Evangélikus Élet, 1966 (31. évfolyam, 1-52. szám)

1966-07-24 / 30. szám

Lelkész és gyülekezet A presbiter Hivatalosan valahogy igy fogalmazzuk meg a presbiter tisztségét: „Presbiter az a nagykorú, feddhetetlen életű közgyűlési tag, akit a közgyű­lés arra a feladatra válasz­tott meg, hogy részt vegyen a gyülekezet életének vezeté­sében .. E sorok írója egyszer meg­kérdezett egy presbitert egyik falusi gyülekezetben. — Mi a maga munkája? — Minden — válaszolta a presbiter. — ??? — Ha kell, akkor perselyt tartok, ha kell harangozok, vagy éppen a templomkertet • ásom fel. Vagy gyűlésre me­gyek. Mindenes vagyok. Pres­biter.•„ A két megfogalmazás kö­zött csak első pillanatra van eltérés. Az első a jog nyelve. Félreértés lenne ezt úgy ér­telmezni és a hangsúlyt mind­össze erre a mondatrészre helyezni: „részt vegyen a gyü­lekezet életének vezetésében." Még nagyon jól emlékszünk azokra a presbitériumokra, amelyeknek tagjai csak gyű­léseken találkoztak, akkor szavaztak és választottak, el­fogadtak és döntöttek, de egyébként nem vettek részt tevékenyen a gyülekezeti életben. Ma már olyan ritka az ilyen presbitérium és az ilyen presbiter, mint a fehér holló. Presbiternek, lenni mindig is ezt jelentette: . tevékeny részvétel a gyülekezeti élet­ben. A presbiter részt vesz a gyülekezet vezetésében, de nem távolról, mintegy pá­holyból figyelve a gyülekezet életét, nem a ritka gyűlések ünnepélyes légköréből, hanem benne él a gyülekezetben, magára veszi a gyülekezete és ezen keresztül az egyház kis és nagy kérdéseit, érdek­lődik ezek iránt a kérdések iránt, keresi a megoldásokat, magáénak érzi a templomot, gyülekezeti termet, bibliaórát, lelkészt, diakóniai szolgálatot, egyházi sajtót, a gyülekezet ifjúságát, a szellemieket és lelkieket, gazdasági gondokat és az igehirdetést. Mi a presbiter munkája? kérdezheti valaki. Minden — válaszoljuk az előbb■ emlí­tett presbiter szavaival. Szép hagyománya ennek a „min­denes” presbiteri szolgálatnak az, amikor vasárnap délelőtt együtt vonul be közös imád­ság után a presbitérium lel­készével együtt a templomba. Ezzel a sekrestyében, lelkészt hivatalban elmondott imád­sággal is dokumentálják azt, amit a törvénytervezetünk így fogalmaz: részt vesz a gyüle­kezeti élet vezetésében. Sok „tekintélyes” presbiter kihullt az idő rostájában presbitériumainkból. Nem azért, mert eljárt felettük az idő, hanem azért mert csak szavazni és választani akartak, de nem szolgálni. Mert presbiternek lenni azt is jelenti, hogy gyülekezeten belül és azon kívül, vasár­nap és hétköznap a presbiter minden tevékenysége Isten és emberek előtt történik. A presbiter elöljáró. Nemcsak a vezetésben, hanem a gyakor­lati keresztyén életben is. A gyülekezet tagjai közül nemcsak a közgyűlés hív el néhányakat presbiternek. Mert ebben az elhívásban az el- hívottaknak érezniök kell Is­ten elhívását is. Es ez a fon­tosabb. Hiszen, akire ilyen feladatot bíz az Isten, hogy résztvehet nyájának vezetésé­ben, annak állandóan „kap­csolatban" kell lennie a Pász­torral. Ezért csak az vállal­hatja ezt a szolgálatot, aki ismeri és követi a Pásztort, Jézus Krisztust. Tudja kinek és miért szolgál. Keresi és ál­landóan kutatja Urának aka­ratát és igyekszik azt a leg­jobb tudása szerint betölteni. Isten áldása legyen a pres­biterek szolgálatán. Nehéz tisztséget vállaltak. Ennek jó betöltését segítse az Űr. Ad­jon erőt és hűséget, hogy a ma szolgálatot vállalt és szol­gálatra elhívott presbitereink hűségéért és munkájáért is dicsőittessék az Isten neve. Lelkipásztor Mer városa — Wittenberg készül az évfordulóra Már most erőteljesen készü­lődik Luther városa — Wit­tenberg a reformáció kezdeté­nek négyszázötvenedik évfor­dulójára, melyet jövőre ünne­pel a protestáns világ. A vá­ros történeti épületét állvá­nyok veszik körül. Renoválják a városi templomot is, hol Luther annak idején rendsze­resen prédikált: a homlokza­tát teljesen újjáépítik. A kör­nyékén levő egyházi épülete­ket is megújítják. A vártemp­lom utcai és az udvar felőli frontját már teljesen újjáépí­tették. A piactéren Luther és Melanchton szobrai felett a baldachint szakemberek iga­zítják ki. A vártemplom ud­varán a nagyszabású rendez­vények céljára szabadtéri „színház”-at létesítenek. Szá­mos más épület rendbehozata­la is folyamatban van, hogy a jövő ősszel esedékes ünnepsé­gekre készen legyenek. Mint már jeleztük, a Német Demok­ratikus Köztársaságban külön kormánybizottság létesült az ünnepségek előkészítése és megrendezése céljából. * Ezt a hírt közli a Neue Zeit című berlini napilap. Egy más közlemény pedig tájékoztatást nyújt arra vonatkozólag, hogy milyen is ma Luther városa — Wittenberg. A város az Elba folyó jobb partján fekszik, termékeny síkságon. Hatszázötven éve áll fenn. Ma jelentős iparváros. 1900-ban 18 000 lakója volt, ma 50 000. A középkor végén Németország szellemi és mű­vészeti központja volt. A jövő esztendőben azért várnak Európa minden részéből filo­zófusokat, történészeket, hit­tudósokat és turistákat, mivel ez a város volt annak a jelen­tős vallási fordulatnak a böl­csője, melyet reformációnak nevezünk. 1517. október 31-én függesztette ki dr. Luther Már­ton a wittenbergi vártemplom kapujára 95 tételét, melyben a pápai önkényuralom és a bűnbocsánatcédulákkal való egyházi kereskedés ellen til­takozott. Luther, aki bányász fia volt, és Eislebenben szüle­tett 1483. november 10-ikén, 1508-tól 1546-ig mint tanár működött a wittenbergi egye­temen, s teológiát és filozófiát tanított. Az a ház, amelyben Luther családjával együtt la­kott s amelyben tanított is, az egykori Ágoston-rendi kolos­tor épülete, ma is megvan. Most értékes történeti emlé- | kék vannak benne elhelyezve, többek közt a 95 tétel kinyom­tatott első példánya, Luther bibliafordítása 1522-től kezdő­dően és számos kézirata. Ere­deti formájában van meg a „Lutherszoba”, vagyis Luther családjának lakószobája és a nagy tanterem Luther kated­Wittenberg: a piactér a városi templom tornyából, szemben a vártemplom tornya- I rájával. Nem messzire a Lut- herháztól az egyik utcakeresz­teződésnél áll a Luthertölgyfa, mely azt a helyet jelzi, ahol Luther Márton 1520-ban el­égette az ellene kibocsátott pá­pai átokbujlát. Egy másik épületben talál­ható a wittenbergi múzeum. Ez az a ház, amelyben Luther ba­rátja és munkatársa: Melanch- thon Fülöp lakott. Megvan még a dolgozószobája s az a szoba is, ahol meghalt. Me- lanchthon 1518-tól tanított a wittenbergi egyetemen. A piactér mögött, melyen Luther és Melanchthon szob­rai állnak, nyúlnak a magas­ba a városi templom tornyai. Ebben a templomban történt először, hogy nem latin nyel­ven folyt le a mise. Ezt Lut­her maga végezte 1525. októ­ber 29-ikén. A templom leg­nagyobb értéke talán Cranach Lukács oltárképe, mely az úr­vacsorát, a gyónást és a ke­resztelést ábrázolja. Az ódon városi templommal ellentétben a vártemplomot Luther kora óta többször új­jáépítették, mivel különféle háborúk során megrongáló­dott. Az ún. hétéves háború idején csaknem teljesen el­pusztult. Ekkor Ajtósi Dürer és Cranach több képe is tönk­rement. De megmaradt mind a mai napig Luther és Melanch­thon sírja bent a templomban. A vártemplom egykori faka­puját 1858-ban érckapuval cse­rélték ki, melyen a 95 tétel szövege olvasható latin nyel­ven. A már említett Cranach Lu­kács, a híres festő (az idősebb) 1504-től 1520-ig az egyik wit­tenbergi gyógyszertár tulajdo­nosa volt, sőt 1532-től 1544-ig a város polgármestere. Az ő háza is megmaradt éppúgy, mint Karl-Maria Weber-é, a híres zeneszerzőé. Érdekes látnivaló még „Hamlet háza”. A monda sze­rint itt lakott annak idején a dán királyfi, akit Shakespeare halhatatlanná tett, s aki való­jában soha nem élt. A valóság az, hogy egy Christian nevű dán király, amikor hazájából menekülnie kellett, talált eb­ben a házban menedéket. Ilyen tehát ma Wittenberg, S, így készül „Luther városa” a jövő évi ünnepségekre. ■A».- pcu\jcttkgnelc Egy asszony a második padban A gyülekezet olyan nagy, hogy lehetetlen minden egyház­tagot személyesen megismerni. De az azért már mégiscsak feltűnő, amikor a lelkész min­den vasárnap, mindig ugyan­ott, a második padban lát üln» egy asszonyt. Egy este, szombaton este, az élelmiszerüzletbe mentem. Mindenütt nagy a tömeg. Szé­pen egymásután sorba áll­tunk, türelmesen és békessé- gesen. Előttem mindössze öt­hat ember várakozott. Abban a pillanatban fel­csattant az egyik vevő hangja. — Kérem, legyen szíves még egyszer lemérni a felvágottat! Minden alkalommal két-há- rom grammal kevesebb! Erre föl az eladónő: — Micsoda sértés! Azt hi­szi, hogy nekem olyan sok időm van és annyiszor mé­rem mégegyszer a felvágot­tat?! Már halljuk a következő mondatot, telve szenvedéllyel. — Magának éppen ez a dolga! Maga miérettünk van itt és ezért kapja a fizetését! Mire az elárusítónő, de már egészen gorombán: — Ha nem tetszik, menjen egy másik üzletbe! Ránézek az elárusítónőre. Nem akarok hinni a szemem­nek. hiszen ez éppen az az asszony a második pádból... Aki minden vasárnap ott van a templomban... Abban a pillanatban ő is rám nézett és felismert. Gyorsan eltűn­tem ... De ő is eltűnt... Hetek múltak el, talán már egy hó­nap is, de a második padban az a hely üres maradt. Egyszer azonban mégiscsak megláttam. Istentisztelet után úrvacsoraosztás volt és azon ő is résztvett. Utána bejött az irodába. — Egy másik üzletbe he­lyeztettem át magamat, egy játékkereskedésbe. Annak az asszonynak akkor, szombaton este, igaza volt... kevesebb volt a hús ... Nem azért, mert csalni akartam, hanem mert siettem és türelmetlen vol­tam. fjgye megért engem? Tu­dom jobb litt volna szelíd­nek lennem, hiszen nem sok idő kellett volna hozzá, de az idegesség gyakran elragad mindnyájunkat és azt hisszük, hogy a visszavágással sok mindennek elejét lehet venni, pedig éppen megfordítva van. De — most már könnyű a szívem ... És ... jövök ezután is minden vasárnap, de nem akarok előre ülni.. . Ott hátul, az utolsó padban is nagyon jó... Megszorítottam a kezét. Horváth András HROMADKA PROFESSZOR NYUGALOMBA VONULT Negyvenhat évi professzori tevékenység után 77 éves ko­rában nyugalomba vonult dr. J. L. Hromadka professzor, a prágai Comenius Fakultás dé­kánja. Utóda a dékáni tiszt­ben dr. J. B. Soucek profesz- szor, az újszövetségi tanszék vezetője. Hromadka szaktár­gyait — rendszeres teológiát és keresztyén etikát — dr. J. L. Lochman professzor, az új dékánhelyettes fogja előadni. Hromadka professzor aka­démiai pályafutását 1920-ban a prágai Károly Egyetem az időzben alakított Husz-Fakul- tásán kezdte. Ebből a fakul­tásból alakult ki 1950-ben a cseh protestáns egyházak kö­zös teológiai akadémiája, ame­lyet a hazánkban, Sárospata­kon, is négy évig működő Co­menius János Ámosról, a cseh testvérek egyházának híres püspökéről neveztek el. A má­sodik világháború idején, a német megszállás alatt 1939- től Hromadka a Princeton-i egyetemen (USA) adott elő, ahonnan 1947-ben tért vissza Prágába. 1958 óta a Keresz­tyén Békekonferencia elnöki tisztét tölti be Hromadka pro­fesszor, s ezt a tisztét tovább­ra is megtartja. Debrecenben rendezi július 23—29. között 19. konferen­ciáját a KELI (Kristana Esperantista Ligo Internacia — Ke­resztyén Eszperantista Nemzetközi Liga). A konferencia az 511 eszperantó világkongresszust megelőző, ún. „előkongresszus* programjában kap helyet. 150 személy jelentette részvételét Angliából, Hollandiából Svédországból, Németországból, Franciaországból, Csehszlová­kiából, Jugoszláviából és Svájcból. A konferencia főtémájai „Az emberiség egységéért”. A főtémát három előadás tárgyalja részleteiben: 1. „Isten gondolata az egységről", 2. „Az egysé­get akadályozó és segítő tényező", és 3. „Utunk és útitársaink”. A KELI elnöke Adolf Burghardt nyugat-németországi evangélikus lelkész, ö hirdeti az igét július 24-én, vasárnap délután 4 órakor az ünnepélyes megnyitó istentiszteleten a deb­receni nagytemplomban. Az eszperantó világkongresszusra érkező 4000 külföldi kö­zött nem nagy számot képvisel ugyan a KELI konferencia tagsága, mégis, hazánk ez esztendei jelentős eseményeiben örömmel üdvözöljük ezt a konferenciát is, hiszen célkitűzésé­vel a világbékét szolgálja, s ugyanazért küzd az eszperantó világkongresszus keretein belül, mint magyarországi egyhá­zaink ökumenikus Tanácsa, mely résztvesz a rendezés mun­kájának elősegítésében is. Á KEL119. Konferenciája Debrecenben Éledő nácizmus? Az ember megdörzsöli a szemét. Nem álmodtam-e csupán?. Valami rossz és rettenetes álmot. Televízió-nézés közben ez idősebbeknél késő este előfordul... De nem. Ezek hiteles képek. Filmfelvevő géppel készítették őket. És hozzá egész sorozat! Az egyik azt mutatja be, hogy éilig kicsi változtatással hogyan ünnepel, gyűlésezik, tüntet, felvonul, horogkereszteket rajzolt hitlerista kitüntetéseket visel, Bismarck-kal büszkélkedik az újjáéledő német fasizmus. A nyugatnémet kormány illetékesei próbálnak cáfolni, magyarázkodni. De a képek élethűek, s le­rontanak minden érvelést. Való igaz, hogy a Német Szövetségi Köztársaságban újraélednek és készülődnek azok az alantas politikai erők, amelyek a második világháborút zúdították az; emberiségre, — a mi népünkre is. Kérdezzük, hogy mit szól-; nak ehhez az egyházak!? Azok a nyugat-németországi egyhá->; zak, amelyeknek a vezetői közül többen szenvedtek a náci ha-r láltáborokban s akik olyan büszkék erre. Meg akarják most is várni, hová fejlődnek a dolgok? Majd csak akkor próbálnak szembeszállni az elszabadult gonosz elemekkel, amikor már- azok zabolátlanul ölnek-rabolnak-pusztítanak? És az egyházat- sem kímélik? És a papokat sem? Most is azt kérdezzük: nem tanultak a múlt rettentő eseményeiből? Elfeledték végképp a régi bölcs szabályt, hogy a rosszat a kezdet-kezdetén kell le­győzni? Az Amerikai Egyesült Államokban is hasonló jelenségeid látunk. És nyilván ez a főbaj. Valahonnan bátorítják a bűnt és a bűnösöket. Ha az USA-ban ilyesmi történhetik, ha ott Hit-s; ler és társainak az iratai szerint nézik az emberiséget s pró-- bálják intézni annak sorsát, nincs-e meg az oka a német fasisztának arra, hogy kihúzza magát, elővegye 1945-ben elrej-I tett jelvényeit és zászlóit, s elkezdjen újra menetelni, szervez^ kedni, mint olyan, akire végre felvirradt a történelem napjait hofey bosszút álljon, s még több bajt, pusztítást poklot hozzon a világra? Ezek a dolgok összefüggenek. Az 1945-ös csúf vereséged szenvedett nácizmus amerikai segítséggel éled és erősödik,- Léhét a vietnami amerikai agresszív háborút is-úgy tekinteni,' mint az újraéledt nácizmus jelét és egyelőre tőlünk távoli pró­bálkozását. Bizonyos ebből is, hogy amint egy kissé feléled a nácizmus, rögtön kigyullad a világ valamelyik sark*, s világa háborúval fenyegeti az egész emberiséget. * Kérdésekkel fejezzük be őrtálló cikkünket. Hol vannak az egyházak Nyugat-NémetorsZágban és az Amerikai Egyesült Államokban? Látják-e, mi történik a közvetlen közelükben, a népük körében, amelyben Isten igéjével kell szolgálniok né­pük és az emberiség üdvét, javát, békéjét és előmenetelét? Éá hol van az Egyházak Világtanácsa? Meg a többi egyházi világ- szervezet? Mire való az ökumenizmus, az egyházak és vallások összefogása? Nem arra-e, hogy résen legyenek, s a legnagyobb határozottsággal szánjanak szembe a fenyegető rosszal, minden baj legnagyobbikával, a háborúval, s e legfőbb baj okával, a nácizmus újra éledő bűnével? Dr. V. Tj. KS<^OH^OS<X<^<^OKSCtKX<^CSCU3K38CÍ<^<^CK3C§<3-CSCSCS-C8C*<34 IMÁDKOZZUNK Istenünk! Bizakodással gondolunk arra a pillanatra, ami­kor el kell hagynunk ezt a világot. Amikor bekerítenek a bű­neink és rémüldözünk, hogy védtelenül kiszolgáltattatunk a halálnak, erősíts meg minket abban a bizonyságban, hogy To az élet vagy és akit magadhoz hívsz, azt az életbe hívod. Kö­szönjük, hogy valóság a Te kegyelmed a Jézus Krisztusban. Köszönjük, hogy teljes hatalmaddal az ember mellé állsz és megmented őt. Nemcsak nem rovod fel és nem sújtod meg­érdemelt módon büntetéseddel a bűnöst, hanem eltörlöd a bűn következményét is, a halált. Jézus Krisztus Urunk! Köszönjük, hogy vállaltad a köz­benjárás szolgálatát Isten és a bűnös ember között. Vállaltad a bűn világát, az ember nyomorúságát mindenestül, a legna- gyobbal, a halállal együtt. De a Te halálod nem tragédia volt, hanem diadal, mert nem fogott rajtad a bűn ereje, feltámadtál és élsz örökké. Áldunk, hogy nem tartod meg kizárólagos tu­lajdonul, hanem nekünk is adod az élet diadalát. Kérünk, in­díts olyan útra minket, amelyen járva az élet jele ragyog min­den szón és tetten. Akiket a halálból az életbe mentettél át* hadd legyenek az élet követei, embermentő jóakaratod képvi­selői és megvalósítói. Szolgáltál, amikor életünket a haláltól megváltottad. Hadd tanuljunk mi is szolgálni. Szentlélek Úristen! Tölts el minket, hogy hathatósan ki­vegyük a részünket lehetőségeink szerint az egyetemes felelős­ségből a halál minden formája ellen. Munkáld a békességet, hogy' a világon mindenki halálfélelem és létbizonytalanság nélkül élvezhesse munkája gyümölcsét. Ámen. U THANT LÁTOGATÁSA AZ ÖKUMENIKUS TANÁCSNÁL Az Egyesült Nemzetek fő­titkára — U Thant — július 6-án meglátogatta Genfben az Egyházak Világtanácsát. A félórás látogatás alkalmával beszélgetést folytatott az Öku- ménikus Tanács vezető szemé­lyiségeivel. Értékelte a Tanács nemzetközi ügyekkel foglalko­zó bizottságának a béke, a szabadság és az igazságosság ügyében kifejtett fáradozá­sait, s azért elismerését fejez­te ki. A 'beszélgetés során szó esett az Egyházak Világtaná­csának a vietnami béke hely­reállítása és a leszerelés kér­désével kapcsolatos kívánsá­gairól, arról, hogy az 1968-as évet az „emberi jogok évének” nyilvánították, valamint az „Egyház és társadalom” cí­men tartott, akkor még küszö­bön álló ökunjénikus konfe­renciáról. — U Thant főtitkár hosszabb időt tölt az UNO genfi központjában, s ezt az alkalmat használta fel látoga­tására, ív I

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents