Evangélikus Élet, 1965 (30. évfolyam, 1-52. szám)

1965-03-28 / 13. szám

Böjti próbatétel

Jn. 6, 1—15.

A nagy kenyércsoda — ötezer ember megelégítése öt árpakenyérből és két halból, aminek megtörténtét mind a négy evangélista tanúsítja — próbatétellé lett a történet minden szereplője számára.

A tanítványok próbára tételét az ige szó szerint is kimondja. Jézus azért teszi föl a kérdést Fülöpnek és rajta keresztül tanítványtársainak is, hogy próbára tegye őket. A kérdés ez: „Honnét vegyünk kenyeret, hogy ezek ehessenek?” — Másképpen így is megfogalmazható: Biztosítani lehet-e ennyi ember számára azt, ami a test, az élet fenntartására szükséges, mikor a körülmények látszólag ennek ellene mondanak. — A felelet Jézusnál már a kérdés fölvetése előtt megvolt: a mennyei Atya kezében minden embernek minden időben biztosítva van a mindennapi kenyér. Jézus ezt kéri és kapja meg imádságán keresztül a gondviselő Atyától és helyezi oda a szükséget látók asztalára.

A tanítványok próbatételével Jézus bennünket is tanít, hogy nagyobb bizalommal viseltessünk Isten iránt e Föld népének sokféle ínségét, elsőrenden a mindennapi megelégíttetés utáni vágyát illetően. Van annyi kenyér a gondviselő Isten kezében és helyez is annyit naponta a világ asztalára, ami szükséges ahhoz, hogy egyék és megelégedjék minden test. Nem kell éhenhalnia egyetlen embernek sem azért, hogy a másik jóllakhasson. Nem kell, sőt tilos embertömegeket elpusztítani azért, hogy a többinek maradjon elég kenyere — ahogy egyes tudósok áltudományukkal ezt igazolni próbálják. Az egész emberiség kenyeréért, megelégítéséért folyó harcban Isten kiszabta a mi — késői tanítványok — feladatát is. Az imádságot, amely bízik az Atya szeretetében és a szeretetek amely a kapott keveset jó szívvel osztja meg másokkal.

Jézus számára is próbatétellé lett a kenyércsoda. Közel volt a zsidók ünnepe, a páska. Jézus számára ez azt is jelentette: közel az Ő megáldoztatásának ideje. A jóllakott emberek el akarják Öt ragadni, hogy messiási királlyá tegyék. Jézus azonban tudta, hogy nem szabad megállnia az úton. Többet kell nyújtania az embereknek. Azt a kenyeret is asztalukra kell helyeznie, amely megmarad az örök életre. Neki magának kell kenyérré lennie., hogy aki eszik e kenyérből, örökké éljen.

Böjtben különösen is kiemelkedik Jézus döntésének jelentősége, hogy megváltói munkáját nem félig, hanem egészen beteljesítette. Szenvedésének, halálának és feltámadásának evangéliumában, az úrvacsora emlékeztető jegyeiben valóságban nyújtja ma is felénk az örök életre tápláló kenyeret.

Végül azok számára is próbatétellé lett a kenyércsoda, akik részesedtek a kenyerekből. Ettek a könnyen kapott kenyérből és megelégedtek. Számukra ezzel a Messiás küldetése célját érte el, a megváltás beteljesedett. Ezért készek Jézust messiássi királlyá tenni. Jézustól azonban meg kell tanulniuk, hogy az élet több mint az eledel. Most már azért a kenyérért kell munkálkodniuk, amely megmarad az örök életre. A kenyércsoda csak jel volt, amely egyrészt arra tanít, hogy a kenyér Isten drága ajándéka a földi élet megtartására, másrészt azonban túl mutat önmagán. Fölhívja a figyelmet arra a teljes életre, amelyben megszűnik az emberi élet minden ínsége: a testiek és lelkiek egyaránt. Amelyben az éhség és a szomjúság mellett nem sorvasztja, nem károsítja többé az emberi életet a bűn. Amelynek végére nem tesz megsemmisítő pontot a halál.

Erre a teljes életre, ennek a Krisztus halála és feltámadása által megszerzett örök életnek az elnyerésére hív a böjti időben is mindnyájunkat Isten igéje.

Mezősi György

evangélikus elet

A Magyarországi Evangélikus Egyetemes Egyház Sajtóosztályának lapja . Szerkeszti a szerkesztőbizottság Főszerkesztő: D. dr. vető Lajos Felelős szerkesztő és kiadó: Gádor András

Szerkesztőség és kiadóhivatal: Budapest, VIII., Üllői út 24. Szerkesztőségi, telefon: 342— 423 Kiadóhivatal és Sajtóosztály: 142—074

10 000 példányban nyomatott Előfizetési ára egy évre 60,— Ft Csekkszámla: 20412.—Vili. Árusítja a Magyar Posta

INDEX 25 211

65.1111/2 — Zrínyi Nyomda, Bpest. Fv.: Bolgár I.

pillllimillllllllllllli:illllllllllllllllllllllllllllll£ A Sajtóosztályon kapható az

I Ű JTEST AMENTUM |

I ÉS A ZSOLTÁROK =

H (nem az új próbafordí- M 3 tás szövege) fekete pe- = = gumóid kötésben, arany = Ü felirattal 8,5x14,5x1,7 = cm méretben Ára 40 forint

= Kapható az Evangélikus jj| Sajtóosztályon Budapest, VIII.,

Puskin u. 12.

^Illlllllllllllllllllllllllllllllllllflllllllllllllllllllllü:

HÍREK,

— Böjt 4. vasárnapján az oltárterítő színe: lila. A vasárnap délelőtti istentisztelet oltári igéje: Rm 5,1—11; az igehirdetés alapigéje: Jn 6, 1— 15; a délutáni istentiszteleten az igehirdetés alapigéje: Rm 7, 22—25 a.

— EVANGÉLIKUS ISTEN- TISZTELET A RÁDIÓBAN. Március 28-án, vasárnap reggel fél 8 órakor evangélikus vallásos félórát közvetít a Petőfi Rádió. Igét hirdet: VA- RADY LAJOS budai esperes.

— BUDAPEST—KÖBÄNYA. Március 28-án 5 órakor gyülekezeti szeretetvendégség lesz, amelyen D. KÄLDY ZOLTÁN püspök tart előadást.

— MOLNÁR JENŐ őri- szentpéteri lelkészeknek kislányuk született, aki a kereszt- ségben a Csilla, Erzsébet nevet kapta.

— PESKÓ GYÖRGY orgonaművész és dr. Morcz Mária orvos első gyermekét Zsolt Györgyöt böjt 2. vasárnapján a budavári templomban keresztelték meg.

— SZEND. A gyülekezet lelkésze, Magyar László böjt 1. vasárnapján istentisztelet keretében iktatta be felügyelői tisztébe dr. Szelényi Gusztáv osztályvezetőt, az Északi Egyházkerület világi főjegyzőjét, és Horváth Lajos gyülekezeti pénztárost. Az istentiszteleten Várady Lajos budai esperes prédikált.

— BERECZ GÁBOR volt nemeskéri lelkész március 13-án töltötte be 88. életévét. Idős lelkésztársunknak jó egészséget kívánunk.

— SZELESTEY LÁSZLÖ, a bobai egyházközség tíz éven át volt felügyelője március 6-án, 86 éves korában Bobán elhunyt. Emlékezete legyen áldott!

— BUNDÁK átszabása, nemes szőrmék vétele Somogyi szűcsnél Bp. V. Kossuth Lajos u. 1. udvarban.

— HARMONIUM javítás, romos felújítása, zongorahangolás, javítás. Vidékre utazom. Pokorny Károly Bp. IV. Üjpest, Rózsa u. 59.

— HOFFMAN (Carl) rövid kereszthúros bécsi zongora jó állapotban olcsón eladó. Cím a kiadóban.

Apály idején zátonyra kerül mindaz, ami mélyen jár, a lapos pedig vígan úszik tova.

*

A primitív embereknél nem szabad arra vállalkozni, hogy akár a betegnek, akár övéinek reményt csillantunk meg, amikor nincsen már arra lehetőség. Ha bekövetkezik a halál anélkül, hogy előre megmondtuk volna, arra következtetnek, hogy az orvos nem ismerte a betegség kimenetelét, tehát nem ismerte a betegséget sem. A bennszülött betegnek kíméletlenül meg kell mondanunk az igazat. Meg akarják ismerni és el akarják hordozni azt. A halál nekik természetes dolog. Nem félnek tőle, hanem nyugodtan néznek elébe.

*

A nagy titok: el nem használódott emberként végigjárni az életet... A nagy tudomány: leszámolni a csalódásokkal.

A. SCHWEITZER

ISTENTISZTELETI REND

Budapesten, 1965. március 28-án

Deák tér de. 9. (úrv.) dr. Kékén András de. 11. (úrv.) D. Káldy Zoltán du. 6. Hafenseher Károly Fasor de. fél 10. Koren Emil de.

11. Koren Emil du. 5. Szeretetven- dé^ség Dózsa György út de. fél 10. Szirmai Zoltán Üllői út 24. de. fél 11. Karácsony Sándor u. de. 9. Rákóczi út. 57/b. de. 10 (szlovák) dr. Sziklády Jenő de. 12. Thaly Kálmán u. de. 10. if j. Hegedűs Lajos de. 11. Rédey Pál du. 6. ifj. Hegedűs Lajos Kőbánya de. 10. du. 5. Szeretetvendégség: D. Káldy Zoltán Utász u. de. 9. Veö- reös Imre Vajda Péter u de. fél

12. Veöreös Imre Rákosfalva de. 8. Boros Károly Gyarmat u. de. fél 10 Bogya Géza Zugló de. 11. Bo- gya Géza Fóti út de. 11. Káposzta Lajos Váci út de. 8. Káposzta Lajos Frangepán u. de. fél 10. Káposzta Lajos Üjpest de. 10. Blázy Lajos Pesterzsébet de. 10. Boros Károly Soroksár Üjtelep de. fél 9. Szita István Pestlőrinc de. 11.

Pestújhely de. 10. Kürtösi Kálmán Rákospalota MÁV telep de. 8. Rákospalota Nagytemplom de. 10. Rákospalota Kistemplom du. 3. Rákosszentmihály de. fél 11. Karner Ágoston Sashalom de. 9. Karner Ágoston Rákoscsaba de. 9. Békés József Rákoshegy de. 9. Rákosliget de. 10. Rákoskeresztúr de. fél 11. du. fél 3.

Bécsikapu tér de. 9. Schreine** Vilmos de. 11. Várady Lajos du. 6. Énekkari est Torockó tér de. fél 9. Várady Lajos Óbuda de. 9. Vámos József de. 10. (úrv.) Vámos József XII. Tarcsay Vilmos u. de. 9. Ruttkay Elemér de. 11. Ruttkay Elemér du. fél 7. Ruttkay Elemér Pesthidegkút de. fél 11. Muncz Frigyes Kelenföld de. 8. fúrv.) dr. Rezessy Zoltán de. 11. (úrv.) dr. Rezessy zoitán du. 6. (úrv.) Uzon László Németvölgyi út. de. 9. (úrv.) Uzon László Kelenvölgy de. 9. Visontai Róbert Budafok de. 11. Visontai Róbert Nagytétény de. 8. Csillaghegy de. fél 10. Csepel de. 11, d. u. 5 Szeretetvend.

HÉTRŐL—HÉTRE

Hálaadás

Rom. 7, 22—25a.

Heti igénk titkának megfejtése az utolsó mondat: „Hálát adok Istennek a mi Urunk Jézus Krisztus által."

Pál apostol a damaszkuszi élmény után fáradhatatlanul hirdette az evangéliumot! Szinte pihenés nélkül dolgozott. Utazott hajón, gyalog. Közben helytartók, főemberek, főpapok és írástudók megkorbácsoltatták, ütötték, börtönbe zárták.

Mihelyt börtöne ajtajának zárai felpattantak, már úton volt, tanított, prédikált. Azért imádkozott, hogy az evangélium egészen az ő népéé legyen. A 9. fejezet 3. versében megdöbbentően beszél arról, hogy szívesen lenne átokká, csak népe megtalálja, szeresse és elfogadja az evangéliumot.

Tudja, hogy ez nem könnyűi Nem könnyű, mert hordozunk a testünkben egy másik törvényt. Erről úgy beszél az apostol, mint ami a tagjainkban, a testünkben van. Ez a bűn törvénye. A bűn törvénye pedig szembeszegül az evangéliummal

Hogyan tudnánk nagyon egyszerűen elmondani, hogy az apostol mit ért az evangéliumon. Azt érti, hogy az Isten kegyelmesen beleavatkozik az életünkbe. Nem azért, mert jók vagyunk, vagy megérdemeljük, hanem mert szeret bennünket. Isten mindig óvó, mentő szeretettel avatkozik bele az életünkbe.

Reménységünk, hogy az Isten nem hagy magunkra, hogy bűneink nem lesznek olyan utálatosak, hogy az Isten elforduljon tőlünk.

Az anyaszentegyház is bűnös emberekből áll, akiket hűségesen ölel magához az Isten.

Az Isten hűséges és szerető Isten, aki a Jézus Krisztusért kegyelmez. Hálát adunk Istennek megtartó kegyelméért.

Fülöp Dezső

NAPRÖL-NAPRA

VASÄRNAP: I. KIRÁLYOK 8,39; I. JÄNOS 2,28. — Lehet, hogy egy élet kevés arra, hogy igazán megismerjünk valakit. Nem látunk bele senkibe. Nem tudjuk a másik ember szívének gondolatát. Egyedül Isten az, aki minden ember szívét ismeri. Galata 4,21—5,1; Zsoltárok 122.

HÉTFŐ: JEREMIAS 31,38; II. KORINTUS 5,1. — „Ha minden elhagy s elfeled, az Isten végnélkül szeret.” Vajon, ha úgy érezzük, hogy összeomlik minden körülöttünk és bennünk, akkor is tudunk bízni az Isten végtelen szeretetében? János 6,22 —29; Lukács 20,20—26.

KEDD: ZSOLTÁROK 116,8; TITUSZ 3,4—5. — Az Isten előtti terv teljesítésében lemaradtunk. „Nem azokért a cselekedetekért tartott meg minket, amelyeket mi mint megigazul- tak cselekedtünk, hanem az ő irgalmából.” I. Királyok 19,1—8; Lukács 20 27

__44

SZ

ERDA: I. KORINTUS 1,4; I. MÓZES 39,23. — Nemcsak önmagával törődik a keresztyén ember, hanem a másikkal is. Aki Krisztust követi, nem élhet „én”-központú életet, az hálát tud adni a másik emberért, és imájában tudja hordozni a másik ügyét is. Márk 12,28—34; Lukács 20,45—21,4.

CSÜTÖRTÖK; ZSOLTÁROK 116,12; I. JÁNOS 5,3. — Soha többet nem fog még egyszer előfordulni — mondják a gyerekek, ha bocsánatot kérnek. Felnőttek ajkát is számtalanszor elhagyta már az Isten felé a — soha többet. „Az az Isten iránt való szeretet, hogy megtartjuk az ő parancsolatait.” János 6,47 50 • Lukács 21 5 10

PÉNTEK; JEREMIAS 4,3; ROMA 6,6. — Nem mindig lehet a régi, kitaposott úton haladni. Vannak régi, jól bevált receptek, de az újban lehet, hogy ez sem használható. Isten erre a helyzetre is felkészít: „Szántsatok új ugart...” János 12,20— 26; Lukács 21,5—19.

SZOMBAT: ÄMÖS 4,13; JÁNOS 5,19. — „A Fiú semmit sem tehet magától, csak ha látja, hogy mit cselekszik az Atya.” János 8,21—30; Lukács 22.1—6.

Káposzta Lajos

HARANGOK újraönté- ^

sét, harangkoronák, harangállványok készítését, átalakítását új rend- |

Szerűvé vállalja

DÚSAK ISTVÁN

I harangöntő, örszentmik- lós, Dózsa György út 26.

Az Evangélikus Sajtó- osztály kiadásában meg- S jelent

i JAKAB LEVELÉNEK

$ magyarázata

Irta;

GROÖ GYULA

Kapható a Sajtóosztály Iratterjesztésében Budapest, VIII., Puskin u. 12.

Ára: 32,— forint

AZ ÉJSZAKA

A fáklyák, mécsesek füstje marta a szemét. Tüdeje is tele volt az elviselhetetlen, fojtó, kesernyés szaggal. Minduntalan köhögés és hányinger környékezte.. Amint végignézett a rőt fény megvilágította szemeken és tekinteteken, azon csodálkozott, hogy ennyi ember hogyan tud egész éjjel fulladás nélkül ilyen füstben ülni és tárgyalni. Most is éppen úgy ülnek, vagy úgy ugrálnak helyeikről, ha nyo- matékot akarnak adni szavuknak, mint az este. Pontosan úgy rázzák öklüket és rikácsolnak, mint amikor először jött közéjük.

Senki sem méltatta figyelemre. Csak állt, egyik lábáról a másikra billentve testsúlyát. Pedig behozta a terhes levegőjű szobába a tavasz minden frissességét. A csillagos égbolt néma zenéjét. A lombok kacér fürdőzését a holdvilág tengerében, a virágkelyhek szomjas esedezését harmat után. Itt senki sem figyelt fel arra, hogy kinn a természetben lüktet az élet. Hogy a pásztorok nap mint nap repesve számlálják, mennyi báránnyal szaporodott a nyáj. Hogy a szamárkanca anyai hűséggel nyalogatja szamárcsikaját, hogy a méhek csapó regma rajzanak.

Itt megkövesedett a gyűlölet. Megállt az idő.

Pedig este még úgy gondolta, ez az ő világa. Kicsattanó reménység űzte ide, ebbe a sötét odúba, ahol bátor és erős emberek ültek. Akik mernek cselekedni, ha üt az óra. Milyen szépen fejezték ki magukat: „A nép érdeke azt kívánja”, vagy: „A birodalommal nem húzhatunk ujjat egy ámító miatt”, vagy: „Adonáj előtt felelősségben határoztunk így”.

Ez igen! Itt az ő helye! Szeretett volna fölkiáltani: ,Barátaim! Közzétek tartozom, ez az én világom!” Amikor belépett, azonnal cim- boraságot érzett valamennyivel. Hősies gesztussal vállalta: „Majd én, én, Iskariotes Ju- dás, a kezetekre játszom. Ide férfi kell'. Akit én megcsókolok, az lesz az!”

Itt érezte először, hogy valaki. Fontos személy, akinek szavára elnémult a sötét gyülekezet. Még a tekintélyesek is némán csüngtek minden kijelentésén. Mindig arra vágyódott, hogy legyen valaki. Mindig készült arra, hogy

valami hősi tettel beírja nevét a történelembe. A vad, kusza álmok kezdtek testet ölteni ezen az éjszakán. Eljött a pillanat! Kiemelkedni az ismeretlenségből, a névtelenségből. Eddig csak csavargó volt. A Názáreti talmi fénye vette csupán körül. Most abban a helyiségben van, ahol a nép sorsát intézik. Azokkal van együtt, akik a történelem kormánykerekénél verejtékeznek. Ez az ő helye!

Ügy érezte, amikor a bőrzacskónyi ezüstpénzt a markába nyomták, hogy ezzel anyagi tekintélyét is megalapozták. Cseppet sem tartotta megalázónak, hogy elfogadja. Ezek itt mind a nép pénzén éltek. A nép pénzén épült fel rangjuk, tekintélyük. Az ő kezükbe sokkal több zacskó ezüst vándorolt. Miért volna szégyen, ha tompafényű ezüst sekelekkel raknák ki egymás felé az utat. Hiszen közös célt szolgálnak.

Szárnyakat kapott, amikor a melléje rendelt csapattal elindulhatott a Gecsemáné felé. Még soha nem volt vezér. Mindenkor csak kulloghatott valaki után. A Názáreti mögött is valahol a végén volt a helye. De ezen az éjszakán ő vezethetett. Mámoros boldogság töltötte el. Sohasem fogja ezután lejjebb adni. Vagy vezetni fog, vagy elbukik.

És most ismét itt van. A hősi cselekedet jogán. A helyét akarta elfoglalni, mely szerinte megilleti. Várta az elismerést, a hódolatot. Hogy a cinkosok közül legalább valaki hellyel kínálja meg. Mert még sohasem érezte eny- nyire a cimboraság vágyát, mint a nagy tett után. És ha valaki ekkor szóval illeti, a nyakába borul és elsírja magát.

Magabiztosan lépett tehát be. Végigpásztázta az ülő és álló alakokat, a nép véneit. A fáklyák alatt álltak a morzsákra leselkedő szolgák. Vékonyan, szikáran várva, hogy mikor kell lecsapniok.

Ügy érezte, történelmi pillanat tanúja.

Várta, hogy odaszólítsák, tanácsát kérjék, beavassák a nagy perbe. Óh. de pörgött volna a nyelve! Minden gátlástól feloldódott volna, mert ebben az órában igazán otthon érezte magát. És itt nyomja a derekát egy zacskó kemény ezüst. Ez lesz holnapi életének a fundamentuma. A töke, amely vonzani fogja a guruló garasokat. Mert életéből ezután nem fog hiányozni a gondtalanság, a jólét, a pénz. És tán ezek nem ugyanígy kezdték?

De senkisem méltatta szóra. Keresztül néztek rajta, mint a levegőn. Csak hagyták állni bambán, szótlanul. Erezte, hogy vérével együtt biztonságérzete is alább száll. A heves vitából egyre kevesebbet értett. Hát mégsem fogadták maguk közé! Jelentéktelen besúgóvá süllyesztették. Valamelyik sarokból határozottan kérdezte is valaki: „Mit keres itt ez a besúgó?" Hősies vállalkozását lealacsonyították közönséges besúgássá. Milyen szigorú falak mögé sáncolták most magukat! Hát ki volt, aki előre ugrott a cselekvés órájában, ha nem ő? Ó és senki más! Mert ezek gyáván behúzódtak az éjszaka sötétjébe. Egy sem mert közülük a templomban, vagy az utcán odaállni, hogy kezét rávesse ama gyámoltalanra. Én még meg is csókoltam! Ezek, mint a patkányok húzódtak meg a homályban. Ezek írják a történelmet és Judás cselekszik. Ezek könyvelik el a dicsőséget és Iskariotes elsüllyedhet az ismeretlenségben.

Kitámolygott. Végigment az üres, néma utcákon. Elment a házig, ahol az este együtt vacsorázott volt barátaival. Sehol egy lélek. Csak a csillagok szikrázó játéka muzsikált.

Újra visszament. Neki dűlőre kell vinnie dolgát. Ö felégette maga mögött a hidat. Most már csak közéjük tartozhat, akikkel együtt hajtották végre a nagy tettet.

Az éjszaka utolsó negyedében azok pontosan úgy voltak együtt, mint este, vagy éjféltájt. Péntek volt. Itt állt a fojtó, sűrű levegőben, ahol még mindig izzott a gyűlölet. Percről percre kisebbnek érezte magát. Az egész terem hol süllyedt, hol emelkedett vele. És amikor valaki ezt rikácsolta: „A besúgó már megint itt van”, utolsó erejét megfeszítve, rekedten, hörögve kiáltotta:

— Vegyétek vissza a pénzeteket!

Az éjszaka hőséből ájuldozó lárva lett. Azok, talán az egész éjjel most először, hahotára fakadtak.

— A pénz! Mi ér az már? Még az este ért valamit. De most? Hát nem tudod, hogy a pénz értékét a szükség szabja meg? Soha nem hallottad még, hogy néhány garasért holtra- vertek már vándorlókat útonállók?

Undorral nézett végig rajtuk. Ez lett volna az új közösség, ahová tartozott volna? Ügy vágta oda a bőrzacskót, hogy kioldódott köteléke és a harminc ezüst sekel csörögve gurult végig a kőpadozaton. Sarkon fordult.

Félájultan rohant végig a városon. A déli kapun kiért az elhagyott agyagbányákhoz. Ott lihegve leült egy magányos fa alá. A környék olyan volt, mint a lelke. Amott füstöl- gött a gyehenna, itt valaha szorgos kezek formálták és égették az agyagedényeket. Most elhagyott volt és sivár. „Hát mégsem írom be nevem a történelembe. De amazoknál különb vagyok. Bátorságot mégiscsak én tanúsítottam egész éjszaka!" S ezzel leoldotta derekáról az övét, amelyen eddig a pénzeszacskó függött és a legalsó ágára kötötte.

Azok összeszedték a szétgurult ezüstöket. Egy-kettő híjával mind megvolt. Hajnalban megtudták a besúgó halálát. De mert köztük volt a fazekascéh vezetője, akinek telkén történt a szerencsétlenség, olcsón eladta mezejét a városnak. A hiénák osztoztak a zsákmányon, egy morzsa sem mehet veszendőbe.

Azóta az agyagbányát, a hozzátartozó kis mezővel együtt vérmezőnek hívják. És Iskariotes neve is bekerült a történelembe. De nem úgy, ahogy ő gondolta!

Rédey Pál

4

í

4