Evangélikus Élet, 1965 (30. évfolyam, 1-52. szám)
1965-04-25 / 17. szám
KP. BERM. BP. 32» BEKESSEG NEKTEK! Húsvét után, tehát az első vasárnapot követő vasárnapon, Zárt ajtók mögött voltak együtt a tanítványok, amikor megjelent előttük, a feltámadott Krisztus és így köszöntötte őket: Békesség nektek! Majd megmutatta kezét és oldalát. Az Ür láttára öröm fogta el a tanítványok szívét. Jézus pedig még- egyszer elismételte a Keleten még most is szokásos köszöntést: Békesség nektek! Jézus szavaival köszöntjük e vasárnapon az oltár előtt álló konfirmandusokat. Örömöt és békességet kívánunk mindegyikőjüknek. Lelkünk rendszerint annak a képét hordozza magán, akivel összeköttetésben áll. Legyenek a mi konfirmandusaink áldott és örök összeköttetésben a Mesterrel. Tőle tanulják meg, hogy Isten nem kárhozatra és pusztulásra teremtette a világot, hanem szeretetve, békességre és szolgálatra. Jézustól tanulják meg, hogy ő azt várja mindenkitől, hogy emberséges ember, közösségi ember, gyülekezeti ember legyen. A közösségi ember szolgáló, másokat segítő, másokat felemelő ember. Jézus azt várja és azt akarja, hogy fiatalok és öregek a köz javára élők legyenek! Jézus korában is voltak Tamások, becsületesen kételkedők. Ne legyenek a mi konfirmandusaink gúnyolódó, cinikus emberek. Szomorú látvány az olyan fiatal és öreg, aki gúnyolódik minden szépen és jón! Ha kételkedünk, becsületesen kételkedjünk. Tamás szenvedélyesen kereste az igazságot. Ezt szabad, ez szinte szükséges. Ettől már csak egy lépés választ el a Jézus által mondott igétől:,, Én vagyok az igazság.” Jézus segít a becsületesen kételkedő Tamásnak. Megmutatja a lándzsa által ütött sebeket. f Még valamit1 Akiknek Jézus azt mondja: Békesség nektek — azokat fel akarja használni a békeszerzés szent szolgálatában. Ez egyben Jézus munkájának folytatása. A Szentlélek által kapunk erre erőt! Konfirmandus fiataljaink! Kerüljetek közelebb ahhoz, ami 2000 évvel ezelőtt történt. Olyan közel, mint amilyen közel voltatok édesanyátokhoz, amikor a kezén hordozott benneteket. Vigyétek el életutatokra ezt az igét: Békesség néktek. Bűnbocsánat a Kristzustól és békesség a földön minden jóakaratú embernek! Fülöp Dezső Harc as igazi egyházért „Az egyház csak akkor egyház, ha másokért akar élni.” Ennek a gondolatnak a jegyében tartotta a berlini Evangélikus Akadémia április 3—4-ig Bonhoeffer-konferenciáját. A konferencián a mártírhalált halt nagy teológus barátai és munkatársai tartották az előadásokat. D. A. Schönherr fő- szuperinterdens rámutatott, hogy Bonhoeffer akkor áldozta föl a szülői házból hozott konzervatív világnézetét, amikor eljutott a Krisztusba vetett személyes hitre. Dr. J. Glenthoj dán lelkész rámutatott, hogy Bonhoeffer már 1933. február 14-én harcot hirdetett a nácik ideológiája és a „Német Keresztyének” tévelygései ellen. A konferencia résztvevői egyetértettek abban, hogy a meggyilkolt teológushoz csak akkor maradunk hűek, ha az egyházban és a teológiában ma aktuális problémákat a hozzá hasonló objektivitással kezeljük. A konferencia vezetője, 1. Fink azonban óva intett attól, hogy Bonhoeffer halálának 29. évfordulóját senki se használja föl arra, hogy az utolsó szeget verje be az ő koporsójába. I „Nem szabad elkülönülnünk a világtól!" Aprilis 7-én az Üllői úti székházban gyűltek össze a Pesti, a Budai és Pest megyei Egyházmegyék lelkészei, a Teológiai Akadémia professzorai és hallgatói, hogy meghallgassák a finn küldöttség tagjainak az előadásait. Kökény Elek lelkész imádsága után Detre László esperes finn nyelven üdvözölte a vendégeket és hangsúlyozta, hogy egyházunk nyílt szívvel vállalja ebben az országban mindazt a feladatot, amit reánk bíz az egyház Ura. Sipilä esperes arról szólt rövid áhítatában, hogy Isten mindig megadja az ige szolgáinak a szükséges eszközt és erőt munkájuknak az elvégzéséhez és nem marad el a jutalom sem. Csak arra vigyázzunk, hogy sohase önmagunkat, hanem mindig a Jézus Krisztust hirdessük. Dr. Nikolainen teológiai dékán a „Koinonia az Üjtestámentomban” címen tartott előadást, összevetve a „közösség” szónak a használatát, ahogyan az a Kumráni szekta irodaiméban szerepel és ahogyan az Üjtestámentomban az evangélisták és az apostolok értik. Döntő annak a különbségnek a meglátása, hogy a kumráni közösség kivonult a világból, azt szinte megvetette, míg az őskeresztyén gyülekezet benne élt az akkori világban, vitte az evangéliomot az akkori embereknek, mert szerette őket. Előadása további részében arról beszélt részletesen, hogy a koinonia (a közösség) az Üjtestámentomban egyrészt a Krisztussal való közösséget jelenti, másrészt azonban a je- ruzsálemi gyülekezetnek juttatott szeretetadományt is. Ez a tény figyelmeztessen bennünket arra, hogy a Krisztussal való egységünk és közösségünk egyúttal közösséget, együttélést, a szeretet közösségét jelenti a másik emberrel is. ellenkezőjét váltja ki igehirdetésünk az emberekből, mint amire számítottunk. Annyira azonosítanunk kell magunkat a hallgatóinkkal, hogy le kell szállnunk a szószék magaslatáról és úgy beszélgetnünk az emberekkel. A világgal való ilyen találkozásunk és korunk emberével azonosulásunk nem jelenti az igehirdetés tartalmának a megváltozását, de mindenképpen arra serkent bennünket, hogy igyekezzünk űj módon föltárnunk hitünk igazságait. Várady Lajos esperes köszönte meg a finn vendégek szolgálatait. Pénteken, 9-én délelőtt a Teológiai Akadémiát látogatták meg vendégeink, ahol a professzorokkal rendkívül élénk eszmecsere alakult ki a teológia jelenlegi fontosabb kérdéseiről, a korunk föladta problémák megértéséről, a tudományos utánpótlás biztosításáról egyházunkban, az egyes professzorok tudományos és egyházi munkásságáról és a kapcsolatok szorosabbra fűzésének a szükségességéről, ami egyházi és finn- magyar vonatkozásban . egyaránt gyümölcsöző volna. Megtekintették vendégeink az Egyetemes Egyház és az Akadémia könyvtárát, a levéltárban pedig Luther Márton végrendeletét, amely — mint tudjuk — egyházunk birtokában van. Vendégeink további programjáról következő számunkban tájékoztatjuk olvasóinkat. A finn egyházi küldöttség I4-én reggel utazott vissza Finnországba. Búcsúztatásukra D. KÁLDY ZOLTÁN püspök vezetésével népes küldöttség jelent meg a Ferihegyi repülőtéren. pm A finn küldöttség az Északi Egyházkerületben A keresztyének protestálnak Az evangélium hirdetésével, a szentségek kiszolgáltatásával nemcsak Krisztus testének leszünk a tagjai, hanem egymásnak is a testvérei leszünk. Simojoki érsek átadta az Akadémiának a Finn Exegeti- kai Társaság ajándékát, az Üjtestámentom összes könyveiről finn nyelven megjelent kommentársorozatot, majd ezen a címen tartott előadást: ,.Hogyan prédikáljunk ma?” Az igehirdetőnek mindig, de ma különösen az a feladata — mondta előadásában —, hogy állandóan vonatkozással legyen a vele ellentétes nézetekre. De nem úgy, hogy keresztyén gőggel és önigazsággal egyszerűen elutasítsuk azokat, hanem inkább kezdjünk őszinte beszélgetést velük. Ehhez azonban arra van szükségünk, hogy mindenekelőtt higgyünk abban, amit olyan jól megtanultunk, hogy Krisztus a mi igazságunk. De azután helyesen kell látnunk és értékelnünk azt a helyet és környezetet is, amelyben benne élünk. „Nem szabad elkülönülnünk a jelenvaló világtól, hanem bizonyságot keli tennünk Krisztusról.” Szinte azonosulnunk kell a magunk korával és annak emberével, ahogyan Pál apostol azonosította magát saját kora emberével éppen az evangéliom érdekében. Szinte pontosan föl kell térképeznünk azt a területet, ahová az evangéliumot vinni akarjuk, különben éppen az Az egyházzal szemben gyakorolt kritikát komolyan kell vennünk. D. Wilm westfáliai püspök jelentette ezt ki a zsinaton tartott jelentésében. Az egyházat állandóan fenyegeti az a veszély, hogy megreked a hagyományban és szervezeti kérdésekben. Ez a tény azonban senkit sem jogosít föl arra. hogy az egyház életéhez szükséges rendet, alkotmányt és kormányzást is kérdésessé tegye. A lelkészek azonban ne féljenek attól, hogy az igehirdetés és az istentiszteleti élet formálása terén kísérletezzenek. „Etekin- tetben is szabad hibákat elkövetnünk”, — mondta Wilm püspök. „TALÁLKOZÁS” Ezen a címen jelenik meg az NDK-ban római katolikus folyóirat, amely jelentősen szolgálja a béke ügyét a hivő katolikusok körében. Ez évi márciusi számában közli többek között Stratmann nyugatnémet dominikánus szerzetesnek cikkét „A béke kötelességünk” címmel. Állást foglalt a lap a háborús bűnök elévülése ellen „Gyilkosság gyilkosság marad” címen. „A húsvéti menetek a legfontosabb politikai tömegtüntetések azok ellen a nyilvánvaló összeesküvések ellen, amiket a katonapolitikai értelmetlenség a Szövetségi Köztársaságban elkövet.” Dr. Koch dortmundi professzor fogalmazta ezt így a húsvéti menetekben részvételre kiadott felhívásban. Dr. H. Kloppenburg dortmundi egyházfőtanácsos kijelentette, hogy a nyugati világ egyetért a húsvéti menetek célkitűzéseivel. Giesen katolikus lelkész pedig arra mutat reá, hogy a német népet hatékony tüntetésekkel kell fölrázni, hogy búcsút mondjon végre háborús hagyományainak. IMÄDSÄQ KONFIRMÁCIÓ ÜNNEPÉRE Mennyei Atyánk! Ezen a vasárnapon, amikor száz és száz templom oltára előtt gyermekeink megerősíttetnek hitükben és először vesznek úrvacsorát, különösen nagy örömmel hálát Néked. Köszönjük azokat a keresztyén családokat, amelyekből jöttek, amelyekben az első imádságot tanulták és amelyeknek közösségében eddig is növekedtek a Lélek áltaL Köszöntjük, hogy születésük és keresztségük idejétől mind máig velük volt kegyelmed. Az egyházi oktatásban megtanulhatták az ige tanítását, megismerhették a Jézus Krisztus érdeméért kapott bűnbocsánat erejét és ma egyesülhetnek a szent testben és vérben megváltó Urukkal. Te kezdetted el bennük a jót, kinyilvánítottad előttük üdvözítő akaratodat, ezért kérünk Téged, vezéreld őket Szentlelkeddel továbbra is életük útján, hogy megmaradjanak hűségesen követésedben, hogy szeressenek Téged és segítsék felebarátaikat. Erősítsd meg őket a hitben és az örök élet reménységében. Áldd meg, Atyánk, egyházadat, hogy szolgálatával, szívével szolgálja világszerte a békességet, hogy gyermekeink és nemzedékek egész sora abban növekedjék és éljen örömbea és megértésben országod és neved dicsőségére. Ámen
