Evangélikus Élet, 1966 (31. évfolyam, 1-52. szám)
1966-11-20 / 47. szám
Könyvszemle LEVELEK „Z”ASSZONYHOZ Kazimierz Brandys tanulmánykötete A közelmúltban jelent meg kis, igénytelen kötetben Brandys — lengyel író — leveleinek magyar fordítása. Tucatnyi nyelvre lefordították és Világszerte kedvelt olvasmányokká lettek ezek az irodalmi levelek. Címzettjük, akár a mi Mikes Kelemenünk kedves nénje, nem léte2ő személy. „ ... Asszonyom,... szükségem van a címére. Irtózom a gondolattól, hogy önmagámnak írjak.” — mutatja be az író a címzett „Z” asszonyt. Számunkra azonban az az érdekes, amiről ezek a levelek szólnak. Tükröződik bennük Európa, sőt szinte az egész világ, valamennyi lényeges kérdése. Ezért válnak, nekünk, keresztyéneknek is hasznos olvasmánnyá. Mi is azt valljuk, hogy nem élhetünk magunkba zárkózott, elszigetelt életet, mi is azt szeretnénk, ha az ember nem válna közömbössé a világban, nem idegenülne el embertársaitól, környezetétől, a jóért való szüntelen küzdéstől. Brandys saját népének nér hány kérdését is elemzi, de számunkra mégis azok a levelek a tanulságosak, amelyek Európa, sőt közelebbről Kelet-Európa kérdéseit vetik fel. Nyugaton csüggünk -r- írja — de ez a képzelt „nyugat” valójában egészen más, mint amilyennek itteni, keleti rajongói képzelik. El kell jutnunk a kérdések helyes becsületes felvetéséig — ez csendül ki a könyvből. De mégsem azokat támogatja az író, akik megelégszenek á kérdések felvetésével. Brandys a feleletet is keresi, de tudja, hogy rosszul feltett kérdésre nem lehet feleletet adni. Hazafisága távol áll minden sovinizmustól. Büszkén veszi észre, hogy népét, a lengyeleket, a történelem ismételten vetette Európa keleti oldalára, nemcsak földrajzilag, „hartem Európa problémáira vonatkozóan is; ezzel a helyzettel nemcsak célszerű számolni, hanem egyenesen szükséges is. Európa sorsa és békéje nagy mértékben függ attól, hogy mennyire ismerjük meg közeli és távolabbi szomszédainkat. És ezen a téren még éppen elég behoznivaló mulasztásunk van. Ezt szolgálja ez a könyv is, amelyet az Európa Könyvkiadó jelentetett meg. Drenyovszky János IMÁDKOZZUNK Kegyelmes Krisztusunk I ítélet és örökélet Ura! Az egyházi esztendő utolsó napjaiban Téged keresünk, ki a múló időben egyedül vagy örökkévaló. Ünnepről-ünnep- re hirdettetted közöttünk Igédet és a hétköznapok csendjében is szóltál hozzánk, valahányszor Téged keresett a szívünk. így szentelted meg hétköznapjainkat és ünnepeinket egyaránt. Erőtlenségünket erővé változtattad, nyugtalanságunkat csendesítetted, bűneinket megbocsátottad, szívünket magadhoz vontad. Utat mutattál az engedelmességre. Életünket sze- reteteddel gazdagítottad és segítettél áldássá lenni mások számára. Kérünk, tarts meg minket Szentlelkeddel a Te hűségedben mindhalálig. Hadd legyen minden napunk felelősségteljes várakozássá, bölcs előkészületté. Segíts úgy élni, hogy ne elitélő szavadat kelljen hallanunk a számonkérés óráján, hanem felmentő kegyelmedet. Ne engedd, hogy vakon menjünk el embertársaink mellett, akikben Téged szerethetünk és szolgálhatunk szívünk utolsó dobbanásáig. Szépítsd meg és áldd meg rajtunk keresztül is az életet és kegyelmeddel nyisd meg élőt- L tünk az új ég és új föld ka- f 180 esztendős a balassagyarmati evangélikusok temploma púját, hogy bemeliessün' azon és Téged az Atyával és Szentlélekkel együtt örökké dicsérhessünk megváltottaid seregében. Ámen. November 6-án emlékezett erről a gyülekezet. Az ünneplő gyülekezetei meglátogató D. dr. Vető Lajos püspököt és feleségét a gyülekezet tisztikara várta. A kedves Vendégeket a gyülekezet nevében két leányka szegfűcsokorral köszöntötte. Tele volt már a templom, amikor D. dr. Vető Lajos püspök — Szabó József ny. püspök, lelkész, Rónay Zoltán, Völgyes Pál, Kő- szeghy Tamás és Németh Géza lelkészek kíséretében — a templomba lépett. D. dr. Vető Lajosnét pedig Szabó Józsefné, Rónay Zoltánná, Kincses Lajosné, özv. Furia Zoltánná, özv. Jeszenszky Jánosné, özv. Szilárd Gyuláné és Németh Gézáné papnék kísérték. A gyülekezet vegyeskara Zólyomi Pál né vezetésével és Okosi Lajosné orgonakíséretével elénekelte — Bach: János passiója zárókoráljának dallamára — Túrmezei Erzsébet templomszentelési hálaénekét. Miután a gyülekezet ajkáról az evangélikusok himnusza is elhangzott, Rónay Zoltán lépett az oltárhoz. Az oltári szolgálat után D. dr. Vető Lajos püspök János evangéliuma 4. részének 19— 29. versei alapján hirdette az igét. A reformáció ellenségei — mondotta többek között — miután a gyülekezet ősi templomát elvették, majd két fatemplomuk leégett, csak ezen a helyen, mely vesztőhely volt, engedték meg az evangélikusoknak, hogy templomukat felépítsék, őseitek pedig vállalták a szégyent és az áldozatot: felépítették templomukat. Áz ökumenikus jelszavak korában felvetődik a kérdés: érdemes volt-e az evangélikusoknak a múltban any- nyit szenvedni, volt-e értelme a reformációnak. Hol kell imádni Istent? Melyik az igazi egyház? Jézus szerint nem a „hely” a döntő, hanem, hogy a „hívek” milyenek: örömmel szeretetben élnek-e. A templom neveljen sze- retetre. Visszafejlődést jelentene, ha azt vélné valaki, hogy az az egyház jó, ahol egyes helyekre azért zarándokolnak, mert ott az imádság jobban meghallgatásra talál. Az istentiszteletet befejező oltári szolgálatban a gyülekezet vezető lelkésze, Szabó József, beiktatta a megválasztott úi presbitereket, A „presbiter” név — mondotta — eredetében ma is a hitbeli érettségnek, a hatáskörnek és a szolgáló jellegnek a kifejezése. Az ünnepi istentiszteletet díszközgyűlés követte. Schmidt Adám egyházközségi másodfelügyelő üdvözölte a gyülekezet ünnepén feleségével jelenlévő püspököt és a vendégeket. Szabó József a gyülekezet örömeit sorolta fel. A gyülekezet öröme az, hogy ilyen szép temploma van és a szép templom megérte száznyolcvanadik esztendejét. Öröme a gyülekezetnek, hogy erre az ünnepre készülve, 150 000 forint költségkeretben rendbehozathatta kívül-belül barokk-stílű műemlék- templomát, valamint ugyancsak kívül-belül szeretetházát és két parókiáját is. Öröme a gyülekezetnek, hogy jó viszonyban Végezheti munkáját úgy a helybeli egyházi, mint az állami és városi hatóságokkal, öröme a gyülekezetnek, hogy új presbiterek sorakoznak a régiek mellé gyülekezeti szolgálatra. Az üdvözlések során dr. Vértes Andor apátplébános a római katolikus egyház nevében köszöntötte D. dr. Vető Lajos püspököt és a gyülekezetei. Minden templomban hangozzék úgy a szerető Isten szava, hogy az ö szeretetében egvmásra találjon minden ember ezen a földön — mondotta. A református egyházközség küldöttsége élén dr. Daróczy Gusztáv főgondnok szólott. Amíg nem volt a helybeli református gyülekezetnek temploma, a reformátusok is ebbe a templomba járták — mondotta. — így nőtt össze szeretetben a két gyülekezet. Ezt a