Evangélikus Élet, 1966 (31. évfolyam, 1-52. szám)

1966-01-30 / 5. szám

A Szentiélektől indíttatva 2 Pt 1,16—21. Az igehirdetésről három alapvető jelentőségű megállapí­tást tartalmaz ez az ige. 1. Nem mítosz, hanem evangélium! Arany János: Családi körének sokat idézett verssora érvényes az Isten hatalmáról és dicsőségéről szóló igehirdetésre is: „Nem mese ez gyer­mek ..Isten igéje nem kieszelt meséknek, szép emberi gon­dolatoknak vagy örökérvényű erkölcsi igazságoknak irodaim' köntösbe, mítoszokba öltöztetése, hanem Istennek üdvössé­günkért elvégzett cselekedeteiről szóló híradása. Ez a híradás adja tudtunkra, hogy amikor Jézus Krisztus a világtörténelem eseményeinek részesévé lett, akkor értünk, emberekért csele­kedett mindent. Szeretetből. És Isten gyönyörködik a „szeretett Fiú”-nak, Jézusnak áldozatos életében és halálában. Az ép­pen az „evangélium” = a „jó hír”, hogy hitünk és megtarta- tásunk alapjai az üdvösségtörténetnek nagy eseményei, valósá­gos tényei és nem vallásos elméletek, mítoszok elhntése vagy esetleg elutasítása. 2. Nem ember akaratából, hanem Szentlélek által! Krisztus élő valósága, történetisége erősíti meg a Róla szóló híradást, az igehirdetést. Amit a szem és fültanúk láttak és hallottak Isten hatalmas cselekvéséből, azt tovább mondták. Nem emberi el­határozásból és akaratból, hanem belső kényszerből. A Szentlé- lektől indíttatva. Egyik ember adta tovább a másiknak, mind­egyik nemzedék az utána következőnek. S a Jézus Krisztus szeretete által megragadott emberek átszőtték azt a híradást saját életük hittapasztalatával is. De minden időben tudták és vallották, hogy híradásuk „hitelességének” a biztosítéka nem ők maguk, hanem a Szenlélek, aki őket is szólásra indította. Ahogyan ezt Rembrandt a párizsi Louvre-ban található festmé­nyében igyekezett jelképesen kifejezni: Isten angyala súgja Máté evangélista fülébe, hogy mit mondjon és mit írjon. 3. Hogy „a hajnalcsillag felkeljen szívünkben!” Az Üjtesta- mentum szerint ez a hitrejutást jelenti. Abban a Jézus Krisz­tusban való hitet, aki maga a „tündöklő hajnalcsillag” (Jel 22,16) és aki a bűn, a halál és kárhozat sötétségéből az új élet, feltámadás és üdvösség világosságára vezet el minden Őbenne hívőt. „Tündöklő hajnali csillag, örömkönnyek közt áldalak, hogy nekünk felragyogtál..(Dt. ékv. 403) Sárkány Tibor nil!lllllllllll!lllll!llllllllIII!lllllllllll!lllll!lllllllllllll!lil!lllilllllll!l!lllll!l!llllllllill!l!lll!l!IMIIIIIIIIIi:i!l!i:ill'l!inil!lll:llT1!l!lll!llll ISTENTISZTELETI REND Budapesten, 1966. január 30-án Deák tér de. 9. (úrv.) Hafenscher Károly de- 11. (úrv.) dr. Kékén András, du. 6. Trajtler Gábor. Fasor de. fél 10. Szirmai Zoltán, de. 11. Szirmai Zoltán, du. 6. Szir­mai Zoltán. Dózsa György út de. fél 10. Üllői út 24. de. fél 11. Ka­rácsony Sándor u. de. 9. Rákóczi út 5.7/b. de. 10. (szlovák), de. 12 (magyar), Thaly Kálmán u. de. 10 Bándi Sándor, de. 11 dr. Rédey Pál, du. 6 Bándi Sándor. Kőbánya de. 10. Utász u. de. 9. Vajda Péter u. de. fél 12. Zugló de. 11 (úrv.) Baranyai Tamás. Rákosfalva de. 8 Boros Károly. Gyarmat u. de. fél 10 Baranyai Tamás. Fóti út de. 11 Gádor András. ' Váci út de. 8 Solymár Péter. Frangepán u. de. fél 