Evangélikus Élet, 1965 (30. évfolyam, 1-52. szám)

1965-04-11 / 15. szám

HÍREK. Korszakunkban feltűnően el­szaporodtak a hirtelen halál esetei. Az orvostudomány a középkorú munkaképes embe­rek máról-holnapra való tönk­remenetelét a szív- és ideg­betegségek újkori kórformái­ként tartja nyilván. Lehet, hogy elszaporodásukban a iechnizálódással együttjáró életformaváltozás és a világ­szerte általános hajsza, a sze­gényebb, de idilli élet elvesz­tése játszik döntő szerepet, de Orvoslásukban és megelőzé­sükben kétségtelenül a bölcs életmódnak és az Istenbe ka­paszkodó hitnek van fontos hivatása. Kortársainknak elvesztése mindenesetre ugyanarra fi­gyelmeztet bennünket, amire Jézus intő szava: „Vigyázza­tok, mert nem tudjátok, mely 'órában jő el Uratok”. Megható, amikor az elag­gott ember, mint a szállni ké­szülő költöző madár, elkészíti •halotti ruháját, s úgy fekszik és úgy kel, hogy minden nap készen van a nagy útra, ha üt az óra. Más úgy készül, hogy feloszlatja háztartását, elosztja összezsugorodott élet- körülményeiben feleslegessé vált bútorait, könyveit, — lát­ni akarja dolgainak arra ér­demesített gazdáit és nem akarja, hogy hagyatéka mara­kodók konca legyen. Halálra készülés az is, ha fiókjában rendet tesz az ember: szemé- Hjes emlékeit, becses leveleit, melyek valamikor szivét meg­dobogtatták, de amelyeken mások csak mosolyognának, tiszta lángban elégeti. Ne hányja a szél, mint ócska lomot, a szív drágagyöngyeit. A töprengő ember bölcse- letileg próbál rendet teremte­ni magában, a maga módján leszámolva a halállal. Van, aki a klasszikus filozófiai mondatot ismételgeti: Míg va­gyok, a halál nincs, — mikor a halál van, én már nem va­gyok. Vagy egljszerűen és po- gányul ismételgeti: Aki szü­letett, annak meg is kell hal­nia. A jézusi ige többet kíván ennél, amikor a halálra való készenlétről beszél. A készen­lét rend a fiókban? Rend az éleiben! Ez is sok, részben felszámolás, kibékülés, jóvá­tétel, megbocsátás, következe­tes becsületesség, átlátszó élet, mindenkin segíteni kész sze­retet. Hit a készenlét: Hit, amely az élő Krisztussal összeköt. Benne érti meg az ember az életben ajándékul kapott tisz­ta örömöket és azokkal meg­elégszik. Általa elvehetetlen békességre tett szert és Reá feltekintve a síron túl is re­ménykedik. A hit ölbe kapva visz át bennünket a fekete szakadékon. A húsvéti Krisztusban en­nek a reménységnek és hitnek a zászlaját lobogtatjuk. Bojtos Sándor — Virágvasárnapon az ol­tárterítő színe: lila. A vasár­nap délelőtti istentisztelet ol- tári igéje: Fii 2, 5—11; az ige­hirdetés alapigéje: Mt 21, 1—9; a délutáni istentisztelet alap­igéje: Jel 1, 4—6. — Nagypénteken az oltár­terítő színe: fekete. A délelőtti istentisztelet oltári igéje: Ézs 53, 1—12; az igehirdetés alap­igéje: Jn 19, 16—30; a dél­utáni istentisztelet alapigéje: Zsid 5, 1—9. — A PESTÚJHELYI TEMP- 1,ÓMBAN április 11-én vasár­nap délután 6 órakor böjti est lesz. Igét hirdet id. Harmati Béla ny. lelkész. — PORROGSZENTKIRÁLY. A bűnbánati héten Hegyháti János iharosberényi lelkész tartott sorozatos igehirdetést és ő adta át rendeltetésének azt az új oltár-, szószék- és úrvacsora-terítőt, amelyet özv. Varga Mihályné ajándékozott a gyülekezetnek. — VECSÉS. Március 28-án szeretetvendégség volt a ve- csési gyülekezetben, amelyen Karner Ágoston budapest- rákosszentmihályi lelkész tar­tott előadást. — LAMBERTO GARDELLI karmester és BÁN MAGDOL­NA április 3-án a budavári evangélikus templomban há­zasságot kötöttek. — SZABÓ FERENC ny. evangélikus lelkész, a vanyo- lai gyülekezetnek közel négy évtizeden át hűséges lelkésze, 1965. március 18-án rövid, de súljos szenvedés után Pápán elhunyt. Temetése március 20-án volt a pápai alsóvárosi temetőben. A feltámadás igé­jét Németh Ferenc m. lelkész hirdette. Németh Tibor lelkész a vanyolai anyaegyház és a csóti filia nevében búcsúzott. Az egyházmegye lelkészei ne­vében Bárány László vt. lel­kész búcsúzott az elköltözöttől. — A ti szelídlelkűségtek is­mert legyen minden ember előtt. (Fii 4,5.) — özv. Szabó Dénesné szül. Végh Eszter, lapunk hűséges olvasója március 14-én Ka- rakószörcsökön elhunyt. Az el­hunytban dr. Nagy Elemérné, a kertai körorvos felesége édesanyját gyászolja. — özv. Belopotoczky János- né, lapunk hűséges olvasója 91 éves korában Szarvason el­hunyt. „Az igaznak emlékeze­te legyen áldott!” — Szabó Kálmán mérnök, a meszleni és acsádi anyagyüle­kezet hosszú időn át volt fel­ügyelője, 76 éves korában március 4-én elhunyt. Teme­tése március 6-án volt nagy részvét mellett Meszlenben. „Én vagyok a feltámadás és az élet!” Az Urnák nevében! Mt 21, 1—9. Jézus úgy vonul be Jeruzsálembe, mint király. Maga ren­delkezik úgy, hogy bevonulása mindenben megfeleljen a pró­féciának: „íme a te Királyod jön hozzád ...” — Ugyanazzal a hatalommal rendeli szolgálatára a szamarat és csikaját, amely- iyel engedelmességre késztette a természet erőit és sokasította meg a kevés kenyeret. Jézus itt nem hágy kétséget afelől, hogy Ö valóban király. Elfogadja a hódolatot is, amellyel a felsőruháit az útra terítő és virágot hintő sokaság megtiszteli Jeruzsálem kapujában. Dávid Fia érkezett meg, a megjövendölt messiási király, aki az Ürnak, a mindenható Istennek nevében jön az ígéretek szerint. Jézus ezzel a hitelesség pecsétjét üti mindarra, ami eddig történt. Valóban Ö az, aki eljövendő volt. ö az, akit Leikével kent föl az Ür, hogy a szegényeknek az evangéliumot hirdesse, a megtört szívüeket gyógyítsa, látóvá tegye a vakot és föl- femelje a megfáradtat. Ünneplői: a föloldozottak, megszabadí­tottak, meggyógyítottak valóban Benne ünnepelhetik kirá­lyukat. Jézus a benne hi vők hitét az elkövetkező eseményekre nézve is meg akarta erősíteni ünnepi bevonulásával. Ami ezután tör­ténik, az is hozzátartozik messiási küldetéséhez. Sőt, éppen abban csúcsosodik ki. Keresztfája válik királyi trónná, ame­lyen megerősíti Isten uralmát. Ott arat végső győzelmet a bűnön és halálon. Ezt jelképezi Jézus bevonulásában az alázatosság vonása. A Dávid Fia, a