Evangélikus Élet, 1965 (30. évfolyam, 1-52. szám)

1965-04-18 / 16. szám

AZ EZERARCÚ AFRIKÁBAN

IX. Accrában

A nigériai egyházak meglátogatása után úgy gondoltuk, jó volna meglátogatni más afrikai államokban élő keresztyén egyházakat is: „Ha már itt vagyunk Afrikában, kár volna elmulasztani az alkalmat” — gondoltuk. Nyugat- Afrikában lehetőségként kínálkozott GHANA meglátogatása. Lagosból, Dahomey és Togó átrepülése után érkeztünk meg Ghana fővárosába: Accrába.

GHANA MAJDNEM HÁROMSZOR AKKORA, MINT HAZÁNK. Lakóinak száma meghaladja a 7 milliót. Több kisebb állam összevonásából keletkezett, ezek között is a legnagyobb volt Aranypart, amely 83 éven keresztül Anglia korona-gyarmata volt. De ez az állam foglalja ma magába a régi Rabszolgapartot is, amely, mint a neve is mutatja, a rabszolgakereskedés idejében gyűjtő helye volt ennek az embertelen kereskedelemnek. Ez a terület egyébként hosszú időn át Afrika legegészségtelenebb része volt és ezért több más nyugat-afrikai területtel együtt a „fehér ember sírja”-nak nevezték. Azokat a fehér embereket, akik erre a területre merészkedtek, még 50, vagy 100 évvel ezelőtt is járványos betegségek pusztították el, ezek között is elsősorban a malária. El lehet képzelni, hogy nemcsak a gyarmatosítóknak, de a keresztyén misszionáriusoknak is igen nehéz feladatuk volt, amikor ezen a területen megjelentek.

kén jártak a világban. De még másban is hasonlítanak a gha- nai négerek a római polgárokhoz. Csodálatosan szép kenteket viselnek, amelyeket úgy dobnak a vállukra, hogy a

halat árulni édesanyjuknak. Amikor néztem ezeket a bátor tekintetű, magabiztos férfiakat és nőket és arra gondoltaim, hogy a rabszolga-vadászok ezeket, illetőleg ezeknek őseit szedték össze, kötözték meg, mint az állatokat és cipelték el messze idegenbe, nagyon megfájdult a szívem. De arra is gondoltam, hogy milyen felelősség terheli azokat a „keresztyén” államokat, amelyek űzték a rabszolgakereskedelGHANA 1957. MARCIUS 6-AN LETT FÜGGETLENNÉ

és szabadult fel a gyarmati sorsból, és azóta is igen jelentős szerepet játszik a független afrikai államok között. Ez az állam egyike azoknak, amelyek a legnagyobb erőfeszítést teszik azért, hogy a politikai függetlenség mellé megszerezzék a gazdasági függetlenséget is. Kwame Nkrumah elnök népével együtt céltudatosan munkálkodik ezért.

Kale anglikán püspök (Lagos) és D. Káldy Zoltán püspök

EZ AZ ORSZÁG TERMÉSZETI KINCSEKBEN IGEN GAZDAG. Legnagyobb értéke a kakaó, de emellett az ország különböző területein elég jelentős mennyiségű aranyat és gyémántot is bányásznak. Az ország fejlődésének egyik legszebb példája a Volta folyón épülő erőmű. Igen nagy munkával-.a Volta folyó vizét egy tóba duzzasztják össze, amely 14-szer akkora lesz, mint a mi Balatonunk. Ákosoménál 102 m magas gáttal tudják létrehozni ezt az erőművet, amelynek megépítése 70 millió fontba kerül. Ennek az erőműnek a megépítése lesz az ipari fejlődés alapja. A 7 éves terv keretében sok más ipari létesítmény születik és fejlesztik a mezőgazdaságot is.

az accrAban sétaló

EURÓPAI EMBER igen sok érdekességet láthat a városban. Elsősorban azok az asz- szonyok tűnnek fel, akik hátukon cipelik kisgyermekeidet. A puttonyokból a kis néger- leányok és fiúk fekete haja és villogó fehér szeme látszik ki. De igen sok olyan asszonyt is lehet látni, aki fején óriási „kosar”-at visz. Ezek a kosarak egy tökfajtából készülnek és „kalabas”-oknak hívják őket. Ezekben a kalabasokban viszik az asszonyok és leányok a banánt, narancsot, citromot és a plantint (a rendesnél háromszor nagyobb banán). A piacon szinte 1 m átmérőjű kalapokban ülnek áruik mellett a kofák és árulják az őserdő csodálatos gyümölcseit, vagy 100-féle halat, rákot, vagy csigát. De igen sók szép színű szőttest, vagy selyem ruhákat is lehet itt látni, amelyeket indiai, vagy libanoni kereskedők árulnak. A piacon mindenfelé sült banán illatát, vagy sülthal szagát lehet érezni. Még feltűnőbb azonban az, hogy az utcákon nemegyszer lehet látni táncoló férfiakat és asszonyokat. Ez a nép annyira szereti a zenét, hogy mihelyt az utcán jártában az ablakokból rádióban közvetített zenét hall, szinte ott a nyílt utcán azonnal táncba kezd. Nemegyszer láttam ilyen táncoló asszonyokat és férfiakat, akik egymagukban táncoltak, mert megejtette őket a zene varázsa!

EZEK A GHÁNÁI EMBEREK, asszonyok és férfiak, olyan öntudatosan és magabiztosan járnak az utcákon és a tereken, mint akik tudják, hogy „nem alávalóbbak más embereknél”. Egy-egy ghanai férfi látásakor azok a római polgárok jutottak eszembe, akik kétezer évvel ezelőtt egy óriási birodalom állampolgáraiként felemelt fővel és büszmásik válluk szabadon marad. A néger parlamenti képviselők is ebben a ruhában jelennek meg az accrai képviselőházban és intézik országuk ügyeit. A nők is csodálatos színű és ízléses ruhákat viselnek és fellépésük, magabiztosságuk egyáltalában nem marad el a férfiakétól.

DE VAN OTT ÖNTUDAT A GYEREKEKBEN IS! Egész ghanai tartózkodásunk alatt nem találkoztam egyetlen ké- regető gyerekkel! De találkoztam olyan nagyobbacska lányokkal, akik vitték a fejükön a kalabast és segítettek banánt és narancsot, vagy sültMárcius 22-én hazánkba érkezett az Országos Béketanács meghívására Horst Syma- nowsky lelkész vezetésével a Mainz-Kastell-i Gossner Misz- szió szemináriuma. A szeminárium tagjai fiatal lelkészek és segédlelkészek. Kéthetes magyarországi tartózkodásuk alatt rendkívül gazdag érdeklődésük alapján alakult programjuk. A fiatal lelkészek máris megismerkedtek fővárosunk nevezetességeivel és március 28-án három budapesti templomban vettek részt szolgálatukkal együtt az istentiszteleteken: a Deák téri és ferencvárosi evangélikús, valamint a fasori református templomban. Meleg érdeklődéssel kísérték a magyarországi protestáns egyházak életét. De hasonló érdeklődést tanúsítottak hazánk ipari és mezőgazdasági fejlődése iránt is. Alkalmuk kínálkozott megtekinteni a Dunaújvárosi Vas- és Cellulózé Művet, fővárosi ipari létesítményeket és a salgótarjáni Üveggyárat. Látogatást tettek az egri, mezőkövesdi és tarcali termelőszövetkezetekben. Számos kulturális élmény is gazdagította programjukat.

A vendéglelkészek találkozhattak társadalmi és kulturális életünk számos személyével és gazdag eszmecserét folytathattak velük. Fogadták a vendégeket az evangélikus és református egyházak püspökei. Az Országos Béketanács több alkalmat rendezett számukra, hogy különböző kérdéseket megvitassanak. Benyomást keltő volt a lelkészek számára, hogy hazánk minden társadalmi rétege és

met itt a régi rabszolgaparton és más afrikai országban is.

DE VAN ENNEK A FEJLŐDŐ FÜGGETLEN ÁLLAMNAK többek között egy nagy nehézsége. Bármilyen nagy erőfeszítést tesznek az egészségügy érdekében, jelenleg Ghánában mindössze 500 orvos van. Vagyis 17—18 000 ember jut egy orvosra! Több mint 50 000 leprás is van ebben az országban. A malária is szedi áldozatait. Ez is mutatja, milyen nagy segítségre szorul Ghana és ez egyben azt is mutatja, hogy hol kell rajta segíteni.

(Folytatjuk)

D. Káldy Zoltán

szervezete milyen lelkesen fáradozik a népek közötti barátságért és az egyetemes békéért. A Gossner Misszió szemináriuma, amelynek idei résztvevői között nyugatnémet, svájci és argentin lelkészek voltak, gazdagodott a magyar vendégbarátság élményével. Magyarországi tartózkodásuk is elősegíti a kölcsönös megismerkedés és barátság révén a népek közötti jó viszony kialakítását.

ERFURTI KATOLIKUSOK

gyűlést tartottak Erfurtban, amelyen egyrészt az amerikaiak vietnámi kegyetlenkedései, és a dél-vietnámi szabadságmozgalom elnyomása, másrészt pedig a nyugatnémet kormány elévülés-taktikája ellen tiltakoznak.

A Sajtóosztály Iratterjesz- tése értesíti a gyülekezeteket, hogy kapható a

KORÁLISKOLA I.,

amely a templomi kántori szolgálathoz szükséges elemi tudnivalókat és énekeinkhez előjátékot tártál máz

A kottafüzet ára 52,— Ft.

Megrendelhető a Sajtóosztályon

Bpest, VIII., Puskin u. 12.

U Gossner Misszió szemináriuma

die. ŐKŐ-tne.

HÚS VÉT AZ ÉLET ÜNNEPE. Üzenetét ezért nem a kifinomult dogmatikai tételek fejezik ki igazán, hanem azok az ősi húsvéti énekeink, amelyek az élet örömének hangján hirdetik, hogy Jézus feltámadt és él. Szinte nem tudnak betelni annak színezésével, hogy a halál csatát vesztett, és győzött az élet. Az életnek ez az öröme nem ismer korlátokat, ezért az éneklő egyház mindig úgy érzi; hogy vele együtt örül az élet győzelmének az egész teremtett világ: „Vigadjunk, miként a fák, füvek, virágok újulnak örömben!” Így visszhangzik az első húsvét élménye, amikor az élő Jézus újra összegyűjtötte a tanítványokat és megszületett az egyház az élet örömében. Nem az a közösség, amely félelmében elzárkózott a világtól, hanem az a húsvéti egyház, amely az élet győzelmének hitével néz a világra, és lép ki a világba.

Mélyen emberi érzés az élet öröme, de mégsem természetes és magától értődő. Alapja az a húsvéti hit, hogy Krisztus feltámadt és él. Erre pedig a természetes emberi felelet az a kételkedő kérdés: „Valóban föltámadt?” Hogyan lesz ebből a kételkedésből győzelmes hússég Teológiai Osztályának új igazgatója dr. Ivar Asheim norvég teológiai professzor lett, aki eddig az oslói Evangélikus Fakultáson a valláspedagógiai tanszék professzora volt. Dr. Asheim Oslóban, Tüvéti hit: kapunk-e erre is választ a húsvéti üzenetben?

HA MEGFIGYELJÜK AZ EVANGÉLIUMOK TUDÓSÍTÁSAIT, mindenek előtt azt a meglepő választ kapjuk, hogy Jézus feltámadásának első tanúi ugyanolyan emberek, mint mi. Magatartásuk kísértetiesen hasonlít a miénkhez. Hitük elmaradt a tények mögött. Jézus már feltámadt, de nekik még húsvét előtti hitük van. Leszámoltak Jézus halálával. Az asszonyok illatos kenőcsöket vásárolnak, korán kelnek, és sietnek, hogy a holttest teljes bomlása előtt elvégezzék azt, amit a szokás és szerete- tük diktált. De elkéstek: Jézus feltámadt! Szándékuk jó volt: kegyelet és szeretet vitte őket a sírhoz. De amit tenni szándékoztak, az a múlton tájékozódott, és a valósággal megtörtént feltámadás miatt időszerűtlenné vált. A megfeszítettet, a megholtat keresik, pedig ö feltámadt és él. Tanítványai is így jártak. Jézus megmondta nekik, hogy halála után menjenek Galileába, ott majd meglátják őt. Az asszonyokra bízott üzenetből kitűnik, hogy nem teljesítették a parancsot, még mindig Jeruzsálemben vannak. Miért is mennének Galileába, mikor

bingenben és Göttingenben végezte teológiai tanulmányait és az utóbbi időben főként a megigazulás problémájával foglalkozott. A 37 éves új igazgató felelősségteljes munkájához mi is sok reményt fűzünk.

Jézus teste itt fekszik a sín* ban! A tanítványok is lemaradtak gondolataikkal az események mögött. Jézus feltámadt, és már útban van Gali- lea felé: megelőzte tanítványait.

MA IS EZ A HELYZET Jézus feltámadásával. Ha Jézusról van szó, sokan csak a 2000 évvel ezelőtt élt és keresztre feszített Jézusra tudnak gondolni. Nem tudják hinni, hogy Ö feltámadt és ma is él. Jézus feltámadása csakugyan meghar- ladja gondolatainkat. Egyszerűen nem fér bele fogalmainkba, — és mégis tény. Olyan tény, amely kibírja kételkedésünket. Olyan tény, amely független hitünktől vagy hitetlenségünktől, és éppen ezért alapja hitünknek.

A húsvét igazi értelme azonban akkor nyílik meg előttünk, ha felfigyelünk arra, hogy a húsvéti hit következménye először nem az öröm, hanem a félelem volt. Az evangéliumok úgy tudják, hogy amikor a tanítványok meggyőződtek Jézus feltámadásáról, félelem szállta meg őket. Érthető ez abból, hogy mint izraeliták, hittek a halottak feltáihadásá- ban. Hittek abban, hogy a halottak feltámadnak az utolsó ítéletkor. Ezért, amikor hallották, hogy Jézus feltámadt, azt kellett hinniük, hogy most kezdődik az utolsó ítélet. És féltek. Féltek attól a Jézustól, aki megmondta: „Aki megtagad engem az emberek előtt* én is megtagadom azt meny- nyei Atyám előtt.” Jézus feltámadásának híre ezért nem is kelthetett bennük örömöt.

HŰSVÉT ÖRÖMÜNNEPPÉ CSAK AZÉRT LEHETETT, mert a feltámadáson kívül is történt valami. Az történt, hogy megjelent Jézus, és nem ítélkezett sem tanítványai* sem a világ fölött. Ez egészen új volt a tanítványoknak* örömmel, fogadták el a bűnbocsánatot, de azután sürgetően kérdik Jézust, mikor állítja fel országát, tehát mikor jön el ítélni. Jézus elhárította a kérdést, és máig is késik az ítélettel; a világot az irgalmas hosszútűrés oltalma alá helyezte. Mert nemcsak magának szerezte meg az életet, hanem híveinek és a világnak is. Jézus nem a világ ellen, hanem a világért támadt föl és él. Ez változtatta a húsvéti félelmet húsvéti örömmé.

Az élet örömévé.

Prőhle Károly

Püspöki elképzelés a dialógusról

Lausanne, Genf és Fribourg püspöke pásztorlevelet bocsátott ki a böjti ünnepkör alkalmából és annak ezt a címet adta: „Jézushoz Márián át”. Charriere püspök a Mária-tan katechizmusát fejti ki ebben a pásztorlevélben, amelyet abból az alkalomból fogalmazott meg az alább részletezett tartalommal, mert Bea bíboros és Borgner lelkész Genfben megbeszélést folytattak egymással.

A genfi katolikus püspök vitába száll egyrészt az „elszakadt testvérekkel”, másrészt azokkal a katolikusokkal, akik úgy akarnak közelebb jutni más keresztyénekhez, hogy háttérbe szorítják Mária alakját. A genfi püspök híres teológusok, pápák és többek között magának VI. Pál pápának a kijelentéseit idézi, amelyek szerint maga Szűz Mária dolgozik elsősorban a keresztyén egységért és ezért tiszteletének érintetlenül meg kell maradnia az egyházban!

Ügy látszik, hogy Charriere püspök lába alatt inog a régi dogma és úgy hisszük, hogy akarva-nemakarva eljárt fölötte az idő. Ha viszont nem, — akkor nem időszerű a sokat hangoztatott „dialógus” sem!

evangélikus élet

A Magyarországi Evangélikus Egyetemes Egyház Sajtóosztályának lapja Szerkeszti a szerkesztőbizottság Főszerkesztő: D. dr. vető Lajos Felelős szerkesztő és kiadó: Gádor András

Szerkesztőség és kiadóhivatal: Budapest, vni.. Üllői út 24. Szerkesztőségi telefon: 342—423 Kiaűóhivatal és Sajtóosztály: 142—074

1» U00 példányban nyomatott

Előfizetési ára egy évre 60

__Ft

Cs

ekkszámla: 20412.—VIII. Arusitja a Magyar Posta

INDEX 25 211

i — 1

65.1346/2 — Zrínyi Nyomda, Bperí ) Fv.: Bolgár I.

Lelkész és gyülekezet:

A temetés

„ISMERETLEN NÖ ÜL A LELKÉSZ ELŐTT. Karján fekete gyászszallag, kendőjének színe is mély gyászról árulkodik. — Nagyon szép beszédet kérek, Lelkész Űr, mert édesanyám, nagyon vallásos volt. — Vallásos? Sosem láttam templomunkban. —• Templomba nem járt, de azért nagyon vallásos volt. —■ Nagyon? Miben mutatkozott meg ez a nagyon? — Hát abban, hogy vallásos volt. .. Ennél többet nem tudott meg a lelkész az elhunyt hitéről, vagy ahogyan lánya most mondta: „Nagyon vollásos életéről.” —

A lelkész megpróbál néhány vigasztaló szót mondani Isten mindenhatóságáról, a feltámadásról és az örök életről, de a feketekendős asszony nem figyel oda. Még a lelkész szavai közben felállt. — Ne fárassza magát, tisztelendő úr, a családban senki sem evangélikus, és senki sem vallásos. Anyámat is csak azért temettetjük el pappal, mert ez volt a kívánsága. — A lelkész nyelt egyet és ez előtt az érv előtt kénytelen meghajolni. De mit mondjon majd annak a gyülekezetnek ott a koporsó mellett? Örökélet, feltámadás, kegyelem és Jézus Krisztus?...”

A TEMETÉSI IGEHIRDETÉS EGYHAZUNK RÉGI SZÉP SZOLGÁLATA. Isten igéjével, a feltámadás reménységével vigasztalja azokat, akik szerettüket gyászolják. Ugyanakkor a temetésen megjelent gyülekezet figyelmét felhívja a múlandóságra, amely alól senki sem vonhatja iki magát.

Temetési szertartásunk középpontja az igehirdetés. Ez az igehirdetés csak abban különbözik a templomi igehirdetéstől, hogy a ravatalozóban vagy a sírnál történik, és ennek az igehirdetésnek a hallgatóit rokon, ismerős, szomszéd vagy barát halálának a ténye gyűjtötte össze. De mert ennek az igehirdetésnek a helye és körülménye egészen sajátságos, az egyház megragadja ezt a külső körülmények adta lehetőséget és igehirdetésének a mondanivalóját is ezekhez formálja. Tehát a temetési igehirdetésben mindig azok az igék hangsúlyosak, amelyek az örökélettel, ítélettel és feltámadással kapcsolatosak.

EBBEN AZ IGEHIRDETÉSBEN azonban hangsúlyos lesz az Isten igéjével vígasztalás is. Hiszen akik szerettüket vesztették el, akár természetes, akár tragikus körülmények között, azok szíve tele van gyásszal, és fájdalommal. Hangsúlyozzuk: a „szívük”, mert különbséget kell tennünk a kifelé mutatott gyász és fájdalom és a valóban belül mardosó, kérdéseket föltevő és a „szívben” válasz nélkül maradt gyász között. Ezért a koporsó és nyitott sír mellett elhangzó igerhirdetés mindig vígasztal. Nem emberi szavakkal, amelyek nem tudják enyhíteni gyászunkat, hanem Isten igéjével, éppen az örökéletről, feltámadásról, reménységről szóló igék által. Ezért mondhatjuk, hogy a temetési szertartásban elhangzó igehirdetésnek kettős célja van: Egyrészt tanít és figyelmeztet, a végső dolgokra irányítja figyelmünket, másrészt éppen ezeknek a figyelmeztető igéknek befogadásával vígasztal is.

VALAMIT AZONBAN A SZOKVÁNYOS KÍSÉRTÉSEKRŐL IS: A temetési igehirdetés nem az elhunytnak szól. A hangsúly itt a nak-ra esik. Sok lelkész találkozik azzal a kívánsággal, hogy úgy szóljon a koporsó mellett, hogy szavaival az elhunytat vegye célba. Tehát mintegy úgy tekintse a halottat, mintha az még élne és neki hirdesse Isten igéjét. Vajon ez a kérés nem menekülés-e Isten igéjének a személyes üzenete elől?

Találkozunk azzal a kéréssel is, hogy a lelkész az elhunytról szóljon. Tehát Isten igéjével domborítsa ki az elhunyt minden jó tulajdonságát, amit éppen a temetést végző lelkész talán nem is ismer, de amit a hozzátartozók mondtak el róla. így aztán egészen „tiszta és szent”, aki ott fekszik a koporsóban. Ez a kívánság is hibás és téves. Mert minden emberben van jó, amit meg lehetne említeni, de talán ugyanannyi —, vagy néha több is —, az olyan vonás az emberben, amit nem „illik” egy temetési igehirdetésben megemlíteni, de aminek az elhallgatásával nem adhatunk az elhunytról igaz és valóságos képet.

Nem szólhat az igehirdetés a hozzátartozókról sem. Isten Igéje nem magasztalhatja föl azt, aki pl. csak gyermeki kötelességét teljesítette, amikor beteg anyját hónapokon keresztül ápolta. A temetési igehirdetés szolgálatunknak az a területe, ahol sem babérkoszorút nem helyezhetünk Isten nevében emberek fejére, deinem is téphetjük le azokat.

A Teológiai Osztály új igazgatója

A Lutheránus Világszövet4