Evangélikus Élet, 1966 (31. évfolyam, 1-52. szám)
1966-11-20 / 47. szám
KP. RÉRM. BP. 72. 0 R SZAG OS E VANGÉ L 1 KUS H 1 ETIL A P XXXI. ÉVFOLYAM, 47. SZÄM 1966. november 20. Ara: 1,40 forint A fontosabb hasai eseményekről Készlet D. Dr. Vető Lajos püspöknek, az Országos Es- peresi Értekezleten elhangzott tájékoztató előadásából Múlt pénteken egy napon át ülésezett az országgyűlés, s új törvényt hozott az országgyűlési képviselők és a tanácstagok választásáról. Ennek megfelelően a jövő év elején esedékes képviselőválasztások olyan módon fognak történni, mint legutóbb a tanácstagok megválasztása. A választási folyamatnak lényeges része a jelölés, vagyis a képviselőjelöltek kiválasztása, mely éppúgy, mint a szavazás, egyéni választókerületek szerint történik. Tehát az eddigiektől eltérően nem egy-egy lajstromon feltüntetett több jelöltre fogunk majd szavazni, hanem választókerületenként egy jelöltre, aki megválasztása esetén annak a választókerületnek a képviselője lesz. Mintegy 30 000 lakosnak lesz egy-egy országgyűlési képviselője. A november 11-én tartott országgyűlés a már korábban megküldött s az illetékes bizottságokban megvitatott törvény- tervezetet több hozzászólás és kisebb módosítások után törvényerőre emelte. A hozzászólások hangsúlyozták, hogy az új törvényben demokratizmusunk erősödésének a jelét köszönthetjük. Államunk a dolgozók állama. Parlamentünk a dolgozókat képviseli. A Magyar Szocialista Munkáspárt s a pártonkívüliek egyaránt a nemzet felemelkedését, az életszínvonal állandó emelését tartják továbbra is politikánk legfőbb feladatának. Csak az a jelölt kaphatja meg társadalmunk szavazatainak a többségét, aki a szocializmus programjával áll a nép elé, mivel a demokráciának az a legfőbb ismertetőjele, hogy a hatalom a dolgozóké. A munkásosztály hatalma'határozza meg egész közéletünket. Parlamentünkben továbbra is helyet kapnak a szocializmussal egyetértő egyházi személyiségek is. — Ezeket mondta többek között hozzászólásában APRÓ ANTAL, a minisztertanács elnökhelyettese. Két hét múlva kezdődik a pártkongresszus. Elmondhatjuk, hogy az eddiginél is jobban nekipezsdül a hazai politikai közélet. * A harmadik ötéves terv első évének a végén vagyunk. Kint a városokban, a falvakban, gyárakban, termelőszövetkezetekben, iskolákban, tudományos intézetekben egyre fokozódó ütemben és méretekben folyik a munka. Egyik eredmény érik be a .másik után. Most már nemcsak a jövőnek dolgozunk, hanem mindenütt látszanak a korábbi jó alapokon folyó lelkes és értelmes munkh nagyszerű gyümölcséi. A főváros fejlődése bámulatos, s elragadtatásba ejti a külföldi látogatókat. De a vidék is gyors tempóban fejlődik. Amerre utazik az ember az országban, rhindenütt építkezéseket, vagy már befejezett új épületeket, nagyokat is és kicsiket is (családi lakóházakat) lát. Nemcsak az idegenforgalom megy jól, hanem hazánk tervszerű építése is. Az, amit 15—20 évvel ezelőtt úgy mondtunk, hogy Magyarországnak túlnyomóan mezőgazdasági (agrár) országból, melynek ipara is van, olyan ipari állammá kell lennie, mely- nek_ fejlett mezőgazdasága is van, most ez az immár réginek tűnő jelszó kezd valósággá válni. Ipari termelésünk nemcsak mennyiségileg, hanem minőségileg is igen nagy és fejlett. Ugyanakkor mezőgazdaságunk lemaradottsága is szűnőben van, s kezdi élvezni a fejlett ipar, nem kis mértékben hatalmasan fejlődő vegyiparunk áldásait Hogyan jelentkezik mindez az egyházban, mondjuk