehet csak hinnünk istenségét. Húsvét adja meg halálának bűntörlő, kárhozatot üdvösségre változtató, halált győző jelentőségét és hitelét. Máskülönben lehetne halála szeretetének, önfeláldozásának és tanítása megpecsételésének kifejezése, de emberi halál maradna csupán. Nem lehetne hinni nagyobb, mélyebb, Isten és ember között döntő változást létrehozó hatását. Jézus feltámadása nem sorolható be életének többi csodás vonása közé. „Szeplőtelen fogantatása”, kenyércsodája vagy pokolra szállása nem olyan lényeges elemei a keresztyén hitnek, hogy azok nélkül összedőlne a Jézus Krisztusról szóló evangélium. Az Űjszövetség sem helyez ilyen, nagy hangsúlyt rájuk. De ha a feltámadásáról hangzó bizonyságtételt kihúznánk a Szentírásból, a keresztyén hit összeomlásához vezetne. A keresztyén hit nélkülözhetetlen alapja húsvét. Viszont — és ezért van körforgásban húsvét és a keresztyén hit — magát Jézus feltámadását is csak hittel lehet megragadni Igaz, húsvéti hitünk nem levegőben lóg. Nem későbbi elBékekonferencia a vietnami békéért Washingtonban mintegy 500 protestáns és római katolikus keresztyén és zsidó küldöttek békekonferenciát tartottak. A Johnson elnökhöz intézett iratukban követelik a fegyverszünet megtartását Vietnamban nagypéntek ünnepéin, azaz. április 8-án. Ezen kívül követelte a konferencia az amerikai bombatámadások azonnali beszüntetését Vietnam egész területén, Kína jogainak helyre- állítását az ENSZ-bert és fölhatalmazták a konferencia elnökeit, hogy hívjanak össze a jövő esztendőre egy világkonferenciát, amelyen részt vennének a - nemkeresztyén vallások képviselői is. képzelésekre támaszkodik. Történeti dokumentuma van. Amikor Pál apostol az I. Ko- rintusi Levelet írja, csak kb. 25 év választja el Jézus halálától. Élnek még Krisztus feltámadásának szemtanúi. A levélben felsorolt, életben lévő tanúk azonnal megcáfolhatták volna ezt a közlést. Pál maga is többet személyesen ismert közülük. Nem távoli, bizonytalan ködbe vész a húsvéti emlékezés, hanem korabeli személyes vallomásokra megy visz- sza. A húsvéti tudósítások legrégibb, eredeti magja a feltámadt Jézus megjelenéseiről adott beszámolók. Feltámadásának mikéntjéről nincs szó a húsvéti emlékezésekben. A kő elhengerítése, angyal megjelenése, a sír üres volta lehetnek későbbi színezések, vagy kezdettől fogva érthetetlen rejtélyek, de nem tartoznak a lényeghez. Húsvét igaz történése azokban a híradásokban lüktet, amelyek elmondják, hogy Jézus halála után megjelent hol itt, hol amott a tanítványainak. Húsvét tulajdonképpeni tartalma: nagypéntek után az élő Jézussal való találkozások. A Feltámadott megjelenései nem voltak elválaszthatók a hittől. Semleges, tárgyilagos emberek nem tapasztalták. De ez nem vonatja kétségbe valóságát. A feltámadott, élő Jézus Krisztus nem a látható világ tartozéka, megtapasztalásához tehát nem volt elegendő szem, fül, tapintás. Az örökkévalóság világának, Istennek egyedül a hit a felfogó szerve. A Feltámadott látása mindig hitben történt. Ez nem jelenti, hogy a húsvéti találkozást megelőzte a hit a tanítványok részéről. Éppen ellenkezőleg: nem számoltak feltámadásáKafolikus nemzetközi békekoníerencia Berlinben Európa katolikus keresztyénéi második békekonferenciájukat tartották meg Berlinben március 22-től 25-ig. A Német Demokratikus Köztársaság fővárosában megtartott konferencián 200 katolikus keresztyén vett részt Európa sok országából és köztük elég sok katolikus lelkész is. A konferencia végén nyilvánosságra hozott „Berlini Üzenet” egész sor elemi követelést tartalmaz a nukleáris fegyve- sek elterjedésére, az atommentes övezetek létesítésére vonatkozólag Európában. Követeli a jelenlegi európai stá- tusquo, elsősorban az Odera— Neisse-határ elismerését, az összes békeerők, békeszervezetek együttműködését tekintet nélkül a politikai, vallásos és világnézeti különbözőségekre és Európa katolikusainak szolidaritását a szenvedő és szabadságáért harcoló vietnami néppel. „Ünnepélyesen kijelentjük: Európának a béke kontinensévé kell válnia!” — hangsúlyozza az Üzenet. val. De megjelenésekor ébredt bennük a hit, mint Mária Magdolnában; néha éppen kételyeik vagy tagadásuk vált hitté, mint Tamás vagy Pál esetében. így vagy amúgy, de mindenképpen kísérte a hit az élő Jézussal találkozást. Olyan beszámolónk nincs húsvétról és nem is lehetséges, amikor valaki Jézus iránt közönyös marad és mégis bizonyossága van a Feltámadott valóságáról. Hit nélkül húsvétot nem lehet elfogadni. Húsvét hitünk alapja, de húsvétot a hit ragadja meg —, a kör ezzel bezárul? IMÁDKOZZUNK Örökkévaló Istenünk! Áldunk és magasztalunk kegyelmc- dért. Húsvét evangéliuma még ott cseng a szívünkben. A feltámadott Krisztus diadala új reménységgel tölti el szívünket. Köszönjük Istenünk, hogy Jézus Krisztusban közöttünk vagy. Megismerhetünk szeretetedben, kegyelmedben, amelyet naponként kiöntesz ránk. Add Urunk, hogy minden kételkedés nélkül Tamással együtt mi is le tudjunk borulni előtted és hittel tudjuk vallani: Én Uram és én Istenem! Add, hogy hitünk erejével tudjunk egymás erősítésére bizonyságot tenni az élő Urunkról és megújult életünkkel tudjuk embertársaink között megbizonyítani szeretetedet. Alázatos szívvel könyörgünk ezen a vasárnapon Hozzád gyermekeinkért, akik ott térdelnek az oltárok előtt, hogy áldást kapjanak tőled Atyánk és Krisztus teste és vére által bűnbocsánatban részesüljenek. Istenünk, kérünk áldd meg őket a te Lelkeddel. Add, hogy érezzék a feléjük lehajtó kegyelmedet. Adj nekik élő hitet, hogy kegyelmedet meg ne vessék és örömmel éljenek néped közösségében. Nevelj belőlük igaz embereket, akik megismerik minden kötelességüket és híven teljesítik azokat. Légy oltalmazójuk és hűséges pásztoruk Megváltó Urunk, hogy el ne vesszenek, hanem akaratod szerint elnyerjék az örök élet koronáját. Oltalmadba és szeretetedbe ajánljuk egyházunkat és mindnyájunk életét. Urunk, tégy bennünket egymás testvéreivé, hogy szeretetben élhessünk és egy szívvel szolgálhassunk Téged. Áldd meg hazánkat és annak vezetőit. Adj jó időjárást, hogy a mindennapi kenyerünk megteremhessen. Áldd meg a termelő munkát és őrizd a dolgozók egészségét. Istenünk, a feltámadott élő Krisztusért kérünk, hallgass meg minket, Ámen. Igen, de ebben a körforgásban titokzatos áram kering. A Szentlélek. Az élő Jézusról szóló bizonyságtétel támasztja a feltámadott Krisztusba vetett hitet. Húsvét maga lesz hitünk forrása. Keresztyén hit kizárólag húsvétból fakad. Nem azt jelenti ez, hogy mindegyikünk nyomon tudja kísérni hitének születését és megállapíthatná: húsvéti igéhez vagy húsvéti prédikációhoz fűződik hite. De bárhonnan indult is a hite, akármilyen bibliai ige volt a kiindulópontja, vagy az egyház levegőjében lassú éréssel támadt, mégis, mindenképpen húsvét szülte. Mert aki Jézus Krisztusban hisz, a feltámadott, élő Űrban hisz —, máskülönben hite széthull, alaptalan és értelmetlen. Hiszen a kör így is bezárulhat: „Ha pedig Krisztus nem támadt fel, hiábavaló a ti hitetek: még mindig bűneitekben vagytok; sőt, akkor azok is elvesztek, akik Krisztusban aludtak el”, Veöreös Imre Isten előtt — emberek között A Húsvét utáni első vasárnapot az egyházi hagyomány Fehér vasárnapnak nevezi. Nevét részben egyházi hagyományból, részben egy bibliai igéből kapta. Az egyházi hagyomány az első keresztyénektől maradt ránk. Az volt a szokás abban az időben, hogy a húsvétkor megkereszteltek a következő vasárnapon fehér ruhában jelentek meg. A bibliai hely, amely a mai vasárnap jellegét meghatározza a Jelenések könyvének 7. fejezet 9. versében találjuk meg. E vers szerint az üdvözültek fehér ruhában jelennek meg Isten gyülekezetében. Evek óta gyülekezeteinkben ezen a vasárnapon tartjuk meg a konfirmációi istentiszteletet. Ezen a vasárnapon lépnek fiaink és leányaink először az Úr oltárához, hogy Isten és a gyülekezet színe előtt vallást tegyenek hitükről. Elmondják a Hitvallást. Felcsendül ajkukról a szó: Hiszek egy Istenben... Ha a vasárnap jellegére és a gyülekezeteink mai ünnepére irányítjuk figyelmünket, akkor három gondolat melegíti át szívünket. Isten színe előtt állnak konfirmandusaink! Amikor a Hitvallást mondják, amikor az Ür oltára elé térdelnek, és először veszik magukhoz Krisztus testét és vérét az úrvacsorában, Isten színe előtt állnak. Nem valamiféle ünnepi aktus mindez, ami hozzátartozik az életünkhöz, hanem annak a megerősítése, hogy elfogadjuk magunk felett Urnák és Megváltónak Istent és Egyszülöttjét: Jézus Krisztust. De azt sem volna szabad elfelejteniük fiataljainknak, hogy nemcsak most állnak az ünnepi virágdíszbe öltözött oltárnál Isten előtt, hanem életük minden perce Isten „nyilvánossága” előtt játszódik le, aki örömmel nézi gyermekei boldogságát és tiszta örömét, de aki megítéli a bűnt és a hiábavaló életet. A gyülekezet színe előtt állnak konfirmandusaink! Szülők és keresztszülők örvendező tekintete simogatja körül az oltár előtt térdeplő gyermekeinket. örömünket és boldogságunkat azonban szőjje át és tegye még erősebbé a felelősség, amelyet ezek iránt a gyermekek iránt kell, hogy érezzünk. Testi és lelki épülésük és fejlődésük a mi kezünkben van. Hogy tisztán és felkészülten léphessenek majd a felnőttek világába, azért mi is felelősek vagyunk. Egymás mellett állnak konfirmandusaink! Együtt térdelnek az oltárhoz és együtt mondják: Hiszek a Szent- lélekben... Ha útjaik az oltártól elmenve el is válnak, de az a tudat, hogy ők a jövő várományosai, kösse őket össze. „Fehér” vasárnap: foglaljuk imáinkba azokat a fiatalokat, akik ma vesznek először úrvacsorát és mondják el együtt fiatal szívük bizonyságtételét: Hiszek a Jézus Krisztusban... Isten kegyelme legyen velük mai ünnepükön és minden hétköznapon, fiatalságukban és egész életükben. —r—n.
