Evangélikus Élet, 1965 (30. évfolyam, 1-52. szám)
1965-05-02 / 18. szám
BERM. BP. TS. XXX. ÉVFOLYAM, 18. SZÁM 1965. május 2. Ára: 1,40 forint KÖSZÖNTÉS A mai vasárnapon minden gyermek, akiben él a szülök iránti szeretet, felköszönti édesanyját, örömmel tesznek pnnek eleget kicsinyeink, hiszen számukra ez a fényes májusi reggel boldogságot jelent. De ezt tesszük mi felnőttek is, akik abban az isteni kegyelemben részesültünk, hogy él még édesanyánk. Az emlékezés messzi utakra vivő vonatjára felül a mai napon az is, aki már csak megsárgult fényképről, egy-egy emléktárgyról vagy álmatlan éjszakán visszacsengő hangról tud emlékezni arra,aki életet adott és könnyen ontott értünk. Mi is megragadjuk az alkalmat és könszöntésünkkel bezörgetünk minden nagymamához, édesanyához és kismamához. Köszöntésünk mellé odahelyezzük imádságainkat is. Hiszen tudjuk, hogy mindepért, amit édesanyánktól kaptunk, egyedül Istennek mondhatunk köszönetét. Azért imádkozunk ma, hogy Isten áldja meg azok életét, akik hóban és viharban, jólétben és szegénységben, egészségben és betegségben nem szűntek meg fáradozni értünk! Köszöntünk titeket, Nagymamák! Deres, ritkuló hajatok és megvékonyodott, ráncos kezetek ott kapták fényüket, ahol valamikor mi játszadoztunk és éhes szájjal asztalhoz ültünk, Mögöttetek két szörnyű világégés van. Ezekbpn megtanultatok lemondani és virrasztani. Az elsőben apánkért imádkoztatok, a másodikban fiaitokért. És amikor vékonyabbra kellett szelni a kenyeret akkor a tiétek fogyott mind rohamosabban, de a miénk maradt a régi vastagságú. Édes volt számotokra a keserű kávé, hogy mi édes tejet ihassunk. S mindez olyan természetes volt számotokra, mint amilyen természetes most az, hogy unokáitokra vigyáztok, neki készítetek apró ajándékokat és tpli kamrával várjátok őket, ha vége lesz az iskolaévnek. Eddig is és ezután is várakozás lesz az életetek. De ti ezt nem bánjátok. Hiszen édesanyák vagytok! És közben megvékonyodolt arcotok és meggyengült szívetek. De az anyai szív melegségének ajándékait ma sem szűnt meg árasztani magokból unokáitok, dédunokáitok felé. Isten áldja meg örpg életeteket még nagyon sok örömmel és unokáitokban megtalált boldogsággal. Reszkető kezetekért és fájós lábatokért mi is nagyon sokat imádkozzunk. Mert nem csak azért van rátok szükség, mert gyermekeinkre vigyáztok, hanem azért is, mert édesanyák vagytok, akik megtanítottatok bennünket imádkozni és dolgozni. Isten áldása töltse be anyák napján minden Nagymama szívét! Köszöntünk titeket, Édesanyák! Csak egy percre állhattok meg az élet rohanásában és összeszorult Szívvel várjátok, hogy virágcsokorral és csókkal köszöntsenek azok, akik életeteknek egyedüli betöltői: a gyerekek. És amikor magatokhoz ölelitek fejüket, mindnyájan egyet éreztek, hogy ti vagytok a legboldogabbak. Mert nincs annál nagyobb öröm, mint mosolygós gyermpkszemek csillogásában élni. De csak egy percre állhattok meg, mert a munka vár benneteket. Ti sohasem értek rá pihenni! Nektek mindig van munkátok! Azért birtok ennyit elvégezni, azért van annyi erő bennetek, mert édesanyák vagytok! Munkahelyeiteken helytálltok. Otthon tiszta és rendes a lakás és esténként mindig jut néhány mosolygós perc gyermekeiteknek, akik még a mosoly és jókedv világában