Evangélikus Élet, 1966 (31. évfolyam, 1-52. szám)

1966-07-03 / 27. szám

KP. BÉRSÍ. BP. 73.

Ölest tartott a Keresztyén Békekonferencia Hjnsági Bizottsága

A Keresztyén Békekonferencia „Az ifjúság békeszolgálata” elnevezésű bizottsága ülést tartott június 6—11-e között Berlin közelében, Hirschluch- ban az ottani evangélikus ifjúsági otthonban. Húsz különböző országból 50 résztvevője volt az ülésnek. Az imperializmus igájából felszabaduló népek körében lejátszódó forradalmi változásokra irányította az ülés témája a bizottság tagjainak figyelmét. A felszabadítás különféle szempontjaiból vizsgálták, hogyan értse, hogyan értékelje a keresztyén ifjúság a forradalmi jelenségeket és milyen magatartást tanúsítson a forradalmi változások között.

Az ülésről ikiadott közlemény többek között megállapítja: _

„Az általános leszerelés és a békés egymás mellett élés elvének megvalósítása jelentős mértékben segítené elő az éhség és a társadalmi igazságtalanságok leküzdését szerte a világon. Ebben az összefüggésben különösen jelentős az európai biztonság stabilizálása, amely feltételezi a fennálló határok elismerését és valamennyi ország normális kapcsolatát. A tárgyalások során a témával kapcsolatban döntő példának mutatkozott a vietnami nép felszabadító harca.”

A bizottság ülésén ár. Müan Opocensky elnökölt Meglátogatta a bizottságot munkája közben dr. Hromadka profesz- szor a KBK elnöke és a mozgalom jelenlegi helyzetben esedékes feladatairól beszélt. Dr. Günter Jakob egyetemes szuperintendens köszöntötte az egyházkerülete területén tanácskozó bizottságot. A résztvevők megjelentek Hans Seigewassernek, az NDK egyházügyi államtitkárának Bad Saarowban adott fogadásán.

Magyar részről dr. Huszti Kálmán református teológiai tanár és Benczúr László püspöki titkár, a bizottság tagjai, vettek részt az ülésen. A magyar küldöttek a konferencia után Berlinben találkoztak két kint tartózkodó ösztöndíjas fiatal lelkészünkkel, Blázy Lajossal, aki Nyugat-Berlinben, az egyházi főiskolán folytat tanulmányokat s a találkozásra átlátogatott, valamint Káposzta Lajossal, aki a Humboldt Egyetem teológiai karán hallgat előadásokat és a berlini Evangélikus Akadémia keretében végez tevékeny munkát.

A KONSTANTINÁPOLYI ÖKUMENIKUS PÁTRIÁRKÁNÁL

Az Egyházak Világtanácsának jelenlegi főtitkára és utána következő főtitkára dr. Vis- ser’t Hooft és dr. E. C. Blake hivatalos látogatást tettek a konstantinápolyi ökumenikus pátriárkánál.

650 TEMPLOMOT

Állítottak ;

helyre az elmúlt 20 esztendőben a Türingiai Tartományi Egyházban, amelynek püspöke, a nálunk is ismert dr. M. Mit- zenheim. A renovált templomok között igen sok a műemlék és ezeknek a karbantartására különösen nagy gondot fordít a Német Demokratikus Köztársaság kormánya és maga az evangélikus egyház.

Lelkészavatás a Budavári és a Deák téri templomban

A Bécsikapu téri templom oltára előtt dr. Vető Lajos püspök két új felavatott lelkésszel: Francisci Guidóval és ifj. Kendch Györggyel

Június 19-éUj vasárnap a Deák téri és a budavári templom örvendező gyülekezetek előtt nyitotta meg kapuját. Hat órakor, kezdődött három

lelkészjelölt avatása a Deáktéri templomban, hét órakor pedig két lelkészjelölt avatása a budavári templomban.

A budavári templomban

áldotta meg a felavatott lel- I György orgonaművész vezeté- készeket. sével szolgált a budavári gyüAz ünnepségen Peskó | lekezet ének- és zenekara.

A Deák téri

nagy gyülekezet előtt D. Káldy Zoltán püspök három most végzett teológust avatott lelkésszé: Bízik Lászlót, Kertész Gézát és Megyaszai Lászlót. Az első kettő a Budapest- Deák téri, az utóbbi pedig a csorvási gyülekezetből került ki. A Deák téri gyülekezet tagjai láthatólag is nagy szeretettel vette körül két „gyermekét”. De ott voltak a csorvási gyülekezetből is többen, hogy útra bocsássák az ő „gyermeküket”. A lelkészavató isten- tisztelet szolgálatában D. Káldy Zoltán püspöknek. Dr. Kékén András lelkész és Dr. Ré- dey Pál intézeti tanár segített A Lutheránia énekkar Weitler Jenő karnagy vezetésével tette még színesebbé és gazdagabbá a szép ünnepet

D. Káldy Zoltán püspök Jn. L, 37. alapján prédikált: .. és mikor a két tanítvány meghallotta, amit mondott, követte Jézust” A püspök igehirdetésében abból indult ki, hogy Keresztelő János a maga idejében rámutatott az előtte elmenő Jézus Krisztusra és ezt mondotta: „íme, az Isten Báránya!” Ennek hallatára két tanítványa, András és valószínűleg János elindult Jézus után. Valaki, vagy valakik az oltár előtt álló három fiatal lelkésznek az életében is rámutattak Jézusra, talán gyermekkorukban, vagy később és a bizonyságtételek nyomán ők

templomban

is elindultak Krisztus követésében. Lehet, hogy a szüleik, vagy nagyszüleik, lelkészeik, vagy barátaik voltak azok, akik szóltak nékik Krisztusról. Ök is „meghallották”, hogy Jézus Isten Báránya. E nélkül a „meghallás” nélkül nem lehet ma sem lelkészi szolgálatot végezni. Aki hit nélkül vállalja a lelkészi szolgálatot, az meg- hasonlik önmagával és szolgálata is előbb-utóbb összeomlik.

Keresztelő János tanítványai „követték Jézust”, olvassuk. Régebben, az egyház történelmében a „követés -t úgy értették, hogy akik valóban Jézus tanítványai akarnak lenni, azoknak el kell vonulniok valamiféle pusztába, vagy kolostorokba és a „világtól távol” kell Jézus követniük. Ez a felfogás nyilvánvalóan hamis volt Jézus tanítványainak, Urukat nem a „világon kívül”, hanem a világban kell követniük. Ez a követés elsősorban önmaguktől való elfordulást és Jézus Krisztushoz való oda- fordulást Neki való engedelmességet jelent. Aki azonban Jézus Krisztushoz „odafordul”, az ugyanebben a mozdulatban a világhoz is odafordul. Jézus a világban a „diakonos” (segítő) szolgálatot töltötte be és akik Öt követik, azoknak is „segítők”-ké kell lenniük, népünk között és az emberiség nagy családjában.

az este hét órakor kezdődő ünnepi istentiszteleten D. Dr. Vető Lajos püspök, Dr. Pálfy Miklós teológiai dékán és Fü- löp Dezső püspöki titkár segédletével lelkésszé avatta: Francisci Guidó és ifj. Kendch György végzett teológusokat. Francisci Guidó a budavári gyülekezet tagja, aki éveken át a gyülekezet ösztöndíjasa volt.

A nagyszámú gyülekezet áhítattal hallgatta végig a beiktatás szertartását, amelyen D. Dr. Vető Lajos püspök többek közt <a következőket mondotta I. Ti-rn. 4,12 alapján:

Ősi szokás szerint az egyház életében az idősebbek, presbiterek végzik az irányítás munkáját hitük, tapasztalatuk, bölcsességük alapján, mint példaképek. Az apostoli ige már akkor intette az egyházat, hogy meg kell becsülni azokat a fiatalokat is, akik egyházi szolgálatra vállalkoznak! Az egyház jövője emberileg azon múlik hogy milyen az ifjú lelkészi nemzedék. Nagy szórványaink gondozása nemcsak lelki, de fizikai erőt és egészséget igényel. Szeretjük is őket és ennek jele, hogy ilyen szép számmal veszünk részt fiatal testvéreink lelkésszé szentelésén. Fontos, hogy ők is becsüljék meg hivatásukat és lelkészi szolgálatukat, amelyet fiatal korban kezdenek el, hogy valóban példa lehessenek egyházunk és népünk szereteté- ben és szolgálatában a hivők számára.

A lelkészavatáson jelen volt D. Káldy Zoltán, a Déli Egyházkerület püspöke és a hazánkban tartózkodó Paul Hansen, a Lutheránus Világszövetség kisebbségi egyházainak titkára is, aki dán, majd német nyelven mondott igével

Heves teológia! viták Bajorországban

Mintegy 200 résztvevője volt annak a konferenciának, amelyet lelkészek és hitoktatók részére tartottak a bajorországi Heilsbronnban. A résztvevőket különösen is az a kérdés érdekelte, hogy mit mond az egyház a Szentírás tekintélyéről. D. H. Dietzfelbinger püspök előadásában („A lutheránus egyház — a felekezetek központja”) három aktuális problémával foglalkozott: az úrvacsorái közösség, a modernista teológia és a nők lelkésszé szentelésének a kérdésével.

A. Szentírás tekintélyének a kérdésében állást foglalt dr. W. Künneth erlangeni teológiai professzor és kijelentette, hogy ésszerű eszközökkel nem tudjuk megérteni a bibliai

üzenetet, hanem csak a Szentlélek által. Az ún. „új teológia” hívei élesen támadták Künneth megállapításait A nők papi tevékenységével kapcsolatban dr. Regin Prenter dániai teológiai professzor ellenezte, hogy nők parókiát kapjanak és csak azt tartja megengedhetőnek, hogy egyéb más munkaágakban foglalkoztassák a teológiát végzett nőket

A KISKAPU

Bea bíboros, a Keresztyén Egység Vatikáni Titkárságának az elnöke úgy vélekedik, hogy a vegyes házasságokra vonatkozó legújabb katolikus rendelkezés csak „kísérlet”,

D. Káldy Zoltán püspök kézfogása az újonnan felavatott lelkészekkel: Megyaszai Lászlóval, Kertész Gézával és Bízik Lászlóval

amit még ki kell próbálni a gyakorlatban.

Annyit máris meg lehet állapítani, hogy az eddigi protestáns megnyilatkozások elmarasztalják a Vatikánt e miatt az új rendelkezés miatt. Talán ezt látva nyitotta ki Bea bíboros a „kiskaput”, hiszen ő már korábban is dis- tancírozta magát és titkárságát ettől a rendelkezéstől, amikor kijelentette, hogy az ő titkársága csak kerülő úton szerzett tudomást a készülő új rendelkezésről.

B. THEEK LELKÉSZ 75 ÉVES

Bruno Theek evangélikus lelkész május 20-án töltötte be be 75. életévét. A nálunk is többször járt lelkész 4 évet töltött Hitlerék gyűjtőtáborában és a második világháború után azonnal azoknak a táborában találjuk őt, akik az egyház megújulásának az útját keresik a Német Demokratikus Köztársaságban.

Hitünk gyümölcse

Hetek óta arról szólnak a vasárnapokra kijelölt igehirdetési alapigék, hogy Isten hív bennünket. Erre a hívásra figyelnünk kell, mert az nekünk szól. Azt, akit küldött és küld az Isten mint igéjének hirdetőjét ne vessük meg, hanem bizonyságtevésében keressük Urunk üzenetét. Nem szenteket szólít meg Ö, hanem bűnösöket hív magához, mert a bűnösöknek — a betegeknek — van szükségük orvosra és nem as egészségeseknek. De azt is tudjuk, hogy akiket megszólít és akik a „kövess engem”»re határozott igent tudnak mondani, azokat nem szakítja ki a világ testéből, társadalomból, családi közösségből. Nem emel fel kegyelmével a földről úgy, hogy többé nincs „találkozásunk” és dolgunk a földön. Sőt! Kegyelmével és szeretetével még jobban és még erősebb gyökerekkel beleépít bennünket a világ testébe, emberi közösségbe, családi otthonba. Ugyanott fogunk továbbra is forgolódni, mint addig, de a hitre- jutás után azzal az indulattal, amely „volt a Krisztus Jézusban is”.

Luther Márton sekrestyeimájában, amikor lelkészi szolgálatát viszi az Ür elé, így imádkozik: „Te látod, mennyire tehetetlen vagyok ilyen nagy és nehéz hivatal jó betöltéséhez és ha Te nem tárj nácsoltál volna engemet, akkor már régen mindent elrontottam volna... Kegyes Uram, ugyan el ne hagyj engemet, mert ha magamra vagyok, akkor könnyen mindent elrontok.” Lelkészi szolgálatról beszél, de vajon minden földi hivatás nem Isten színe előtt történik-e?

Emberileg nézve különbség van hivatás és hivatás között. Ügy szoktuk ezt mondani, hogy munka és munka között. Látszólag valóban. Mert egészen más a felelőssége egy atomfizikusnak, mint egy bolti eladónak; egy repülőgép-ter- vezőnek mint a gyermekjáték készítőjének. De abban már nincs különbség, hogy mindketten hivatásukat Isten előtt végzik. A kérdés inkább így tehető fel: hogyan végzik? & ez a „hogyan” már elvezet bennünket mondanivalónk mélyére: bármilyen munkakört töltünk is be földi hivatásunkban, azt mindig felelősségteljesen és tudásunk szerint a legjobban kell betöltenünk. „Csak pontosan és szépen” lehet dolgozni.

Valahányszor Isten hívásának engedelmeskedő keresztyén ember munkadarabot vesz a kézbe, leül az íróasztalához vagy kaszát emel a vállára, hitéről tesz bizonyságot. Nem azzal, hogy munka helyett imádkozik, hanem azzal, hogy az a munka, amelyet elvégez hitének gyümölcse lesz. „A jó fa mindig jő gyümölcsöt terem.” „És a gyümölcseiről ismerjük meg a fát.”

Isten hívása és földi hivatásunk így lesz eggyé. Isten beleállít a társadalomba és munkaeszközt ad kezünkbe. Ezzel vizsgázunk minden napon. Karner Ágoston