Evangélikus Élet, 1965 (30. évfolyam, 1-52. szám)
1965-04-04 / 14. szám
TŐLE, ÁLTALA ÉS REÁ NÉZVE A spanyol hatóságok visszaélése Rom. 11,36 A KERESZTYÉN TÜRTÉNELEM-szemléletnek egyik legjellegzetesebb gondolatát Pál apostol írta le: „ötőle, őáltala és őreá van minden”. Hasonló mondat található a görög világ filozófiai és vallási fogalmi termékei között. A szavak hasonlósága ellenére azonban tartalmilag óriási a különbség köztük és az apostol megállapítása között. A Krisztus korabeli görög gondolkozásban ez a formula a természetet azonosítja Istennel. Ezért mondja a jóval később élő stoikus filozófus, Marcus Aurelius császár a természetről: „Minden tőled ered, benned él, hozzád tér vissza”. Pál apostol kezében a korabeli ismert kifejezés egészen más tartalommal telik meg. MEGELŐZŐ FEJTEGETÉSÉBEN hatalmas távlatot nyitott meg az apostol. Jézus Krisztust Izráel elvetette, pogány népek fogadták el Öt. Isten azonban nem lesz hűtlen a választott népnek adott ígéretéhez, és a távoli jövőben irgalmasságával megtéríti azt is. Ez a kitekintés ad alkalmat az apostolnak, hogy megmutassa: Isten megvalósítja üdvtervét az egész emberiséggel. Ö végbeviszi az üdvtörténetet, amelynek végső célja irgalmasságának ki- árasztása mindenkire (Róm. 11,32). Amikor idáig ér el gondolatmenetében, Isten bölcsességének, hatalmának és sze- retetének ez a látványa lenyűgözi, és Isten imádására indítja. S ekkor mondja ki, hogy túl a fölvázolt részleten, Izráel sorsán — minden létnek és történésnek eredete, ura és célja az Isten; „Mert őtőle, ő általa és őreá nézve van minden, övé a dicsőség mindörökké. Ámen.” A görög gondolkozás által készített edénynek, ennek a formulának új tartalma tehát az Isten és a történelem mély, belső kapcsolata. A KERSZTYÉN HÍVŐ EMBER ezért vallja, hogy a történelem minden eseménye végső fokon Istentől van, Isten tervét és célját szolgálja. Mégpedig részlet-terveit és részlet-céljait csak úgy, mint összefüggő nagy tervét és végső célját. Isten történelemformáló gondolatait mi átlátni, megmagyarázni nem tudjuk. Nem lehet tehát közvetlen, direkt módon Isten cselekvését és a történelem sodrát összekapcsolnunk. Sokkal bonyolultabban, megfoghatatla- nabbul szövődik össze Isten akarata a történelemmel, hogysem ezt mi földeríteni tudnánk. Még évszázadok messzeségéből is nehéz, kockázatos dolog a történelem egyes részleteinek „hívő magyarázatát” adni. A mindenkori jelenben, amelyből hiányzik a kellő történelmi távlat, még kevésbé vállalkozhat az egyház Isten konkrét tervének felrajzolására a pergő események láttán. Néhány mondattal előbb az apostol éppen erről tesz tanúságot: „ ... kinyomozhatatlanok az ő utai! Mert ki ismerte az Űr értelmét? Vagy ki volt az ő tanácsadója?” EZ A MEGGONDOLÁS erősen aláhúzza a keresztyén történelem-szemlélet hitbeli jellegét. Nem „látás”, tapasztalat, hanem egyedül az Isten nem látható hatalmába, sze- retetébe és céljába vetett hit mondathatja velünk, hogy a Miért élünk? EZEKBEN AZ ÜNNEPI NAPOKBAN újra, meg újra feltesszük a kérdést: Hogyan tovább,”' ml a feladatunk, miért élünk? Mert nemcsak azért élünk, hogy vegetáljunk, hogy csak éljünk! Így adjuk meg a választ: Nemcsak önmagunkért, hanem a családunkért, a népünkért, a szépért, a jóért, tehát a humanizmusért élünk. Mondhatom így is: A szocialista humanizmusért élünk. Ebben benne van az is, hogy az egyén érdekeit össze akarjuk kapcsolni a társadalom, a nép érdekeivel. Egyszerűen nem igaz a régi tétel: Nem mi irányítjuk a világot, hanem a világ irányít bennünket. Azt a tételt sem fogadjuk el, miszerint nem a jellemünk alakítja „sorsunkat”, hanem a sorsunk alakítja a jellemünket. De ez már egy kicsit filozófia! Induljunk ki egy kicsit élőbbről! A második világháborúban vasutunk 90 °/o-a, iparunk 35 %-a pusztult el. Népünk tagjai közül minden tizedik ember meghalt. Ebben a számban zsidó testvéreink embertelen elégetése, halálra kínzása is benne van. A ROMOKON KEZDŐDÖTT AZ ÚJJÁÉPÍTÉS. A tíz körmünkkel kotortuk elő a szerszámokat, megmaradt eszközöket. A kidőlt falakat, felhúztuk, a házak tetejét újra fedtük, először deszkával, lim-lommal, később cseréppel. A gyárakban megindult a munka. Vasúti síneket fektettünk le, megmaradt vagon- és mozdonyparkunkat kijavítottuk. Megindultak a vonatok. Hazánk földjén újra kezdődött a vérkeringés. Az újjáépítés idején tanulgattuk a régi leckét: A hazát minden nemzedéknek újra kell elfoglalni! Az ünnepi évfordulón átgondoljuk újra, hogy miért is élünk, miért kell újult erővel összefognunk? MIRE KELL ÖSSZEFOGNUNK? A humanizmusért és itt nincs és nem is lehet különbség közöttünk! Össze kell fognunk, hogy fiaink és unokáink napfényben, békében élhessenek! Mikor így beszélünk, felvetődik a kérdés: Nem dőre álmodok vagyunk-e? Válaszunk ez: Nem lehet igaz ember, aki beéri a vegetációval. Akármilyen kicsinyek vagyunk is, akármilyen poszton dolgozunk a mi drága hazánk földjén, ami a kicsiny erőnkből telik, azt maradék nélkül oda kell adnunk másokért, az egész emberiségért. Homokszemek vagyunk, de nem hiábavaló az életünk! Ha kicsinyek vagyunk is, mindnyájan lehetünk közéleti emberek, ha nem akarjuk, hogy rólunk, nélkülünk döntsenek. Becsületesek akarunk lenni! Nem akarunk segíteni a cinikusoknak cinikussá lenni. A gúnyolódóknak gúnyolódóvá lenni, a lopónak lopóvá lenni! Élni, dolgozni akarunk tovább! Olyan Istenünk van, aki szüntelen munkálkodik. Mi is dolgozni, segíteni akarunk. Segíteni, hogy hazánk még szebb és az itt élő emberek még boldogabbak legyenek. Fülöp Dezső Anyanyelv az istentiszteleten A szerb ortodox egyház zsinata egyhangúan elhatározta, hogy az istentiszteleti imádságoknál a szerb nyelvet fogják használni. Eddig a szent nyelv az ószláv nyelv volt a szerb istentiszteleteken, de a nép ezt a nyelvet már egyáltalában nem érti. Észak- és Dél-Amerika ortodox egyházaiban is megengedték a görög mellett az angol nyelv használatát az imádságok elmondásánál. A liturgia egyéb elemeit azonban még mindig olyan nyelven mondják a papok, amit a népek már nem értenek, csak a beavatottak. Az Űr felemelt az egyszerű népet. Éppen ez az indítóok, hogy sokukkal így cselekedjék. A. Lincoln történelmi események mögött Isten áll. S ugyanez a — Isten kinyilatkoztatásán tájékozódó — hit mondatja velünk, hogy a történelmi események végső összefüggésükben a kegyelmes Istentől vannak és Isten kegyelmes célját szolgálják. Így tárul ki előttünk az egész történelem, mint amelynek a történelem-kutatás eszközeivel és módszereivel felderíthető folyamatában a hit által Istent ragadjuk meg: minden esemény eredetét, urát és célját. Tőle, Általa, Reá nézve ... AMIKOR MOST EZEKBEN A NAPOKBAN visszatekintünk hazánk életében a 20 éve bekövetkezett korfordulóra, elvonul emlékezetünkben a harcok után a béke beköszöntése, majd a háború romjain meginduló élet és felépülő új ország képe, s újra vé- gigéljük gondolatban ezt a két évtizedet —, mi keresztyének a szerető Isten kezéből vesszük és az Ö célját munkáiénak valljuk a magyar történelemnek ezt a páratlan szakaszát. Tesszük ezt alázatosan, Isten konkrét terveit nem ismerve, de az ő kegyelmes akaratát a hitben megragadva és elfogadva. Isten, aki Jézus Krisztus által a mi és az egész emberiség szerető mennyei Atyja, századunk történelmével is jó célja felé vezeti a világot. Veöreös Imre Madridi jelentés saerint a spanyol hatóságok sok olyan könyvet és kisebb kiadványt foglaltak le, amiket a külföldi protestáns egyházak küldtek a spanyol protestánsoknak. Humbert Capo lelkész, a Spanyol Evangélikus Egyház első titkára ezzel kapcsolatban levelet intézett a spanyol tájékoztatásügyi miniszterhez és magyarázatot kért a spanyol kormánypolitikának erről az eljárásáról „Engem és kollégáimat nagyon fájdalmasan érintene, ha azt kellene rezignáltan megállapítanunk, hogy... egy lépést sem jutottunk előbbre” — állapítja meg beadványában Capo titkár. Véget ért a XXI. kántori tanfolyam Március 20-án délután tartották Fóton, a Mandák Intézetben, a XXI. kántori tanfolyam záróvizsgáját. A záróvizsgán 11 tanfolyamhallgató mutatta be az Egyetemes Kántorképesítő Bizottság előtt a négyhónapos téli tanfolyam keretében elvégzett munka eredményét. A hallgatók alapfokú, ill. középfokú képzésben részesültek. A záróvizsgán Detre László, Pest megyei esperes elnökölt. Meleg szavakkal értékelte a szép munkát. A tanfolyam előadója Kiss János és Trajtler Gábor volt, yjllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllll: Az irgalmas samaritánus E i lelkűidével 1 E5 1 Az irgalmas samaritánusról szóló példázatban Jézus ZZZ Krisztus elítéli azt a papot és lévitát, aki kész ugyan = a templomi szertartások között forgolódni, de legeleE mibb emberi kötelességét sem teljesíti. Vallásosságát EE úgy értelmezi, hogy az visszahúzódás, elzárkózás a = külső világtól, amelyben Istenével olyan viszonyban == is élhet, hogy közben megfeledkezik embertársairól. EE De Jézus szava nemcsak a példázatbeli pap és lévita 55 viselkedése ellen irányul, hanem mindig olyan magaE tartás ellen, amely rokon azzal. Jézus ítélete alá kerül = minden önző magatartás, amelyet körülbelül így le— hetne megszólaltatni: elég magammal törődnöm, jáE rom a magam útját. A testvérgyilkos Káinnak a szavai = szólalhatnának meg ajkunkon: „Avagy őrizője vagyok-e = EE az én atyámfiának?” = EE Az irgalmas samaritánus végezte a maga természeEE j= tesnek tartott emberi kötelességét. Időt, pénzt, fáradEE ságot nem kímélve segített és szolgált ott, ahol szűkEE E séges. A vérontás okozta sebeket gyógyította, ő volt a = = kaini embergyilkos lelkűiét ellentéte. Míg a rabló — kifosztotta áldozatát, a pap és a lévia hűvös érzőEE ketlenséggel haladtak el a szerencsétlen ember mellett, = EE addig a samaritánus a példázatban szereplők között E E az az ember, akiben van másokért érzett felelősség, E — szociális érzék, emberszeretet és közösségi érzés. EE Amikor Jézus Krisztus ezt a samaritámst állítja = == követendő példaképként, hozzáteszi: „Te is eképpen EE 1 cselekedjél! Majd ezt mondja: „Ezt cselekedd és élsz!” Ez az élet útja. Életet gyarapít, életet ment az emberek E — között. A másik út, a halál útja, amely embertelenséSS 5 get, vérontást, pusztítást jelent. = Ma akkor szolgáljuk igazán Istent teljes szívből és E == lélekből, ha nem zárkózunk el emberi kötelességeink E elöl, hanem mindent megteszünk a földön lévő nyomoE rúság enyhítésére. EE A mi hazánk felszabadulásának huszadik évforduló= ját ünnepli, ugyanakkor vannak olyan népek és orszá— = gok, amelyek élet-halál harcukat vívják függetlenE ségükért. = Nekünk egyre szépülő, modernizálódó városaink E vannak, falvainkban új családi házak épülnek, de gon— SS dőljünk azokra, akik Afrikában, Ázsiában, Dél-Ameri9 = kában fedél nélkül, vagy tüdőbajt terjesztő vályogvis= —■ kában tengetik életüket. = EE Mi kórházak és orvosok ápolásában részesülünk, E — egészségügyi hálózat gondoskodását élvezzük, de ne EE EE feledkezzünk meg arról, hogy vannak országok ameE 5 lyekben 70 000 emberre egyetlen orvos jut. — ~ Mi joggal vagyunk büszkék kulturális eredmé=jj nyeinkre, egyetemeinkre. főiskolánkra, gimnázius == mainkra és technikumainkra, de gondoljuk meg, hogy 3! E a gyarmati és félgyarmati országokban sokszor csak SS E öt írástudó ember akad száz közül. E EE A gyarmati rendszer felszámolását az ENSZ 1961. — évi közgyűlése ünnepélyes nyilatkozatban tűzte pro§E gramjává, A keresztyén lelkiismeret semmiképpen sem E érthet egyet az emberek egyenlőségét megbontó gyárE mati rendszerrel. A gyarmati rendszert Isten végér= vényesen megítélte, s az elkerülhetetlenül össze fog E omlani. Az egész világ haladó gondolkodású emberei= nek összefogása szükséges ahhoz, hogy ez mielőbb beE következzék. E Hazánkban a Hazafias Népfront részvételével Szó3 lidaritási Bizottság működik azzal a céllal, E hogy a magyar nép erkölcsi és anyagi szolidaritása a SE gyarmati és a függetlenségükért küzdő országokkal E szervezett formát öltsön. 1962-ben a szolidaritási akció = során a magyar lakosság adományaiból kétmillió foEE Hnt értékű kötszert, ruházati cikket és élelmiszert E juttattunk az algériai nép megsegítésére. Ehhez ha55 sonló összefogásra van szükség most is. = Az elmondottak szellemében kerül sor a Szolidaritási Ez Bizottság jelenlegi akciójára. A Szolidaritási Bizottság E 2, 5 és 10 forintos címletekben szolidaritási bélyege= két ad ki és terjeszt. Lelkészi hivatalaink is megkapE jók ezeket a bélyegeket, s raj':u . keresztül mi evanSE nélikusok leróhatjuk a sam.aritánusi lelkűiét áldozatát. = Ezzel a szolidaritásunkkal éhező és nyomorgó emberEE testvéreinken segítünk. Itt is cselekedetté és valósággá E EE válhat emberszeretetünk gyakorlása. SS i iiiiiiiiiiiiiniiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiniiiiiiiiiiiiimiiiiiimiiiüiiiiiiHiiiiiiiiiiimiiHiiHiimHiiimiHii „Feladat és intelem” A fenti címen tartották meg Weimarban március 17—18-án azt a konferenciát, amelynek a határozatát „Buchenwaldi Intelem” címen lapunk március 28-i számában már közöltük. Európa különböző országaiból több mint 250 keresztyén és zsidó vallású lelkész és laikus gyűlt össze, hogy a háború befejezésének a 20. évfordulóján megemlékezzék azokról a mártírokról, akik a hitleri Németország gyűjtőtáboraiban lelték halálukat. A konferencia résztvevői megtekintették a buchenwaldi gyűjtő tábort Weimar mellett, az egyes országok küldöttei koszorút helyeztek el a mártírok emlékművén, majd a weimári színház épületében tartott konferencián és az Ifjúsági Házban tartott vitaesten tárgyalták meg nem is annyira a múltat, mint inkább a holnapot és annak feladatait. Teljes egyhangúság volt atekintetben, hogy a fasiszta bűntettek elévülésére irányuló nyugatnémet kísérleteket el kell ítélni és arra kell törekednie a jövőben a német nép mindkét államának, hogy feledtesse a múltat és teljes egyetértésben építse a többi népekkel együtt a békés holnapot. Amint ezt már hírül adtuk, a magyarországi protestáns és katolikus egyházak is képviseltették magukat a fenti konferencián D. DR. VETŐ LAJOS püspök vezetésével, akinek a konferencián tartott hozzászólását lapunk más helyén közöljük. pm Finn egyházi delegáció érkezik Magyarországra Magyarországi Evangélikus Egyházunk hivatalosan meghívta látogatásra Martti Si- mojokit, a finn evangélikus egyház Turkuban székelő érsekét, továbbá Dr. T. Aimo Nikolainen professzort, a helsinki Teológiai Fakultás dékánját, továbbá Jorma Sipilä dómprépostot. A meghívottak közölték, hogy örömmel fogadják el a magyarországi evangélikus egyház meghívását és szívesen látogatnak el Magyarországra. Vendégeink április 3.-án érkeznek meg és tíz napot töltenek Magyarországon. Több gyülekezetben prédikálnak, lelkészi munkaközösségekben előadást tartanak, meglátogatják egyházunk szeretetintéz- ményeit, Teológiáját, könyvtárát, Sajtóosztályát, több vidéki útjukon ismerkednek hazánkkal. Egyházunk számára nagy öröm a finn egyházi vendégek érkezése. A finn és a magyar nép között hagyományos testvériség áll fenn, de ugyanezt kell mondanunk a finn és a magyar evangélikus egyházak kapcsolatairól is. Már az elmúlt években is igen gyümölcsözőnek bizonyult D. Káldy Zoltán püspök, Dr. Ottlyk Ernő profesz- szor és Várady Lajos esperes látogatása Finnországban, majd ezt követően Eerő Lehti- nen püspök Ahti Auranen esperes látogatása Magyarországon. Ugyancsak a kapcsolatok továbbfejlesztését szolgálta 1963. nyarán a Lutheránus Világszövetség helsinki Nagygyűlésére érkező népes magyar delegáció, amelynek módjában állt a finn egyház vezetőivel is találkozni. A finn delegáció mostani látogatása is bizonyára tovább fogja mélyíteni és gazdagítani ezt a kapcsolatot. Egyházunk nevében tisztelettel és szeretettel köszöntjük mindenek előtt Martti Simojoki érseket, aki jelenleg a Lutheránus Világszövetség első alelnöki tisztségét is betölti. Ugyancsak szeretettel köszöntjük Aimo Nikolainen dékánt és Jorma Sipilä dóm- prépostot. Martti Simojoki püspök április 4.-én de. 11 órakor a Deák téri templomban, Aimo Nikolainen dékán de. 11 órakor a Fasori templomban és- Jorma Sipilä dómprépost 11 órakor a Budavári templomban prédikálj Otthonóra a Lclkésznevelő Intézetben Hetente egyszer a teológus ifjúság otthon-órán vesz részt, melyen vagy meghívott előadó vagy az otthon igazgatója tart előadást. Itt nyílik mód arra is, hogy megbeszéljük ügyes-bajos dolgainkat. Azért is hasznosak ezek az együttlétek, mert itt nyílik lehetőség arra, hogy olyan dolgokról beszéljünk, amikre nem kerülhet sor az Akadémián, viszont nagyon is szükségesek ahhoz, hogy helyesen és jól végezhessük majd szolgálatunkat a gyülekezetekben. (Többek között itt kerülhetett sor arra az előadásra is, melyet D. Káldy püspök tartott egyházunk mai útjáról.) A múlt heti alkalom ismét igen jelentős volt a számunkra. Dr. Pálfy Miklós igazgató tartott beszámolót a jelenlegi politikai és egyházi helyzetről. Ezekhez kapcsolódóan szóba került a jelenlegi vietnami helyzet; W. Ulbricht egyiptomi látogatása és az azzal összefüggő kérdések. Miért volt mindez igen jelentős? A mai korban élünk, ebben a mai világban kell és szeretnénk is azt a szolgálatot elvégezni, amire vállalkoztunk és amire készülünk. Nagyon természetes tehát, hogy a mai kérdéseket, legyenek azok politikai vagy társadalmi természetűek, világosan kell látnunk és állást is kell foglalnunk ezekkel kapcsolatban. Hogy milyen értelemben kell a mai teológus ifjúságnak állást foglalni a különböző kérdésekben, azt egy olyan problémával kapcsolatban sze retném megmutatni, mely nagyon intenzíven foglalkoztatja a nemzetközi közvéleményt is. Otthonórán került elő az a világszerte megdöbbenést keltő hír, hogy az NSZK kormánya elévültnek akarja tekinteni 1970. január elsejével a náci bűntetteket. Hosszú hónapok óta folynak viták erről a törvénytervezetről különböző fórumok előtt. Talán furcsa, hogy éppen egy fiatal teológus ír erről a kérdésről, aki a háborúra nem is emlékezhet és csak a történelemből ismeri a nácizmus embertelenségeit. De ez a kérdés, ha összefüggéseiben vizsgálom, nem a múlt kérdése, hanem napjainké is, hiszen a nácizmushoz hasonló embertelenségek és intézkedések még ma is vannak. Mi viszont — hisz erre készülünk — szolgálni akarjuk az egyház Urát, ami elválaszthatatlan az egész emberiség szolgálatától. Ezt azonban csak békében és békességben valósíthatjuk meg maradéktalanul. Egy ilyen törvény azonban, mely szabad kezet ad és teret nyit azoknak, akik felelősek az elmúlt háború és a nácizmus leírhatatlan szenvedéseiért, nem a békét erősíti, hanem a háborús feszültséget növeli és egy újabb, végzetes katasztrófába sodorhatja az emberiséget. Nyugatnémetek az ifjúság védelmében „Egyre több film sérti meg az emberi méltóságot azzal, hogy dicsőíti a gyilkosságot, gyermekrablást. rablótámadást, érzékiséget és fajtalanságot. Ezek a filmek veszélyesek az ifjúságra, amelyet pedig a törvény külön védelmébe vesz e tekintetben. Ezért mint felelős polgárok nem tudjuk' ezt tovább tétlenül nézni” — jelentik ki Regensburg polgárai (a „Tiszta filmeket” akció tagjai). „Sem gaztetteket, sem durvaságot, sem erkölcstelenséget nem akarunk többé látni filmekben vagy azok plakátjain.” A tiltakozó mozgalmat maga a bajor kormány elnöke indította el és támogatja az evangélikus és katolikus egyház isj ft 4
