Evangélikus Élet, 1966 (31. évfolyam, 1-52. szám)
1966-12-04 / 49. szám
Budapest a harmadik ötéves tervben November 17-én egy magas rangú, nagy tudású állami tisztviselő tartott előadást Óbudán ezen a cimen: „Fővárosunk a harmadik ötéves tervben”. Nemcsak én, de a hallgatóság minden tagja szinte áhítattal hallgatta a tájékoztatót! Az előadás erősítő, mélyítő és tudatosító volt mindnyájunk számára.-Általában a harmadik ötéves terv minden szakasza azt a fontos célt szolgálja, hogy népünk minden tagja megfelelőbb, jobb életkörülmények közé kerüljön. Ez a cél fővárosunkban is. Az egyelőre megoldhatatlan problémákat sem hallgatta el az előadó! Pl. 100 000 lakásigénylő van fővárosunkban, a harmadik ötéves tervben pedig Budapesten 58 000 lakás épül. Szép fővárosunk a harmadik ötéves tervben 12,2 milliárd Ft-tal számoi. A kiadásokból egy pár tétel: lakásokra: 4,9 milliárd Ft, közművekre: 1,7 milliárd Ft, közlekedésre: 3,9 milliárd Ft. Az utóbbi összeg nagyrészét a metró továbbépítésére fordítják/ 1970-ben a metró egy szakasza megnyílik a forgalom számára. De ilyen adatokat is hallottunk: 1966. január 1-én Budapesten 592 000 lakás volt. Ebből 57% egyszobás. Ezzel szemben a harmadik ötéves tervben építendő 58 000 lakásból csak 8% lesz egy szobás. Tovább épül és szépül Kőbánya, Csepel, Erzsébet. Óbuda az 58 000 lakásból 4670-et kap. Ezen kívül áruházat a Flórián téren. A Római part pedig Európa egyik legszebb kempingező helye lesz örül a szívünk! És ez az örömünk máris pozitív, boldog közvéleményt jelent. Fülöp Dezső Hatalmas tüntetés Frankfurtban Az „ínségben a demokrácia” elnevezésű nyugatnémet mozgalom Kuratóriuma munkaülést tartott a Majna menti Frankfurtban. 78 lelkész és egyházi ember vett részt az ülésen, amely felhívást intézett a Német Szövetségi Köztársaság polgáraihoz, hogy szánjanak szembe a bonni kormánynak azzal a törekvésével, hogy megszüntesse a nyugatnémet polgárok demokratikus jogait. Utal a felhívás a vietnami háború kiterjesztésére, aminek következtében a világháború veszélye fenyegeti az emberiséget. Október 30-án hatalmas tüntetéssel befejeződött a inunkaülés. 24 000 ember gyűlt össze a frankfurti városháza előtt. A kongresszus a tudósokat, az értelmiségi réteget, a szakszervezeteket és különösen is az ifjúságot hívja föl a- fokozott ellenállás megszervezésére a bonni szükségállapotok megszüntetését a bonni kormány kül-, gazdasági-, társadalom- és kulturális politikájában. Térjen vissza a kormány az alkotmányos állapotokhoz,' hatálytalanítsák a már meghozott szükségállapot-törvényeket. A nagygyűlés egyik szónoka, H. M. Ei^zensberger író, elítélte a nyugatnémet külpolitikát, utalva többek között arra, hogy a nyugatnémet kormány pl. még ma is ősellenségének tekinti a Szovjetuniót. Nyugat-Németország szomszédai növekvő elhide- gűléssel olyan országnak tekintik a Német Szövetségi Köztársaságot, mint amely ellensége a békének. LUKÁCS EVANGÉLIUMA iMAGYARÁZATA Sajtóosztályunk kiadásában megjelent dr. Prőhle Károly Lukács evangéliuma magyarázata c. munkája. A nagyon szép kötésben megjelent mű megrendelhető Egyetemes Egyházunk Sajtó- osztályán (Budapest, Vili., Puskin u. 12.) A 384 oldalas könyv ára 78,— Ft -j- 2 Ft portó. Újra gyarapodott a zuglói templom A Budapest-Zuglö-i templom ismételten jó híreket hallat magáról. Most azért, mert a templomban elhelyezték az új padokat. A 24 kényelmes és a templom stílusához ülő padot a Fertődi Faipari KTSZ készítette el és azokat fapadozatra helyezték el a templomban az eddigi székek helyére. Mintegy 85 000 forintot fizetett érte a gyülekezet, mely összegnek nagyobb része magának a gyülekezetnek az adománya, kisebb része a külföldi