szeretetet a mában még teljesebbé szeretnénk tenni. I Az úi presbiterek nevében Németh Géza szólt: Ügy akarunk presbiterek lenni, hogy tisztségünkben Isten dicsőségét, embertársaink békés, boldog életét szolgáljuk. A díszközgyűlésen felolvasták Kuthy Dezső ny. püspök, volt balassagyarmati lelkész üdvözlő és áldást mondó iratát: Isten, Aki a jubiláló templomot majdnem két évszázad vészei között kegyesen megtartotta, óvja meg azt továbbra is — írja többek között az egykori lelkipásztor egykori gyülekezetének. Gartai István, a Nógrádi Egyházmegye esperese, köszöntő levelében azt kívánja, hogy a Szentlélek adja gazdag ajándékát továbbra is a kedves templomra és az ahhoz tartozó kedves gyülekezetre. Az üdvözlésekre D. dr. Vető Lajos püspök így válaszolt: Egyházunk vezetősége együtt örül a balassagyarmati evangélikusokkal templomszentelési emlékünnepükön — mondotta. — Mi- • hályfi Ernő egyetemes felügyelőnk, Nógrád megye szülötte, megkért, hogy nevében is köszöntsem a gyülekezetei. Mi emberszere- tetben igyekszünk élni, s azokkal a másval- lásúakkal is együtt tudunk munkálkodni, akik mint mi is, megbecsülik a más véleményen levőket. Erre az együttmunkálko- dásra nagy szükség \ran ma hazánk építése s népünk és az emberiség békéjének védelme céljából. A díszközgyűlés jegyzőkönyvébe a következő Vnnevélyes Szővén került: A Balassagyarmati Evangélikus Egyházközség ma élő népe rhegilletődötten áll meg temploma száz- nyolcvan éves felszentelési évfordulójának határkövénél. Fáiét mond Istennek, hoev ezt a templomot adta s mindmáig megtartotta. Kegyeletesen emlékezik az ősök előttünk járt nemzedékeire, akik Isten keze eszközeiként ezt a templomot naev áldozattal megépítették s nem kisebb áldozattal reánkörökítették. Kérjük' Istenünket, tartsa meg továbbra is ezt a szent hailékot; őrizze fűztől, víztől, háború rontásaitól. Balassagyarmati templomunk A balassagyarmati templom oltára Részlet a balassagyarmati templomból Kardos Gyula másodfelügyelő zárószavai és Rónay Zoltán hálaadó imája után a Himnuszt énekelte el a gyülekezet. A vendégeket az egyházközség vezetősége a gyülekezet Szeretetházába hívta meg ebédre. D. dr. Vető Lajos püspök megtekintette a kívül-belül megújított Szeretetházát, és szeretettel szólott a ház idős lakóihoz. Ebéd után — a szeretetház melegszívű, gondoskodó háziasszonyától, özv. Obetkó Sandámétól és a szeretetházi családtól elbúcsúzva — az ipolyszögi leányegyházközséget látogatta meg a püspök feleségével együtt. Az anyaegyházközség elnöksége is elkísérte őket. Az ipolyszögiek istentiszteletén Kőszeghy tamás egyházkérületi lelkész prédikált. Az istentisztelet keretében D. dr. Vető Lajos püspök az első Korinthusi levél 13. fejezetének 1—3. verse alapján szólott a gyülekezethez. Istentisztelet után a püspök és felesége az anyaegyházközség vezetőségével együtt a leángygyülekezet gondnoka, Vachó Pál, vendégszerető otthonába látogatott el. Meghitt beszélgetés után a püspök és felesége az esti órákban tért vissza Budapestre. Szép ünnepe volt ez a nap a balassagyarmati evangélikus gyülekezetnek, széppé avatta a hit és a szeretet Németh Géza ÍGY LÁTJUK Félidőben — a szavazóurnánál Az elmúlt héten több mint ötvenmillió ember járult az Amerikai Egyesült Államok szavazóurnáihoz. Az alkotmány értelmében ezeken az időközi, részleges választásokon újraválasztották a teljes képviselőházat, és újra betöltötték harmincöt szenátor! és ugyanannyi kormányzói tisztséget. Johnsont két évvel ezelőtt, 1964 novemberében nagy szavazattöbbséggel a demokratapártiak soraiból választották meg elnöknek, szemben a republikánus-párti Goldwaterrel. Akkor a választási hadjárat egyik fő kérdése a béke volt. Johnson békét ígért, — de háborút hozott, Az egyre kiszélesedő vietnami háború és a belpolitikai kérdések bonyolultsága okozta, hogy a johnsoni kormányzat félidejénél a szavazó polgárok zöme a vártnál is nagyobb mértékben foglalt állást a Republikánus Párt mellett. Bár a Demokrata Párt a kongresszus mindkét házában megőrizte többségét, az elnöknek a második menetben mégis negyvenhét új ellenzéki képviselői mandátummal, három új szenátusi hellyel és számos új, kulcs- fontosságú kormányzói tisztséggel kell számolnia. Lapunk olvasói számára nem lesz érdektelen, ha közelebbről is rávilágítunk arra a kérdésre, hogy minek tulajdonítható a hivatalos amerikai politikának ilyen váratlan erejű bírálata? Jelentős mértékben hatottak ki a választás eredményeire belpolitikai, közelebbről gazdasági problémák. Az átlagemberek kormányuk működését leginkább saját zsebükön és pénztárcájukon át szokták lémérni. Márpedig az elmúlt félidőnek az intézkedései e téren sok nyugtalanságot keltettek: milliós tömegek félnek a megélhetési költségek emelkedésétől, az infláció fokozódásától és újabb, jelentős adókivetéstől. Ugyanakkor a kormány által képviselt külpolitikai irányvonal sem nyugtatja meg az amerikai tömegek egy részét. A választások előestéjén az elnök által megtett huszonötezer mérföld — ahogyan egyesek nevezték: „a hűbérúr utazása” — nem a háború mielőbbi befejezését, hanem annak egyre félelmetesebb kiterjesztését célozta. Akik tudják, hogy egy bóm- bázógép árából 25 iskola épülhetne, s az elmúlt években 1500 amerikai bombázógép — közel negyvenezer iskola ára — esett a vietnami háború áldozatául, — akik tudják, hogy ez a háború tavaly még „csak” napi kétmillió, de ma már napi negyvenmillió dollárba kerül, —« s akik tudják, hogy most, az év végefelé ötvenezerrel több az ellenük küzdő szabadságharcosok száma, mint az év elején volt, — azok az egyszerű, sokáig félre nem vezethető amerikai polgárok márcsak ezért is hozzá akartak járulni szavazataikkal az ellenzék megerősödéséhez. A nemzetközi helyzetet azonban még mélyebben kellene elemeznünk ahhoz, hogy e bel- és külpolitikai tényezőknél is messzebbre lássunk. Egyre többen látják ma már, hogy a húszadik század Amerikája a megszületéséhez képest retrográd politikájával lassan arra a szerepre kárhoztatja önmagát, mipt amilyent a múlt század elején a Szent Szövetség vállalt magára. Kizárólag az amerikai nagytőke érdeke, hogy megállítsa az egész világon kibontakozó haladást, és szembeállítsa a maga hatalmát az emberiség nyomorgó kétharmadának a társadalmi igazság jegyében indított hatalmas mozgalmával. Egy kiváló nyugati történész kényszerült nemrég arra a megállapításra, hogy „Amerika ma a magánkapitalista érdekeket védelmező univerzális ellenforradalmi tábor vezére”, A johnsoni politikát közvetlenül nem érintik a választási eredmények. Nehezebb lesz ugyan a törvényjavaslatok elfogadtatása, komolyabb esélyesekké válnak a republikánusok a következő elnökválasztásnál, nyitott még a'megerősödött ellenzéken belüli vezetés kérdése is. Mindez még a jövő titka. Egy azonban bizonyos: mindkét vezető pártot a nagytőke hozta létre, s ezért mindkettő a tőkések érdekeit képviseli.--A haladó szellemű emberek többsége egyik pártot sem támogatja, mert tudja, hogy amit Goldwater elméletében hirdetett, azt Johnson a gyakorlatban valósítja meg. A vietnami háborút a két párt együtt hajtja végre, mintegy viszonozva a nagytőkétől kapott támogatást. A félidőben még nem volna késő rádöbbenni: az egyetlen megoldás az amerikai politikának az emberi haladás szolgálatába való állítása volna. Dr. Fabiny Tibor A „kíváncsi” honpolgár A pesti ember szerfölött kíváncsi teremtmény. Sokan és sokféleképpen beszéltek, írtak, viccelődtek m,ár erről a tulajdonságáról. De akárhogyan is tették ezt az újságírók, a humoristák, tény az, hogy a pesti honpolgár ott nyüzsög, ahol valamit látni lehet, ahol valami szokatlan, új történik. Nyüzsög — gyaníthatóan a többi honfitársával együtt —, kitartóan álldogál és közben a mindentudók jólértesültségével magyaráz, véleményt mond. A csuda tudja, de az embert már majdnem meghatja ez a szorgalmas kíváncsiság. Meghatja, mert van ebben a magatartásban valami olyas’, amit csak több tényező egyidejű figyelembe vételével lehet megmagyarázni. Azzal, hogy mindebben van egy adag érdeklődés, egyfajta büszkeség, — és mindezen túl — a nyugodt biztonság egy bizonyos, látható formája. Elsőnek az érdeklődést említettük. Azt, ami magától értetődően táplálja a kíváncsiságot. A szóhoz legfeljebb még a „személyes” jelzőt illeszthetjük mint, ami a legjobban kifejezi a teljes valóságot. Kifejezi, mert a mi utcáink, tereink — az újdonságot tág szemmel figyelő, különben nagyonis rohanó emberéi — se nem kibicek (akiknek semmi se drága), sem- pedig közömbös nézők, hanem az esetleges mozdulatlanságukban is tevékeny résztvevők. A büszkeséget említettük másodikként. Azt, mert ez azt diktálja csendesen, hogy lám, ezt is meg tudtuk csinálni, erre is képesek vagyunk. Erre is képesek vagyunk, ha jól dolgozunk, ha összetartunk és ha tudjuk, hogy mit kell együtt, egymásért tennünk. Így, együtt, megépíthetjük az új családi ott- honc/kat, a lakótelepeket, az Erzsébet hidat, a nálunk eleddig nem látott gyáróriásokat és ä jövőnket. S mindez együtt kelti, munkálja a nyugodt biztonság jövőbe vetett hitét és annak percenkénti, állandó valóra válását... Mi így látjuk azokat a pesti és nem fővárosi embereket köztük magunkat is —, akik olyan kíváncsian figyelték a legutóbbi hónapokban az EMKE aluljáró építését, és akik olyan büszkeséggel vegyes biztonsággal vették a minap n birtokukba. — PESTHIDEGKŰT. A budahegyvidéki egyházközséghez tartozó fiókgyülekezetnek 30 éve felügyelője Merényi Ferenc építészmérnök. Szolgálata beleépült a kis gyülekezet történetébe. November 6-án az istentiszteleten Vá- rady Lajos budai esperes hirdette az igét, majd átadta a felügyelőnek dr. Vető Lajos püspök köszöntő levelét ' és üdvözölte őt az egyházmegye és a gyülekezet nevében. — A HAJDÜ-SZABOLCSI EVANGÉLIKUS EGYHÁZMEGYE lelkészi munkaközössége november 9-én Debrecenben ülést tartott. Bárdos- sy Tibor áhítata után Ben- kóczy Dániel esperes tartott élőadást. Joób Olivér egyház- községi munkatervet ismertetett. Könyvismertetést Gáncs Aladár tartott. — PÉCS. November 6-án dr. Groó Gyula a Teológiai Akadémia professzora szolgált a pécsi gyülekezetben. Délelőtt az istentiszteleten hirdette az igét, délután pedig a gyülekezeti szeretetvendégsé- gen tartott előadást „Az Isten nyomában” címmel. 1 i I
