Evangélikus Élet, 1965 (30. évfolyam, 1-52. szám)

1965-05-09 / 19. szám

AZ EZERARCÚ AFRIKÁBAN XII. Afrikai helyzetkép A következő cikkekben szeretnék összefoglaló képet adni a mai aíríka politikai, gazdasági, társadalmi kérdéseiről, továbbá a keresztyén egyházak életéről. Természetesen nem törekszem a teljességre, mert helyszűke miatt, — de egyéb okoknál fogva is —, a teljes kép megrajzolása lehetetlen. Mégis szeretném, az összefoglalást elvégezni, mert enílkll széteső maradna Afrikáról az előző akisekben megrajzolt kép. Éppen az összefoglaló cikkek nyomán tűnik ki majd, hogy valóban mennyire „ezerarcú ’ Afrika! Időszerű etikai kérdések A lelkiismeret szabadsága KÜLÖNÖSEN AZ UTOLSÓ ÉVTIZEDBEN óriási változá­sok mennek végbe Afrikában. Ezek a változások viharként vonulnak végig az egész Af­rika politikai, társadalmi és vallási életében. A második világháború végén mindössze 2 millió ember élt független államban a 240 millió lakos­ból! Libéria volt az egyetlen független állam, amelyet 1847- ben visszatért rabszolgák ala­pítottak. Hosszú évszázadokon keresztül független volt ugyan Etiópia is, de az olaszok 1936—37-es években rátörtek erre az államra és független­ségük jórészt megszűnt. Az is igaz, hogy az 1910-ben alapí­tott Dél-afrikai Unió is füg­getlen államim.. számított, de ennek csak névleges függet­lensége van a mai napig, i..- szen a négereket ebben az ál­lamban a fehér emberek kor­mányozzák. Ezért mondhattuk azt, hogy a második világhá­ború Után valójában csak Li­beria volt független az egész Afrikában. Az 1950-es évek elején megindult Afrikában az az óriási vihar, amelynek nyo­mán a gyarmati sorsban élő afrikai népek egymás után szabadultak fel a gyarmato­sító hatalmak igájából. Előbb Líbia, aztán Etiópia, majd Egyiptom következett. A világ azonban 1955 után kezdett jobban Afrikára figyelni, amely időtől kezdve nemcsak az észak-afrikai arab államok mozdullak meg, hanem a trópusi Afrika is! 1957-ben Ghana lett függetlenné, majd Guinea, 1960-ban pedig 17 af­rikai állam szabadult fel a gyarmati sorsból. Abban az esztendőben szinte megmoz­dult a föld Afrika népei alatt! Azóta is tovább folytatódik a függetlenségi harc és ma már 36 fü'g'gétlen afrikai 1 állam van! Megváltozott Afrika tér­kepe, úgyannyira, hogy a tér­képrajzolók nem tudták nyo­mon kísérni azt az óriási vál­tozást, ami ezen a földrészen az utolsó évtizedben végbe­ment. Vannak még egyes te­rületek ma is Afrikában, ame­lyek még a gyarmatosítók ha­talmában vannak: Angola, Mozabique, Spanyol-Guinea, Portugál-Guinea, stb. De már ezeken a területeken is mozog a föld a gyarmatosítók alatt és nincs messze az az idő, amikor az óriási kontinens minden területe függetlenné válik. MI HAJTJA AZ AFRIKAI NEPEKET ARRA, hogy har­coljanak országaik és népeik függetlenségéért? A társadal­mi fejlődés törvényei Afrika népei számára is érvényesek! Ezt a kontinenst sem kerül­hette el az előrelépés, a fejlő­dés szele. Afrika népei is el­érkeztek odáig, hogy már nem tudtak kiskorúságban élni. Nem tudták tovább vállalni, hogy a gyarmatosító hatalmak kiszolgálói és kizsákmányolt- jai legyenek. Nagykorúságra vágytak. Olyan nagykorúság­ra, amelyben maguk intézik dolgaikat, kormányozzák or­szágukat, fejlesztik kultúráju­kat és kincseiket nem kell ol­csó áron odaadniuk a gyar­matosítóknak. Természetesen sok indító oka van ennek, a függetlenségi vágynak és a nagykorúságra való törekvés­nek, de minden elfogultság nélkül elmondhatjuk, hogy nagy szerepe van ebben a Szovjetuniónak és a szocialis­ta országoknak is, amelyek kezdettől fogva segítői és lel­kesítői voltak az afrikai né­pek függetlenségi törekvései­nek. A FÜGGETLENSÉGI VAGY MÖGÖTT ott van az emberi méltóság és egyenlőség utáni olthatatlan vágy. Azok a né­gerek, akiknek őseit millió- számra fogdosták el mint álla­tokat a rabszolgavadászok és hurcolták őket elsősorban Amerikába, azok a négerek, akiket olyan sokszor megaláz­tak és emberszámba se vettek a gyarmatosítók és akik éppen emiatt másodrendű embernek érezték magukat, most ellen­állhatatlanul az után vágynak, hogy egyenlők legyenek a fe­hér emberrel és általában minden szabad emberrel. Nem tudják vállalni tovább azt, hogy bőrük színe miatt meg­különböztessék őket. Meg akarnak szabadulni attól a ki­sebbrendűségi érzéstől, aryely- be belesüllyesztették őket azok a fehér emberek, akik magukat „felsőbbrendűnek” hitték a négerekkel szemben. Ezek a négerek felismerték azt, hogy nekik is van helyük a népek családjában és a ma­guk sajátosságaival meg tud­ják gazdagítani az emberiség nagy családját. NEM UTAZUNK MINDIG A VÉGÁLLOMÁSIG, mert előbbi helyeken is vannak teendőink, elvégzésre váró munkáink. Az ügyes-bajos dol­gok intézéséhez nem kötelező végig utazni a vonalon, az életben viszont igen; a bölcső­től a koporsóig. Az utunk nem mindig sétahajózás, vagy ki­rándulás, sokszor csúcsforga­lom: zajával, izgalmával és lökdösésével együtt. Az uta­zás velejárója az állomás — egyik a másik után; teljesérté­kű és feltételes váltogatják egymást. FELTÉTELES MEGÁLLÓ A KONFIRMÁCIÓ IS. Ha nincs leszálló ennél az állo­másnál, akkor mehet a kocsi tovább. Ha lenne is leszálló, akkor is le lehet csengetni, ne álljunk még, ne vesztegessük az időt! De miért is konfirmál­tunk? Mi szükség erre? Ha is­merjük a szónak a magyar je­lentését — megerősítés, akkor is miben erősödünk meg és mire? MINDIG PROBLÉMA VOLT A GENERÁCIÓ KÉRDÉS. Le­het, hogy régen nem ennyire, de napjainkban nagyon. Nem célom most ezt feszegetni, hogy mi ennek az oka, vagy miért fokozódott fel ez ennyire, amennyire!? Tény és ezt érez­zük a „legjobb családok” éle­AMERRE CSAK JÁRTUNK AFRIKÁBAN, egy jó értelem- oen vett nacionalizmust fi­gyelhettünk meg. Ez a nacio­nalizmus az első ütemében kétségtelen „anti” jellegű volt, vagyis bizonyos vonatkozás­ban valami és vaiakik ellen irányult. Nem lehet csodálkoz­nunk azon, hogy ez a nacio­nalizmus először minden gyar­matosító hatalom ellen lépett fel. Egy ilyen értelmű nacio­nalizmust pozitiven kell meg­ítélnünk. Ez a nacionalizmus a legtöbb államban most a második ütemhez érkezett el. Ma már nem annyira valami „kalabas”-sal ellen irányul, mint inkább va­lamiért küzd. Azt akarja el­érni, hogy a különböző afrikai népek megtalálják önmagukat, saját lábukra álljanak és ki­fejlesszék sajátos afrikai kul­túrájukat. Az afrikai népek ma vissza akarnak térni az af­rikai kultúrához: zenében, ru­házatban, szokásokban. tében is. Ügy áll az ifjúság és az idősebb egymással szemben, mintha ez a két tábor egy szé­les folyó két oldalán állana, akik átkiáltanak a túlsó olda­lon levőknek, s egyik sem érti azt, hogy mit akar, vagy mit mond a másik. Mi ennek a vé­ge? — hangzavar és zűrzavar. Olyan helyzet ez, mint mate­matikában a különböző neve­zőjű törtek összeadása. Ügy, ahogy vannak, lehetetlen a művelet elvégzése, szükséges, ehhez egy „előmüvelet”, még­pedig a közös nevezőre való hozás. Az emberi próbálkozás sokszor kudarcot vallott már ennél az előműveletnél is. Vi­szont „Ügy szerette Isten a vi­lágot, hogy az Ö Egyszülött Fiát adta ..Ennek látható jele ma is a kereszt, amelynek függőleges szára az Istent köti össze az emberrel, a vízszintes pedig az embert az emberrel. A fiatalok és az öregek közötti hangzavart, az ellentétet és a nevezők különbözőségét oldja meg Jézus Krisztus. De nem­csak a kereszttel, hanem azzal, amikor megjelenik a tanítvá­nyok között, s így köszönti őket: ,,Békesség néktek!” Ö ALL A KÖZÉPPONT­Ezzel a történelmi múltú ki­fejezéssel kapcsolatban, mely a francia forradalomtól kezd­ve olyan nagy szerepet ját­szott az újkor történetében, először azt kell látnunk: más az értelme a megszokott, vilá­gi szóhasználatban, és lénye­gesen más a keresztyén, teoló­giai gondolkodásban. •i Keresztyének és nemke­* ■ resztyének közös meg­győződése — ilyen értelemben szerepelt ez a kérdés a II. va­tikáni zsinat tárgyalásai so­rán is —, hogy az alapvető emberi jogok közé tartozik, vallani és követni azt, amit belső meggyőződése szerint jó­nak és igaznak tart az ember, ha ezzel sem az emberiességet, sem a közjót nem veszélyez­teti. (Az utóbbi feltételes mon­datot azért kellett hozzáten­nünk. mert például a keresz- tyénség története is tud olyan szélsőséges szektákról, ame­lyek a családi életet veszélyez­tették, vagy az öncsonkítást, öngyilkosságot dicsőítették.) Ennek az alapelvnek végső alapjait kutatva, először is említsük azt, amit a világi etika oldaláról a legfontosabb érvként említenek: az ember szívébe mélyen be van vésve az az érzés, hogy a másik em­ber testi életéhez hasonlóan kell tiszteletben tartanunk embertársunk egész szívvel vallott, követett belső meggyő­ződését. De mi keresztyének még inkább arra alapozzuk ezt az etikai követelményt, hogy Isten is így cselekszik velünk, amikor nem gépek­nek, hanem gondolkodó, aka­rati döntéssel határozó lé­nyeknek alkotott meg minket. Még a jóra sem kényszerít, nanem szeretetével hív, fárad­hatatlanul és türelmesen hívo­gat bennünket! Isten szerete- tének ez a „módszere”. S ez azt kívánja, hogy mi is így cselekedjünk. A lelkiismeret szabadságá­nak említett általános erkölcsi alapelve ránk, keresztyénekre nézve azt jelenti: míg egyfe­lől Krisztustól kapott megbí­zásuk szóval és élettel hirdet­ni az evangéliumot minden te­remtménynek, másfelől az evangélium szolgálata közben minden külső vagy belső, val­lásos vagy lelki kényszert ke­rülnünk kell; szeretettel és türelemmel kell Jézus követ­ségében járnunk. Senkit sem szabad a hit elfogadására a.nyszeriteni, vagy más meg­győződés követése miatt ellen­ségnek tekinteni, rossz hírbe hozni, vele szemben gyűlöl­ködni, vagy akárcsak belsőleg is türelmetlen magatartást tanúsítani. Ez ellenkeznék Krisztus szeretetével, a ke­resztyén erkülcsiség legalap­vetőbb követelményeivel. Saj­nos, ezen a téren sok vétek terheli a keresztyénség múlt­ját, az inkvizíciótól a vallás- háborúkig, Giordano Bruno és Servet máglyáitól az állam­vallás túlkapásaiig. És ma sem idejétmúlt dolog, felven­nünk a küzdelmet magunk között a „keresztesháborús” és „hidegháborús” lelkűiét ellen BAN, aki az új parancsolatot adja, aki az emberből nemcsak embertársat, hanem felebará­tot „farag”. Ö az összetartó ka­pocs. 0 az, Aki közös neve­zőre hoz. OLYAN AZ EMBER ÉLETE, mint a turistáké, akik kapasz­kodnak fölfelé egy meredek sziklafalon, s össze vannak kötve. Ennek a kötélnek az a rendeltetése, hogyha az egyik utitárs megcsúszik, s elveszti lába alól a talajt, tartsa a má­sikat is. Ezt az összetartó kö­telet konfirmálta az Isten a gyermekek és a gyülekezetek életében. Az Isten ugyanek­kor nemcsak megerősített, ha­nem figyelmeztetett is. Ha lesznek ilyen esetek — már­pedig lesznek —, akkor a kö­téltartás helyett nehogy a kö- télvagdosás legyen a főfoglal­kozásunk. Ezt a vagdosást je­löli az egyházi szóhasználat a bűn kifejezéssel. Vétek a szü­léink ellen, ha mi fiatalok vag­dossuk a kötelet, ami összeköt, bennünket velük. A „Tiszteld atyádat és anyádat” ma is ak­tuális és időszerű intelem. A KONFIRMÁCIÓ ELŐKÉ­SZÍTŐKÖN minden gyermek megtanulta a 10 parancsola­a más meggyőződést vallók iránt. Pedig hogyan várhat­nánk a világ bármelyik részé­ben is a jogot hitünk szabad gyakorlására, ha más meggyő­ződésű vagy vallású ember­társainktól — nyiltan vagy akár csak belsőleg is — elvi­tatnánk ugyanezt a jogot? Fő­leg a római katolikus egyhá­zat érte ilyen tekintetben sok jogos támadás többségi terü­letein, de ez a gyakorlat a ke­resztyénekre általában is ár­nyékot vetett. Ezért örömmel kell tudomásul vennünk, hogy — ha nagy belső küzdelmek között is — a II. vatikáni zsi­nat követni, fogja ezt az utat reménység szerint, magáévá téve ezzel a reformáció és az ortodoxia egyházainak leg­utoljára az Egyházak Világta­nácsa Központi Bizottsága 1963-as odesszai határozatá­ban kifejezett nézetét. O A teológiai etikában *-• ugyanakkor más jelen­tésben is találkozunk a „lelki­ismeret szabadsága” kérdésé­vel. Ebben a másik jelentésé­ben a reformáció egyik köz­ponti kérdése volt. Luther is egyik legismertebb iratában foglalkozott vele (A keresz­tyén ember szabadságáról. 1521.). A lelkiismeret szabadságán a reformatori teológia azt ér­ti, hogy a keresztyén lelkiis­meret akkor válik igazán sza­baddá döntéseiben, akkor lesz „felszabadult lelkiismeretié”, ha megszabadulunk önző, bű­nös énünk rabságából és az erkölcsi törvény előírásainak, tilalmainak „törvény-igájától”; hogy csak a hitnek Krisztussal való belső kapcsolatában ju­tunk el „Isten gyermekeinek tökéletes szabadságára”. Isten törvénye az új ember számára nem fenyegető parancsolatok Demokles-kardja a fejünk fö­lött, hanem a szívünk belső parancsa. „Hitben élünk” (Gál Budapesten, 1965. május 9-én Deák tér de. 9. Fenyvesi László teol. (szuppl.) de. 11. (úrv.) H.i- lenscher Károly du. 5. Trajtler Gábor du. 6. Szeretetvendégség: dr. Kékén András Fasor de. fél 10. de. 11. Szirmai Z. du. 6. Dózsa György út de. fél 10. (úrv.j Szirmai Zoltán Üllői út 24. de. fél 11. Karácsony Sándor u. de. 9. Rákóczi út 57/b. de. 10. (szlovák) dr. Szilády Jenő de. 12. Thaiy Kálmán u. de. 10. ifj. Hegedűs Lajos de. 11. ifj. Hegedűs Lajos du. 6. Ifj. Hegedűs Lajos Kőbánya de. 10. Veöreös Imre Utász u. de. 9. Vajda Péter u. de. fél 12. Veö­reös Imre Zugló de. 11. Boros Ká­roly Rákosfalva de. 8. Boros Ká­roly Gyarmat u. de. fél. 10. Boros Károly Váci út de. 8. Káposzta Lajos Fóti út de. 11. Káposzta La­jos Frangepán u. de. fél 10. (úrv.) Káposzta L. Újpest de. 10. Pest­erzsébet de. 10. Soroksár Újtelep de. fél 9. Pestlőrinc de. 11. Pest­újhely de. 10. Kürtösi Kálmán Rákospalota MÁV telep de. 8. Rá­kospalota Nagytemplom de. 10. Rákospalota kistemplom du. 3. Sashalom de. 9. Karner Ágoston Rákosszentmihály de. fél 11. Kar­ner Ágoston Rákoscsaba de. 9. Békés József Rákoshegy de. ». Rákosligct de. 10. Rákoskeresztúr de. fél 11. du. fél 3. tot. Mi Atyánkot, stb. Ezt nem azért tettük, hogy legyen mit elfelejteni, hanem azért, hogy életelemmé váljék, gyakorlat­tá. Tornaórákon tanáraink mindig azt a mozdulatsort gyúratták velünk, amelyik még nem ment, A 4. parancsolat elemei pedig nem mennek. Az anyáknapja — egyik legmeg- hatóbb napunk — olyan dísz­bemutató-féléje a 4. parancso­latnak, A szülőknek viszont nem seregszemlére van szük­ségük, hanem gyakorlatra. Gya­koroljátok! Gyakoroljuk, ne egy napig, hanem anyáknapjá- tól—anyáknapjáig, majd pedig kezdődjék minden elölről a végállomásig. A KONFIRMANDUS NEM MARAD MINDIG GYEREK, hanem felnőtté serdül. Ma az otthonon kívül az iskola, a ját­szótér. az uszoda, stb az élet­területe. Felnőtt korában szű­kül. de ugyanakkor bővül az élettere a munkahellyel. Ma a játszótéren, holnap a munka­helyen kell meglátszania a ma­gatartásunkon, hogy konfirmá­cióra jártunk. Ma is és holnap is csillaggá kell válnunk a srá­cok. majd pedig a munkatár­sak között. 2,20.) Nem azt kérdezzük tőbe bé, mit mond a parancsolatok betűje, hanem, mit mond Krisztus. A „lelkiismeret sza­badsága” keresztyén etikai ér­telemben az erkölcsi jónak szabad, spontán, boldog és „természetes” cselekvése a Krisztussal való életközösség­ben! „Isten szolgálata a leg­nagyobb szabadság” (Augusti­nus). Luther így fogalmazta meg ezt az igazságot. A „keresz­tyén ember szabadsága” egy­felől a hit belső kapcsolata Istennel, Jézus Krisztusban. Másfelől pedig ugyanakkor a szeretet kapcsolata is a fele­baráttal: spontán, szabad bel­ső készség minden ember tes­ti-lelki javának szolgálatára. Az igazi „lelkiismereti sza­badság" a keresztyén etika számára azt jelenti, hogy Is­ten szeretetében belsőleg sza­badokká leszünk a másik em­ber és az emberi közösségek önzetlen szolgálatára. Ezzel eljutunk az életnek arra a magaslatára, ahol az erkölcsi jó, a szeretet, a má­sokon segítés nem önmagunk keserves legyőzése, nehéz és sóhajtozva végzett erkölcsi „kötelesség” többé, hanem úgy fakad az ember szíve mélyé­ről, mint ahogyan a friss, bő­vizű forrás előtör a földből* Az ilyen lelkiismeret döntései item számontartott „érdemek az üdvösségre”, hanem az Is­ten iránt hálás szív gyümöl­csei. Ilyen lelkiismeretre újjászü­letni — ez a keresztyén etika szerint földi életünk legna­gyobb ajándéka. És ilyen lel­kiismerettel dönteni, cseleked­ni. élni — ez az a belső alap, amelyre — benne igazában Krisztusra — ráépül a gyüle­kezet és a társadalom javát egyformán szolgáló, értékes és igaz emberi élet. Dr. Nagy Gyula Bécsikapu tér de. 9. Schreiner Vilmos de.M4Jf Ä'chreiner Vilmos este 7.. Schr,einer Vilmos Torockó tér de. fél 9. ObüÖa de. 9. Fülöl» Dezső de. 10. (úrv.) Fülöp Dezső XII. Tarcsay Vilmos u. de. 9. Ruttkay Elemér de. Ji- Ruttkay Elemér este fél 7. Csengődy László Pesthidegkút de. fél 11. Csengődy László Kelenföld de. 8. (úrv.) Uzon László de. 11. (úrv) Uzon László du. 6. dr. Rezessy Zoltán Németvölgyi út de. 9. dr. Rezessy Zoltán Kelenvölgy de. 9. Visontai Róbert Budafok de. 11. Visontai Róbert Nagytétény de. 8. Csillaghegy de. fél 10. Csepel de. 11. AZ AUSZTRIAI EVANGÉLIKUS EGYHÄZ gyülekezeteiben április 27-én megemlékeztek Ausztria fel- szabadulásának 20. évforduló­járól. Az evangélikus egyház tanácsa ugyanakkor elrendel­te azt is, hogy május 16-án aa istentiszteleteken történjék emlékeztetés az osztrák állam- szerződés aláírásának 10. év­fordulójára is. ÉRDEMES VOLT? Talán most még nem látszik annak. Nyugodt vizeken evezünk és feleslegesnek látszik a men­tőöv a hajónkon. Nyugodtan nézünk a jövőbe, sőt terveket szövögetünk. Elkészítjük éle­tünk műsorát, mint a rádió­műsor szerkesztők, csak ők is kifelejtik, ül. kihagyják a vi­harokat a számításból. A ha* jóskapitánynak az is a felada­tához tartozik, amikor egy új matróz lép a hajóra, annak is megmutatni, hogy hol van a mentőöv. A viharban az a ha­jó legértékesebb darabja, mert az életet jelenti. Érdemes volt?! Feltétlenül^ mert a gyermekeink is meg­tudták, hogy az élet vihará­ban ki az, aki az Eletet jelentit megismerték azt a Jézus Krisz* tust, aki megjelenik a tanítvá­nyt kör közepén, s Benne azt, aki közös nevezőre hozza azt, ami különböző volt. Káposzta Lajos HARANGOK újraönté­sét, harangkoronák, ha­rangállványok készíté­sét, átalakítását újrend­szerűvé vállalja DUSÄK ISTVÁN harangöntő, örszentmik- lós, Dózsa György út 26. Néger nő a Mert igenis van afrikai kultúra! Ez a kultúra sokkal mélyebb gyökerű, mint azt az európai és amerikai emberek sokszor hiszik. Az afrikai népeknek a kultúrájáról éspedig elfelejtett kultúrájáról a következő évtizedekben még sokat fogunk hallani! Érdekes megfigyelni, hogy sok afrikai abban is szeretné kimutatni „afrikai” mivoltát, hogy a felvett angol, francia, spanyol, portugál neveket afrikai nevekkel cserélik fel. Még a neveikben is afrikaiak akarnak lenni! Fejlesztik zenei kultúrájukat és máris egyes területeken olyan zenei kultúrát teremtettek, amelyre érdemes felfi­gyelni a fehér embereknek is. (Folytatjuk!) D. Káldy Zoltán Érdemes volt! ISTENTISZTELETI REND » t

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents