Evangélikus Élet, 1966 (31. évfolyam, 1-52. szám)

1966-10-16 / 42. szám

Ne magunknak kedveskedjünk!

Tartozunk pedig mi az erősek, hogy az erőtlenek erőtlenségeit hordozzuk, és ne magunknak kedveskedjünk.

Rom. 15,1.

Amikor Pál apostol erkölcsi intelmeit megfogalmazta, mindig Jézus Krisztusra tekintett. Ot tartja szem előtt, amikor a szeretet himnuszáról ír, róla veszi a mintát, amikor az úgynevezett házi rendet összeállítja, amikor megmutatja a gyülekezet tagjainak, hogyan viselkedjenek a mindennapi életben. Más szóval azt akarja, hogy a keresztyén ember a szó szoros értelmében Jézus Krisztus követője legyen.

Nem túl magas ez az erkölcsi mérce? Egyáltalán lehetünk mi olyanok, mint Jézus Krisztus? Természetesen a magunk erejéből nem. De a keresztyén élet legnagyobb ajándéka éppen az, hogy ha komolyan vesszük Krisztus Urunk hozzánk lehajtó bűnbocsátó szeretetét, akkor mi is átélhetjük a csodát, amit Pál apostol így fejezett ki: „Elek többé, nem én, hanem él bennem a Krisztus’’. Amikor tehát Pál apostol erkölcsi intelmeket intéz a gyülekezethez, nem erények gyakorlására hívja fel a keresztyéneket, hanem arra, hogy alázatosan engedjék. hogy életükön, cselekedetükön keresztül maga Krisztus cselekedjék és szolgáljon az embereknek.

Így, de csakis így érthető meg igénk felhívása is. Amikor az apostol arról ír, hogy az erősek hordozzák el az erőtlenek gyengeségeit, lelki szemei előtt Jézus Krisztus jelenik meg. Szinte látja, hogyan áll meg a bűnös asszony előtt, akit a farizeusok meg akarnak kövezni, s hogyan mondja neki szeretettel: En nem kárhoztatlak, eredj el és többé ne vétkezzél. Vagy hogyan lép oda Lévi vámszedö asztalához, akit mindenki elkerült és megvetett, s hogyan szólítja meg szeretettel: Jer, kövess engem! Vagy hogyan ül le a bűnösök közé, hogyan vállal velük teljes közösséget, s hogyan beszélget velük. Nincs a viselkedésében semmi fennhéjázás, nincs a szavában semmi kjoktatás, csak végtelen szeretet, amellyel segíteni akar, amely- lyel leveszi az erőtlenek válláról a terhet. Ezért könnyebülnek meg a szivek, amelyek egyszer vele kapcsolatba kerülnek, ezért szabadulnak fel a megkötözöttek, akik egyszer bűnbocsánatot hirdető szavát meghallják. .

Ilyen magatartást vár ma is a keresztyénektől a világ. Sokszor nem is sejtjük, hogy mennyi terhet cipelnek lelkűk mélyén a körülöttünk élő emberek. Csak amikor néha felszakad lelkűk zsilipje, akkor döbbenünk meg, mennyi probléma feszül egy-egy ember szívében. Már az is nagy segítség, ha türelemmel végighallgatjuk őket. Hát még ha néhány megértő, erősítő és vigasztaló szavunk is van feléjük. Mindjárt megkönnyebbül lelkűk terhe, s eloszlik szívükből a szomorúság, s boldogabban tudják járni az élet útját.

Ehhez a szolgálathoz azonban az szükséges, hogy olyan önzetlen szeretet töltse meg szivünket, mint Jézus Krisztusét. Amint az apostol mondja, hogy ne magunknak kedveskedjünk. Krisztus Urunk minden gondolatát az emberekért való aggódás, a másokon való segíteni akarás töltötte be. Magával nem sokat törődött. Számára csak egy volt a fontos, hogy körülötte megelégedett, boldog emberek éljenek. Ezért tudott minden áldozatot meghozni, ezért tudta még életéi is odaáldozni mások öröméért.

Ez a szolgáló, önzetlen szeretet ma is az emberi együttélés igazi alapja. S ezt a szeretetet elsősorban nekünk kell megvalósítani, akik Krisztus követői vagyunk és az ö nevéről neveztetünk. S ha mi magunk napról napra átéljük Krisztus Urunk hozzánk lehajló szeretetét, akkor a mi életünkben is megvalósul ez a szeretet. Akkor egyszeribe eltörpülnek saját problémáink, és együtt tudunk érezni m.ásokkal, fel tudjuk venni mások gondjait. Akkor egyszeribe probléma lesz számunkra, hogy például Vietnamban ártatlan emberek pusztulnak és hogy a világ sok országában éheznek az emberek. S akkor a magunk helyén mindent megteszünk azért, hogy az egész világon békében és jólétben éljenek az emberek. S így leszünk igazán keresztyének, így leszünk igaz követői Krisztus Urunknak. Selmeczi Janos

üüDHiiiiiiiiiiiri in 11 m'iTu in i.iiraim iiiiiiiiiiiíiiiiiiiüiiiiüiiíiiiiiiiíiiiinüiiiiiiiüiüii in iíi m mii m un Paul Hansent Teológiai Akadémiánk díszdoktori címmel tünteti ki

Paul Hansen, a Lutheránus Világszövetség Kisebbségi Egyházak Titkárságának vezetője, lapunk hasábjairól is jól ismert egyházi személyiség. 1959 óla áll az európai kisebbségi evangélikus egyházak genfi titkárságának élén. Ez alatt az idő alatt hét alkalommal járt hazánkban. Mindig szívén viselte a Magyarországi Evangélikus Egyház és a Lutheránus Világ- szövetség tagegyházai közötti kapcsolatok elmélyítésének ügyet, s ez alatt az idő alatt úgy ismerhettük meg, mint egyházunk es népünk igaz barátját.

Ökumenikus teológiai munkásságának, az egyházunk és a külföldi evangélikus egyházak közötti jó kapcsolatok érdekében végzett fáradhatatlan és jelentős szolgálatának, elismeréséül Teológiai Akadémiánk tanári kara október 3-án tartott ülésén dr. Ottlyk Ernő előterjesztése alapján egyhangúlag úgy határozott, hogy Paul Hansen -nek a tiszteletbeli teológiai doktori címet adományozza.

A díszdoktori székfoglaló és az oklevél átadása 1966. november 15-én, Akadémiánk ünnepi ülésén történik.

IMÁDKOZZUNK

Urunk, Édesatyánk! Te akkor is velünk vagy, amikor el- erőtelenedünk. Nem hagysz magunkra. Köszönjük az embereket, akiket mellénk állítasz, akik felveszik ügyünket. Milyen nehezek, milyen terhesek tudunk olykor lenni! Jó tanácsaik, megértésük, felkaroló szeretetük, gyógyító beavatkozásuk útján is te gondoskodsz rólunk. Hálával gondolunk rájuk. Különösen köszönjük azonban, hogy közvetlenül is felénk fordulsz igédben. Nagyobb vagy problémáinknál. Tudod mire van szükségünk. Amikor bűneink bocsánatát hirdetteted, azt akarod, hogy keljünk fel és járjunk.

Add Szentlelkedet, hogy egyházad igehirdetése élő és ható legyen, hogy a gyülekezetek kis szórványban és nagy templomokban olyan helyekké váljanak, ahol az ember talpra állhat, levetheti magáról az általad megítélt. Fiad halála és feltámadása óta korszerűtlenné vált régi-ember gondolkodás- módját és viselkedését, és felöltözheti az új embert, aki nem beszél felelőtlenül, mert a hűség tartja; aki helyt áll a munkában és törődik a másik emberrel is: aki kerüli az üres beszédet és mindig megtalálja a helyénvaló szót; aki az igazi embernek, a mi testvérünknek és Urunknak, Jézus Krisztusnak követője.

Űjíts meg bennünket, hogy megérthessük korunkat, helyesen ismerjük fel az összefüggéseket és feladatainkat. Kö- nyörgünk hozzád azokért, akik a mostani bonyolult nemzetközi helyzetben felelősen cselekszenek. Tedd a béke eszközeivé a népek nagy világszervezeteit. Adj türelmet, higgadsá- got a politikusoknak. Segítsd, akik az éhező, elnyomott és háborús gyötrelmek között élő emberek segítségére sietnek. Tedd gyümölcsözővé a Keresztyén Békekonferencia munkáját Szófiában. Add, hogy az emberi életet, a mienkét és másokét, közeliekét és távoliakét a Jézus Krisztusban megígért teljesség fényében lássuk. Ámen.

„Asztalhoz telepedett velük..."

A több mint ezer lelkes aszódi gyülekezet új lelkészlakást épített, melyet október 2-án a* lelkészlakás udvarán tartott ünnepi istentisztelet keretében adott át rendeltetésének D. Káldy Zoltán püspök.

Az új lelkészlakásra igen nagy szükség volt. Volt ugyan a gyülekezetnek egy 200 éves lelkészlakása, de ez teljesen használhatatlanná vált. Szigetelés nélküli épület volt. A falak embermagasságig átnedvesedtek. Nyirkos, dohos volt az egész épület. Egészségtelenné vált. Két lehetőség előtt állt a gyülekezet: vagy valamilyen szigetelési módot választ és kívül-belül tataroztat, vagy lebontatja az alapokig és újjáépíti az egészet. A gyülekezet az újjáépítés mellett döntött.

A bontás és építés

Az aszódi gyülekezet a régi lelkészlakás lebontásával és az új felépítésével olyan munkát végzett, amelyre jó felfigyelni. A hatósági engedély birtokában 1965 májusában 14 (!) nap alatt a gyülekezet „társadalmi” munkával lebontotta a régi parókiát, melynek 80 cm-es falai voltak. Volt olyan nap, amikor közel 70-en dolgoztak a bontás munkájában. „Ki mit tud:’, azt csinálta. Aztán egy újabb két hét alatt elvégezték az alapozást: a régi alapokat kiegyenlítették, szigetelték. A következő két hétben olyan gyorsan végezték a gyülekezet tagjai az építést, hogy 85 cm magasságig készen voltak a körfalakkal. A tetőcserepek felhordásával és elhelyezésével pedig egyenesen rekordot értek el: 4 óra alatt 8000 cserepet vittek fel a tetőre és tették azokat a helyükre. (Közben a lelkészcsalád a szomszédos múzeumban kapott menedéket, ott, ahol valamikor Petőfi Sándor lakott!) 1965 őszén az új lelkészlakás néhány helyisége annyira használhatóvá vált, hogy a lelkészcsalád be is költözhetett. Aztán sorban következtek a munkák: külső vakolás, festés és mázolás. Befejezésül a könyék rendezése. Ez utóbbi munkában mintegy 350 köbméter földet mozgattak meg!

Az építés során a gyülekezet tagjai és presbiterei igen nagy munkát végeztek 1017 napot dolgoztak, melynek értéke 101 750 forint (.'). Mindezt öpként, szeretetből és szívességből. E nélkül nem is tudta volna a gyülekezet az építést elvégezni. A munkában elöl járt a gyülekezet fiatal lelkésze. Detre János, aki mindenütt ott volt, ahol szükÚj lelkészlakás Aszódon

ség volt rá. Mellette különösen is sokat dolgozott Molnár János gondnok és Chugyik József presbiter. Az épületet La- dos István tervezte. Az építkezés felelős mestere Harajka István kőműves volt. Nagy segítséget adott Zdenied János kőművesmester is.

A lebontott parókiából 100 000 forint értékű anyagot tudtak hasznosítáni. A hívek megközelítőleg 90 000 Ft-ot adtak. De kaptak . segítséget a Gyülekezeti Segélytől és a Lutheránus Világszövetségtől

emmausi vándorokkal. Vagyis közösséget vállalt velük. Ez pedig mindig csoda: mert így a ,,Szent:’ vállal közösséget a bűnösökkel. A lelkész! akások- nak is állandó csodája, hogy Jézus közösséget vállal a lelkészcsaláddal, vagyis bűnöket bocsát, erőt ad és templommá szenteli jelenléte által a lel- kószlakásokat is. — Ugyanilyen csoda az is, hogy az „Úr” Jézus — akinek megvolna a lehetősége, hogy fogadja hó- -dolásunkat, „szolgál" nekünk. O adta a kenyeret az emmausi vándoroknak is! EmmausAz újonnan épült aszódi lelkészlakás

A háromszobás lelkészlakáshoz egy irodahelyiség és egy gyülekezeti terem épült

A gyülekezet ünnepe

Október 2-án D. Káldy Zoltán püspököt és feleségét a presbitérium élén — a gyermekek gyűrűjében — Hegedűs Pál felügyelő fogadta. Délelőtt istentisztelet volt a templomban, majd délután került sor a lelkészlakás felszentelésére. A lelkészlakás udvarán nagy karéjban helyezkedtek el a gyülekezet tagjai, de sokan jöttek a szomszédos gyülekezetekből is. D. Káldy Zoltán püspök Lk. 24,28—31 alapján hirdette az igét. Az emmausi vándorok Jézussal való találkozásának történetéből a következő mozzanatokat emelte ki: Amikor Jézus bement az emmausi vándorok házába, az lett volna a természetes, ha Ö lett volna a vendég, és azok, akik őt befogadták, lettek volna a házigazdák. De fordítva történt! „Mikor asztalhoz telepedlek, vette Jézus a kenyeret.” Jézus lett a Házigazda! Ez azt jelenti, hogy Ű az Úr, aki az első helyet igényli magának. Az evangélikus lelkészlakásokban is ezt a helyet igényli Jézus! — Ez az „Úr” Jézus leült egy asztalhoz az

ban is az történt, mint amit Jézus az úrvacsora szerezte- tése után mondott tanítványainak: „Én pedig olyan vagyok közöttetek, mint aki szolgál”. A szolgáló Úrnak olyan tanítványokra van szüksége, akiken keresztül szolgálhat az emberek között. Az egyháznak és benne a lelkészeknek a mi időnkben különösen is meg kell tanulniuk, hogy csak akkor járunk „Krisztus útján”, ha önfeláldozó szeretettel szolgálunk az emberek között az evangélium hirdetésével, a földi jólétük munkálásával, a béke előmozdításával. Az aszódi , papiakban” fogadja el a lelkészcsalád Jézus Krisztus szolgálatát napról napra és szolgáljon a gyülekezetben Krisztus szeretetével és erejével — mondotta a püspök.

Az igehirdetés után Detre János lelkész ismertette a lel- készlakás építésének történetét. Külön kiemelte, hogy az illetékes állami szervek milyen sok segítséget adtak a lelkészlakás építéséhez. A helyi Községi Tanács gyorsan és nagy jóindulattal adott segítséget az építéssel kapcsolatos ügyekben.

A szép ünnepen még Antti Kukkonen, hazánkban tanuló finn teológus is köszöntötte a gyülekezetét.

BüÉpssíi lelkészeit Mepilése

Az ősszel kezdődő új munkaévben ismét összejöttek a budapesti egyházak lelkészei szokásos békegyűlésükre, mely október 4-én az Új Városháza nagytermében folyt le.

Különös jelentőséget adott a gyűlésnek, hogy a gyűlést megnyitó D. Dr. Vető Lajos a jelenlevők között üdvözölhette Ragnar Forbeck norvég evangélikus lelkészt, a Békevilágtanács tagját, Lenin-bé- kedíjast, aki jelenleg hazánkban tartózkodik.

A gyűlés előadója Lukács Tibor, az Ország-Világ c. hetilap szerkesztője, aki . előadásában a nemzetközi helyzet időszerű kérdéseivel foglalkozott. A hallgatóság élénk figyelemmé! kísérte az alapos készültségű és széles tájéko- zottságú előadó szavait. Az előadás nagy távlatban mutatta be a mai kérdéseket, s a nyugati hatalmak szovjeteller.es tömbjének megalakulásától a jelenleg is folyó vietnami háborúig igen sok eseményt ismertetett. Igaz, hogy ezek jó része közismert, az előadó azonban arra törekedett, hogy a politikai események helyes arányokban, valódi összefüggéseikben álljanak előttünk.

Az előadást a szokottnál is élénkebb megbeszélés követte, amelyben az előadó válaszolt a feltett kérdésekre. A megbeszélés kiemelkedő pontja Ragnar Forbeck hozzászólása volt, aki meleg szavakkal üdvözölte a részvevőket s örömét fejezte ki, hogy együtt lehet lelkészeinkkel ézen a gyűlésen, mert — mint mondotta — hazájában elképzelhetetlen egy ilyen arányú gyűlés. „Mindent meg kell tennünk azért, hogy a béke és igazságosság érvényre jusson” — mondotta.

Lukács Tibor válaszában kifejezte, hogy Ragnar Forbeck régi békeharcosként van közöttünk, hiszen már 1953-ban is vendégünk volt. Most az azóta megizmosodott békemozgalomban üdvözölhetjük öt újból.

S yégül egy elhangzott mondat, amire jó emlékeznünk: „Lehet, hogy a békéért áldozatot kell hozni, de semmilyen áldozat nem drága, ha az emberről, a világról, a békéről van szó!”

A Sajtóosztály értesíti a gyülekezetek iratterjesztéseit, hogy az

ENEKESKÖNYV

elfogyott. Üj kiadás jövőre várható.

Biblia. Kis Káté, Konfirmációs káté és hittankönyvek megrendelhetők.

ViiiiiiiiiiiiuiitiiiiiiiiiiimiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiitiiiiiitiuiimiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiitiiiimuiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiHiiiiiiiiiiiHintiiiitiimimiiiimimiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiitiuiHiiiiimiiiiiiiuiiiiiiiiiiimmfmiiiniiin

A szószék az egyházban a legmagasabb hely

— mondotta D. Káldy Zoltán püspök Benczúr László angyalföldi lelkész beiktatásán

Ágendánkban a lelkésziktató szertartás keretében veretesen hangzanak a szavak az új lelkészhez: „gondjaidra bízom a gyülekezetét, hogy legeltesd az Űr Jézus Krisztus nyáját..

— s az intés a gyülekezethez: „tiszteljétek és becsüljétek őt az egyház Urától rendelt elöljárótokként, hallgassatok szavára az Űrért...”

Október 9-én, vasárnap délután Benczúr László volt püspöki titkár állt új lelkészként az oltár előtt, akit a budapést- angyalföldi gyülekezet hívott meg. Az iktatást a Fóti. úti templomban Koren Emil esperes végezte ünnepi istentisztelet keretében.

Igehirdetésében az esperes I. Kor. 1,4—9 aiapjan a gyülekezetről szólott, amelynek szolgálatába a lelkész mindig hálaadással indul, mert Isten kegyeimének munkaterületére lép. Ez a terület a hívek számára a meggazdagodás helye: mégpedig beszédben, az igehirdetés szavában, amelyben Isten üzenete közel ér a gyülekezethez. Mivel a hit hallásból van. ennek nyomán támad a szívben Krisztus benső ismerete, s ez készteti a gyülekezet tagjait arra a bizonyság- tételre, amely az evangélium erejéről tanúskodik. Ennek ma egy érthető nyelvé van: a széles körű szeretetgyakorlás, az emberek javára végzett jószolgálat nyelve.

A gyülekezet a kegyelmi ajándékok megvalósulásának a helye is, s mivel azok I. Kor.

12. szerint nem egyformák, a szolgálatok szerint kell megtalálni kinek-kinek a maga helyét, de minden gyülekezetnek is a maga helyét az egyház egészének a közösségében. Erre a szolgálatra emberi erő kevés, de a gyülekezet mögött mindig a Krisztus közösségével biztató hűséges Isten áll.

Benczúr László a 121. zsoltár alapján mondott igehirdetéssel kezdte el gyülekezeti szolgálatát. Zarándokok zsoltára ez — mondotta — s az egyház zarándoknép. Nem azért, mert nem leli helyét a földön, hanem amennyiben Urát, Jézus Krisztust követi. Őt követni annyit jelent, hogy Ö megy elől, aki győzött a bűn és halál hatalma felett, ő a diadalmas, a Feltámadott, az Élő. öt követni azt jelenti, hogy az egyháznak útja van. Őt követve találtuk meg az egyház útját abban az új társadalomban is, amelyben élünk. Jézus Krisztust követni csak az egyház mai útján engedelmesen járva lehet.

Jézus Krisztusban Isten szolidáris testvért adott, aki nemcsak példa arra, hogy szeretetben hogyan kell egymást hordoznunk, hanem erőforrás is a szerétéihez. Arra kérem Istent — mondotta Benczúr László —, hogy olyan szolgálatot tudjak végezni, amely a gyülekezetei az emberi szolidaritás gyakorló iskolájává teszi, és a szeretet mind szélesebb körben való gyakorlására készíti fel egy olyan világban, amelynek háborús veszélyeztetettségében lángra lobbanhat az egész föld, s éppen ezért egyetlen ember sem térhet ki a felelősség elől.

Az istentiszteletet követő díszközgyűlésen Koren Emil esperes és Csipkay Károly presbiter búcsúztatták a betegsége miatt távollevő Gádor András lelkészt, aki egészségi állapota miatt kénytelen volt visszavonulni a gyülekezeti lelkészi szolgálattól, hogy meglevő erejével az egyházi sajtóban munkálkodjék. A meleg emlékezés hangján szóltak a közel tizennégy esztendei gyülekezeti tevékenységéről s arról, hogy a gyülekezet iránti szeretete adott neki bátorságot arra is, hogy amikor megrendült egészsége akadályozta a szolgálatban, lemondjon állásáról.

Az új lelkészt a gyülekezet nevében Kraysell Kornél má- sodfelügyelö, a lelkész feleségét pedig Fa Ferencné köszöntötte. Majd D. Káldy Zoltán püspök szólt az ünneplő gyülekezethez. Rámutatott arra, hogy Benczúr László közel tizennégy évig igen jelentős szolgálatot .végzett a püspöki titkár íróasztala mellett, de amikor onnan gyülekezeti szolgálatba lép, nem szűkül a szolgálata, mert az egyházban a Szószék a legmagasabb hely. Személyi adottságaival pedig az emberek mellé lépő szolgálatban az egyház igazi útját járja.

Lelkésztársak, szomszédos gyülekezetek, barátok, Teológiai Akadémia és Lelkészi Munkaközösség, testvéri református gyülekezetek és római katolikus esperes-plébános — sokan köszöntötték Benczúr Lászlót, aki válaszában végül rámutatott arra, hogy Angyalföld a jövendő városa. Üzemek, gyárak, lakótelepek épülnek sorra. Ebben a kerületben a jövő gyülekezetét kell kialakítani, amely méltó ahhoz a társadalomhoz, amelybe beleépül. A gyülekezet tagjainak ebben a társadalomban felelős jelenlétükkel és munkájukkal áldássá kell lenniük.

*

I