Evangélikus Élet, 1965 (30. évfolyam, 1-52. szám)
1965-04-18 / 16. szám
fcP. BERM BP. 72. XXX. ÉVFOLYAM, 16. SZÁM 1965. április IS. Ara: 2,— forint Föltámadott! » A% élet evangéliuma Mint a karácsonyi evangéliumban, úgy a húsvéti bibliai történetben is angyal mondja el az ünnepi esemény értelmét: „Nincs itt, mert feltámadott!” (Máté 28,6.). A húsvéti csoda csoda marad számunkra mindvégig, olyan, mint Isten mennyei jcüldötte, vagy a mennyország, vagy maga az örökkévaló Isten. Hivő örömmel és a végső titok előtti remegéssel hallgatjuk és fogadjuk a feltámadásról és az örök életről szóló isteni üzenetet most is, 1965. Húsvétján. Evangéliumi hitünk öröme, boldogsága és határtalan reménysége töltsön el bennünket. Hogy igazi húsvétunk legyen. Az, ami a húsvéti evangéliumban is felülmúlja emberi értelmünket, legyen ünneplésünk forrása csúcspontja, öröme és bizonyossága. Erről szól a húsvéti evangélium minden változata az újszövetségben. Erről hangozzék szószékeinkről is az evangélium hirdetése. Találjunk a húsvéti evangéliumban igazi örömet, megbékélést mindannyian, lapunk olvasói is. Amikor az emberi ész szavakba akarja foglalni a húsvéti evangélium lényegét, az éle t diadaláról szokott beszélni. Földi síkon ez a kifejezés talán a legtöbbet és legnagyobbat mondja el a húsvéti evangélium tartalmából. Jézus Krisztus érték-skáláján az élet a legmagasabb helyet foglalja el. Így van ez azokban a bibliai helyekben is, ahol kifejezetten találkozunk az élet szóval. És hozzá az élet és a lélek kifejezések szinte ugyanazt jelentik az Újszövetség nyelvén. Jézus Krisztus önmagát életnek (Ján. 11,25.), és az élet kenyerének (János 6,35.) mondja, Istent pedig léleknek (Ján. 4,24.). Arra is figyelmeztet, hogy akik imádkozni akarnak, gondolják meg, hogy Istent „lélekben és igazságban” kell imádniok (János 4,24.), tehát egész életünkkel, legmélyebb érzéseinkkel éppúgy, mint külső magatartásunkkal és jócselekedeteinkkel is. Hiszen a lélek annyi, mint maga az élet. Az életről azt is mondja Jézus Krisztus, hogy az több, mint az eledel (Máté 6,25.), mint ahogyan a test is több, mint a ruházat (Máté 6,25.). Végeredményben e világ minden kincsénél magasabbra értékeli Jézus Krisztus az életet. Azt mondja: „Mit használ az embernek, ha az egész világot is megnyeri, de kárt szenved az ő életében (Máté 16,26.), Lehetne ezt az érték-skálát tovább építgetni, de ez is elegendő annak a megértésére, hogy miért olyan öröm az élet húsvéti diadala a halál és a sír fölött és hogy mennyire helyén való az, ha az életet mi is a legfőbb értéknek tartjuk. Hittestvérünk, Schweitzer Albert, az őserdők 90 esztendős orvosa Afrikában az élet megbecsülésére tanít és az élet szolgálatában látja a legmagasabbrendű feladatot. Mint orvos az életet szolgálja. De nem közömbös előtte az sem, hogy az emberek és népek egymáshoz való viszonyában érvényesül-e az életnek, mint legfőbb értéknek a megbecsülése. Húsvét ünnepén, 1965-ben, mi sem merülhetünk el úgy az élet evangéliuma feletti örvendezésben, hogy ne vegyünk tudomást azokról a veszedelmekről, amelyek az életet ma olyan szembetűnően veszélyeztetik. Gondoljuk el, mit gondolnak azok a népek az amerikaiak keresztyénségéröl, akikre a keresztyén kultúra és szabadság védelmének az ürügyén bombákat szórnak és mérges gázokat árasztanak! Bizony minden ok megvan arra, hogy az egyház jobban tanítsa az élet szeretetét és megbecsülését, nemcsak magunkban, hanem másokban is. Most, húsvét ünnepén szeretettel és részvéttel gondolunk hát szenvedő embertársainkra is, mindenek előtt azokra, akiket a háború iszonyata kínoz. Hiszen húsz békés esztendő sem tudta feledtetni velünk azokat a háborús húsvétokat, amikor nem az élet, hanem a halál angyala pusztított a világban. Ezért kívánunk ezen a huszadik békés húsvéton békét és boldogságot minden embernek és az egész világnak. Dr. Vető Lajos Krisztusnak kell uralkodnia az egyházban! Finn vendégeink a Déli Egyházkerületben és Celldömölkön Aprilis 