Evangélikus Élet, 1965 (30. évfolyam, 1-52. szám)
1965-05-16 / 20. szám
KP. BERM. BP. 72. XXX. ÉVFOLYAM, 20. SZÄM 1965. május 16. 0 R S ZÁ G O S E V A N G E Ü i KO S zr El Ära: 1,40 forint EMLEKEZES—ELK ÖTELEZÉS A Magyarországi Egyházak Ökumenikus Tanácsa Elnökségének körlevele a második világháború befejezésének a húsz éves évfordulója alkalmából. Szereteti Testvéreink! Ezekben a napokban az egész világ egy történelmi jelentőségű évfordulóról emlékezik meg: húsz esztendővel ezelőtt 1945. május 9-én fejeződött be Európában a második világháború. A második világháború hat esztendeje alatt a világ népei leírhatatlan szenvedéseken mentek keresztül. A könny és vér tengere, a halottak milliói, felperzsplt városok és falvak jelezték egy szörnyű világégés végét. Valamennyi népnek meg kellett éreznie a világháború által okozott rombolás következményeit. Hazánkban is családok ezrei gyászolják az értelmetlen és bűnös háború áldozataivá vált honfitársainkat. Meg- hatottan gondolunk mindazokra, akik életüket adták az embertelenség ellen vívott harcban. Azokra a néppkre is gondolnunk kell most, melyek a fasizmus elleni harc élvonalában álltak. Tudjuk, hogy a Szovjetunió népei szenvedtek legtöbbet és hozták a legtöbb áldozatot, míg elérkezett az a nap, amikor katonáik kitűzték a levert náci-Németország fővárosában a szabadság győzelmi lobogóját. Ebben a küzdelemben a legkülönbözőbb felfogású pmberek harcoltak egymás mellett. Összefogásuk azt a jogos reménységet keltette a népekben, hogy felragyog a háború szenvedése és a vérontás időszaka után a tartós béke korszaka az egész világon. A népekben megérlelődött a gondolat és megacélosodott az akarat, hogy az emberiség életéből kiküszöböljék a pusztító, véres háborúkat. Kibontakozott a béke világmozgalom és az egész emberiség közös vágya lett a tartós békp biztosítása. A második világháború befejezéséről való megemlékezésünk elkötelezés is: fokozott felelősséggel kell látnunk azokat a veszélyeket, melyek a népek békességét fenyegetik. Napjainkban sok ember életét ontja ki a vietnami véres háború, védtelen emberek értelmetlen bombázása. Ezek a vészjelek arra késztetnek bennünket, hogy még fokozottabban és buzgóbban imádkozzunk és munkálkodjunk a háború elhárításáért, mindpnékelőtt azáltal, hogy a népek lelkiismeretét ébren tartjuk a háború veszélye láttán. Ebben az erőfeszítésben az imádkozó és hűségesen munkálkodó keresztyén ember éppúgy résztvesz, mint a gyülekezetek százai, á világkeresztyénség különböző szervezeteiben egymásra talált keresztyén felekezetik képviselői. Mi azok mellett állunk, akik a legkövetkezetesebben dolgoznak az egész emberiség békekorszaka alapjainak lerakásán. Ezért veszünk részt hálaadással az ünnepi évfordulón. Ezért kérjük a hivő keresztyéneket, — éljenek a világ bármely pontján, és dicsérjék Istent bármilyen nyelven —, hogy emeljék fel kezüket és szívüket a békesség Urához, hogy Ö gyarapítsa és erősítse a békeszerető nemzetek seregét, vezesse sikerre küzdelmüket, hogy egyre valóságosabbá váljék a békességbe vetett hitük. Kérjük Testvéreinket, hogy így osztozzanak az egész világnak és a világkerpsztyénségnek ebben a felemelő szolgálatában: emlékezzenek meg a gyülekezet közösségében és imádságukban a mostani, nagy tanulságokkal szolgáló évfordulóról, és hirdessék a békesség áldozatos munkálásának parancsát a hétköznapok egyszerű, lelkiismeretes munkájában, így kívánjuk Isten megtartó kegyelmét és áldását a békesség szolgálatában forgolódó Atyánkfiainak az ige szavaival: „A békesség Istene pedig, ... tegyen készségesekké titp- ket minden jóra, hogy cselekedjétek az ö akaratát, azt munkálván ti bennetek, ami kedves ő előtte a Jézus Krisztus által, akinek, dicsőség örökkön örökké” (Zsid. 13,20—21). IMÁDKOZZUNK Magasztalunk téged mennyei Atyánk, aki minden jónak forrása vagy. Megköszönjük a legfőbb jót, az életet. Az életet, melynek olyan gazdag tartalmat és olyan biztató holnapot ád soha meg nem érdemelt kegyelmed. Köszönjük, hogy szabad gyermekeidként élünk ebben a világban, ahol a te Lelked elvezet bennünket minden igazságra. Köszönjük, hogy levethetjük a gonoszságot és lehetünk akaratod szerint a jónak munkálói embertársaink között. Áldunk jóságodért, mert szüh- telen kérhetjük Szentlelkedet, aki által Fiad, Jézus Krisztus élő Urunk lehet. Magasztalunk azért, hogy Szentlelkeddel munkálkodsz gyermekeid életében és így megvalósulhat szent akaratod néped életében. Urunk, azért könyörgünk, hogy Lelked végezze el munkáját a mi életünkben is. Megígérted, hogy Fiad által elküldöd a Vigasztalót. Tedd élő erővé a mi életünkben is. Hiszen nap- ról-napra tapasztaljuk, hogy nem tudunk a magunk erejéből akaratod cselekvői lenni. A mi fülünk a jót csak lassan hallja meg, nyelvünk a jót nehezen mondja ki és szívünk bizony sokszor gyors a haragra. Tudjuk azt is, hogy le kell vetnünk minden gonoszságot. Nem lehetünk a harag, a gyűlölet, a szeretetlenség hordozói. Emberi életünk minden gyengesége mellett is reménységgel könyörgünk hozzád. Tisztíts meg minket! Lelked erejével vezess bennünket és minden testvérünket! Rombold le a szívekben a gyűlölet erejét! Légy irgalmas embertársainkhoz, akikre most is a háború nyomorúsága nehezedik. Enyhítsd a szeretet melegével az árvíztől sújtott embertársaink szenvedéseit. Erősítsd a betegeket és gyengéket. Töltsd meg mindnyájunk szívét élő hittel, hogy boldogan tudjuk énekelni magasztaló énekkel a Te neved dicsőségét. Kérünk hallgasd meg imádságunkat az Cr Jézus Krisztus által! Amen. „A lutheránus egyházak családját [azdagítani szeretnék tapasztalatainkkal” Az európai kisebbségi evangélikus egyházak konferenciája Szliácson Szliács gyönyörű gyógyfürdő Közép-Szlovákiában, Zólyom közvetlen közelében. Jól fölszerelt, modern szállodák a hegyoldalban. Negyvenfokos vizű hőforrások, fürdők. Szálas fenyők, gyönyörű parkok, sétányok. Távolról az Alacsony Tátra hósipkás ormai zárják le a hegyekkel koszorúzott, nyájas Garam-völgyet. Ez Szlovákia legjobban iparosított vidéke. Sok új ház mindenütt. Növekvő városok, gyárak, ipartelepek, a hegyekben legkényesebb igényt is kielégítő gyönyörű szállodák. Feledhetetlenül szép vidék. Melegszívű, kedves emberek. SZLIÁCSON rendezte meg a Lutheránus Világszövetség' az európai kisebbségi evangélikus egyházak ötödik konferenciáját április 26—30. között. Szállónkban egyidejűleg 400 szlovákiai dolgozó üdült. A nép fiai. Otthonosan mozogtak a fürdőtelep elegáns világában. Közülük többen magyar nyelven szólítottak meg minket. Alois Bubik villanyszerelő Duna- szerdahelyről üdvözletét küldte' keresztapjának, egyik neves színészünknek. Tichy felől is érdeklődött. Jól ismeri. Ö is válogatott labdarúgó. Többször játszott ellene. „GAZDAGÍTANI szeretnők tapasztalatainkkal a lutheránus egyházak családját” — ez a kijelentés egyik plenáris ülésen hangzott el dr. Andrej Ziak professzornak a szlovákiai evangélikus egyház egyetemes felügyelőjének felszólalása után D. Káldy Zoltán püspöknek az egyetemes felügyelő javaslatát támogató hozzászólásában. Kijelentése nemcsak a hattagú magyar delegáció, hanem az egész szliácsí konferenciá szándékát is kifejezésre juttatta. A KONFERENCIA TÉMA JA ugyanis a lutheranizmus és katolicizmus viszonyának kérdéseivel foglalkozott. A világban végbement hatalmas változások, de nem utolsó sorban az utóbbi évtizedekben kibontakozott ökumenikus mozgalom arra késztette a római katolicizmust, hogy számolja föl eddigi elszigeteltségét, közeledjék a mai világhoz, annak kérdéseihez és próbáljon beszélgetni a többi egyházzal is. Az egyház szolgálata és az egyházak párbeszéde — mindkettővel kapcsolatban gazdag régi és új taA konferencia színhelye pasztalattal rendelkeznek a kisebbségi egyházak. MEGNYITÓ BESZÉDÉBEN dr. Andrzei Wantula lengyel püspök, az LVSZ egyik alel- nöke többek között ezt mondta: „Örülök, hogy most első ízben jöhetett össze ez a konferencia a Csehszlovák Szocialista Köztársaságban. Mikor tíz évvel ezelőtt az elsőt rendezte meg a Világszövetség, még nem ment ilyen könnyen. Ma már hagyomány- nyá vált. Isten ajándékát lássuk benne.” SZÁZNÁL TÖBBEN vettek részt a konferencián 24 önálló szervezetben élő evangélikus egyház küldöttei. Jöttek Franciaországból, Hollandiából, Angliából, Olaszországból, Ausztriából is, hiszen nemcsak Kelet-Európábán^ hanem más európai országban is élnek kisebbségi egyházaink. Legnagyobb létszámmal természetesen a szlovák testvérek vettek részt. Sok régi ismerőssel találkoztunk. Érkezésünkkor dr. Ján Chabada püspök köszöntött a hotel előcsarnokában. Vacsoránál mellénk ült Handzo esperes Eperjesről. Választékos magyarsággal, kedves kiejtéssel beszél. Jóízű humorát most már nemcsak az Evangélikus (Folytatás a 2. oldalon) SZAMOSKÖZI ISTVÁN PÜSPÖK KÖSZÖNTÉSE A testvér református egyház ünnepli Szamosközi Istvánt, a dunamelléki egyház- kerület püspökét 50. születésnapja alkalmával. Ezekben a napokban a magyarországi református egyház vezetői, tisztségviselői és tisztségek nélküli egyszerű hívei áldáskívánással keresik fel a jubiláló püspököt. Ez az ünneplés meleg és spontán. Nem kell rendezni, mert magától nő ki a szívekből, mint a tavaszi vetés. Tudatosan mondunk „ve- tés”-t, mert Szamosközi István mindig szeretetet vetett és most szeretetet kap. Mennyire igaz az ő életében is a mondás: a szeretet mindig visz- szatér! Néha úgy tűnik, hogy ez a mondás nem mindig „válik pe” végül aztán mégis igazolódik. A magyarországi evangélikus egyház a testvér szere- tetével és ragaszkodásával köszönti Szamosközi István püspököt. Részt kérünk az ünj neplésből és megint csak nem pusztán „hivatalosan”, hanem úgy szívből jövően és „magától” vesszük őt mi is körül és kívánjuk rá Isten gazdag áldását. Mi tudjuk, hogy az áldás „megfogan” és a jövőben is úgy fog közöttünk járni Szamosközi István püspök, ahogy eddig járt: Istentől gazdagon megajándékozottan. Mi úgy látjuk a testvér-egyház szemével, hogy Szamosközi István püspök igen jelentős szolgálatot végzett és végez a református egyházban. Igehirdetői szolgálata, annak tanítói vonásai — amelyek annyira fontosak a mi időnkben! — gazdagítják a testvér református egyházat, ébresztik a hitet és eligazítják a mában a keresztyén embert. Mint püspök is elsőrendűen gyülekezeti lelkésznek tudja magát. Ezt érzik a Gorkij fasori református gyülekezet tagjai is és ezért nem csodálkozunk azon, hogy az 1956-os ellenforradalom idején is azt mondta a fasori gyülekezet Szamosközi Istvánnak: „Ragaszkodunk hozzád!” Mint egyházkormányzó bölcs és higgadt ember. Ismeri gyülekezetei és papjai gyenge és erős oldalait. A helyes utat felismerőket biztatja: lépjetek még bátrabban, a nem helyes úton járókat inti és figyelmezteti: jöjjetek velünk és ne maradjatok le. De amikor int, akkor is szeret és amikor büntet, akkor is menteni akar. Világosan látja azt az utat, amelyen egyházainknak járniuk kell a szocializmust építő Magyarországon. Ezt az utat járta pécsi lelkész korában és a Baranyai Református Egyházmegye espereseként is. Amikor a baranyai református szórványgyülekezetekben sokszor útta- lan utakon járt, akkor is tisztán látta azt az utat, amelyen járnunk kell és amelyen be- tölthetjük szolgálatunkat. A helyes út járása közben ő is kapott sebeket a meg-nem- értőktöl, a visszahúzóktól, de azt is békességgel el tudta viselni, mert tudta: aki új úton mer járni és mer a vezetésre vállalkozni, annak számolnia kell az „ellenszéllel" is. Szamosközi István püspök igen hűségesen végezte és végzi az egyház békeszolgálatát. Nála ez a szolgálat már akkor is igaz és őszinte volt, amikor még sokan a lelkészek és gyülekezeti vezetők kozott nem belső meggyőződésből végezték azt. Nála az igehirdetői és pásztori szolgálat elválaszthatatlanul összeforrott a béke munkálásával: a szívekben, az emberek és a népek között. Ezt a szolgálatot nemcsak az egyházban végzi, hanem az Országos Seketanács tagjaként is, megbecsülve a más világnézetű, de az emberiség javáért velünk együtt munkálkodó emberektől. Jelentős szerepe van Szamosközi Istvánnak a református egyház és az állam őszinte jóviszonyának építésében is. Ezt a szolgálatot is mindig örömmel végezte és végzi. Ebben a vonatkozásban is őszintesége és megfontolt bölcsessége sokat ér. Népünk iránti szeretete irányítja az állam és egyház jó viszonyának muru- hálásában. Mi evangélikusok szeretjük őt azért is, mert igazán „ökumenikus lélek” lakik benne. A két testvér egyház testvéri viszonyának ápolása nála magától értetődő és tőle elválaszthatatlan. Sohasem éreztük őt közöttünk a „nagyobb egyház nagyobb püspökének”, ellenben igazi testvérnek, aki alázatával és szolgálatával volt nagy közöttünk. Ajánljuk őt továbbra is Isten kegyelmébe és szereteté- be! Ebben a kegyelemben és szeretetben akarunk mi is vele és az egész magyarországi református egyházzal „egyek” maradni. K. Z
