Evangélikus Élet, 1965 (30. évfolyam, 1-52. szám)
1965-06-20 / 25. szám
a 115 éves NAGY ÖRÖME VOLT pünkösd második ünnepének délutánján a hullámos Cserháthegységben lévő bokor-kutasói kis gyülekezetnek. Az előző héten zápor- és viharfelhőkkel takart égről ezen a napon verőfényesen ragyogott a napsugár. Szívből jött a pünkösdi ének: „Vigadjunk, miként a fák, füvek, virágok újulnak őrömben.” A kis kutasói gyülekezet virágpompába öltöztette imatermét erre az alkalomra. A gyülekezet vezetősége nagy szeretettel köszöntötte D. Dr. Vető Lajos püspököt, az Északi Evangélikus Egyházkerület püspökét, akit útjára felesége és Harkányi László egyetemes főtitkár kísért el. Szöllős János gondnok köszöntötte a gyülekezetbe látogató püspököt, s köszöntésében kiemelte, hogy ebbe a kis gyülekezetbe most először érkezett püspök. Az istentisztelet igehirdetői szolgálatát D. Dr. Vető Lajos püspök János 6, 63 alapján végezte, s többek között a következőket mondta: Nagy öröm az, amikor egy kicsi gyülekezet lelkészt kíván magának. Annak a bizonysága ez, hogy a Lélek dolgozik a szívekben. Az a Lélek, Aki teremti és összetartja az egyházat. Az egyház a Szentlélek munkája nyomán szolgálatot végez. A Szentlélek munkája nélkül az egyház soha nem tudja ellátni hivatását. Ezt a Szentlelket adta Isten az első keresztyéneknek s ezt a Szentlelket adja ma is igéje által. Adja, hogy a gyülekezet tagjai a szeretet jó gyümölcseit teremjék embertársaik javára. A kutasói istentisztelet után kezdődött el tulajdonképpen a lelkészbeiktatás Bokoron, ahol az érkező vendégeket Petor M. János gondnok és Po- íusin Erika konfirmandus köszöntötte. A virágdíszbe öltöztetett késői barokk templomban iktatta be hivatalába Gar- tai István, a Nógrádi Evangélikus Egyházmegye esperese, a gyülekezet új lelkészét, Németh Gézát. A beiktató istentisztelet keretében D. dr. Vető Lajos püspök szolgált igehirdetéssel, amelyben kiemelte, hogy a lelkész munkaeszköze a beszéd. Ezt teszi akkor, amikor prédikál, imádkozik, tanít, keresztel, esket és temet. De a lelkész nem beszélhet akárhogyan. A Lélek indítja a beszédre. Isten szólal meg általa. A beszéd, amelyet a lelkész szól, élet. Élet az egyház, a gyülekezet, az ember számára. A BÉKE BIZTOSÍTÉKA Egy dán lelkész berlini emlékei Dr. Jens Holdt dán esperes 1939-ben Berlinben járt és arra az időre visszaemlékezve írja többek között a Neue Zeit-hez intézett levelében: A lelkész beszéde mindig az életet szolgálja. Az életet akkor is, amikor a világ békéjéről van szó. Ezért kell fáradoznia a gyülekezet, a falu, egész magyar népünk és az emberiség békéjének érdekében. A beiktatás után Németh Géza, az új lelkész hirdette az igét. Isten figyelmeztet minket arra, hogy mi nem a romlás lelkét, hanem az ő Szentlelkét kaptuk, hogy megismerjük Krisztust, aki megtanít a megértésre, a szeretet nyelvére. Ezt a pünkösdi nyelvet kapták ajándékba az első keresztyének, és ezen a nyelven érthetjük meg mi is egymást és szolgálhatunk embertársainknak. Az istentiszteletet követő közgyűlésen D. dr. Vető Lajos püspök az Északi Egyházkerület nevében köszöntötte az új lelkészt, ezután a gyülekezet gondnokának, Petor M. Jánosnak adott át ajándékba egy bibliát, aki azon idő alatt, amikor a gyülekezetnek nem volt lelkésze, az istentiszteletek szolgálatát hűségesen végezte. Harkányi László egyetemes főtitkár, az Egyetemes Egyház, Gartai István esperes, a Nógrádi Evangélikus Egyházmegye, Petor M. János gondnok, a bokor-kutasói gyülekezet és Mihalik Eszter, az ifjúság nevében köszöntötte az új lelkészt. Ugyancsak köszöntötték az új lelkészt a környező evangélikus gyülekezetek jelenlevő lelkészei is. A baptista küldöttség képviselője után a lelkész régi gyülekezetének, a bicske-csabdi gyülekezetnek a gondnoka szólalt fel, majd Németh Géza lelkész köszönte meg az üdvözléseket. Mi, akik részt vehettünk e kis gyülekezet nagy örömünnepén, együtt örülünk az örülőkkel. Rónay Zoltán Németh László: Irgalom. Szépirodalmi könyvkiadó. Bp. 1965. I—II. k. 393. 443 l. Vonzó és kiáltó cím — különösen teológusoknak, akik A bűn és A gyász után valami egészen rendkívülit várnak Németh László legújabb könyvétől. S ebben a várakozásukban nem is csalódnak. Olyan ez a könyv, mint Smetana: Moldova c. szimfonikus muzsikája: kettős áramlása van. Az egyik áram a Kertész család sorsa és tragédiája, a másik a medikus- és medikaélet az első világháború utáni években. A hadifogoly Kertész János tanár hazaérkezése után olyan világba csöppen, amelyben nehezen találja fel magát. Leánya, Ágnes, aki különben a regény főhőse, gyermeki hűséggel, szeretettel és megható gondoskodásával akarja az apát visszavezetni az életbe. Felesége viszont, mint ideiglenes hadiözvegy, otrombán megcsalja az urát s azt az életet éli férje távollétében, amiben abban az időben sok asszony hozzá hasonló bűnöket követett el. A férj hosszú tusakodás után elhagyja feleségét s leánya bűbájos gondoskodásával találja meg újra tanári életét és örömeit. Ágnes ebben a nehéz helyzetben, mint medika, életét megosztva az otthonával és a kettészakadt otthonnal, küzdelmes életet folytat az orvosi egyetemen. Nem annyira a stúdiumokkal, mint inkább a medikák és medikusok nagy problémáival: a virginitással. Mellette barátnők és barátok buknak el, s ő a nagy mocsárban, mint a tölgyfa áll sziklaszilárd erkölcsi magatartásával. Többet a tartalomról írni szinte felesleges, de annál több sort kellene ejteni arról, Könyvismertetés ami a regény eszméltető hatásaiban nyilatkozik meg. Ott voltunk a Protestáns Szemle szerkesztőségében, amikor Németh László első irodalmi tanulmányait, valamennyiünk hallatára, Zsinka Ferenc, akkori szerkesztő, a szerző jelenlétében felolvasta. S megtapsoltuk a fiatal iskolaorvos kiváló alkotásait. A Tanú minden füzete ismert előttünk. Regényeit sokszor fáradsággal olvastuk végig. Történelmi drámái közül a VII. Gergelyben, mint nagyszerű teológust ismertük meg. Megértjük Németh László e könyve után az Utazás című vígjátékát. Édesapja fogságában szerzett élményeinek ismeretében feloldódnak a színmű kérdőjelei. A két Bolyai különösen az erdélyieket ejtette rabul. A nagy család mai dráma, s amik azután következtek, még külön figyelemre méltók. Ezek közül az egyik a most idézett könyv, s a másik a Levelek a hypertóniáról. Az egyik nemrégiben elhunyt magyar író terveiben szerepelt ez a cím: Orvosregény. Ebben akarta: Bókay, Korányi és Verebély munkásságát megírni. Németh László Korányiról és Verebélyről ad olyan sorokat, amelyek orvostörténeti szempontból jelentősek. Legérdekesebb az író fejlődési stádiumai között az, hogy most, immár a hatvanas évek derekán, visszakanyarodik orvosi múltjához. Ez a könyve is és a hypertóniáról adott eszmél- kedései azt sejtetik, hogy tovább folytatja ezt a ciklust. Igazolja egykori főnöke, Csordás Elemér tisztifőorvos véleményét (pesti evangélikus presbtier volt), aki azt vallotta, hogy Németh László kiváló orvos. S még néhány sorban jegyezzük fel azt is, hogy az utolsó években, amikor a lelkészek a felnőtt ifjúsággal foglalkozva, éppen a virginitás kérdéseivel töltenek el sok időt, végre kaptak egy könyvet, amelyet felolvashatnak a mai felnőtt ifjúságnak hasznos okulásul. Szülők, pedagógusok, teológusok számára, de nem utolsósorban a medikák és egyetemi hallgatónők számára nélkülözhetetlen olvasmány ez a könyv. Az Utazásban van Németh I,ászlónak egy ilyenforma mondata, amelyet egyik szereplőjével mondat el: kikoptunk az egyházból. Mi úgy érezzük, hogy ebben az írásban mégis lobog a puritán protestantizmus szelleme. G. L. A „Harmadik Birodalom” fordulópont előtt állt akkor. A „föltartóztatható föllendülés” befejezettnek látszott. Hitler új díszes birodalmi kancelláriáját szentelte föl ezekben a napokban. Nem messze tőle üszkös romokban feküdt a régi parlament épülete — a meggyilkolt demokrácia beszédes jeleként. A szomszédban a zsinagóga füstös falai és a legújabb „Kristály-éjszaka” lerombolt üzleteit láthatta az ember. A börtön falai mögött pedig ott sejtettük a megkínzottak és haldoklók fájdalmas jajveszékelését. De a Brandenburgi kapun át az új hadsereg egész százada menetelt és mint valami óriás-százlábú vonult végig a városon. A fölfegyverkezés befejeződött, Ausztriát és a Szudéta-vidéket már be kebelezték. Mi történik most? Végzetes légkör terpeszkedett az országon. Mi lesz ennek a vége? Rajongó optimista akadt utamba a „német-keresztyén” magdeburgi püspök személyében, aki éppen a szudéta-be- vonulásból tért vissza és megszállottja volt a nacionalistamilitarista szellemnek. Hitler a német nép istenküldte megváltója és megújítója — jelentette ki lelkendezve. Nem jár ugyan templomba, de nincs is szüksége közvetítőre, mert közvetlenül áll Isten színe előtt és cselekszik az ö megbízatásából. „A Vezér nyilatkoztatja ki nekünk az igazságot!” A küszöbön álló háborúról nem beszélt senki. A Vezér állítólagos „békeakaratával” ez bizonnyal nem volt összeegyeztethető. A mitsem-sejtő népet vakon taszították bele mint a vágóhídra vonszolt állatot a háború katasztrófájába, amelyet a hadiipar, a vezérkar és a politikai vezetés a nép megkérdezése nélkül határozott el. A háború ellenségeit már régen hidegre tették. Győzött Goebbels propagandája. Ma újból válaszút előtt áll a német nép. Mi lesz? Háború vagy béke? Nyugat-Né- metország megint fölfegyverkezik. Vezetői atomfegyvert akarnak és újból Kelet ellen akarnak vonulni. Ger- stenmaier, a szövetségi gyűlés elnöke, annak a német-keresztyén püspöknek az ideológiai utóda, már Nyugat-Berlinbe 1 akart bevonulni látványosan. ■ Az összes pártok nacionalista kirohanásokkal akarják egymást túlszárnyalni a közelgő választások előtt és az 1938-as határokról szónokolnak. És mi a nép véleménye? Félelmetes lidércnyomás nehezedik rá: Vagy radikális fordulat a csődbejutott bonni politikában, vagy kilátástalan háború ezúttal az ország és a nép azonnali elpusztulása árán! A Keleti-tenger másik oldalán azt látjuk, hogy egészen másként mint 1939-ben, az a jó reménység töltheti el az egész világot, hogy a háború helyett ezúttal győzött a béke. A Német Demokratikus Köztársaság, az első német békeállam, a szocialista államokkal és a nemzetközi békemozgalommal együtt garantálja azt, hogy a világnak a békét kell választania az atomkorszakban és azt fogja választani. pm ^77-,3 Portugália azért „keresztyén ország”! Húsz metodista misszionáriusnak sikerült megmenekülnie a portugál gyarmatról, Angolából. Szerencsés megmenekülésük után levelet írtak az Egyesült Nemzetek Szervezetének, amelyben elmondták, hogy a portugál katonai kormány az összes metodisták egynegyedét vagy megölte, vagy kiűzte Angolából. A gyarmati elnyomás alatt sínylődő angolai népnek szabadságot követelnek a megmenekült misszionáriusok. A KATOLIKUS TEKINTELY- HIT ÉS AZ EVANGÉLIKUS SZABADSÁG A bajor evangélikus sajtó- szolgálat jelentése szerint vitát rendeztek Augsburgban két professzor részvételével az evangélikus szabadság és a katolikus tekintélyhit problémájáról. Az evangélikus Rupprecht professzor (Neuen- dettelsau) szerint mindkét felekezet legfőbb tekintélye az Isten és ezért sem a szabadság, sem a tekintélyhez kötöttség nem tekinthető a két felekezetet jellemző vonásának. Ezzel szemben a katolikus Fleischmann professzor (Eichstätt) ezt mondta: „Lényegesen közelebb jutnánk egymás álláspontjához, ha a mi oldalunkon erősebb hangsúlyt kapna a szabadság és evangélikus részről erősödnék a tekintély gondolata.” Véleménye szerint a katolikus egyházi törvények 30—50 százalékát hatályon kívül kellene helyezni, hiszen az egyén úgyis Isten előtti felelősségben hozza meg döntését. Részletesen foglalkozott vitájában a két professzor a pápa tekintélyével. A katolikus Fleischmann azzal érvelt, hogy Isten nem hagyhatta minden támasz nélkül az egyházat, s ezért szükség van a pápaságra, mint az egyház földi intézményére. Az evangélikus Rupprecht professzor viszont hangsúlyozta, hogy az egyház egyetlen feje Krisztus és cselekedeteinek mércéjeként az Igét hagyta reánk. A ménfőcsanaki templom öt éves Az 56 évet szolgált Fábián Imre ny. esperes köszöntése Ringó gabonatáblák és illatos akácligetek között visz be az út Tengelicre. Pünkösdvasárnap délutánján a kis evangélikus templom zsúfolásig megtelt. A református és katolikus gyülekezetek képviselői is ott vannak lelkészük vezetésével. Sár- szentlőrincről és Szekszárdról is jöttek. Felzúg a pünkösdi ének, majd reszketőkezű és ajkú lelkész lép fel a szószékre. A 82 éves FÁBIÁN IMRE köszön el kis gyülekezetétől, a falu népétől, egyházmegyéjétől és a dunántúli tájtól. 56 évet töltött el lelkészt szolgálatban Celldömölkön, Pápán, Kölesden. Sár- szentlőrincen, majd nyugdíjas korában Tengelic evangélikus népét pásztorolta. Három ízben volt az egyházmegye főesperese, majd esperese. Annak idején belső ellenkezéssel jött el Gyurátz püspök szavának engedelmeskedve Kölesdre, Tolnába. Itt hagyta élete erejét, munkáját és most visszatekintve tele van a szíve Isten iránti mélységes hálával. Szava nyomán közismert nevek, találkozások, megbeszélések emléke suhan át a templomon, de mindenek mögött felhatalmasodik a kegyelmes Isten vezetése, irányítása és szabadítása. A megfáradt pásztor élete alkonyán is öt magasztalja és élete idejét kezéből fogadja el. Az istentiszteletet követő díszközgyűlésen D. Káldy Zoltán püspök levélben köszöntötte a pihenni készülő pásztort. Megköszönte hűségét igehirdetésében, lelkipásztori munkájában és a szórványgondozásban. Esperesi szolgálata a sok vihart látott egyházmegyében is jó gyümölcsöket termett. Az egyházmegye és lelkészei nevében Krähling Dániel esperes mondott búcsúszót. Kettőt akarunk — mondotta. Köszönetét mondanij nem embernek, hanem Istennek, Aki emberek életén keresztül mutatja meg hatalmát, erejét, hűségét, szeretetét. Hosszú életek gazdag gyümölcsei őt dicsőítik. Neki köszönjük meg „Imre bácsi”-t, akinek keze alatt nőttünk bele az egyház szolgálatába és aki szíve szeretetével pásztorolta társait. A köszönet után áldást kérni jöttünk. Áldást élete alkonyára, szeretteire és utolsó útjára. A díszközgyűlés után, amelyen a tengelici és volt sárszent- lőrinci gyülekezete részéről, valamint a református és római katolikus egyház részéről köszöntötték Fábián Imrét, a gyülekezet szeretetvendégséget rendezett a Községi Tanács dísztermében. K. D. Tiszteld atyádat és anyádat! Valamelyik vicclapban olvastam ezt a nem is annyira nevetésre, mint inkább tanításra szánt mondatot: „inkább tartsd el a szüléidét, mint tiszteld!” A mondat a negyedik parancsolatot forgatja ki értelméből. A negyedik parancsolat ugyanis azt mondja: „Tiszteld atyádat és anyádat, hogy hosszú életű légy e földön!” Persze az igazi tisztelet fogalmában benne van az is, hogy szükség esetén anyagilag is támogassuk szüleinket. Egyáltalában nem elég, ha csak szépeket mondunk és könnyezünk, amikor anyánkról, vagy apánkról van szó. Nem elég, ha azt hisszük, hogy a tisztelet csak annyi, hogy anyánk nevenapjára, vagy születésnapjára virágot és egy tábla csokoládét viszünk, apánknak pedig cigarettát. Ha rászorulnak a szüléink, el kell tartanunk őket! Minden körülmények között gondoskodnunk kell róluk! És ilyenkor nem lehet azt mondani, hogy nekünk sincs! Nem elég a fizetésünk saját családunk eltartására sem. Szüleinket nem a feleslegből kell eltartani, hanem abból, amink van és abból a fizetésből, amit kapunk. Tiszteljük és tartsuk el eltartásra szoruló, öreg, munka-' ban elfáradt jó szüleinket! F. a '
