Evangélikus Élet, 1966 (31. évfolyam, 1-52. szám)
1966-02-13 / 7. szám
Magyar lelkészek egy burgenlandi lelkésziktatáson Január 16-án ünnepélyes keretek között beiktatták Lépesfalva (Loipersbach) új evangélikus lelkészét: Schottner Gottfriedei. A burgenlandi gyülekezet erre az örömünnepére meghívta a szomszédos Sopron és Ágfalva lelkészeit is, akik közül hárman részt is vettek az ünnepi istentiszteleten és ottani szolgálatukkal ápolták a jó szomszédi kapcsolatokat az egykor hozzánk tartozott evangélikus gyülekezet és hazai egyházunk között. A magyar küldöttség meghívása és részvétele mélyreható személyi és egyháztörténeti kapcsolatokra nyúlik vissza. A beiktatott új lelkész ugyanis már a világot, és azon belül fiatal csapatával megfordult immár nemcsak Győr-Sopron megye területén, hanem Budapest környékén is. Házigazdám még most is áradozva beszél nyári tihanyi élményeiről, sőt gyermekein túl még a Nagymama is szívesen emlékezik a Balaton szépségedről. Szobáját magyaros kézimunkák, népviseletes matyó-babák és más magyar eredetű kis emlékek ékesítik. A kemény fagy fehér szárnyán leszálló burgenlandi est csendes óráin arról beszél, hogy szívügye a jószomszédi kapcsolatok kiépítése és elmélyítése népeink között. A loipersbach! evangélikus templom Sopron szülöttje, kinek igen sok rokona és még több ismerőse él még ma is a hűség városában. Űj gyülekezete pedig a 20-as évekig Ágfalva leányegyháza, úgyhogy az ünnepi istentiszteleten megjelent idősebb nemzedék Ágfalva keresztelési, konfirmációi és esketési anyakönyveiben szerepel. Küldöttségünk lépesfalvi látogatása a falu és környéke osztatlan és lelkes örömét váltotta ki. Volt tanítványok és konfirmandusok, esketések és temetések során véljünk kapcsolatba került testvérek szorongatták kezünket, idézgették a múltat és hívogattak ellenállhatatlan hívással meleg otthonukba. Látogatásunk tulajdonképpen egy korábbi, hasonló osztrák látogatás viszonzása. Az ágfalvi templom 180 éves jubileumán ugyanis Lépesfalva, az egykori leányegyház, szintén képviseltette magát népes küldöttséggel. Most az anya látogatta meg leányát, hogy láthassa, mi is lett belőle, mióta az önállóság útját járja. Nos a lánynak nem kellett szégyenkeznie, mivel immár saját temploma van és modern paplaka. Anya és lánya találkozásának minden örömét, meghitt kedvességét és áldását láthattuk január 16- án Lépesfalván. Látogatásunk szervezője és legfőbb mozgatója a község fiatal, lelkes tanító-polgármestere: Zethner Nándor, aki népi tánccsoportjával bejárta A fényes kereteik között megtartott iktatási ünnepség hatalmas tömegéből vagy 500 ember a község nagytanácstermébe szorult, ahová hangszórón közvetítették Gamauf János burgenlandi szuperintendens iktatási beszédét és Schottner Gottfried beköszöntő prédikációját. Közben a fúvós zenekar játszott és a gyülekezet énekkara két művészi számot adott elő. Ezt követően a három magyar lelkész 28 burgenlandi evangélikus lelkész sorában egy-egy igével megáldotta Lépesfalva új lelkipásztorát. Az ökumenikus gondolkodás és menetelés korában, amikor a különböző népek egyre több készséggel keresik egymás kezét, ünnepélyes, jövőbe mutató mozdulat-, ként hatott a feszülten figyelő tömegre magyar evangélikus lelkészek kézrátétele és testvéri áldása a burgenlandi Lépesfalván! Az iktatást követő közebéden Wenczl Mihály igazgató tanító meleg szavakkal köszöntötte a vendégeket, külön-kü- lön név szerint is megemlítve a magyar vendégek mindegyi-. két, kiknek jelenléte rendkívül kedves színfoltja és jelentős eseménye volt ünnepségüknek. A magyar vendégek nevében előbb Weltler Rezső esperes. D. Dr. Vető Lajos püspök nevében is köszöntötte a gyülekezetét és új lelkipásztorát, többek között rámutatván arra hogy jelenlétük a kölcsönös látogatásokkal elért és egyHollandia szigorúan református egyháza fölvételét kéri a Református Világszövetségbe Hollandia „szigorú” református irányzata, az ún. „Ge- reformeerde Kerken” nagy többségében amellett szavazott, hogy ez az egyház is kérje fölvételét a Református Világszövetségbe Ezt az egyházat 1892-ben azok a kisebb református csoportosulások alapították, amelyek 1834 és 1886 között kiváltak a Hollandiai Református Egyház testéből, mert azt liberálisnak tartották és nem értettek egyet vele az egyház és állam viszonyát illetően sem. Ennek az egyháznak eddig is jó kapcsolatai voltak a Református Világszövetséggel és ez a lépése már várható volt. A 815 000 lelket számláló egyháznak 815 gyülekezetében 1200 lelkésze van. A latin nyelv védelmében Nem minden ellenállás nélkül tudják csak a különböző katolikus nemzeti egyházak a liturgia latin nyelvét nemzeti nyelvükkel, fölcserélni. 1965 őta egyre-másra tömörülnek egyesületekbe a latin nyelv védelmezői Európa különböző országaiban. „Una voce” néven ma már mozgalommá bővült ez a szervezkedés, amely- nex a hívei hangsúlyozzák ugyan, hogy nem akarnak szembehelyezkedni a Második Vatikáni Zsinat alkotta úji liturgiái renddel, de a latin nyelvnek a használata mellett kitartanak annak — úgymond — ünnepélyessége miatt. Múlt év szeptemberében Párizsban tartották első kongresszusukat, amelyen 400 tag vett részt. Megdöbbenésüket fejezték ki amiatt, hogy a zsinat óta majdnem kizárólagosan csak a nemzeti nyelvet kezdik használni az egyes egyházak a liturgiában. re jobban mélyülő osztrák-magyar egyházi kapcsolatok látható gyümölcse. Kifejezte azt a reménységét, hogy ez a látogatás is hozzájárul a jó szomszédság további kiépítéséhez a semleges Ausztria és a minden erejével a békét munkáló magyar nép között. Majd Beyer Pál és Weltler Ödön lelkészek köszöntötték az ünneplő gyülekezetei Sopron, illetve Ágfalva nevében. A testvéri közeledés szellemében folyt a további baráti beszélgetés az ünnepségen megjelent burgenlandi tartományfőnök, az ottani egyházi képviselők, a közel- és távolról jött hívek és a jelenlevő magyar egyházi képviselők között. És talán nem túlzott az a reménységünk, hogy e látogatásunk során nemcsak a személyes barátság kedves szálai szövődtek és színeződtek a kölcsönös eszmecsere orsóján, hanem sikerült néhány őszinte és becsületes szóval hozzájárulnunk a két nép közeledéséhez és megértéséhez. Talán nem túlzás, ha ezt a néhány napot is előrelépésnek tekintjük azon az úton. melv lapunk hasábjain legutóbb azt a nevet kapta: Egyházunk híre a világban. Weltler Rezső A végnélküli háború 3. Vietnami tájékoztató ... a francia „hal” a szárazon vergődik Figyelemreméltó Ho Si Minh megfogalmazása: „A partizánháborúnak az a lényege, hogy a guerilla-vidék minden lakója előtt világos legyen a küzdelem forradalmi jellege. Világos politikai felismerések, a nagy tömegek célja nélkül a partizánháborúnak kudarccal kell végződnie. A tömegek ro- konszenve nélkül nem bontakozhat ki... Ezért a partizánok és a lakosság között olyan viszonynak kell kialakulnia, amilyen a viszony a hal és a víz között, amelyben a hal úszik." A franciáknak nem volt vizük, hogy abban úszhassanak, hanem kint vergődtek a szárazon. A Dien Bien Phu-i csata megmutatta az évek során követett illúzió-politika egyenlegét. A magabiztos francia tábornokokat elbizakodottá tette katonai túlerejük. De mialatt az ő mozgásuk megbénult, Giap tábornokot tízezrek támogatták, akik hátukon cipelték a hadianyagot, az őserdő ösvényein a partizánok számára. Az egész népnek ez az Auranen esperes Magyarországon Kedves vendéget várunk. Ahti Vilho Auranen, a finnországi evangélikus egyház esperese február közepén hazánkba látogat. Nem először jár nálunk és nem idegen számunkra, sőt, régi jó barátunk. 1963 áprilisában látogatta meg először egyházunkat Lehtonen püspökkel együtt. Magyar evangélikus kapcsolatai azonban ennél az időnél jóval régebbre nyúlnak. 1956-ban résztvett a Lutheránus Világszövetség Ausztriában rendezett kisebbségi egyházi konferenciáján s itt találkozott először egyházunk képvisselőivel, közelebbről Vető Lajos püspökkel. Érdeklődése és szeretete azóta is felénk fordul. A finnországi és magyarországi evangélikus egyházak háború után megújult és új alapokra helyezett s egyre elmélyülő testvéri kapcsolatának Auranen esperes egyik jelentős személyi tényezője. Hadd mutassuk be most olvasóinknak legalább egészen röviden kedves vendégünket. Népes parasztcsalád tizenegyedik gyermekeként született 1912-ben a finnországi Pöytyäben. Az egyetemen először tanárnak készül, matematikával foglalkozik, de hamarosan felismeri elhivatását s beiratkozik a helsinki egyetem teológiai karára. 1939-ben avatják lelkésszé s mindjárt egy kétezerlelkes falusi gyülekezet gondozását bízzák rá. A háború alatt a finn Vörös Keresztben tölt be fontos pozíciót. 1948—51-ig az egyházi újjáépítést vezeti. A templomépítés, az egyházművészet ettől kezdve szívügyévé válik. A finn evangélikus egyház központi hivatalában az építésügyi és gazdasági osztályelőadója lesz, s ma is ez a szolgálat teszi ki munkájának de- rekas részét. Közben azonban fontos nemzetközi szolgálatokat is kell vállalnia. 1954—56-ig a Lutheránus Világszövetség ausztriai megbízottja, később a Világszövetség egyházközi segélybizottságának is tagja. 1963-tól egyéb tisztségei mellett a finn közoktatásügyi minisztériumban az egyházi ügyek előadója. Auranen esperes — az építés embere. A szó eredeti értelmében is, — nagyon sok finnországi egyházi épület készült felügyelete alatt — és a szó jelképes értelmében is. Az egyházak és a népek, országok közötti hídépítés embere, ökumenikus gondolkodású ember. S emellett nyitott szemmel és szívvel él a világban; érdeklődése és műveltsége sokoldalú. Több sportegyesület vezetőségének tagja; a tollából megjelent több száz cikk és tanulmány témája nemcsak a teológia, az egyházi élet, az ökumené, hanem az építészet, a művészet és a sport is. Az egyházak, közelebbről az evangélikus egyházak s nem utolsó sorban a finnországi és a magyarországi evangélikus egyházak közötti kapcsolatok ügyében való fáradozása és érdemei elismeréséül Teológiai Akadémiánk tiszteletbeli doktori oklevéllel kívánja kitüntetni Ahti Auranen esperest. E kitüntetés ünnepélyes átadása, illetőleg átvétele céljából érkezik most hozzánk, mint egyházunk és hazánk őszinte jóbarátja, szívesen látott kedves vendégünk. G. Gy. Összetűzések a M-MW Evangélikus Akadémián A nyugatnémetországi Bad Boll Evangélikus Akadémián beszédet tartott J. Bbabtist Gradl menekültügyi miniszter, amelyben a bonni területi igényeket hangsúlyozta a szocialista államokkal szemben. „Eleve elutasította” a miniszter az Odera—Neissze-határ elismerését és azt a kívánságot, hogy Nyugat-Németország mondjon le a „Német Birodalom” 1945 előtti területeiről. Szerinte a bonni kormány hűtlen lenne feladatához, ha nem követne el mindent annak érdekében, hogy „minél többet visszaszerezzen” abból a területből, amelyhez a menekülteknek „jogos legitim igényük” van. Ugyanezen a konferencián beszédet tartott a „Menekültek Szövetségének” az elnöke, Wenzel Jaksch is, amelyben kijelentette, hogy a menekültek nem adják fel jogaikat ezekre a területekre és ezért elutasítja az Evangélikus Egyház emlékiratát is. „Német tartományok odaajándékozása nem válhatik egyes emberek „magánhobbyjává” — mondta, majd megrágalmazta a Lengyel Népköztársaságot. Viszont a konferencia két másik részvevője, Dr. Raiser tübingeni professzor és Dr. Wilkens hannoveri egyházfőtanácsos szembeszállt a két fenti rágalmazóval és kijelentették, hogy a világ szemében igen furcsa színben tűnnek föl most a jogra hivatkozó németek, akik a múltban annyiszor vétkeztek a nemzetközi jog ellen. együttműködése magyarázza a csata kimenetelét, amely egyben a francia impériüm sorsát is megpecsételte. A francia gyarmatigények megsemmisítő csapást szenvedtek Dien Bien Phunál, nem azért, mert ez vagy az a tábornok taktikai hibát vétett, hanem azért mert Vietnamban új politikai köriimé- nyekkel találták magukat szemben. E helyi körülmények viszont ugyanakkor világpolitikai változásokat fejeztek ki. Nagy-Britanniának ki kellett vonulnia Indiából, Belgiumnak Indonéziából, az USA-nak hatalmas támogatás ellenére sem sikerült Csank Kai-Sek-et a kínai polgárháborúban győzelemhez segítenie. Mindenütt széttörredeztek a régi nagyha- hatalmak hagyományos pozíciói. Csakis ez a háttér teszi igazán érthetővé azt, ami Vietnamban történt. A gyarmati uralom világméretű összeomlásának olyan aspektusáról van szó, amely Dien Bien Phu után felgyorsulva terjedt át Ázsiából. Afrikába is. Most gyors tempóban omlanak ősz- sze a fekete földrészen is a különböző gyarmati képződmények. Franciaország kudarca nem véletlen volt, hanem annak az óriá9i mozgásnak a következménye, amely a második világháborúhoz kapcsolódóan a politikai világképet radikálisan megváltoztatta. 2. A genfi fegyverszünet A végnélküli háború és az állandóan csak rosszabbodó helyzet nyomasztó hatására Franciaországban megerősödött az ellenállás a kormánynyal szemben, amelynek sem ahhoz nem volt bátorsága, hogy nagyobb csapategységeket hajózzon át Kelet-Ázsiába, sem ahhoz, hogy józan döntéssel véget vessen a véres kalandnak. Kristálytiszta kritikával leplezte le Mendes- France azt a politikát, amely gazdaságilag súlyosan megterhelte ugyan Franciaországot, mégis képtelen volt az oly régen beígért győzelmet kivívni. ...Az USA jóindulata... A közvélemény nyomására a Laniel-kormány — egyike a gyenge kormányokkal megáldott Negyedik Köztársaság leggyengébb kormányainak — nem talált más kiutat, minthogy az Egyesült Államok jóindulatára appelláljon. Ez a lépés ígéretesnek látszott. Az USA már régtől fogva érdeklődést mutatott Vietnam iránt, melynek fohtos szerepet szánt abban a távol keleti támaszpont rendszerben, amely magába foglalja Japánt, Dél-Ko- reát, Formosát, a Fülöp-szi- geteket és Thaiföldet. Nem most fordult először Francia- ország az USA-hoz segítségért. A növekvő háborús nehézségekkel egyenes arányban évről évre masszívabb lett az amerikai kötelezettségvállalás. „Az Egyesült Államok első alkalommal, 1950-ben, 500 millió dollárt bocsátott rendelkezésre a háború folytatására. 1954- ben az amerikai pénzügyi segély rendkívüli összeget ért el" 1400 millió dollárt” (Schütze: Der Schmutzige Krieg, München-Wien, 67. old.) Ez négyötöde volt az indokínai háború összes katonai kiadásainak, így lett a francia háború már ekkor nem kis mértékben amerikai háborúvá is. A kimerült és az újjáépítésben elfoglalt Franciaország nem volt képes sokáig egy ily nagyon is költséges gyarmati expedíciót vállalni. A lakosság jelentős részének ellenállása lehetetlenné tette, hogy az eddigieknél még nagyobb katonai erőket vessenek be. ...a nehézségek jól jöttek az USA-nak... Ezek a nehézségek jól jöttek az USA-nak, amely azonnal elküldte a maga „Tanács- adóbiaottságát” (Military Aid and Advisory Group) Saingon- ba. Az USA még idejében megfelelő helyet akart biztosítani magának a várható politikai újjárendezésben, a pénzügyileg legyengült és politikailag kompromittált Franciaország rovására. A Franciaország számára szerencsétlen kimenetelű háború kedvező lehetőségnek kínálkozott az USA számára céljai elérésére. Washington megvetette a lábát és megkísérelte, hogy a gazdag pénzadományozó fényében tündöklő utódlóhata- lomként ajánlkozzék. Már 1949-ben megkísérelte az USA — azonban hiába — hogy Ngo Dinh Diemet tegye meg miniszterelnökké. Az USA bizalommal viseltetett ez iránt a Párissal meghasonlott politikus iránt, aki több évig tartózkodott az USA-ban, s ez alatt szoros kapcsolatba került az amerikai kormánykörökkel, és kész volt arra, hogy az amerikai kártyákkal játszón. 1954 júliusában, amikor a francia befolyás mélypontra süllyedt, szabaddá lett Diem számára a hatalomhoz vezető út. Ezzel egy új korszak kezdődött Saigonban, amelyet többé már nem Páris, hanem Washington befolyása jellemzett. ...a világ az atomhalál árnyékában Az Egyesült Államok hajlandósága a még nagyobb vietnami beavatkozásra különösen megerősödött 1952 novemberében a republikánus jelölt; Eisenhower győzelmével. A republikánusok mindenfelé a támadó magatartás érdekében szálltak síkra. A vietnami eseményekben ők semmi mást nem láttak, csak „kommunista összeesküvést”, míg a tulajdonképpeni társadalmi problémákkal szemben vakok maradtak. Az új külügyminiszter, Foster Dulles 1953 május 6-án kijelentette: „A nemzetközi helyzet kritikus. Délkele'c- Ázsia nagy veszedelem felé halad. Ha Indokína elvész, az az egész Távol-Keleten láncreakciót fog elindítani”. Ugyanez év szeptemberében az USA 385 millió dollár hitelt szavazott meg Bao Dal hadseregének felfegyverzésére. Március 29-én, miközben súlyos harcok dúltak Dien Bien Phunál, az amerikai külügyminiszter kijelentette, hogy „nem szabad a vereséget passzívan eltűrni, hanem elébe kell annak menni az egységes akció eszközével”. Mindenesetre egy ilyen akció feltételezte Páris és London egyetértését. Ha ez megvan, az USA kész a teljes bevetésre. Foster Dulles nemcsak Vietnam megtámadására volt kész, de a háború kiterjesztésére, sőt az atombomba ledo- bására is. A francai kormány elküldte Ely vezérkari főnököt Washingtonba, hogy az US- légierő támogatását követelje. A brit kabinéit azonban határozottan elutasította Dulles javaslatát. A nemzetközi közvélemény nem volt jól tájékoztatva és alig volt tudatában a harmadik világháború közvetlen veszélyének. A világ sorsa felett Amerika titokban akart dönteni szövetségeseivel. Csak később került egy egy részlet napvilágra. (folytatjuk) Gádor András A NÉMETORSZÁGI EVANGÉLIKUS EGYHÁZ ZSINATA A Németországi Evangélikus Egyház legközelebbi zsinati ülése március 13—18-ig lesz, amelyen többek között a Második Vatikáni Zsinat után kialakult új ökumenikus helyzettel és az EKD Emlékiratával fognak foglalkozni. SVÉDORSZÁGBÓL Az elmúlt esztendőben elkészült az első négy evangélium fordítása mai modern svéd nyelven. Ebben az évben megjelenik a Cselekedetek könyve, a levelek és a Jelenések könyve is. Dr. David Hedegard fordító kijelentette, hogy nem „istentiszteleti használatra”; 1 készült a fordítása. » i í