10 Solymár Péter. Újpest de. 10 Kosa László Pesterzsébet de. 10. Soroksár Újtelep de. fél 9. Pestlőrinc de. 11. Pestújhely de. 10. Kürtösi Kálmán. Sashalom de. .9 Kamer Ágoston. Rákosszentmi­hály de. fél 11 Karner Ágoston. Rákospalota MÁV telep de. 8. Rá­kospalota nagytemplom de. 10. Rá­kospalota kistemplom du. 3. Rá­koscsaba de. 9. Békés József. Rá­koshegy de. 9. Rákosliget de. 10. Rákoskeresztúr de. fél 11, du. 3. Bécsikapu tér de. 9 Madocsai Miklós de. 11 Várady Lajos, este 7 Schreiner Vilmos. Torockó tér de. fél 9 Várady Lajos, Öbuda de. 9 Fülöp Dezső, de. 10 (úrv.) Fülöp Dezső. XII. Tarcsay Vilmos u. de, 9 Csengődy László, de. 11 Csen- gődy László, este fél 7 Takács Jó­zsef. Pesthidegkút de. fél 11 Muncz Frigyes. Kelenföld de. 8 dr. Re­zessy Zoltán, de. 11 (úrv.) dr. Re- zessy Zoltán, du. 6. Kőszeghy Ta­más. Németvölgyi út de. 9 Kő- zseghy Tamás. Kelenvölgy de. 9. Visontai Róbert. Budafok de. 11 Visontai Róbert. Nagytétény du. 3 Visontai Róbert. Albertfalva de. 7. Csillaghegy de. fél 10. Csepel de. II. — HARMÖNIUMOK speciális ja­vítása garanciával. Adás-vétel. Po- korny Pál Bp. IV. Újpest, Kom- ját u. 120. Telefon: 493—017. EVANGÉLIKUS ÉLET A Magyarországi Evangélikus Egyetemes Egyház Sajtóosztályának lapja Szerkeszti a Szerkesztőbizottság Főszerkesztő: D. dr. Vető Lajos Felelős szerkesztő és kiadó: Gádor András Szerkesztőségi telefon: 342—423 Szerkesztőség: Bp. VIII., Üllői út 2* Kiadóhivatal és Sajtóosztály: Budapest, VIII. Puskin u. 12. Telefon 142—074 Csekkszámlaszám: 20412—VHI. Előfizetési ára egy évre: 60,— Ft Árusítja a Magyar Posta INDEX 25 211 66.00254/2 — Zrínyi Nyomda, Bpest Fv.: Bolgár I. HÍREK — Vízkereszt utáni utolsó vasárnapon az oltárterítő szí­ne: zöld. A vasárnap délelőtti istentisztelet oltári igéje: Mt. 11,1—9; az igehirdetés alap­igéje: 2 Péter 1,16—21; a dél­utáni istentisztelet alapigéje: Márk 9, 33—41 — EVANGÉLIKUS ISTEN- TISZTELET A RÁDIÓBAN. Február 6.-án, vasárnap reg­gel fél 8 órakor evangélikus vallásos félórát közvetít a Pe­tőfi Rádió. Igét hirdet: Halász Béla pápai esperes-lelkész ELTEMETTEK UZON LÁSZLÓT Mély részvét kísérte utolsó földi útjára Uzon László ke­lenföldi lelkészt január 24-én, hétfőn, a Farkasréti temetőben. A temetésen a gyászoló családon és gyülekezeten kívül részt vett mindkét egyházkerületünk püspöke, a Teológiai Akadémia dékánja és tanárai, a Budai Egyházmegye egész lelkészi kara, a Pesti Egyházmegye lelkészei, a presbiterek és hivek népes gyülekezete. A temetési szertartást Várady Lajos, a Budai Egyház­megye esperese végezte Fülöp Dezső óbudai lelkész és dr. Re- zessy Zoltán kelenföldi másodlelkész segédletével. „Ha élünk, az Úrnak élünk, ha meghalunk, az Úrnak ha­lunk meg, ezért akár élünk, akár halunk', az Úréi vagyunk.” (Róm. 18,4.) BENSŐSÉGES ÜNNEP KE­RETÉBEN köszöntötte az el­múlt esztendő végén a bethle- hemi (Észak-Amerikai Egye­sült Államok) magyar evangé­likus gyülekezet lelkészét, Or­mai Jánost, aki elérkezett lel­késszé avatásának 50. évfor­dulójához. Ormai János Bé­késcsabán nevelkedett, majd Geduly Henrik püspök avatta I lelkésszé, s az első világhábo­rú után ment Amerikába. Jubileumi ünnepség volt az amerikai Pittsburgh-ben is, ahol a magyar