Evangélikus Élet, 1966 (31. évfolyam, 1-52. szám)
1966-08-14 / 33. szám
KP. RÉRM. BP. 72. D. Mhzenheim püspök 75 éves A világ lutheránusai nagy tisztelettel és szeretettel fordulnak D. MORITZ MITZENHEIM thüringiai püspök felé, aki augusztus 17-én lesz 75 éves. Két esztendővel ezelőtt emlékkötetet adtak ki a Német Demokratikus Köztársaságban hálaadással azért az 50 évért, amelyet addig Mitzenheim püspök az egyház szolgálatában eltöltött s ez a hálaadás csak növekszik most, amikor életének háromnegyedévszázados határállomásához érkezett. Emberi szóval, méghozzá kevés szóval aligha lehet méltóan összefoglalni akár egyéniségét, akár szolgálatát, akár azt az immár történeti időt, amely körülötte is kavargott és amelyben mindmáig helytállóit. A keresztyén élet és szolgálat kérdéseiben nyitott szívű ember. Arcáról sugárzik egyszerre az emberi-atyai-főpapi jóság. Benne élő és ható az emberszeretet. Jelentős kérdések tárgyalásánál mély gondolkodó, komoly és határozott, másrészt viszont egyetlen alkalmat sem mulaszt el, amikor megcsillogtathatja derűjét, humorát. Olyan pastor pastorum, akit a gyülekezetekben mindig nagy szeretettel fogadnak, sajátos módon különösen a vidéki német gyülekezetekben. A jénai egyetem teológiai fakultása a tiszteletbeli teológiai doktori címet adományozta Mitzenheim püspöknek, mert eredményes küzdelmet folytatott a Thüringiában feltűnt egyházi tévtanok ellen. Fáradhatatlanul harcol minden pesszimizmus ellen. Munkabírása csodálatos. Azt mondják róla, hogy szinte semmi pihenést sem engedélyez magának. Emellett kezdettől fogva részt vesz az egyház és a keresztyénség nemzetközi szolgálatában is, így az Egyházak Világtanácsa és a Lutheránus Világszövetség működésében. A Prágai Keresztyén Békekonferencia összejövetelein az első német püspök volt, aki személyével, de egyházával is hivatalosan résztvetl a béke keresztyén szolgálatában és nyilatkozatai mindig jelentős hatást értek el. Az egyház és az állam viszonyában, emberileg, a Német Demokratikus Köztársaságban a legtöbbet tette és ebben az alapállása mindig biblikus és hitvallásos volt. Különösen is két ige lett magatartásának a pillére. Az egyik Máté ev. 22,21 verse („Adjátok meg tehát a császárnak, ami a császáré és ami az Istené, az Istennek... ”) és Ap. CseL 5,29 („Istennek kell inkább engedelmeskedni, mint az embernek” ...). Az állam és egyház viszonyára nézve jellegzetes mondása volt: 'fcAz egyházról van szó a népben és a népért.” És a másik: 5,Az atombomba korában a háború nem alkalmas politikai kérdések megoldására. Az értelem és az emberiesség tárgyalást, a feszültségek feloldását, a megértést és a leszerelést követelik.” Magyarországi evangélikus egyházunk hálás szívvel, imád- ságos lélekkel köszöni meg Istennek az egyik nagy és történelmi emberét német földön és áldást kíván további életére és szolgálatára. Nemzetközi Lutherkutató kongresszus Luther Márton az egyház kétezeréves történetének egyik legnagyobb személyisége. Reformátori működése új korszakot nyitott az egyház életében. Szellemi örökségét a több mint 80 milliós evangélikus keresztyénség őrzi, de hatása még ma is messze túlterjed az evangélikus egyházon. Pozitíve és negative befolyásolta a római egyház újkori fejlődését. Hatott az egyházi körökön túl országok és népek életére és történetére is. Luther Márton éppen ezért, kezdettől fogva mind a mai napig eltérő, sőt ellentétes megítélések középpontjában áll. Nemcsak ellenségei torzították el személyiségének és teológiájának a képét, hanem hívei is mindig hajlanak arra, hogy idealizálják személyét, Luther több mint 400 évvel halála után is élő és ható személyiség. Éppen ezért a kutatók egész tábora foglalkozik állandóan élete és munkássága történetével, teológiája elemzésével és értékelésével. A sokféle megítélés között keresik Luther eredeti arcát és mondanivalóját. Ez a munka a legutóbbi időkig összefogó szervezet nélkül, a különböző országokban, egyházakban és egyetemeken egymástól sokszor elszigetelten folyt. Nagy előrelépés volt tehát az, amikor a Lutheránus Világszövetség a Teológiai Osztálya kezdeményezésére megrendezte 1956-ban a dániai Aarhusban az első nemzetközi Luther-ku- tató kongresszust, majd ennek eredményességét látva 1960- ban a másodikat a németországi Münsterben. Most pedig a finnországi Järvenpää-ben jön össze a Harmadik Nemzetközi Luther-kutató Kongresszus augusztus 11—16-ig. Az egész világról 24 országból több mint száz kutatót várnak erre az alkalomra. Nem mind evangélikus és nem is mind teológus. Lesznek köztük reformátusok és katolikusok is, s a teológusokon kívül nyelvészek és történészek is. A kongresszus célja mindenek előtt az, hogy a Luther- kutatók ismerkedjenek egymással: megismerjék a különböző országokban folyó munkát, a felmerülő kérdéseket, és így indítást kapjanak egymástól a további kutatásra. A kongresszusokon ezért referátumok hangzanak el, amelyek felmérik a kutatás eredményeit és kijelölik a további feladatokat. De mindig szerepel a programon néhány vitaindító referátum is, amelyek Lutherrel kapcsolatos legaktuálisabb kérdéseket veszik célba. Az első kongresszus Luther életrajzának, valamint a Szentírásról, a megszentelésről és az egyházról szóló tágításának problémáival foglalkozott. A második kongresszus Luther és Melanchthon egymáshoz való viszonyát vette vizsgálat alá. A mostani kongresz- szus témái: Luther és a középkori misztika, Luther felfogása az egyház folytonosságáról, Luther vitája a rajongókkal a megszentelődésről. A témák olyan jellegűek, hogy jelentős történeti problémákat vetnek fel, ugyanakkor azonban a tudományos történeti tájékozódás mögött feltétlenül előkerülnek a lutheri keresztyénség mai izgalmas kérdései is: viszonya az ökumenéhez, a római egyházhoz és a mai világhoz. Ezért mi is érdeklődéssel tekinthetünk a kongresszus elé, amelyen egyházunk részéről DR. PRÖHLE KÁROLY teológiai tanár, mint a Lutheránus Világszövetség Teológiai Bizottságának tagja vesz részt. uj lelkész Pestlőrincen VEGRE SZÉP, derűs napra ébredt a főváros népe. A korareggeli felhőket szétoszlatta a nyugati szél és mindenki örömére a hőmérő higanyszála is jóval 20 fok fölé szállt. Mindenki örült ennek a szép időnek, de különösképpen is a Pestlőrinc! gyülekezet, mert ezen a vasárnapon iktatta szolgálatba az egyhangúlag meghívott új lelkészét, MA- TUZ LÁSZLÓT. Amikor a „kék templom” felé igyekeztünk, hogy részt- vegyünk ennek a peremkerületi gyülekezetnek az ünnepségén, ünneplőbe öltözött hívekkel találkoztunk. De nemcsak a helyi evangélikusok igyekeztek szeretett templomuk felé, hanem eljöttek velük együtt ünnepelni a közeli Pestimre evangélikusai, de a távolabbi Rákospalotáról is sokan átjöttek, és itt vannak Dunakeszi gyülekezetének a küldöttsége is, s nem is kis számban. A zsúfolásig megtöltött templomba kissé megilletődve lép be a riporter is. Hiszen tizenhárom esztendeje annak, hogy utoljára itt járt és sok kedves emlék fűzi ehhez a templomhoz. Erről a templomról írt riportja volt az első szárny- próbálgatása ebben a nem könnyű mesterségben. A BEIKTATÁST KOREN EMIL a pesti egyházmegye esperese végezte. Igehirdetésében, amelyet az erre a vasárnapra kijelölt igehirdetési alapigék szerint I. Kor 10,1— 13 alapján tartott Isten hűségéről beszélt. A beiktató igehirdetés után Ágendánk rendje szerint az esperes beiktatta Matuz Lászlót majd lutherkabátos lelkészekkel együtt megáldotta az új lelkészt és elénekelték a Confirmát. 37 esztendeje nem volt lelkésziktatás Pestlőrincen. Akkor került a gyülekezetbe a most nyugalomba vonult lelkész, sának a 21. évfordulójára is emlékezünk akkor Istennek az a parancsa különösképpen is, hogy szolgálatunknak erre a területére essék a hangsúly.” A BEIKTATÁSI ISTEN- TISZTELET után díszközgyűlés volt. A hirtelen nyáriasra fordult időjárás befűtötte ezt a kis templomot is, de még forróbbá vált a levegő, amikor egymásután köszöntötték az új lelkészt munkatársai, lelkésztestvérei. D. Káldy Zoltán püspök meleghangú levélben köszöntötte az új lelkészt. D. Dr. Vető Hajós táviratban fejezte ki köszöntését. A levél és távirat ismertetése után egymást követték a köszöntések. A meleg miatt az arcokról hullt a verejték, de egyik-másik köszöntés közben a jelenlévők szeméből is kibuggyant a könny. A pesti egyházmegye Lelkészi Munka- közössége nevében Kökény Elek rákospalotai lelkész, Az Evangélikus Élet szerkesztő- bizottsága nevében Muncz Frigyes, a rákoskeresztúri gyülekezet részéről Ferenczi Zoltán, a szomszéd kispesti gyülekezet üdvözletét Bonnyai Sándor kispesti lelkész tolmácsolta. A másik „szomszéd” köszöntését Marschalkó Gyula vecsési lelkész hozta el. Különösen is meleggé vált a jelenlévők szíve, amikor a gyülekezet sorrendben első lelkésze Sokoray Károly köszöntötte nagy szeretettel a gyülekezet második lelkészét, egyben utódját is, akit most már úgy köszöntött, mint szeretett lelkipásztorát. Abban a testvéri csókban, amelyet a köszöntés után váltott a két lelkész, érezni lehetett a sze- retetet és a szolgálat stafétabotjának olyan átadását, amely a gyülekezet épülését szolgálja A Dunakeszi Egyházközség nevében Greguss Pál felügyelő vett búcsút lelkészüktől, aki több mint egy évtizeden keresztül hűségesen szolgált abban a kis gyülekezetben. A pestlőrinci gyülekezet részéről Kákay Mihály gyülekezeti felügyelő köszöntötte az új lelkészt. Kákay Mihály a gyülekezet megalakulása óta tisztség- viselő. Ott volt 37 esztendővel ezelőtt az első lelkész beiktatásán és most abban az örömben volt része, hogy ő köszönthette gyülekezete részéről az új lelkipásztort. A gyülekezet asszonyai nevében Vánkos Jenöné, akit a gyülekezetben mindenki csak „Manci néninek” ismer, köszöntötte és átadta a gyülekezet ajándékát Matuz Lászlónak, egy új Luther-kabátot. Kedves percei voltak ennek a bensőséges ünnepnek, amikor Bacsa Erzsébet, a gyülekezet ifjúsága részéről Palotai Gyula egyik versével köszöntötte lelkipásztorát. A gyülekezet legkisebbjei részéről Kákay Marika — Kuthy Dezső ny. püspök unokája —köszöntötte a „tisztelendő bácsit”. Ugyancsak köszöntötték az új lelkészt a helyi református egyházközség képviselői, valamint a helyi római katolikus plébánia kiküldöttjei is. Mi a magunk részéről, innét is küldjük jókívánságainkat munkatársunknak, Matuz Lászlónak. Az Evangélikus Élet olvasói továbbra is várják írásait. Gyülekezeti szolgálata, a pestlőrinci evangélikusok közt végzett lelkipásztori szolgálata tegyék még gyümölcsözőbbé írói munká- Karner Ágoston aki egyben ennek a gyülekezetnek az első lelkésze is volt. A gyülekezet nagy figyelemmel kísérte a beiktatás minden mozzanatát. Különösképpen is az új lelkész, Matuz László igehirdetését. Igehirdetésének alapigéje Máté evangéliumának a 18. fejezet 20. verse volt. A gyülekezetei jött őrizni, amelyet Isten hív életre. És ahol gyülekezet van, ott az ige szerint Jézus Krisztus is jelen van. De jelen van hétköznapjainkban is. Mindig és mindenütt. Ezért nem vallhatjuk, hogy hitünk csak a „belső szoba” kérdése. Isten reménységet ad és ezt erősíti bennünk igéjével is. „De feladatot is kapunk a gyülekezetben — mondotta a továbbiakban. — És ezek elől a feladatok elől nem menekülhetünk sem vallásosságba, sem imádságba, vagy esetleg uramuramozásba. Isten a gyülekezetben élőknek kétféle megbízatást ad: végezd a szeretetszolgálatot a közel és a távolvalókkal, és végezd a békeszolgálatot. „Amikor ma a Hirosimái atombomba ledobd- 1 is. Ugyan as a Lélek Nincs két egyforma ember 4 világon. Valamennyien úgy láttunk napvilágot, hogy valami sajátost, valami egyénit hoztunk magunkkal. Valami olyan lelki és alkati összetételt, ami nincs meg még egy másik emberben. Külsőre és természetre nézve lehet két nagyon hasonló ember, de két teljesen azonos adottságú nincs a földön. A természet variálóképessége kimeríthetetlen. Ez a különbözőség megmutatkozik életünk minden területén: munkában, alkotásban, művészetben, az egyéni életünkben. De ez a sokrétűség és különbözőség nem szűnik meg ott sem, ahol az emberek Jézus Krisztusban egynek, keresztyénnek vallják magukat; Mert keresztyénnek lenni nem azt jelenti, hogy az egyéniségünket le kell vetkőzni és valami uniformizált emberré kell lenni. Isten a mi sokszínűségünk ellenére is tud mit kezdeni velünk. De a mi egyéniségünk, sajátos adottságaink csak úgy hasznosak az Istenre nézve, ha azok egységes irányítás alatt állnak és egy gyújtópontban egyesülnek. Ez a gyújtópont pedig Jézus Krisztus. Reám mindég nagy hatást gyakorolt az, ha messziről jött embert hallottam bizonyságot tenni Jézus Krisztusról. Középiskolás diák koromban egy kínai evangélikus püspök igehirdetését hallottam és akkor értettem meg, hogy ugyanaz a lélek munkálkodik Keleten és Nyugaton, fehér emberben és feketében. És ez a Lélek ugyanabba az irányba tere! egyszerű tanulatlan embert és a szellemi magaslatokon járót egyaránt. Ez a Lélek leront minden korlátot, ami ember és ember közé épült és lecsendesít minden békétlenséget és szeretetlenséget. Valamennyiünkben van rátermettség valamire, de kérdés az, hogy mi ezt hogyan használjuk föl. Ha a Szentlélek irányítása alá helyezzük tehetségünket, akkor azok Isten kegyelmi ajándékaivá válnak — ahogy Pál apostol mondja. Nincs hasznavehetetlen ember az Isten kezében. Ez pedig arra int bennünket, hogy ne becsüljük le egymás értékeit. Ne próbáljunk valamilyen alapon nagyobb jelentőséget tulajdonítani magunknak, mint embertársainknak. A mi rátermettségünk és adottságaink mind Isten ajándékai. Előtte nem dicsekedhetünk semmivel. Valamennyiünk kegyelmi ajándékai úgy épülnek Isten kezében egy egésszé, mint az elemek atomjai. Ezek az atomok egyenlő nagyságúak és egyenlő értékűek, mert ugyanaz a Lélek formálta, alakította őket. Az Isten azt akarja, hogy ezeket a tőle kapott ajándékokat ne a magunk hasznára kamatoztassuk, hanem az Ö országa építésére fordítsuk. Kőszeghy Tamás » K
