Evangélikus Élet, 1966 (31. évfolyam, 1-52. szám)
1966-12-04 / 49. szám
KP RÉRM. BP. TZ Diakónia és gyülekezetek tf'gyházunk vezetői, vezető testületéi a felszabadulás utáni időben azon fáradoztak, hogy a szeretetotthonok és gyülekezetek között minél elevenebb kapcsolat épüljön ki. Minden élő szervezet sokoldalú, sokfajta feladat elvégzésére ké’pes, ha a szervezetet alkotó egymástól különböző szervek és részek jó kapcsolatban vannak egymással. A szeretetotthonok és gyülekezetek között a működési egy- tég alapja a kölcsönös egymásra utaltság. A gyülekezeteknek szükségük van a „nagy parancsolat’’ hűséges és alapos teljesítse érdekében a szeretetotthonok szervezett munkájára, s a szeretetotthonok nem nélkülözhetik azokat a különféle erőket, amelyek a gyülekezetekből áradnak feléjük. Az otthonok szolgálatuk teljesítése közben működésükkel és példájukkal a gyülekezeteknek jelentenek erősítést. Az egyház belső erejének ez a kölcsönös áramlása biztosíthatja csak az egész szervezet egészségét, munkabírását, a lehetőséget, hogy feladatait teljesítse. Lássuk azonban azokat a legfontosabb kapcsolatokat, amelyek a szeretetotthonok és egyházközségek között vannak. 4szeretetotthonaink a gyülekezetekből kapják gondozásra ^ szoruló testvéreinket. Egy-egy nagyobb otthonunk lakói egész egyházunk kicsinyített képét mutatják táji, népi, sőt nyelvi sokrétűségben,' színeiben és szokásaiban. Gondozottaink képviselik a Dunántúl magyar gyülekezeteit és a Tiszántúl szlovákajkú gyülekezeteit. Magukkal hozzák a nagy egyház- községek, vagy a kis szórványok hitéletének jellegzetes vonásait. Egy épület falain belül egész egyházrajzi tanulmányt lehetne elvégezni. Szűkebb vagy bővebb keretekben igy jelenik meg szeretetotthonainkban szinte egész egyházunk képe. Gondozottainkon keresztül kapcsolataink fontos szála fűz <r gyülekezetekben maradt családtagokhoz is. Látogatásaik áramával a személyek és hírek eleven sokasága éri a gyülekezetekből otthonainkat. Szeretetotthonainkban szolgáló, a gondozást és egyéb munkát ellátó testvéreink is gyülekezeteinkből jönnek. Mindany- nyian érezzük, hogy szolgálatra vállalkozásuk nem tartozik az, egyszerű dolgozó—munkáltató viszony keretébe. Némelyiknél gyülekezetében végzett tevékenysége vagy a gyülekezet lelkiszellemi tartalma ad indítást, hogy ilyen munkára jelentkezzék. Másokat a szeretetotthon életének, közösségének hire, vagy az ott szerzett élmény vonz e munkához. Az összekötő szálak további jelentős kötegét jelentik azok « gyülekezeti tagok, akik nem állandó jellegű, de rendszeres munkájukkal segítik egy-egy szeretetotthon működését. Több szabadidővel rendelkező Háziasszonyok, vagy nyugdíjasok kisköre veszi kezébe az elszakadt ruhadarabokat, s foltozza szorgosan. vagy gombot varrnak fel reszkető kezű aggastyánok helyett a foltos kabátra. Mellettük ott vannak azok az egyház- községi tisztviselők is, akik napi foglalkozásuk, kenyérkereső munkájuk után néha késő éjszakáig foglalkoznak egy-egy otthon számadásával, könyveinek vezetésével, ellenőrzésével. It/fint a. telefon egész hazánkat behálózó vezetékrendszere, úgy köti össze a szeretetotthonok diakoniai munkájának barátait a lakásuk ajtaján havonta kopogtató körlevél, amely az otthonok életéről, eseményeiről tájékoztatja őket. A körlevelekre néha megjegyzések, kérések, vagy kérdések érkeznek, de legtöbbször válasz érkezik annak a rendszeres adománynak formájában, mellyel az országos munkát támogatják gyülekezeteinkben élő testvéreink. A kapcsolatok szálait egyházi törvényeink is erősítik. Egyház- községeinknek feladatává teszik, hogy gondoskodjanak a szeretetotthonokról. Évi költségvetési tervükben szerepelnie kell a támogatásra szánt- összegnek. Esztendőnként egy alkalommal pedig, ádvent második vasárnapján az istentisztelet offertóriu- ma a szeretetotthonoké. A gyülekezetek szeretetének és áldozat- készségének gyakorlati megvalósulása ez, amellyel az otthonok biztonsággal számolhatnak. Az otthonokban folyó szeretetmunka embert formáló erő, visszahat azokra, akik végzik. Az otthonok egészének élete pedig kedvezően formálja a gyülekezetek, az egész egyház életét. A kölcsönös kapcsolatot, Jézus Krisztus szeretetének ezt az áramlását az otthonoktól a gyülekezetekig és a gyülekezetektől az otthonokig ezek a szálak és csatornák biztosítják, s bármennyire egyszerűek is, mégis becsesek nekünk, mert ezek eszközlik az egyház életének szép rendjét, a szolgálatot. Mun ez Frigyes Világkonferencia Vietnam ügyében Stockholmból jelentik, hogy világkonferenciát hívtak össze 1967-re Stockholmba a vietnami háború befejezése és a vietnami nép függetlenségének a biztosítására. A határozatot azon a stockholmi összejövetelen mondták ki, amelyen 81 békeszervezet és több észak-amerikai és svédországi nemzeti szervezet vett részt. A világkonferenciára parlamentek, szakszervezetek, vallásos egyesületek, egyetemek és más intézmények képviselőit hívják meg. Előreláthatólag 1967 tavaszán kerül sor a világkonferencia megtartására. Dél-amerikai püspökök a társadalmi átalakulások mellett ÖSSZEHÍVTÁK A ZSINATOT Dél-Amerikában lényeges társadalmi átalakulásokra van szükség — jelentette ki a római katolikus püspökök latinamerikai tanácsa. Szükségesnek tartják, hogy a dél-amerikai szárazföld egészséges fejlődése érdekében létre kell hozni az összes dél-amerikai nemzet egységét és együttműködését. A püspökök fölajánlották segítségüket ennek a fejlődésnek az előmozdításához. MIHÁLYFI ERNŐ egyetemes felügyelő 1966. december 8. és 9. napjára az egyetemes székház imatermebe összehívta a Magyarországi Evangélikus Egyház Zsinatát. A Zsinattal kapcsolatban egyházunk két püspöke az alábbi körlevelet adta ki: „Isten iránti hálaadással és szívbeli örömmel tudatjuk. Veletek, hogy Magyarországi Evangélikus Egyházunk legfőbb törvényhozó testületét a Zsinatot, az Egyetemes Felügyelő 1966. december 8-ra Budapestre összehívta. A zsinat feladata az lesz, hogy megalkossa Magyarországi Evangélikus Egyházunk teljes tönvény könyv ét. Ez a törvénykönyv hivatva van arra, hogy új történelmi körülmények között szolgáló egyházunk kereteit biztosítsa. Az elmúlt 20 esztendő folyamán teológiailag már tisztáztuk egyházunk mai szolgálatának lényegét, tartalmát és célját. Szükség van azonban arra is, hogy a jogi kereteket is tisztázzuk, hogy ezáltal gyülekezeteinkben minden „ékesen és jó renddel” folyjék. A törvényelőkészítő bizottság évek óta folyó szorgalmas munkával elkészítette a hat törvényből álló javaslatot. Ezeket a javaslatokat a lelkészek számos presbiter bevonásával a munkaközösségekben megtárgyalták. Most már csak az van hátra, hogy a 68 zsinati atya a zsinaton végső megtárgyalás ;orán azokat törvényerőre emelje. Bízunk benne, hogy egyházunk zsinata Isten kegyelméből el is végzi fontos törvény- alkotó munkáját. Kérjük a gyülekezeteket, hogy örüljenek velünk együtt ennek az egyháztörténelmi eseménynek és imádkozzanak velünk együtt azért, hogy a zsinat egész egyházunk javát szolgáló munkát végezhessen. Meghagyjuk, hogy e körlevelünket a zsinat megnyitása előtti vasárnapon, december 4-én minden gyülekezeti istentiszteleten olvassák fel és j a gyülekezetek imádkozzanak a zsinat munkájáért. „Mindenestől fogva növekedjünk abban, aki a fej, a Krisztusban; Akiből az egész test, szép renddel, egyberakatván és egybeszerkesztetvén az Ö segedelmének minden kapcsaival, minden egyes tagnak mértéke szerint való munkássággal teljsíti a testnek növekedését a maga fölépítésére szeretetben”- (Ef 4, 15—16.) D. Wischmann elnök hazánkban D. Adolf Wischmann és felesége 19-én repülőgéppel érkezett Budapestre a késő esti órákban, s már másnap, vasárnap kétszer is prédikált. Délelőtt a fővárosban, a Deák téri templomban, délután vidéken. Albertiben. Hétfőn hivatalukban látogatta meg dr. Vető Lajos és D. Káldy Zoltán püspököket, majd a hét folyamán sorra látogatta egyházunk fontosabb intézményeit. Teológiai Akadémiánkon hosszasan elbeszélgetett a professzorokkal Megtekintette központi levéltárunkat és országos könyv ■ tárunkat, majd az egyik budai szeretetotthonunkat. Szerdán délelőtt a budapes-« ti . lelKészekkel találkozott, akiket érdekes előadásban tájékoztatott munkaköréről. Elmondotta, hogy a vezetése alatt álló egyházi külügyi hivatal szolgálata szinte az egész földkerekségre kiterjed, s noha elsősorban egyházi jellegű, előbbre viszi a különböző népek kölcsönös megismerkedését és jobb együttélését is. D. Wischmann tíz esztendeje vezeti és irányítja ezt a munkát s Niemöller Mártont váltotta fel, aki előtte nagyon értékes úttörő szolgálatot végzett a második világháború után. D. Wischmann ismételten járt a Szovjetunióban és a kelet-európai szocialista államokban is, s el lehet róla mondani, hogy idejének nagyobbikrészét külföldön tölti. Még a hét elején dr. Barthrv Tibor református püspököt, a magyarországi református egyház zsinatának elnökét látogatta meg budapesti hivatalában, a hét» végén pedig fogadta őt és feleségét Miklós Imre. az Állami Egyházügyi Hivatal elnökhelyettese; „EMLÉKIRAT" KÉSZÜL AB EDDIGI EMLÉKTP ATOKRÓ3L NÉMETORSZÁGBAN A Németországi Evangélikus Egyház (EKD) a jövőben is nyilvánosságra hozza elvi álláspontját a politikai és társadalmi élet kérdéseiről, ahogyan eddig ilyen jellegű emlékiratokat kiadott a nemzeti szocialista bűnök elleni perekről és a kitelepítettek kérdéséről, valamint a német népnek keleti szomszédaihoz való viszonyáról. E. Wilkens hannoveri egyv házfőtanácsos bejelentette, hogy a jövő évben állast foglal az EKD a házassági og kérdésében, foglalkoznak a háború elkerülésének és a béke biztosításának a témájával és esetleg egy „Emlékiratot” is kiadnak az eddigi emlékiratokról, mert elvileg akarják tisztázni azt a kérdést, hogy mi az értelme annak, ha az egyház nyilatkozik a nyilvános élet kérdése*-* ről. Áz egész emberiség közös gondja AZ UTÓBBI ÉVEKBEN világszerte egyre többet beszélnek azokról a világgazdasági problémákról, melyekre még a mi századunkban megoldást kell találnia az emberiségnek saját léte érdekében. Statisztikai adatok bizonyítják, hogy az emberiség iélekszáma rohamosan hő, viszont az emberi élet fenntartásához szükséges cikkek termelése távolról sem tart lépést ezzel a fejlődéssel. Az emberiség tehát gyors léptekkel halad az elszegényedés és éhezés felé. Ez a helyzet az emberiség egészét tekintve, A VALÓSÁG RÉSZLETEI azonban még súlyosabbak, mert a rendelkezésre álló - javak nem oszlanak meg egyenletesen, hanem az emberiség kisebb része bőségben él, viszont nagyobb része, mintegy kétharmada szűkölködik, sőt máris éhezik. Hozzá még ez az aránytalanság is az adatok szerint nem csökken, hanem nő. Reális számítások alapján tehát azt kell mondanunk: ha nem változik meg gyökeresen a világgazdaság struktúrája, akkor még a közeljövőben is rohamosan megnövekszik az éhezők száma és az éhezés mértéke, ugyanakkor pedig tovább nő egy kisebb réteg jóléte. Nem nehéz felismerni, hogy semmi sem veszélyezteti nagyobb mértékben az emberiség békéjét, mint a javak elosztásának ez a fokozódó igazságtalansága, amely egyre elviselhetetlenebbé válik az emberiség nagyobb része számára. A gyarmati sorból felszabadult fejlődő népek ezzel az igazságtalansággal szemben harcolnak. A szocializmust építő népek pedig olyan gazdasági rendszer kiépítésére törekszenek, amely az igazságtalan ellentéteket csökkenti és megszünteti. A KERESZTYÉN BÉKEKONFERENCIA felismerve ezeket az összefüggéseket egyik állandó bizottságának feladatává tette, hogy tanulmányozza a világgazdaság, a fejlődő népek gazdasági élete és a világbéke egymással sokszorosan összeszövődő kérdéseit. A Tanácsadó Bizottság szófiai ülésén ez a munkacsoport mindenekelőtt azt követelte, hogy „meg kell teremteni a világgazdasági kapcsolatok új típusát, amely az általános és teljes leszerelésen, a feszültségek megszüntetésén, a különböző társadalmi rendszerű államok békés gazdasági versenyén, és valamennyi állam egyenjogú együttműködésén alapul”. Ebből az általános megállapításból mindenekelőtt az következik, hogy a fejlődésben elmaradt országokat segíteni kell saját gazdasági életük felépítésére, hogy ne kényszerüljenek nyersanyagaikat olcsó áron exportálni, hanem nagy értékű ipari termékekké dolgozhassák fel, és így értékesíthessék a világpiacon. Ennek feltétele az, hogy a még gyarmati sorban élő népek megkapják szabadságukat, a felszabadult népek pedig felszabaduljanak a tőkés országok neokolonialista gazdasági nyomása alól is. A munkacsoport újra rámutatott arra, hogy a népek biztonságát nem a fegyverkezési verseny biztosítja, hanem a leszerelés, ha az abból megtakarított óriási összegeket a fejlődő népek gazdasági megsegítésére fordítják. A FEJLŐDŐ NÉPEK gazdasági megsegítésének azonban nagy akadálya, az, hogy a tőkés országok. vonakodnak a segélynyújtástól a fejlődő népek hallatlan mértékű eladósodása miatt. A gyarmati” sorból felszabadult népek adósságát ugyanis szinte csak csillagászati számokkal lehet kifejezni. A Nemzetközi Pénzalap és a Világbank hivatalos jelentése szerint ez az adósság 1955-ben 10 billió dollár volt, 1963-ban 29 billió dollár, 1964-ben 33 hilíió dollár és 1965-ben 36 billió dollár. Megrázó volt, amikor az egyik afrikai képviselő elmondta, hogy ezeket a kölcsönöket nem lelki- ismeretlen könnyelműséggel veszik fel, hanem azért, mert éhezik a népük és enniük kell. Most pedig még a kamatokat sem tudják fizetni: az adósság elnyeli őket. A Keresztyén Békekonferencia munkacsoportja egyelőre nem tudott mást javasolni, mint azonnali moratóriumot a kölcsönök és kamatok fizetésére. De nem hallgatjuk el azt a véleményünket, hogy az adósság kérdését az elvi, történeti és gyakorlati igazságosság alapján gyökeresen másképp kell megitélni. A gyarmati és a fejlődő országokból felbecsülhetetlen értékek vándoroltak és vándorolnak ki a tőkés országokba. Például egy londoni olajmágnás, N. Gubelkian elmondja könyvében, hogy a Közel-Keleten egyetlenegy millió fontos beruházásából 1955 óta évenként 5—6 millió font tiszta haszna, tehát negyvenszeres nyeresége volt. Formailag jogos ez a haszon, de ki merné igazságosnak is mondani? S ez a példa egy a sok közül. Ha mindezt felmérnénk, kitűnnék, hogy nem a fejlődő népek adósok, hanem messze túlmenően a tőkés országok tartoznak a fejlődő országoknak. DE MI KÖZE EHHEZ a Keresztyén Béke- konferenciának, a keresztyéneknek és az egyházaknak? Az, hogy ennek az igazságtalan gazdasági helyzetnek a haszonélvezői túlnyomó részben az emberiség kisebbségét alkotó fehér népek, és ezek közül is elsősorban azok, kik magukat hangsúlyozottan keresztyéneknek vallják. Joggal fordul tehát a Keresztyén Békekonferencia gazdasági ügyekkel foglalkozó munkacsoportja a keresztyénekhez és az egyházakhoz: tegyenek meg mindent egy olyan világgazdasági rend kialakításáért, amely megoldja az emberiség jövőjének közös gondját, és lehetővé teszi, hogy minden nép és minden ember igazságosan részesüljön azokban a javakban, amelyeket Isten nem az emberiség egy részének, hanem az egész emberiségnek adott. Dr. Prőhle Károly V
