Evangélikus Élet, 1966 (31. évfolyam, 1-52. szám)
1966-08-28 / 35. szám
Holt hit — élő hit Jakab 2, 14—22. Az egyház szeretetszolgálatáról Zsinat elé Az írásmagyarázók, a biblia-olvasásban jártas és a kegyes élet csúcsain járó keresztyének kritikai előítélettel és fanyalogva olvassák Jakab levelét, mert úgy találják, hogy az apostol azzal, hogy erős hangsúlyt tesz a cselekedetekre, megsze- gényíti és szűkíti a hit fogalmát az újtestamentumi hit fogalmához képest. Jakab hit-fogalmának ez az értékelése — leértékelése — azonban félreértésen alapul. Jakab éppen a neki tulajdonított, s valóban sekélyes hit ellen küzd. Az apostol a gyülekezeti életben és az egyéni keresztyén élet gyakorlatában találkozott olyan hittel, amely nem vált életté és nem nyilvánult meg cselekedetekben. Azt látta, hogy sokan a vallásosságba és a hit világába menekültek az élet feladatai elöl. Kies sziget volt ez számukra a viharosan csapkodó élet hullámai között. Sokan a gyülekezet tagjai közül imákba menekültek a cselekvések elől. Kegyes beszédekbe, a valóságos úl élet elől. Reménységekbe, a harcok elől. Milyen megrendítő látvány volt ez az apostol számára és milyen gyakori. S ezt a sekélyes hitet látva az apostol kimondja tételét: az ilyen hit holt hit, mert nem nő ki belőle semmiféle értékes cselekvés. Az apostol tanítása teljes összhangban áll Jézus Krisztus igehirdetésével. Az irgalmas samaritánusról szóló példázatban Jézus rámutatott arra, hogy a samáriai ember nem szép szavakkal fizeti ki a bajbajutott utast, hanem szó nélkül és seré.- nyen látott hozzá, hogy ellássa kötszerrel, elsősegéllyel, élelemmel, ápolással és mindazzal, amire szüksége volt. Cselekvés nélküli holt hitnek nincs „haszna". Tőle akár éhen pusztulhatnak és megfagyhatnak az emberek. Mire való hát? Hiszen a világ tele van szenvedéssel, nyomorúsággal, betegséggel, bajjal. Nem engedheti meg magának olyasminek a fényűzését, amiből semmi segítség és áldás nem származik. Nincs itt helye a „holt hit”-nek. Az igazán hivő ember nem is lehet mozdulatlan és munkátlan. Hiszen maga a hit is már a léleknek hatalmas megmozdulása, odalendülése Jézus Krisztushoz. Aki egyszer így megmozdult, az azután is mozgásban marad: mindennap új feladatokat szab elébe a hite. Az igazi hit látható, a holt hit nem mutatható meg. Pedig minden, ami az emberben él, kifejezésre akar jutni, meg akarja magát láttatni másokkal. Figyeljük a kisgyermek éleiét: él valami a lelkében, azt rögtön kifejezésre juttatja. Produkálja magát, szoktuk volt mondani. A felnőttek világában is így van. Valaki mély értelmi és érzelmi életet él, ezek hullámai összecsapnak benne és ha az illető művészi kifejezési eszközökkel rendelkezik, akkor ebből drámai mű születik, vagy egy lenyűgöző kép, vagy ha mindez egy egyszerű emberben játszódik le, egy szép cselekedet, vagy egy egyszerűbb alkotás lesz belőle. Tehát ami bennünk van, az ki akar fejeződni. Azzal, hogy hangos szóval vallom meg a hitemet, ez még nem mutat semmit. Ahhoz csak száj kell. Azt akárki megteheti. Csak a tettek valóságában van a bizonyító erő. A cselekvés nélküli holt hit nem tesz boldoggá. Az ilyen hit mellett tele lehet az ember szíve keserűséggel, rettegéssel és önmarcangolással. Pedig az ember azért hisz, hogy boldogan bírja Istent és magasztalja az ő kegyelmének békességet adó erejét. A hitnek ez a teljessé-válása azonban csak a cselekvés közben jön meg. Az igazán hivő boldog, mert tudja, hogy nemcsak annyi ereje van, amivel rendelkezik, hanem mindenre van ereje a Krisztusban, aki öt megerősíti. Az igazán hivő boldog, mert bizonyos bűnbocsánata felől és az örökélet reménységében él. Hadd legyen a mi hitünk is élő hit, amely Istenhez valóban felemel és az emberek között is jobb emberré tesz. Matuz László 1. Egyházunk szeretetmunkát rászoruló személyek íelé, gyülekezetek felé és alkalmazottai felé végzi. A szeretetszolgálat a gyülekezetekre alapul, innen ágazik el más intézmények felé. Egymagukban csak sok nehézség árán állhatnának fenn az egyes diakóniai intézmények, ezért átfogó szerv segít az anyagi támogatásban és a munka összehangolásában, s ez: a diakóniai osztály. Legfőbb intéző szervként a diakóniai osztály tanácsa működik, amely az országos egyház elnöksége elnöklete alatt áll. Tagjai az egyházkerületi elnökségek, az országos egyházi főtitkár, a diakóniai osztály ügyvivő lelkésze, valamint egyházkerületenként két-két tag. A diakóniai osztály ügyvivő lelkészét az. országos egyház presbitériuma választja meg a diakóniai munkában jártas lelkészek közül. Az egyes szere- tetintézmények vezetői egyrészt közvetlenül a helyi gyü- lekezezet elnökségének felügyelete alá tartoznak, másrészt a diakóniai osztály tanácsával összhangban végzik szolgálatukat. 2. A Gyülekezeti Segély keretében valósul meg a gyülekezetek közötti segítség, az egymás terhének hordozása, amelyben az erősebb a gyengébbet támogatja, ahol erre szükség mutatkozik. A Gyülekezeti Segélynek országos hálózata van. előadók szervezik a gyülekezetek közötti segítség anyagi lebonyolítását, egyházmegyei, egyházkerületi és országos egyházi fokon. Az országos Gyülekezeti Segély munkájának irányítását egy lelkész és egy nem-lelkész végzi, akik az országos egyház presbitériumának választása alapján működnek hat évre terjedő ideig. 3. Egyházunk alkalmazottait fizetéses szabadság illeti meg. a nem-lelkészi alkalmazottak esetében a Munka Törvény- könyve rendelkezéseit kell alkalmazni, a lelkészek fizetéses szabadsága "az évi 25 munkanapot nem haladhatja meg. Ez alatt a helyettesítés költségeit a gyülekezet fedezi, mert ez felel meg a fizetéses szabadság jellegének. Egyházunk elősegíti alkalmazottainak és azok hozzátartozóinak üdültetését. 4. Egyházunk a keresztyén hitből fakadó szeretet és munkaadói felelősség alapján gondoskodik az egyházi személyek, valamint hátrahagyott családtagjaik nyugellátásáról. Ezt a valamennyi gyülekezetei, egyházi közületet és személyeket kötelező szeretetmunka végzését az országos Nyugdíjosztályra bízza. A Nyugdíjosztály fenntartásához a gyülekezetek, egyházi közületek, egyházi személyek az országos egyház presbitériuma által megállapított arányban kötelesek hozzájárulni. A szükségletekhez képest változik ez az arány, ezért van szükség a mindenkori követelményeknek megfelelő intézkedésre. A Nyugdíjosztály ügyintéző szerve a Nyugdíjosztály tanácsa. Elnöksége: az országos egyház elnöksége. Tagjai: a püspökök, az országos egyház főtitkára, a Teológiai Akadémia kiküldött tanára, a püspöki titkárok, a Nyugdíjosztály ügyvivő lelkésze, az országos egyház jogtanácsosa, az országos egyház pénztárosa, továbbá egyházkerületenként két- két lei kész, akiket egyházkerületenként két-két egyházmegye lelkészi munkaközössége küld a Nyugdíjosztály tanácsába. A négy lelkész-tag megbízatása két évre szól. Lelkészképviselőnek nem lehet már megválasztani azt a lelkészt, aki a nyugdíjkorhatárt elérte. A Nyugdíjosztály tanácsa üléseit az elnökség a szükséghez mérten hívja össze, de évente legalább egyszer. Ekkor határozzák meg, hogy kik lesznek azok, akik a fennálló rendelkezések figyelembe vételével nyugdíjat kaphatnak. A Nyugdíjosztály tanácsának működését ügyrend szabályozza, ez tartalmazza a részletes intézkedéseket. A nyugdíjak összegének a megállapításánál nyomon kell kísérni az állami nyugdíjtörvényt, illetve a nyugdíjügyi rendeletek irányvonalát. Egyházunk nem köti meg magát, mert lehet, hogy nem tudja mindenben megvalósítani az állami nyugdíjrendeleteket, ezért tartalmaz a törvény olyan utasítást, hogy nyomon kell kísérni az állami intézkedéseket, s egyházunk lehetőleg követi is azokat. Dr. Ottlyk Ernő Az igaz történetek sokkal éri dekesebbek, mint az írói fantázia szüleményei. Egy különös foghúzás igaz történetét akarom elmondani. Szenvedő hőse egyik presbiterem volt, aki felhatalmazott, hogy történetét a nagy nyilvánosság előtt elmondhatom. Sz. I. presbiterem első mestersége — jó egynéhány évvel ezelőtt — cukrász volt. Mint fiatal segéd Egerbe került, ahol egy tisztes nevű cukrásznál dolgozott. A munkateremben, az asztal felett a falban egy bemélyedés volt, amelyben az én barátom többféle holmija elfért. Pénztárca, cigarettahüvely, dohány, zsebkés. Egyik késő délutáni órában a kiszolgáló lány kereste Sz. I, segédet. — Pista bácsi, legyen szives menjen ki, az egyik vendég hívja. A beszélgetés a vendég és a segéd között körülbelül így zajlott le: — ön készítette ezt a tortát? — Igen! — Egy cigarettahüvelyt találtam a tortaszeletben, itt van! Sz. I.-t váratlanul érte ez a felfedezés és zavarát szemtelenséggel palástolta! — Uram, azt várta, hogy meg is töltsem azt a cigarettahüvelyt? A vendég erre a szemtelenJ ségre nem szólt semmit. Pár nap múlva Sz. I.-nek rettenetesen fájt a foga. Any- nyira fájt, hogy dolgozni sem tudott. A tulajdonostól kérdezte, hol lakik a legközelebbi fogorvos? Útbaigazítást után már csengetett is a fogorvos rendelőjének ajtaján. A várakozóban többen is voltak. Sz. I. a fájdalomtól akadozva kérte, hogy engedjék előre, mert neki dolgoznia kell. Alig, hogy a kérést elmondta és az engedélyt a várakozóktól megkapta, nyílt a rendelő ajtaja, vala- ki'kijött, ő pedig bement a fényes gépek és fogók világába. Megismerték egymást. A fogorvos a szemtelen cukrászsegédet. A cukrászsegéd pedig azt a valakit, aki cigarettahüvelyt talált a tortában! — Na, barátom, mi a baj? — kérdezte a fogorvos. — Rettenetesen fáj a fogam. — No, majd csinálunk most egy igazi foghúzást! Sz. I. már bent is ült a székben. A szíve nagyon dobogott, mi lesz most vele? Elmenni röstellt. A fogorvos valami egészen különös folyadékkal kente a beteg fog környékét. A hosszú dörzsölés és kenegetés után a két ujjával egy szem- pillantás alatt kiemelte a beteg fogat. Sz. I. megkérdezte, mivel tartozik? — Semmivel, barátom, örülök, hogy szívességet tehettem magának! A barátom tántorogva jött ki az ajtón és megszégyenülve sietett vissza munkájához. Fülöp Dezső KISUQARZAS Rossz rejtekhely a szívünk! Ha valami nincs rendjén odabent, azonnal árulkodik arról verőereink lüktetése, a vállba és karba kisugárzó fájdalom. A beszédünk is milyen leleplező, hiszen a szív teljességéből szól a száj. Haragos szitkozó- dások, átkozódás és káromkodás mutatják, hogy mennyi gonoszság lakhat belül. Isten azt szeretné, ha Krisztus lakozna a hit által szívünkben (Efezus 3,17). Hadd legyen Ő az életünk irányítója. Krisztus azonban nem akar csak a „belső szoba”, az „ünnepi percek", „a szid titkolt kincse" lenni. Jaj annak a keresztyénnek, ahol Jézus csak belső érzés, ünnepi hangulat csupán. Urunk a szívünkből, úgy ahogyan a vér eljut minden porci- kánkba, úgy akar eljutni a karunkba, a szemünkbe, a fülünkbe, a beszédünkbe, minder percünkbe, napunkba meg évünkbe. József Attila, a költő így ír valakiről: „szívére veszi gondunk, terhűnk, vállára venni nem bolond”. Vajon mit ér az olyan szeretet, amelyiknek résztvevő szavai vannak, de keze nincs, hogy segítsen, tud beszélni Isten békességéről, de ezért a békességért nem képes semmit sem tenni, beszél Jézus megbocsátásáról, de szívében haragot hordoz mégis. Az ilyen keresztyén, Urunk szégyene. Krisztusnak a szívünkből ki kell sugároznia az életünkbe, hogy békességének, szereteté- nek, igazságának eszközeiként éljünk. Ezért mondja János apostol: .,Fiacskáim, ne szóval szeressünk, se nyelvvel, hanem cselekedettel és igazsággal!" (1. János 3,18). Urunk magát mondja a Világ Világosságának, de minket is arra rendelt, hogy „fényljék a ti világosságotok az emberek előtt, hogy lássák a ti jócselekédeteiteket és dicsőítsék a ti mennyei Atyátokat!" (Máté 5,16). i i. H. B. ] Golden Gate együttes... Négy fekete ember. Ott álltak az „Erkel” színpadán. A nézőtéren csend lett, Egy futam szaladt át a zongorán. Egy dob tompa üteme kísérte. Spirituálékat énekeltek És szállt az ének, szállt az ének. A bőgőn mély húrok pengtek. Nem hallottam még így énekelni! Ilyen messziről jövőn és mégis közel. Négy fekete ember énekelt, De úgy hatott: morajlik a tenger. Rabságról énekeltek és Jézusról. Vele találkoztak a Jordán mellett — így érezték és énekelték — a fekete szolgán Jézus segített. Könnyes szemmel kulcsoltam össze kezem: Segítsd meg Isten Luther Kinget Hogy népe szabad legyen, Végre szabad legyen. Novak Rezsőné Az erőszak nélküli menet állomásai Most m/ugosznak az erdők.,. Imádságra hívó estvéli harangszó ez az ének, énekeskönyvünk 87-ik éneke. Gerhardt Pál, életrajzában is jól ismert énekköltő („Az Isten hárfása”) írta első berlini tartózkodása idején, a XVII. század első felében. A fiatal lelkészember Berthold kamarásnál volt délelőtt irodai segéderő, délután házitanító, este a család lelki gondozó papja, főképpen az ágyhoz kötött beteg Bertholdné mellett. Pihenő idejében ki-kijárt a városkörnyéki erdőkbe. Rövid séták lehettek ezek, hiszen Berlin akkor még mindössze hatezer lelkes városka volt s az erdők a városkapuig nyúltak. Esténként a betegágy mellett bibliamagyarázatokat, családi áhítatokat tartott. Ezekre készülve fogamzódtak meg benne az énekei is. Szerette ezeket az áhítatokat. A beteg igen fogékony volt a lelki dolgokban. Ö is, leánya is — később Gerhardt felesége — hosszan elbeszélgettek utána a hallott igéről. Ezekben az áhítatokban korán elvesztett szülői otthonának lelki melegét is érezte. Boldog, ám nagyon rövid gyermekségének szülői hajlékában áhítatokat tartó családi közösség élt. Az énekek, gyönyörű költőisége mellett, két figyelemreméltó érdekessége van. Az egyik a költői modernség, az újszerű természetszemlélet. Gerhardt olyan időben élt, amikor az irodalomban és a költészetben hiányzott a természet mélyebb szemléletének érzéke. Merőben újszerű volt, hogy ilyen belső szemlélettel nyúlt hozzá a természethez. Másik érdekessége a természetleíró líraiság mellett a mély biblicitás. Kinyílt a szeme arra, hogy ilyen a Biblia természet- szemlélete is. Nem tudjuk, szorosan előtte állt-e a bibliai szöveg az ének foganásakor, de a szívében bizonnyal ott élt Esaiás 14,7 versének melege: „nyugszik, csöndes az egész föld.” A zsoltárok is tele vannak a természeti jelenségek, az emberi élet és Isten dicsérete összefonódásával. Az idői és örökkévaló élet ölelkezése, egymásrautalása is érett hitre és nagy vigasztaló erőre mutat. És mindezt milyen gyermeteg kedvességgel önti versbe! Nem csoda, hogy egyik legelterjedtebb énekünkké lett s bízvást használhatjuk esti imádságként is. Crüger: Praxis pietatis melica c. gyűjteményének 1647-i második kiadásában jelent meg először. Az eredeti ének kilenc stró- fás. A hatodik versszak fordítása a magyarból kimaradt. Dallamának eredete népdal. Koren Emil A KERESZTYÉN BÉKEKONFERENCIA KÜLDÖTTSÉGE DÉL-AMERIKÁBAN Június hónapban háromtagú küldöttség tartózkodott Uruguayban, Argentínában. Brazíliában és Chilében a Keresztyén Békekonferencia részéről. G. Casalis párizsi teológiai professzor, a Keresztyén Békekonferencia alelnö- ke, Ondra főtitkár és Soko- lowskij, az Orosz Ortodox Egyház képviselője Prágában, részt vettek a Megbékélés Szövetségének (Versöhnungsbund) dél-amerikai megbeszélésén, majd tanácskozásokat folytattak az egyes országok egyházaival, ifjúsági mozgalmaival és teológiai fakultásaival. Lapunkban már írtunk arról a mozgalomról mely az Egyesült Államokban) a passzív ellenállás fegyverével vívja harcát a faji megkülönböztetés ellen. Akkor elsősorban Dr. Martin Luther King személyén keresztül néztük és csodáltuk ezt a hősi küzdelmet. Most a mozgalom állomásaival ismerkedünk. Az első állomás, sok-sok busz végállomás. 1957 decemberében Alabama fővárosában a néger lakosság bojkottot szervezett a buszjáratok ellen. Haladó gondolkodású fehér fiatalok együtt utaztak le buszokon Dél államaiba. A végállomáson botokkal és szidalmakkal várta őket a fajüldözők tömege. Megkezdődtek a békés felvonulások. Az alabamai Birminghamben a rendőrség kutyákat uszított a felvonulókra. Másutt állatok tereléséhez használt elektromos töltésű botokkal támadtak rájuk. 1963 márciusában 200 000 néger-amerikai indult békemenetben Washingtonba a Lincoln emlékmű elé, hogy átnyújtsák követeléseiket Kennedy elnöknek. Hogyan reagáltak erre a faji elkülönítés hívei? Ügy, hogy Kennedy elnöknek ma már csak a sírját találjuk Washingtonban, az arlingtoni katonai temetőben. 1965 márciusában James Reeb fehér bostoni lelkészt, polgárjogi tüntetőt a faji gyűlölet megszállottái agyonverték az utcán. Ugyanebben az évben James Bevel lelkészt, amiért részt- vett a négerek egyik békés felvonulásán, bebörtönözték és harminckilencfokos lázzal szállították kórházba, ahol a sheriff utasítására a súlyosan beteg embert csuklójánál fogva az ágyhoz bilincseltek. 1965 márciusában Alabama fővárosában Montgomeryben, „az erőszak nélküli menet” tíz hősi halottjának üres koporsóját vitték gyászmenetben a képviselőház oszlopcsarnokába. Az üres koporsók előtt egy órán át imádkozott a tömeg, aztán ötven feketébe öltözött asszony gyűrűbe fogva a koporsókat énekelte a polgárjogi harcosok szabadságdalait. Ma már tudjuk, hogy ez a megrázó jelenet sem jutott el az Egyesült Államokban minden ember lelkiismeretéhez. Alig van nap, hogy ne olvasnánk újabb és újabb állomásokról. „Csaknem ezer néger / és fehér polgárjogi harcos Martin Luther King lelkész vezetésével . .. útnak indult Chicago egyik külvárosa felé, ahol kizárólag fehérek élnek és százszázalékos a faji megkülönböztetés. A felvonulás célja az lett volna, hogy békésen tiltakozzék a kertvárosiak magatartása ellen, akik nem adnak munkát és lakást a négernek . .. Fehér vagányok agyba-főbe vertek négereket ... Mérges kígyót dobtak a tüntető menet sorai közé. .. Valaki Kinget egy kődarabbal fejbevágta ... Nem sokkal később alig kerülte el egy repülő kés...” Néhány nappal ezelőtt olvastuk : „Detroitban ... a fehér fajgyűlölők több lövéssel súlyosan megsebesítettek egy Tyrone Powers nevű négert.” Mire ez a cikk megjelenik lehet, hogy már a harc újabb állomásairól tragikus esemé- ményekről srámolnak be a lapok, hiszen ez a vonat egyre gyorsabban száguld. Mégis tragédiákon át is úgy látjuk, hogy az értelem és gyűlölet párviadala mégis csak az értelem javára dől majd el. Az a megingathatatlan reménységünk és hitünk, hogy a szere- teté a jövő, mert „az Isten szeretet”. Sok ezer kilométer választ el azoktól akikre: „Félre rühes nigger!” — kiáltással, botokkal, késekkel, fegyverekkel támadnak, mégis úgy érezzük mi is vád alá kerültünk, mert fehérek vagyunk. Nem nevezhetők keresztyéneknek azok, akik nem sokat törődnek embertársaik szenvedésével, gondjával, bajával és kimerül a keresztyénségük abban, hogy résztvesznek a vasárnapi istentiszteleten. Nagyon komolyan kell vennünk az Ágendánkban található, istentiszteleteinken sokszor hallott és a lelkésszel együtt mondott imádságot: „Istenünk! Köszönjük, hogy szóltál hozzánk ... Köszönjük neked a szeretetet, amelyet szívünkbe öntesz embertársaink iránt. Taníts meg bennünket naponta a szeretet élésére hozzátartozóink és ismerőseink, vezetőink és munkatársaink között. Adj szeretetet népünk és minden ember iránt, akivel összehoz az élet. Tágítsd ki szeretetün- ket. hogy beleférjen az egész emberiség, és osztozzunk az egész világ bajában és reménységeiben.” Bolla Árpád
