Evangélikus Élet, 1965 (30. évfolyam, 1-52. szám)

1965-05-09 / 19. szám

örüljetek

János 16, 16—23/a.

A ember életében a búcsúzás, az elválás mindig nehéz, fájdalmas érzés. Nehéz a szerető szívek elválása, nehéz az édesanya búcsúja szeretett gyermekétől, s még nehezebb és fájdalmasabb, amikor valakit az élet útján való járás után a temetőbe kísérünk.

Amilyen sok fájdalmat, szomorúságot rejt magában az elválás, a búcsúzás, olyan sok örömöt, s olyan nagy boldogságot jelent a viszontlátás. De a legnagyobb öröm az ember számára mégis az, amikor mindig együt lehet azzal, akit szeret.

A keresztyén ember és Jézus Krisztus kapcsolatát mindig az öröm tölti be. A mai vasárnap szentigéje beszél ugyan elválásról, de beszél a viszontlátás boldog reménységéről és bizonyosságáról is. Ezért biztat a mai vasárnap, Jubilate vasárnapja, s a mai szentige az örvendezésre, amikor három dologra hívja fel a figyelmünket.

örüljünk, mert Jézus Krisztus mindig velünk volt. Erre kell gondolniok azoknak a tanítványoknak, akikről a szentige beszél. Végig kell nézniök az életüket, s meg kell látniok annak minden napján Jézus Krisztus kezenyomát.

De végig kell néznünk nekünk is eddigi életünket. Eszünkbe jutnak a sikereink, az eredményeink, s ha jól kinyitjuk a szemünket, meg kell látnunk az életünk tegnapján Jézus Krisztus segítségét. Amint velünk volt az eredmények elérésében. ugyanúgy nem hagyott el a bukások idején sem, hanem felemelt és segített.

Ha visszafelé nézünk, örömmel telik meg a szívünk, mert Jézus mindig velünk volt.

örüljünk, mert Jézus Krisztus mindig velünk van. Ott van mellettünk, amikor a templomban igéjére figyelünk, amikor imádságra kulcsoljuk kezünket vagy testét és vérét vesszük az Űrvacsorában.

De velünk van Jézus Krisztus életünk hétköznapjain is. Amikor a munkánkat végezzük, amikor szeretünk és gyűlölünk, amikor készek vagyunk segíteni a másik emberen, vagy amikor hideg szívvel állunk meg embertársaink mellett. Velünk van és serkent. Serkent munkánk jobb elvégzésére, serkent az igazi, felebaráti segítésre, az őszinte szeretetne, a világ ügyeiért való fáradozásra és felelősségvállalásra.

Ha a mára nézünk, örömmel télig meg a szívünk, mert Jézus Krisztus mindig velünk van.

örüljünk, mert Jézus Krisztus mindig velünk lesz. Amint ezzel biztatta örömre Jézus Krisztus a tanítványokat, ezzel biztat minket is.

Velünk lesz akkor, amikor életünk további, sokszor talán nehéz feladatait kell megoldanunk. Velünk lesz örömben és bánatban, felhőben és napsütésben. És velünk lesz akkor is, amikor életünk végén számot kell adnunk életünkről, munkánkról, hitünkről és szeretetünkről mennyei Atyánk előtt.

Figyeljünk a mai vasárnap tanítására, s teljék meg örömmel a mi szívünk, mert Jézus Krisztus mindig velünk volt, velünk van és velünk lesz.

Harkányi László

HIR£!C

— Húsvét utáni 3. vasárnapon az oltárterííő színe: fehér. A vasárnap délelőtti istentisztelet oltári igéje: 1 Pét 3, IX— 30; az igehirdetés alapigéje: Jn. 16, 16—33a; a délutáni istentiszteleten az igehirdetés alapigéje: 2 Kor 7, 9—10.

— EVANGÉLIKUS ISTEN- TISZTELET A RÁDIÓBAN. Május 16-án, vasárnap reggel fél nyolc órakor evangélikus vallásos félórát közvetít a Petőfi Rádió. Igét hirdet: Matúz László dunakeszi lelkész.

— A TÉSI GYÜLEKEZET buzgó tagjai elhatározták, hogy templomuk és lelkészlakásuk renoválási munkálatait a hívek áldozatkészségéből el fogják végezni. A húsvéti ünnepekre mnek a munkának a kereteben átfestették a templomtorony tetőzetét.

— GYENESDIÁS. A gyenes- diási „Kapérnaum” gondnoka, Hernád Tibor lelkész értesíti az érdeklődőket, hogy a gye- nesdiási strandot iszaptalaní- tották, feltöltöttek homokkal és így kisgyermekes lelkész- családok is kellemesen nyaralhatnak Kapernaumban.

— BE ZI-ENESE. Enesén,

nagypéntek ünnepén adta át rendeltetésének Kiss Jenő lelkész azt az új fekete-bársony oltár- és szószékterítőt, melyet a társegyházközség nőtagjai önkéntes adományokból vettek és maguk készítettek el.

iiUSZ JANOS HALÁLÁNAK 559. ÉVFORDULÓJA

alkalmával, július 5-én ünnepélysorozat kezdődik Prágában. Az ünnepélysorozat egyaránt magában foglal egyházi, tudományos és társadalmi eseményeket.

DRÁGAKÖVEK

Két régi ismerős, mindketten fiatalemberek, a véletlen találkozás örömétől derűsen a sarki presszóba mentek. Fél tizenkettő volt, mindössze két pár beszélgetett itt meghitten, a most érkezők a legcsendesebb sarkot választották. Két duplát kértek konyakkal. Régen is így szokták. Három éve találkoztak utoljára. Azóta mindketten családot alapítottak. Most egyszerre beszélgetni kezdenek. A fiatalabb, Feri, aki mérnök, szólal meg először:

— Tudod, honnan jövök? — A megyei bíróságról. Most választottak el Enikőtől. Úgy érzem — végérvényesen. Nem tudok mihez kezdeni, szüleim

— tudod — meghaltak, egészen magamra maradtam. Visszhangzik bennem a költő gondolata: „Egész életem sem- miberohanás." Milyen jó volt egyetemistának lenni, körülvettek a lányok, hódítottam. Most mindenki előtt szégyellem magam, mintha mindenki tudná: elváltam, nem tudtam megtartani hűségeskümet és szeretetemet. Akkor minden olyan jól sikerült. Titkos vágyaim beteljesülésének rejtekhelyeit jól elfedezte a múlt. A jelent nem tudja lemosni rólam a jö„ő.

Barátja tanár volt. Derűs és boldog. Meglepődött Feri szavain. Erezte, hogy bátorító szavakat vár most tőle rég látott osztálytársa. Hirtelen átvillant agyában haldokló, s azóta már halott édesapjának utolsó, de egy életre szóló kedves figyelmeztetése és ajándéka. Elkezdte mondani Ferinek megrázó, mélyen szívébe vésődött emlékét.

— Éppen tizennyolc éves voltam akkor. Édesapám gyógyíthatatlan beteg volt. Utolsó óráiban magához hívott a mindannviunk szívében már gyászdrapériával bevont ágya mellé.

— Kedves fiam — szólt alig hallhatóan — három drágakövet kaptam ifjúságom hajnalán, most neked adom tovább.

— S azzal átnyújtotta a csillogó, sok színben játszó rubin,

zafír és gyémánt köveket. Majd így folytatta. Az elsőt ajándékozd annak, aki megtanít az első csók örömére. A másodikat annak add, aki megismerteti veled a szerelmes szív bizalmának és örömének gyönyörűségét. Végül a harmadikat annak, aki gyermekkel ajándékoz meg. Szeresd és becsüld meg nagyon, ha valaki az élet sokszínű gazdaságának boldogságra vezető rejtekutjain igazi életörömmel ajándékoz meg, nyugalmat és csendes otthont ad neked — fejezte be halk szavait édesapám. S aztán a halál álomra szenderítette. En pedig egészen magamra maradtam.

Nem sokkal édesapám halála után egy fiatal, szőke, barna szemű kislánnyal ismerkedtem meg. Nemcsak jól megértettük egymást, — ő is elveszítette szüleit —, de szívünk is egyszerre dobbant és egyszerre telt meg a kölcsönös lelkesedéssel és egymás iránti őszinte szeretet forró érzésével. Gondolhatod, neki ajándékoztam az első drágakövet. Csak úgy ragyogott szíve fölött az erős fénytörésű rubin!

Három év telt el, s akkor megházasodtam. Új örömök, boldogító érzések gazdag kincsestára nyílt meg előttem. Egy értem dobogó szív — o korábbi időkből bennem maradt magány keserű érzését könnyen feledtetve —. a teljes emberré levés és az őszintén bizalmas közösség feledhetetlen titkába vezetett el. Mondanom sem kell, neki ajándékoztam a második drágakövet. Égszínkék színe, szép formája sejttette vele: zafír kő ez, amilyent a Biblia szerint Mózes és Áron láttak az Istennel való találkozáskor a Sinai hegyen.

Újabb két esztendőnek kellett eltelnie, amikor a legszebb és legértékesebb drágakövet. a csillogó gyémántot is odaajándékozhattam valakinek, aki életem földi foli/tató- ját világra hozta. Alig hittem el, hogy ez a vágyam is beteljesedett. A szemem könnyes volt első látásakor. Édesapa lettem, örültem, hogy én is adhattam valamit szívem hálájának látható jeléül.

Ferinek idegen volt, amit most hallott. Nem is értette egészen. Mielőtt azonban még szólhatott volna, barátja meghívta csendes otthonába, hogy hűséges feleségét és pajkos kisfiát bemutassa neki. A fekete a két konyakkal rég elfogyott, most hamar fizettek.

Néhány perc múlva már otthon szólt a csengő. Csinos, szőke hajú, barna szemű fiatal- asszony nyitott ajtót. Kissé meglepődik, aztán a bemutatkozásnál már ismerősen cseng férje régi barátjának a neve. Alig váltanak azonban néhány szót, a fiatal mérnök egyszeribe nagy felfedezést tesz: Barátja feleségének szíve fölött három csillogó drágakövet vett észre: egy-egy rubin, zafír és gyémánt tündökölt szembetűnően. Most már értett mindent. Látta, hogy a kedves asszony nem annyira a divatnak hódol, hanem az együtt eltöltött évek szép emlékeit őrzi boldog örömmel és jogos büszkeséggel.

Feri hirtelen — szinte akaratlanul — gondolkozni kezdett. Itt és most nem volt nehéz rádöbbennie, hol veszítette el boldogságának „drágaköveit”, könnyelműen tékozolva.

— Ahogy benn ülnek a tágas, modern bútorral berendezett, kellemes otthont adó szobában, a nap sugarai világosságot és fényt hintenek körülöttük. Feri kissé bánatos, tekintete manábaroskadt, arcredői a gondbarázdáktól fáradtak: mégis érdemes lett volna hűségesen és becsületesen élni,

— gondolt vissza — önmagát vádolva — eddigi életére. Egyszerre észreveszi, hogy barátja és felesége együttérző tekintettel figyelik. Szeméből — váratlanul — , felcsillanó remény súoárzik, m.intha. mondaná: Talán még nem késő ...

Németből átdolgozta: Szebik Imre

•— SZÜLETÉS. Dedinszky

Tamás magyarbánhegyesi lelkészéknek április 19-én Zsuzsanna nevű első gyermekük született.

— HALÁLOZÁS. Lad- nyánszky Mihály, a vácbotytyáni egyházközség gyülekezetének hűséges presbitere tragikus körülmények között elhunyt. Az elhunytban Lad- nyánszky Pál, a vácbottyáni egyházközség gondnoka nagybátyját gyászolja. Az egész község nagy részvéte mellett temették a feltámadás napján a feltámadás öröltélet húsvéti hitében. Az igét Lucsán Márton, az anyaegyház lelkésze hirdette. „Jól vagyon jó és hű szolgám... menj be a te Uradnak örömébe.”

— HARMONIUM javítása, romo* felújítása, zongora hangolás, javítás. Vidékre utazom. Pokorny Károly, T3p. IV. Üjpest, Rózsa u. 5Í.

— SZŐLŐHEGYEKTŐL koszoru- zott, kiesfekvésű dunamenti városban (gyárak, munkaalkalmak, strandfürdők, horgászat, kirándu lási lehetőségek, vasút- és hajóállomás) beköltözhető há~ak jutányosán kaphatók. Cím: Evangélikus lelkész! hivatal. Mohács.

^!illll!IIIEIIIIIIIIIIIIIIII!llllil!liil!l!lllllllll!llllll^

HÉTRŐL HÉTRE

H címen kapható az evan- = = gélikus áhítatos könyv, = = amelyik 53 hétre tártál- || == máz igét, igemagyaráza- g tot és imádságot =

I az AhItatos könyv | Ara 12,— ft

Megrendelhető = a Sajtóosztályon =

simiiiiiiimmiimmiiiiiiimiimiiiimiiiiiimmiP

A KELENFÖLDI EVANGÉLIKUS TEMPLOMBAN május 9-én, az este 6 órai istentiszteleten az egyházközség vegyeskara BACH, HAYDN, GUM- PELZPIAIMER AHRENS, GÁRDONYI és SULYOK

kórusműveket ad elő.

HÉTRÖL-HÉTRE

Szomorúságból — megtérésre

II. Korinthus 7,9—10.

Általában hálátlan dolog az embert hibáira figyelmeztetni. Még akkor is, ha azt valóban szeretetből és jószándékból tesszük. Hálátlan, mert mindnyájan büszkék vagyunk jóságunkra, feddhetetlenségünkre és arra az útra, amelyen járunk. És a másik figyelmeztetésében azonnal rossz szándékot, életünkbe való beavatkozást és hiábavaló akadékoskodást látunk.

Nemcsak a személyes életünkben, hanen a keresztyén közösségekben is ez a helyzet. Nézzük csak az igénk hátterét. Pál apostol messze a korinthusi keresztyén közösségtől, fájó szívvel látja, hogy a szeretet gyülekezetében újra belső bajok merültek fel, amelyek a személyes látogatása után sem oldódtak meg. Ezért nagyon éles hangú levelet fogalmaz és küld munkatársával, Titussal a gyülekezetnek. Ennek a levélnek a szövege nem ismeretes a számunkra, csak a II. Korinthusi levélből tudunk tartalmára következtetni. Az apostal várakozó szívvel lesi a levélvívő visszaérkezését: vajon milyen hírrel fog visszatérni. (5—7. vers.)

Titus jó hírrel érkezik és efölött örvendezik az apostol. Öröme azonban nem azért nagy, mert személye körül rendbejöttek a dolgok Korinthusban, hanem azért mert a keményhangú levél elolvasása után a megtérésre szomorodtak meg. Nem a Pálhoz fűződő jóviszony forgott veszélyben a korinthusi gyülekezetben, hanem a Krisztushoz való viszony megromlásának voltak ezek csupán a külső jelei. Ezért fordult feléjük az apostol erős szavakkal, hiszen a szent ügyet, Krisztus ügyét féltette abban a fiatal gyülekezetben. És tudta, hogy csak az Isten akaratából való szomorúság vezetheti vissza őket a helyes útra.

Isten igéje néha a mi keresztyén életfolytatásunkban is olyan erősen fogalmazódik meg, amely már nehéz teherként rakódik ránk. Sokszor erősen tartjuk az Ö szavát, amikor bűneinkről beszél és életünkbe való beavatkozásnak, amikor a lelkész Isten igéjéből a gyülekezet bűneire világít rá. Felhorkanás és méltatlankodás helyett inkább szomorúság töltse el szívünket. Szomorúság és ami ezzel jár a bűnbánat a hiábavaló és képmutató életünk, rosszul értelmezett gyülekezeti magatartásunk miatt, mert a szomorúság „megbánthatatlan megtérést szerez az üdvösségre”. K. A.

EVANGÉLIKUS ÉLET

A Magyarországi Evangélikus Egyetemes Egyház Sajtóosztályának lapja Szerkeszti a szerkesztőbizottság Főszerkesztő: D. dr. Vető Lajos Felelős szerkesztő és kiadó: Gádor András

Szerkesztőség és kiadóhivatal: Budapest, VTII., Üllői út 24. Szerkesztőségi telefon: 343—423 KiaSóhivatal és Sajtóosztály: 142—074

10 U00 példányban nyomatott Előfizetési ára egy évre 60,— Ft Csekkszámla: 20412.—VIII. Árusítja a Magyar Posta

INDEX 25 211

65.1545/2

— Zrínyi Nyomda, Bpest Fv.: Bolgár I.

NAPROL-NAPRA

VASÁRNAP: ZSOLTÁROK 49,8—9; I. TIMÖTEUS 2,5—6.

— Nem hivatkozhatunk az Isten előtt sem a fizetésünk ösz- szegére, sem arra, hogy mennyi pénzünk van a takarékban, mert mindez kevés arra, hogy megváltsuk magunkat és embertársainkat a bűn hatalmából. I. Péter 2,11—20; Zsoltárok 66,1—12.

HÉTFŐ: ZSOLTÁROK 145,19; RÓMA 8,32. — „Isten az ő Fiának sem kedvezett, hanem őt mindnyájunkért odaadta.” Ebben az áldozatban van a mi üdvösségünk. Efezus 4,17—24; Kolossá 2,1—7.

KEDD: ÉZSAIÁS 16,5; KOLOSSÉ 2,10. — Nem csak az teszi az embert emberré, hogy gondolkodik és alkot, hanem az, hogy szíve van. A másikért való szolgálatban lesz az ember élete teljessé. Efezus 4,25—32; Kolossá 2,8—15.

SZERDA: V. MÓZES 9,3; RÓMA 16,20. — Nem példa nélkül való az a cselekedet, amit kér az Isten az embertől, mert Jézus Krisztusban megtörtént mindennek a bemutatása. I. János 4.7—14; Kolossá 2.16—23.

CSÜTÖRTÖK: ZSOLTÁROK 17,7; FILIPP1 4,19. — „Az én Istenem pedig megadja majd bőven mindazt, ami szükséges az ő gazdagsága szerint dicsőségesen a Krisztus Jézusban.” Apostolok Cselekedetei 17,22—33; Kolosse 3,1—4.

PÉNTEK: MXKEÄS 6,8; KOLOSSÉ 3,9.10. — Nem olyan egyszerű levetkőzni az óemberünket, mint egy zakót. Sokszor jó lenne szabadulni tőle, de hiába minden próbálkozás. Az Isten elküldte azt, aki segít ebben a váltásban. II. Korintus 5, 16—21; Kolossé 3,5—11.

SZOMBAT: ZSOLTÁROK 119,54; I. KORINTUS 1,6 —

„A Krisztusról szóló bizonyságtétel megerősített benneteket.” Róma 1,18—25; Kolossé 3,12—17. Káposzta Lajos

— RÓZSATÖVEK előjegyzése szín és faj megjelölésével május 30-ig. Levélcím: Zana Rózsa Gs doros. Békés megye.

— BUNDÁK átszabása, nemes szőrmék vétele Somogyi szűcsnél Bp. V. Kossuth Lajos u. 1. az udvarban.

— HOFFMANN (Carl) rövid ke- reszthúros bécsi zongora jó állapotban olcsón eladó. Cím a kiadó hivatalban.

— KERESÜNK egy árva kisfiú* örökbefogadásra 2—6 évig. Saját házunk és gyümölcsösünk va>* Cím a kiadóban.

Kettős ünnep

Besztercebányáról kaptuk ezt a kedves írást egy szlovákiai evangélikus testvérünktől.

BUZGÓ HÍVEK SEREGE vette körül a levicei kis evangélikus templomban szeretett lelkészét. Kinyíltak a szívek és a szemek. A gazdagon díszített virágos oltár és szószék vonzotta a szemeket és gyönyörködtek Isten csodálatos tavaszi csodáiban. Minden olyan ünnepélyesen várakozó és megható volt.

EGY LELKIPÁSZTOR HÜSZ ÉVES áldásos munkáját és életének ötvenedik évét ünnepelte és méltatta a kis gyülekezet. Ügy éreztük, hogy kevés az a pár kéz, amelyik virágcsokrot tartott és adott át neki. Ügy éreztük, hogy kevés az a felköszöntő és megköszönő szó, amivel a legfiata- labbtól kezdve a legidősebb evangélikus testvér őt köszöntötte. Kevés, kevés! Mindenkinek lett volna pár szava a padok között, mindenkinek lett volna virág a kezében, mindenki egyenként ment volna lelkésze elé köszönettel azért, a sok jóért, amit neki és családjának oly sok éven át tett.

HÚSZ ÉVE SZOLGÁL BENNÜNKET, építgeti ezt az egyházközséget a háború befejezése óta. Velünk örült, velünk sírt, ha szűkölködtünk megosztotta mindenét. Ha nehéz volt a kereszt, amit az Úristen a vállunkra tett, ő segített vinni.

Az ő ajtaja soha nem volt bezárva a hozzá sietők előtt és segített bajba jutott hívein a napnak minden órájában. Amikor roskadoztunk a gond, csalódás, betegség alatt és a halál elragadta kedvesünket, — imájával, jóságos vigasztaló szavával letörölte homlokunkról a verítéket és megfogta kezünket és felfelé mutatott, hogy bízzunk és ne csüffaed- iünk.Nekünk o testvér, jó barát és lelki nász tor.

MOST RENOVÁLJÁK A LEVICEI KIS EVANGÉLIKUS TEMPLOMOT. Állványok veszik körül, szorgos kezek dolgoznak rajta, — lelkészünk is igy renoválja egész életében a mi már dűledezni akaró lelkivilágunkat Isten segítségével, hogy mindig tiszta és új legyen. Szlovák és magyar nyelvű igehirdetésével, bibliamagyarázatával vezet bennünket Isten felé.

Mindez a mi lelkészünknek természetes és magától értetődő cselekedeteknek számít. Mi ezt nem vesszük természetesnek, hanem Isten ajándékának és a sok jóért mégis sokszor megbántottuk, fájdalmat és csalódást okoztunk. Pedig nincs borzasztóbb dolog, mint amikor a jóért rosszal fizetnek valakinek.

SZÉP AZ A SOK VIRÁG, amivel körül van véve, szép és kedves megnyilvánulása a szeretetnek, de még szebb, ha ezek a virágok a szívekben soha nem hervadnak el. Mell ezek a szeretet virágai, az igehirdetések virággá változása. Azért a sok jóért, ne fizessünk rosszal. Mert az, amit ő nekünk adott és adni fog életéből, meghálálni sem virággal, sem egy ünnepi istentisztelet lerovásával nem lehet, hanem segítsük továbbra is munkájában és felénk nyújtott Isten ajándékát, az igehirdetést fogadjuk el és tartsuk meg.

AMIKOR A LEVICEI KIS TEMPLOM virágos oltáránál áldást osztott már huszadik éve az ünnepelt lelkész, mi lehajtott fejjel és hálatelt szívvel kértük rá Isten áldását és letérdelve imádkoztunk érte,, hogy tartsa meg nekünk sokáig lelkioásztorunkat, aki óva inti mindig a nyáját, hogy egy se vesszen el közülünk, mert ő számadással tartozik Istennek, mennyei Atyánknak.

Ti virágok, előtte vagytok, virágoztok, mosolyogtok, illatoztok, és örömet okoztok, mert gyönyörködik benne szépet szerető és kereső lelke, — éljétek át vele gondolatban még sokszor ezt a legutóbbi szép ünnepet.

H. K.