élnek. Bárcsak minden édesanya az lenne, aminek nevezünk benneteket: édes! Bárcsak ne lenne közöttetek olyan anya, aki megrontja az anyai szív szeretetét azzal, hogy önző életével csak a saját hasznát és kényelmét keresi, ahelyett, hogy gyermekei boldogságát őrizné! Bárcsak np lennének közöttetek olyan anyák, akik különbséget tesznek gyermekeik között! Egyiket mostohának, a másikat édes gyermekének tekinti. Az egyiket szegénynek, a másikat gazdagnak! Ti mindnyájan édes-ek vagytok! Édesanyák! Adjon Isten nektek sok örömet gyermekeitekben, jókedvet a munkában és boldogságot az otthonban! Isten szeretetéböl tudjatok ti is szeretni, kedves Édes Anyák! Köszöntünk titeket, Kismamák! Jövendő életpk hordozói vagytok. Űj életeket bíz rátok Isten, hogy a már bennetek szunnyadó anyai szeretet melegségével vegyétek majd körül gyermekeiteket. Akarjatok anyák lenni! Ne hallgassatok arra a hangra, amely állandóan azt súgja fületekbe, hogy először autó, lakás, utazás, bútor, szórakozás és csak aztán a gyermek! Isten célja és terve, parancsa és akarata a házassággal az élet továbbvitelp. Ne öljétek ki magatokból azt, amit Isten adott nektek: az anyai szeretetet. Anyák napján felétek is küldjük köszöntésünket. Hiszen ti vagytok a hordozói a jövendő nemzedéknek. Nektek kell hordoznotok azokat az anyai tulajdonságokat, amelyekben már elfáradtak nagyanyáink és lassan belefáradnak anyáink! Anyák napján kérjük Istent, áldja meg a ti várakozó életeteket, hogy egészségps gyermekekkel tudjátok dicsérni öt! Áldja meg családtervezésieket és boldogságotokat! Áldja meg az Úr a leendő édesanyákat! Karner Ágoston Kisebbségi konferencia Sliácon A Lutheránus Világszövetség ezévben a szlovákiai Sliáíon rendezte az Európai Kisebbségi Evangélikus Egyházak konferenciáját április 26-tól 30-ig. A fenti konferencián egyházunk küldöttsége is résztvett D. Káldy Zoltán püspök vezetésével. A küldöttség tagjai: Dr. Ottlyk Ernő, dr. Pálfy Miklós és Prőhle Károly teológiai professzorok, Mekis Ádám esperes és Benczúr László püspöki titkár. A konferencia lefolyásáról és annak eredményeiről később tájékoztatjuk lapunk olvasóit. „Boruljon virágba!“ Már két hete elutaztak ugyan finnországi evangélikus vendégeink, de még most is eleven ittlétüknek a vissz hangja gyülekezeteinkben és egész evangélikus egyházunkban. Lapunk legutóbbi számában részletesen tájékoztattuk olvasóinkat vendégeink előadásairól Budapesten. El kell mondanunk, hogy április 11-én Simojoki érsek a győri, Nikotott bennünket arra, hogy mi keresztyének, tegyünk meg mindent azért, hogy ezt az emberséget a helyes irányba nemesítsük. Amikor mi, egyházak vezetői, találkozunk egymással. akkor az a remény él a szívünkben, hogy mi magunk is megvalósítjuk a békesség érzését az emberek szivében. Mert ebben a világban a békére van szükségünk. ban, amit ő a béke terén a világban el akar érni. Itt bizonyára nincs szükség arra, hogy a mi békeakaratunkat hangoztassam, hiszen a finn és a magyar nép között nem volt soha olyan dolog, ami nem lett volna tiszta és világos. Nagyra értékeljük azt a munkát, amit Önök azért végeznek, hogy előmozdítsák népeink között a testvéri kapSimojoki finn érsek az Egyetemes Egyház tanácstermében lainen teológiái dékán a kiskőrösi, Sipilü érsek