Evangélikus Élet, 1966 (31. évfolyam, 1-52. szám)
1966-10-09 / 41. szám
KP. RÉRM. BP. 72. ÜTITÁRSAINK L apunk két legutóbbi vezércikkében foglalkozott azokkal a gondolatokkal, amelyek egyházunk útjára vonatkoznak s gmiket így lehetne összefoglalni: Magyarországi evangélikus egyházunk megtalálta azt az utat, amelyen járnia kell. Egyház gkar lenni, maradni s így akar szolgálni a szocializmust építő magyar hazában. Tudatában van annak, hogy ez a szolgálata Urától kapott küldetés. Urának kegyelméből, tehát naponkénti bűnbocsánatból élve hálaadással, örvendezéssel és reménységgel jár ezen az úton. Kételkedés, habozás, megtorpanás és kap- ijcodás nélkül jár, úgy mint aki nem néz vissza, miután kezét gz eke szarvára tette. Ezen az úton útitársaink is vannak. S ezért lehet hálát ad- punk Istennek. Sokszor elmondottuk, hogy egyházunk új úton jár, töretlen Úton s ezért meg kellett küzdenie az útkeresés, az úttörés kezdeti nehézségeivel. Ez az új út azonban éppen nem példa nélkül való egyházunk hazai történelmében. Vannak olyan jó hagyományaink, sok évszázadosak is, amikre mindig újra érdemes emlékezni — talán most reformáció hónapjában kiváltképpen is — és amikhez lehet kapcsolódni. Ezúttal csak/Üét történelmi korszakára szeretnénk utalni hazai egyházunk történetének. Az egyik a reformáció százada, a másik az ún. reformkor, a 19. század első fele, beleértve 1848/49 forradalmát és a szabadság- harcot is. Mennyire eggyé tudott válni akkor egyházunk a töröktől, némettől szorongatott, főuraitól sokszorosan elárult magyar néppel! Olvassuk csak el az ezekből a korszakokból származó prédikációkat, énekeket, amik énekköltő magyar reformátoraink, névtelen prédikátorok s bizonnyal az egész evangélikus magyar nép szívéből fakadtak. Milyen egész szívvel, teljes bátorsággal segítette, támogatta jogos törekvéseiben, szabadságáért vívott harcában népünket egyházunk. Persze nyilvánvaló, hogy ezeket a prédikációkat, énekeket nem elég és nem is lehetséges minden további nélkül utánamondani. Csak példák ezek, de egyébként minden korszak egyházának meg kell találnia a saját hangját. Nem a 16. s nem is a 19., hanem a 20. században élünk. A mostani történelmi helyzetben és társadalmi körülmények között kell egyházunknak szolgálatát elvégeznie. N emcsak a múltból felénk intő és biztató példák lehetnek azonban útitársaink, hanem azok az egyházak és keresztyén emberek is világszerte, akik hajlandók velünk együtt a szolgálat útját járni az emberek között. Hála Istennek vannak ilyenek és egyre többen lesznek. Ahogyan egyedül Istennek lehet hálát adnunk azért, hogy bennünket helyes teológiai felismerésekre elvezetett és feladataink elvégzésére erőt adott, úgy egyedül neki kell hálát adnunk útitársainkért is. Hálás, tehát alázatos szívvel, minden önteltség nélkül, de nagy örömmel lehet megállapítanunk, hogy az elmúlt évek, különösen is e legutóbbiak során a miénkhez hasonló felismerésekre jutottak el sok országbeli egyházakban élő testvéreink is. Arra gondolunk pl., hogy ma már szinte közhellyé vált nyugati egyházainkban is, hogy az egyház nem önmagáért van, hogy a világért kell élnie, hogy létének értelme és értékmérője az elvégzett szolgálat. S ezt a szolgálatot egyre bátrabban és egyértelműbben fogalmazzák meg nagy nemzetközi szervezetek összejövetelein is, de egyes gyülekezetekben is. Nem egyszerűen a béke szükségességéről beszélnek pl., hanem arról, hogy a vietnami háborúnak kell haladéktalanul véget vetni, — hogy csak ezt az egy példát említsük. Klem kétséges, hogy legközelebbi és legközvetlenebb útitár- *™ saink azok az egyházak, amelyek szocializmust építő országokban élnek és szolgálnak. Velük való kapcsolatainkat kell egyre szorosabbra fűznünk. Testvéri találkozásaink egyre gyümölcsözőbbek. Sokat tanulhatunk egymástól és megerősödhetünk szolgálatunk végzésében. Természetesen itt is érvényes az az igazság, hogy minden egyháznak a maga sajátos útján kell járnia. Nincsen két egyforma út az egyházak szolgálatában. Nem utánoznunk kell egymást, hanem egymásra figyelve s azt, ami jó követve, kell a magunk felismert útján járnunk. Közös a célunk: az emberiség kérdéseiben való felelősségvállalás a diakónia magatartásában, a segítés készségével. Evekkel ezelőtt úgy tűnt, elég magányosan járjuk .a szolgálat útját. Ez a helyzet gyökeresen megváltozott. Istennek hála, vannak útitársaink és egyre többen lesznek. Világszerte szaporodik azoknak a keresztyéneknek a száma, akik egyetértenek velünk s akikkel mi is egyetérthetünk. Ez is megerősíthet bennünket abban, hogy bizonyosságban járjunk a szolgálat felismert jó útján, Dr. Groó Gyula A keresztyének nem hallgathatnak „Minden erőtökké! küzdjenek az Egyesült Államok vietnami háborúja ellen. Szánjatok szembe a Szövetségi Köztársaság kormányának bonni vezető pártjaival, amelyek támogatják ezt a gyilkolást!” Ezt olvashatjuk abban az intelemben, amelyet 76 keresztyén ember intézett Potsdamból a hyugat-németországi keresztyénekhez. Az intelmet sok neves evangélikus professzor és laikus keresztyén írta alá. Kapcsolódik az eddigi keresztyén megnyilatkozásokhoz, majd így folytatja: „Szövetkezve I minden jóakaratú emberrel,' akadályozzátok meg, hogy a Szövetségi Köztársaság atommal fegyverkezzék föl, vagy ilyenekkel rendelkezzék. Követeljétek nyomatékosan, hogy a Szövetségi Köztársaság mondjon le végre területi igényeiről. Követeljétek, hogy normalizálja kapcsolatait a Német Demokratikus Köztársasággal ! Kényszerítsétek a Szövetségi Köztársaságot minden békés szándékú ember erejének a latba vetésével, hogy ésszerű politikába kezdjen.” Befejezésül pedig hangsúlyozza a felhívás, hogy mivel I korunknak és a német népnek a létkérdéseiről van itt, szó, egyetlen keresztyén ember se burkolódzék hallgatásba. Püspöki látogatás Bükön 1966- OKTOBER 2-ÄN, fél tíz óra körül érkezett a büki lelkészlakás udvarára D. Dr. Vető Lajos, az Északi Egyház- kerület püspöke, Fülöp Dezső püspöki titkár és Köszeghy Tamás kerületi h. lelkész kíséretében. A templompark vetkőző vadgesztenyefái alatt Németh Zsuzsanna és Németh Karo- lin kisleányok köszöntötték virággal a püspököt és kíséretét. A filiák üdvözletét Tóth Istvánná, Balogh Kálmánná, özv. Petrovics Lajosné és As- bóth Józsefné hozták el. Mielőtt az ünnepi istentiszteletről beszámolnánk, elöljáróban a községről ' annyit, hogy a múlt években olajfúrás közben 72 fokos melegvíz szökkent a magasba. A bővizű forrás körül fürdőtelep létesült. A híres gyógyfürdőt külföldiek és magyarok tízezrei keresik fel a nyári hónapokban. Most építik a téli medencét és pár év múlva majd szállodák! fogadják a gyógyulni vágyó betegeket. Jellemző a község fejlődésére, hogy a nagy árvíz után 170 családi ház épült fel. Bük három községből alakult: Felső, Alsó és Közép- Bükből. A századforduló idején egyesült a három község. Még most is áll az a ház, amelyben Felső Büki Nagy Pál lakott, akit sokszor meglátogatott a Nagycenken lakó Széchenyi István. A GYÜLEKEZET TÖRTÉNETE is nagyon érdekes. Ebben a gyülekezetben választatták püspökké, kerületi közgyűlés keretében, Szenczi Fekete Istvánt, 1669-ben. 1784- ben kezdik a hívek, a filiák tagjaival együtt építeni a templomot. 1785 ádvent első vasárnapján avatják fel. A templom és a lelkészlakás kétszer is leégett. De a hívek jószívű adakozásából újra felépült. Templomtornyot csak később építhettek a hívek, a fennálló rendelkezések szerint. A piros, karcsú torony messziről látható. A gyülekezet nagy szülöttje: Gyurátz Ferenq néhai püspök, aki 1841 áprilisában született egyszerű családból, egy fúrófaragó ember gyermekeként. ti tudjátok is. A püspök látogatott el hozzátok! Tette ezt a helyi gyülekezeti vezetőség meghívására. Örülök, hogy Komjáthy Lajos lelkészetek meghívott, hogy lássam problémáitokat, és hogy prédikáljak. KIHANGSÜLYOZTA A PÜSPÖK, hogy engedelmeskednünk kell „elhivatásunk- nak!” A pap legyen pap, az A büki evangélikus templom DÉLELŐTT 10 ÓRAKOR, harangzúgás közben vonult be a püspök a hívekkel zsúfolásig megtelt templomba. A liturgia elvégzése után, Efe- zus 4,1—6 alapján hirdette az igét. — Igénk egyes szám első személyében kezdődik — kezdte a püspök igehirdetését. — Az apostol nem névtelenül ír. Megírja, ez és ez vagyok, most éppen fogoly és börtönből írom ezt a levelet. Helyes, ha az igehirdetés is azzal kezdődik, hogy megmondjuk, kik vagyunk! Ezt orvos orvos, a földműves földműves. Mindez nem köny- nyű. Ilyen erények kellenek hozzá: alázatosság, türelem! De rámutatott a püspök az igének erre a fontos tételére is: Elszenvedvén egymást a szeretetben! Bizony az emberszeretet nem érzelgés, hanem ez: elszenvedni a másikat! Jézus szerette a bűnösöket, szenvedett értük. Alázatos és szelíd volt, ebben volt az ereje. Az egymást elszenvedő szeretet biztosítja a közösségi életet. A közösségi letezlépzéiM taÉsM az egyházi vezetőség és az akadémia tanári tata D. dr. Vető Lajos és D. Káldy Zoltán püspökök, valamint a Teológiai Akadémia tanári kara az új tanév megkezdése előtt értekezletet tartottak, amelyen megvizsgálták az Akadémia egész tanulmányi rendjének, oktató és nevelő munkájának időszerű kérdéseit. A püspöki—itanári értekezlet részletes tanácskozásai alapján az Akadémia szeptember 14-én tartott kari ülése jelentős határozatokat hozott a tanulmányi rend és az „oktató-nevelő munka egyes kérdéseiben. A bibliai — ószövetségi és újszövetségi — tanszékek munkájában továbbra is fontos feladatnak látja a foglalkozást mai, időszerű egyházi kérdéseink bibliai alapjaival. Az egyháztörténeti tanszék munkájában még nagyobb hangsúlyt kap a legújabb kor, különösen a felszabadulás utáni korszak, egyháztörténetének ismertetése. A rendszeres-teológiai tanszék munkájában nagyobb teret nyer a mai etikai, különösen a szociáletikai kérdések feldolgozása; külön tárgyként kap helyet a tanulmányi rendben a legutóbbi évtizedek egyházi és teológiai irányzatainak ismertetése és kritikája. A gyakorlati tanszéken növekszik mai igehirdetésünk tartalmi és formai kérdéseinek, továbbá az igehirdetési gyakorlatoknak a jelentősége. A két intézeti tanári munkakör közül az egyik, amelynek feladatait az egyházi vezetőség megbízásából eddig dr. Rédey Pál budapest-ferencvárosi lelkész látott el, mint önálló munkakör az új tanév kezdetétől megszűnik, és feladatait a többi tanszék veszi át, ezzel kapcsolatban a tanári kar kifejezte köszönetét dr. Rédey Pálnak az Akadémián eddig végzett munkájáért. A Teológus Otthon közösségi nevelő munkájában ezután még nagyobb hangsúlyt kapnak a I hetenként tartott „Otthonórák”; ezeken a püspökök, teológiai tanárok és meghívott lelkészek tartanak előadásokat és megbeszéléseket az egyházi élet legújabb kérdéseiről, hazánk és a világ életének fontos eseményeiről. A bibliai nyelvek tanításának és a modern nyelv-oktatásnak még eredményesebbé tétele érdekében a tanulmányi rend eddigi óraszámainak megtartása mellett külön nyelvi gyakorlókörök is alakulnak az új tanévben, a tanárok irányítása és hallgatók vezetése alatt. Az egyházi vezetőség és a tanári kar tanácskozásain egyházunk fokozott felelősségérzése jutott kifejezésre azért, hogy a Teológiai Akadémia a gyülekezeteket Isten igéjével helyesen tanító, a szocialista társadalomban elő egyház és korunk kérdéseiben tájékozott, jól képzett és szolgáló életű fiatal lelkészeket indíthasson el egyházunk és népünk szolgálatára. életben, népünk és a népek viszonyában is áldás és jó eredmények származnak a lelki egységből, míg a széthúzás, a háború, a gyűlölködés csak bajjal járhat. Isten nemcsak parancsolja, hogy szeretetben éljünk, hanem meg is áldja együttes fárado- dozásunkat. AZ ISTENTISZTELET UTÄN díszközgyűlés kezdődött a templomban, amelyen köszöntötték a püspököt: Dr. Szabó Imre gyülekezeti felügyelő, a községi tanács VB. részéről Balogh Lajos, a katolikus egyház köszöntését Radnóczi Ernő esperesplébános hozta el. A püspök a köszöntésekre válaszolt. Kihangsúlyozta a béke fontosságát és intette az egész község lakosságát a hűséggel végzett munkára. Végül Komjáthy Lajos, a gyülekezet lelkésze tett a püspöknek jelentést a gyülekezet helyi problémáiról. Többek között elmondotta, hogy a templom javítását hamarosan befejezi a gyülekezet és a gyülekezet tagjai azon vannak, hogy a régi, vizes és már nem korszerű lelkészlakás helyett újat építsenek. Az ünnepi istentisztelet és díszközgyűlés után a püspök még sokáig elbeszélgetett a gyülekezet presbitereivel és asszonytagjaival. Hazafelé jövet meglátogatta a püspök a nagygeresdi gyülekezet lelkészét. Balogh Ernőt és megtekintette a gyülekezet műemlék templomát. Fülöp Dezső Keresztyének a vietnami háború ellen Az Egyesült Államok barbár háborúja Vietnamban és az európai biztonságnak a kérdése szorosan összefüggnek egymással. Ez a felismerés es annak tudatosítása volt annak a beszélgetésnek a lényege,' amelyet Hans Seigewasser, az egyházi ügyek államtitkára folytatott Neubrandenburgban. (NDK) a Keresztyén Békekonferencia nemzetközi titkárságának a tagjaival. Ondra főtitkár hangsúlyozta, hogy ma senki sem lehet csendes szemlélője annak, ami Vietnam-, ban történik, mert: „Vietnam-, ban dől el a mi jövőnk is?- Délamerikai keresztyénektől hallotta legutóbbi látogatása-! kor ezt a megállapítást, amely azonban vonatkozik az európai népek biztonságának a kérdésére is. Az európai biz-, tonságot zavaró politikusok; ezért támogatják egyidejűleg a vietnami amerikai agresz-. szdós háborút. Dr. Bassarak hangsúlyozta ezzel összefüggésben, hogy a Keresztyén Békekonferencia Béke Világtanács 1968. évi genfi konferenciájához, amely az európai biztonság kérdésé« vei foglalkozik elsősorban, Mochalski frankfurti lelkész és Georgescu bukaresti professzor szerint szorosan összefügg az európai biztonsággal a német kérdés békés megölt- dása is, vagyis egy olyan Németországot kell létrehozni,5 amely örökre lemond mindenféle militarista és fasiszta cé«' lókról. Hollandiai kezdeményezés Hollandiai keresztyének és zsidók elhatározták, hogy közös „Tanulóházat” állítanak föl Amsterdamban, ahol közösen fogják olvasni és tanulmányozni. Mózes 5 könyvét és az újszövetséget. Első lépésként egy zsidó kézikönyvtárat rendeznek be egy zsidó könyvtárosnak a vezetésével és később egy protestáns és egy katolikus teológust is meghívnak ehhez a munkához. Közös konferenciákat és szemináriumokat is rendeznek majd. Teológiai intézet Stockholmban Az ismert lundi és uppsalai teológiai fakultáson kívül Stockholmban is működik néhány éve egy teológiai intézet, ahol olyan lelkészeket képeznek ki, akik egyúttal állásban vannak már és élvezik a nagyváros jó kereseti lehetőségeit. A legtöbb'előadást és szemináriumot éppen ezért es-' te tartják. Vizsgát a fenti városokban tesznek a hallgatók. Az egyház maga megbecsüli ezt az intézetet, az állam azonban megtagadta tőle az anyagi támogatást és a gyülekezetek sem segélyezhetik hivatalosan az intézetet. I