megígért Messiás, Sión lányának a királya szamárháton vonul be a szent városba. Aki az Ür nevében jön, nem földi hatalommal, nem fegyverek erejével, hanem az Ür Lelkének erejével, a szolgáló szeretet hatalmával vesz erőt ellenségein. Alázatos, önmagát elemésztő szolgálatával hozza el mindenek számára a teljes megváltást, az üdvösség korát Mezősi György Elvégeztetett János 19, 16—30. Nagypénteken, a középső kereszten a nagy mű elvégeztetett Jézust keresztfára szegezték, keserves kínok között meghalt Ez a golgotái esemény központja. Nagypénteken nem a jobb­oldali, de nem is a baloldali bűnösről, azoknak haláláról, ha­nem Jézus haláláról emlékezünk! János evangéliumát olvasva, önkéntelenül is érezzük, hogy a szemtanú és fültanú írását olvassuk, aki látta, hogy a szen­vedő Mester a rettenetes kínok között is hű volt önmagához. Nem átkozódott, nem szidalmazott senkit. A keresztfán is mél­tóképpen fejezte be megváltói művét Ugyanaz maradt a ke­resztfán, mint aki volt, amikor tanított, csodákat tett és gyó­gyított. Jézus azonban nemcsak önmagához volt hű, de hű volt az Atya iránti engedelmességéhez is. A keresztfa éppen Jézus engedelmességén át mondja el, hogy kicsoda az Isten. Mit tett áz Isten és mennyire szeretett és szeret bennünket. Értünk 'engedte, hogy Fia borzalmas halált szenvedjen. A keresztre tett felirat is igaz: Jézus király. A szeretet, a megváltás, az Önmagát feláldozó engedelmesség Királya. Az ég és a föld Királya! És milyen felemelő, milyen megható, hogy a keresztfán meg­halni készülő Megváltó, mielőtt kimondaná a nagy szót: Elvé- ' eztetett — megbocsát mindenkinek, imádkozik a kivégzőkért, súfolódokért. Majd pedig anyjára néz és gondoskodik róla. Nagypénteken azt is átéljük, hogy Istennek szinte igazolnia "kellett őt Jézus a Megváltó, a szeretet királya nem marad­hatott a halál karjaiban! Lelkünk, szívünk hálával tekint Istenre és ajkunk énekli a tégi éneket: „Bizalmamat Krisztusnak szent vérébe vetem, örök igaz javamat csak benne lelhetem. Én gyarló életemben jót nem találhatok, De Krisztus érdemével én is megállhatok.” Fülöp Dezső Legyünk készen a halálra! Wilm püspök három kérése A nyugatnémet egyházi élet egyik kimagasló és nagy- rabecsült személyisége, D. ERNST WILM bielefeldi egyházi elnök három kéréssel fordult a bonni kor­mányzathoz és parlamenthez. Kérését a „Kirche und Mann” és a „Junge Kirche” februári száma tette közzé. Három kérése a következő: 1. Első kérése, hogy a Német Szövetségi Köztársaság teremtsen diplomáciai kapcsolatot Izráel államával. azóta a megvalósulás útján van. Ezért ezt a kérését és annak megokolását nem részletezzük. 