Evangélikus Élet, 1965 (30. évfolyam, 1-52. szám)

1965-06-06 / 23. szám

fcP. BERM. BP. 72. A Szentlélek és a szeretet MINDEN PÜNKÖSD ÜNNEPÉN újra elénk kerül az a kér­dés, hogy mi is a Szentlélek munkája. A legtöbb keresztyén ember számára nem egyszerű és világos erre a kérdésre fele­letet adni. Sokszor szoktuk elintézni a kérdést azzal, hogy uta­lunk a Szentlélek „kikutathatatlan” és „megfoghatatlan” mun­kájára és ebben az összefüggésben szoktunk utalni Jézus sza­vára, amit Nikodémusnak mondott: „A szél fű ahová akar .. .” A Szentíras azonban nem ilyen megfoghatatlannak mutatja be nékünk a Szentlélek munkáját. A Lélek ünnepén figyeljünk most arra, hogy Pál apostol milyen konkrétan szól a Szent­lélek munkájáról, amikor így tesz arról tanúbizonyságot: „Az Isten szeretete kiáradt szívünkben a Szentlélek által, aki adatott nékünk.” Pál apostol elsősorban, azt mondja ki világosan, hogy Krisztus népének „adatott” a Szentlélek. Nem arról beszél, hogy „talán”, vagy „esetleg” kapnak Szentlelket Jézus követői, hanem mint tényt állapítja meg, hogy már is kaptak (múlt idő!) Szentleiket. Ez nagyon lényeges megállapítás. Igaz, hogy a „szél fú, ahová akar...” de Jézus Krisztus követőinek tud­niuk kell, hogy ők, amikor megkereszteltettek, beleállíttattak Istennek abba az „utcá”-jába, amelyben a „szél fújt”, ti. a Szentlélek „szele”. A Szentírás egyértelműen tesz bizonyságot arról hogy az Atya, Fiú, Szentlélek nevében megkeresztelt ember vette a Szentlelket. A megkeresztelés után pedig a hir­detett igében és a kiszolgáltatott szentségekben újra és újra veszik Krisztus követői a Szentlélek ajándékát. Pünkösd ün­nepén együtt mondjuk: „A Lélek ünnepén, A Lelket lesem én, A Lelket, amely soh’sem volt enyém, A Lelket, mely soh’sem lesz enyém” — hanem az a tennivalónk, hogy komolyan higy- jük: „adatott” nekünk a Szentlélek. ÉS MIT VÉGZETT ÉS VÉGEZ BENNÜNK MA is az el­nyert Szentlélek? Pál apostol erre így felel: „Isten szeretete kiáradt szívünkbe a Szentlélek által”. A hangsúly „Isten sze- reteté”-n van. Nem arról van szó azonban, hogy a Szentlélek a mi szívünkbe „kimunkálta” a szeretetet Isten iránt. A való­ság ennek fordítottja! istennek hozzánk való szeretetéről van itt szó. Mindenek előtt arról, hogy éppen a Szentlélek által tapasztaljuk meg és éljük át Isten irántunk való szeretetét és kegyelmét. Így is mondhatjuk: a Szentlélek munkája révén támad bizonyosság a szívünkben arról, hogy szeret bennünket az Isten. A Szentlélek ui. szinte „szembe áll” a mi lelkűnkkel és meggyőzi arról, hogy Isten szeretett minket akkor, amikor Krisztust halálra adta értünk bűnösökért és szeretett minket akkor — és ma is! — amikor Krisztusért minket bűnösöket ibmegigazított”, Még a legfinomabb emberi lélek sem képes arra, hogy erre „magától” rájöjjön! És nem elég. az emberi léleknek az Isten szeretete felől való meggyőződéshez még az sem, ha naponta tapasztalhatja Isten szeretetét a minden­napi kenyérben, az egészségben, a világ fenntartásában. Egyedül a Szentlélek Űr Isten tud meggyőzni bennünket arról, hogy az Isten valóban szeret, mert csak a Szentlélek tud bizonyossá tenni bennünket arról, hogy Krisztus által bün- bocsánatunk, életünk és üdvösségünk van. A Szentiéleknek ez a munkája bennünk napról napra ismétlődik, mert mi napról napra feledkezünk el arról, hogy az Isten bennünket és ezt a világot, valóban szereti. PÁL APOSTOLNAK EZT A MONDATÁT: „az Isten szeretete kiáradt szívünkbe a Szentlélek által”, azonban nem­csak úgy kell értenünk, hogy a Szentlélek bizonyossá tesz bennünket Istennek irántunk való