4-én délután vidéki gyülekezeteket kerestek föl finn vendégeink, amiről lapunk más helyén külön beszámolunk. Hétfőn délelőtt a Déli Egyházkerületben, kedden délelőtt pedig Celldömölkön üdvözölhettük vendégeinket. a Déli egyházkerületben az egyes ügyosztályok vezetőinek körében D. Káldy Zoltán püspök üdvözölte a vendégeket hangsúlyozva, hogy a nagytar- csai templomudvaron finnül elhangzott finn himnuszban nemcsak a Magyar Evangélikus Egyház népének, hanem a magyar nép szívének a szere- tete is lobogott. Beszélt a háború pusztításairól, amik egyházunkat súlyosan érintették. „De azt is megtapasztaltuk, hogy az evangélium teremtő hatalom és Isten a bűnbocsánat Istene. Büntetést érdemeltünk volna bűneink miatt, de kegyelemmel látogatott meg bennünket és ma is ebből a kegyelemből élünk." Sok kisértések és botladozá- sok közepette megtalálta végül helyét a magyar evangélikus egyház az új társadalmi rendben. Nem volt könnyű, de minden tettünket Isten bocsánata jegyében tettük. Szolgálatunk tartalma: „Az evangélium bátor és erőteljes hirdetése, de azután szeretni és segíteni népünket minden kicsiny és nagy dologban.” Részletesen beszélt azután a püspök egyházunk egyházkormányzati felépítéséről, a szekularizáció kérdéséről és a népegyház bomló kereteiről. „Az evangélium azonban munkálja az új egyházat. Nem siettetjük a népegyházi keretek fölbomlását, mert elismerjük annak sok jó oldalát is.” 1 — mondta Káldy püspök. Az egyház és gyülekezetek háztartásának és az egyházi sajtónak a rövid ismertetése után így fejezte be tájékoztatóját: „örömmel vagyunk a jelenben és reménységgel nézünk a holnap elé. Tudjuk, hogy Isten nagy és ha engedelmeskedünk neki, akkor szép jövője van az egyháznak Magyarországon.” Simojoki érsek az egész finn egyház, az egész finn nép és a Lutheránus Világszövetség üdvözletét tolmácsolta. Majd arról beszélt, hogy amikor mi evangélikusok keressük az egyház helyes útját a mai világban, hogy milyennek kell annak lennie az evangéliom alapján, akkor sokszor kérdőjellel kell ellátnunk az eddig járt utat és az új utak keresése szempontjából beszélgetnünk kell egymással. Örülnek, hogy mindjárt első kézből kaphattak felvilágosítást és úgy véli, hogy a magyar evangélikus egyház szolgálata nemcsak a magyar, hanem az egész világ lutheránussága számára nagy szolgálat. Az egyes ügyosztályok vezetői számoltak be azután röviden egyházunk különböző munkaterületeiről és válaszoltak a vendégek föltette kérdésekre. CELLDÖMÖLKRE utaztak április 6-án délelőtt vendégeink, hogy résztvegye- nek a vasi és győr-soproni lelkészek együttes ülésén, ahol D. Káldy Zoltán püspök mutatta be a vendégeket. J. Sipilä esperes írásmagyarázatot tartott. Dr. Nikolainen dékán a gazdag és Lázár példázatának mai üzenetét fejtegette és megállapította: Jézus az embereket elválasztó szakadékok áthidalására késztet bennünket, amire csak a síron innen van lehetőség. Dr. M. Simojoki érsek a finn egyházi életet foglalkoztató kérdésekről tartott előadást. Először az egyház és a demokrácia kérdését taglalta. Vannak akik féltik az egyházat a néptől, mert ha a nép venné kezébe a vezetést az egyházban, bibliaellenes gondolatok érvényesülnének. Szerinte a kérdésföltevés maga helytelen: világiak vagy papok. Krisztus Vendégeink további programjáról és a vele kapcsolatos eseményekről lapunk következő számaiban számolunk be olvasóinknak. ‘ uralmának kell érvényesülnie az egyházban! A lelkiismereti szabadságról azt mondta többek között, hogy hit csak ott van, ahol lelkiismereti szabadság van és ha az egyház megkötözi a lelkiismereti szabadságot, akkor a hitet öli meg. Az egyház tekintélyével kapcsolatban azt mondta, hogy egyedül az biztosítja az egyház tekintélyét, ha Krisztus keresztjét, azaz a megbocsátás evangéliumát helyesen hirdeti az embereknek. Simojoki érsek felesége a finn papnék üdvözletét tolmácsolta. Weltler Rezső soproni és Szabó Lajos vasi esperes szóltak hozzá az előadásokhoz. Ez utóbbi utalt Kekkonen finn államelnök kijelentésére, hogy Finnországnak ma az a szerepe, hogy hidat verjen Kelet és Nyugat közé. Nagy szerepe van ebben a finn evangélikus egyháznak is. Simojoki finn érsek a Déli Egyházkerületben Simojoki érsek Nagytarcsán Április 4-én délután finn vendégeink Budapest-környé- ki gyülekezeteket kerestek föl. Sipilä esperes a mendei gyülekezetben prédikált, dr. Nikolainen dékán Ösagárdon hirdette Isten igéjét. Dr. Martti Simojoki érseket és feleségét D. Káldy Zoltán püspök kisérte el Nagytarcsá- ra. Fekete ruhába öltözött csizmás nagytarcsai presbiterek és a gyönyörű nagytarcsai népviseletben pompázó leányok és menyecskék koszorúja fogadta a vendégeket. Előbb finn, majd magyar szöveggel csendült föl ajkukon a finn himnusz. A gyülekezet köszönI tését Fábián János gondnok tolmácsolta. Zúgtak a harangok, mikor a papiakról fehérruhába öltözött sokszoknyás kék és zöld hímzéssel ékesített kendőjű leányok és menyecskék sorfala között vonult fel az érsek a templomba. Isten- tisztelet kezdetén a gyülekezet lelkésze, Győri János köszöntötte a finn vendégeket anyanyelvükön. Nagytarcsán megismerhette az érsek a gazdagabb liturgiát őrző gyülekezetek istentiszteleti rendjét. Vendégeinket a presbitériummal együtt terített asztalhoz hívta a gyülekezet, ahol hosz- szasan beszélgettek egymással. Kerüljétek el az újabb tévutat! „Mindent el kell követnünk, hogy megakadályozzuk egy atomháborúnak a bekövetkezését!” Ezekkel a szavakkal fordult szembe D. Dr. Beste püspök a Mecklenburg! Tartományi Egyház zsinatán a nyugatnémetek atomfölfegyverke- sével. A keresztyéneknek meg kell tenniök mindent, hogy a németek ne lépjenek újabb tévutakra. Megbélyegezte a püspök a nyugatnémetek „elévülési politikáját” is. Márk 16, 1—8 . NE FELEDD! Bármilyen nyelven mondjuk is ki, a legfontosabb szó ez a szó; élet. A hófehér szülőotthonban milyen boldogan oldódik föl az édesanya és az orvos feszültsége, amikor először sír föl a gyermek és a sírással jelét adja annak, hogy él. Pedig ki tudja, milyen lesz az az élet, melynek első jele ez a gyönge gyermeki sírás? Milyen megnyugvás szállja meg azoknak a szívét, akik a kórház folyosóján kezüket tör- delgetve tekintenek a műtő felé, ahol kedves hozzátartozójuk élet és halál között fekszik a műtőasztalon, amikor egyszer csak nyílik az ajtó és a sebész megtörli verítékes homlokát és kimondja az egyetlen nagy szót: él. A keresztyén egyház húsvéti bizonyságtétele ennek az önmagában is sokat mondó szónak még gazdagabb és teljesebb változata: örökélet. Jézus föltámadott, bűnön, halálon győzedelmeskedett, él és életet ád. Nem a halálé az utolsó szó, hanem az életé. Húsvétikor együtt örülünk annak a nagy evangéliumnak, hogy a mi Urunk föltámadt és mi megismerhetjük az ő feltámadásának erejét és táplálkozhatunk feltámadásának a gyümölcseiből. Ezért int bennünket Pál apostol: „Sohase felejtsd el, hogy Jézus Krisztus feltámadt.” Luther, hogy ne felejtse el, több helyre kiírta dolgozószobájában: Vivit. Ö él. Betegségünk idején se felejtsük el! Krisztus feltámadásának egyik jóízű gyümölcse, hogy megértjük: több az élet, mint amit testben élünk. Ha a föltámadott Krisztusra tekintünk, akkor az örökélet nyugalmával tudjuk hordozni a betegségünket. Akit nem igéz meg és nem tölt el rémülettel a betegség, az már nagy lépést tett a gyógyulás felé. Krisztus bizonyítja, hogy még a halál is legyőzhető, nemcsak a betegség. Amikor gyászban járjuk a temetőt, akkor se feledjük el: „Nincs itt, mert feltámadott.” A hivő ember Isten szercteté- ben tudja halottjait, nem pedig kinn a temetőkertben. Haláltusánk idején se feledjük el, hogy Krisztus föltámadt. Egy nagy keresztyén halála óráján így vigasztalta szeretteit: Ne csináljatok nagy ügyet halálomból. Elköltözöm innét az emeletre. De ugyanebben a házban lakom tovább is és ugyanaz lesz a Gazdám, aki idelenn volt. Életünkben és halálunk óráján legyen elégséges vigasztalás számunkra az, hogy Krisztus feltámadt. Matuz László t i