2. Ne mondja ki a nyugatnémet parlament 1965. má­jus 6-i hatállyal a nemzetiszocialista tömeggyilkosságok elévülését. Nem a keresztyén megbocsátás szellemének megtagadását jelenti ez a kérés. Másról van szó, „arról, hogy egy nép életén belül, amikor légiónyi azoknak a száma még mindig, akik nem ismerték be a milliókkal szemben elkövetett szörnyű igazságtalanságokat és erő­szakosságokat, nem szabad olcsó módon aláhúzni és elszámolni a múlt tartozását. Hiába szavalunk bármit a jogállamról, az egész értelmetlenné válik, ha egy jogi érzésében megbetegedett népet rendszeresen itatnak az önigazságosság és az elkövetett bűn lekicsinylésének bűnével. Ez történik ugyanis akkor, amikor éppen a gaztettek felbujtói bukkannak elő újra közöttünk és szemtelen fellépésüket senki sem kéri tőlük számon.” Hangoztatta, hogy nem egyes gyilkosok elleni hajtó­vadászat indításáról van szó, hanem arról, hogy meg kell törni azoknak az embereknek a közgondolkodását, akik egyáltalán nem szégyenük gqnosz tetteiket, egy­mást mossák fehérre és fenyegetéseikkel némítják el azokat, akik tudnak róluk egy s mást. „Egyszer még ál- mélkodni fogunk, hogy micsoda gonosz hatalmak képe­sek feltámadni népünk körében, ha 1965. május 6-val lezárjuk a gaztettek számonkérését. Most még meggon­dolhatjuk. Éppen erre szeretnék figyelmeztetni ezzel a kéréssel.” 3. A kormány, a pártok képviselői, a nyugatnémet hadsereg tisztjei tegyenek meg mindent a hadsereg atomfegyverekkel való felszerelése ellen. Éppen elég baj, hogy mások rendelkeznek már ezzel az átkos fegy­verrel. A németek ne törekedjenek birtoklására. A Ber­lint kettéválasztó falat összehasonlította azzal az atom- zár-övezettel, amelyet a két Németország határán ter­veznek felállítani. Ez mérhetetlenül nagyobb veszedel­met jelentene. Egy olyan országban, mint aminő Né­metország, egészen nyilvánvaló, hogy az atomkorszak­ban csak ésszerű politikáról lehet szó. a háborús ösz- szetűzés elhárításának politikájáról. „Miért nem mond­ják meg becsülettel és világosan a mi népünknek, hogy milyen szörnyűséget és pusztulást zúdítana rá egy atomháború?” Teljes határozottsággal mutatott rá arra, hogy eljött az ideje, amikor valamennyi pártnak nyi­latkoznia kell, mit akar, „akarja-e, hogy a Német Szö­vetségi Köztársaság szintén rendelkezzék atomfegyve­rekkel, vagy sem. mert az e kérdésre adott válaszon dől el, hogy egyáltalán melyik párt jöhet számításba a vá­lasztásoknál.” Lehetetlen dolog békéről és leszerelésről szavalni, közben pedig atomfegyverkezéssel foglalkoz­ni. v,Ha a háborús összetűzések megakadályozásának reális politikáját folytatjuk, akkor valahol megállást kell parancsolni a fegyverkezésnek. Vajon nem most érkeztünk-e el mi németek ehhez a ponthoz, most, mi­kor döntenünk kell az atomfelfegyverzés mellett, vagy ellen?” HÉTRŐL—HÉTRE Királyi és papi szolgálatunk Jel. 1,4—6. Virágvasárnap a böjti vasárnapok záróakkordja és a nagy­hét nyitánya. Igénk egy csomópontból sugározza fényét a meg­tett böjti útra és a nagyheti eseményekre. Üzenet a gyüleke­zeteknek. Az ázsiai hét gyülekezetnek épp úgy, mint a mai és a Krisztus visszajöveteléig itt élő gyülekezeteknek. Az örökké­való Isten kegyelmét és békességét és az Úr Jézus Krisztus szeretetét sugározza. Isten kegyelme és békessége a testté lett Igében, a Fiúban lett valóságossá, megtapasztalhatóvá és elfogadhatóvá az em­ber számára. Krisztus