Evangélikus Élet, 1966 (31. évfolyam, 1-52. szám)

1966-10-16 / 42. szám

KP. BERM. BP. 72. SZÓFIÁBAN i Messze hullámzó szolgálat A KERESZTYÉN BÉKEKONFERENCIA Tanácsadó Bizott­ságának ülésére készül ezekben a napokban a világ keresztyén- ségének az a része, amely elkötelezte magát ennek a mozgalom­nak a szolgálatába. Október 17—23. napjain Szófiában ülnek össze a Bizottság tagjai, hogy összegezzék azt a munkát, amit a mozgalom elnöksége, a nemzetközi titkárság tagjai és az öt állandó tanulmányi bizottság végzett az elmúlt egy esztendő­ben. Az elnökség és a nemzetközi titkárság több alkalommal, az egyes bizottságok pedig egy-egy alkalommal tartottak munkaülést a rájuk bízott kérdések megtárgyalására, a Tanács­adó Bizottság budapesti ülése óta. NEM MONDHATÓ RÓZSÁSNAK A NEMZETKÖZI HELYZET, amelyben ez az egyhetes tanácskozás lezajlik majd a világ minden részéből összegyűltek között. A feszültség nem csökkent Kelet és Nyugat között, söl a vietnami háború foko­zatos és állandó kiterjesztése az Egyesült Államok részéről közvetlenül fenyegeti már a világbékét is. Hiszen az interven­ciós csapatok létszámát állandóan emelik, egyre jobban igye­keznek bevonni a vietnami agresszióba a dél-koreai, az auszt­ráliai, új-zélandi és a Fülöp-szigetek kormányát is. Hiába bélyeg­zi meg az emberiség nagyobbik fele az amerikai kormányt imperialista háborúja miatt és leplezi le a jelenlegi politikájá­nak a világbékét veszélyeztető jellegét, az Egyesült Államok figyelmen kívül hagyja mindezt. A nemzetközi jog minden paragrafusát felrúgva és a keresztyén humánum minden mo­rális követelményét semmibe véve akarja játszani szinte az egész világon a csendőr szerepét. Johnsonnái süket fülekre talált a Keresztyén Békekonferencia tavaly őszi felhívása és figyelmeztetése a vietnami háborúval kapcsolatban, az Egy­házak Világtanácsának és a pápának a felhívásait szintén nem szívlelte meg. Maguknak az észak-amerikai keresztyéneknek és egyházaknak a kezdeményezései is eredménytelenek ma­radtak. A vietnami háborúból hasznot húzók szava és hatalma ma sokkal nagyobb Amerikában, mint Isten parancsolatainak a kötelező ereje. NEM KEVÉSBÉ VESZÉLYEKKEL ÉS FESZÜLTSÉGEK­KEL terhes a helyzet Afrikában, Dél-Amerikában és magában Európában. Rodéziával és a Dél-afrikai Köztársasággal veszé­lyes játékot űz Anglia, Kongóban a helyzet ma sem megnyug­tató, a katonai junták sorozatos megalakulásai Dél-Amerikában biztos jelei az Egyesült Államok imperialista és neokolonialista módszereinek. Az európai biztonság megteremtésének egyik legnagyobb akadálya a bonni kormány politikája. A Német Szövetségi Köztársaság a mai napig nem tudta felszámolni szerencsétlen militarista-imperialista múltját, nem ismeri el magára nézve a vesztett háború következményeit, az Európában kialakult új helyzetet a második világháború után, elsősorban a Német Demokratikus Köztársaság állami létét. A NATO-n belül úgy igyekszik erősíteni katonai és politikái súlyát, hogy ma szinte egyetlen biztos bázisa Európában az amerikai poli­tikának. A nyugatnémet evangélikus egyházban napról napra erősödik viszont azoknak a hangja, akik a megbékélés politikai koncepcióját képviselik. Erről tanúskodik minden ellentmondá­sossága ellenére is a múlt év októberében kiadott „Emlékirat”, amely azután éles támadások pergőtüzébe is került a nyugat­német revansista körök részéről. EBBEN AZ ADOTT HELYZETBEN a Keresztyén Béke- konferencia küldetése nem csökkent a világon, hanem csak nőtt. Talán még soha olyan kézenfekvő nem volt előttünk, hogy helyes úton jártunk, amikor 1958-ban létrehoztuk a protestáns keresztyéneknek ezt a békeharcos élcsapatát, mint ma, amikor egyre világosabb, hogy árulást követ el az egész emberiség békéje és boldogsága ellen, aki vem azon az úton jár, amelyen a Keresztyén Békekonferencia. Mert valóban igaz az, amit a vietnamiak üzentek Johnsonnak, hogy ne imádkozzék a bé­kéért, hanem vonja ki csapatait Vietnamból és akkor béke lesz. Az ilyen jellegű farizeusi keresztyén kegyeskedést szám­űzni kell végre a nemzetközi érintkezés szótárából, mert csak meggyalázzuk vele Krisztus nevét és egész tanítását! Úgy lát­szik, megérett a helyzet arra, hogy világkonferenciát tartsanak az összes egyházak a vietnami béke ügyében és azon tárgyal­ják meg közös akcióikat az olyan imperialista módszerek hitele és alkalmazása ellen, amelyek vietnami háborúkat robbantanak ki szinte a világ minden részén. A TANÁCSADÓ BIZOTTSÁG szófiai ülésének a prog­ramja arról tanúskodik, hogy az elnökség nyíltan szembe akar nézni az adott problémákkal. Már maga a főtéma: „A nemzet­közi béke és a népek függetlensége az emberiség jövőjéért érzett felelősségünk szempontjából” jelzi, hogy bár mint ke­resztyének és egyházak vitatkozunk, de nevén akarjuk nevezni a dolgokat. A magyar protestáns egyházak 12 tagú küldöttséggel kép­viseltetik magukat a szófiai üléseken. Minden bizonnyal viszik magukkal nemcsak minden gyülekezetnek, de minden keresz­tyén magyar embernek is azt a kérését és kívánságát, hogy legyenek hívek Krisztus parancsolataihoz, képviseljék követ­kezetesen azokat a szempontokat, amiket egyházaink és magyar népünk vall a világbéke és a vele összefüggő kérdések tekin­tetében. Dr. Pálfy Miklós üz eiyhízi szolgálat és a teológiai kiképzés éj formái Rendkívül érdekes konfe­rencia színhelye volt szep­tember 12. és 16. között a skó­ciai Dunblane. Teológiai pro­fesszorok. egyházi tisztségvi­selők, lelkészek és laikusok mintegy 12 európai országból és 24 egyházból azért gyűltek egybe, hogy megtárgyalják a lelkészi szolgálat gyakorlati kérdéseit és a lelkészképzés problémáit. Nemcsak protes­tánsok, hanem anglikánok, or­todoxok és két katolikus meg­figyelő is részt vett a konfe­rencián. Hasonló konferenciákat fog­nak tartani az Egyházak Vi­lágtanácsa védnöksége alatt Észak-Amerikában és Ázsiá­ban is. A regionális konfe­renciák eredményeit össze­gyűjtik és az 1967 nyarán tar­tandó „Világkonzultáció” elé terjesztik, ennek a javaslatait pedig az egy évvel később megtartandó ökumenikus Vi­lággyűlés elé. Az eddigi megbeszélések ar­ról tanúskodnak, hogy rend­kívül hasznos és értékes ja­vaslatok hangzottak el a lel­készképzéssel kapcsolatban. Ülést tartott a Sajtótanács MAGYARORSZÁGI EVAN­GÉLIKUS Egyházunk Sajtó­tanácsa — mely az Egyetemes Egyház elnökségéből, az egy­házi lapok szerkesztőiből és több fővárosi és vidéki válasz­tott tagból áll — október 7-én tartotta rendes évi ülését. Az ülést dr. Vető Lajos püspök nyitotta meg. A tárgysoroza­ton szerepelt D. Káldy Zoltán püspök jelentése a Sajtóosz­tály 1965. évi működéséről, az 1966. évi könyvkiadói terv, az 1965. évi zárszámadás és az 1966. évi. költségvetés. A tárgysorozat minden pontját részletesen tárgyalta a Sajtó­tanács. Örömének adott kife­jezést azon, hogy a Sajtóosz­tály tervszerű munkát fejt ki a könyvek kiadásában, továb­bá, egyéb egyházi sajtó-szük­ségletek kielégítésében. A Sajtótanács egyhangúlag úgy határozott, hogy az Evan­gélikus Élet szerkesztőjét, Gá­dor Andrást, aki a Budapest- Angyalföldi állásáról betegsé­ge miatt lemondott, teljes fog­lalkozású állásban alkalmaz­za a szerkesztés munkájában. A SAJTÓOSZTÁLY MUN­KÁJÁRÓL hű képet adott D. Káldy Zoltán püspök, a Sajtó- osztály vezetőjének jelentése, melyet teljes terjedelmében az alábbiakban közlünk: „Magyarországi Evangélikus Egyházunkban Sajtóosztályunk szolgálata nagyon jelentős és megbecsült helyet foglal el. Ez az Osztály hordozza egyhá­zunkban a betű szolgálatának örömét és terhét. Igen nagy fe­lelősség ez, hiszen az I. osztá­lyos kisgyermektől a legidő­sebb gyülekezeti tagig hang­zik az a szó, amit a „sajtó szó­székén” kimondunk. Az I. osz­tályos általános iskolás a Saj­tóosztály által kiadott hittan­könyvvel indul a hittanórára és az öreg gyülekezeti tag, aki már nem tud templomba se menni, ugyancsak a Sajtóosz­tály gondozásában megjelent Keresztyén Énekeskönyvet for­gatja betegágyán. De az itt kiadott könyveket olvassák más gyülekezeti tagok is, lel­készek és nem-lelkészek egy­aránt, sőt a külföldön élő ma­gyar evangélikusok egy része is. Valóban messze hullámzó szolgálatot végez Sajtóosztá­lyunk. Sajtóosztályunk évek óta jól átgondolt és tervszerű munkát végez elsősorban a könyvkiadás vonalán. Ha ma belépünk valamelyik lelkész dolgozószobájába — aki gon­dot fordít a teológiai önműve­lésre és felelősséget érez a Sajtóosztály munkája iránt — könyvespolcán megtalálhatjuk az utóbbi néhány évben ki­adott könyveket: Egyetemes Agenda, Örömhír c. prédiká- ciós kötet, a Zsoltárok és Je­remiás könyvének, továbbá Jakab levelének és Lukács evangéliumának magyarázatai, Hűség Istenhez és népünkhöz c. egyháztörténet, Tapasztalati valláslélektan, Somvirág, Áhí- tatos könyv stb. De íróaszta­lán ott lehet a Konfirmációi Káté, amely immár megérte harmadik kiadását, a hittan­könyvek, melyek második, vagy harmadik kiadásnál tar­tanak, a Keresztyén Énekes­könyv. A néhány évvel ez­előtti kiadványokat mint a Hitvallási iratok, vagy Beve­zetés az újszövetségbe, csak éppenhogy említem. Nem tu­dom, hogy a lelkészek és a gyülekezeti tagok eléggé lát­ják-e hogy mennyire örvende­tes és hálára késztető, hogy mindez így lehet. A fentieken kívül ellátta Sajtóosztályunk gyülekeze­teinket konfirmációi emlékla­pokkal, lelkipásztori naplók­kal, szórványistentiszteleti meghívókkal, úrvacsorái os­tyával és a Református Sajtó- osztályon keresztül hozzánk juttatott bibliákkal. KÖZELEBBRŐL AZT JE­LENTHETEM, hogy az 1965. esztendőben az előre kidolgo­zott könyvkiadási terv szerint végezte. Sajtóosztályunk mun­káját, melynek nyomán meg­jelent dr. Pálfy Miklós: Jere­miás könyve magyarázata I. kötete, dr. Ottlyk Ernő: Hűség Istenhez és népünkhöz c. egy­háztörténeti munkája, továb­bá a III. osztályos hittankönyv második kiadásban, a Konfir­mációi Káté harmadik kiadás­ban, a kisalakú Keresztyén Énekeskönyv fotomechanikai eljárással, végül az Evangé­likus Naptár és a bibliaolvasó Útmutató. Bár az 1966. esztendő könyv­kiadásairól csak a következő évben tudunk pontos kimuta­tást adni. mégis, már most je­lentem, hogy ez év szeptem­beréig megjelentek a követke­ző kiadványaink: D. dr. Vető Lajos: Tapasztalati valláslé­lektan, dr. Proliié Károly: Lukács evangéliumának ma­gyarázata és a Som virág c. el­beszélés-kötet. Most folyik a sajtó alá rendezése dr. Nagy Gyula: Szociáletika c. mun­kájának és D. Káldy Zoltán: Négy világrészen keresztül c. útinaplójának. Remélhetőleg karácsonyra megjelenhetik a Keresztyén Énekeskönyv az ún. Szarvasi Toldalékkal. NAGYON FONTOS SZOL­GÁLATA Sajtóosztályunknak az Evangélikus Elet c. hetilap és a Lelkipásztor című lelké­szi szakfolyóirat kiadása. Az előbbi tízezer, az utóbbi nyolc­százötven példányszámban je­lenik meg. Mindkét lap fel­becsülhetetlen szolgálatot tel­jesít egyházunkban. Az Evan­gélikus Élet olvasóit belekap­csolja hazai egyházunk és a világkeresztyénség vérkerin­gésébe, bátor állásfoglalásokra ösztönöz, egyházhűségre nevel és imádkozni tanít. Evangé­likus alapállásból foglalkozik népünk társadalmi, politikai és gazdasági életével is, to­vábbá az emberiség nagy csa­ládja égető problémáival. A Lelkipásztor elsősorban a lel­készek továbbképzését segíti elő és törődik azzal, hogy lel­készeink felkészültsége nem­zetközi szinten legyen. Az Evangélikus Élet szerkesztőjé­nek, Gádor András lelkésznek hosszú betegsége miatt a szer­kesztés munkájában jelentős részt vállalt a lap főszerkesz­tője, dr. Vető Lajos püspök. Vele együtt működve több hónapon keresztül szerkesztet­te a lapot dr. Pálfy Miklós professzor, majd az 1966. esz­tendő első felében Friedrich Lajos tördelőszerkesztő. Je­lenleg Karner Ágoston rákos- szentmihályi lelkész végzi ezt a munkát a Szerkesztő Bizott­sággal való szoros együttmű­ködésben. Valamennyi szer­kesztőt és a Szerkesztő Bizott­ságot köszönet illeti meg a munkáért, úgyszintén dr. Ottlyk Ernő professzort is, aki a Lelkipásztort szerkeszti. A korrektori munka hűséges végzését köszönjük Vámos Jó­zsefnek, Mezősi Györgynek, Karner Ágostonnak és Matuz Lászlónak. Végül szeretnék köszönetét mondani a Sajtó- osztály dolgozóinak, munka­társaimnak Friedrich Lajos­nak, Germadics Károlynénak, Scholtz Ákosnénak, Kevi Er­zsébetnek és Cziczka János­nak.” A Keresztyén BékeWerencia Tanácsadó Bizottságának illése Szófiában A Keresztyén Békekonferencia több mint száztagú Tanács­adó Bizottsága évente tartja üléseit. A most következő ülés október 17—24. között lesz Szófiában. Az ülésen részt vesznek a magyarországi protestáns egyházak képviselői is részben mint a tanácsadó bizottság választott tagjai, részben, mint meghívott vendégek. A delegációt dr. Bartha Tibor reformá­tus püspök, az ökumenikus Tanács elnöke vezeti. A Magyar- országi Evangélikus Egyház képviseletében D. Káldy Zoltán püspök és dr. Pálfy Miklós, mint a tanácsadó bizottság vá­lasztott tagjai utaznak Szófiába, rajtuk kívül dr. Nagy Gyula, dr. Ottlyk Ernő és dr. Prőhle Károly professzorok vesznek részt az ülésen. A református egyház képviseletében a delegáció tagjai: dr. Bakos Lajos püspök, dr. Varga Zsigmond és dr. Pákozdy László professzorok, dr. Tóth Károly, a Református Zsinati Iroda Külügyi Osztály vezetője, és Fükő Dezső lelkész. A delegáció tagjainak egy része már október 11-én eluta­zott Szófiába, a nagyobb része azonban csak október 17-én utazik eL Braecklein thüringiai egyházfőtanácsos Magyarországon Ingo Braecklein eisenachi egyházfőtanácsos néhány napos látogatásra hazánkba érkezett. Annál a szoros testvéri kapcso­latnál fogva, amely egyházunk és a Dr. Moritz Mietzenheim országos püspök vezetése alatt álló thüringiai egyház között fennáll, nagy jelentőséget tulajdonítunk Braecklein egyház- főtanácsos látogatásának, aki Mietzenheim püspöknek a helyet­tese, és legközelebbi munkatársai közé tartozik. Mint lapunk­ban nem egyszer hírt hoztunk róla, Mietzenheim thüringiai püspök a béke ügye, a német kérdés békés megoldása mellett mind a Német Demokratikus Köztársaságban, mind nemzetközi fórumokon, a Keresztyén Békekonferencia gyűlésein is, igen gyakran emelte fel szavát. Svéd film a reformáció jubileumán A reformáció kezdetének 450 éves jubileumán 1967-ben filmet akar közvetíteni a svéd TV Luther Márton életéről egészen a wartburgi tartózko­dásáig. A felvételeket Thü- ringia történelmi helyein készí­tik, többek között az erfurti óvárosban és az Ágoston ren­di kolostorban forgatják. De Luther iskolás éveit is meg­örökítik a Kotta-házban. Ezen kívül Gusztáv Adolf­ról is készít a svéd TV fil­met mindenekelőtt Lützenben és környékén. Munkában Azt mindenki tudja, hogy itt a földön munkával kell meg­keresni a mindennapi kenye­ret. A mi társadalmunk pedig különösképpen is fontosnak tartja, hogy az egész élet a becsületes munkára épüljön fel. Azt vallja, hogy igazságo­sabb alapja nem lehet az em­ber életének, mint a munka. Isten igéje is ezt tanítja. Ahol nem a becsületes munka az élet alapja, ott hamar lábra kap a bűn és megrontja az emberek nyugodt és boldog életet. Ott tolvajok születnek és a harag diktál az indula­toknak. Ott csalárd és gonosz kívánságok uralkodnak és az önzés és tclhetetlenség irányít­ja az életet. Isten ezért tanít ma is, és máskor is arról, hogy milyen legyen a munkánk az emberek között. A munka hivatás és szolgá­lat legyen. Arra tanít Isten igéje, hogy hogyan lehet el­fogadni Isten kezéből azt, ami a munkánk. S ha így tudom nézni és végezni, akkor a munka s egész életem célja az lesz, hogy általa segítsek, szolgáljak embertársaimnak s rajtuk keresztül Istennek. Amikor Jézus Krisztus szom­baton is gyógyít tehetetlen, beteg embereket — a törvény betűi ellenére — arra tanít, hogy a mi hivatásunk a segí­tés. Ezt azért volna fontos megértenünk, mert sokszor nagyon verítékszagú az éle­tünk. Nagyon nehéznek és na­gyon feleslegesnek látjuk a munkánkat. Teher, amit hor­dozni kell, mert másképp nem tehet élni, de legjobb volna megszabadulni tőle. Milyen szegénnyé válik így az élet! Ezért akarja Isten ezt az emberi magatartást levenni rólunk és szeretné megújítani életünket. Ezért szeretne mun­kánknak igazi tartalmat adni, melyben örömünket is megta­láljuk. Ennek az örömnek a forrása pedig mindig az, ha látjuk az embert, akinek se­gíteni kell és akin segíteni le­het. Van-e nagyobb boldog­ság a szülő öröménél, aki gyermekének él és azt em­berré neveti? Lehet-e tisztább öröm az orvos öröménél, aki életeket ment meg? Lehet-e gazdagabb az élet annál, ha munkánk mások életét is gaz­dagabbá teszi, ha tudjuk, hogy segíthettünk valamit? így a munkánk becsületes munka lesz. Benne van min­den tudásunk és szakértel­münk, erőnk és időnk is. Ez a munka önzetlen munka. Nem az az egyetlen célja, hogy bérünket megkapjuk és az minél több legyen. Az is természetes, hogy fontosnak tartjuk a munkánk ellenérté­két. De a munka igazi értel­mét és örömét az adja meg, ha benne szolgálatot tudunk találni. Isten munkába akar állítani mindnyájunkat. Isten munkát is ad mindenkinek. De Isten a munkánkat hivatássá szeret­né formálni és azt ami sokszor csak teher, öröm forrásává tenni. Kökény Elek i I i

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents