Evangélikus Élet, 1965 (30. évfolyam, 1-52. szám)
1965-04-11 / 15. szám
Látogatás Mecklenburgban — Beszélgetés dr. Vető Lajos püspökkel legutóbbi németországi útjáról — A Schwerin! ev. dóm belseje KÉRDÉS — Az Evangélikus Életben ismételten is jelentek meg rövid hírek arról, hogy Püspök Ür tekintélyes egyházi delegáció élén a Német Demokratikus Köztársaságban járt. Miután hazaérkezett, érdekelni fogja egyházunk népét, miben látja Püspök Űr ennek a mostani útjának a jelentőségét. VÁLASZ — Mostani NDK-beli látogatásomnak két súlypontja volt. Azt, ami Thüringiában, közelebbről Weimarban zajlott le és az, ami az NDK tengerparti országos egyházában, Mecklenburgban történt. KÉRDÉS — A weimari konferencia nyilatkozatát és Püspök Ür felszólalásának szövegét már olvastuk. Volna-e valami érdekesebb megjegyezni valója ezzel kapcsolatban? VÁLASZ — A weimari konferenciát igen fontosnak kell tartanunk. Olyan egyházi emberek hívták össze, akik annak idején Hitler koncentrációs táborában szenvedtek, onnan azonban a felszabadulás eredményeképpen élve kerültek ki. A keresztyén egyházi embereken kívül zsidó papok is részt vettek a konferencián, annak az elnökségében is. Nemcsak Kelet- Európából, a szocialista országokból jöttünk össze szép számmal, hanem Nyugatról is, közelebbről a Német Szövetségi Köztársaságból. Megható volt hallani azokat a felszólalásokat, amelyeket a haláltáborok megmenekült, rabjai mondottak el. Felszólalásaikat nem fűtötte bosszúvágy. Nem is a múltról beszélték elsősorban, hanem a jövő érdekében követelték az igazság érvényesítését azokkal szemben, akik annak idején olyan embertelenül viselkedtek. Nem szabad ugyanis többé sofia olyasminek előfordulnia, mint ami ezekben a haláltáborokban végbement. A jövő iránti felelősség még tágabb perspektívát kapott abban a követelésben, hogy meg kell menteni az emberiséget egy újabb világháború borzalmaitól. A konferencia üzenetének a megvitatása igen élénk volt. E vita során a magyar delegáció részéről dr. P ákozdy László Márton debreceni református teológiai professzor és dr. T im kó Imre budapesti római katolikus teológiai dékán is felszólalt. A magyar delegáció részéről dr. Pálfy Miklós teológiai professzorunk helyezte el a kegyelet virágait a buchenwaldi emlékművön. Érdekes volt a konferencia első estéjén rendezett Fórum, vagyis kötetlen megbeszélés. Az elnökségben helyet foglalt többek között Gerald G öt tin g, a Keresztyén Demokrata Unió főtitkára, az Államtanács elnökhelyettese, Luitpold Steidle, Weimar főpolgármestere és H. Seigewasser államtitkár is. Körülbelül háromszáz lelkész vett részt ezen a megbeszélésen, amely igen élénken vitatta meg az aktuális politikai kérdéseket, a német kérdést, közelebbről az elévülés problémáját is. KÉRDÉS — Hallottuk, hogy Püspök Űr Mecklenburgban is megfordult ezúttal. Utazásának erről a részletéről mit tud elmondani lapunknak? VÁLASZ — Thüringiában, Berlinben, Drezdában, Magde- burgban, egyáltalán a Német Demokratikus Köztársaság déli részében levő egyházakkal igen elevenek a kapcsolataink. Ez volt az első eset, hogy alkalmam nyílt Mecklenburgba is ellátogatni. Ez az országrész Berlintől északra, a tenger partján fekszik. Schwerin a központja, igen szép város, amely úgyszólván nyom nélkül úszta meg a világháborút. Az országos egyház püspöke, D. dr. N i klót Beste, dr. Gasse főtanácsos és dr. Müller világi elnök társaságában fogadott, s őszinte megbeszélést folytattunk egyházaink kapcsolatainak a kiépítéséről és közös feladatainkról. Ugyanaznap a város környékének a lelkészei számára tartottam előadást. A megbeszélést dr. Gasse egyházi főtanácsos vezette s részt vett rajta és felszólalt többek között Karl Kleinschmidt, a schwerini székesegyház főlelkésze is. — Vasárnap délelőtt Erich Arndt lelkész meghívására Bötzow nevű városban prédikáltam. Itt is, mint Schwerinben, óriási középkori eredetű székesegyházak képezik az evangélikus egyházi élet gócpontjait. Vasárnap reggel hóviharban indultam el Schwe- rinből Bötzowba, délután viszont ragyogó tavaszi napsütésben sétáltam a warnemündei csodálatosan szép tengerparton. Délután megtekintettem a háború alatt erősen megsérült tengerparti város: Rostock újjáépítését. Most fejezik be egy harmincezer ember számára tervezett modern városrész építését, s máris megtörténtek az előmunkálatok az újabb hatvanezer embei számára készülő városrész felépítésére. A következő nap, hétfőn, megint igen nagy tapasztalatokban volt részem. Meglátogattam a Schwerintöl nem messzire fekvő Ludwigslust városka óriási szeretetintézményét, a B e t - lehem-Stiftet. Ez a mecklenburgi egyház legnagyobb szeretetintézménye, ötszáz ágyas kórház van benne, nagyszerűen berendezett műtökkel. A szeretetintézmény dísztermében annak igazgatója, E i eh el e prépost, Schmidt városi prépost és All st e in országos egyházi szuperintendens köszöntöttek és arra kértek, hogy ismertessem egyházunk diakóniai munkáját. Ezt követően igen meleghangú testvéri eszmecsere fejlődött ki. Majd sorra látogattam a szeretetintézmény összes p avillonjait. A szeretetintézmény női vezetője, H encke főnöknő meglepően sokat tudott egyházunk diakóniai tevékenységéről. Befejezésül szeretném hangsúlyozni, hogy a Német Demokratikus Köztársaságbeli evangélikus egyházban örvendetes jelei mutatkoznak annak, hogy a saját maguk belátása szerint, egyedül az egyház hivatását tartva szem előtt, rendezzék e nagy evangélikus egyházak viszonyát a szocializmushoz és kapcsolódjanak be teljes lendülettel népeink és az emberiség nagy feladatainak a megoldásába. Új egyházi törvények Finnországban A finn evangélikus egyház tájékoztató lapja fényképet közöl, amely bemutatja a zsinat által elfogadott és a parlament által jóváhagyott új egyházi törvények aláírását. A képen KEKKO- NEN államelnök, J. VIROLAINEN államminiszter és közöttük A. AURANEN esperes látható, aki az egyház részéről jogi előadóként működött közre az államnál az új törvények életbe léptetésénél. AZ ÜJ TÖRVÉNYEK mindenek előtt rendezték a nők egyházi szolgálatának kérdéseit. Finnországban jelenleg 300 teológiát végzett nő szolgál az egyházban és a teológiát hallgató nők száma jelenleg 500. Az új törvény fokozottabb lehetőségeket biztosít számukra, mint a megelőző. A teológiát végzett nők lektori szolgálatot is végezhetnek az egyházban, javadalmazás és nyugdíj tekintetében a lelkészekhez hasonló elbánásban részesülnek. A nők lelkészi szolgálatot azonban az új törvény sem teszi lehetővé. — A nagy lelkészhiányra való tekintettel lehetővé teszik az új törvények, hogy akadémiai képzettséggel rendelkezők bizonyos kiegészítő tanulmányok elvégzése után lelkészi szolgálatot vállalhassanak. — Az egyházi törvénykezésben is változások történtek, ameny- nyiben az új törvények több korszerűtlenné vált büntető rendelkezést elhagytak. Tulajdonképpen nem történt mélyreható reform az egyházi alkotmányban, amint ezt az egyházi tájékoztató lap megállapítja. További reformok előkészítésére két állandó bizottságot létesítettek. Az egyiknek újabb jogszabályok alkotását és új törvények előkészítését tették feladatává. A másiknak pedig az a rendeltetése, hogy kísérje figyelemmel a társadalom szerkezetében beállott változásokat és ezeknek megfelelően alakítsa ki az egyház szolgálatának korszerű keretét és módját. A MAI FINN EGYHÁZ ALKOTMÁNYÁNAK ALAPJAIT a reformáció idején rakták le, amikor még Finnország Svédországhoz tartozott. 1527-ben a Vesteras-i országgyűlés hatályon kívül helyezte a középkori egyházalkotmányt és 1571-ben lépett érvénybe a Laorentius Petri által kidolgozott új egyházi törvénykönyv és rendtartás. Svédországban még mindig ez az alkotmány érvényes. Finnországban, miután 1809-ben elszakadtak a finnek a svédektől, erősen demokratikus Irányban új egyházi törvényeket hoztak 1869- ben. E szerint a finn egyház legfelsőbb törvényhozó szerve az 5 évenként összeülő zsinat, amelynek tagjai többségükben laikusok. Egyházi törvényhozás tekintetében az egyház teszi meg a kezdeményező lépéseket. az állam pedig parlamentje útján jóváhagyja, illetve visszautasítja azokat. A MOSTANI TÖRVÉNYEK ELŐKÉSZÍTÉSE 1953-ban egy háromtagú bizottság munkába állásával kezdődött el. Ennek a bizottságnak a munkáját 1958-ban a zsinat visszautasította és egy újabb 5 tagú bizottságot küldtek ki. Az 5 tagú bizottság eredményesen működött. Javaslatukat 1963- ban tárgyalta és 118 szavazattal 2 szavazat ellenében fogadta el a zsinat. A zsinat által elfogadott törvények a parlament elé kerültek, megvitatásukkal azonban csupán azok a képviselők foglalkozhattak, akik egyben egyháztagok is. A finn képviselőház 200 tagja közül jelenleg 145 tartozik az egyházhoz is. A parlamentnek nincs joga a beterjesztett törvényeken módosítást végrehajtani, csupán jóváhagyás, vagy elvetés mellett dönthet. Az új egyházi törvény 1965. január 1-én Kekkonen elnök aláírásával életbe lépett. Idézetek A. Schweitzer műveiből A humanitás eszméjében találkozott a keresztyénség és a késői stoikus filozófia. Mindkettő a szeretetet tartotta az igazi emberi kapcsolatok alapjául. Vallás és gondolkodás mindig találkozni fog ebben, ha kiterjednek a végső kérdések megismerésére, amelyekre belső emberünknek az életben szüksége van. Korunkban le kell győznünk az embertelenség érzületét, amely még sohasem tapasztalt erővel jelentkezik az emberiségben. Nem kiáltványok és konferenciák fogják legyőzni azt, hanem ha a humanitás uralomra jut az emberekben és az igazságok igazságának, az egyetlen szükséges dolognak bizonyul. Lelkészek ünnepi ülése felszabadulásunk jubileumán Budapesti lelkészek március 31-én az Üj Városháza tanácstermében, népes gyülekezetben ünnepelték meg hazánk felszabadulásának húszéves évfordulóját. Evangélikus, református, unitárius és baptista lelkészek, a szabadegyházak és a zsidó hitközség vezetői, valamint a teológiai akadémiák hallgatói töltötték meg az ünnepi díszbe öltözött termet. Megtiszteltetésnek éreztük egyházunk iránt, hogy az ünnepi ülés előadója D. KÁLDY ZOLTÁN püspök volt. — Együtt ünnepelünk népünkkel — kezdte beszédét Káldy püspök —, együtt örülünk a zászlódíszben pompázó főváros lakosságával, akikkel együtt szenvedtük át a háború borzalmakkal teli idejét és együtt kezdtük el és folytatjuk ma is az országépítés munkáját. Velük együtt számunkra is élmény és szószerinti valóságot jelent felszabadulásunk történelmi eseménye. A püspök ezután a háború utolsó szakaszának sötét tragédiáját jellemezte, őszintén feltárva benne országunk szerepét, a hibákat, sőt nyilvánvaló bűnöket sem hallgatva el. Szólott az egyház felelősségéről is, amely csak nehezen és lassan ébredt fel a felszabadulást követően és találta meg a helyes utat. Beszéde további részében az újjáépítéssel kapcsolatos küzdelmes időszakról szólt. —Ki ne emlékeznék ma hálával és meghatódottan azokra a munkásokra, akik éhezve és mindenben nélkülözve dolgoztak, építettek egy új világot. Ki ne emlékeznék még az irányt mutató és lelkesítő jelszavakra, a széncsatára, a vasútépítés heroikus küzdelmeire. A munkát és a fejlődést még a hibák sem tudták megakasztani sem az ipar, sem a mezőgazdaság területén. — Az elmúlt húsz év minden anyagi eredménye drága számunkra. De mindennél jelentősebb az a gondoskodás és törődés, amely az ember iránt mutatkozott meg. A nép felnőtt, megérett, hogy kezébe vegye és vezesse az országot. A nép egységbe kovácsolódottan építi az országot. De kialakulóban van már egy nagyobb egység is: a szocialista tábor egysége. — Ami az egyházra tartozik: a hálaadás azért a csodáért, hogy Isten új életet és új feladatokat adott neki a felszabadult országban. Isten kegyelmének megnyilvánulása, hogy ismét elindulhattunk és tevékenvked- hetünk, segíthetünk és szolgálhatunk. Ezért hangozzék szüntelenül a hála Isten iránt és ‘nz áldás szava: Béke veled drága magyar hazánk — fejezte be beszédét D. Káldy Zoltán püspök. Az ünnepi ülés SZAMOSKÖZI ISTVÁN református püspök zárószavaival fejeződött be. M F. Mire használod az életed? LEHETETLEN DOLOGGAL PRÓBÁLKOZIK, aki meg akarja határozni a meg- batározhatatlant. Szavakba akarja önteni azt, aminek kifejtésére kevés az emberi szó. Nemcsak nem léphetünk kétszer ugyanabba a folyóba, hanem életünkben is minden alakul, változik. Ebben az állandó mozgásban mégis van, ami állandó — a szerelem! Régi és mégis új. Elavult és mágia állandóan friss és izgalmas. Mégis mi ez? Képtelen a fizikus műszerekkel kimutatni, s nincsen olyan eszköze az embernek, aminek skáláján érzékeltethetné a „megfoghatatlant”. Mégis rendkívül komplex valóság. Megragadja az ember egész testi, lelki és szellemi valóságát. Teljes embert kíván. Ha valamelyik hiányzik, akkor torzzá válik, illetve csonkává lesz. Az emberi érettség egyik leghitelesebb fokmérője ez a teljesség. Az a félelmetes valóság, amit a keresztyénség bűnnek nevez, többek között ennek a harmóniának a megbontásában mutatkozik; Nem a természet játéka ez, sem a természet trükkje velünk, hanem valóság. Mégpedig az emberi élet egyik legtitokzatosabb, legnagyszerűbb és legjelentősebb valósága. Ajándék. Az Isten ajándéka, hogy az ember szerelmes lehet. Ajándék, s éppen ezért nagyon könnyű elrontani. Titka a teremtés rendjében van, és csak abból érthető meg igazán. „Teremtette Isten az embert; férfivá és asz- szonnyá.” (I. Mózes 1,27.) UTAZUNK ÉS DOLGOZUNK EGYÜTT férfiak és nők. Lehetetlen és elkerülhetetlen az, hogy ne beszélgessünk egymással. Régen az illik, nem illik útmutatók meghatározták ennek az érintkezésnek a formáit és normáit. Nem új illem-kódex előhang- jának szánom ezeket a sorokat, hanem egy-két eset késztetett arra, hogy mindezt szó- vátegyem, leírjam. Tudom, hogy elmúlt a kisasszony-korszak. Ez nagyon jól van így, de az egyenjogúság nem teremthet egyformaságot férfi és nő között. Igaz, ma úgy tűnik, hogy a férfi és a nő egymással való érintkezése őszintébb és becsületesebb, mint más korban volt. Viszont nagy mértékben fenyeget az elközönségesedés. A táncra való felkérés „rázásra”, ill. „anyagmozgatásra” való felhívássá „fejlődött”. A formák megüresedése baj volt más korokban is, ma viszont a teljes formátlanság ijesztő kietlensége fenyeget. MINDEZ NEMCSAK BESZÉDÜNKRE, magatartásunkra, hanem a férfi és nő kapcsolatára is vonatkozik. Ezt nem azért mondom, mert látunk olyat, hogy az idősebbek csóválják a fejüket, amikor látnak egy nem éppen utcára illő idillt, hanem érzelmeinkkel botránkoztatunk. Sporttá tettük azt, ami az emberi élet legbelsőbb ügye lenne. A férfi kezében trambolinná vált a nő a következő trambolinlg, hogy homológ-sorral tudjunk dicsekedni a haverok előtt. A másik semmiképpen sem válhat puszta eszközzé a magam boldogsága elérése érdekében, mert ha eszköz, akkor életemet csupán arra használtam fel, hogy a másikét tönkretegyem. Ezt nemcsak férfi teheti nővel, hanem fordítva is. A szerelem ezért feladat iS; Megvalósításán fáradozni kell, készülni kell reá. Sőt, vizsgáznunk kell belőle és el is lehet bukni. A pótvizsga nem mindig lehetséges. „Nem múlik el hét, hogy a bíróságok Budapesten és másutt az országban ne tárgyalnák fiatalok bontóperét. 1963-ban 6926 tizenhét éves és ennél fiatalabb lány kötött házasságot, és több, mint 2000 olyan házasságot bontottak fel, amelyben a férj, ill. a feleség életkora 18 esztendő alatt volt.” Rendkívül' bonyolult jelenség ez. Elhangzik a borzasztó kérdés és a még borzasztóbb felelet: „Nem szereti? Már nem! Nem tudna vele együtt él-r ni? Nem!” Megdöbbentő adata ez a statisztikának. Mennyivel növekednék ez a szám, ha ehhez hozzászámítjuk azokat az eseteket is, ahol „nem-hivatalo- san” is „kimondták” a válást. Egy másik helyen hangzik a gyámhatóság megbízottjának a szava: „Hajlandó feleségül venni a lányt? Hogyne kérem — feleli a fiú készségesen, illemtudóan. Vállalja a születendő gyermek apaságát? Nem vállalom kérem!” A FÉRFI ÉS A NÖ KÖZÖTTI KAPCSOLATNAK fokozatai vannak. Képtelenség az utolsó lépést megtenni, az utolsó előtti megtétele nélkül. Az élet rendjét nem lehet büntetlenül megzavarni, ennek súlyos következményei lehetnek. Ebben az esetben nem a múlt vádolja az embert, hanem a jövő. Az apa, vagy anya nélküli gyermekek vádolnak azért, hogy életünk csupán játék volt a tisztességgel. Nagyobb felelősségérzetet a jövőért! A szerelemből nem hiányozhat a felelősségvállalás önmagunkért és a másik emberért. Ahol felelőtlenség van, ott nincs igazi szerelem. Ott az egyik fél máris eszközzé vált a másik számára, mint fakanál a főzésnél. A keresztyén ember elsősorban a felelősséget az Isten előtt vállalja önmagáért és a másikért. A szerelem nem lehet a „percemberkék dáridója.” Az élettárs keresésének az útján lehetnek állomások, de mindig annak tudatában kell és szabad keresni, egy valakit keresünk, mert csak egy élettársa lehet az embernek. VÉGEZETÜL CSAK ANY- NYIT, amivel talán kezdenem is kellett volna: tudnunk kell, hogy a szerelem csak a házasságban, két ember egy életre szóló, teljes testi, lelki, szellemi életközösségében valósulhat meg teljesen. A házasság olyan keret, aminek formái a történelem folyamán változhatnak, a fenti tartalmat azonban mindig kifejezésre kell juttatnia, s azt; ..Amit az Isten egybeszerkesztett. ember el ne válassza!” (Máté 19,6.) Káposzta Lajos Scharf Rómában A Németországi Evangélikus Egyház Tanácsának (EKD) elnöke, Dr. Kurt Scharf, fölkereste Rómában A. Bea bíborost. a Katolikus Egységtitkárság vezetőjét és majdnem egy órás megbeszélést folytatott vele a Vatikáni Zsinat kérdéseiről, a németországi felekezetközi helyzetről, valamint az ökumené és a katolikus egyház kapcsolatairól. Scharf úgy jellemezte ezt a megbeszélést, hogy ez folytatása annak az eszmecserének, amelyet annak idején még a zsinat előtt kezdett el. O. Di- belius püspök jelenlétében a kardinálissal Berlinben. Mi mindig a dialógus hívei voltunk és vagyunk ma is — a római katolikus egyházzal is! Nem lennénk a békés egymás mellett élés elvének következetes hívei és szószólói, ha éppen vallási, azaz egyházi téren „búcsút” mondanánk ennek az elvnek. De ha Di- belius püspök nevét halljuk bármilyen dialógus kapcsán, akkor nem tudunk szabadulni a régi latin közmondástól: „Nomen est omen”! — „A név intelem!” „Rossz jel”, ha a hidegháború régi harcosait és az „antikemmunista keresztyén front” megteremtőit, de legalább is híveit emlegetik a „dialógussal”, tehát „koexis- tenciával” kapcsolatban! Svéd evangélikus lelkész a parlamentben Először fordul elő, hogy svéd evangélikus lelkészt beválasztottak a svéd parlamentbe. Sven Hector lelkész a svéd kommunista párt tagjaként lett a svéd szövetségi gyűlés tagja.