király. Királysága a bűnön és halálon aratott diadalában lett tanúbizonysággá. Elsőszülött a halot­tak közül és egyetlen, aki a halálból úgy jött vissza, mint örökké élő. Aki kezében tartja a hét csillagot, aki halott volt, és él, akinél a kétélű éles kard van, akinek szemei olyanok, mint a tűzláng. akinél van az isteni hét lélek, akinél a Dávid kulcsa van, aki az Ámen, a hű és igaz bizonyság. Királyok királya, mert szeretett. Szolgált nekünk és odaadta magát értünk. A lábmosás. az utolsó vacsora, a golgotái halál mind ennek bizonysága. így tette magát mindenek szolgá­jává, így tette Őt Isten a királyok királyává. így kötelez ő bennünket is a szeretet szolgálatára. Papi királyság és kirá-. lyi papság munkáját bízta reánk és erre el is kötelezett. Ben­ne van a földi életünk teljes hivatása és eljövendő életünk dicsősége. Azt a dicsőséget, amelyet neki adott az Atya, ne­künk adta. így lehetünk egyek ővele, ahogyan Ő egy az Atyával. Fölszabadított bennünket, hogy cselekedjük az Ő dolgait. Rajtunk keresztül is szolgálni akar Istenének és Aty* * jának, akinek dicsőség és hatalom mind örökkön örökké. Ez* zel a szeretetszolgálattal adjunk neki dicsőséget, kiáltsunk nevére Hozsannát és vigyük oda magunkat mindenestül vü* rágvasárnapi útjára. Nikodémusz János taHSKmmrnnwiiiniiiiiiiimiiniiiniiiiuiiiiiHtflfmiiiuiiiniiiiNimiiiimiiTiiiiiiiMii.DiJiimiKMimiiimirFiiiiiHHSimnFr-FHWMHf NÄPRÖI3—NAPR2! VASÁRNAP: PÉLDABESZÉDEK 4,23; JÄNOS 12,36. — Örömmámorban úszik Jeruzsálem népe, s nem ismeri fel az érkező Jézus Krisztusban a Megváltót. Filippi 2,5—11; Zsoltá­rok 22,23—32. HÉTFŐ: ZSOLTÁROK 145,15—16; JÄNOS 6,11. — Az ÖU ezer ember megvendégelésének történetében, amikor Jézus a tanítványokon keresztül adja az ottlevőknek a kenyeret, nem a tanítvány személyén van a hangsúly, hanem a kenyeret ad® Krisztuson. Ézsaiás 50,5—10; Lukács 23,1—12. KEDD: HL MÓZES 19,18; I. JÄNOS 3,16. — „Szeressed fele­barátodat, mint magadat.” Az ember szeretete függvény. Sok­szor befolyásolja szeretetemet, hogy mennyire szimpatikus számomra a másik ember. Az Isten szeretete független az em­ber magatartásától. Zsidók 9,16—28; Lukács 23,13—31. SZERDA: L MÖZES 12,1.4; JÄNOS 12,24. — Izráel népé­nek mindig akkor volt „nyugodtabb” az élete, amikor hallga­tott az Isten szavára, s nem hagyta el az Isten által kijelölt utat. Zsidók 4,15—5,9; Lukács 23,32—46. CSÜTÖRTÖK: ZSOLTÁROK 130,5; I. KOR1NTUS 11,23—24. — „Az Űr Jézus vette a kenyeret és hálát adott, megtörte és azt mondta: Vegyétek, egyétek! Ez az én testem, amely tiéret­tetek megtöretik.” I. Korintus 11,20—32; Zsoltárok 111. PÉNTEK: EZSA1ÄS 65,18; RÓMA 5,11. — Nagypéntek nem­csak nevében egyedülálló ünnep. Egyedülálló az a mű, amit Jézus Krisztus magára vállalt és elvégzett helyettünk és éret­tünk. Csak őáltala van menetelünk az Atyához! János 18 és 19. Zsoltárok 22,2—21. SZOMBAT; I. KRÓNIKA 29,9; n. KORINTUS 8,24. — Az ünnep előtti nagy készülődés már a végéhez érkezett ottho­nainkban. Ha eddig nem jutott eszünkbe, akkor most kezdjük meg magunkban is a „nagytakarítást”, mert szükség van rá. Máté 27,57—66; Lukács 23,47—56. K. L. ISTENTISZTELETI REND Budapesten, 1965. április tf-áJO* Nagypénteken Deák tér de. 9. úrvacsorái isten­tiszt. Hafenscher Károly de. 11. (úrv) D. Káldy Zoltán du. 5. Pas­sió Trajtler Gábor du. 6. (úrv) dr. Kékén András Fasor de. 8. (úrv) Bogya Géza de. 11. (úrv) Szirmai Zoltán du. 5. Passió du. 6. (úrvl Szirmai Zoltán Üllői út 24. de. fél 11. Karácsonyi Sándor u. de. n. Rákóczi út 57/b. de. 10. (szlovák) dr. Szilády Jenő de. 12. Thaly Kálmán u. de. 11. (úrv) Rédey Pál du 6. Passió Rédey Pál Kőbánya de. 10. (úrv) Veöreös Imre du. 7. (úrv) Veöreös Imre Utász ti. de. 9. (úrv) Veöreös Imre Vajda Péter u. de. fél 12. (úrv) Veöreös Imre Zugló de. 11. Bogya Géza du, 7 Boros Károly Fóti út de. 11. (úrv) Káposzta Lajos du. 6. Káposzta Lajos Váci út de 8. Cúrv) Káposzta Lajos Újpest de. 10. Blázy Lajos Pesterzsébet de. 10. (úrv) Bencze Imre du. 6. (úrv) Passió Soroksár Újtelep de. fél 9 (úrv) Pestlőrinc de. 11. du. 7. Passió Pestújhely de. 10. Kürtösi Kálmán Rákospalota MÁV telep de. 8. Rákospalota Nagytemplom de. 10. Rákospalota Kistemplom du. 3. Rákosszentmi­hály de fél 11.' (úrv) Karner Ágos­ton este fél 7. Karner Ágoston Sashalom de. 9. Karner Ágoston Rákoscsaba de. 9. Békés József Rákoshegy de. 9. Rákosliget de. 10. Rákoskeresztúr de. fél 11. du. fél 3. Bécsikapu tér de. 9. Schreiner Vilmos de. II. Schreiner Vilmos este 7. Várady Lajos Torockó lér de. 8. (úrv) de. fél 9. Óbuda de. 10. (úrv) Fülöp Dezső du. 6. (úrv) Fülöp Dezső XII. Tarcsay Vilmos u. de. 9. Csengődy László de. 11. Csengődy László este fél 7. Rutt- kay Elemér Pesthidegkút de. fél 11. Ruttkay Elemér este fél 6. Csengődy László Kelenföld de. 8. (úrv) Uzon László de. 11. (úrv) Uzon László du. 6. (úrv) Dr. Re- zessy Zoltán Németvölgyi út tíu. 5. (úrv) Dr. Rezessy Zoltán Ive- lenvölgy de. 9. Visontai Róbert Budafok de. 11. Visontai Róbert Csillaghegy de. fél 10. Csepel de. 11. (úrv) du. 6 Passió (úrv). — BUNDÁK átszabása, ne­mes szőrmék vétele Somogyi szűcsnél, Bp. V., Kossuth La­jos u. 1. udvarban. Nem szándékozom módosítani sokszor hangoztatott, sze­mélyes kívánságomat, hogy minden ember, mindenütt legyen szabad. • Egy könyvről: Akik az ilyenfajta dolgokat szeretik, meg­találják benne az olyanfajta dolgokat, amelyeket szeretnek. * Mi a konzervativizmus? Nem ragaszkodás-e a régihez és a kipróbálthoz, szemben az újjal és a még-meg-nem próbáll- taL * Miközben szabadságot adunk a rabszolgának, szabadságot biztosítunk a szabad embernek — így megbecsült az, amit adunk és az is, amit megtartunk. * E nemzetségben, Isten akaratából, újra születik a szabad­ság: és a népnek ez az uralma sohasem pusztul ki a FöU színén. * Rosszindulat — senkihez; kedvesség — mindenkihez; szi­lárdság a jogban, bárcsak Isten látnunk engedné a jogot, de küzdenünk kell, hogy befejezhessük a művet, amiben vagyunk.. A; LINCOLN

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents