Evangélikus Élet, 1966 (31. évfolyam, 1-52. szám)

1966-06-19 / 25. szám

Isten hív minket — szeretetre!

L Jn. 3, 14—18.

A Szentháromság ünnepét követő vasárnapok igéiben Isten hívása hangzik felénk. — Miután feltárta előttünk lényének titkát (az Isten szeretet), hív, hogy a tőle kapott erő és lehetőség alapján járjuk a megújult élet, a világosság, az igazság útját, elhivatá§unkhoz méltóan, Isten dicsőségére, magunk és mások üdvére.

A mai ige is Isten hívása. Először emlékeztet arra, amit O tett értünk: Jézus Krisztus életét adta értünk, átvitt bennünket a halálból az életbe. Ebből megismertük Isten szere- tetét. Most rajtunk a sor: járjunk az „életben”. Ennek az életnek az a tartalma és értelme, hogy szeretjük atyánkfiáit.

A szeretet, amire Isten elhív, több mint érzés, több mint szó. Cselekedetekben nyilvánul meg. Például abban — mondja az ige —, hogy a szűkölködő atyafi előtt nem zárjuk be szívünket, hanem javainkkal segítségére sietünk. Például abban — folytathatjuk időszerűen —, hogy ma sem vonjuk meg segítségünket azoktól az atyánkfiáitól, akik századunkban juthatnak el a szegénységből, elnyomottságból és tudatlanságból az Isten képére és hasonlatosságára teremtett ember méltóságára. Vagy abban, hogy nem maradunk érzéketlenek egy esztelen háború áldozataiként szenvedő atyánkfiái nyomorúságaival szemben. A szeretet időszerű cselekedete: segíteni feloldani a feszültséget, amelyben Európa népei két nagy háború krízise után még mindig benne élnek. Lehetne hosszan sorolni a példákat. Mindez mutatja, hogy a szeretet nem szó vagy elmélet, hanem időszerű tett, nem lankadó tevékenység, kifogyhatatlan leleményesség a bajban levő, szűkölködő, szorongó embertársért.

Az igaz szeretetnek nincs korlátja vagy határa. Az ige embertársunkat atyánkfiának nevezi és ezzel utal az egész emberiség összetartozására. Ök és mi egy Atya gyermekei vagyunk. A szeretet átlépi a faji, nyelvi és egyéb korlátokat. De az áldozat mértékében sincs határa a szeretetnek. „Ö életét adta értünk, mi is kötelesek vagyunk életünket adni atyánkfiáiért.” — Életünk minden adottsága, javai, tehetsége szolgálati lehetőség az emberért, a testvérért. A szeretet szolgálati területe a közvetlen mellettünk élő embertől kezdve kiterjed a számunkra ismeretlenig — a módja az egy pohár víz nyújtásától az életünk odaáldozásáig.

Isten szeretetének ismerete kötelez bennünket hálára: meg nem szűnő szeretetszolgálatra embertársainkért.

Mezősi György

ISTENTISZTELETI REND

Budapesten, 1366. június 19-én

Deák tér de. 9. (úrv.) dr. Kékén András de. 11. (úrv.) D. Káldy Zoltán du. 6. Lelkészavatás D. Káldy Zoltán. Fasor de. fél 10. Koren Emil de. 11. (úrv.) Koren Emil du. 5. Szeretetvendégség. Dózsa György út de. fél 10. Szirmai Zoltán. Üllői út 24. de. fél 11. Karácsony Sándor u. de. 9. Rákóczi út 57, b. de. 10. (szlovák) de. 12. (magyar). Thally Kálmán u. de. 11. du. 6. Kőbánya de. 10. Utász u. de. 9. Vajda Péter u. de. fél 12. Zugló de. 11. (úrv.) Baranyai Tamás. Rákosfalva de. 8. (úrv.) Boros Károly. Gyarmat u. de. fél 10. Baranyai Tamás. Váci út de. 8. Solymár Péter. Fóti út de. 11. Solymár Péter. Frangepán u. de. fél 10. Solymár Péter. Újpest de. 10. Kosa László. Pesterzsébet de. 10. Soroksár Újtelep de. fél 9. Pestlőrinc de. 11. Pestújhely de. 10. Kürtösi Kálmán. Rákospalota MÁV telep de. 8. Rákospalota nagytemplom de. 10. Rákospalota kistemplom du. 3. Rákosszentmihály de. fél 11. Karner Ágoston. Sashallom de. 9. Karner Ágoston. Rákoscsaba de. 9. Békés József. Rákoshegy de. 9. Rákosliget de. 10. Rákoskeresztúr de. fél 11. du. 3.

Bécsikapu tér de. 9. Madocsai Miklós de. 11. Lelkésziktatás Vá- rady Lajos—Schreiner Vilmos este 7. Lelkészavatás D. dr' Vető Lajos. Torockó tér de. fél 9. Várady Lajos. Óbuda de. 9. Fülöp Dezső de.

10. (úrv.) Muncz Frigyes. XII. Tar- csay Vilmos u. de. 9. Csengődy László de. 11. Csengődy László este fél 7. id. Harmati Béla. Pesthi- degkút de. fél 11. Ruttkay Elemér. Kelenföld de. 8. Bencze Imre de.

11. (úrv.) Bencze Imre du. 6. dr.

Rezessy Zoltán. Németvöflgyi út de. 9. dr. Rezessy Zoltán. Keíenvöigy de. 9. Visontai Róbert. Budafok de. 11. Visontai Róbert. Albertfalva de. 7. Nagytétény du. 3. Visontai Róbert. Csillaghegy de. fél 10. Csepel de. 11. «

— TEMPLOMOK és egyházi épületek tatarozását vállalom. Építési ügyben díjmentesen adok szaktanácsot. Pusztavári Attila építész Budapest, VIII. Lujza út 36. Telefon: 338—255.

— EGYEDÜLÁLLÓ NÖ keres háztartási alkalmazottat tanyára, községtől fél kilométer, villanyvilágítás, autóbuszközlekedés van. T. Knefély Ödönné, Tolna, Sziget 2.

EVANGÉLIKUS ÉLET

A Magyarországi Evangélikus Egyetemes Egyháx Sajtóosztályának lapja Szerkeszti a Szerkesztőbizottság Főszerkesztő: D. dr. Vető Lajos Felelős szerkesztő és kiadó: Gádor András

Szerkesztőségi telefon: 342—423 Szerkesztőség: Bp. VIII., Üllői út 21 Kiadóhivatal és Sajtóosztály: Budapest. Vin. Puskin u. 12.

Telefon 142—074 Csekkszámlaszám: 20412—vm. Előfizetési ára egv évre: 60.— Ft Árusítja a Magyar Posta INDEX 25 211

66.02008/2 — Zrínyi Nyomda, Bpest Fv.: Bolgár L

HÍREK

— Szentháromság utáni 2. vasárnapon az oltárterítő színe: zöld. A vasárnap délelőtti istentisztelet oltári igéje: Lk 14 (15), 16—24; az igehirdetés alapigéje: 1 Jn 3 (13), 14— 18; a délutáni istentisztelet alapigéje: Lk 4, 23—30.

— EVANGÉLIKUS ISTEN- TISZTELET A RÁDIÓBAN. Június 26-án, vasárnap reggel fél 8 órakor evangélikus vallásos félórát közvetít a Petőfi rádió. Igét hirdet: Szirmai Zoltán Budapest-jasori segéd lelkész.

Beiratkozás vallásoktatásra

A hittanbeíratások az 1966/67. iskolai tanévre az általános iskolákban és az általános gimnáziumokban június 22-én, szerdán 14—18 óráig; és június 23-án, csütörtökön reggel 8—13 óráig lesznek. A tanulókat a vallásoktatásra abban az iskolában kell beíratni, amelyben a rendes beiratäst végezték. A be- íratást az egyik szülő, illetve gyám az iskola igazgatója, vagy a beíratást végző pedagógus előtt szóban — vagy, meg nem jelenés esetén — írásban kérheti.

— A BUDAVÄRI evangélikus egyházközség június 5-én tartott rendkívüli közgyűlésen'

— az egyházmegyei közgyűlés jóváhagyásától feltételezetten

— másodlelkészi állást szervezett. Az állás szervezését az egyházkerületi elnökség — az egyházkerületi közgyűlés jóváhagyásától feltételezetten — jóváhagyta.