a lelkesei lakásokban? Még tudomásom szerint nem mondta ki és nem írta le senki, hát hadd tegyem meg én most: alig tudok olyan lelkészlakásról, melyben televízió ne lenne. Gondoljuk meg: 10 évvel ezelőtt szinte senkinek sem volt az országban! Az is figyelemre méltó, hogy lelkészeink kezdenek hűtlenek lenni a zajos és egészségtelen motorbiciklihez s egyre több szórványgondozó lelkészünk jut akár a saját erejéből (ez a többség), akár segély útján személyautóhoz. Népünk fokozódó jómódjával áll kapcsolatban az is, hogy egyházi épületeink tartarozása s újjáépítése ma már mindenütt természetes, s ebben csak igen csekély, akármennyire hálára indító módon játszik szerepet a külföldi segély. Az adományok végösszege kerületi és országos viszonylatban nem csökken. hanem inkább növekszik. — Hogy népünk mennyivel jobban öltözik akár a fővárosban, akár a vidéken, azt már megszoktuk és természetesnek találjuk. Ez is annaZc a jó politikának a gyümölcse, melyet a párt s a kormány a Hazafias Népfront messzemenő támogatásával képvisel és előír. Ez a politika szocialista békepolitika. Népünk javát, haladását kívánja szolgálni az egyetlen reális és erkölcsös úton-módon: céltudatos, okos, tervszerű, tudományosan megalapozott és vezérelt munkával, melyből az ország minden felnőtt és egészséges polgárának ki kell vennie a részét. Életünk napjainak futó iramában felegyenesedve s körülnézve, meghatottan láthatjuk saját szemünkkel a csodát: a megvalósuló szocializmust, minden idők becsületes emberének így vagy úgy kifejezett, a lelke mélyén melengetett ábrándos álmát. Mi idősebbek csak azt fájlalhatjxík, hogy valahogy úgy vagyunk vele, mint Mózes az ígéret földjének a határán: jó lenne, ha minél tovább élhetnénk benne jó erőben és egészségben, boldogan szemlélve a további beláthatat- lanul ígéretes fejlődést. ORTODOX EGYHÁZI KÜLDÖTTSÉG AFRIKÁBAN Az Orosz Ortodox Egyház Szent Szinódusa elhatározta, hogy mélyíti kapcsolatait az afrikai keresztyén egyházakkal. E célból küldöttséget küld a Moszkvai Patriarká- tus Abesszínia, Uganda, Kenya, és Tanzánia afrikai .országokba. A REFORMÁCIÓ JUBILEUMA KANADABAN A következő esztendőben a Kanadai Lutheránusok Tanácsa is ünnepségeket rendez a reformáció 450. éves jubileuma alkalmából. Ugyancsak ünnepségeket rendeznek 1967. június 25-én az ország fennállásának 100 éves évfordulóján is. Béke és függetlenség A békemunkától idegenkedők szerint az a következetes híve a békének, aki egyformán elítél mindennemű fegyveres akciót és az osztatlan tárgyilagosság jegyében mindkét harcoló felet, a támadót éppúgy, mint a szabadságharcost felhívja a fegyver letételére. A világbéke összefüggéseinek ismerői már régóta tudják, hogy a békét nem a szabadságharcosok fenyegetik, hanem azok a tőkés nagyhatalmak, amelyek a béke megvédése címén konzerválni igyekeznek olyan állapotokat, amelyek népek egész sorát politikai és gazdasági függőségre, emberek millióit pedig emberhez méltatlan nyomorra kárhoztatnak. A Keresztyén Békekonferencia már több ízben rámutatott erre a tényre. Mivel azonban sokan nem csak ellenségesen, hanem jóhiszeműen, a keresztyén pártatlanság szándékával is félreismerik a világhelyzetet, a Keresztyén Békekonferencia Tanácsadó Bizottsága szófiai ülésének két fő előadása a nemzetközi béke és a nemzeti függetlenség viszonya felé fordította a figyelmet. Két nem európai, egy indiai és egy kubai előadó kapta azt a feladatot, hogy saját nemzetük tapasztalatain keresztül világítsák meg ezeket az összefüggéseket. A. K. Thampy mint indiai laikus ember és gazdasági szakértő, aki ifjúságának legszebb idejét, tíz évet töltött börtönben szabadság- harcosként, előadásában a tényeket elemezte és beszéltette. Természetesen az ő kontinensén, Ázsiában folyó problémákból indult ki, és mindenek előtt a vietnami szabadságharc nemzetközi összefüggéseiről szólt: „A vietnami nép saját szabadságharcát a nemzetek általános harca egy részének tekinti, amelyet az imperializmus agresszív politikája ellen és a mások elleni agresszió megelőzése érdekében vívnak.” „Azok a dél-vietnamiak, akik fegyvert fogtak felkelésre, megmutatták, hogy készek végtelen sok évet eltölteni hazájuk dzsungeléiban és mocsaraiban, és inkább elhordozzák a nehézségekét, mint hogy megadják magukat. Ez a bátor ellenállás, amely ámulatba ejt sok amerikait, abból ered, hogy az emberek hisznek» ügyük igazságában, és abban az elhatározásukban, hogy szabadságban és függetlenségben akarnak élni.” Thampy innen világítja még á vietnami kérdés jelentőségét: „A vietnami kérdésben való magatartás választó vonallá kezd lenni a világ reakciós és haladó erői között. Vietnam szabadságának és függetlenségének ellenségei, ellenségei a nemzeti felszabadító mozgalomnak mindenütt, ellenségei a világbékének és biztonságnak. Mindenki, aki szereti a békét és a biztonságot, aki szivén viseli a társadalmi haladás ügyét, a hősi Vietnam pártjára fog állni.” A békéé* a függetlenség szövevényes gazdasági összefüggéseit viszont saját országának, Indiának problémáin keresztül mutatta be Thampy előadása. Fájdalommal állapítja meg, hogy: „Nemzeti szabadságharcunk megállt fél úton, és majdnem ellenkezőjére változott.” Szerteágazó összefüggései vannak ennek a fél úton megállásnak: az indiai nemzeti és nemzetközi tőkés érdekeltségek egész szövevénye. Elmaradt, a földreform. India kenyérgabona behozatalra szorul, ezzel félelmetesen nő külföldi adóssága és vele együtt anyagi függősége. Saját ipara felépítésére külföldi tőkére van szükség', de a külföldi érdekeltségek a tőkebefektetéseket, a kölcsönöket, a hiteleket és a segélyeket ahhoz a feltételhez kötik, hogy abból elsősorban az indiai magántőkés érdekeltségek részesüljenek. Közben felbecsülhetetlen értékek folynak ki az országból. A külföldi olajérdekeltségek révén egymagában egymilliárd forint érték évenként! ‘A méltánytalan külkereskedelmi kapcsolatok és a kedvezőtlen árak következtében „India szenved kárt úgy is mint eladó és úgy is mint vevő”. .Az idegen tőke ellenőrzése alatt áll Indiántik majdnem egész nemzeti gazdasága. De mit ér a politikai függetlenség gazdasági függőség mellett? Mi ebben az egyházak szerepe? Thampy úgy látja, hogy az egyházak túlságosan össze vannak nőve a fennálló viszonyokkal és ezért inkább gátolják, mint segítik a halaszthatatlan változtatásokra irányuló törekvéseket. Az egyház azonban nem maradhat ebben a tétlenségben. Első feladata az alapos tájékozódás a világben, „hogy helyesen és igazán értse azokat az erőket és intézményeket, amelyek az országok és a világ gazdasági életét formálják.” Ebből következik azután az egyértelmű állásfoglalás: „Folytatni kell a forradalom sürgetését mindaddig, amíg az utolsó ember is visszanyerte Isten gyermekeinek méltóságát. Az egyház csak úgy segítheti a társadalom átformálását, ha azonosítja magát az elnyomottak, a megvetettek, a diszkriminálták és a szegények ügyével.” A másik előadó, dr. Segio Arce-Martinez, kubai presbíteriánus lelkész és profesz- szor, a béke és a nemzeti függetlenség viszonyát elsősorban a latin-amerikai problémák megvilágításába helyezte, és éles formában vetette fel a kérdést, hogy az egyházaknak szabad-e a hagyományos módon tartózkodó álláspontra helyezkedniük a forradalmakkal szemben. Ö is a tényeket beszéltette, de emellett teológiai alapon és világos okfejtéssel törekszik feleletet adni erre a kérdésre. Abból a tételből indul ki, hogy bibliai alapon a béke és az igazságosság szorosan összetartozik, és ezért csak az harcol igazán a békéért, aki egyúttal a népek és emberek igazságos politikai, gazdasági és társadalmi rendjéért is harcol. „Béke és igazságosság ma egyenlő azoknak az embereknek a békéjével és szabadságával, akik a kolonialista és neokolonia- lista elnyomás alatt állnak. Az igazságért és a függetlenségért való harc jelenti a harcot a valóságos békéért.” Ebből az alapállásból természetesen adódik és világossá válik, hogy a vietnami kérdésben lehetetlen álláspont a ■,keresztyén pártatlanság”. Elgondolkoztató az az idézet, amelyet éppen egy észak-amerikai jezsuitától, Barragan atya cikkéből vesz át: „Kétségtelen az, hogy országunk részvétele a hidegháborúban és a vietnami szégyenletes háborúban erkölcstelen. A saigoni kormány számára nyújtott támogatásunk, amely a valóságban nem kormány, egy olyan nép ipara ellen folytatott bombázásunk, amelyet nem vádolhatunk, és amelynek nem üzentük meg a háborút, a kegyetlenség és rombolás egész növekvő hulláma, amelyet felidéztünk, és amelyet egyre inkább felszítunk: mindez ellenkezik az evangéliummal. Ennek az erőszaknak a barbársága és elfogadása nein hagy minket érintetlenül. hanem ellenkezőleg: ma magunk olyan mértékben leszünk brutálisak, amilyen mértékben tétlenek maradunk vele szemben, vagy amilyen mértékben egyetértünk vele.” Ezt egy amerikai mondja. Vajon körülöttünk is mindenki ilyen világosan lát és foglal állást ebben a kérdésben? M egrázó az az adatsorozat, amellyel Arce- Martinez a latin-amerikai helyzetet jellemzi és a forradalom szükségességét kimutatja: „Latin-Amerikában minden két koporsó közül az egyik olyan gyermek maradványait tartalmazza, aki nem érte el ötödik életévét. Nem a forradalmi harc kerül nekünk a legtöbb életáldozatba, hanem a nyomorúság és a kizsákmányolás.” Az éhezés olyan méreteket öltött, hogy Latin-Amerikában„percenként négy embér hal meg feleslegesen^ vagyis egy nap 5500, egy évben 2 millió, Őt évenként 10 millió.” „Száz nap alatt annyi gyermek hal éhen, mint amennyi a második világháborúban Európában elpusztult.” „Eközben szakadatlanul áramlik a dollár Latin-Ameriká- ból az Egyesült Államokba, kb. 4 ezer dollár percenként, 5 millió naponként, 2 milliárd évenként és 10 milliárd öt évenként. Minden ezer dollár után, amely tőlünk elmegy, egy halottunk marad vissza. Ezer dollár egy halottért! Ez az ára annak, amit imperializmusnak neveznek. Ezer dollár egy halottért négyezer percenként!” Az ehhez fűzött kérdéssorozat már nem is kérdés, hanem vád és állás- foglalás: „Van-e nagyobb erőszak, mint ez? Van-e nagyobb vérontás, mint ezek az áldozatok? Lehet-e bármiféle forradalmi erőszak ennyire véres, ennyire kegyetlen, ennyire embertelen?” A történeti elemzés ugyanerre az eredményre vezet: „Az erőszak nem tipikus fegyvere a forradalmárnak, hanem ellenkezőleg: tipikus fegyvere a visszahúzó, reakciós, ellenforradalmi erőknek.” Ezt az éles állásfoglalást pedig teológiailag az evangéliumból alapozna meg. Jézus Krisztus valóságos emberré lett, mégpedig erőtlen gyermekké és szegénnyé: ebből az evangéliumból vezeti le Arce-Martinez minden ember és minden nép jogát a teljes emberi méltóságra, szabadságra és függetlenségre: „Ha tehát megtámadják egy nép szuverenitását, akkor ezzel támadást intéznek a békés egymás mellett élés ellen. Ha egy nép az agresz- szió áldozataként harcol, hogy megőrizze területének sértetlenségét, és szuverenitását, akkor a békéért és a békés egymás mellett élésért harcoL” Mindkét előadás mutatja, hogy ha a mai világ kérdéseit évszázadok történetére és az egész világra kiterjedő távlatba állítjuk be, akkor csak azt tehetjük, hogy egyértelműen állást foglalunk a szabadságukért, függetlenségükért és haladásukért harcoló népek mellett, — az igazi béke érdekében. Dr. Prőhle Károly Egyházunk vezetői Sarlós Istvánnál, a Fővárosi Tanács VB elnökénél Csütörtökön. november 10-én, Sarlós István, a Budapest Fővárosi Tanács vb-el- nöke fogadta a református és evangélikus egyházak vezetőit s velük hosszas, szívélyes beszélgetést folytatott a főváros időszerű politikai és gazdasági kérdéseiről. Az élénk eszmecsere keretében egyházunk vezetői köszönetét mondtak a fővárosi szerveknél tapasztalt sok megértő támogatásért és segítségért, feltárták észrevételeiket és kérdéseiket s bizonyságot tettek a közösen érintő. kérdésekben való segítő együttmunKálkodásról. A találkozón egyházunk részéről jelen voltak D. Dr. Vető Lajos és D. Káldy Zoltán püspökök, Dr. Ottlyk Ernő teológiai professzor, az ökumenikus Tanács főtiticára, dr. Nagy Gyula dékán, valamint Koren Emil és Várady Lajos esperesek. „Látogatóban magyar testvéreinknél” Ez a címe annak a cikksorozatnak, amely többoldalas folytatásokban jelenik meg a lengyel evangélikus testvérlapunkban. a ZWIASTUN- ban. (Hírnök). A Varsóban kéthetenként megjelenő egyházi lapban Jerzy GRYNIAKOW emlékezik meg magyarországi turis- taútjáról. Elismerés illeti a cilákét író lelkészt alapos tájékozódásáért és igen tárgyilagos beszámolójáért. A látogatással kapcsolatban nyitott szemmel figyelte egyházunk számos kérdését és a testvér szemével látott meg igen sok jelenséget. Ír egyházunk kerületi beosztásáról, püspökeinkről, sajtóosztályunk tevékenységéről. Szórványhelyzetünkről szintei irigykedve szól: náluk még egy százalékot sem ért el az evangélikusok számaránya. Nem hiányoznak a cikkből a lengyel udvariasság hagyományos ,.felsőfokai” sem: „szinte senkinek sem olyan köny- nyű végigutazni Magyaré szágot, mint egy lengyelnek” — írja, bár a nyelvi nehézségeket sem hallgatja el. Van egy mondata, amiből mi magyar evangélikusok is tanulhatunk: " „Magyarországon evangélikusnak lernt annyit jelent, mint a nemzet legjobbjaihoz tartozni” —• idéz egy itt hallott mondatot, amelyről jó lenne hinni, h így nem csak a történelemben, hftnem a jelenben is érvényes. D. J. A KERESZTYÉN BÉKEKONFERENCIA AZ UNESCO TAGJA Az Egyesült Nemzetek Szervezetének a neveléssel, tudománnyal és kultúrával foglalkozó bizottsága (UNESCO) fölvette tagjai sorába a Keresztyén Békekonferenciát. A GYÜLEKEZETI ÉLET FORMAI A kelet-német evangélikusok is résztvettek azon a finnországi konferencián^ amelyet a Lutheránus Világ- szövetség Järvenää-ben tartott október első napjaiban. A konferencián megtárgyalták többek között a gyűIeke- zet új felépítettségének a kérdéseit. I « i