testvéreké és a Gyülekezeti Segélyé. Az új padok elhelyezése alkalmával tartott istentiszteleten D. Káldy Zoltán püspök hirdette az igét Lukács 10, 38—42-ben található „Mária és Márta története” alapján. Arról szólt a püspök, hogy a tenfiplompadok önmagukban is abba-a helyzetbe hívogatják a gyülekezeti tagokat, amelyben Mária ült Jézus előtt: az igehallgatas helyzetébe. Tévesnek mondotta igehirdetésében azt a beállítást, mely szerint ebben a történetben Márta „a szorgalmas”, Mária a „meditáló” típus. Ebből az következnék, hogy aki szorgalmasan munkálkodik,' azt elítéli Jézus, holott ezt Jézus nyilván semmiképpen nem akarta mondani. Mária Jézus szerint azért, választotta a „jobb részt”, mert o felismerte: amikor Jézus itt van és szól, akkor nincs fontosabb dolog, mint öt hallgatni. Viszont, mivel ez a történet az irgalmas samaritánus története után következik, nyilván Lukács evangélista azt akarta a két történet egymás mellé helyezésevei jelezni, hogy csak akkor tudjuk a szeretet cselekedeteit szorgalmasan végezni, ha tudunk Jézus Krisztusra hallgatni. Az ünnepi istentisztelet után Kárpáti Sándor felügyelő köszönte meg az egész gyülekezet előtt a püspök igehirdetését. Majd a gyülekezeti teremben szeretetvendégség volt, melyen a gyülekezet presbiterei vettek részt. Ezt a tudósítást nem fejezhetjük be anélkül, hogy néhány szót ne szóljunk a Budapest- Zugló-i templomról. Erre a templomra jellemző, hogy mielőtt megépült volna, máris háborús kért szenvedett, A templomot 1942 őszén kezdték építeni, amikor már a háborús nehézségek miatt az anyagbeszerzés nagyon nehéz vo^t. 1944. május 4-ről 5-ére virradó éjszaka bombataláiat érté a félig kész falakat. 1945-ben újabb be- lövést kapott. A raktáron elhelyezett szükséges faanyag is elveszett. 1948-ig a háborút követő nehézségek miatt nem tudták folytatni az építkezést. Sem anyag, sem pénz nem volt elegendő. Majd lassan újra elindult az építkezés és folyt a mai napig. A másik jellemzője ennek a templomnak, hogy maga a zuglói gyülekezet mind fizikai munkával, mind pénzadományokkal igen nagy áldozatot hozott érte. Az elmúlt években a gyülekezet presbiterei, tagiéi a fe'üsvelö- vel. az előző és a mostani lelkésszel együtt szünet nélkül végeztek sokszor nagyon fárasztó fizikai munkát a templom építése közben. Boros Károly lelkész a templom mennyezetét burkoló farostlemezekre maga festette rá a szinte szédítő magasságban karácsony, nagypéntek és húsvét szimbólumait. Csak az utolsó hét évben a gyülekezet 180 000 forintot áldozott templomára. Ezt a templomot valójában a gyülekezet nem építteti, hanem maga építi. Így lett valóban minden köve a gyülekezet sajátja. Ez a templom Budapest egyik legszebb A zuglói templom oltára temploma már most és még inkább az lesz, amikor elkészül. Belsejét is művészi ízléssel alakították ki és rendezték be. Ándrássy Kurta tervei alapján készült az oltár és a keresz- telőkő, valamint a szentély márvány-mozaik padozata. A most elhelyezett padokat dr. Kotsis Iván tervezte. Szépek a szentély kőfaragó munkálatai és nagyon szép a farostlemezekkel fedett mennyezet. Még mindig befejezetlen azonban ez a templom. Hiányzik még a torony felső része, a külső vakolás, a templom stílusához illő szószék és a stílusos világítótestek. A zuglóiak azonban máris készítik a terveket és bizonyára a szükséges további áldozatkészség fs meglesz a templom teljes befejezéséig. Kívánjuk, hogy minél előbb teljesen kész templomban dicsérje a zuglói gyülekezet az Urat. mm m <«• <♦> um «• m Énekeink HAGYJAD A JÓ ISTENRE... Gerhardt Pál, ez az éppen nem drámai egyéniség, gyakran került drámai helyzetekbe. Ifjú éveit bőven keresztezték a harmincéves háború borzalmai s a szenvedés és csapások sorozata nem kímélte egyéni életét sem. „Keserű volt életem, mint az aloé” — mondta ő maga. A „Hagyjad a jó Istenre” kezdetű énekét (370) ő maga a keresztyén vándor énekének mondta. A maga hazájában az Erős várunk után a legelterjedtebb éneknek mondható. Sokáig úgy vélték, hogy akkor irta, amikor hatvan éves fejjel, felesége közvetlen halála után, egyetlen megmaradt s még kiskorú gyermekével Berlinből állásától megfosztván mennie kellett. Bár ez az ének azt a helyzetet is hűségesen tükrözi, hiszen Gerhardt a csapásokat mindig ilyen lélekkel fogadta, ma már tudjuk, hogy ez az ének sokkal korábbi eredetű. Mittenwaldei lelkészkedésének elejéről való s még akkor adta' át Crügernek, aki igen lelkesedett érte. Van, aki első gyermeke halála alkalmára időzíti az ének születését. De tükrözi az egész drámai helyzetet is, amelybe Mit- tenwaldeban került. Háború, tűzvész, pestis és belső viszály sújtotta az amúgy is szétzilált gyülekezetei. Valahányszor az oltár elé lépett, eszébe jutott, hogy elődjét itt az oltár előtt lőtték agyon, mert testével védte martalóc kóbor katonák elöl az oltárterítőket. Valahányszor az oltárnál a gyülekezet felé fordult, nemcsak hűséges szemek, de gyűlölködő, irigy pillantások és meg nem értés sugároztak rá. Itt indult boldog, késői házassága is, de valóban itt állt első gyermeke koporsója mellett is. , Ebben a helyzetben bizony veszélyes úton járó vándornak érezhette magát s a maga erejében aligha bizakodhatott, így verselte meg a 37. zsoltár 5. versének szavait a versfőkben: hagyjad az Űrra a te utadat, bízzál benne, ő megcse- lekszi. Ez az akrosztikon-for- ma az egyetlen a maga nemében Gerhardt költészetében. Azt a bizodalmát s a hit belső erejét, amely ebben a gyülekezetben eltöltötte, különösképpen is kifejezi a második versszak: Az Ürra bízzad dolgod S könnyebbül a teher. Ezer baj közt is boldog, Aki nem csügged eL Minek a gond, a bánat, Mit gyötrőd lelkedet? Az Istent kérd, imádjad S megnyered ügyedet. Az ének igen alkalmas váltakozó éneklésre is a gyülekezet s a kórus között. Az 1—2 vers a hívőkhöz szól, 3—4 Istenhez, 5—6 ismét a hívőkhöz, míg a 7 vers általános bizonyságtétel. A finom tónus, a gördülő, ritmikus sorok, a kiegyensúlyozott verselés belső fájdalmakat, zaklatottságot, gyengeséget és félelmet a hit fegyelmével és a bizodalom pajzsával szerényen eltakaró csendes hőst rejt. Helyesen jeA PAPNŐTLENSÉG KISEBBSÉGBEN A „Jubilee” című északamerikai katolikus havi folyóirat kérdést intézett 500 római katolikus lelkészhez, hogy továbbra is fenntartan- dónak itélik-e a papnőtlenséget. A megkérdezetteknek csak egyharmada nyilatkozott a papnőtlenség mellett, kétharmada a megszüntetését javasolja. Egy 27 éves minneso- tai gyülekezeti lelkész azzal érvelt, hogy a csak agglegényekből összetevődő egyházi vezetőség előbb vagy utóbb elfogult és egyoldalú lesz. Mások azon a véleményen gyezték fel róla: „Ha Luther a tetterő hőse, Gerhardt a hordóerőé.” Egyik énekkutató ilyen párhuzamot von: „Az evangélikus egyház művészetében Gerhardton kívül még csak egy mestert ismerünk, aki teljesen magába zárkózott, dicsőséggel és szidalommal nem törődve egyedül Isten dicsőségére munkálkodott: Bach János Sebestyén.” (Dorsch) 133 énekkel ajándékozta meg egyházát. Sokatmondó az ösz- szehasonlítás: mi magyar evangélikusok a 133 énekből húszat éneklünk. Rist János 600 énekéből csak 7-et, Schmolk 1200 énekéből csak 5-öt 133 énekéből 54-nek bibliai szöveg az alapja s ennek fele zsoltár-átköltés. Persze nem úgy, hogy rímbe szedte a zsoltárokat, hanem szinte minden zsoltár-átköltése értelmezése és alkalmazása az eredeti szövegnek. Énekeinek minden sorából a gyermekien gondtalan istenhit sugárzik, amely látszólag mit sem tud a problémákról. De ez nem felületes optimizmus. Ö csak egy alapot ismer: a Krisztus által igazzá lett bűnös ember reformatori hitét. Koren Emil voltak, hogy a papnőtlenséget mindenkinek magának kell vállalnia vagy elutasítania és nem szabad egyházi törvényekkel előírni. DANIA. — Szilas Attila magyar származású evangélikus lelkészt október 23-án, vasárnap, iktatták be Dániában a virumi gyülekezet egyik lelkész! állásába. Szolgálatára kérjük Istennek áldását azzal a reménységgel, hogy munkájával hozzájárul a dán—magyar egyházi kapcsolatok szívélyes elmélyüléséhez. \ Az újfcsíimus jefenikezese Nyugaf-Németországban A Német Szövetségi Köztársaság némely táján az utóbbi években — ha nem is mindig a valamikori szöveggel — újból felharsannak a régi náci dallamok. Az ingújra vetkőzött, rövid- nadrágos ifjak megint a régi ütemet pergetik dobjaikon, recsegik trombitáikkal és a lábak dobbanása is a tegnapi „hangulatot” idézi. A „Burschenschaftok” (a diákszövetségek) *- ki tudja hogy hányadik — fénykorukat élik: a sörpincékben‘ vezényszóra csattognak az asztalok lapjain a söröskriglik és még hangosabban az előírásos párbajkardok. Mindezen a nyugatnémetek előbb csak nevettek. Néha élég hangosan és rosszmájúan, de nagyonis alaptalanul. Alaptalanul, mert ezeket a fiatalokat és a hasonszőrű öregebbeket sohasem lehetett egyszerűen csak bolondoknak mondani és „a hülyék idejétmúlt gyülekezetének”. Éppen úgy, mint, ahogy nem lehetett a harmincas-negyvenes évek németországi eseményeit, borzalmait, a második világháborút „annak az őrült, kefebaju- szos szobafestőnek” — mármint Hitlernek — a számlájára, és egyedül csak az övére, írni. Márpedig ez történt: a nemegyszer harsány „kinevetés” és az idióta-bűnbak keresgélés ugyanazt a rossz lelkiismeretet próbálta megnyugtatni s egyben elaltatni, Hogy mennyire alaptalan volt ez a kényszeredett nevet* gélés és milyen káros ez a magatartás, arra csakhamar maguknak a nyugatnémeteknek kellett rájönniök. Rá kellett döbbenniük. mert az utóbbi évtizedben már nemcsak a fiatalok meneteltek hangos dobszóval, hanem menetelni kezdtek azok az öregek is, akik eleddig a háttérben maradtak. Ezzel egyidőben megjelentek a zsinagógák falán a felmázolt horogkeresztek és a régi zsidógyalázó szavak, mondatok. Ismeretlen, de ugyanakkor nagyon is ismerős kezek, temetők sírjait gyalázták meg, hogy még a holtak porai felett is kimutassák azt az embertelen gyűlöletet, amely milliókat juttatott koncentrációs táborokba^ a táborok gázkamráiba. S ez volt az a pont, amikor a megtévesztett közvéleményv a magát megtéveszteni engedő emberek józanabbik része felhagyott a lekicsinylő vállvonogatással és hallgatni kezdett azokra, akik az országon belül és kívül már jó régóta figyelmeztettek a veszélyre: mindez kísértetiesen emlékeztet a nácik hatalomátvétel előtti módszereire. A felháborodás indulata lobbant fel ezek után a sajtóban csakúgy, mint az egymást követő tüntetésekben. Csakhogy a felháborodás sem segített már. Nem, mert minden tüntetés, hírlapi leleplezés ellenére megalakult a Nemzeti Demokrata Párt, az „újnáci” jelzőt maguk is nyíltan elismerő csoportok hivatalos és hivatalosan elfogadott politikai szervezete. S nemcsak hogy megalakult, hanem a legutóbbi tartományi választásokon Hessenben 8, Bajorországban pedig 15 képviselőt küldhetett a helyi parlamentbe — az ugyanezeket az elveket valló választópolgárok jóvoltából.... Persze mindezeket nem lehet csak bizonyos és valóban kislétszámú köröknek a számlájára írni, vagy csak azoknak a revansista és úszító gyűléseiket állami hozzájárulással megtartó „menekült” egyletek, társaságok egyedüli felelősségét megállapítani. És az SS „bajtársi találkozók” sem okolhatók egyedül a történtekért, hanem okolható mindenekelőtt az a politika, amely mindezt lehetővé tette. Az a politika, amely nem torolta meg a nácik gaztetteit, hanem készségesen szemet hunyt felettük. Az a politika, amely azokat a bírákat mentette fél, akik a halálos ítéleteket meghozták s erkölcsileg és valóságosan is azokat marasztalta el, akik az áldozatok, az üldözöttek voltak. Éppen, ezért — így látjuk — jogos az az aggodalom, amely az NSZK-ban és a környező európai államokban elfogja a nácizmust soha vissza nem kívánó embereket és azt is látjuk, hogy ennek az aggodalomnak az eloszlatására — a saját maguk és a világbékét óhajtó népeinek érdekében — a nyugatnémet polgároknak még sokat — mindent — meg kell tenniök. Dibelius „tiltakozik” Várható volt, hogy az „Egyház és Társadalom” genfi világkonferencián elhangzott kijelentésekkel kapcsolatban jelentkezni fognak olyan volt egyházi személyek, akiknek a második világháború után 20 évig sikerült megakadályozni olyan társadalmi, politikai és gazdasági kérdéseknek a fölvetését az Egyházak Világtanácsában, amelyek pedig közvetlenül a Második Világháború befejezése után is aktuálisak voltak és amelyek a júliusi genfi világkongresszuson a 3. világ keresztyénéi részéről már egészen radikális formában vetődtek fel. Elsőnek D. Otto Dibelius ny. nyugat-berlini püspök szólalt meg ebben a kérdésben a „Die Kirche” című nyugat-berlini egyházi lapban és kijelenti, hogy nem lehet elég korán „NEMET” mondani a „forradalomról szóló teológiádra, ahogyan az a genfi világkongresszuson megtárgyalásra került Szerinte ugyanis ellentmond az egyház lényegének a forradalom eszméje. A keresztyén erkölcstan soha sem lehet „forradalmi etika”, ahogyan Genfben ezt kijelentették. A keresztyén erkölcs — szerinte — nem azonos ugyan a keresztyén kispolgárság erkölcsével, de „forradalmi” sem lehet. Az Üjtestamen- tom „megtérésnek” mondja azt, amit ma a világ „forradalomnak” mond. „Isten óvjon meg bennünket’ a forradalom teológiájától’, ahogyan azt Genf kimondta” — írja szó szerint Dibelius. Már eddig is annyit kiárusítottak az egyház lényegéből, hogy erre a forradalmi teológiára végképpen nincsen szükségünk —, mondja Dibelius. Azután kioktatja az Egyházak Világtanácsát is, amikor megállapítja, hogy az Egyházak Világtanácsa nem azért jött létre, hogy a jánosi teológiát (amely Isten ítélete alatt látja a világot???) fölcserélje a „forradalom teológiájával”. Csak csodálkozni tudunk! Dibelius ny. püspök úgy látszik „hiteles forradalomnak” ismerte el Hitler nemzeti szocializmusát, amely az „embertelenség” csúcspontja volt századunkban Európában! „Nagynémet szíve” erre még teológiai igazolást is talált! De amikor a 3. világban uralkodó leírhatatlan nyomor kér szót az egyházak legfőbb fóruma előtt, akkor siet „NEMET” mondani annak megváltoztatása ellen. És mit fog most szólni ez a nagy „biblikus” a Keresztyén Békekonferencia „Teológiai Vitacsoportjának” a szófiai „Jelenté-, sérői”, amely messze túlmegy a genfi világkonferencián teológusok részéről elhangzotta- « kon? EGYHAZAK VILÁGTANÁCSA Értesítettük már olvasóinkat arról, hogy az Egyházak Világtanácsa 1968-ban Upp- salában tartja legközelebbi világgyűlését. A világgyűlést most is J. Thomson dán lelkész készíti elő, a svéd megbízott pedig dr. L. Thunberg újtestámentomi szakértő. A svéd egyházak közben gyűjtést' indítottak a világkonferencia költségeinek a fedezésére. A bevétel elsősorban azt a célt szolgálja, hogy a 3. világ evangélikus küldöttei minél nagyobb számban vehessenek részt az uppealal vi4 lággyűlésen. 4»
