Evangélikus Élet, 1966 (31. évfolyam, 1-52. szám)
1966-07-24 / 30. szám
Zsinat elé Hazai református és katolikus vélemények Vető Lajos valláslélektanáról Bizonyára érdekelni fogja egyházunk közvéleményét, hogy dr. Vető Lajos püspök „Tapasztalati valláslélektan” című nemrég megjelent könyvét milyen véleménnyel fogadták a hazai másfelekezetű egyházak szakemberei. A KATOLIKUS SZÓ 1966. május 8-i száma Balássy László könyvismertetésében többek között a következőket írja: „Tapasztalati vallaslélek- tan” címmel, az Evangélikus Egyetemes Sajtóosztály kiadásában látott napvilágot dr. Vető Lajos, evangélikus püspök könyve. Hösszú lelkipásztori munka tapasztalatait, kísérleti eredményeit összegezi benne a szerző. Dr. Vető Lajos könyve értékes, tartalmas, hézagpótló munka. Hiszen a modern korban élő lelkipásztornak nemcsak az evangéliumot kell ismernie, hanem híveinek a lelkivilágát, vallásosságuk mértékét, problémáikat. „A valláslélektan területén dolgozó tudósok kísérleti kutatásaik révén kimutatták, hogy a „tiszta evangélium” hirdetése 'és a szűkebb értelemben vett lelkipásztori munka gyakran célt tévesztett és kudarcot vallott, nem egyszerűen azért, mert „hitetlen és kemény” szívekre talált, hanem azért, mert a szolgálatot végző nem ismerte azt a bonyolult lelkivi- lágú embert, akire szolgálata irányult” — állapítja meg a könyvhöz írt előszavában D Káldy Zoltán. És hogy ez mennyire így van, arra jó néhány példát jelsorakoztat Vető. A témából következően természetes, hogy adatai, megállapításai, egész mondanivalója általános érvényűek minden lelkipásztor számára. Ezért hasznos segítségei nyújt ez a könyv katolikus papjainknak is ... Vetőnek külön érdeme az a sokféle példa, atnelyet fejezetről fejezetre felsorakoztat.” A Református Egyházban, a magyarországi református egyház., hivatalos lapjában (júniusi szám) Czeglédy Sándor debreceni, teológiai professzor részletesen ismerteti Vető Lajos valláslélektanát. Különösen figyelemre méltónak kell. látnunk a következő megállapításait: „D Dr. Vető Lajos evangélikus püspök „Tapasztalati valláslélektan” című új könyve a megkezdett munkában tanúsított hűséges kitartás jeles példaképe. Attól kezdve, hogy Vető Lajos a valláslélektan tanulmányozását 1929-ben Németországban elkezd.te, azok a vérmes remények, amelyeket némelyek ennek az aránylag új diszciplinánák a rnűveléséhez még akkor is fűztek, a következő évtizedek folyamán erősen elhalványultak. A modern vrotestáns teológiának a vallásos alanytól való elfordulás jegyében végbemenő „kopernikusi fordulata”, az úgynevezett dialektika teológiának a pszychologizmus jelien intézett heves támadása, Barth radikális valláskritikája, amely szerint a vallás egyenlő a hitetlenséggel, nemcsak azt a programot tette problematikussá, hogy a valláslélektan egy „exakt etika”, élethez közel álló teológia és gyakorlati lelkigondozás alapjául szolgálhat, hanem még a teológiától gondosan elválasztott és tisztán az empirikus adatok vizsgálatára korlátozott valláslélektan művelésétől is elvette az emberek kedvét . .. Ma már, ebben az állítólag „Barth utáni” korszakban megint nagyobb az érdeklődés a teológusok között a valláslélektan iránt.... Letagadhatatlan tény, hogy van vallás és vannak vallásos emberek, ha pedig a tudomány a tények elől elzárkózik, ez elöbb-utóbb megbosszulja magát. A keresztyénség is, bármennyire dialektikus módon gondolkozunk is a hit és vallás viszonyáról, — mint vallás jelenik meg ebben a világban. Következésképpen a ke- keresztyén teológus sem teszi jól, ha a vallás tapasztalati fényeinek vizsgálatát magára nézve teljesen érdektelen foglalatosságnak minősíti. Ezért hát pozitív tényként kell tekintenünk, hogy most Vető Lajos saját valláslélektani kutatásainak eredményeit Werner Gruehn utolsó műve, az 1960-ban második kiadásban megjelent „Die Frömmigkeit der Gegenwart” alapján magyar nyelven közzéteszi... A protestáns egyházakban ma már nincs intézményesített magángyónás, és nálunk, reformátusoknál az egyéni lelkigondozás munkája, éppen úgy, mint a múltban, meglehetősen szegényes keretekben mozog. Ebből a szempontból az emberi lélek mélységeinek megismerése számunkra nehezebb feladat, mint a római katolikus lelkészek számára. Hálával kell hát fogadnunk minden lehetőséget, amely — mint Vető Lajos könyve is — segítséget nyújt emberismeretünk elmélyítéséhez.” A Reformátusok Lapja szintén behatóan foglalkozik Vető Lajos valláslélektanával. Május elsejei számában többek között a következőket írja: „Éz a könyv a vallásos embert teszi mérlegre. A hivő ember módszeres önvizsgálatából született. Néha „botrán- koztatóan őszinte”, de a legnagyobb objektivitással szól szubjektív mivoltunkról, hitünkről, vallásunkról. Nem új elméletet állít fel, mely sokszor az „egyéni ötletek halmaza, s a mesék és kitalálások világába tartozik”, hanem jegyzőkönyveket rak egymás mellé s ezeket sziporkázóan szellemesen, de mindig őszintén és tudományosan, pontosan elemzi. Olyan, mint egy jó riport. Aki beleolvas, nehezen tudja letenni, mert úgy érzi: egy kicsit róla is szó van a könyvben, ... Külön fejezet foglalkozik a vallásosság közösségi formáival. Ennek a fejezetnek, különösen teológiánk mai esz- mélődései számára van mondanivalója., A könyvet a valláslélektan gyakorlati alkalmazásáról szóló fejezét zárja. A szép kiállítású könyv komoly értéke hazai teológiai irodalmunknak.” Ének szombat estére Énekeskönyvünk 366-ik, „Aki bízik, ragaszkodik” kezdetű énekének ihletője egy német közmondás. Eredetiben cseng jól: „Wer Gott vertraut, hat wohl gebaut”. (Aki Istenben bízik, helyesen épít.) Az ének eredeti német szövege is így kezdődik. A közmondást Agricola János 1525-ben kiadott közmondásgyűjteményében találjuk. Igen elterjedt szólásmondás volt a maga idejében. Templomablakok felirataként, házak felfestett jelmondataként, családi jeligeként találkozunk vele több helyen. Ez a mondat ihlette meg a különben igen nyugtalan természetű és hányatott életű Magdeburg Joakimot az ének megírására. Abban az évben született a szászországi Garde- legen-ben, amikor Agricola említett közmondásgyűjteménye napvilágot látott: 1525-ben. Katolikus rektorként kezdte Braunschweigben, de hamarosan a reformáció oldalán látjuk. A megismert hitben állhatatos maradt. Emiatt — no és támadó, harcias modora miatt — több helyről kellett távoznia. Szászországban több helyen szolgált lelkészként, majd Hamburgban, Magdeburgban, Erfurtban, Kölnben bukkan fel. Az osztrák hadseregben tábori lelkészként is működött. Ilyen minőségben egy ideig Magyarországon is szolgált, Győrben. A lutheri ortodoxia előfutárai közé sorolják. Utoljára Essenben találjuk; majd Ausztriában nyoma vész. 1587- ig lehet életét nyomon követni. Négy hangra írt „asztali énekeit” könyvben adta ki Erfurtban, 1571-ben. Ez az ének az idézett közmondás mellett a 2. és 3. versében az Erős várunk hatását is tükrözi. Gyermekeinek a hét minden napjára ajánlott egy-egy éneket. Ezek között van ez a 366-ik énekünk is. Ajánlása: szombat estére. Koren Emil tj köntösbe öltözik a szarvasi Tessedik-templom Nem mindennapi munka folyik a Tessedik Sámuel idejében és aktív közreműködésével 1788-ban felépített és ma ótemplomnak nevezett templom körül. Az utolsó komoly tatarozást 1938-ban, a templom felszentelésének 150. évfordulója alkalmával történt. A templom tetőzetét borító fazsindely pedig 1900-ban lett kicserélve másodszdr a templom történetében. A több mint 6 évtized alatt bizony az idő vasfoga alaposan kikezdte, szükségessé vált az egész tetőzet kicserélése cserépre Az Országos Műemléki Felügyelőség előírása és engedélye alapján használt kis alakú cseréppel lett átfedve az egész. A munkát a helyi kisiparosok végezték Krajcsovics János ácsmester vezetésével. Felrakás előtt tisztogatták és karbolineumozták a cserepeket, s így a templom semmit sem vesztett régies jellegéből. Mire ez a munka elkészült, egyre halaszthatatlanabbnak mutatkozott az egész épület külső tatarozása. A gyülekezet vezetősége ezt a munkát is kiadta Pusz'tavári Attila építésznek, s ma már javítják is. Először a tornyot hozták rendbe, amely már megkapta a végső festést is. Isten segítségével a nyáron az egész épület megújul, hogy hogy újra hirdesse a Tessedik szellemében munkálkodó szarvasi gyülekezet hűségét és templomszeretetét. K. P. A szarvasi ótemplom m ci mmmm i himm i i mh i miihiii na rumi um i«hmmiiiíM!MM imii ni:im 111 mm m i i i.i i in mumm tiiiiiiiiiiiiimiiiimíiiiíiiniiniiiB A FRATENITÁSRÓL A „FRATERNITAS” a protestáns lelkészek és gyülekezetek drága kincse. Így a miénk is, evangélikusoké. Kétségtelen, hogy kialakulásánál, majd kifejlődésénél a sajátosan magyar adottságok, történelmi események is közrejátszottak. Minden lelkésznek és gyülekezetnek építő szerepe lehet benne felelősséghordozással. A „fraternitás”: testvéri közösség, régente elsősorban egyes vidékek, tájegységek lelkészt testületének és gyülekezeteinek a megjelölése volt. Az egyházmegyék így alakultak ki. A „fraternitás" napjainkban is elsősorban egy-egy egyházmegye lelkészeinek és gyülekezeteinek a közösségét jelenti, de lényegében egyházmegyéken túl is ápoljuk a lelkészek és a gyülekezetek együttmunkálkodását, egyházkerületi, sőt országos egyházi vonatkozásban is, amikor közösen tanulunk, képezzük magunkat tovább. Ilyen értelemben a fraternitás ápolója lelkészt szakfolyóiratunk, a „Lelkipásztor", és az országos esperest, és egyházmegyei lelkészt munkaközösségi értekezletek sorozata is. örvendetes tény, hogy a nyugalmazott lelkészek egyre intenzívebben bekapcsolódnak a lelkészt munkaközösségek munkájába. 1. „A JÓ PAP HOLTIG TANUL.” Mint mindenki. Bőségesen van mit tanulnunk. Hűségesen készülni a következő szolgálatokra, művelni a teológiát, filozófiát, lélektant, néprajzot. társadalomtudományt, irodalmat, jobban megismerni az embert és a világot, tájékozódni a közéletben, Családi események — MAGYAR—SVÉD ESKÜVŐ MALMÖBEN. Pálházi Judit és Magnusson Po július 9-én tartották esküvőjüket a malmöi Helgeands-templom- ban. Az esketési szertartást, amelyen a Malmöben élő magyarok mintegy 40-en vettek részt, dr. Schlyter Hermann svéd lelkész és Koren Emil budapesti esperes közösen végezték. HARMADIK ÜKUNOKÁJÁT keresztelik rövidesen Gyulán özv. Sárközi Istvánnénak. Az ükanya 83, a dédanya 62, a nagyanya 40, az édesanya 23 éves, és mindnyájuk keresztneve — a legidősebb ükunokáéval együtt — Róza. Urunk gazdag áldását kívánjuk a ritka alkalmat megért népes családra. politikában, társadalmi életünkben, tanulni egymástól, könyvekből, újságokból, folyóiratokból. Tökéletes emberismerete senkinek sincs, a „legjobb” és legidősebb gyakorló lelkésznek sem. Természetes, hogy a fiatalabbaknak sincs. Hálara és köszönetre indít, hogy folyamatos tanulásunkat, továbbképzésünket segítik és tartalmassá teszik a rendszeresített lelkészt munkaközösségi összejövetelek, körzeti teológiai konferenciák. Államunk a megyei népfront-bizottságok által a lelkészek számára rendezett, időszerű hazai és nemzetközi kérdésekkel foglalkozó összejöveteleikkel évente nagyon-nagyon sokat segít a jó eligazodásban. A lelkészek, a fraternitás szellemében is, gyülekezéteikben, presbiteri üléseken, és lelkipásztori beszélgetések alkalmain is igyekeznek közkincs- csé tenni munkájuk eredményét. Feladatunk alkalmaink célszerű felhasználása. 2. TANÍTÁS. Elmondhatjuk, hogy éppen a mi időnkben életjelenséggé lett a tanulás. Nemcsak a diák, az orvos, a mérnök, az agronómus, hanem a bányász, a tsz-tag, az üzletvezető, a vasesztergályos is szüntelenül tanul. Szinte mindenki. Utazzunk vonaton, autóbuszon, villamoson vagy repülőgépen, a kézben tartott könyv vagy jegyzet: megszokott látvány. Saját magunk felé: tanítani csak az tud, aki maga is tanul, mégpedig állandóan. Aki nem tanul állandóan, kénytelen régi „lemezeit forgatni”. Közösen kell tusakodnunk a helyesen értelmezett igéért, és hirdetéseA Luther-kutatás nagy tudósa Száz évvel ezelőtt született K. Holl, a Luther-kutatás nagy berlini egyháztörténésze. A második világháború után két nagy teológiai irányzat határozta meg az európai pro- testanizmus irányvonalát. Az egyik a Barth Károly nevéhez fűződő református teológiai megújhodás volt, amely a liberális teológia útvesztői után Isten igéjére irányította teológusok és keresztyén laikusok figyelmét. A másik a K. Holl nevéhez kapcsolódó evangélikus teológiai megújhodás volt, amely az elfelejtett lutheri tanítást és igehirdetést állította az evangélikus teológiai tudomány és igehirdetés középpontjába. hallgatása nyomán a gyümölcstermésért: Urunk mértéke szerint, gyülekezeti, közegyházi, nemzeti-társadalmi szinten, sőt világméretekben! 3. „... EGYMÁS TERHÉT HORDOZZÁTOK...” (Gál 6: 2/a.) Ezt az apostoli intést is igyekezünk megvalósítani. A lelkészek rászoruló lelkésztársaiknak igyekeznek segíteni, a gyülekezetek pedig országos egyházunk és egymás irányában munkálják az együvétar- tozást. Diakóniai szolgálatunk legyen ilyen tartalmú! 4. „...EGYMÁST SZERESSETEK ...” (Jn 13:34—35.) Különböző érdeklődésű emberek, eltérő foglalkozásúak, mint lelkészek pedig különböző beállítottságú teológusok, más-más helyeken szolgáló lelkészek vagyunk. 5. „ ... MINDENEK ÉKESEN ÉS JÓ RENDDEL LEGYENEK...” (lKor 14:40.) A fraternitás egyházi törvénytervezetünknek is helyesen értelmezett és hangsúlyozott része. Egyházi életünk mellett egyházigazgatásunkat is áthatja. Egyházi törvénytervezetünkben új vonást jelent az esperest értekezletek, és az egyházmegyei lelkészt munkaközösségek működésének tárgyalása mellett egyházunk egészének, cselekvő, demokratikus szerepének ismételt hangsúlyozása is. Hálásak lehetünk Istennek és embereknek, hogy az eleinte szűk jelentéstartalmú „fraternitás”, napjainkban egyre gazdagabb tartalmúvá válik, és mindig megújuló szolidaritássá szélesedik. Barcza Béla NIEMÖLLER A KELETNÉMET PÜSPÖKÖK KONFERENCIÁJÁN A Német Demokratikus Köztársaság evangélikus egyházvezetőinek a konferenciája június 29-én tartotta ülését Berlinben. Elnökké egyhangúlag D. dr. Krummacher greifswal- di püspököt választották, aki 1960 óta elnöke a püspöki konferenciának. Alelnök újból a drezdai evangélikus püspök D. G. Noth lett. Vendége is volt a konferenciának D. M. Niemöller nyugalmazott püspök személyében) aki átfogó jellegű tájékoztatást adott az ökumenikus eseményekről, és nyomatékosan hangsúlyozta a keresztyének aktuális feladatait Vietnamban, Rodéziában és Dél- Afrikában. Az egyházmegye Az egyházmegye meghatározott földrajzi területen levő gyülekezetek magasabb egyházkormányzati szerve. Az 1952-es zsinat alkotta meg a jelenlegi egyházmegyék határát, ezt a törvényjavaslat változatlan formában kívánja fenntartani azzal, hogy egyházmegyék megszüntetése, vagy új egyházmegyék alakítása a zsinat hatáskörébe tartozik. Ez az intézkedés a jelenleg fennálló keretek állandóságát és biztonságát célozza. Az egyházmegye legátfogóbb testületé az egyházmegyei köz-, gyűlés. Ennek tagjai hivatal-' bői az esperes és az egyház- megyei felügyelő, az egyház- megyei tisztségviselők, az egyházmegyei presbitérium tagjai, valamint az egyházmegyéhez tartozó gyülekezetek lelkészei és felügyelői. Választás alapján tagjai az egyházmegyei közgyűlésnek a gyülekezetek rendes lelkészi állásonként választott két-két képviselője. Az egyházmegyei közgyűlés összehívására két évenként kerül sor. Közben az egyházmegyei presbitérium intézi az egyházmegye ügyeit. Az egyházmegyei közgyűlés általában beszámoló jellegű, ugyanúgy, mint a többi közgyűlés is egyházunkban. Vagyis az egyházmegyei közgyűlés meghallgatja az esperes beszámoló jelentését az egyházmegye két évi munkájáról, majd eirendeli a szükségesnek mutatkozó teendőket. A közgyűlés választja meg az egyházmegye tisztségviselőit is. kivéve az esperest és az egyház- megyei felügyelőt, akiket a gyülekezetek presbitériumai választanak. Szükség esetén szabályrendeletet is alkothat a közgyűlés. Tehát az egyházmegye életére vonatkozó beszámolókon kívül az átfogó jelentőségű ügyekben hoz intézkedést Az egyházmegyei presbitérium az egyházmegye önállóan intézkedő szerve, bármikor összehívható, ha ezt az elnökség szükségesnek látja. Ezzel, a létszámra nézve szűkebb körű, de a felelős vezetőket magában foglaló testülettel biztosítható az egyházmegye életének rugalmas irányítása. Az egyházmegyei presbitérium tagjai az esperes, az egyházmegyei felügyelő, a főbb tisztségviselők, valamint a közgyűlés által választott hat egyházmegyei presbiter, mégpedig három a lelkészek, és három a más egyháztagok sorából. Az egyházmegyei presbitérium önállóan intézkedik az egyházmegyének mindazokban az ügyeiben, amelyek nem tartoznak az egyházmegyei közgyűlés vagy más egyházi szerv elé. Ebben az összefoglalásban minden fontosabb feladat benne van, beleértve az esperes és az egyházmegyei felügyelő választásának előkészítését is. Ebben is érvényesül az egész egyházkormányzati rendszerünkön átvonuló tendencia, hogy minden fontosabb személyi kérdés előzetes megtárgyalás útján jusson megnyugtató megoldáshoz. Az egyházmegyei elnökség az esperesből és az egyházmegyei felügyelőből áll. Az esperest az egyházmegyéhez tartozó gyülekezeti lelkészek közül, az egyházmegyei felügyelőt a közgyűlési tagok sorából, az egyházmegyéhez tartozó gyülekezetek presbitériumai hat évre egyszerű szavazat- többséggel választják. A választást az egyházmegyei presbitérium azzal készíti elő, hogy a püspökkel való előze- fes tárgyalás alapján az országos és a helyi egyházi szempontok figyelembevételével jelöltet vagy jelölteket nevez meg a gyülekezeti presbitériumok számára. Az esperes az egyházmegyében őrködik a jó rend felett, mint a püspök munkatársa. Különösképpen is feladata, hogy a gyülekezetek üresedésben levő lelkészi állásaival kapcsolatos lelkész-alkalmazási eljárást a püspökkel egyetértésben folytassa le. Az espe-. rés joga és kötelessége a gyülekezetekben legalább három évenként általános vizsgalatot tartani, s a vizsgálatról apüs-. pöknek jelentést tenni. Az es-, peres az egyházmegye lelkészeinek pásztora, az egyház-, megye lelkészi munkaközössé-, gének vezetője, tehát a lelkészi továbbképzés irányítója. Dr. Ottlyk Ernő t t