szeretetéről, hanem úgy is kell értenünk, hogy a Szentlélek nekünk ajándékozásában valóban szívünkbe „költözött” Isten szeretete. Vagyis, Isten a saját szeretetéből „öntött” szeretetet a mi szívünkbe. Ez pedig kimondhatatlanul nagy dolog, hiszen azt jelenti, hogy szívünk „edénye”, hordozója lehet Isten szeretetének. Nem óriási erőfeszítésekkel kell kicsiholnunk magunkból a sze­retetet Isten és embertársaink iránt, hanem a Szentlélek által kaptuk ezt a szeretetet. Istennek ez a cselekvése a Szentlélek által akkor lesz szemünkben óriásivá, ha gondolunk arra, hogy Isten abból a szerétéiből adott nékünk, amivel odaadta a Fiát ezért a világért, amivel ma is szereti ezt a világot, amivel adja naponként kenyerünket, védi és megtartja életün­ket és megbocsájtja bűneinket. Ismételjük: mindez az által történik, Aki „adatott?’ nekünk. PÜNKÖSD AZÉRT ARRA HÍV BENNÜNKET, hogy a nekünk ajándékozott isteni szeretettel szeressünk. Szeressük az Istent és szeressük az embereket. Szeressük az Istent for­rón és szeressük embertársainkat fáradhatatlanul. Isten sze- retetének a szívünkön keresztül kell szétszóródnia az emberek között: a családban, a társadalomban és a népek nagy csa­ládjában. Ez a szeretet azonban sohasem szó, hanem mindig cselekedet: segítés, felemelés, gyógyítás, kenyéradás, egyszó­val diakónia. A Szentlélek pünkösd ünnepén nem „lebegés”- re tanít bennünket valahol a világ felett és az emberek feje fölött, hanem arra, hogy a világban és az emberek között végezzük el a szeretet mai cselekedeteit: az emberi élet vé­delmét, a színük miatt megkülönböztetett emberek egyen­jogúságát, a járványoktól veszélyeztetetteknek megmentését és a népek megbékélésének munkálását. D. Káldy Zoltán A Keresztyén Békekonferencia munkájáról A Keresztyén Békekonferencia Nemzetközi Bizottsága Salzerbadban (Ausztria) tartotta első ülését május 23—25-ig. Az Osztrák Evangélikus Egyház salzerbadi üdülőjében bizto­sított munkahelyet a bizottság tagjainak, akiket a munkaülés második napján a nemrég hazánkban járt Sákrausky egyház­főtanácsos meleg szavakkal köszöntött. A szervezési munkákat Trinks ifjúsági főtitkár nagy körültekintéssel látta el egye­temi hallgató munkatársaival együtt. A Nemzetközi Bizottság ülésén dr. Pálf.y Miklós teológiai professzor a Bizottság titkáraként vett részit a magyarországi protestáns egyházak képviseletében. Országos Esperesi Értekezlet Budapesten Pénteken, május 28-án egyházunk 16 egyházmegyé­jének esperesei közös értekezletre gyűltek össze Buda­pesten az Egyetemes Székház tanácstermében. Az érte­kezleten a két egyházkerület püspöke D. dr. Vető Lajos, illetve D. Káldy Zoltán elnökölt. Az értekezlet résztvevői D. dr. Vető Lajos püspök imádsága és megnyitó szavai után az értekezlet megbeszé­lést folytatott a zsinati előké­születekről. Köztudomású ugyanis, hogy időszerűvé vált egyházunk ezen legfelsőbb törvényhozó szervének, a zsi­natnak összehívása. Az egye­temes közgyűlés már meg is választotta a részéről a zsi­natba küldendő zsinati atyá­kat. A rövidesen sorra kerülő egyházmegyei közgyűléseken az egyházközségek javaslatai alapján az egyházmegyék is megválasztják zsinati tagjai­kat. Ennek a leendő választás­nak személyi és technikai kér­déseivel foglalkozott többek között az Országos Esperesi Értekezlet. D. Káldy Zoltán püspök ér­tékelte azokat a teológiai kon­ferenciákat, amelyeket már eddig megtartottak több lel- készi munkaközösség együttes ülésén. Különösen kiemelte és méltatta a legutóbbi Celldö- mölkön megtartott körzeti teológiai konferenciát, amely kitűnt nemcsak a fölszólalá- sok nagy számával (mintegy 60—70 felszólalás), hanem a hozzászólások színvonalassá- gával, józan, őszinte hangjá­val. Bejelentette a püspök, hogy szeptember második fe­lében Miskolcon a Borsod— Az Egyházak Világtanácsa elnökei — az elmúlt eszten­dőkben kialakult gyakorlatnak megfelelően — idén is Pün­kösdi Üzenetet küldtek a tag­egyházak gyülekezeteinek tag­jaihoz. Mondanivalójukat „Vesztek erőt” címszó alatt foglalták össze és az Aposto­lok Cselekedeteiről írt könyv 1. fejezetének 6—8 verseire alapították. Arra törekedtek, hogy Üzenetük egyrészt kife­jezze az Egyházak Világtaná­csához tartozó valamennyi egyház közös pünkösdi hitét és elköteleztetését, másrészt alkalmas legyen arra, hogy — felekezeti hovatartozandóságra tekintet nélkül — minden ke­resztyén ember épüljön általa. Az Üzenetet Michael Can- tuar érsek — London, Iako- vos érsek — New York, Sir Francis Ibiam — Enugu, Da­vid G. Moses rektor — Nag­pur, D. d.r. Martin Niemöller egyhóselnök — Wiesbaden, J irí. Oldham — St. Leonards- on-Sea, Charles Pariin __New Ha jdú—Nógrádi egyházme­gyék, késő ősszel pedig a Nyu­gat-békési, a Kelet-békési és York, az Egyházak Világtané- csának elnökei írták alá. Az üzenetből idézzük az alábbiakat: „Isten sohasem érvénytele­nítette ígéretét, sem nem von­ta vissza az első pünkösdkor nyújtott adományát. Ez az erő mindig rendelkezésre áll az egyháznak, ha azt annyira kí­vánja, hogy hajlandó megadni érte az árat. Ez az ár pedig az, hogy teljesen egy legyünk az Űr Jézus Krisztussal — egy Vele a megaláztatásban, hogy eggyé lehessünk vele a győze­lemben is. Ez az erő erő a hit­hez és mások hitre segítésé­a csongrádi egyházmegyék számára tartanak körzeti teo­lógiai konferenciát. Ezzel va­lamennyi egyházmegye lelké­sz! kara megismeri a Buda­pesten első ízben tartott teo­lógiai konferencia mondani­valóit. A terv az, hogy az elő­adásokat a valamennyi kör­zeti teológiai konferencián el­hangzott hozzászólások figye­lembevételével egyházunk megjelentesse. D. Káldy Zol­tán püspök a továbbiakban a lelkészi munkaközösségekben folyó munka értékelésével fog­lalkozott. D. dr. Vető Lajos püspök adott ezután tájékoztatót a nemzetközi helyzetről különö­sen kiemelve azt a veszélyt, amelyet az amerikai kormány vietnami és dominikai politi­kája jelent a béke fenyegetett­sége szempontjából. A vietna­mi helyzet elemzése után az Országos Esperesi Értekezlet Határozatot fogadott el. , hez, a mindvégig meg nem ingó reménykedés ereje, a végletekig menő szeretet ere­je, a békeszerzés, az emberek közötti igazságosságért és meg­békélésért munkálkodás ere­je. Isten eljövendő országának ereje ez, amely már most is adatik nékünk. Ez a dicsőség záloga. Felkínálja mindenki­nek, aki kért Kérünk tehát benneteket, hogy e pünkösdi időszakban velünk együtt könyörögjetek az Űrhoz, töltse ki újból Lel­kének erejét az egész egyház­ra, hogy az ő tanúbizonysága lehessen a földnek mind vég­ső határáig.” Pünkösd Munkálkodik a Szentlélek Ismételten előfordult a csil­lagászatban, hogy a tudósok az égitestek mozgásában rendellenességeket figyeltek meg. Ügy tapasztalták, hogy egyes égitestek pályája, sebes­sége eltér attól az úttól és se­bességtől, amelyet be kellett volna futniok. Az ilyen rend­ellenességekből arra követ­keztettek, hogy valahol, a vi­lágűr még át nem tekinthető távolságaiban egy ismeretlen égitest vonzásának hatása ér­vényesül és ez módosítja a többiek pályáját. A műszerek, megfigyelőesz­közök tökéletesedése újra meg újra igazolta ezeket a gondo­latokat, mert idővel újabb és újabb távoli csillagot fedez­tek fel, amelyet addig csak hatásából, erőteréből ismer­tek. Pünkösdkor Krisztus egy­háza a Szentlélek Isten csodá­latos, rejtetten munkálkodó erejéért áldja Urát. Felismeri múltján és jelenén ennek az isteni erőnek hatásait. Embe­rek és korok kerülnek a Szentlélek Isten vonzási köré­be és útjuk módosul, pályá­juk jobb, szebb, igazabb útra tér. Egy galileai halász — Si­mon nevű — ennek az erő­nek hatása alatt tört ki a szalmaláng-lelkesedése és né­pi, faji önzése szűk börtöné­ből és szabadult fel Isten sze­retetének nyíltszívű követévé (Péter apostol). A félénkhitű középkori szer­zetest e vonzás állított a bi­rodalmi gyűlés fényes színe elé, hogy századokra hallha­tóan mondja el (Luther) a nagy üzenetet arról, hogy az embernek nem tanácsos a sa­ját lelkiismerete ellen csele-' kednie. Es ugyanaz a Szentlélek Is­ten módosította egy fiatal teo­lógiai tanár és orgonaművész pályáját, hogy a „szenvedő földrész” testi-lelki orvosa le­gyen (Albert Schweitzer). De nemcsak az egyháztörté­net hősei kerültek a Szentlé­lek Isten élő, ható, személyes erőterébe. Nem lehet, hogy tá­vol legyen Tőle, az, ki szót emel, egykor tán fegyvert is, embertársának, az elnyomott­nak jogáért, szabadságáért, békéjéért. És nem lehet Tőle távol az, ki a maga helyén a mindennapok rendezett béké­jét építi. Mert nem lehet a Szentlélek Isten hitre és szeretetre hívó munkájának felekezeti vagy egyházi határait meghúzni. Isten Szentleikével közöt­tünk van, hitre, szeretetre, szolgálatra késztet. Ezért hangzik az egyház könyörgő éneke Pünkösd ünnepén: „Jö­vel, Szentlélek, Úristen”. Schreiner Vilmos A „párbeszéd kezdete99 Az Egyházaik Világtanácsa Központi Bizottságának az enu- gui határozata értelmében megalakult az a 14 tagú „közös” Munkabizottság, amelynek az a feladata, hogy megindítsa a „párbeszédet” a protestáns egyházak világszervezete és a Vatikán között. Ez a Munkabizottság május 22-én tartotta első ülését Genf ben, amelyen az egyes vitapontokat és a tárgyalás módját beszélték mes. v Magyar népünkkel együtt mi is szolidárisak vagyunk a szabadságukért küzdő népekkel Az Országos Esperesi Értekezlet határozata „örömmel értesültünk arról, hogy július 10-én béke­világkongresszusra sereglenek egybe a jóakaratú embe­rek és békeszerető népek képviselői a finn fővárosban, hogy olyan fontos kérdésekben hallassák szavukat, mint a vietnami helyzet, a gyarmati elnyomás elleni küzdelem, a leszerelésért folytatott harc és az európai biztonság megszilárdítása. A magyarországi evangé­likus egyház, csaknem két évtizedes békemunkájához híven, most is szívvel-lélekkel segíti és támogatja azokat a törekvéseket, amelyek az emberiség békéjé­nek, boldogulásának kivívását célozzák. A béke-világkongresszus olyan időben ül össze, ami­kor újra sokasodnak a világfcékét fenyegető jelensé­gek. Vér folyik Vietnamban. Bombavetők pusztítanak el békés falvakat. Amerikától óriási messzeségben van Vietnam, az USA imperialista körei mégis nagy had­sereggel akarják leverni a vietnami nép szabadság- harcát. Magyar népünkkel együtt mi is szolidárisak vagyunk a függetlenségükért, jövőjükért és szabadsá­gukért küzdőkkel. Egyetértünk kormányunk határoza­tával, hogy nem hagyja magára a szabadságukért küzdő milliókat, hanem minden lehetséges támoga­tásban részesíti őket. Szilárd meggyőződésünk, hogy a jóakaratú emberek összefogása meg fogja őrizni a világ békéjét. Ebből az összefogásból mi, keresztyének sem hiányozhatunk.” „VESZTEK ERŐT” Az Egyházak Világtanácsa elnökeinek pünkösdi Üzenete k

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents