Evangélikus Élet, 1966 (31. évfolyam, 1-52. szám)
1966-07-10 / 28. szám
„Örömmel olvastuk»..99 Külföldi magyar evangélikusok válaszai a „húsvéti levélére Az Evangélikus Élet húsvéti számában nyílt levelet írtam a nyugati országokban élő magyar evangélikusokhoz „Szólítlak benneteket ..címen. Lapunknak ezt a példányát megküldtük azoknak a nyugati országokban élő magyar evangélikus lelkészeknek, akiknek címét tudtuk, továbbá néhány gyülekezeti tagnak is. Ezen kívül megajándékozta őket Sajtóosztályunk az éppen húsvétra megjelent „Somvirág” c. elbeszéléskötetünkkel. Mindezt tettük szeretetből azzal a céllal, hogy a köztük és köztünk fennálló közösséget megelvenítsük és gyümölcsöztessük. A „húsvéti levél”-re egymás után érkeztek a válaszok. Még nem mindenki válaszolt, de máris itt van asztalomon 20 levél, melyek Európa különböző országaiból, továbbá az Északamerikai Egyesült Államokból és Latin- Amerikából jöttek. Még a múlt héten is érkezett ilyen levél és valószínűleg a következő hetekben is jön még. Voltak olyan lelkészek is, akik a „Somvirág”-ért viszonzásul egy-egy teológiai könyvet küldtek. A levélírók túlnyomó része nagyon meleg hangon válaszolt. Kifejezésre juttatták örömüket afelett, hogy a „húsvéti levél” megíródott és abban valóban megszólítattak. Megírták azt is, hogy a Ataguk részéről is szívesen veszik fel a kapcsolatot velünk és azt szeretnék elmélyíteni. Ezek a levelek önmagukért beszélnek, ezért hadd idézzek belőlük: Ezt olvasom az egyik levélben: „Különös örömmel olvastuk az ápr. 10-i számban megjelent „Szólítlak Benneteket” c. cikket. Kérjük, ha lehetséges, többször is írjon hozzánk szóló cikkeket, hiszen az, hogy mindenkivel személyesen levelezzenek egyházi vonalon hazulról, úgy sem lehetséges. Nekünk kint élő evangélikusoknak igen jól cső érzés arra gondolni, hogy az ottani egyházunk is számon tart bennünket. Az említett cikk híven tükrözi a kint élők és az otthoniak kapcsolatait. Az a tény, hogy ilyen őszinte nyíltsággal lehet otthon írni és beszélni kétszeres öröm számunkra.” Egy másik: „Hálásan köszönöm Neked az Egyetemes Sajtóosztály nevében küldött „Somvirág” c. elbeszéléskötet, az Evangélikus Élet húsvéti és többi számait. Jól esik ránk gondolásod s az a szándékod, hogy folytassuk a beszélgetést. Amennnyi ebből rajtam áll, a körülményekhez képest, szívesen meg fogom tenni.” Egy harmadik: „Köszönöm húsvéti küldeményeteket, örömmel olvastam az Evangélikus Élet cikkét, melyei a Somvirág c. szép és értékes gyűjteménnyel együtt, mint a tavasz első hírnökeit fogadtam.” Egy negyedik: „Boldogan, nagy örömmel olvastam az Evangélikus Élet húsvéti számában megjelent, sok-sok szeretetct sugárzó „Szólítlak Benneteket ...” című írásodat, cikkedet, mint húsvéti üzenetedet. Annak hatása alatt úgyis mint Püspökömnek s mint lelkésztársamnak, régi teológus társnak s barátnak írom Neked ezen levelemet. Olvastam az Evangélikus Életben új Ágendátokról, liturgikus rendetekről. Dr. Ottlyk Ernő új egyháztörtcneti könyvéről, Vető püspök úr „Valláslélektan” könyvéről és a „Somvi?ág”-ról. Nagyon boldog lennék, ha mindezeket megkaphatnám Tőletek mielőbb otthonról. Nagyon boldog vagyok, ha otthoni kiadványokat olvashatok.” Egy ötödik: „Hálásan köszönöm a küldött könyvet és az Evangélikus Élet számát. Jól esett, hogy a magyar egyház, amelyet azt hiszem, minden külföldi magyar pap lelki édesanyjának tart, húsvét alkalmával is gondol ránk távolba- szakadt fiaira.” Egy hatodik: „Hálás szeretettel vettem kedves küldeményedet. Nagyon és őszintén köszönöm a húsvéti számban írt soraidat. Mi ma a német egyháznak teljesjogú tagjai vagyunk és meg is szoktuk új egyházi viszonyainkat. De kezdettől fogva az volt a meggyőződésünk, hogy ez az új szolgálat nem »árja ki, hogy hűségesen törődjünk volt hazánk szétszóródott gyermekeivel. Még van egy kis magyar gyülekezetem. Ezen kívül szívügyünk, hogy jó hídépítők legyünk egyházaink és nemzeteink között, hogy a béke szolgálói legyünk.” Végül még egyet idézek: „Ma itt dolgozom és áldom az Urat, hogy a messze idegenbe szakadt testvéreim lelki gondozását elláthatom, amennyire azt emberi gyarlóságok engedik. Gyülekezetünk lélek- számban kicsiny s a világváros morzsoló malmában sokszorozott munkát követel. Reméljük, hogy a küzdelmes élethez Isten meg fogja adni mindig az erőt és a lehetőségeket. Saját kezű aláírásoddal dedikált leveled arra biztat, hogy a megnyitott szív ajtaján bemenjek s Veled legyek legalább is lélekben.” Folytathatnám a kedves és meleghangú válaszok ismertetését. De a már eddig is idézett levelek világosan mutatják, hogy a megszólított külföldön élő magyar evangélikus lelkészek nagyobbik része megértette levelemet, közösségben akar a magyarországi „anyaegyház”-zal maradni, „lelki édesany- já”-nak tartja azt és keresi a lehetőségeket a kapcsolatok elevenebbé tételére. A legtöbben igénylik az Evangélikus Életet, a Lelki- pásztort és más kiadványainkat. Mások kérik a „beszélgetés folytatását", ismét mások pedig azt, hogy „többször írjunk hozzájuk cikkeket”. Többen voltak, akik azt írták, hogy a nyáron hazajönnek és szeretnének velünk találkozni„ Én is köszönöm ezeket a leveleket, örülök, hogy sokan észrevették a „megnyitott szivet” és azt, hogy őszintén kívánjuk a testvéri közössség megelevenítését. Magunk is tovább akarjuk ezt munkálni. Nem lennék azonban őszinte, ha nem mondanám meg, hogy 2—3 (és nem több!) olyan levelet is kaptam, amelyeknek hangja „elüt’ az előbbiektől. Van közöttük „hűvösen udvarias” és egyértelműen negatív is. Van aki udvariasan megköszönte a „Sajtóosztály” ajándékát és viszonzásul küldött ugyancsak egy könyvet. Egy másik lelkésztestvérünk rövid válasza mellé ugyancsak viszonzásul megküldte a külföldön élő magyar evangélikusok egyik havi lapját. Természetesen senkitől sem kívánhatunk többet, mint ami „benne van”. Számoltunk vele. Mi mindenesetre a „húsvéti levél”-lel megkülönböztetés nélkül „eléje mentünk” minden külföldön élő magyar evangélikus testvérünknek. Hogy ki milyen mértékben viszonozza a sze- retetet és válaszol a megszólításra: ez már mindenkinek a maga dolga. D. Káldy Zoltán A Balassagyarmati Evangélikus Szeretetotthon jubileuma ÍGY LÁTJUK Békében akarunk tovább munkálkodni Lezajlott az országgyűlés ülésszaka, mely törvénybe iktatta népgazdaságunk harmadik ötéves tervét. Nem könnyű egyházi embernek hozzászólni gazdasági, közgazdasági, s esry-? általán gazdaságpolitikai kérdésekhez, A törvény maga. alig? néhány oldal terjedelmű, de rendkívül tartalmas. Szó van benne a terv fő célkitűzéseiről, a nemzeti jövedelemről, a be-- ruházásról, az iparról és közlekedésről (energia, vaskohászat, vegyipar, gépipar, könnyűipar, élelmiszeripar, hírközlés), a lakosság életkörülményeiről (jövedelem, foglalkoztatottság, áruellátás, szolgáltatások, lakásépítés, szociális ellátás, oktatás, népművelés). A törvény minden mondata körültekintő tudományos alapokra támaszkodó munka eredménye. 1966. január 1-től 1970. december 31-éig ez a törvény határozza meg a magyar népgazdaság fejlesztésének irányát és legfontosabb feladatait. örülünk annak, hogy az országgyűlési vita során egyházunk egyik lelkésze, Lehel Ferenc Vas megyei országgyűlési képviselő is felszólalt. Felszólalása a mezőgazdaság egyik fontos részletkérdésével foglalkozott, s nagy szaktudást árult eV, Képviselőtársai megjegyezték a folyóson, hogy jó lenne, ha sok ilyen papunk lenne. Hála Istennek, Lehel Ferenc nincs egyedül. Lelkészeink tekintélyes hányada szívesen és szakszerűen foglalkozik a népünk egészét, jólétét és boldogulását érintő kérdésekkel. Egyházunk hfvő népe is egyre jobban megérti és méltányolja őket. A nagy Tessedik Sámuel híres szarvasi lelkészünknek évszázadokkal ezelőtti tündöklő példája ma is bátorítást és útmutatást ad egyházunk népének és lelkészeinek arra, hogy embertársaink lelki és testi jólétével egyaránt törődjenek, s értük tőlük teliden fáradozzanak. A harmadik ötéves terv nagy és szép feladatot jelent né-- pünk egészének a számára, tehát a mi számunkra is. Az eddigi ötéves tervek mindnyájunktól nagy erőkifejtést és sok áldozatot igényeltek. Amikor tervszerűen kezdtünk gazdálkodni or-i szágos méretekben, még nehéz volt belátni ennek az értelmét). Ma már látjuk, hogy milyen jó eredményekre vezetett népünk minden erőt összefogó tervszerű munkája és gazdálkodása. Mis magunk olykor alig vagyunk tudatában annak, mennyit fejlődtünk a felszabadulás óta. Mint az éltető levegőt megszoktuk, és természetesnek tartjuk azt, ami körülvesz bennünket. Külföldi látogatóink elragadtatott nyilatkozatai nyitják fel sokszor, a szemünket népünk és hazánk fejlődésének nagyszerű eredményei meglátására. Ezt tapasztaltuk azzal az ökumenikus egyházi vendégünkkel kapcsolatban is. aki éppen az ország- gyűlés ideje alatt látogatott el hazánkba. Dr. William R. Tolbert libériái lelkészre gondolunk, aki egyúttal országának köz- társasági alelnöke is. Ez a vendégünk felismerte országunk fejlettsége és a tervszerű munka között is a szoros összefüggést Egyik legfőbp kívánsága volt: olvashassa és tanulmányozhassa harmadik ötéves tervünk szövegét. Az országgyűlési vita során a tervhivatal elnöke hangsű-, lyozta, hogy új ötéves tervünk megvalósításának, hazánk toJ vábbfejlődésének elengedhetetlen feltétele a béke. Az, hogy népgazdaságunk fejlesztését ilyen messzemenő tervekkel munkáljuk, bizonysága békeszeretetünknek, békeakaratunknak, & annak a reménységünknek, hogy a még mindig pusztító bűnös háborús erők hamarosan végképp letűnnek a történelem porondjáról, s a béke és az emberszeretet áldásai fognak boldogítani minden népet és minden jóakaratú embert az egész vilá-r gon. IMÁDKOZZUNK Istenünk! Köszönjük, hogy alkalmasnak ítélsz és arra méltatsz, hogy szolgálatodba álljunk. Egyszerűvé teszed ezt a szolgálatot azáltal, hogy a világba rendelsz ki szolgálattételrc. Hivatásunk gyakorlását, mesterségünk üzését Te magad avatod istentiszteletté. Kérünk, erősíts meg minket, hogy ne ki- ábrándult lélekkel, vagy felületes munkával próbáljuk kicsi-* karni az élettől a mindennapi kenyeret, hanem legyen az a mi hűséges szolgálatunk megérdemelt jutalma. Intézd úgy, hogy szolgálatunk legfőbb ösztönzője ne az anyagi érdek legyen, hanem a te akaratod és így könnyű szívvel tudjunk vállalkozni olyan erőfeszítésekre is, amikért nem jár fizetség, talán még köszönet sem. Irgalmasságra, megbocsátásra, sze- retetre, mindenki iránti nyíltságra hívó akaratod legyen a mi akaratunk is és eredményei legyenek az életünkben olyan természetesek, mint a jó fa jó gyümölcsei Jézus Krisztus, Urunk és Testvérünk! Köszönjük, hogy megjelentél a bűn alá rekesztett embervilágban, életeddel és haláloddal példát és lehetőséget, feltámadásoddal pedig erőt adtál nekünk, hogy Isten fiaiként éljünk ezen a földön. Add, hogy Benned megtaláljuk a legfőbb jót életünk számára. Serkentse olyan szolgálatra, hogy hatására a sóvárgó világ örömmel üdvözölje Benned a megjelent Isten Fiát! Könyörgünk Hozzád magunkért és mindennapi munkánkért. Áldd meg népünket és minden népeket a békesség örömével. Áldd meg készülő kenyerünket és engedd meg, hogy minden földi otthon boldog asztalára odakerüljön a megáldott kenyér. — Ámen. Meghalt 0. Bereczky Albert Lapzártakor telefonon vettük a fájdalmas hírt, hogy D- Bereczky Albert ny. református püspök, a Református Egyetemes Zsinat és Konvent volt lelkészi elnöke, a hazai és nemzetközi protestantizmus kimagasló személyisége, a kiváló igehírdető, teológus és egyházkormányzó, hosszas betegség után. július 4-én, 73 éves korában csendesen elhunyt. Temetése július 9-én, V2 12- órakor a Farkasréti temetőben. \ A PAPA ELLENKEZŐ IRÁNYBAN A „Christ und Welt” című folyóirat, amely nagyon távol áll attól a gyanútól, hogy baloldali beállítottságú, 1966. május 13-i számában feltűnést keltő cikket közölt római levelezőjének a tollából, aminek az észak-vietnami fővárost bombázó amerikaiak minden bizonnyal nem fognak örülni. A jelentés így hangzik: „A Szentszék a jelenlegi helyzetben Dél-Vietnam semlegesítésében látja az egyetlen lehetőséget a politikai megoldás szempontjából. A State Department viszont azon a véleményen van, hogy semmi jelét nem látja annak, hogy eredményes tárgyalásokba lehetne kezdeni. Az a helyzet állt tehát elő első ízben, hogy egy fontos nemzetközi jelentőségű kérdésben a Szentszék álláspontja távolabb van Washingtonétól, iránt Moszkváétól. Mi ennek & fordulatnak a magyarázata? Ügy látszik, mintha a Vatikánban ugyanúgy ítélik meg a saigoni helyzetet,, mim Augusti Gnerriero, a Corriere déllé Sera szemleírója, akire évtizedek óta nagyon figyelnek külpolitikai kérdésekben és aki a Ky tábornok ellen legutóbb indított fölkelés után azt írta, hogy most már az amerikaiak végleg elveszítették a háborút. . Ezzel kapcsolatban ezt a leverő Jóslatot mondja ki Guerriero: „Véleményem szerint itt már semmi sem segít. Nincs más kiút, minthogy ki kell vonul- miok az amerikaiaknak, ami persze azt jelenti, hogy be kell ismerni a vereséget és bele kell nyugodni. „Nem kétséges, hogy ugyanígy ítélik meg a helyzetet az olasz kormány és a Vatikán is, A Vatikán béketorekvésé- nek éppen az a célja, hogy ebben a reménytelen helyzetben mentse, ami még menthető, nem utolsósorban az amerikaiak tekintélyét, de azért a kétmillió délvietnami katolikusét, akire esetleg borzalmas sors vár ... ...Ezért közelfekvő, hogy a Szentszék nem akarja az amerikai külpolitika szerencséjéhez vagy balsorsához kötni a vietnami katolikusok sorsát. Az amerikai külpolitika szempontjából is negatív következménye lesz annak, hogy a Vatikán elkülöníti magát Washingtontól. Eddig ugyanis rendszerint arra hivatkozhattak az Amerikai Egyesült Államok, ha bármit tettek, hogy á'z egész Nyugat erkölcsi alapelveit képviselik. Ha egy olyan erkölcsi világhatalom, mint a Szentszék kétségbe vonja ezt az igényüket, akkor aligha tudják majd meggyőzően demonstrálni a legfőbb politikai erkölcsbírónak ezt a szerepét...” Szüntelen imádkozz ! Aki szeret, azzal Szelíden beszéljél Kérő, féltő szólal S a szemébe nézzél. Aki nem jó hozzád Ne szólj róla rosszat, Imádkozzál érte, Bízzál, megváltozhat... „Szüntelen fohászod Hegymozdító hittel Csodát mivel egyszer... Hirdette Ö s hidd el! Igaz szívvel, híven Elmondott szavakból Mindig áldás fakad S két szív boldog attól! Kubacskhay Béla Június 26-án ünnepelte a Balassagyarmati evangélikus egyházközség szeretetotthona fennállásának 35. évfordulóját. Az épületet egykori tulajdonosa azzal a céllal hagyományozta az egyházközségre, hogy otthont nyújtson megfáradt, elöregedett nőtestvéreknek. Kezdettől fogva szerény, de mélységesen családias jellegű, meleg otthont nyújtott az épület tizenegy öreg gondozottnak. A csöndes utca házai közé szépen illeszkedik be a közelmúltban teljesen tatarozott épület. Virá- goskertje és sétaútjai sóksok megfáradt embernek adtak már kellemes üdülést, pihenést. Az egyszerű, de barátságos, tiszta és világos szobák megnyugtató környezetet nyújtanak. A bennlakók igazi öröme azonban a közösség, amelyben együtt élnek. Ha néha a betegség és az öregkor árnyai meg is zavarják ezt a közösséget, mégis minden háborgás elcsitul, amikor reggel és délután körbeülik az asztalt a kis ebédlőben együtt imádkozva, együtt hallgatva Isten Igéjét... Az otthon és lakói számára, de az egész gyülekezet számára is szép ünnep volt a 35. éves jubileum. A délelőtti istentiszteleten és az esti ünnepségen a gyülekezet tagjai megtöltötték a templomot. A gyülekezetben ott voltak az otthon lakói is, mindazok, akik járni tudnak még, és szívük imádságával fordultak oda a betegek. A délelőtti istentisztelen Muncz Frigyes a Diakoniai Osztály ügyvivő lelkésze hirdette az igét Máté evangéliuma 25. rész 35—40 verse alapján. KÖZÖS FELELŐSSÉGGEL Több külföldi vendég tartózkodott az elmúlt hetekben a Görlitzi Tartományi Egyházban, akik résztvettek az ezévi ökumenikus imahéten is. A görlitzi Szentháromság- templomban nyitották meg az idei imahetet a Német Demokratikus Köztársaság evangélikus egyházában és azon résztvettek többek között D. Niemöller Márton nyugalmazott püspök, az Egyházak Vi- légtanácsa egyik elnöke, D. Frankel püspök, Dr. Jonathan ortodox püspök (a hosszabb ideig nálunk is szolgálatot teljesítő Kopolovics főpap) és Dr. Bic prágai professzor. Az egyetemes imahét a keresztyének közös felelősségét hangsúlyozta a világért, a közös szeretetszolgálatért, a békéért és egységért. IMÁDKOZNIOK SEM SZABAD? Fehér fajgyűlölők brutális támadást intéztek Philadelphia közelében az ellen a mintegy 250 ember ellen, akik a polgárjogok védelméért Jackson felé meneteltek. Amikor imádkozni kezdtek a tüntetők azokért a testvérekért,' akik két évvel ezelőtt ezen a vidéken esteik áldozatul a fajgyűlölők orvtámadásának, kővel dobáltál! meg őket a fehér fajgyűlölők. TEGYÉTEK LE A FEGYVERT! A világhírű angol filozófus és Nobel-békedíjas Bertrand Russel felhívást intézett a Vietnamban harcoló amerikai katonákhoz, hogy szüntessék be a háborút a vietnami nép ellen és támogassák az általa kezdeményezett eljárást azok ellen a háborús bűnösök ellen, akik felelősek a vietnami háborúért. Bertrand ugyanis háborús pert kezdeményezett a vietnami agresszióért felelős amerikai politikusok ellen és az ezzel kapcsolatos felhívást a vietnami „Felszabadítás” tette közzé. I A l A í