A budavári egyházközség közgyűlése lelkészmeghivási jogáról lemondott, aminek következtében az 1953. évi V. te. 33. paragrafusa értelmében érvénybe lépett a püspök lelkészküldési joga. Ennek alapján a másodlelkészi állásra dr. Vető Lajos püspök S chr e i- n er Vilmos budavári segédlelkészt küldte ki. Beiktatása június 19-én, vasárnap délelőtt 11 órakor lesz a Bécsikapu téri templomban. A beiktatást Várady Lajos budai esperes yéfezi.

— SZÜLETÉS. — Kőszeghy Tamás északi kerületi lelkészéknek június 8-án Tamás nevű második gyermekük született.

— HALÁLOZÁS. Id. Berkes István, a székesfehérvári gyülekezet Jiűséges presbitere-te- metőgondnoka június 4-én életének 77. évében hosszas betegség után elhunyt. — Jer 31, 3.

— Malomsoki Pálné, szül. Farádi Zsófia 61 éves korában Bokodon váratlanul elhunyt. Az elhunytban Németh-Fará- di Mihály körmendi lelkész nővérét gyászolja. — 1 Jn 2, 25.

— Matilda Billnitzerova, lapunk hűséges pozsonyi olvasója életének 93. évében elhunyt. Mt 25. 21.

— Takács Elekné, szül. Jankó Vilma Takács Elek volt homokbödöged esperes felesége Gyenesdiáson 78 éves korában, május 30-án elhunyt. — I. Pét. 5, 7.

— BUNDÁK átszabása, irha tisztítás, festés Somogyi szűcsnél, Bp. V., Kossuth Lajos u. 1. az udvarban.

— HARMONIUMOK speciális javítása garanciával. Adás-vétel. Po- kornyi Pál Bp. IV., Újpest, Kom- ját u. 120. Telefon: 493—017.

— A DIÓSGYŐR-VASGYÁRI gyülekezet — abból az alkalomból, hogy lelkészét 25 évvel ezelőtt avatták fel — június 19-én du. fél 6 órai kezdettel zenés áhítatot rendez templomában. Igét hirdet dr. Fabiny Tibor miskolci lelkész, orgonaműsort ad Sepsy Károly, a debreceni nagytemplom orgonista-lelkésze, szólót énekel Aradi András rudabányai s. lelkész, míg Pásztor Pál lelkész visszaemlékezik eddigi szolgálataira.

— BŐCSA. Az anyagyülekezethez tartozó kisbócsai templom felszentelésének 10 évfordulóján Jeszenszky Tibor kiskunhalasi lelkész végezte az istentiszteleti szolgálatot.

Ugyancsak istentiszteletet végzett a gyülekezethez tartozó Tázláron is. Több kiskunhalasi gyülekezeti tag is részt vett a kisbócsai gyülekezet ünnepén.

— MOHÄCS. Június 5-én az istentiszteletek szolgálatát Klenner Gyula alsónánai lelkész végezte el.

— Békéscsaba—ERZSÉBET- HELY. Június 5-én a gyülekezetben Keveházy Ottmar bat- tonya-mezöhegyesi lelkész szolgált. A befolyó offertó- riumot a gyülekezet a batto- nya-mezőhegyesi szórványgyülekezetnek ajándékozta.

— ELADÓ igényesnek különlegesen szép, sima vonalú, mübűtor diplomata íróasztal. Telefon: 138— 504. Négy óráig.

ll!l:lll!lllll!l!lil!l!lllllllilll!lllilll!lll!IIIilll!IIMIIII!I!l!l!ll|j|!l!l!ll

Virradat

Égi szövőszékén Szálakat húz a fény. Hajnal selyme szélesedik Az egész föld színén.

Nyüzsög az öltöző.

Öltözik a tető,

A házfalak, az ablakok, Az út, a rét, mező.

Kezem összefogom,

Imára kulcsolom.

Ma egy új nap titka felé Indulok az úton.

Józsa Mártonné

HÉTRŐL—HÉTRE

Tragikus törvény

Egy tisztaszemű teológus egyszer tragikus törvénynek nevezte el a megszokás törvényét. Mindnyájunknak azt a furcsa szomorú szokását, hogy az életünk legnagyobb szépségeit legboldogabb örömeit is egyszer megszokjuk. Legdrágább pillanatainkat is lassan szürkévé szitálja az idő. Ilyenkor már nem is örülünk tovább a kincseinknek. Magától értetődőnek, természetesének tartjuk, hogy a miénk.

Így szoktuk meg a szívünk dobogását is. Sokszor már csak úgy hallgatjuk, mint egy régi óra ketyegését és elfeledkezünk róla, hogy a szívünk óráját minden órában Isten keze húzza fel a számunkra. Megszoktuk a szivünket, mint egy gépet, aminek el kell járni az életünk lejártáig. Pedig a szívdobbanás boldog hitünk szerint az Isten muzsikája, aminek vége van akkor, amikor az Ő szívében az életünk dallama egyszer lejár.

Így szoktuk meg a Szeretteinket is. Nagyon sokszor a megszokás magától értetődő szürke valóságává válik ajándék- együttlétünk és már nem remeg át rajtunk a boldogság, mikor egymás szíve megterített asztalához leülünk. És sokszor el tudunk menni egymás mellett boldog, kibuggyanó könnycsepp és megáldó csók nélkül, mint az idegenek. Sokszor természetesnek találjuk, hogy vannak a közelünkben olyanok, akik szeretnek minket. És talán eszünkbe sem jut, hogy mindez egy minden pillanatban újra születő csoda és csak azért vannak és csak azért szeretnek, mert egy hatalmas Harmadik, at ajándékozó Isten kegyelmes kézzel újra meghosszabbítja számunkra a létezésüket és vigyáz arra, hogy a szívükben újra szülessék számunkra a szeretet.

Kapernaumban így néztek Jézusra. Megszokták, hogy van, hogy az övék, hogy szereti őket. Csak amikor Jézus elment Kapernaumból, csak amikor már messze járt, akkor kezdték öt meglátniMesszire kellett mennie, hogy közel jöhessen hozzájuk.

Ezen a héten Isten igéje a megszokás tragikus törvényére is figyelmeztet minket. És azt szeretné elérni, hogy a hitünk nyitott szemmel vegye újra észre mindennapi életünk új és friss örömeit, szépségeit és ajándékait. A megszokás szürke keretéből kiemeli kincseinket, hogy újra örüljünk mindennek, amink van és örüljünk Annak, Akitől kaptuk.

Hitünk szerint boldog az az ember, akit a megszokás szürke küszöbén megállít az Isten, mert az örülni fog annak, hogy az ő számára is szép és boldog az élet, hiszen őt is mindennap megszólítja, hívja és szereti az Isteni

(alföldi)

liWHUiiiiiiiiiiUiiiiiiiiiiilíliliiiliiiiiiiiiiiiiiiMiiiiiiiiiiiiiiiiitiiiiitiiiiiiiiiiiiitiiiiiiiiiiiiiHiHiiiiimrTiHUBmaniimiiiiiiuiimMHmBiitim

NAPROt-NAPRÄ

VASÁRNAP: JEREMIÁS 17, 9 — EFEZUS 3, 17 — Aki

szereti az Ür hajlékát, keresi akaratát, azt arra indítja Isten, hogy segítő szeretettel álljon embertársai mellé, ne szóval, hanem cselekedettel szeressen, segítsen. 1. János 3, 13—18 — Zsolt 26. Máté 11, 28.

HÉTFŐ: ZSOLT 139, 17 — KOLOSSE 2, 2—3 — Isten parancsai hozzánk: térjünk hozzá, forduljunk hozzá, életünkben az Ő útjait keressük és teremjünk megtéréshez illő gyümölcsöket, mert Urunk ítélete utolér. Máté 3, 1—12 — Ruth 1 (Jelenések 2, 10).

KEDD: 5. MÓZES 11, 7 — L JÄNOS 1, 3 — Az apostol a maga élete példájával bizonyítja szava igazságát: neki az élet Krisztus és a meghalás is nyereség. Filippi 1, 12—21 — Ruth 2 (Máté 25, 21).

SZERDA: ZSOLT 25, 1—2 — JÄNOS 4, 40 — Jézus olyan

szolgákat keres, akik nem a maguk hasznát keresik, hanem Isten ügyének előmenetelét tartják fontosnak. Filippi 2, 19— 30 — 1. Sámuel 1, 1—20 (Lukács 1, 14).

CSÜTÖRTÖK: ÉZSAIAS 6, 3 — JELENÉSEK 1, 17 — Isten Szaptlelkével magáévá akar szentelni, hogy neki szolgáljunk, életünk neve dicsőségét és embertársaink javát mozdítsa elő. Cselekedetek 19, 1—7 — 1. Sámuel 2, 1—11 (Lukács 1, 46—48).

PÉNTEK: DÁNIEL 6, 23 — MÁTÉ 14, 10 — Az Ür apostolain és prófétáin, igehirdetőin keresztül Isten örök beszéde hangzik. Ézsaiás 40, 1—8 — 1. Sámuel 3 (Márk 2, 14) János 3, 30.

SZOMBAT: ZSOLT 143, 2 — JÄNOS 5, 24 — Jézus előtt Keresztelő János egyengette az utat. Az egyházban minden munka ilyen útegyengetés: azon munkálkodjunk, hogy Isten szava, akarata elérje gyermekeit. János 10, 40—42 — 1. Sámuel 4, 1—18 (Zsidók 12, 28—29).

Ifj. Harmati Béla

a.l I,.: 11! i 11! I! I i! ' i 11111:1 i i i! H1111! i i I i i i i ilH!! 14! 1 i i i 14 i 11 if-1 i; U M! i M:l Ifi t i i i-HTJ W Ul 11111111 i 11! i i.i 11! 11M M11! 111! I Ili !•! Ili UI »TI I HW! ill H ül I üli «Hl JJ.i t i! 11 HI I Wl 111 i 11! 11 i IIII:! i UJ9 i 1; Hl lii 11! 111 Ml I Ul i 11 Ili HI ill! 11.1.11 !-i i I Ui 11 i H i.i 11. IUI i I ihlTÍ

TALÁLKOZÁS A KÖRÚTON

Huszonöt évvel ezelőtt történt.

Kovács tisztelendő úr akkor került oda káplánnak a kisvárosba. Főnöke, a lelkész úr már az első reggel kioktatta teendői felől. Közölte vele, hogy nem bánja, ha a tisztelendő úr a körmét kapargatja is. de reggel nyolctól délután hatig bent kell tartózkodnia az irodában, mert neki egyéb fontos teendői vannak. Közben elvégzi a hittanórákat. Szabad idejére pedig azt ajánlja, hogy keresse kegyét azoknak a befolyásos egyházi embereknek, akiknek döntő szavuk van a káplán úr jövőjét illetően. Az egyik családot különösen is a figyelmébe ajánlotta, mert ott a papának jó kapcsolatai vannak a püspök úrral és sohasem lehet tudni, hogy egy fiatalember mikor és hol alapozhatja meg a jövőjét! ?

— Igen, — tette hozzá atyailag a lelkész úr — majd elfelejtettem mondani, hogy az iparostanonc iskolában nagyon vigyáznia kell. Keményen és szigorúan kell fognia azokat a kölyköket, mert azok olyan vadak, hogy egyszer már este kővel dobálták meg az egyik tisztelendő urat.

Hát így került Kovács káplán úr a szolgálatba és az iparostanonc iskolába. Az igazgató azzal fogadta, hogy ne féljen tisztelendő úr, ha valamelyik gyerekkel baj van, csak annyit mondjon neki, hogy menjen föl az igazgató úrhoz. Kovács káplán úr csak később tudta meg a titkot. A szokás ugyanis az volt, hogy aki belépett a diákok közül az igazgató úr szobájába, az először is kapott két pofont és csak azután kérdezték meg, hogy mit akar. Beszélték akkor, hogy volt közöttük olyan is, akit csak a hirdetőkönyvért küldött föl valaki. Mindegy, ö is megkapta a „belépő pofonokat”.

Kovács káplán úr ezek után elképedve lépett be az osztályba. A kis inasok, akiket mindenki csak hajtott, korholt és vert, ott álltak előtte valóban „vadul”: rongyosan és éhesen! Sötét sorsok sírtak arcukon és titkos könnyektől keményedéit meg arcvonásuk kis gyermekarcukon.

Kovács káplán úr lassan és hosszan végignézett rajtuk. Eszébe jutott a maga sorsa. Ö is így járta diákkorában az életet. Ilyen szegényen, rongyosan. Ilyen éhesen és egyedül. És így! Ilyen szeretet nélkül...

Már az első órán a testvér szemével simogatta végig őket és a szeretet leckéjét vette elő. De nem könyvből, hanem a szívéből, az életéből tanított. Sokat beszélt Arról, Aki minket, kicsinyeket is szeret. Nagyon szeret!

Amíg tanított, ritka csönd könyökölt a katedra felé. Nézte őket és meglátta bennük a kis testvér reá szoruló életét.

Ezzel a szeretettel folytak az órák. Isten gyönyörű országáról, Jézus Krisztus szere- tetéről és erről a mi földi világunkról, ahol mindenkinek testvérré kell szépülnie, hogy már itt, ezen a földön békéssé és boldoggá legyen az élet!

Az egyik óra után Kovács káplán alig tudott kijönni az iskolából. Utána jöttek a fiúk. Mindegyiknek volt még valami kérdezni valója. Beszélgettek mindenről és egyik sem akart még haza menni. így mentek végig együtt a kisvárosi utcán. A cukrászda előtt megszólalt a káplán úr:

— Gyertek fiúk, menjünk be a cukrászdába, ott majd, tovább beszélgetünk. A gyermekek szabadkoztak: rongyos a ruhájuk és még sohasem voltak ilyen előkelő helyen. A káplán úr bíztatva nézett rájuk:

— Nem tesz semmit! A vendégeim vagytok! A vendégeimet pedig mindenkinek meg kell becsülnie! — Bementek.

Az egyik sarokasztalnál először csendesen és szótlanul, megilletödött arccal ültek a fiúk a szokatlan szobában. Később felmelegedtek‘ az arcok. Sütemény került az asztalra.

— Egyetek, fiúk., amennyit akartok — mondta mosolyogva a káplán úr. És ebben a mosolyba^, volt valami abból az édesanyai arcból, ardelyik egyszer, talán utoljára, gyermekkorukban egy rég elfelejtett karácsony estén simogatta meg az arcukat.

És ettek. Ettek felszabadultan, vidáman és boldogan. Lassan elfeledkeztek arról, hogy a cukrászdában vannak. Megnyíltak a kis szájak beszédre és evésre. Mindenki mesélt valamit. Jókedvűen és otthonosan. Mintha egy igazán szép, kedves otthonban lennének. Valami szép szülői házban.

Aztán ennek is vége lett. Amikor kijöttek % cukrászdából, a káplán úr kezet szorított ’• kis vendégeivel és elköszönt tőlük.

— Szervusztok, fiúk!

Pusztai Misi, a legrongyosabb, legsoványabb, a legsápadtabb, aki teljesen árva volt, pár lépésről visszajött és megállt a káplán úr előtt.

— Tisztelendő úr! — mondta — nekem ma volt a Karácsonyom! Aztán megfordult es senki sem értette ott az utcán, hogy egy kis gyermek szeméből miért hullott Iá egy könnycsepp az aszfaltra.

» * »

Aztán múltak az esztendők. Sokszor fordult meg azóta az órán a mutató. Közben Kovács káplán úr Budapestre került. Egy koraesti délután jól öltözött férfi szólította meg a körúton.

— Tisztelendő úr!

Kovács lelkész kutató és kérdező tekintettel nézett az öt megszólító férfira.

— Hát nem ismer meg a tisztelendő úr? — És vagyok a Misi! A Pusztai Misi! Hát nem emlékszik már a cukrászdára? Es áradt belőle a szó ...

— Tudja, tisztelendő úr, most már nekem is van ám munkám! Rendes, becsületes munkám! A gyárban dolgozom. Most már nekem is van otthonom; Van családom is! —

Aztán ballagtak beszélgetve a körúton...

Egyszercsak Pusztai Mihály megállt és megszólalt:

— Tisztelendő úr! Jöjjön be velem a cukrászdába. Most legyen maga az én vendégem! Aztán egyék, igyák, mert én sohasem fogom elfelejteni azt a rrégi cukrászdát!

* * *

Es egy körúti cukrászdában a fehérhajú pap és a csillogószemű munkás boldogan beszélgetett az első leckéről: a szerétéiről, az otthonról, a munkáról és a békességről...

Friedrich Lajos