Evangélikus Élet, 1966 (31. évfolyam, 1-52. szám)
1966-12-11 / 50. szám
KP RÉRM BP 72. Régi és új Gyékényesen A DRÁVA PARTJÁN VAN magyarországi evangélikus egyházunknak kétségtelenül egyik legszebb temploma gyé- kényesi gyülekezetünkben. A neogót stílusban épült templom nem egészen nyolcvan eves. A gyülekezet évek óta készült arra, hogy ezt a templomot renoválja, mert már a második világháború előtt is sok javítani való volt rajta, a háború pedig csakne'm teljesen elpusztította. Hogy milyen állapotban volt a háború végén, arról Bandi István, a gyülekezet lelkésze ezt írja: „Az ostrom alatt neogót templomunk is súlyos rongálódást szenvedett. Tornyát a németek berobbantották. A templom boltozata szétvált. Drága orgonánk teljesen tönkrement. A templomablakok az ablakto- kokkal együtt kiestek. A karzat farésze a levegőben lógott. Az ajtók szétvagdalva, a csillárok összetörve mutatták a pusztulás szörnyű képét.” Akkor a gyülekezet igen nagy szorgalommal hozta rendbe templomát. „Talán az első templomszentelési ünnep volt olyan megható, mint az a nap, amikor még sok hiánytmutató templomunkat használatba vettük” — írja ugyancsak a lelkész. A „hiányosságok” azonban továbbra is nyugtalanították a gyülekezetei. Elhatározták, hogy amikor majd 150 éves évfordulóját ünnepli a gyülekezet, akkor végeznek nagy renoválást a templomon. Egyben azt is elhatározták, hogy a templom megújításával egyidőben átalakítják a templom belsejét. Ügy érezte a lelkész és maga a gyülekezet is, hogy a templom oltártere nem felel meg az evangélikus templomok berendezésének. A szószék is rossz helyen van és az oltár sem megfelelő. BÁR A MÁSFÉLSZÁZADOS ÉVFORDULÓRA nem tudták a renoválást és a belső megújítást elvégezni, de fokozatosan végezték a munkát, amelyet végül is az esztendő utolsó vasárnapjáig, november 20-ig befejeztek. Az ünnepi közgyűlésen Bándi István lelkész mindarról, amit elvégeztek ezt jelentette: „Rendbe hoztuk a toronysisakot, olaj- festékkel teljesen újramázol- tattuk. Minden bádogos munkát elvégeztettünk. A templom cserépfedélzetét megjavítottuk. A templom külsején teljes tatarozást végeztettünk. A templom belső részét a kőműves munkák elvégzése után új villanyberendezéssel láttuk el, majd kifestettük a templomot. A templom szentélyét átalakítottuk. Űj lépcső alakzatot, oltárt és szószéket készítettünk. A szentélyben levő ablakokat teljesen újakkal cseréltük fel. A templom padlózatát kiköveztettük. A templomhajó padjait felújítottuk.” Hozzátartozik az óriási renoválási munkálatokhoz az is, hogy a parókiát is kívülről és belülről megújították. Mindez úgy volt lehetséges, ho;gy maga a gyülekezet mind pénzáldozatban, mind fizikai munkában sokat tett a templomért és a parókiáért. De a külföldi hittestvérek is nagyon jelentős adományt adtak. A MEGÚJÍTOTT, csodálatosan szép templom szolgálatba állítására november 20-án, a gyülekezetbe érkezett D. Káldy Zoltán püspök. Kíséretében volt Koren Emil pesti esperes és Martii Voipio finnországi evangélikus lelkész. A szép somogyi szokásnak megfelelően nemcsak a presbitéII! . ■■ ■ . v:. i 1 ; ft1 ,1: J ‘0 A gyckényesi templom rium, hanem az egész gyülekezet a templom elqjtt várta az érkező püspököt A messze- hangzó éneklés után Bogár István, a gyülekezet felügyelője köszöntötte a vendégeket, akik sok virágot kaptak a gyülekezet legkisebbjeitől. AZ ÜNNEPI ISTENTISZTELETEN a püspök Lukács . 24, 28—31. alapján hirdette az igét. Különösen is azt emelte ki, hogy az egyházi esztendő utolsó vasárnapján, amikor gyakran szólnak az igehirdetések a halálról, ő a feltámadott Jézus Krisztusról alkar prédikálni. Arról a Krisztusról, Aki mint élő hozzászegődött az emmausi vándorokhoz és aki ma is élőnek bizonyítja meg magát gyülekezetében. Semmi értelme nem volna a templomok megújításának, ha azokban csupán egy halott Krisztusról tudnánk megemlékezni. Az élő Krisztus az igén és a szentségeken keresztül tér ma be hozzánk templomokba, családi otthonokba és emberi szívekbe. A megújított templom legyen külső jele annak, hogy a gyékényesi gyülekezet megújult a feltámadott Jézus Krisztusba vetett hitében. Aki a feltámadott Krisztus nyomdokába lép, az felebarátja lesz embertársainak és Krisztus szeretetével segíti őket. AZ ÜNNEPI KÖZGYŰLÉSEN Bándi István lelkész meleg szavakkal köszöntötte a vendégeket, ismertette a gyékényesi gyülekezet történetét és a templom-renoválás folyamatát. Az ünneplő gyékényesi gyülekezetei köszöntötték Koren Emil és Lágler Béla esperesek, Martii Voipio finn lelkész, továbbá Fónyad Pál nagykanizsai, Hegyháti János iharosberényi, Molnár Lajos barcsi, dr. Pusztai László surdi, Szekeres Elemér csurgói, Szomjas Károly pátrói lelkészek. Üdvözölte a gyülekezetei a helyi róm. katolikus egyház lelkésze is. Az istentisztelet után szeretetvendégség volt a parókián, amelyen sokan vettek részt. A béke partizánjai Gollwitzer teológiai profesz- szor határozottan állást foglalt amellett, hogy a vietnami háborúnak sürgősen véget kell vetni. A dahlemi templomban hatalmas gyülekezet előtt mondta a következőket: „A hivatalos politikának nem a háború folytatását, hanem a befejezését kell támogatnia Vietnamban.” A nyugatberlini teológiai professzor szenvedélyes szavakkal ítélte el igehirdetésében az amerikaiak vietnami agresszív háborúját. A vietnami nép békét akar és a népnek kiáltását a béke után a német népnek meg kell hallania. Az igazi keresztyén ember mindig „a béke partizánja”. Sajnálatos, hogy a német sajtó rhindig egyoldalúan és a tényeket elferdítve tudósít arról, ami Vietnamban ma történik. A német népnek a is tudnia kell, hogy Vietnar ban nőket, anyákat, aggpk és gyermekeket pusztítanak az amerikaiak által ledobc napalmbombák. Rád professzor 65 éves Az 1949 óta Heidelbergbc az ószövetségi tanszéket veze' D. G. Rád professzor most tö tötte be 65. életévét. D. Re professzor azon a réven le világhírűvé, hogy egészen i utakat nyitott meg Mózes i könyvének a magyarázatán; és kidolgozta az Ötestámentoi teológiáját. Rád professzoma Magyarországon is sok tani ványa van, elsősorban a fiat: labb teológus nemzedékben. 5 Az igazságnak győznie kell” Ennek a cikknek a tartalmát nem mi adtuk, hanem olvastuk és fordításban közöljük. Azért foglalkozunk vele, mert a mai katolikus egyház belső küzdelme a II. vatikáni zsinat után napvilágra hozza mind a negatív, mind a pozitív erőket. A müncheni Süddeutsche Zeitung beszámolót adott Gustav René Hocke írásában az október elején Rómában tartott teológiai kongresszusról. A kongresszus jelentősége abban van, hogy a zsinat után és az 1967-re tervezett püspöki konferencia előtt játszódott le. Rómában „világos lett, hogy ebben az átmeneti időben a katolikus egyházban a szakadás jelei mutatkoznak. A „haladók” és a „tradi- cionalisták” között a frontok megkeményedtek. A más keresztyén egyházakkal való párbeszéd, amelyet a zsinat követelt, ebben az ellentétes táborban elmaradt. A pápa még mindig a közvetítő szerepet játssza, de bizonytalanul, tétovázva, bár mintha a „haladók” oldalán állna — így kezdődik Hocke cikke. A beszámoló szerint a már meghaladott és modern teológia képviselői között nem jött létre gyümölcsöző beszélgetés, mert mindegyik fél csak a maga álláspontjához ragaszkodott. Ez a szakadék most már történeti tény. A magas hierarchia és a katolikus hívek között hiányos az összeköttetés. R. Van Kets profesz- szor hangsúlyozta, hogy a szeretetnek arra az igazi teológiájára van szükség, amely az önkritika által legyőzheti a gyengeségeket. Vajon fenyegeti-e a katolikus egyházat szakadás, Vajon a hierarchia be akarja-e fagyasztani a zsinat eredményeit — vetődik fel a kérdés. Ha nincs meg a szeretet és az önkritika, akkor az egyház egy világtól idegen szektává süly- lyedhet. Emiatt sok ember azon a véleményen van, hc^y a katolikus egyházban vagy a gyümölcsöző szolgálat vagy a kudarc ideje kezdődött el. Chenu francia professzor azt hangoztatta, hogy föl kell adni a lelkipásztoroknak azt a régi elképzelést, hogy nekik önállótlan bá- ránykákat kell vezetniük. Ehelyett a szere- tetben teljes, kritizálva is együttmunkálkodó közösségre van szükség. Abban a világban, amely folytonosan változik, mindenkinek akarnia kell az egyház változását is. Girardi olasz professzor a gyakorlati szerete- tet követelte abban az időben, amikor ezrek halnak éhen naponta. „Egy milliárdnyi keresztyén, akik főképpen a jóléti államokban élnek, eddig tehetetlenek voltak abban, hogy a teremtésnek ezt a hallatlan megsértését megszüntessék. Ha a keresztyénség nem tudja betölteni a testvérszeretet legfontosabb parancsát, végzetes helyzetet teremt magának. Az éhezők majdan nem a keresztyénséget, hanem magát Istent tekintik tehetetlennek — Nem szeretjük a felebarátainkat, ha nem szeretjük az egész emberiséget. A chilei Medina professzor a Kánonjog átalakítását tekinti szükségesnek. Gonzales spanyol professzor hozzáfűzte, hogy az egyháznak ismét mqg kell találnia prófétai küldetését és a társadalom forradalmi változásait jobban meg kell értenie. Valóságos ellenállás mutakozott az „óvato- scjckal” és „aggodalmaskodókkal” szemben, A belga Van Kets professzor úgy vélte, hogy magas egyházi tekintélyek még mindig egy túlságosan lezárt világbap élnek. „Az egyes keresztyén a »-hierarchia sötét folyosóin« még mindig nem talál meghallgatásra... Az akadémikus tudás igen nagy, de a karizmatikus erő csekély.” A francia Laurentin a szólás- szabadságot tartotta szükségesnek. Véget kell vetni — mondotta —, több kétséges szimbólumnak, amilyet pl. a Mária-tanban, az angyalokról és a pokolról szóló tanításában találunk. „Az igazság hangjának győzedelmeskednie kell.”' Felszólalását azzal zárta, hogy ha a katolikus egyházon belül a párbeszéd lehetetlenné válik, akkor a II. vatikáni zsinat a katolikus egyházban végzetes szakadáshoz vezethet. Hocke azzal fejezi be beszámolóját, hogy azok a püspökök, akik 1967-ben tanácskozásra összeülnek, nem mondhatják el, hogy minderről semmit sem hallottak. Addigra ezek az intések még erőteljesebben hangzanak el, ép- penúgy, mint az ellentétes erőké. Várady Lajos Ortodox Teológiai Konferencia Belgrádban Az ortodox teológusok konferenciát tartottak Belgrádban, hogy kidolgozzák álláspontjukat az anglikán és ókatolikus egyházakkal folytatandó megbeszélésekre. A kiadott közlemény hangsúlyozza, hogy elég sok kérdésben azonos véleményen vannak a fent nevezett egyházakkal, de nem hallgatják el a különbségeket sem. Így rámutatnak többek között arra, hogy az ókatolikusoktól elválasztja őket a „fi- lioque” szócska. Az ortodoxok ugyanis nem ismerik el, hogy a Szentlélek a Fiútól is, azaz Jézus Krisztustól is ered. További ellentétet képez az egyházról szóló tanítás, az apostoli szukcesszió kérdése, a szentségek kanonikus érvényessége a két egyházban, az úrvacsora értelmezése valamint a püspökök papnőtlenségéről vallott ortodox álláspont Az anglikán egyház és az ortodoxia között is válaszvonal a „filioque” kérdése, az „Istenanya” és a szentek tisztelete, az apostoli szukcesszió, az ikonok és kegytárgyak imá- dása, a halottakért mondott imádság és az anglikánok imádságos könyvének, a „Prayer Book”-nak az érvényessége. A Teológiai Konferencia eredményeit megküldték a konstantinápolyi ökumenikus pátriárkának, aki azután tovább küldi azokat az összes ortodox egyházaknak állásfoglalás végett, A válaszoknak egy év múlva kell beérkezniük és akkor kezdődhetik meg a dialógus az anglikánu- sokkal és az ókatolikusokkal: A lelkészek hitele „A hitelesség többet ér, mint az igazhitűség.” Adolf Schlatter nagyhírű és sokatolvasótt teológusnak ezekkel a szavaival summázta előadását Hannoverben D. Hanns Lilje tartományi püspök ezen a címen: „Az igehirdető hitele.” Különösen is utalt előadásában arra, hogy az evangélikus lelkésznek lépést kell tartania korának a legmodernebb kérdéseivel és nem szabad megrekednie abban a világképben és abban a teológiai észjárásban, amiben teológiai hallgató korában élt. Imádság Vietnamért D. Jacob generalszuperinten- dens igehirdetést tartott Berlinben, a Berlin-Weissenseei templomban. Az Evangélikus Akadémia rendezésében tartott istentiszteleten az evangélium alapján is elítélő szavak és megítélések hangzottak el az amerikaiak vietnami eljárása ellen. Mindezt még erősen kihangsúlyozták azok, akik az istentiszteletet követő konferencián részt vettek és gyűjtést indítottak a vietnami háború károsultjai megsegítésére. Jóságos Mennyei Atyánk! Hálás szívvel mondunk köszönetét azért a kegyelemért, hogy az advent beteljesedését magad készíted elő. Erre közülünk is elhívsz és felhasználsz bizonyságtevőket. Késztess arra, hogy mi ezt meglássuk, elhívásod kövessük, követeidet pedig bizalommal fogadjuk. Köszönjük, hogy a gyülekezet szolgálata és a tieid élete beszélhet hatalmadról és bűntörlő irgalmasságodról azoknak is, akik nem hallják, vagy nem értik meg üzeneted szavát. Köszönjük annak megmutatását, hogy hogyan tartod kezedben és formálod egyházad életét. Köszönjük, hogy így hitben fogadhatjuk új egyházi törvényeinket. Szent neved áldjuk és magasztaljuk kiváltképpen a Szentlélek bizonyságtételéért, mert általa teszed élővé és hatóvá az örök élet beszédét. Így nemcsak egy ideig lakozhatunk világosságában, hanem kegyelmedből újra meg újra megtérhetünk hozzá. Könyörgünk, vezess ezután is jóságod szerint, hogy botla- dozás nélkül járhassuk a hit útját és hitető beszéd meg ne tévessze. Tégy engedelmessé a hitben, hogy reménységgel vállaljunk szolgálatot embertársaink javára. Így élhessen bennünk O, aki már eljött, és várhassuk vissza azt, aki Eljövendő. Amen.