pedig a veszprémi evangélikus templomban hirdették Isten igéjét. Itt tartózkodásuk utolsó napján fontos megbeszélést tartottak egyházunk vezetőivel az egyetemes székház tanácstermében. Mindkét részről őszinte vágy nyilvánult meg, hogy szorosabbra fűzzék egyházi kapcsolataikat és kibővítsék azokat egyházkormányzati, diakóniai és tanulmányi szempontból egyaránt. A baráti összejöveteleken és ünnepi fogadásokon megismerkedtek vendégeink az állami élet vezető személyeivel, valamint egyházunk sok-sok munkásával. Az egyik ilyen együttléten Simojoki érsek beszédet tartott, amelyben többek között a következőket mondta: „Nekünk még sokat kell dolgoznunk, hogy országunkat széppé és virágzóvá tegyük. Nem azokra a virágokra gondolok. amelyek a természet ölén fakadnak és amiket volt alkalmunk megcsodálni itt, Magyarországon is. Hanem azokra a virágokra gondolok, ameylek a mai élet és társadalom vonatkozásaiban bontakoznak ki. Éppen ezért tartom nagyszerű alkalomnak, hogy most megismerhettük a magyar evangélikus egyház és a magyar nép életét. Az az érzésem, hogy ezek inspirálni tudnak majd bennünket. Az önökkel való találkozásból azt a tapasztalatot szűrtem le, hogy a magyar nép azt akarja felszínre hozni, amit igazi emberségnek tartunk. Abban a világban, amelyben élünk, sok nyugtalanító jelenség van, amelyeket aggódva szemlél a mi népünk is. De abban a reményben élünk, hogy ebben a világban több a fény, mint a sötétség. A világon többfelé az a helyzet, hogy megadják az igazi emberséget azoknak az embereknek is, akik eddig elnyomás alatt éltek. Talán éppen az a sok keserű tapasztalat, amelyen átmentünk, megtamAbban a társadalomban, <| csőlátókat. Szeretnénk remélamelyb.en élünk, sok dologban egymástól egészen eltérő vélemények vannak. De abban egyetértünk, hogy a mi államunk elnökének a törekvését támogatjuk abban a munkáni és 'kívánom" is, hogy a mi finn népük élete is úgy alakuljon ki, hogy nálunk is és önöknél is virágba borul minden.* pm IMÁDKOZZUNK Pásztorunk, Űr Jézus Krisztus! Hálaadással köszönjük Néked áldozatodat, amellyel megváltottad nyájadat a pusztulástól. így lett tiéd, tulajdonod, amelyre gondod van, amelyet őrzői, mert ismered és szereted azt. Bűnbánattal valljuk meg előtted, hogy noha Te gyakran bízol reánk pásztori szolgálatot, elfáradunk a mások gondozásában, vigasztalásában, az irántuk való szeretetben, az érettük való imádkozásban és az áldozathozatalban. Jóakaratunk szerint pásztorok vagyunk, de szolgálatunk szerint gyakran béresek. Irgalmazz nékünk! Könyörgünk, végy oltalmadba bennünket és nyájadat, az egyházat, a gyülekezetét. Taníts meg hűséges követésedre, alázatos és bizodalmas engedelmességre, a közösség megtartására, örvendező életre. Segíts növekednünk megismerésedben és a szeretetben mindenki iránt. Szentlelkeddel gyújts össze bennünket a világ minden tájáról, hogy egyek legyünk az Atyában és Tcbenncd. Hallgasd meg imádságunk kegyelmesen. Ámen. A vasárnap oltári igéje síi a. arra hivattatok el; hiszen Krisztus is szenvedett érettetek, néktek példát hagyván, hogy az Ő nyomdokait kövessétek: Aki bűnt nem cselekedett, sem a szájában álnokság nem találtatott: Aki szidalmaztatván, viszont nem szidalmazott, szenvedvén nem fenyegetőzött; hanem hagyta az igazságosan ítélőrez Aki a mi bűneiiiket maga vitte fel testében a fára, hogy a bűnöknek meghalván, az igazságnak éljünk: Akinek sebeivel gyógyultatok meg. Mert olyanok voltatok, mint tévelygő juhok; de most megtértetek telketek pásztorához és felvigyázójához,” l Pét 2, 21—25 A PÁSZTOR A giccs ellen egyre több szó és egyre határozottabb állás- foglalás hangzik el folyton fejlődő kulturális életünkben. Méltán. Mert a giccses „műalkotás" émelygős szentimenta- lizmusával és a valóságot rózsaszín álommá színező idealizmusával megtévesztő és nem az igazat, a szépet és a jót fejezi ki. Ezért hangzanak el a rádióban és a televízióban rendszeres előadások a szakemberek részéről, akik egy verset, képet vagy szobrot elemezve megmagyarázzák, hogy miért szép a szép. Gyülekezeti köztudatunkban is giccses kép él a pásztor Jézusról. Napsugaras, idillikus, táj, fehér báránykák, furulyázó és andalogva terelgető pásztor — ilyennek látjuk Jézust. A pásztor Jézus ilyen értelmezésétől egy rendkívüli fontos ige megóv bennünket „... a Jó Pásztor életét adja a juhokért” (János 10,11). A pásztor Jézus képe a bibliában nem az általunk alkotott giccses idillikus pásztor-kép, hanem a nyájáért harcoló Pásztor képe. Jézus az életnek abban a valóságában pásztor runk, hogy a „Sátán mint ordító oroszlán szertejár és kér resi kit nyeljen el”. Jézus ebben a harcban áldozta fel érettünk az életét és igy mentett meg bennünket az életre. Élete feláldozásából élet fakad. Tiszta és gazdag élet. Jézus nem szegényíti meg, nem teszi szürkévé, hanem meggazdagítja és a teljes élet minden színét felragyogtatja azok életében, akik az Ö áldozatából élnek. A jó Pásztor az elveszettet megkeresi. Az ember számára az élet azt jelenti, ha hagyja magát megkeresni. Jézus úgy keres meg, hogy a halála a leghangosabb szó, mellyel a bűnbe, halálba és kárhozatba rohanó ember után kiált. Ügy talál meg, ha a kereszten szén- védőben és a feltámadottban felismerjük az Élet fejedelmét. A pásztor Jézus nemcsak életet ad és oltalmaz, hanem testvéri közösseget is teremt. Az ember közösségi lény. Isten egymás számára teremtett bennünket. A szivünknek mer leg szívekre van szüksége. A legnagyobb emberi nyomorúság, hogy néha akkor is távól vagyunk egymástól és magányosak maradunk, amikor egy- más mellett élünk. Pedig a magányosság elviselhetetlenül nehézzé teszi számunkra az; életet. S az a borzasztó dolog, hogy a nagyon összezsúfolt világban is lehet nagyon magányos az ember. Ezer és ezer külső szál kapcsol össze bennünket, de ha az az egyetlen belső szál hiányzik, amelyik- megtanít arra a szóra, hogy- „testvér”, akkor nagyon magányosan maradunk. Jézus, a jó pásztor össze-, gyűjt bennünket és testvérként köt össze embertársaink-; kai. Ezért, aki az Ö nyájához tartozik, annak meg kell látnia a másik emberben a testvért, meg kell tanulnia, hogy az a feladata, hogy az emberekkel legyen, embertestvére! segítségére legyen mindig és mindenütt, ahol arra szükség van! Ott van a helye, ahol az emberek javát építik, az emberek egyenlő jómódját mozdítják elő, ahol a tartós békét építik. Testvéri közösségben, vagy egyedül, ellenségesen, elgyötörve és beteg lélekkel élünk-e? Akinek Jézus a pász-; tora, a meleg szívű emberek testvéri közösségében él! Matuz László i
