Evangélikus Élet, 1965 (30. évfolyam, 1-52. szám)

1965-04-04 / 14. szám

AZ EZERARCÚ AFRIKÁBAN Három munkatársunk köszöntése VII. Enugui élmények LEGUTOLSÓ CIKKÜNK­BEN Nigériáról írtunk. Em­lítettük, hogy az EVT Köz­ponti Bizottságának ülése Ke- let-Nigériában, Enuguban volt. A Központi Bizottság üléséről részletesen beszá­moltam, most szeretném meg­ismertetni olvasóinkat magá­val a várossal Enuguval és néhány élményemet is szeret­ném elmondani. házak ezek, alumínium leme­zekkel fedve. Minden ajtó és ablak tárva-nyitva. A ház la­kói szinte valamennyien a járdákon végzik munkájukat: mosnak, varrnak, szőnek és valamilyen kézműipari mun­kát végeznek. Ahogy beljebb kerül az ember a városba, egyre igényesebbek lesznek a házak. A régi épületek mel­lett egyre több modern épü­delkezésére. A könyvtárnak az európai és amerikai köny­veken kívül külön nigériai gyűjteménye is van. A könyv­tár melletti épület az ún. Mbari központ, amely az af­rikai írók és művészek klub- helyisége. Már a felsoroltak is mutatják, hogy a független­né vált afrikai népek milyen óriási erőfeszítést tesznek a kulturális fejlődés érdekében. Itt kell megjegyeznem, hogy a 6 éven felüli gyermekek számára kötelező az iskolába- járás és Enuguban több mint 40 általános iskolában folyik a tanítás! Ezen kívül, Enugu­ban 5 gimnázium és 2 tanító­képző is van. Most indul fej­lődésnek egy egyetemi részleg is. Annyi bizonyos, hogy Ni­géria, de a többi függetlenné vált állam is, hihetetlenül so­kat tesz azért, hogy a gyar­mati időben elhanyagolt is­koláztatást pótolja. Az új nyűgözte a nézőket. A Kalabar és az Ezinihitte Owerri nevű táncok sokáig emlékezetesek maradnak á résztvevők szá­mára. UGYANCSAK EBBEN A STADIONBAN volt a Köz­ponti Bizottság záróistentisz­telete is. Csodálatosan színes képet nyújtott, amikor a 80 országból összesereglett 250 küldött különböző színű és formájú papi-ruhákban Krisz­tust dicsérő énekekkel felvo­nult a stadionban. Ezen a zá­róistentiszteleten több ezer nigériai keresztyén is jelen volt. Az istentisztelet liturgiá­ját dr. Martin Niemöller egy­házelnök, az EVT egyik elnö­ke tartotta, az igehirdetést pe­dig dr. D. T. Niles methodista lelkész Ceylonból. VÉGÜL HADD EMLÍTSEM MEG azt is, január 17.-én. vasárnap részt vettem Enugu­ban az ottani evangélikus Enugu — szőttes-vásárlás a piacon ENUGU, Kelet-Nigéria fő­városa az Udi-hegy lábánál fekszik. Barátaink elmondot­ták, hogy ez a város mindösz- sze 50 éves. 1909-ben ezen a területen egy expedíció nagy széntelepeket fedezett föl. A bányászat megindulásával előbb csak egy kis falu fej­lődött itt ki, amely az elmúlt 5 évtizedben várossá nőtt. Amikor Nigériát tartományok­ra osztották, ez a város lett Kelet-Nigéria fővárosa. Tíz évvel ezelőtt még csak 60 ezer lakosa volt, de ma már a 100 ezret is meghaladja a lakosok száma. Lakói között igen sokfajta négert találunk. Túlnyomó részük ibo, a többi efik, ibibio, ekoi, hausa és joruba. De élnek itt európaiak, ázsiaiak és amerikaiak is. A fehér lakosság száma mind­össze 1000. Itt kell megemlí­tenem, hogy a magunkfajta európai emberek számára úgy tűnik, hogy „valamennyi né­ger egyforma”. Ügy gondoljuk, hogy nem is lehet különbsé­get tenni arc és arc között. De, ha közöttük tartózkodik Üz ember, hamarosan rájön, hogy ez a vélekedés mennyi­re nem igaz. Az az igaz, hogy mindegyik néger-arc „egyé­ni” arc! Mindegyik külön ka­rakter és nagyon is változato­sak az arcok és arcvonások. TEGYÜNK MOST EGY RÖVID SÉTÁT ENUGUBAN! Kiindulva a Hotel Pregiden- tiálból — amely a városon kí­vül egy dombon épült — elég hosszú utat kell megtenni a betonon a tűző napsütésben, amíg beérünk a városba. Előbb csak igénytelen, város­széli néger házakat látha­tunk. Legtöbbször lapostetejű Modern lakóépületek az új városrészben let tűnik fel, bankok és nagy üzletek cégtáblái láthatók. Az Okpara úton feltűnik a Vá­rosi Tanács modern épülete, amelyet nigériai mérnökök terveztek és építettek. Ehhez csatlakozik egy modern, szép épület, amelynek halijában hangversenyeket, színi-előadá­sokat és filmbemutatókat szoktak tartani. Ugyancsak az Okpara úton húzódik az üz­letek sora, amelyek tele van­nak külföldi és belföldi áruk­kal. Különösen is feltűnnek a nigériai kézműipar üzletei. Ezekben az üzletekben csodá­latos szőtteseket lehet találni, melyek között is a legfeltű­nőbbek az Akwete és Aba szőttesek. De megragadják fi­gyelmünket a fafaragások is. Ébenfából faragott szobrok és domborművek, leány- és fiú­arcok, elefántok sokfélesége tűnik elénk. Különösen is ne­vezetesek az Awka famunkák. De gyönyörű példányai van­nak a fazekasságnak is. Olyan szép ívelésű korsókat és edényeket lehet itt látni, amilyeneket csak Görögor­szágban láttam utoljára. HA AZ OKPARA ÜTRÖL ÁTMEGYÜNK a másik főut­cára, az Oguira, ott mindenek­előtt a Könyvtár épülete tű­nik fel. Az Afrikával nem is­merős európai ember számára alig hihető, hogy ennek a 100 ezer lakosú néger városnak 80 ezer kötetes könyvtára van és a könyvtárba beiratkozott olvasók száma 5 ezer körül van! De talán még csodálato­sabb az, hogy ennek a könyv­tárnak 2000 (!) beiratkozott gyermek-olvasója is van. Kü­lön gyermek-olvasóterem áll a néger kislányok és fiúk ren­nemzedék nemcsak írni és olvasni akar megtanulni, ha­nem meg akar tanulni min­dent, hogy egyenlőnek tud­hassa magát a fehér emberrel e tekintetben is. AZ OGUI ÜT MELLETT van a Népstadion. Ez a sta­dion még nem tud versenyez­ni a mi gyönyörű budapesti Népstadionunkkal, de megfe­lelő ez a létesítmény arra, hogy ott különböző népünne­pélyeket és játékokat rendez­zenek. Enugu város kulturá­lis vezetői az Egyházak Vi­lágtanácsa Központi Bizottsá­ga tagjai számára a konfe­rencia egyik szünetében ebben a stadionban egy felejthetet­len népünnepélyt rendeztek. Az ünnepélyen szerepelt egy egyesített néger énekkar. Olyan csodálatos hangulatú és dallamú régi és új népda­lokat énekeltek, hogy azokkal bátran felléphettek volna Európa és Amerika bárme­lyik híres hangverseny-dobo­góján! Különösen is feltűnt az a jókedv és könnyedség, amivel énekeltek. Az énekkari számok között különböző szí­nes csoportok népitáncokat mutattak be. Ezek a táncok szinte magával ragadták a je­lenlevőket. Annyi szépség, rit­mus-érzék és erő mutatkozott meg a táncokban, hogy le­gyülekezet istentiszteletén. Amikor Enuguba megérkez­tem, olyan híreket kaptam, hogy ott nincs evangélikus is­tentisztelet. Aztán egy napon megszólított egy néger fiatal­ember: Nathaniel Inyama, a helybeli evangélikus gyüleke­zet lelkipásztora. Nagy volt az örömöm, hogy Enuguban is találkozhattam evangéliku­sokkal! Meghívott a vasárnapi istentiszteletre. Ez a kis gyü­lekezet mindössze 5 év óta dolgozik Enuguban és jelen­leg 1000 lelket számol. Az istentisztelet egy nagyon egy­szerű helyiségben folyt le. Az istentisztelet előtt vasárnapi iskolát tartott egy néger fia­talember a leányoknak és fiúknak. A kis templomban még nincs harmonium, de egy 25—30 tagú, jórészt fiatalok­ból álló énekkar nagyszerűen pótolta a harmóniumot is. Ezen az istentiszteleten raj­tam kívül még két evangé­likus püspök is részt vett: W. Westergaard-Madsen, a dán evangélikus egyház vezető­püspöke és K. Stoylen püspök Norvégiából. Az istentisztelet után megnéztük a most épülő modern evangélikus templo­mot és lelkészlakást a város túlsó részében. (Folytatjuk) D. Káldy Zoltán ^iiiiiiiiiiiiiuiiiiiiiiiimmiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiimiiimimiiiiimiiig HÚSZ ÉV I Vannak dátumok, amelyeknél nem mehetünk egyszerűen tovább, mert azok megemlékezésre és hálaadásra késztetnek. Ilyen dátum az, amikor egy ember eléri az 50. esztendőt. Minden születésnapi évforduló arra indít bennünket, hogy megköszön­jük a Teremtő Istennek életünket, kenyerünket, családunkat, hivatásunkat, rólunk való ezernyi gondoskodást. Aztán meg­köszönjük Jézus Krisztusnak értünk való áldozatos halálát, hogy amint éveink mennek, abban a bizonyosságban érkez­hetünk meg egy-egy születésnaphoz, hogy bűneink újra és újra megbocsáttatnak. De a születésnap arra is késztet mindannyiun­kat, hogy a Szentlélek Űristen életújító, megfrissítő erejét kér­jük. Három munkatársunk érkezett el az 50. évfordulóhoz. GÁDOR ANDRÁS, az Evangélikus Élet szerkesztője és BEN­CZÚR LÁSZLÓ, a Déli Egyházkerület püspöki titkára az el­múlt hetekben, KOREN EMIL esperes, a Déli Egyházkerület püspökhelyettese pedig most tölti be az 50. esztendőt. Nem me­hetünk el e dátumok mellett anélkül, hogy testvéri szívvel ne köszöntsük Gádor Andrást, Benczúr Lászlót és Koren Emilt. Tudjuk, hogy lelkészeink között mások is vannak, akik ebben az időben ünneplik 50. születésnapjukat. Mégis, ezt a három lelkésztestvérünket úgy köszöntjük, mint legközvetlenebb mun­katársainkat, akik jelentős szolgálatot végeztek különösen az utolsó másfél évtizedben egyházunk életében. Mind a hárman azok közé tartoznak, akik a legkorábban ismerték fel az új magyar világban, hogy merre is kell haladnia magyarországi evangélikus egyházunknak. Idejében meglátták, hogy van helye egyházunknak a szocializmust építő hazában, csak be kell töltenie azt a> szolgálatot, amelyre Isten elhívta. Ez a szolgálat pedig nem más, mint az evangélium hűséges hir­detésének és a szeretet napról-napra való megélésének szolgá­lata népünk között. Mind a három munkatársunknak az elmúlt években voltak nehéz és keserű órái is, amikor meg kellett küzdeniük másokkal együtt a meg nem értéssel, a helyes utat nem látó és a „maguk útján járó” emberekkel. De azt is tud­ták, hogy akik új időkben mernek bátran új útra lépni, azok­nak e&t el kell hordozniuk. Azonban nemcsak nehéz óráik voltak, hanem örömteli nap­jaik és éveik is, amikor láthatták, hogy a Magyarországi Evan­gélikus Egyházban egyre többen lesznek olyanok, akik a helyes úton járnak és betöltik az Istentől kapott szolgálatot. Sok drága, a helyes utat korán felismerő munkatársaink közül most éppen őket köszöntjük: a három 50 éves szolgatár­sat. Köszönjük eddigi hűséges munkájukat. Kérjük Istent, áldja meg őket élő hittel, meleg szeretettel és áldozatos élettel. Adjon nekik egészséget és munkakedvet, hogy továbbra is elvégez­hessék az egyház Urától kapott szolgálatukat K. Z. Húsz éve hah mártírhalált Bonhoeffer A fasizmus nem válogatott. Sok helyről szedte áldozatait. A keresztyének köréből is. Dr. Dietrich Bonhoeffer evan­gélikus lelkész azonban, akit 1945. április 9-én végeztek ki Hitler hóhérai a flossenbrüg- gi internáló táborban, egy nappal a felszabadító seregek bevonulása előtt, nem volt csupán áldozat. Mártír volt, tanuságtevő. Figyelmeztet mindenkit, mindenütt, ma is: az embertelenségen nincs ál­dás; a nemzeti elfogultság és türelmetlenség, a faji gyűlöl­ködés szítói, a társadalmi ha­ladás gáncsvetői szelet vetnek és vihart aratnak. Bonhoeffer nemcsak halálá­val, életével is tanúskodott. Szolgálatában három idősza­kot szoktak megkülönböztetni. Az első időszakban főleg a teológiai tudomány művelésé­ben és a lelkésznevelésben te­vékenykedett. Ezt mondta az öncélú munkára akkor külö­nösképen hajlamos teológu­soknak: a ti témátok as egy» ház! A második időszak a fasiz­mus szorító gyűrűjébe került hitvalló egyház küzdelmeinek időszaka. Az önmaga kérdé­seivel foglalkozó egyházat így figyelmeztette: a te témád a világ! A harmadik időszak a „világi szektorban” j^dálja, a fasizmus ellen politikailag is ellenállók, majd az. internál­tak táborában. Többnyire olyan emberek között, akik­nek nem volt sok közük a keresztyénséghez. Akkor így szólt a világhoz: téged Isten tett a maga témájává. — Bon­hoeffer evangélikus volt, még­is az egész világ keresztyénsé- gének tanúságtevője, ökumé- nikus mártír. Hatása minde­nütt, más egyházakban isj mindinkább terjed. Mennyi cikk, előadás tanulmány fog­lalkozik vele néhány éve ná­lunk is! Az 1965. évi Evangé­likus Naptár „A nagykorú vi­lág látója” címen emlékezett meg róla. b. L A rabszolgaság ellen... „A rabszolgaság szégyene valamennyi államunknak. Akárw hol jelenik meg lobogónk, a rabszolgaság lobogója ez. Ha pedig így van, le kell törölni erről a lobogóról a csillagok fényét és a vörös csíkokat; be kell festeni feketére, jelvénye pedig legyen a korbács meg a bilincs.” Bryant amerikai újságíró cikkéből. 1857. Wnii!i[llll!lllll!l!tll!l!!!lllll!lll!1ll»!lllllll!I!ll!!l!lll!tllll!l!IIIIMll!lllll!l!l!llill!i!lll!tll!lllll!l!lllll!l!lltl[!lllllllllll!ll!ilim!lllil!!<>«l Az ENSZ válságáról Az ENSZ elsőrendű feladata a béke előmozdítása a vilá­gon. Ha ebben kudarcot vall, akkor egyetlen más feladatát sem tudja betölteni. A Keresztyén Békekonferencia, amely ugyanennek az el­sődleges feladatnak a betöltésére hivatott, 1958-ban történt megalakulása óta minden számára lehetséges módon támogatta az ENSZ-et. Ez visszhangra talált U Thant főtitkárnak a II. Ke­resztyén Béke-Világgyűléshez intézett üdvözletében, amely nagy bátorítást jelentett mozgalmunk számára. Tekintettel erre és arra a nagy reménységre, amelyet az ENSZ-be vetünk, helyénvaló, hogy a jelen pillanatban kifeje­zésre juttassuk mély aggodalmunkat a szervezet jelenlegi vál­sága miatt. Bár ez a válság nem csökkenti reménységeinket, mert mint keresztyének tudunk arról, hogy új és pozitívabb fejlemények lehetségesek, ha a konfliktusokat kölcsönös jóaka­rat mellett intézik el. Úgy gondoljuk, hogy ezeket a lehetőségeket elősegítené a Kínai Népköztársaság felvétele az ENSZ-be. Nyilvánvaló, hogy minden reformnak reális módon szá­molnia kell azzal a ténnyel, hogy az ENSZ-nek most kétszer annyi tagállama van, mint keletkezése idején és hogy szinte valamennyi új tagja olyan nép, amely csak nemrégiben nyerte el függetlenségét. Felszólítjuk kormányainkat, fáradozzanak azon, hogy a je­lenlegi válságot az egész emberiség javára oldják meg, és nagy­vonalúan. ötletesen és a kölcsönös egymásra utaltság szellemé­ben gondolkodjanak és cselekedjenek. Az egész emberi család teljes jövője függhet attól, hogy készek-e ezt megtenni. Ha ezt megteszik, akkor minden feladatuk aktív támogatásra kell hogy találjon. Húsz esztendő ... Mennyi emlék! g Húsz évgyűrű életfákon. E E Két évtized, hogy utolsót lobbant a vész a világon. Még pislogott a zsarátnok, E még omlottak a házfalak, s = de már élet csírázott ki = a meggyötört, bús föld alatt. H Vánszorogva, botladozva §j cipeltük az életünket, = s ahogy teltek-múltak évek a romok is mind eltűntek. E 55 i És a múló idő sodrán = egyre nőtt az életkedvünk; e =5 építeni volt mit bőven, 5 55 sokat kellett még megtennünk. = Épült-szépült ház és lélek, = 55 valóságon kellett állnunk, == = mosolygóssá vált az arcunk E s nyugodalmas lett az álmunk, 55 55 A nagy világ egyre fordul, 55 mindig új színt hoz a holnap: új nemzedék új dalt dalol 5= a mindig új, ifjú kornak. És miközben biztos kézzel évszakokat vésünk kőbe, E istenhittel, bizakodva = tekintünk a szebb jövőbe. = Ü Gyarmathy Irén ülh/lia,;ii,aiii<ijíl!illillllllllllllllHIII!llll!lllll!llllllllllllllll!IIIIIIIIIUillllllllllllUUmUIIUUIUÜU!»lll NAPRÖE—NAPRA VASARNAP: JEREMIÁS 13,16; EFEZUS 5, 16. — Minden. nek rendelt ideje van. Nem lehet az „élet rendjét” büntet­lenül átlépni. Földi életünk rendjéhez hozzá kell, hogy tar­tozzék a hálaadás. Zsidók 9,11—15; Zsoltárok 43. HÉTFŐ: ÉZSAlAS 5,21; I. KORINTUS 1,18. — Kereszt­ről szóló híradás sokak számára bolondság. Pedig abban Isten hatalma és szeretete mutatkozik meg a bűnös világ feléj Zsidók 7,23—27; Lukács 22,7, 23. KEDD: ZSOLTÁROK 35,14; I. JÁNOS 5,1. — A terem- tettségből egyedül az ember képes megszólítani alkotóját. Isten ezt a viszonyt nemcsak ápolni akarja, hanem továbbra is meg akarja tartani! János 7,1—13; Lukács 22,7—23. SZERDA: ZSOLTÁROK 34,6; JÁNOS 11,26. — Az ember élete, cselekedete egy bizonyos keretek között mozog. Értel­münk is véges, s amit megismerhetünk, annak is határa van, A hitnek az útja a leghosszabb, mert az Istentől van. János 13,31—35; Lukács 22, 39—46. CSÜTÖRTÖK: PÉLDABESZÉDEK 25,21—22; I. JÄNOS 4,19. — „Szeressük őt, mert ő előbb szeretett minket.” Nem véletlen a sorrend. Csak hálaadással gondolhatunk Istenre^ mert nem tőlünk teszi függővé szeretetét. Ez a kegyelem! Zsidók 10,1—7; Lukács 22,47—53. PÉNTEK: V. MŐZEg 3,24; EFEZUS 1,17 — „A ml URUNK Jézus Krisztusnak Istene, a dicsőségnek Atyja, adja nektek a bölcsesség és kijelentés lelkét az ő megismerésé­ben.” János 11,47—55; Lukács 22,54—62. SZOMBAT: DÄN1EL 9,7, I. JANOS 2,12 — A temető keresztje nemcsak azért van a síron, hogy legyen helye a névtáblának, hanem annak is a jele, hogy Jézus minden ember nevét és ezzel együtt bűneit is felvitte a keresztra II. Mózes 32,30—34; Lukács 22,63—71. Káposzta Lajos

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents