Evangélikus Élet, 1966 (31. évfolyam, 1-52. szám)

1966-03-27 / 13. szám

Jézus a mi főpapunk! Zsid. 9, 11—15 Különböző gyülekezetekből, ha úgy alkalomadtán össze­találkoznak, gyülekezeti tagok, beszédükben hamarosan sort kerítenek arra, hogy papjukról szót ejtsenek. Elmondják mi mindent csinál lelkipásztoruk, hogy papi szolgálatát hűséggel elvégezhesse. Ilyenkor a másik oldalról nem marad el az el­ismerő szó: Rendes papotok van! Az egyházi esztendő menetében, valahányszor Isten igéje hangzik, az mindig Isten beszédeként hangzik hozzánk embe­rekhez. Isten szól és mi hallgatók arra a magunk módján fele­lünk. Isten a mai vasárnapon sort kerített arra, hogy igéjében a mi főpapunkról szóljon. Ez a főpap nem más, mint az Űr Jé­zus Krisztus. Mit tudunk meg erről a mi főpapunkról? 1. Örök váltságot szerzett. Izrael népénél a főpap köteles­sége volt, hogy a haragvó Isteht valamilyen úton-módon bé- kítse meg. Adjon valamit az Istennek, hogy múljék el haragja. Ilyenkor hozott áldozatot önmagáért és a népért a főpap. Ezt az áldozatot meg kellett ismételni. Újból és újból kellett on­tani a bakok és tulkok vérét. Nekik ilyen főpapjuk volt. A mi főpapunk Krisztus, aki saját vérét adta, hogy megbékítse vele az Istent. Ezt nem kell megismételni, mert ez tökéletes áldozat. Ez a főpapi vér elég nagy ár bűneinkért. 2. Megtisztítja a lelkiismeretet a holt cselekedetektől. Jé­zus főpapi szolgálatának nem lehetünk pusztán szemlélői, mert nekünk 'olyan főpapunk van, aki felénk fordul, velünk akar valami jót cselekedni és pedig meg akar bennünket tisztítani. Azért halt meg, hogy megváltson, de azért is, hogy „tisztítson önmagának kiváltképpen való népet, jó cselekedetekre igye- kezőt” (Tit. 2,14). 3. Közbenjár érettünk. Ez a munkája örök főpapunknak állandó és folytonos, talán éppen ezért ezt a munkáját tudja emberi értelmünk a legkönnyebben felfogni. Közbenjár Isten­nél, hogy bennünket csetlő-lbotló bűneinkbe visszaeső bűnösö­ket fogadja irgalmába. Az Atya ezt meg is teszi, csak azt ne felejtsük , hogy nem miattunk, hanem miatta és érette. „Egy az Isten, egy a közbenjáró is Isten és ember között, az ember Krisztus Jézus, aki önmagát adta váltságul mindenekért.” (1. Tim. 2,5.) Isten beszédére hallgatva, hálaadással mondhatjuk: Bizony rendes főpapunk van! Koppány János ISTENTISZTELETI REND HÍREK HÉTRŐL—HÉTRE Barabbás Máté 27. 15—26 Igénk világosan elmondja, hogy a főpapok irigységből ad­ták Jézust a helytartó kezébe. A hatalmukat féltették attól a Messiástól, akit egyébként zavargónak tartottak. Az irigység in­dította a zsidóság vezetőit arra, hogy rábeszéljék a népet, hogy Barabbást válassza. Közben Pilátusnak még arra is volt gondja, hogy Jézust királynak öltöztessék fel. Bíborpalástot adtak rá, töviskoronát tettek a fejére. Az előírásos szilfavesszőkkel, meg csonttal és ólommagokkal tűzdelt bőrszíjakkal verték. Amolyan maskara királyt csináltak belőle, amilyent Rómában választottak ja­nuár első napjaiban. Pilátus azt gondolta, hogy a tömeg megelégszik azzal, ha Jézust ilyen nevetséges és szánalmas állapotban látja. De nem, Pilátus kérdésére: a kettő közül melyiket akarjátok, zúgott a kiáltás: Barabbást! Pilátus folytatta: Mit cselekedjem hát Jé­zussal: „Mindnyájan mondának: Feszíttessék meg!” A csőcselék hangja szinte a palota falait repesztette szét: Jézust azonnal meg kell feszíteni! Senki sem akadt, aki egyetlen védő szót mondott volna mellette! Majd Pilátus megmosta kezét annak jeléül, hogy ő ment ennek a szánalmas embernek vérétől. Fülöp Dezső NAPRÖL-NAPRA , HÉTFŐ: JEREMIAS 10,23 — I. KORINTHUS 15,10. — Jé­zus szerepe, hogy itt a földön Isten küldetésében járt, menny- bemenetele óta pedig Isten előtt közbenjáró Főpapunk. Zsidók 7,23—27 — János 17,6—13. KEDD: ZSOLT 20,8 — I. JÁNOS 5,5. — Urunk nem akar kivenni a világból, hanem igéjével, igazságával meg akar őrizni a bűneinktől. János 7,1—13 — János 17,14—19. SZERDA: ÉZSAIAS 6,8 — JÄNOS 20,21. — A szeretet pa­rancsolata Jézus előtt is megvolt, de Ö saját életpéldájával mutatta meg, hogyan kell azt betölteni. János 13,31—35 — Já­nos 17,1-*—19. CSÜTÖRTÖK: JEREMIAS 21,14 — GALATA 6,7. — A passió története, Jézus szenvedésútja mutatja, milyen enge­delmesen járta végig Urunk Isten akarata teljesítésének útját. Zsidók 10, 1—10 — János 18,1—11. PÉNTEK: ZSOLT 107, 23, 24, 31 — I. TESSZALONIKA 5,18. — Jézusnak nemcsak csodáiéi voltak a zsidók között, hanem akadt bőven irigye és rosszakarója is. János 11,47—55 — János 18,12—17. SZOMBAT: ZSOLT 116,9 — I. JÄNOS 2,25. — Az „egy­házi” és „világi” bíróság Jézus személyének titkát kutatja. Is­ten Fia vagy-e, király vagy-e csakugyan? Az Emberfia és Is­tenfia titka megnyílik a hivő szívek előtt. 2. Mózes 32,30—34 — János 18,28—40. i. H. B. LUTHERANIA 1966. április 3-án, virág­Budapesten, 1966. március 27-én Deák tér de. 9. (úrv.) Hafen- Scher Károly de. 11. (úrv.) dr. Ké­kén András du. 6. Trajtler Gá­bor Fasor de. fél 10. Szirmai Zol­tán de. 11. (úrv.) Szirmai Zoltán du. 6. Koren Emil Dózsa György út de. fél 10. Koren Emil Üllői út 24. de. fél 11. Karácsony Sándor u. de. 9. Rákóczi út 57/b. de. 10. (szlovák) de. 12. (magyar) Thaly Kálmán u. de. 10. Bándi Sándor de. 11. dr. Rédey Pál du. 6. Bán­di Sándor Kőbánya de. 10. Veö- reös Imre Utász u. de. 9. Vajda ■Péter u. de. fél 12. Veöreös Imre Rákosfalva de. 8. Boros Károly Gyarmat u. de. fél 10. Baranyai Tamás Zugló de. 11. (úrv.) Bara­nyai Tamás Fóti út de. 11. Soly­már Péter Váci üt de. 8. Solymár Péter Frangepán u. de. fél 10. Solymár Péter Újpest de. 10. Ko­sa László du. 5. Szeretetvendég- ség Pesterzsébet de. 10. Virágh Gyula Soroksár-újtelep de. fél 9. Virágh Gyula Pestlőrinc de. 11. Pestújhely de. 10. Kürtösi Kál­mán Rákospalota MÁV telep de. 8. Rákospalota nagytemplom de. 10. Rákospalota kistemplom du. 3. Rákosszentmihály de. fél 11. Kar­ner Ágoston Sashalom de. 9. Kar­ner Ágoston Rákoscsaba de. 9. Békés József Rákoshegy de. 9. Rákosliget de.'' 10. Rákoskeresztúr de. fél 11. du. 3. Bécsikapu tér de. 9. Várady La­jos de. 11. Dr. Vető Lajos este 7. Schreiner Vilmos Torockó tér de. fél 9. Schreiner Vilmos Óbuda de. 9. Fülöp Dezső de. 10. (úrv.) Fü­löp Dezső XII. Tarcsay Vilmos u. de. 9. Csengődy László de. 11. Csengődy László este fél 7. Csen­gődy László Pesthidegkút de. fél 11. Muncz Frigyes Budakeszi de. 8. Ruttkay Elemér Kelenföld de. 8. (úrv.) dr. Rezessy Zoltán de. 11. (úrv.) dr. Rezessy Zoltán du. 6. Kőszeghy Tamás Németvölgyi út de 9. Kőszeghy Tamás Kelcn- völgy de. 9. Visontai Róbert Bu­dafok de. 11. Visontai Róbert Nagytétény de. 8. Csillaghegy de. fél 10. Csepel de. 11. — Böjt 5. (Judica) vasár­napján az oltárterítő színe: lila. A vasárnap délelőtti is­tentisztelet oltári igéje: Jn 8, 46—59; az igehirdetés alapigé­je: Zsid 9, 11—15; a délutáni istentisztelet alapigéje: Mt 27, 15-26. GYÖMRŐ. A gyülekezet március 27-i délután 3 órakor kezdődő istentiszteletén D. KALDY ZOLTÁN, a Déli Egyházkerület püspöke fel­szenteli az aszódi gyülekezet által adományozott harangot, a Garamszegi Sándor által ajándékozott és készített új oltárt és a Paulinyi Gyula gondnok által készített keresz­telő kutat. — NAGYSZOKOLY. Már­cius 13-án Krähling Dániel esperes a délelőtti istentiszte­let keretében iktatta be hiva­talába a gyülekezet egyhangú­lag meghívott új lelkészét, Ba­logh Istvánt. Ugyancsak ez al­kalommal iktatta be Csönge György felügyelőt és Ócsai Imre presbitert. — JUBILEUM. A Beleden élő Berecz Gábor nyugalma­zott evangélikus lelkész, volt nemeskéri lelkész, március 15- én töltötte be 89. életévét. Eb­ből az alkalomból sokan ke­resték fel jókívánságaikkal. — HÁZASSÁG, Schád Pi­roska és dr. Lángfy György március 19-én Siófokon tartot­ták esküvőjüket. Az esketósd szertartást Schád Ottó siófoki lelkész, a menyasszony édes­apja végezte. — MINDENFAJTA toronyórák generáljavítását garanciával válla­lom az ország bármely területén. Biró György lakatos mester, Orosháza, II., Dózsa György u. 12. EVANGÉLIKUS ÉLET A Magyarországi Evangélikus Egyetemes Egyház Sajtóosztályának lapja Szerkeszti a Szerkesztőbizottság Főszerkesztő: D. dr. Vető Lajos Felelős szerkesztő és kiadó: Gádor András Szerkesztőségi telefon: 342—423 Szerkesztőség: Bp. VIII., Üllői út 2» Kiadóhivatal és Sajtóosztály: Budapest, VIII. Puskin u. 12. Telefon 142—074 Csekkszámlaszám: 20412—vm. Előfizetési ára egy évre: 60,— Ft Árusítja a Magyar Posta INDEX 25 211 66.00861/2 — Zrínyi Nyomda, Bpest Fv.: Bolgár L — EVANGÉLIKUS ISTEN- TISZTELET A RÁDIÓBAN: Aprilis 3-án, virágvasárnap reggel fél 8 órakor evangéli­kus vallásos félórát közvetít a Petőfi Rádió. Igét hirdet: D. KALDY ZOLTÁN püspök. — Dr. Berky Feriz, a Magyar- országi Pravoszláv Egyház ad­minisztrátora, előadásokat tar­tott az Evangélikus Teológiai Akadémia II. és III. éves hall­gatóinak „Crysostomus keleti egyházatya szociális tanításai” címen. — CSEPEL. A gyülekezet első idei szeretetvendégségén, febr. 27-én, dr. Rédey Pál teol. int. tanár, ferencvárosi lelkész tar­tott előadást az ellenreformá­ció nemzetközi és társadalmi hátteréről. A szeretetvendégség kiegészítő programját is a fe­rencvárosi gyülekezet tagjai adták. A csepeli protestánsok ez évi ökumenikus szeretetvendégsé­gén, amelyet a királyerdei re­formátus imaházban (XXI. Martinász u. 11.) tartanak márc. 27-én, vasárnap, Veö­reös Imre kőbányai lelkész tart előadást „A II. vatikáni zsinat protestáns szemmel” cí­men. — GYOMA. Március 6-án böjti szeretetvendégség kereté­ben Kun-Kaiser József Mező- berény I. kerületi lelkész tar­tott előadást ezen a címen: „Mit ad Isten az embernek?” — SZARVAS-ÓTEMPLOM. Március 20-án a gyülekezet szeretetvendégségén Táborsz- ky László kondorosi lelkész tartott előadást „A keresztyén ember és a böjt” címen. — KÉTY. Március 20-án Pálfy Mihály sárszentmiklósi lelkész végzett szolgálatot a gyülekezetben. Igehirdetést végzett nemcsak Kétyen, ha­nem a társgyülekezetben Fel- sőnánán és a leánygyülekezet­ben Zombán. — KECSKEMÉT. Március 13-án szórványnap volt a gyü­lekezetben, amelyen részt vet­tek a kecskeméti anyakerület­hez tartozó nagy kiterjedésű szórványban élő hívek is. A szolgálatot Jakus Imre tabi lelkész végezte. — DUNAEGYHÁZA. Már­cius 13-án szeretetvendégség keretében Sárkány Tibor har- tai lelkész tartott előadást „Böjt az egyházművészetben” címen. — KILENC ÉVI franciaor­szági tartózkodás után hazaér­kezett dr. Lehel László lel­kész, akit D. dr. VETŐ LAJOS püspök március 16-i hatály- lyal diakóniai szolgálatra osz­tott be Muncz Frigyes ügyvi­vő lelkész mellé. — VALLÁSOS KÖNYVEIMET, — néhány német nyelvű — olcsón eladom. Kívánatra könyvárjegy­zéket küldök. Tavassy ny. ev. lel­kész, Miskolc, Kossuth u. 15. — BUNDÁK átszabása, Irha tisz­títás, festés Somogyi szűcsnél, Bp. V., Kossuth Lajos u. 1, az udvar­ban. vasárnap délután 6 órai istentisztelet keretében a Deák téri templomban előadja J. S. BACH: JÁNOS PASSIÓ-ját. Vezényel: Weltler Jenő. Igét hirdet: dr. Kékén András Rabul ejt a Lago Maggiore A Szent Gotthard alagútrendszer azt hiszem, egyike Európa legérdekesebb vasútvonalainak. A 430 méter magasan fekvő Vierwaldstätti tó mellől mintegy negyven kilométernyi úton emelkedik fel a nagy szentgotthárdi alagút szájáig 1060 méter magasra. Közben két olyan alagútíven fut át, amelyben dugóhúzó-vonal­ban kapaszkodik fel a hegy gyomrában, s Wassen község templomát háromszor látja az utas, mindig magasabbról, míg végül befut a 15 kilométer hosszú nagy alagútba. Utána a Lelentina völgyében négy dugóhúzó-alagúton ereszkedik le. Minél lejjebb jutunk, annál délszakibb a táj. Komor ormokon messzi századokról me­sélő komor vártemplomok stílusukban is jel­zik, hogy olasz-föld felé megyünk. Itt-ott már megjelennek az örökzöld, hosszú pálmafák, s mire kitárul a Ticino völgye, s feltűnik a cso­dás Lago Maggiore, már délen érzi magát az ember. Január van, de a tóparton pálmák, kamé- leák, magnóliák susognak, bódító tavasz-illat száll a tó felől, s a hegyoldalt tartó támfa­lakból óriási agávék hajtanak ki, csak úgy vadon. Locarno úgy húzódik fel a hegyre, mint Pécs a Misinára. A felső szélén, Montiban áll a Casa Locarno. 33 különböző nemzetiségű és vallású lelkészt üdültet itt a számtalan svájci egyházi szervezet egyike, a HEKS (Hilfswerk der evang. Kirchen der Schweiz). Most, té­len csak tizenöten vagyunk: angolok, csehek, dánok, franciák lengyelek, németek, osztrákok, magyarok. A konyhán bájos norvég, finn, dán és holland lányok segédkeznek. Alattunk a város. Köré bújnak a környező falvak, s már-már nem látni, hol választód­nak el: Orselina, Muralto, Minusio, s amott, a félsziget másik oldalán a bűbájos tóparti városka: Ascona. Hegyre kanyargó, karszéles­ségű utcák és széles villasorok váltakoznak. A múzeummá lett ősi vár a tó felé őrködik idők és szelek fölött. Meg kell szokni, hogy itt alattunk a Ma­donna del Sasso kolostor-tornya harangjáték­kal jelzi az időt. A harangok szava itt úgy hozzá tartozik az élethez, mint az autótülök, a madárdal, a szélzúgás, vagy az emberi szó. Külön hang számunkra ebben a harangkongó világban a kis református templom torony­falán csilingelő, istentiszteletre hívó hang. (Múltheti számunkban a kis templomkép nem a hohfluhi, hanem a Locarno-Monti reformá­tus templomát mutatja.) Lent messze kanyarog a tó, — az ott már Olaszország — s emitt jobbra a Gridone vi­gyáz a tájra 2187 m-es, havas ormával. Az alkony leszáll, kigyúl a tengernyi apró kis fény, s az ember szívében rigmusok zsonga- nak: Tavaszi szellő simogat arcon, Opálos fénnyel terjed az alkony Pálmák zizegő lombjai súgnak Ködös álmai vannak a tónak Messze villognak apró kis fények Csendesen úszik az esti ének Harangszó kondul — s nem tudom, jó-e, Hogy rabul ejt a Lago Maggiore. Casa Locarno Bizony rabul ejt. Nem lehet alkonyaikor ki nem állni a balkonra, hogy időtlenül el­nézze az ember ezt a képet. Hát még ha fel­megy a tetőre! Eddig, a Casa-ig, sikló hoz fel. Innen a zártfiilkéjű függővasút emel a Car- dadára, onnan nyitott lanofka a Cimettára. Lent, a tóparton virítanak a kaméleák, dúsan bontják több színű, bazsarózsányi virágjukat. Feljebb, lombvesztő erdőkön emelkedünk egy­re magasabbra. Az avar rőtveres színében vész el a napfény. Itt fent a hó világa hódít, sízők suhannak, lent messze kígyózik a va- rázsos tó, s körös-körül a cukorsüveg-ormok olyan panorámája tárul, hogy beleszédül az ember. Amott tündöklik a legmagasabb svájci hegy, a Monte Rosa, a 4634 m-es Dufourspit- zével. Harminc perc alatt négy évszakot fu­tottunk át a tavaszból a télbe. Lent már a telet búcsúztatják. Január 31-én éktelen zenebonára riadunk. Gyerekek zör­getnek be a házakba, kolompolnak, fedőket vernek össze, zsibonganak: „űzik a telet” régi népszokás korcs utórezgésekéilt. Narancsot, banánt kapnak a háziaktól ajándékba. A Casa-ban nemzetközi barátkozás folyik. Esszük a sajátos sajtos svájci ételeket, már- togatjuk a kenyérdarabkákat az asztal köze­pén spirituszlángon rotyogó ételbe, a sajttal- borral főzött „fondue”-be, s közben világok jönnek egymáshoz közelebb. Egy szelíd,., idős francia hölgy beszél az afrikai misszióról, ahol hosszú évek óta dolgozik. A fiatal német kór­házlelkész szól annak a világnak lelkigondo­zásáról, ahol az orvosok kissé szkeptikusan nyilatkoznak a betegség tűrhető elnyújtásá- ról, gyógyítás helyett. A dán egy hivatali mun­kával leterhelt lelkészkedés problémáit fej­tegeti s a cseh kolléga a csehtestvér egyház életéről mond érdekes dolgokat, amikor ne­héz történelmi szakaszban a lutheránus lel­készek szolgálata mentette meg őket a jövő­nek. Ortodoxok, reformátusok, baptisták, cseh- testvérek és lutheránusok vagyunk együtt köl­csönös szeretetben s ebben a kicsi közösségben jó megélni az egymás megbecsülésének öku­menikus csodáját. És jó ugyanezt érezni magunk iránt is. Elő­adássá nyúlik az az esti beszélgetés, amelynek keretében magyar egyházi és társadalmi éle­tünkre vonatkozó kérdésekre kell felelnem, s régen volt olyan kedves élményem, mint eb­ben a kis tizenötös világban, ahol nyolc nem­zet előítéletektől mentes fiai előtt szólhattam hazai egyházi életünkről. Nem nevek és irány­zatok érdekelték őket, hanem tények és szá­mok, való egyházi életünk keretei és tartal­ma, társadalmi összefüggései és szolgálatának gyümölcsei. S bizony komoly igazolás volt, amikor szavaimhoz Traar bécsi szuperinten­dens bólogatott, aki már látta is mindazt, amiről én szóltam. A beszélgetések tovább gyűrűztek a délutáni sétákon, lent a tóparti pálmák alatt, vagy fent a lombhullató erdő avarillatú mélyén. Odalent lélegzett a város. Fénysorok gyúltak, autók suhantak végtelen áradatban. A fénylő kirakatokon szószorosan kiömlött az áru: Lo- carnóban a legelőkelőbb üzletek is kirakják áruikat az utcára. Meg-megkondulnak a tor­nyok harangjai. Itt fent csendes zsongássá tompult a lent lüktető nemzetközi élet, s a csendben kedves szavak szálain szövődtek ösz- sze távoli országok, tegnap még idegen lel­kek, hogy megéljék az emberiség nagy össze­A Locarno-i vár tartozásának egy családi estjét. Amikor a két villanyvonat elindult velem a Centovalli mese­szép völgyén át Genf felé, már tudtam, hogy ami itt rabul ejtett, az nem is csupán a Lago Maggiore volt. Koren Emil

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents