Evangélikus Élet, 1966 (31. évfolyam, 1-52. szám)

1966-09-11 / 37. szám

Megigazított élet Gál. 5, 16—24. Amikor az idő vasfoga, vagy pusztító emberi kéz által megrongált neves épületeket helyrehoznak, a szakemberek mindig arra törekszenek, hogy ezek az épületek újra eredeti szépségükben, a tervező és kivitelező művészi elgondolása sze­rint újuljanak meg. Amikor Isten a Jézus Krisztusban elkezdte és folytatja a teremtettség megújítását, s benne elsősorban és mindenek- felett az emberét, akkor hasonló módon cselekszik. A Lélek '— ez a nagy Építőmester —, a Teremtő elgondolása szerint az embert Isten képére és hasonlatosságára, Isten gyermekévé, örökössé formálja vissza. Letörli arcáról, eltávolítja életéből a bűn bejöttével rárakódott vonásokat, torzulásokat, amiket igénk a test cselekedeteiként sorol a 19—21. versekben, és rá­rajzolja, kiformálja benne a „Lélek gyümölcseit”, — melyek közül a legszembetűnőbbek a szeretet, öröm, békesség. A Lélek munkája azonban nem közönséges kézművesség, ahol az ember pusztán az átformálandó anyagot szolgáltatja. Az ember részvevője, sőt munkása is ennek a megújító tevé­kenységnek. Attól kezdve, hogy a Krisztus Jézusé (24. v.) a Lélek erejével szembefordul, „megfeszíti”, elítéli és kiveti éle­téből azokat a kívánságokat és indulatokat, amik nem felel­nek meg a Teremtő Atya elgondolásainak, amik őt elválaszt­hatják Tőle, szembeállíthatják Vele és többi embertársával. Másrészt azokon a vágányokon jár, amelyeket a Lélek fekte­tett eléje és amelyeken a Lélek a vezető. Ennek a megújító, az embert is cselekvésre ösztönző mun­kának az eredményeképpen, lépésről-lépésre újra világossá, láthatóvá és érthetővé válik, mit akar az Isten az emberrel. Nemcsak az, hogy Isten végül is az embert örökkévaló orszá­gának örökösévé akarja tenni, hanem, hogy már az úton e cél felé, milyennek akarja látni az embert egyéni és közösségi éle­tében. Olyannak, akit nem pusztán törvények és rendelkezé­sek, emberi és isteni ítélettől való félelem akadályoz a bűn elkövetésében és ösztönöz a helyesre és jóra, hanem aki a Lélek vezetése alatt önként vállalja embertársa mellett a segítő sze­repét, szívesen vállalja a nagyobb közösség érdekének szolgá­latát és örömmel végzi a békeszerzés hídépítő munkáját em­ber és ember, nép és nép között, az egész teremtettség Isten akarata szerinti megújulása érdekében. Mezősi György IMÁDKOZZUNK Kegyelmes mennyei Atyánk! Szeretnénk ma mindnyájan a bélpoklos boldog hálájával leborulni előtted, hogy meg­köszönjük mindazt, amit kegyelmedből az elmúlt héten is kap­tunk. Kérünk, vezess mindnyá junkat világos látásra, hogy ne tudjuk adományaidat soha elfelejteni. Mindennapi életünk megszokott kicsi dolgai mögött és életünk nagy eseményei mö­gött egyaránt engedd meglátnunk szent arcodat, hogy ne tud­junk tovább menni kegyetlen hálátlansággal. Istenünk taníts minket hálásaknak lenni. Tudjuk és valljuk, hogy önmagunkban nincs erőnk mel­letted megállni. Természetessé válik minden adományod. El­szakadunk Tőled és ezért elborítanak a bűnök. A test indulatai | erőt vesznek rajtunk és mi nem tudunk nekik ellenállni. Ezért van annyi bűn az életünkben. Istenünk vezess minket Lelked erejével, hogy