Evangélikus Élet, 1966 (31. évfolyam, 1-52. szám)

1966-07-03 / 27. szám

TALÁLKOZÁS

János 1,35—42

Két ember Jézus felé indul, hogy hozzá csatlakozzon, Öt kövesse. A Biblia legizgalmasabb jelenetei azok, amikor az ember elindul Jézus felé. Az egyik békességet, bűneiből való szabadulást keres Nála, a másik könnyei között vigasztalást, bánatában enyhülést. A harmadik elesettségében megértést, egyedüllétében együttérzést és mind talán az igazság és az örökélet egy-egy fénysugarát szeretné megtalálni Jézusnál. Néha azonban hamis vágyakkal és elképzelésekkel keresték fel Jézust az emberek. Jézust nem lehetett félrevezetni, mindig nyilvánvalóvá lett mellette az ember igazi arca, és nyilvánvalóvá lett az is, hogy Ö az Isten Báránya, aki elveszi a világ bűneit.

Nemcsak az izgalmas és érdekes azonban, ahogy az ember keresi Jézust, — Benne az utat, az igazságot és az életet —, de az is, ahogy Jézus közeledik az őt keresők felé. Egészen csodálatosan, mindenki számára nyitott szívvel és mindig felemelő szeretettel. Éppen ezért a Jézussal való találkozás, a vele való 'kapcsolat, segítség, lehetőség és alkalom lehet arra, hogy az ember megtalálja élete sok nagy kérdésében a megoldást, ha tud figyelni a Reá mutató szóra, ha azt keressük benne Aki, ha elfogadjuk gondozását.

Keresztelő János két tanítványa azért tudott Jézushoz találni, mert eddigi tanítómesterükben megvolt az alázat ahhoz, hogy ő Jézusra mutasson egész életével, — szavaival éppen úgy, mint cselekedeteivel, prófétai szolgálatával éppen úgy, mint egész magatartásával. íme az Istennek Báránya — ezek a szavak csodálatosan fejezték ki a lényeget és helyesen mutattak Istenre, aki a világot szereti és Jézus Krisztusra, aki mint áldozati bárány elveszi a világ bűneit.

A történelem folyamán' az egyház feladata és kötelessége az, hogy Jézus Krisztusra mutasson. Sajnos a keresztyénség sokszor inkább eltakarta Jézus igazi arcát, ahelyett, hogy rámutatott volna. Gondoljunk a keresztes háborúkra, a középkori pápai udvar pompájára és megromlására, a keresztény vallás nevében véghezvitt erőszakoskodásokra és kegyetlenkedésekre, a missziói területeken való vérengzésekre, vallásháborúkra, máglyákra, inkvizícióra, a megromlott tanításra és az emberektől elvonuló hamis életideálra. Mindez eltakarta Jézus igazi arcát az emberek elől.

Egészen személyes megfogalmazásban is fel kell tennünk a kérdést. Szavunk, cselekedetünk, bizonyságtevésünk, életünk, közelebb vitt-e valakit Jézushoz? Az egészen bizonyos, hogy a Jézusra való mutatáshoz nem elég az üres szó, — itt az élet kell. Nem elég a jó fogalmazás és tanítás, nem elég a szép útbaigazítás és a jó magyarázat, együttérző szív kell! örömet, köny nyet megosztani tudó. Alázattal kell meglátnunk, hogy sokszor akik szájjal vallották, életükkel gyakran tagadták Krisztust, és voltak, akik nem beszéltek Róla, de életükkel közeledtek hozzá, cselekedeteikkel Róla beszéltek. Tehát ma is csak Jézusra kell mutatnunk, mert az élet sok, nagy, alapvető kérdésében Nála megoldást találunk. Ha szívünket csendes odaadással átengedjük. hogy benne Ö cselekedjék és növekedjék, úgy életünk gyakran nagyon összekuszált szálait és fonalait elrendezni, kérdéseinket megoldja.

Csak az a fontos, hogy azt keressük benne, Aki. Igaz, hogy sokszor meghamisították Krisztus igazi arcát, de az is igaz, hogy mindig hangzott az egyházban, hol erősebben, hol halkabban, az igaz, tiszta evangélium Krisztusról. Ezt érezte meg az a két ember is, aki feléje indult a Jordán folyó partján. Jézus már várta őket, azonnal felfigyelt közeledésükre.

Mire az ember hozzá ér, Ö már vár minket. Ez megváltó szeretetének lényeges vonása. Jó tudni azt, hogy Isten szere- tete vár ránk. Meghatározza utunkat és egész magatartásunkat az az érzés, hogy Jézus vár ránk. Ilyen derűs és bizakodó lehet az az utas, aki tudja, hogy őt a távoli állomáson szerető szívek várják.

Életünk egészével kell Jézushoz érnünk, hogy megújítson, újjáteremtsen. Az Ő megváltó szeretete mindig vár nemcsak kis életmegállókon, de a nagy életvégállomáson is. Jó ezt tudni, jó erre gondolni, jó ebben hinni és bízni.

Jézus nemcsak azért vár, hogy elvegye bűneinket, de azért is, hogy odaadja önmagát. Ebből az odaadásból, mindig élet- újulásnak kell elindulnia. Ez az ö gondozása. Igéjével hívogat asztalánál erősít, egyházában testvéri közösségbe helyez.

A két tanítvány örökké nála maradt...

Schultz Jenő

IMÁDKOZZUNK

Örökkévaló Istenünk! Alázatosan állunk meg előtted, mert nem tudunk színed elé mást hozni, csak emberi életünk sok vétkét. Bűnösek vagyunk Istenünk és méltatlanok kegyelmedre. Nincs semmi, amivel dicsekedhetnénk. Ami tőlünk való, az csak vádol bennünket, ami pedig jó az életünkben, az a Te kegyelmes ajándékod. Megváltjuk, hogy nem tudunk irgalmas szívvel élni. Nagyon sokszor szívtelenül ítéljük meg egymást. A harag elborítja szívünket és nehezen tudunk egymásnak megbocsátani. Önzők vagyunk és ezért sokszor nem segítünk egymáson. Jól látjuk egymás életében a bűnt és felnagyítjuk azt, amit más cselekszik — de elfeledkezünk saját életünk bűneiről. Megretten a lelkünk, amikor szívünkbe tekintünk: ugyan mit remélhetünk mi színed előtt.

Mégis reménységgel könyörgünk Hozzád, Atyánk. Hiszen a bűnösökért küldötted Fiadat és a bűnösöket keresed, hogy megtérjenek. Urunk, a mi szívünk is sóvárog kegyelmed után. A mi életünk is keresi a megújult élet szépségét és boldogságát. Az egész világon sóvárog az emberi szív a boldogabb és békésebb élet után. Hisszük, hogy Te vagy Istenünk a forrása ennek az életnek. Kérünk azért, tisztítsd meg életünket. Tisztítsd meg minden bűntől és adj erőt ahhoz, hogy mindig közelebb kerüljünk egymáshoz itt a földön, de közelebb kerüljünk hozzád is Atyánk. Adj erőt ahhoz, hogy legyőzzünk minden indulatot szívünkben, amely rombolja az életet és adj erőt ahhoz, hogy építeni tudjuk. Munkánkban tégy készségessé a szolgálatra. Életünkben tedd gazdaggá a szereletet.

Áldd meg Istenünk országunkban és mindenütt az aratás munkáját. Védd meg vetéseinket minden csapástól. Légy népünkkel és vezetőinkkel. Áldd meg enyházunkat és annak minden tagját. Istenünk bocsásd meg vétkünket és tégy szolgáló gyermekekké mindnyájunkat, hogy egész életünk Téged dicsérjen. Kérünk, hallgasd meg könyörgésünket, Amen.

JEREMIAS I.

címen kapható Jeremiás könyve 1—25. fejezetének új fordítása és magyarázata Irta: Dr. Pálfy Miklós

A 260 oldalas könyv ára 60,— forint

Kapható: Evangélikus Sajtóosztály, Budapest, VIII., Puskin u. 12.

39

Egy darabon hordozhattam Ot

99

Barth Károly jubileuma

Zsinat efé

A lelkész! állás megüresedése

„Boldog lennék, ha mint Jézus Krisztus engedelmes szamara egész életem munkájával egy darabon hordozhattam őt a Jeruzsálem felé vivő úton”. E különös és nagyon alázatos mondatot Barth Károly a világhírű teológiai professzor mondotta a 80. születésnapja alkalmából rendezett ünnepségen Baselben. Május 10-én volt 80 éves. Hosz- szú, szenvédésteljes betegségéből felépülve, az üdvözlő beszédeket — 28-at szám szerint

— megköszönve, először a kórházi orvosoknak és ápolóknak mondott köszönetét hűséges, gondos szolgálatukért.

Több mint másfélszáz vezetője és kiválósága az egyházi és tudományos életnek gyülekezett össze ezen a napon Barth köszöntésére. A megelőző napon a baseli Martinkir- chében Mozart-hangverseny volt a tiszteletére. Mozart kedvenc muzsikusa Barthnak.

Idézzünk néhány mondatot az ünnepi köszöntésekből. Wilhelm Niesel professzor, a Református Világszövetség elnöke: „Barth teológiájának közepe Jézus Krisztus, ezért ökumenikus teológus”. Visser’t Hooft, az Egyházak Világtanácsának főtitkára: „Barth teológiája prófétai szózat, amely nélkül az ökumenikus mozgalom elképzelhetetlen”. Bo Rei- cke a baseli Teológia dékánja: „Keresztyén bátorságával és emberi melegségével Mózest és Áront egyesíti magában’1: Beckmann a rajnai egyház elnöke: „Barth az egyház doktora, aki Isten szeretetének igenjét hirdeti az egész világnak.”

— A Lutheránus Világszövetség részéről Hanns Lilje püspök, alelnök köszöntötte táviratilag a jubilánst, „akinek mi evangélikusok is nagyon sokat köszönhetünk”. — Barth köszöntésére Baselbe utazott a Német Demokratikus Köztársaság államtanácsának elnök- helyettese, az ottani Keresztyén Demokrata Unió pártjának elnöke, Gerald Götting és az ottani egyházügyi államtitkárság vezetője, Hans Seige- wasser is.

A bonni egyetem rektora W.

Groth ünnepélyesen átnyújtotta Barthnak a Bonn városa tiszteletbeli szenátorává választásáról szóló oklevelet és aranyláncot. Ezzel kívánta Bonn városa és az ottani egyetem jóvátenni azt az igazságtalanságot, hogy a hitleri rendszer 1935 tavaszán kiutasította Bonnból az akkor ott, tanító Barth professzort. Barth azóta, 1963-ban történt nyugalombavonulásáig, a baseli egyetem professzora volt. Ennek jelenlegi rektora, G. Wolf-Heidegger szerint egyike a legnagyobb tudósoknak, akik ezen az egyetemen ötszáz éves fennállása alatt tanítottak.

A csehszlovákiai protestánsok üdvözletét Soucek prágai professzor, a franciákét Casa- lis párizsi professzor, az amerikaiakét Cochrane Dubuquei professzor tolmácsolta. A magyarországi református egyház nevében dr. Bartha Tibor püspök, a zsinat elnöke küldött üdvözlő táviratot. A római katolikus egyház nevében Hans Urs von Balthasar a neves teológiai tanár mondott üdVözle- tet.

Az évforduló alkalmából a

világ minden táján megjelenő, világi és egyházi napilapok, hetilapok, folyóiratok légiója emlékezett meg, hosszabb-rö- videbb tanulmányokban, cikkekben, visszaemlékezésekben, a nyolcvanéves Barthról. Az egyik újságíróval folytatott beszélgetésében az agg tudós csattanós bizonyságát szolgáltatta annak, hogy — Jókaival szólva — „öregember nem vénember” —, mert éles szemmel figyeli korunk égető kérdéseit és azokról bátran és határozottan mond véleményt. Így elismeréssel nyilatkozott a Németországi Evangéliumi Egyházaknak a keleti határok és a keleti szomszédokkal való megbékélés ügyében a közelmúltban kiadott emlékiratáról, amelyről annak idején lapunk is többször írt. Megjegyezte azonban, hogy szívesen hallott volna a németországi egyházak részéről még határozottabb hangot. „Az a véleményem, hogy a német egyháznak a világ békéje érdekében erélyesen síkra kellene szállnia a NSZK-nak az összes úgynevezett keleti államokkal, Csehszlovákiával, Lengyelországgal, a NDK-val való megDr. Barth Károly

békülése mellett, természetesen az 1945-ben meghúzott határok alapján. Tudom, hogy ez a véleményem sokaknak nem fog tetszeni. Az egyháznak azonban nem, csak olyan dolgokról kell beszélnie, amiben mindenki egyetért, hanem olyanokról is, amikben mindenkinek egyet kellene értenie, — akár tetszik ez egyeseknek, akár) nem. S meg szeretném azt is kérdezni: Mikor emelte fel szavát félreérthetetlenül mai napig a német egyház a Nyugat-Németországga] szövetséges amerikaiak vietnami politikája ellen? Vagy: Mikor emelt szót a hivatalos egyház a nyugatnémet hadsereg atomfegyverkezési terveinek fenyegető réme ellen? — Mikor tiltakozott a hivatalos egyház az antiszemitizmus újabb németországi megnyilvánulásai ellen? — Vannak dolgok, amikről az egyház nem hallgathat!” — mondotta sajtónyilatkozatában Barth Károly.

Mindez persze nem meglepő azoknak a számára, akik tudják, hogy a németországi Hitvalíó Egyháznak a hitleri rendszer elleni harcában Barth volt a szellemi vezére, — többek között 1934-ben a híres barmeni teológiai nyilatkozat egyik megszerkesztője.

A Barth-tal foglalkozó sajtómegnyilatkozásokból kiemelkedik a Niemöller köréhez tartozó egyházi vezetők által kiadott folyóiratnak, a „Stimme der Gemeinde”-nak kettős kü- lönszáma (9—10. sz.), amely egészen a jubilánsnak van szentelve, s amelyben többek között H. Berkhof, G. Casalis,

H. Gollwitzer, H. Hellstern,

K. G. Steck és magyar részről Pákozdy László Márton írtak cikkeket.

c- megemlékezések kivétel nélkül kiemelik Barth teológiájának, tanításának alapvonását: az Isten bűntmeggyőző kegyelmének erejéről, Jézus Krisztusban megjelent szerété téről való bizonyságtevést. Teológiájának egyik ismertetője néhány évvel ezelőtt egyenesen e címen adta ki könyvét: „A kegyelem győzelme Barth teológiájában”. Isten „embersége”, vagyis az emberhez való irgalmas odafordulá- sa a közepe, a veleje Barth ta- sításának. Amikor Isten Krisztusban emberré lett, akkor ezzel szolidaritást vállalt velünk, felvette ügyünket s a magáévá tette, — hirdeti újra meg újra Barth.

Nem véletlen, hogy azok, akik valaha is találkoztak vele, ha talán nem is tudták felfogni gondolatainak mélységét, tanrendszerének minden részletét, vagy esetleg egy s más teológiai vitakérdésben nem értenek vele egyet, mégis mélyen át voltak hatva Barth meleg szívének emberségétől. A visszaemlékező írások is mindig újra visszatérnek erre. Egykori diákjai, hallgatói — ma már maguk is lelkészek, professzorok, az élet delén túljutott férfiak — nem tudnak meghatottság nélkül visszagondolni arra a gondoskodó, törődő, meleg szeretetre, érdeklődésre, amivel egykori professzoruk körülvette őket.

Barth egész életében nagyon szeretett prédikálni. S éppen nem hatalmas székesegyházak magas szószékein, hanem inkább a legegyszerűbb gyülekezetekben érezte magát jól. Hiszen innen is indult el: a safenvyl-i, egy kis svájci hegyi falusi gyülekezet szószékéről. Az ige hirdetésének kérdései szorongatták s tették hittudóssá. Egyetemi tanár korában is sokat prédikált. Igehirdetései több kötetben jelentek meg s külön kötetben adták ki a prédikációkhoz írt imádságokat is, — mert Barth mindig írásban készült az imádságokra is.

Amikor súlyos betegségéből lábadozva egyik látogatójának azt mondotta: szeretne újra prédikálni, — a látogató megrendültén s egyben lelkendezve mondotta el ezt a kint várakozóknak, ezzel a megjegyzéssel: „Most már bizonyosan meg fog gyógyulni, — hiszen prédikálni akar!”

Dr. Groó Gyula

1il»lli;iiltllllIllllílllIllltlllllllllinilllllHiDlilIIIIUiBlllllffiIIUUilllil!llimiltllllt!lliniliMIIII«lllliliHIUIIRt«i:L'ffl!mil»llltiil)lU>

ISTENTISZTELETI REND

Budapesten, 1966. július 3-án

Deák tér de. 9. (úrv.) dr. Kékén András de. 11. (úrv.) D. Káldy Zoltán du. 6. Traitler Gábor Fasor de. 11. (úrv.) Koren Emil du. 6. Koren Emil Dózsa György út de. fél 10. UUlői út 24. de. fél 11. Karácsony Sándor u. de. 9. Rákóczi út 57/b. de. 10. (szlovák) de. 12. (magyar) Thaly Kálmán u. de. 11. (úrv.) Dr. Rédey Pál Kőbánya de. 10. Utász u. de. 9. Vajda Péter u. de. fél 12. Zugló de. 11. (úrv.) Ba- ranyi Tamás Rákosfalva de. 8. Boros Károly Gyarmat u. de. fél

10. Baranyai Tamás Fóti út de.

11. Solymár Péter Váci út de. 8. Solymár Péter Frangepán u. de. fél 10. Solymár Péter Újpest de. 10. Kosa László Pesterzsébet de. 10. Soroksár újtelep de. fél 9. Pestlőrinc de. 11. Rákospalota

MÁV telep de. 8. Rákospalota nagytemplom de. 10. Rákospalota kistemplom du. 3. Rákosszentmihály de. fél 11. Sashalom de. 9. Rákoscsaba de. 9. Békés József Rákoshegy de. 9. RákosSiget de. 10. Rákoskeresztúr de. fél 11. du. 3.

Bécsikapu tér de. 9. Madocsai Miklós de. 11. Madocsai Miklós este 7. Schreiner Vilmos Torockó tér de. 8. (úrv.) de. fél 9. Schreiner Vilmos Óbuda de. 9. Fülöp Dezső de. 10. (úrv.) Fülöp Dezső XII. Tarcsay Vilmos u. de. 9. Ruttkay Elemér este fél 7. Takács József Pesthidegkút de. fél 11. Takács József Kelenföld de. 8. Veczán Pál teol. (szuppl.) de. 11. (úrv.) Veczán Pál teol. (szuppl.) du. 6. dr. Re- zessy Zoltán Németvölgyi út de. 9. dr. Rezessy Zoltán Kelenvölgy de. 9. Visontai Róbert Budafok de. 11. Visontai Róbert Albertfalva de. 7. Nagytétény du. 3. Csillaghegy de. fél 10. Csepel de. 1U

Egyházunkban az igehirdetés

közügy, az igehirdetői szolgálat személyi kérdései is közügyekké válnak. Ezért a gyülekezeti lelkészi állás megüre- sedésekor a gyülekezet, az esperes és a püspök egyaránt részt vesznek a szükséges előkészületi lépések megtételében. Ebben is a tárgyalások szellemének szempontja tükröződik, amely szerint széles körű megbeszéléssel kívánja a törvénytervezet megoldani a döntő kérdéseket.

A fenti szempontok érvényesülnek akkor, amikor a gyülekezeti lelkészi állás megürese- dését azonnal jelenteni kell az esperesnek, aki ugyancsak je- léntést tesz a püspöknek. Majd pedig a gyülekezeti felügyelő vagy presbitérium által kijelölt küldöttség az esperesen keresztül vagy közvetlenül azonnal érintkezést keres a püspökkel s a további eljárásra vonatkozó tanácsait kéri. Erre azért van szükség, mert a gyülekezeti lelkész egyben a Magyarországi Evangélikus Egyház lelkésze is, s a lelkészi hivatal betöltése a gyülekezeti szempontok mellett a közegyházi szempontok figyelembevételével történik.

Mély humanizmus tükröződik a törvényjavaslat szociális intézkedéseiben. Ha a lelkészi állás elhalálozás következtében üresedett meg, az elhunyt lelkészt a gyülekezet te- metteti el. A lelkész elhalálozása esetén minden járandóság a lelkész halálától számított negyedévig, a lelkészi szolgálati lakás méltányos része pedig fél évig az özvegyet, illetőleg az árvákat iHeti. A lakás méltányos részét az esperes és a püspök együttesen állapítja meg.

A lakáskérdés a világon mindenütt súlyos probléma, egyházunkban sem lehet másként megoldani a felvetődő lakáskérdéseket, mint kompromisszumos megoldással. Ennek legmegfelelőbb módszere az, ha mind a gyülekezetnek, mind a felsőbb egyházi szerveknek a képviselői, mind a nyugdíjba vonuló lelkész vagy a lelkészözvegy együttesen keresik a lehető legjobb megoldást. A nyugdíjba vonuló lelkész vagy a lelkészözvegy fél év után köteles a parochiát kiüríteni és lakásról magának kell gondoskodnia, de az egyház úgy osztozik ilyen irányú gondjában, hogy felkínálja számára az egyház olyan szeretetintézmé- nyeit, amelyek ilyen célra létesültek. A gyülekezet pedig szükség esetén, anyagi körülményeihez képest köteles bizonyos anyagi segítséget nyújtani a nyugalomba vonuló lelkész vagy a lelkészözvegy lakáskérdésének megoldásában az esperes és a püspök közös döntése alapján.

A lelkészi állás megüresedé- sekor sem szünetelhet az igehirdetés szolgálata, ezért az esperes és püspök gondoskodnak az egyházi munka zavartalan folytatásáról, ami a helyettes lelkész kirendelését jelenti.

A lelkészi javadalom kérdését még az üresedés ideje alatt kell eldönteni, tehát akkor, amikor még a személyi kérdés nem merült fel. A lelkészi díjlevél kötelezi a lelkészt arra, hogy az egyházi törvényben és egyéb rendelkezésekben számára előírt kötelességeit elvégezze, ugyanakkor a díjlevél tartalmazza a lelkésznek járó javadalmát is. Ez alatt a rendelkezésére bocsátott tisztességes lakást, valamint olyan rendszeres havi pénzjavadalmat kell érteni, amely a lelkész megélhetését biztosítja: Az esperes, illetőleg a püspök nem hagyhat jóvá olyan díjlevelet, amely nem felel meg a helyi gyülekezet és a Magyar- országi Evangélikus Egyház anyagi feltételeinek. A díjlevélnek tartalmaznia kell olyan ígéretet, amely a lelkészt biztosítja afelől, hogy javadalmazása tekintetében a gyülekezet nyomon követi az ország dolgozóinak életszínvonal-emelkedését. A gyülekezetre tartozik a lelkészi hivatal helyiségeinek berendezése, fűtése, világítása, takarítása, valamint a lelkészi lakás épületének külső és belső karbantartása. Az illetményen kívül a lelkész kazuális szolgálatokért önkéntes adományokat elfogadhat.

Miután a lelkészi állás meg- üresedésekor ezek az alaprendelkezések megtörténtek, kerülhet sor a lelkészi állás betöltésére. Df_ ou,yk Ern-