Evangélikus Élet, 1966 (31. évfolyam, 1-52. szám)
1966-12-25 / 52. szám
Mikeás 5,2—5/a Egy gyermek születik nekünk Ézsaiás 9,2—3,6. MILYEN HIHETETLENÜL hangozhattak ezek a szavak a próféta szájából abban a történelmi helyzetben, amikor minden pillanatban az a veszély fenyegetett, hogy a bűnei miatt megítélt és most kétségbeesett választott nép bevégzi földi küldetését! Isten embere azonban nyugodt hangon és belső örömmel beszél az ótestamentomi gyülekezetnek egy gyermekről, aki majd megszületik, aki világosságot áraszt az emberi szívekben és agyakban és aki isteni hatalommal építi föl Isten országát ezen a földön. Szavait olvasva magunk előtt látjuk a kétkedő arcokat és halljuk a tiltakozó közbekiáltásokat: Mit kezdjünk egy gyermekkel?! Nekünk világos tanácsra, érett emberi szóra van most szükségünk! Mi az erős Isten után kiáltunk, hogy siessen segítségünkre! Azt az Istent akarjuk látni, aki Atya- Ként tud megvédeni és megvigasztalni bennünket és aki szerető Atyaként megbocsátja bűneinket! Nekünk békességre van szükségünk, mert különben elveszünk és akkor mi lesz a ránk bízott ígéretekkel? DE A PRÓFÉTA NYUGODT és mé'tóságteljes, mint az a jövendölés, amely ajkát elhagyja. Hiszen Isten titkainak a sáfára ő, aki tudja, hogy az ítélet nem utolsó szava Istennek és a próféta nem á halál, hanem az élet üzenetét viszi a világba. A gyülekezet, a választott nép, Isten világot átölelő szeretetének a hordozója és ez a szeretet nem vész el. Benne marad a teremtett világban és alakot fog ölteni. Eljön az idő, amikor újból fölragyog a teremtés világossága és az azt jelenti majd, hogy Isten nemcsak titeket fogad vissza irgalmasságába és szeretetébe, hanem az egész világot. Mert a világosság fölragyogása éppen azt jelenti, hogy Isten maga megjelent a világban. Egy új teremtés kezdődik el itt a földön és nem valamilyen álomvilágban. Itt a földön, ahol emberek születnek és meghalnak, élnek és akarnak, éreznek és szeretnek. Ebben a világban, ahol az emberi bűn békétlenséget és gyűlöletet szül, a gyűlölet és szeretetlen- ség pedig békétlenséget és pusztulást. Ebbe az életbe lép bele az Isten, hogy új értelmet és új célt adjon neki! ENNEK AZ ÚJ KEZDETNEK jele is lesz — folytatja a próféta: „Egy gyermek születik, nekünk, fiú adatik értünk”, ahogyan az angyalok mondták a pásztoroknak: „találtok egy kis gyermeket be- pólyálva feküdni a jászolban” (Lk. 2,12). ö hozza az új életet, Ö példázza az idők teljességét, Ö valósítja meg Istennek azt az országát, amelyben polgárjoga lesz minden megtérő bűnösnek. Lesz ugyan benne bűn és emberi gonoszság, de lesz világos beszéd is Isten törvényéről és evangéliumáról! Lesz benne Kísértés és elbukás, de lesz bűnbánat és megbocsátás is. Lesz benne visszavonás, de ebben a Gyermekben új értelmet kap a békesség is, mert Ö hozza a békességet Istennel, hogy ennek a békességnek, tehát az életnek a követei legyünk az emberek között. Akkor mindez merész prófétai jövendölés volt. Ma testbe öltözött valóság a karácsonyi Gyermekben, aki nem maradt kisgyermek Mária ölében, hanem az egész világ Megváltójává magasztosult a kereszten. Dr. Pálfy Miklós Aki az igazságot hozza Ezsaiás 11,4—5. A karácsony sző hallatára elsősorban fényesen ragyogó gyermekszemek jutnak eszünkbe. Hiszen karácsony elsősorban a gyermekek ünnepe. A bibliai történet is gyermeket, a kis Jézust állítja elénk, aki ott fekszik a betlehemi istálló jászolbölcsőjében. Ezt a bölcsőt álljuk körül és könnyes mosolygással nézzük a kis gyermeket.. S talán már nem is vesszük észre, hogy amikor a gyermekek öröme és boldogsága köré építettük egész ünnepünket, mennyire megszegényítettük azt, amit a Messiás földre érkezése jelentett és jelent a világnak. Jézus születésének elsősorban az a jelentősége, hogy benne maga az Isten jött közénk. A Messiás Isten hatalmát hozza magával erre a világra, hogy uralkodjék vele az emberek életében. Uralma nem félelmetes, hiszen megváltani jött a világot. Hatalmában a pásztor szeretete uralkodik, mert pásztora akar lenni népének. Élére akar állni azoknak, akik az Istent keresik és vezetni akar olyan úton, mely az Isten útja. Nyugodtan i rábízhatjuk magunkat, hiszen a mennyből jött, ismeri az utat, amely az Atyához vezet. A Messiás megérkezése tehát újat akar hozni. Újat abban, ahogy az ember együtt él az Istennel és ahogy az ember rábízza magát az Istenre. A karácsonyi igét hallva talán a hit kérdése a legfontosabb. Abban, aki eljött, Isten hatalmának hordozóját, az ember élete megváltóját, az ígéretek beteljesedését csak a hit tudja felismerni. A szem csak egy gyermeket lát, aki felől lehetnek eltérő véleményeink, de az igazságot csak az fogja felismerni, aki hittel tud reá tekinteni. Csak a hit tudja megérteni és örömmel fogadni a karácsonyi evangélium tartalmát: a hatalmas Isten eljött közénk Fiában, hogy uralmával szabadulást hozzon az embernek. Eljött hozzám is, hogy megérezzem szeretetét és rábízzam magam egészen. Nem magáért jött Isten közénk, hanem a világért. Ha valamikor, akkor karácsonykor valóban minden okunk megvan az örvendezésre. A Messiás megérkezése valami újat akar hozni az ember és Isten viszonyában. Nem kell a bűnös ember rossz lelkiismeretével félni tőle. Hiszen a betlehemi bölcsőben fekvő gyermek azt jelenti, hogy Isten meg akar- békülni az emberrel. Meg is békült, amikor Fiát küldte és adta oda a mi bűneinkért. Jézus Krisztus a békéltetés szolgálatát végezte el. A kegyelmes Isten arcát ragyogtatta fel a karácsonyi fényesség, hogy az ember is megbékélt szívvel tudjon Isten felé közeledni. A karácsonyi ige fényében vágy ébred szívünkben egy más élet után. Olyan élet után, melyben meg tudunk békélni Isten után egymással is. Hiszem a kettőt nem lehet egymástól elválasztani. Békességben Istenével csak az élhet, aki keresi ezt a békességet itt a földön is. Ezért tud most különösen fájni a karácsony csendes örömében élő ember számára, hogy Vietnamban sebesültek jajgatnak, — mennyi kicsi gyermek! — gyászolók sírnak és emberek pusztulnak. Most fokozottabban nehéz elviselni a valóságot, a békétlenséget és annak minden szörnyű következményét. Hogyan szeretné most az ember a gyűlölettől vagy önzéstől elvakultaknak odamutatni a betlehemi bölcsőt: Nézd ember, eljött a megígért Messiás! Teérted is eljött! Elhozta nekünk az Isten békességét! Neked is kész megbocsátani a te Urad, mert békességben akar veled élni. Békülj meg te is! Térdelj oda a gyermek elé és imádd Benne a te Uradat* megváltó Istenedet, Kökény Elek Készülődés Leteszek könyvet, tollat, becsukom, ajtóm, ablakára, s a világ bármit forgat: majd csak dalait hallgatóimé szőjjék a szívemet tele. — Jön a Szeretet Éjjele. Eldobok gondot, könnyet, nem váj belém több mardosás; a gondolat se görnyed, s az álom boldog partot ás; új szív új magot hint bele, s ráhull az élet fényfeje. Felejtek minden fájót, emléket, őszi titkokat, — s mint szél a messzejárót: kísér ... és haza hívogat szó, mely nem hibákat kutat tavaszba bontja az utat. Mindenkit hívni fogok: ne legyek élő .sírhalom; szív, mely magának dobog; zengő érc, pengő cimbalom, kő — a szeretet sírhelyén, ' mikor testvér-száj sír | felém .. . ! Ha igazságról van szó, akkor sok ember lemondóan legyint: ugyan — igazság a földön? Közben azonban a legtöbben mégis várják ezt a „földi” igazságot s úgy értik: legyen nekem igazam. Szolgáltassanak nekem igazságot. Minden ember azt szeretné, legyen igaza a házastársával szemben, a főnökével szemben, ha vitába száll valakivel. Hajoljon meg minden és mindenki az ő igaza előtt. Ezt a titkos vágyat dédelgetjük a szívünk mélyén egy kissé mindannyian. S ezért örülünty annyira annak, ha időnként csakugyan igazunk van valamiben. A próféta ezzel szemben azt hirdeti: egyedül Istennek van igaza! Neki igaza van mindnyájunkkal szemben, s előtte egyönknek sincsen igaza, igazsága. S ha ő törvénykezni kezd velünk, ha perbe száll és számon kéri cselekedeteinket, akkor bizonyosan vesztesek leszünk. Nem állhatunk meg színe előtt. Isten igaz és hű, öt nem vonhatjuk felelősségre, neki nem tehetünk szemrehányást, őt nem okolhatjuk az életünk kudarcaiért. sorsunkért. Ha „utolérnek minket a vétkeink”, vagyis bűneink következményei reánk szakadnak, ezért csak magunk vagyunk felelősek. Isten valóban törvénykezik velünk, azonban egészen meglepő módon. Olyan igazságot hoz, amely valóban igazságot tesz. Az elbizakodottakat és fennhéjázókat megalázza. A szegényeket és kicsinyeket viszont felemeli. Luther ezt egyszer így mondotta: Isten mindig a mélybe tekint. Azokon akad meg a szeme, akik a mélységből kiáltanak hozzá. Ezeket öleli magához, ezeknek szerez elégtételt. Ez a prófétai szó szinte szó szerint teljesedett be Jézusban. Ő volt az, aki örömhírt hirdetett a szegényeknek s boldogoknak mondotta őket, aki magához hívogatta a megfáradtakat. Ellensé - gei, a nagyralátó és kevélyszivű farizeusok, fontoskodó írástudók éppen ezt vetették szemére: Ez bűnösökkel eszik! Igen, Jézus nem azoknak terített asztalt, akiktől busás viszonzást remélhetett, hanem a nicsteleneknek, az akkori társadalom számkivetettjeinek, vámszedőknek, bűnös asszonyoknak. Tanítványait ft ezek s az egyszerű nép fiai közül válogatta ki. Mindezzel Isten megnyitja az utat előttünk önmagához. Isten igazsága így váák elmarasztaló ítéletből bűntörlö kegyelemmé. Ez a nagy örömüzenet, amit a próféta után évszázadokkal a legnagyobb apostol, Pál felismert és magasra emelt. S ez volt a reformátor Luther nagy felfedezése is, sőt ez a felfedezés tette igazában reformátorrá. Isten igazságot tesz. Ez nem azt jelenti, hogy megsemmisítő ítélettel sújt, hanem inkább azt, hogy kegyeimet gyakorol. Isten igazságának, amit Jézus Krisztus hozott a földre, egészen gyakorláti, valóban földi vetülete is van. Isten ma is a kicsinyek mellett áll. Ezt tanítványainak, Jézus követőinek, az egyháznak soha se*i szabadna elfelejtenie. Az igazságszerző Jézusról szóló karácsonyi örömüzenettel adósa az egész világnak. mm&m® «esa»««»» •<<*> ma. mmmmm 'Vígan merítek... Ezsaiás 12,3. Földerül arca a szomjasának, ha üdítő forrásra lel. Késedelem nélkül merít belőle biztatás nélkül Is. Hát még, ha biztatják is: szabad, tessék, ingyen! Ilyen „hangulat” süt felénk Ézsaiás próféciájából. Időbelileg nagy a távolság közte és a betlehemi jászol között. Mégis igaz: belülkerült az élet jó hírének kapuján, aki ennek az ézsaiási igének olvasása közben hallja egyúttal a karácsonyi angyal igehirdetését is (Lk 2,10—11). Mitőlünk nemcsak Ézsaiás kora, de Jézus születésének ideje is messze esik. Az az üzenet, biztatás és vigasz, amelyiknek forrása nyílik az alapigében, mégis friss, üdít és kell. Nem megfakult és ünnepre újra fényesített igazsággal van dolgunk, hanem egy személy bukkan elénk, aki mindörökké ugyanaz. Ö a forrás. Szeretetének melegéből telik. Milyen méltatlan volna Őhozzá valami alkalmi hangulat, amelyik fellobban, mint a pusztai tűz, azután ellobban lángja és hunyorgó parazsa után csak az éjszakába siető szürkület marad. Itt naptám- adattal, a beteljesedés felé siető kezdettel van dolgunk. Nem röpke ünnep, amit elénk tesz Ézsaiás. Krisztusban sokkal több. Ünnep és hétköznap, várakozás és beteljesedés, probléma és megoldás együtt, azaz: maga az élet egyszerre. Ezért élhetjük, hirdethetjük: Vígan merítek az üdvösség forrásából! A bűn és következményei sohasem voltak és lesznek tréfa-dolog. Szinte minden nap úgy találkozunk vele, mint sokféle bajjal, jajjal és kudarccal Mint rosszakarat, és az együttélést rontó féktelen önzés, mint háborúság és félelem, mint kínos „nincs” és tobzódás kerül elénk vagy indul tőlünk. Életrontásánál csak ítéletes volta nagyobb. De: vígan meríthetek az üdvösség forrásából. Bűnbocsánatot és vigasztalást. Üj kezdetet, békességet, bizodalmát és új viszonyt ahhoz, aki szeretetével. régen megelőzött. Időszerű végre kevés beszéddel sokat élni belőle és vele. Méghozzá vígan! A mi gazdagon árnyalt nyelvünk szerint a vígság kissé több az örömnél is. Hiszen már az is észrevehető benne, ami kiváltotta, indokolja és táplálja. Nem rejti el a forrást, hanem éli és hirdeti. Benne van az a vígasztalás, amely fölé.ie kerekedett nemcsak a rossz, hanem még a ,ió hangulatnak is. Amit meríthet az ember, az már készen van. Ézsaiás ígéretes szava Isten szótartó szere- tetéből és áldozatából beteljesedett. Krisztus két advent,je között nemcsak a „majd” bukkan fel biztatóan a láthatáron. A jelen is vígaszos és éltető. Igéje nincs bilincsbe verve. Időszerűen tálalja Isten karácsonykor csak úgy, mint más ünnepen és hétköznap. Sőt, asztala is terítve vár nemcsak a nagy gyülekezetek templomaiban, hanem még a kicsi szórványokban is. Merítsetek az üdvösség forrásából! Lehet! ' Milyen célból? Isten az életért, a világért ajándékozta oda a forrást. A belőle merítés késszé és képessé tesz sokakat új és áldo’tt emberi viszonyra, önzés esetén elapad a fonás, mert kisajátítani nem lehet Ha másokért merítünk belőle, sodra van és kiapadhatatlan. Nemcsak a szavak útján telik belőle, bár a jó és okos szó is nagy dolog. Mégis, nem lelkek, hanem emberek élnek a világban és nekik több kell a szónál. Telik is mindaz, ami életre való, a kenyértől a szabadságig, a békétől a békés alkotásig és a teljes, egészséges emberi megelégítésig és megelégedésig. Aki merített, átfogó szívvel és messzenéző tekintettel szerez örömet. Ennek pedig a visszahatása is öröm. Ennek az * ügynek nem halál a horizontja, hanem élet. Az örök élet is. Vígan merítek azért az üdvösség forrásából! Szabó Gyula Groo Gyula