meglássuk a bűnt és harcolni tudjunk ellene. Tisztítsd meg életünket a hűtlenség, paráznaság, harag, ré­szegség bűneitől. Szabadítsd meg azokat a testvéreinket, akik testük bűnös indulatainak rabjaivá lettek és már nem tudnak maguk erejéből szabadulni. Istenünk, segíts minket arra, hogy életünkben a Lélek gyümölcsei teremjenek nagy bőséggel és tudjunk szeretetben, békességben, hűségben, szelídségben éini. Kérünk őrizd meg a családok életét. Add, hogy a szülők egymás iránti szereiéi­ben nevelhessék gyermekeiket és a gyermekek tisztelni tud­ják szüleiket. Kérünk szabadítsd meg az alkohol hatalmában élő testvéreinket nyomorúságuktól, hogy sok szenvedő család életében újra békesség köítözhessék. Törd le a harag romboló munkáját életünkben és tégy szelídekké és béketűrőkké, hogy testvérekként tudjunk egymás melleit élni. Kérünk Urunk, vezess minket Lelked erejével, hogy életünk téged szolgálhas­son. Hallgass meg minket a Jézus Kristusért Ámen. — gépesített háztartás­BA 3 és 6 éves kisfiam mellé se­gítségét keresek. Esetleg bentla­kással. Vidékről is. Cím: XIII. Róbert Károly krt. 12 a. V. 20. (Dagály fürdő mellett) Este 6 órától. Telefon: 200—198. — SIMCA, új motorral igényes­nek eladó. Cím a kiadóban. — MODERN, síma vonalú, mű­bútor diplomata íróasztal, három­részes szekrénnyel együtt igényes­nek eladó. Cím a kiadóban, vagy telefon: 138—504. Négy óráig. — BUNDÁK átszabása, irha tisz­títás, festés Somogyi szűcsnél, Bp. V. Kossuth Lajos u. 1. az udvar­ban. HÍREK — Szentháromság utáni 14. vasárnapon az oltárterítő szí­ne: zöld. A vasárnap délelőtti istentisztelet oltári igéje: Lk 4L 11—19; az igehirdetés alap­igéje: Gál 5, 16—24; a délutáni istentisztelet alapigéje: Jn 7, 37—39. — FANCSAL. Szeptember 18-án ünnepi istentiszteleten iktatja be hivatalába Pásztor Pál a Borsod-hevesi egyházme­gye espereshelyettese Péter Je­nőt, a fancsali gyülekezet egy­hangúlag meghívott új lelké­szét. Az új lelkész szolgálatá­ra, és a gyülekezetre Isten ál- I dását kérjük. — TANÉVNYITÁS a TEOLÓGIAI AKADÉMIÁN. Egy­házunk Teológiai Akadémiája — mint minden évben — ez idén is tanévnyitó istentisztelettel és ünnepi üléssel kezdi meg az új tanév munkáját. A tanévnyitó istentisztelet szolgálatát, mely szeptember 16-án, pénteken délelőtt 10 órakor kezdődik az Üllői út 24. sz. alatti imateremben, D. Káldy Zoltán püspök végzi. Ezután kezdődik ugyanott fél 11 órakor az Akadémia ünnepi ülése, amelyen dr. Nagy Gyula dékán tartja dékáni székfoglalóját. Ezután az Akadémia új hallgatóinak felvétele következik. A tanévnyitó istentiszteletre és az ezt követő ünnepi ülésre a Teológiai Akadémia ezúton is meghívja a lelkészeket, buda­pesti gyülekezetek presbitereit és érdeklődő tagjait. Az amerikai egyházak Nemzeti Tanácsa tiltakozik Az amerikai egyházak Nem­zeti Tanácsának a vallás és faj kérdéseivel foglalkozó osz­tálya ülést tartott New York­ban dr. B. F. Payton elnökle­tével és azzal a kérdéssel fog­lalkozott, hogy a legutóbbi időben tapasztalható faji ösz- szetűzések elfajulása láttára változtasson-e magatartásán a Nemzeti Tanács, amely a pol­gári jogok védői mellett állt. Tizenhét szövetségi állam 43 néger lelkésze volt jelen az ülésen és az az egyöntetű vé­lemény alakult ki, hogy a leg­utóbbi nyugtalanságok „nem anarchisták művei”, hanem „a néger gettók elnyomottjai­nak a jajkiáltása”. Dr. Payton kijelentette: ”A gettókban élők kétségbeesése nyilatkozik meg az erőszak alkalmazásá­ban, de közvetlen következ­ménye ez annak is, hogy az amerikaiak fegyverrel támad­nak más népek ellen.” Az amerikai kormánynak inkább az amerikai városok nyomor­negyedeinek a megszüntetésé­re kellene azt a pénzt fordíta­nia, amit a vietnami háború­ba öl bele. „Miatyánk.. kezdjük gépiesen a megszokott imádságot. Pedig ez a megszó­lítás nem is olyan magától ér­tetődő. Voltak korok, amikor ijesztő rémnek, haragos Bíró­nak vagy kegyetlen zsarnok­nak tudták az Istent. Jézus ar­ra tanított, hogy az Isten — Atya. Olyan bizalommal já­rulhatunk eléje, mint a gyer­mek a szüleihez. Mennyei Atyánk sohasem öregszik meg! Nem szabad őt olyan atyának gondolni, aki a családnak csak tiszteletbeli fe­je. Pedig milyen sokszor úgy gondoljuk, hogy felnőttek va­gyunk, ki-ki megáik a saját lá­bán, „szülői” segítség nélkül is. Gyakran teszünk úgy, mint­ha az Isten „nyugdíjba” ment volna, mert kiöregedett a mai világból egy-két ponton van csak beleszólása. Sokszor csak úgy emlékszünk reá, mint ré­gi tanárainkra, akiktől sokat tanultunk. Az évek megszépítő messzeségéből visszanézve olyan jó emlegetni valakit. Isten úgy akar „Miatyánk” lenni, hogy megfogja a kezünk, mert igaz, hogy felnőttünk, de vezetésére rászorulunk. Jé­zusban odalépett az emberhez: „Én vagyok az út, az igazság és az élet!” Ennek a Vezérnek a nyomába bátran léphetünk, mert ő a jövőt is látja és az emberszívek rejtelmeit is ki­fürkészi.. Atyánk van, aki eli- bénk jön kegyelmével és meg­bocsátásával, szeretetével ma­gához akar emelni. Szülők vágya, hogy a gyer­mekük felnőve is a közelük­ben maradjon. Isten akarata, hogy sokszor nagyon önálló, alkotó és gondolkozó gyerme­kei ne szakadjanak ki abból a közösségből, amelyikben sok áldást készít a számunkra. Van mennyei Atyánk, aki minden hozzátérőt szeretettel fogad, Nála otthonára talál az ember. i. H. B. iiiii![aiiii!i!iiiiiiiiMiiiiiiiiiiiiaiiiiiiiiiiiiiiinaiiiM|]i EVANGÉLIKUS ELET A Magyarországi Evangélikus Egyetemes Egyház Sajtóosztályának lapja Szerkeszti a Szerkesztőbizottság Főszerkesztő: D. dr. Vető Lajos Felelős szerkesztő és kiadó: Gádor András Szerkesztőségi telefon: 342—423 Szerkesztőség: Bp. VIII., Üllői út 2H Kiadóhivatal és Sajtóosztály: Budapest. VIII. Puskin u. 12. Telefon 142—074 Csekkszámlaszám: 20412—VE. Előfizetési ára egv évre: 60.— Ft Árusítja a Magyar Posta INDEX 25 211 66.03111/2 — Zrínyi Nyomda, Bpest Fv.: Bolgár I. HÉTRŐL—HÉTRE SztuiliéJeJt János 7, 37—39. Jézus prédikál és prédikációjában a Szentleiket ígéri. Még a nagypéntek előtt vagyunk, de Jézus már a halála utáni ese­ményekre gondol. Ha a Szentlélek igazi jelentőségét jól akarjuk látni, akkor visszájáról közelítsünk hozzá! Néha az igazság fényesebben ragyog, ha az ellentétet is felmérjük. Amikor betegek vagyunk, akkor becsüljük az egészséget. Ha nincs meleg otthonunk, éljük át, hogy milyen jó dolog otthon lenni. Gyűlölködésben szeretet után vágyunk. Gondoljuk el, hogy mit jelentene az egyház élete Szent­lélek nélkül! Szentlélek nélkül az egyház erő, lendület, tűz nélkül élne. Mert az egyháznak erőt. lendületet, hevületet a Szentlélek ad. Lehetne Szentlélek nélkül is élni, de ez her- vadast és halált jelentene! Sokféleképpen megfogalmazták a Szentlélek munkáját, ilyenformán: összegyűjt, közösségei teremt, Jézushoz vezet, bűnbánatra indít, stb. Egészen hétköznapi módon azt mond­hatnak, hogy a Szentlélek munkája azt jelenti, hogy Isten kezébe veszi az ember életét! Isten úgy szeret bennünket, hogy a Szentlélek által tá­madja bűneinket. De ugyanakkor jelenti azt. is, hogy a hozzá- térőknek, a Jézus Krisztusért' megbocsát. De ez a bocsánat­adás sohasem szabadságlevél, menlevél a bűn újra elköveté­sére. Amikor Isten veszi kezébe az embert, akkor békesség, sze­retet lesz és a népek nagy családjában engesztelődés támad. Valami ilyesfélét jelent, hogy élő vizek ömlenek a Jézusban hívők szívéből. Szolgáltassuk ki magunkat Istennek, hiszen Jézus Krisz­tust, egyszülött Fiát ő is kiszolgáHatta az embereknek. Az em­ber kezébe vette Jézust és nagypéntek lett belőle. Isten kezébe vette az embert és pünkösd ragyogott fel az emberek életében. Fülöp Dezső NAPRÓL-NAPRA VASÁRNAP: ZSOLT 57,4 — 2. KORINTHUS 1,11. — Urunk a Lélek gyümölcseit keresi életünk fáján, mert amelyik fa nem terem jó gyümölcsöt, azt kivágja és tűzre veti. Galata 5,16—24 — Zsolt 50,7—23 — Zsolt 103,2. HÉTFŐ: 1. MÓZES 26,2—4 — JÁNOS 4,22. — Jézus meg akar szabadítani minden testi és lelki tisztátalanságtól, hogy neki szentelt életet éljünk. Márk 1,40—45 — Galata 1,6—10. KEDD: ÉZSDRÁS 9,6 — LUKÁCS 18,13. — Nemcsak Ti­motheus elé, de elénk is Isten kegyelmének példájaként áll Pál apostol. 1. Tim 1,12—17 — Galata 1,11—24. SZERDA: PÉLDABESZÉDEK 8,17 — KOLOSSÉ 1,9. — Amink van, azt mind elszámolásra kaptuk Istentől, hogy tud­juk szolgálni anyagi és lelki téren másoknak. 2. Kor 9,10—15 — Galata 2,1—10. CSÜTÖRTÖK: EZÉKIEL 37,23.24. — 1. TESSZALONIKA 1,3. — Ahogyan az első gyülekezetekben az evangélium nem­csak szóban, beszédben mutatkozott meg, hanem a jelek kö­vették, úgy kell nekünk ma is életünkkel tanúskodni Krisztus­hoz való tartozásunkról. 1. Tessz 1,2—0 — Galata 2,11—21. PÉNTEK: ÉZSAIÁS 41,10 — ”2. TIMÖTHEUS 4,17. — Is­ten azt szeretné, ha úgy élnénk, hogy dolgaink az evangélium ügyének ne hátrányára, hanem előmenetelére legyenek. Filippi 1,12—18 — Galata 3,1—5s SZOMBAT: MIKEÄS 7,18 — LUKÁCS 15,20. — Mi jelenti számunkra az életet? Anyagi.javak helyett Pál el tudja mon­dani: nekem az élet Krisztus. Filippi 1,12—18 — Galata 3,1—5, ifj. Harmati Béla ISTENTISZTELETI REND Deák tér de. 9. (úrv.) Hafensc- her Károly de. 11. (úrv.) D. Káldy Zoltán du. 6. Trajtler Gábor Fa­sor de. fél 10. Koren Emil de. 11. Korén Emil du. 6. Szirmai Zoltán Dózsa György út de. fél 10. Szir­mai Zoltán Üllői út 24. de, fél 11. Karácsony Sándor u; de. 9. Rá­kóczi út 57 b. de. 10. (szlovák) de. 12. (magyar) Thaly Kálmán u. de. 11. Bándi Sándor du. 6. Bándi Sándor Kőbánya de. 10. Utász u. de. 9. Vajda Péter u. de. fél 12. Zugló de. 11. (úrv.) Boros Károly du 4. Szeretetvendégség Rákosfal­va de. 8. Baranyi Tamás Gyarmat u. de. fél 10. (úrv) Boros Károly Fóti út de. l. Solymár Péter Vá­ci út de. 8. Solymár Péter Frange- pán u. de. fél 10. Solymár Péter Újpest de. 10. Blázy Lajos Pester­zsébet de. 10. Soroksár újtelep de. 8. Pestlőrinc de. 11. Pestújhely de. 10. Kürtösi Kálmán Rákospalota MÁV telep de. 8. Rákospalota Nagytemplom de. 10. Rákospalota Kistemplom du. 3. Rákosszentmi­hály de. fél 11. Karner Ágoston Sashalom de. 9. Karner Ágoston Rákoscsaba de. 9. Békés József Rákoshegy de. 9. Rágosliget de. 10. Rákoskeresztúr de. fél 11. du. з. Bécsikapu tér de. 9. Ruttkay Levente de. 11. Várady Lajos es­te 7. Ruttkay Levente Torockó tér de. fél 9. Madocsa? Miklós Óbuda de. 9. Fülöp Dezső de. 10. (úrv.) Fülöp Dezső XII. Tarcsay Vilmos и. de. 9. Takács József de. 11. Takács József este fél 7. Filippi- nyi János Budakeszi de. 8. Csen- gődy L. Pesthidegkút de. fél 11. Csengődy László Kelenföld de. 8. (úrv.) dr. Rezessy Zoltán de. 11. (úrv.) Bencze Imre du. 6. Bencze Imre Németvölgyi út de. 9. Ben­cze Imre Kelenvölgy de. 9. Vison- tai Róbert Budafck de. 11. Vison- tai Róbert Csillaghegy de. fél 10, Csepel de. 11. Vasárnap kényelmesen sze­retett reggelizni. Előtte, még ágyban, végigolvasta az egész újságot. Még az apróhirdetése­ket is, pedig sem adni, sem vennivalója nem volt, állást és lakást nem keresett, s fele­ségével s két gyermekével szép családi életet élt. Ezzel a nagy kényelemmel akarta kárpótol­ni önmagát a hétköznapok reggeli kapkodásaiért. Elfelej­tette ilyenkoi az állva lehaj­tott fél csésze teákat, meg a félbemaradt kifliket, amelyek túlsó fele délután, ha ő jött ha­za előbb, mintha kérdőjellé vált volna és kérdezné a kony­haasztal sarkáról: miért olyan hétalvó ez a család? Mert aludni azt szerettek mindnyájan. És az utolsó, percben kelni. Vagy, ha lehet, az után. Az új lakótelep vé­konyfalú, nagy, modern épü­letében lassan mindenki meg­ismerte a Kovács családot — lépéseiről. Négyen négy idő­ben indultak el reggel hazul­ról. de egyik jobban rohant, mint a másik. Az asszony volt mindig az első. Egy szuszra futotta le a négy emeletet, de olyan sebesen, hogy az egyik földszinti lakó, a nyugdíjas Gyurák bácsi, akinek minden gondolata az unokái körül for­gott, azt szokta ilyenkor mon­dani : no, a Kovácsné már döntögeti a dominókat. Mivel­hogy olyan hang kísérte ezeket a lerohanásokat, mint amikor, ét gyerekek sorban élére állít-1 ják és egy mozdulattal sorra döntik a dominókat. Kovács kettesével, egyesek szerint hármasával ugrált le­felé a lépcsőkön, még jó, hogy általában gumitalpú cipőben. Sorrendben a következő mindig Gáborka volt. Ö apját próbálta utánozni, de vastag, durábel síbakancsban. Ez volt az a hang, amitől felébredt, aki a lépcsőház közelében la­kott. Márti startolt legkésőbben. Ö indult el utoljára, mivel az iskola, ahová Márti jár, ponto­san a szomszédban, volt és az őrá! :t nyugodtan hozzá lehe­tett igazítani ahhoz, hogy egyesével cammogta-e le az emeleteket — hét óra har­mincöt perc — vagy Apát utá­nozta a bundabéléses cipő — MINDENT? hét óra negyven, esetleg negy­venkettő. De ma vasárnap van és a Kovács család íratlan, de át­hághatatlan házitörvénye sze­rint ilyenkor szigorúan tilos minden ébresztés. Kovács Ferenc építésztech­nikus az újság harmadik olda­lára lapozott és a kis hírek kö­zött egy apróbetűsön akadt meg a tekintete. ... A Rend­őrség kéri azt a középkorú fér­fit, aki e hó 12-én este a Zsa­rátnok és Kocsi utca sarkán történt gázolás szemtanúja volt és az áldozat ápolásában is segített, sürgősen jelentkez­zék. Utána cím és telefonszám. S a két szám után elévibrált egy harmadik, egy autó rend­száma, amelyet ő tudott és csak ő mondhatott meg. Emlé­kében ismét eggyé állt a félel­metes történet, ahogyan átélte, de el nem mondta soha senki­nek — maga sem tudja, miért — még a feleségének sem. „ . Nem hullt a hó, de való­sággal ömlött. Erősen estele­dett és a mellékutcában — úgy tűnt — nem jár kívüle senki. De mégis, a következő utcasarkon, vagy harminc mé­terrel tőle öreg néni cammo­gott át az úttesten, óvatosan, lassan, egyik kezében bot, a másikban valami szatyorféle. A Skoda úgy tűnt fel a túl­só sarkon, mint maga a vég­zet. Emlékszik: egy pillanatig arra gondolt, hogy megőrült az a vezető, aki ezen a jégpá­lyán, ilyen hóesésben, sötét­ben így vágtat. Elmosódott képekre emlékezik; egyre vi­lágosabban: a bot, mintha meg akarta volna bosszulni a lelketlen gázolót: az ütközés erejétől hosszan csúszott a sí­kos úttesten a teljes sebesség­gel tovább robogó autó után. Ö mindent megtett. Odaro­hant a sebesülthöz. Mint kis gyereket, úgy emelte fel az aszott kis testet. Vitte a járdá­ra és segítségért kiabált. Hogy mit, arra már nem emlékszik, csak arra, hogy a sebesült mindkét lábából dőlt a vér, és a lábak olyan furcsán, olyan természetellenesen lógtak le­felé. Másodpercek alatt emberek kerültek elő, valaki orvosért futott, egy .asszony pedig ezt kiáltotta: jön már a rendőr is. És akkor, amikor az ájult kis öregasszonyt bőven körülvette a szeretet és segíteni .akarás, egy óvatlan pillanatban to- vábbállt. Többet mit tehetett volna még? Este nagyon ideges volt és rosszul aludt. Kora reggel papucsban leste az előszobá­ban, hogy becsusszanjon a le­vélszekrénybe az újság. Mohón olvasta ... „súlyos, életveszé­lyes sérülést szenvedett. A tet­tes kézre kerítésére széles körű nyomozást folytat a rendőr­ség” ... Mit akarnak még tőle? Mun­ka után azonnal a kórházba sietett, kérdezősködni. A por­tás csak annyit mondott, hogy túl van az életveszélyen, de mindkét lábát térdből ampu­tálni kell. Aztán olyan furcsán nézett rá, hogy beleremegett a gyanú: ez engem néz a tet­tesnek. Ügy elsietett, hogy alig köszönt. Irtózott attól, hogy 'bíróság, vagy tanúzás, vagy beidézés. Soha nem volt dolga a bírósággal. Megtett ő mindent. Tegnap már arra gondolt, hogy mégis feljelenti a tettest. De megte­hetne? Valaha úgy tanulta, hogy az ember soha, senkinek rosszat nem tesz? Feljelenthet ő valakit? Vagy akkor tesz rosszat, ha futni hagyja a l.el- kiismeretlenséget és felelőtlen­séget? Vagy összetévesztette á megbocsátást a kényelemsze­retettel ? Még hallotta, hogy kicsúszik kezéből az újság, meg hogy ve­rebek csiripelnek kinn az ab­lakpárkányon, a madáretetőn. De akkor már benne is volt a jó meleg, kényelmes vasárna­pi álomban. Amikor felesége, megtörve minden házirendet és szabályt, tizenegykor mégis felkeltette, első pillanatban nem is tudta, hogy ennyi alvás után mitől is fáj olyan rettenetesen a feje. Schreiner Vilmos

Next

/
Thumbnails
Contents