evangélikus gyülekezet meleg szeretettel köszöntötte lelkészét, Mtarko- vits Pált, aki lelkésszé avatá­sának 25. évfordulóját ünne­pelte. — DISZNÖPERZSELÖ szezon- végi árengedménnyel Kulcsár kis­iparosinál. Budapest, Rákóczi út 6. — BUNDÁK átszabása, Irha tisz­títás, festés Somogyi szűcsnél, Bp. V. Kossuth Lajos u. 1. az udvar­ban. A KELET-BÉKÉSI EGYHÁZ­MEGYE Lelkészi Munkaközös­sége jan. 27 -én ülésezett Békés­csabán Nagybocskay Vilmos, Kun-Kaiser József lelkészek és Mekis Ádám esperes szol­gálatával. Az egyházmegye lel­készei Mekis Ádám esperes bevezetője után közösen meg­beszélték D. Káldy Zoltán püspök „A ki- és beutazások­ról” című, a Lelkipásztor 1965. novemberi számában megje­lent cikkét; megbeszélték a gyülekezeti munkaterveket és szétosztották az 1966. évi lel­készi munkaközösségi témá­kat. A NÓGRÁDI EGYHÁZ­MEGYE Lelkészi Munkaközös­sége január 27-én ülésezett Balassagyarmaton. Breuer Oszkár, Polónyi Zoltán, Sza­bó István, Garami Lajos lel­készek és Gartai István espe­res szolgálatával. A biblia korunk nyelvén Evangélikus egyház a szó igazi értelmében csak addig lesz, amíg a laikusok kezében is ott lesz a biblia. Dr. J. Zink stuttgarti lelkész mondta ezt egyik előadásában, aki újtes- támentomi fordításával tette magát ismertté a német evan­gélikusok körében. Fordítása 1965 májiusa óta 100 000 pél­dányban kelt el. A Luther-bibliának megvan még ma is az értéke — mond­ta Zink lelkész —, elsősorban az istentiszteletben és a bibliá­val foglalkozóknál, de a hozzá nem értőknek új fordításra van szükségük. A fordítás módszerével kapcsolatbán hangsúlyozta, hogy az ó- és új- testámentomi tudományok eredményeit figyelembe kell ugyan vennünk, de ennél sok­kal fontosabb, hogy ne a'szó­szerinti pontosságra, hanem a szöveg mondanivalójára ügyel­jünk. Arra is rámutatott, hogy nemcsak a bibliát kell újra fordítanunk, hanem az igehir­detés, a káték, az egyházi éne­kek és egyházi lapok nyelvét is újjá kell formálnunk. A LUTHERÁNUS VILÁGSZÖVETSÉG ELNÖKE A ZSINATRÓL Ha akadálytalanul hatni tud a „megújulás kovásza” a római katolikus egyházban, akkor kb. tíz év múlva újabb zsinatot kell összehívnia a pápának — jelentette ki új­évi üzenetében az Amerikai Lutheránus Egyház elnöke, Dr. Fr. A. Schiotz, aki jelen­leg a Lutheránus Világszövet­ség elnöke is. HÉTRŐL—HÉTRE Jézus hatalma Márk 1, 21—28. Igénk a hatalmas Jézust állítja elénk. Jézus Kapernaum- ba érkezik és szombaton siet arra a helyre, ahol az ige hang­zik. A zsinagógába megy és tanít. Otestamentumi ige alapján szól az egybegyűltekhez. Azt olvassuk heti igénkben, hogy „... elálmélkodnak az 5 tanításán, mert úgy tanítja őket, mint akinek hatalma van, é.s nem úgy, mint az írástudók.” Az írástudók szavaiból, taní­tásaikból semmiféle hatalom nem érződött. Ismerjük azt az igét, amely arról szól, hogy a Mester le­csendesíti a háborgó tengert. Parancsolt a szeleknek és a zúgó viharnak. Parancsa nyomán meghunyászkodott a tenger és enyhe szellővé változott a vihar. Jézusnak hatalma volt a ter­mészet felett. Ismerjük azt a másik igét is, amely arról ad tanítást, hogy a halott Lázárt feltámasztotta. Megszólította a halottat is: „Néked mondom kelj fel!” Es a halott kinyitotta lecsukott szemét és felült. Jézusnak hatalma volt a halál felett, a ko­porsók felett! Jézusnak hatalma volt a Sátán felett s minden felett, ami a Sátán munkája nyomán betegséget, zavart okoz. A Sátán neve egyébként ilyeneket jelent: összezavaró, összekuszáló, bé­kétlenséget keltő... Jézus meggyógyítja a különféle betegség­ben szenvedőket. Visszaadja a süket hallását, a vak látását. A sántát járóvá teszi, a bélpoklost megtisztítja. Jézusnak hatalma volt a betegségek felett! A zsinagógában, ahol tanít, ráesik szánó, segítő tekintete egy beteg, kínlódó, szenvedő emberre, akiben: „tisztátalan lé­lek" volt. Jézus segít ezen a nyomorult emberen és kiparan­csolja belőle a tisztátalan lelket. Másodszor is álmélkodnak az emberek és így beszélnek3 „Micsoda új tudomány ez, hogy hatalommal parancsol a tisz­tátalan telkeknek”? A hatalmas Jézus barátod és testvéred. Fülöp Dezső NAPRÓt-NAPRA VASÁRNAP: ZSOLT. 90,1—2 — ROMA 8, 15 — Istennek az Izraellel kötött szövetségét Jézus terjesztette ki minden nép­re. Ö Isten szeretett Fia, akin keresztül mondhatjuk Atyánk­nak Istent. — Csel 15,7—12 — Zsoltárok 89, 20—30. HÉTFŐ: EZSAIÄS 26, 16—1. TESSZALONIKA 5, 17 — Jé­zus arcán Isten dicsőségének fénye ragyogott. Boldogok azok, akik beszédében fölismerik az örök élet igéit, és hűsé­gesen követik. — 2. Mózes 34, 29—35 — János 6, 66 71. KEDD: ZSOLT 54, 8 — EFEZUS 5,20 — Jézus e világ vi­lágosságának vallotta magát. E fény hírvivői voltak az apos­tolok. Az ő szavuk gyújtson világosságot a mi szívünkben isj 2. Kor 4, 3—6 — János 7,1—13. SZERDA: JEREMIAS 22, 29 — 1. KOR 1,30 — Isten igéje megtanít fölnézni a láthatatlanra, Isten országára. Innen jött Jézus és ide akar vinni minden embert. 2. Kor 4,13—18 — János 7,14—24. CSÜTÖRTÖK: EZSAIÄS 49,13 — EFEZUS 2,4—5 — Pál apostol a maga életpéldájával bizonyítja Jézus átformáló,új­játeremtő hatalmát. Ellenségből apostol, üldözőből prédiká­tor lett. Galata, 1,11—24 — János 7, 25—36. PÉNTEK: PÉLDABESZÉDEK 10,19— EFEZUS 4,29 — Ta­nítványnak lenni azt jelenti, hogy az ember „elveszti” magat, nem a saját gondolatai és kedve, hanem az Isten iránymuta­tása szerint él és így találja meg az „Életet”. Máté 16, 24—28 — János 7, 37—52. SZOMBAT: ZSOLT. 36,10 — JÁNOS 1, 4 — Az ítélet joga Istené, ezért mi emberek, ne ítéljük el egymást, hanem segí­tő szeretettel mentsük a nyilvánvaló bűnöst is, hogy elhagyja a rosszat. Filippi 3,20 — 4,1 — János 7,53—8,11. L H. B. Albrecht Goes: KISKANÁL Valamely ház légköre: van ilyen? Vagy itt nálunk, ahol az uniformis mindenkit egyfor­mává tesz, minden egyre megy? Talán még­sem. A házigazdának legalább két dologban döntő szava lehet az emberség és a meg­szülés dolgában. A kákán is csomót keresőket persze nem tudja máról holnapra irgalmasok- ká nevelni s a fecsegők száját sem tömheti be végképp, arra azonban ügyelhet, hogy ne ezek legyenek a hangadók. Egy hadikórház a há­ború negyedik évében bizonyára nem a szép- lelkek társasköre. Például aligha akad kedv és idő születésnapi ünnepélyek rendezésére. Az emberség azonban nem a születésnapi tor­tával kezdődik. Nálunk az emberek törődtek egymással tudtak róla, ha valaki arról ka­pott hírt, hogy odahaza a család megszaporo­dott, vagy haláleset vagy bombakár érte az otthoniakat. Parancsnoki kihallgatás „lelki­beszélgetéssel” — nem, erről szó sem volt. Hanem inkább ilyenforma esetekről: Wieland doktor, miután jelentették neki az esetet, le­akasztotta a legközelebbi telefonkagylót s fel­hívta a reptérparancsnokságot. Mikor is in­dul a következő gép?... s a futárgépek tulaj­donképpen arra valók, hogy a törzstisztek magánküldeményeit szállítsák, vagy esetleg arra is, hogy elvigyék Malten szakaszvezetőt, — „aki a műtőben a jobbkezem!...” — hangzott a telefonban szinte fenyegető hang­súllyal, — „igen, Malten, M mint Márta, A mint Albert..., igen, szóval Essenbe kell utaznia, hogy utánanézzen, mi maradt a la­kásából a bombatalálat után, .. . köszönöm, a viszontlátásra ...” Azután átballagott a mű­tőbe s miközben beöltöztették, odavetőleg kö­zölte a mitsemsejtő szakaszvezetővel: „Mal­ten, kettőkor repül, addig állíttassa ki a me­netlevelet, ... s le ne potyogjon nekem,... na induljon már...” Ez volt tehát az egyik, az emberség. S a másik, a megszólás. Egy ekkora házban, ahol — a betegeket nem számítva — hetven, nyolc­van ember él együtt, mindig akad valami: it­tasság, függelemsértés, szerelmi bonyodalmak, összetűzések. Íratlan törvényeink szerint ilyen esetekben lehetőleg minél kevesebbet volt szabad az ügyről beszélni. Csak semmi jelent- getés, aktaháború. Hallgatni s ha kell pár mondattal pontot tenni az eset végére. Stefanról sem esett szó. Itt volt, hozzánk tartozott, egyenruhát hordott ö is, sőt egy idő­től sapkát is. Néha esténként ételhordóval for­dult ki a konyhából. De senki sem kérdezte: mit viszel, kinek viszed, hová mész? Talán arra gondoltunk: beszélni ezüst, hallgatni arany, — vagy arra: ne szólj szám, nem fáj fejem. Így azután a kiskanál történetéről se hallottam volna, ha Ehni főtörzs be nem avat a dologba. Ügy tűnt, szerette volna megosz­tani titkát valakivel, mint aki megértést keres s egy kissé — feldolgozást. 43 nyárvégén lehetett, Stefan tehát már egy esztendeje volt nálunk. Akkoriban ép­pen a sakkláz dühöngött. Vasárnap ebéd után jó néhány sakkparti összejött. Éppen akkori­ban vezényelték hozzánk Jablonszki gyógy­szerészt, egy osztrákot! „Spittalból jövök, kéremszépen, az urak ismerik talán Roseg­ger nevét". Persze, az urak legtöbbje nem ismerte Roseggert, a neves osztrák költőt, a spittali Jablonszkit azonban ettől függetle­nül szívesen fogadták, ö terelte mindjárt az első vagy második együttlét alkalmával a sakkjátékra a szót. Mikor megtudta, hogy kik a sakkjátékosok: Jessen főorvost emlí­tették, Ehni főtörzsöt, s engem, tüstént pár­viadalra hívott ki bennünket, sőt — ha le­het — szimultán mérkőzésre is. S ha lehet, minél előbb, akár holnapután. Mosolyog­nom kellett, amint nagy hévvel előadta ké­rését. Jessen és Ehni azonban ebéd után fél­revontak: „Nagyon biztos a dolgában az osztrák, ... ezt nem viheti el szárazon. Két üveg vörösbort fizet, ha elveszti o játékot, négyet, ha mindketten megrakjuk. Viszont, ha nyer, mi fizetünk neki négyet, ez az igaz­ság.” Vacsora után közöltük Jablonszkival a feltételeket. „Természetesen ... kéremszépen, ahogy az urak parancsolják.” A játék meg­kezdése előtt figyelmeztettem a partnereket: „Uraim, óva intek mindenkit a korai öröm­től. A bor körülbelül elúszott. Ha valaki idecseppen közénk, nem is tudja, milyen erős játékosok vagyunk, s mégis ilyen merész ajánlatot tesz — az alighanem biztos a dolgában” — „Na, mondd már” —, vont vál­lat Jessen. — Persze, nekem lett igazam. Mindhárman alaposan kikaptunk, két óra sem telt bele, s véget ért a mérkőzés. „A négy palackot persze együtt isszuk meg — no, de ez csak természetes, kéremszépen, le­gyen szerencsém, uraim” —, mondta Jab­lonszki a győzelme után. Mikor felkeltünk az asztaltól, Ehni még visszamaradt. Láttam, hogy mondani akar még valamit. „Az egyik elhunyt betegünk hátrahagyott holmijában találtam egy kis csomagot. Egy kis kazettát, régi orosz munka, s tizenkét ezüst kiskanál volt benne. Nem kávéskanál, valamivel nagyobbak, nagyon szép kidolgo­zás. Persze zsákmányolt holmi. Az ember, mindjárt, miután a kórházba behozták, szív­rohamot kapott és meghalt. Valahogy nem tudtam magam rászánni, hogy a többi haza­küldött holmijával együtt a kazettát is el- küldjem. Ki tudja, honnan való... Leltár­ba venni se volt kedvem. Majd hasznát vesz- szük itt az étkezdében. Sokáig heverhettek a kanalak nedves helyen, mert teljesen megzöldültek. A mosogatónőnek nem akar­tam odaadni; maradt Stefan. Hiszen tudja: mindenhez ért és mindent vállal. Egyket­tőre fényesre pucolta a kanalakat. Megkérdez- fém: „Mit adjak neked ezért a különmun­káért, Stefan? Csokoládét?” Nem, mondta, ne csokoládét. „Hát akkor mit?” — Egy kis- ksanalat, Uram. — „No, de hogy képzeled, csak nem akarsz a konyhában egy ezüstka­nállal megjelenni, még mit gondolnak az emberek...” — Nem, persze, hogy nem... „Akkor1 talán haza akarod vinni a felesé­gednek?” ...A fiúcskának Uram, a fiúcs­kának. — S képzelje, lelkész úr, odaadtam neki. Adtam neki egy ezüst kiskanalat. Már egészen jól beszél németül, de ha valami nagyon felizgatja, akkor újra oroszul beszél. Most is folyvást mondogatta „szpasszivo", s mikor elköszönt, megcsókolta kezemet. Mit szól hozzá? „Jól van, Ehni, nagyon jól van. Maga most helyrebillentette kissé a dolgok rendjét. Látja, mire volt jó ez az egész gyalázatos fosztogatás, ez a rablóhadjárat? Talán arra. hogy a kicsi Stefan kaphasson egy ezüst kiskanalat.” 6 Sztálingrád, Elbrusz, Szevasztopol, El Ála­méin: ezek voltak az 1943. esztendő állomá­sai. Mussolini megbukott, a szövetségesek partraszálltak Afrikában. A kórházban mind­ez ezt jelentette: tüdőlövés, amputációk, égé­sek, flekktífusz... A főnök hamburgi klini­káját, elvitte egy bombaszőnyeg, s november­re alig akadt az alakulatnál valaki, akit a háború közvetlenül is ne érintett volna. A sebesültszállítmányok is egyre közelebbről jöttek. Mire az ádvent beköszöntött, a szom­szédos Zsitomir is a tűzvonalba került. Pa­rancsot kaptunk: készüljünk a kórház ki­ürítésére. Újabb parancsok maradást rendel­tek. Abban azonban a derűlátók és a ború­látók is megegyeztek — persze ellenkező hangsúllyal —, hogy karácsonyra körülbelül úton leszünk, vagy esetleg már Lengyelor­szágban, Magyarországon vagy Ausztriá­ban — ... arrafelé is szép a vidék. (folytatjuk) Fordította dr. Groó Gyula ♦ !

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents